Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-26 / 21. szám
Hétfő. 1987. január 26. 5~! A táj fele Felemás érzés a városban megélni a telet. Cipőt csúsztató jegével, sós-homokos latyakjával, parkolóhelyeken agaskodó. autókat kizáró hóbuckáival, közlekedési mizériáival, fagyoskodásaival, miközben a hirek is csak betemetett utakról, akadozó ellátásról és termelésről szólnak. S lassanként elfelejtjük, hiszen nem láthatjuk a téli tájak szépségeit, a hó és jég „épitészeti" csodáit, az érintetlen, fehér-szűz havon ropogó léptek zenéjét. Azt, hogy a hó tisztító, óvó, puhán takaró jótéteménye is a természetnek. Legyen ehhez ízelítő Péntek László képe! Nem kell szauna... Akik pénzért fáznak A szerkesztőségünkbe küldött „didergő" levélhalmaz egyikéből idéztem ezeket a sorokat. Ezen írást elküldték a távhőszolgáltatás vezetőjéhez is. Ebben az épületben többször mértek a vállalat munkatársai hőmérsékletet, műszerük valamilyen értéket mutatott, amit a lakók nem láttak, csak azt tudják: „konkrét intézkedés nem történt annak érdekében, hogy az előirt 20 fokot biztosítsák". A levelet 36-an írták alá, tehát nem lehet véletlen, megalapozatlan a kérés, hiszen minden aláírás egy családot képvisel, s így legalább 70—80 ember állítja igazát. Elképzelhető, hogy balszerencsések a Retek utcaiak? Lehetséges, hogy az őket „tápláló" hőközpont gyengélkedik? Aligha! Bizonyítéknak íme, másik panasz — 34 lakásból. „Nagyon sok az 1—5 éves gyermeket nevelő család és a nyugdíjas. Ok egész nap otthon vannak, fagyoskodnak. Este sem jobb a helyzet, mert nyolc óra körül már pattog a radiátor, s egy óra múlva már csak langyos." A levelet a Csongrádi sugárút 59-ből küldték. Kérték, személyesen győződjek meg igazukról, akár este 9-kor is mehetek, de ne szóljak az illetékeseknek, mert képesok ráfüteni, sőt azt is láthatom, hogy este tizkor a szemközti toronyház ablakai tenyérnyire nyitva vannak, mert ott meg túlfütenek. „Alulírott Retek utca 16. szám alatti lakosok ismételten panasszal élünk a házban tapasztalható fűtés minősége miatt, amely gyakorlatilag a fűtési szezon kezdete óta, de különösen 198S. december elsejétől fennáll." Jól jött az elmúlt héten a fogyasztók Szeged városi tanácsának ü-lése, amelyen a fő téma a fűtés helyzete volt. A gondok ismerősek, amiket ott elmondtak a lakók. Néhány idézet az ülésen elhangzottakból idekívánkozik. „Nem tájékoztatásra, hanem melegre van szükségünk." M. Györgyné, Vértói utca 7.: „Ha nem akarok megfagyni mindent bekapcsolok. Amikor jönnek mérni megvan a kellő hő, máskor szó sincs arról, hogy reggel 8 órától jól fűtenek. Különösen a sarki lakások hidegek. Én szekrénysort raktam oda. Kérem, havi 800-ért fagyunk meg." Balogh Sándorné, Molnár utca 9.: „Négy éve hideg a lakás. Nálunk a nagy hidegben a padlószőnyegen 12 fokot mértek." * Órákon át ömlött az elkeseredettség a jelenlevőkből. Nincs értelme valamennyit idézni, mert minden hozzászólás alapigazsága a hideg volt. Mit lehet hát tenni, kinek kell megszüntetni az áldatlan állapotot? Egyértelműen annak a cégnek, amelyik követeli a fűtési díjat Lehet, a távfűtők nem minden esetben hibásak, hiszen a hőközpont és a hozzávaló csőrendszer is „gép", s mint olyan, meghibásodhat. A lakók is elronthatják a rendszert, ugyanis gyakran hozzányúlnak ahhoz, cje ezért őket nem lehet elmarasztalni: egyszerűen meleget szeretnének. Az „előfizetőket" akkor is védeni kell, ha a városgazdálkodási vállalatot számtalan előírás köti. Ilyen például: meghatározzák nekik az 1 köbméter meleg vízre felhasználható gáz menynyiségét, sőt a városgazda akkor tudja meg, hogy jó-e a fűtőmű, amikor az utolsó lakást is átadták. Beszélünk energiatakarékosságról. De ilyenkor fűtenek villannyal, gáztűzhelylyel. Az nem energiapocsékolás? Biztos, hogy jó az éjszakai csökkentett hőszolgáltatás? Mennyibe kerül a lehűlt radiátorok visszamelegítése? Hallottam, hogy sok helyen akadozik a melegvízszolgáltatás is. Okos (?) tanács: fürdés előtt jó előre nyissák ki a csapot. De hát a meleg víz is energia. Visszatérve a panaszos levelekhez. Szombaton este felkerestem a Retek utca 16. alatt Antolik Józsefnét. ö házfelügyelő. — Mit gondol, miért fáztak? — Nem vagyok szakember, nem tudom, de amit leírtam, igaz. — Mit tett? Bejelentette a hibát? — Persze, de nekem ne mérjenek, fűtsenek. Legutóbb nem fizettem ki a s:,ám)át. mert 770-ért nem azt kaptam, ami jár. Ha a bouban maga fizet egy kiló hvst, 80 dfkát, ugye, nem lotcd el? Ebben a házban lakik Imolya Imre is, aki Kaposvárról jött ide. — ön szerint mi a baj? — Kicsik a radiátorok. Novemberben és decemberben 14—15 fok volt. Munka ez? A Csongrádi sugárút 59ben Nóvák Henriett 14 hónapos. Róbert 3 éves, Zsolt 8. Édesanyjukkal együtt megfáztak. — Panaszkodott levelében. — Várjon, hívom a szomszédasszonyt. Majd igazol engem. — Uram, egyszerűen belefáradtunk már. Karácsonykor és szilveszterkor elfogadható idő volt, itt bent. Most is az talán, de ezúttal az utcán is van legalább plusz két fok. Nincs folyamatos fűtés. Hol meleg van, hol hideg. Mi lakni akarunk, nem szaunázni. Újdonság a kisvállalkozásban Valamikor nagy hagyománya volt idehaza is annak, hogy a legkiválóbb egyetemi oktatók magánjogi praxist, ügyvédi tevékenységet is végeztek. Ez a gyakorlat három és fél évtizeddel ezelőtt, az 50-es évek elején szakadt meg. Tavaly szeptember elsejétől ismét lehetőség van az egyetemek jogi vegzettségű tanárainak munkaközösség alakítására, és ennek keretében jogi képviseleti tevékenységre. A fővárosban eddig két ilyen vállalkozást jegyeztek be, Fécsett is működik már hasonló. Február 2-án, hétfőn pedig megkezdi munkáját az Egyetemi oktatók 4-es számú jogi képviseleti munkaközössége. Szegeden. Nyitás előtt az új szervezet három tagjával beszélgettem, Bodnár Lászlóval. Hofszang Józseffel és Molnár Imrével. — Mi a célja a munkaközösség megalakításának? — így a gyakorlat és az elmélet találkozhat. Az egyetemi oktatók a jognak egy-egy speciális területér, igazán mélyreható ismeretekre tesznek szert az oktatás, az arra való felkészülés és a kutatás során. Ezt — meggyőződésünk — jól lehet hasznosítani a mindennapok peres, vitás, jogi képviseletet igénylő ügyeinek megoldásában. Ugyanakkor azokat Oktatók jogi munkaközössége az eseteket, amikkel a munkaközösségi munkánkban találkozunk, a jogi oktatásban is felhasználhatjuk. Ugyanakkor nem akarjuk titkolni, hogy ez a munka — reméljük — kiegészítő jövedelmet is jelent számunkra. Annak, hogy az elmúlt években a jogi gyakorlatban dolgozó kollégáink az egyetem állásajánlatát visszautasították, anyagi okai voltak. Ezzel a lehetőséggel talán egy-két a gyakorlati munkában megedződött tanárt is nyerhetnek majd a jogi egyetemek. — Hányan vannak az alapító tagok? — Hat jogász, hat különböző területről. Van specialistája a büntető-, a polgári-, a munka- és a szövetkezeti jognak. Értenek kollégáink a családi kapcsolatok jogi vonatkozásaihoz, a társadalombiztosításhoz. nemzetközi vonatkozású ügyekhez és az államigazgatáshoz is. — Jelent-e konkurenciát az új szervezet a meglevő ügvvédi munkaközösségeknek? — Mi ezt a munkát nem főállásban végezzük. Elsősorban hézagDŐtló feladatokat szeretnénk ellátni, de bizonyos értelemben konkurenciát is jelentünk a városban dolgozó ügyvédeknek. Közületek és magánszemélyek ügyeit egyaránt intézzük. Fordulhatnak hozzánk a kisvállalkozások speciális ügyeikkel. Vállalunk jogtanácsosi munkát, és teljes képviseletet is. Nincs jogunk innovációs menedzselésre és ingatlanközvetítésre. — Milyen „tarifákkal" dolgoznak? — Ugyanúgy, mint az ügyvédi munkaközösségeknél, nálunk is tól-ig árak vannak. A pontos összegről a két fél megegyezése dönt. — Ha az egyetemi oktatónak egy időben előadása van a tanteremben és tárgyalása n bíróságon, problémát jelenthet ... — Nem megoldhatatlan. Az egyeztetés mindössze szervezés kérdése. — Hol lesz a munkaközösség irodája? — Az Április 4. útja 4. szám alatt. Az Irinyi-kollégium földszintjén. — Mikor várják ügyfeleiket? — Délelőttönként mindig tart valaki ügyeletet. Ezt beosztjuk magunk között. Munkaidő után, esténként, pedig teljes létszámmal dolgozunk a munkaközösségben. I. B. Ügy hiszem, nem kell semmilyen zárszó. Rókustól Felsővárosig, Tarjántói Makkosházig sok helyen dideregnek az emberek. Ács S. Sándor Második a Tömörkény Liszt Ferenc és az orosz zene címmel műveltségi vetélkedőt hirdetett középiskolásoknak az MSZBT és a zeneművészek szövetsége zenepedagógiai szakosztálya, még tavaly, a nagy komponista születésének 175. évfordulójára. A versenyen az ország 40 iskolájának a csapata vett részt. A döntőbe bekerült a szegedi Tömörkény gimnázium és művészeti szakközépiskola együttese is. v A döntőt — amelyet a televízió is rögzített — december 20-án tartották Budapesten. A felvételt szombaton mutatta be a tévé, s a szegedi nézők akkor tudhatták meg a végeredményt. Az iskola háromtagú csapata — Antal Mária, Kiss Csaba, Mazura János — a második helyet szerezte meg. Felkészítő tanáruk Gönczy László volt. Azt is érdemes hozzátenni, hogy a szegediek mindössze négy ponttal maradtak el az első helyezettől, a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola csapatától. i futás Ámulok, miközben 17 éves ismerősöm színtelen hangon megjegyzi, kiábrándult a szerelemből. Megy az éjszakába boldogságot keresni. Túl sok ellenérvet nem tudtam felhozni, kezebe nyomtam egy szivárványos borítójú zsebkönyvet, alcíme: Diákszerelem. — Nem háziasszonyoknak, kékharisnyáknak, kis Júliáknak íródott, nem is feminista élharcosoknak. Ennyiben maradtunk. Gerelyes Endre és Schlattler Edit (a feleség) levelezése Tavaszi futás címmel most jelent meg. Egy szerelem dokumentumait gyűjtötte egybe Bárányi Ferenc és Gerelyes Endréné. A baleset következtében 1973-ban elhunyt íróra sokan emlokeznek Szegeden is.' A tanárképző főiskolára 28 évesen került. Ma úgy emlegetik, imádták a növendekei. Kötetei: a Kövek között, a Töprengés az éjszakáról, a Ki vagy Te? A bel.', az Isten veled, Lancelot! ott sorakoznak a könyvespolcokon. De hogy miként születik az író, arra a levelek adnak választ. Szándékosan kerüljük a patetikusságot; Gerelyes Endre 18 éves, a salgótarjáni kislány pedig 15, amikor elkezdődik szerelmük története. Nyolc év Arra kérem a kedves ** olvasót, várjon, mielőtt továbblapozna!... E tisztes és komoly hirű újságunkban már megint egy fura nevű madárka megjelenéséről hírelünk. Pedig annyi a madár a városban; Bármerre nézünk, mindenfelé sürögnek a kis cinegék, hangos szavú rigók. Séta közbe zsezsék, csizek, meggyvágók és téli pintyek csapatai színezik a havas világot. Kész biometeorológusok lettünk. Az ember ott szedi a tudományt, ahol találja. Hát így tessék lapozni, mert mégis elmondom a qímbéli ritka eseményt. S nem is szükséges ide a pusztára kijönni utánam, meglesni, milyen nevezetes vendégei vannak a szegedi madárszállónak!? Egy furcsa madárka ígértem, beszámolók az albinó „hófehérke" nádisármányról, de most új nádutcát kereshetett a hóforgetegben, s címét elfelejtette megadni. Eltettem messzi látóm, amikor a jeges sásból egy túzok szállt ki, s sebesen igyekezett az új tavak felé. Autóba ' vágódva siettem utána, száguldva a halastavak közti jégbeton „sztrádán". Itt-ott furcsa reptű madárkák röppentek fel az útról, de ilyenkor ... túzoknézőben... ki figyel rájuk? A peckes túzokkakast végül sikerült zavartalanul megfigyelni, de harangkon^áskor illik az otthonmaradottakkal is gondolni. A Fehér-tói „fagyott laborban" töltött délelőtt után nincs forróbb vágy, mint meleg szoba, fürdőkád -6?. aromás illatokat lehelő teafőző ... Talán az írógép mellé sem kell ülni . . . hiszen a túzok ilyen teleken évtizedenként előfordult „a régi időkben" is. ... de nini, az autó hűtőrácsán egy furcsa madárka teteme! A manó tudja, hogy történt, biztosan akkor csapódott neki, amikor száguldottam a túzok után ... Rozsdabarna fejű, színes sármányka, de milyen hatalmas a lábkarma. Még sohasem láttam... ez bizony sarkantyús sármány.. . Calcarius lapponicus... a Lapp-föld madara! Peterson-MountfortHollom könyvében olvasom — „Magyarországon rendkívül ritka vendég" ez ideig „csak három alkalommal fordult elő". Hát igen, elő az írógépet, ha már ilyen az idei tél, s ilyen ritka lappföldi vendége van a szegedi madárszállónak. E kis színes madárka a Beretzk-féle rpadárgyüjtemény új fajaként a Móra Ferenc Múzeum üvegszekrényének lakója lesz ... üvegszemeiben a hideg, titokzatos Lapp-föld és a szegedi Fehér-tó 1987. évi telének jégcsillogását őrizve... a madártudományt szolgálja, most már örökké. Csizmazia György levelezése kapott helyet a kötetben. Ott kezdődik, hogy a fiatalember szeretne kinyújtózni, de nincs levegő, nincs cél. Fél a szürkeségtől, kétségek gyötrik. Ambícióit, kedvét veszti. Ki lendíti tovább a holtpontról? A múzsa, az alkotótárs, a felvillanyozó nőiség, a szellemi partner? De szeretnénk mi, mindannyan nök a fenti szerepnek megfelelni! Schlattler Editnek, talán Csinszkának, Lillának, Szántó Juditnak ... ez sikerült. A Tavaszi futás napjaink szerelmi mitológiája; becézgetésekkel, kiábrándulásokkal, fogadkozásokkal, vágyakkal, szárnyalással. Edit például a következőket írja: ,,Tiédnek érzem magam. nem két hétre, két hónapra, hanem két szép életre." A szerelem, a házasság ne jelentsen számunkra áldozatot. Igy fogalmaz az író. Aztán magába néz: „Elnézőbbnek kellene lennem másokkal szemben, és szigorúbbnak önmagamhoz. Szeretném, ha ugyanabban a légkörben élnél, mozognál, mint én." Égi tüneménynek látszik Gerelyes Endre és Schlattler Edit ifjonti" szerelme. Így lenne érdemes, nagyszerül Meg kellene mérettetni, képesek vagyunk-e rá. Ilyen is lehet egy szerelem mitológiája, az álhatatos szerelemé. A kis zsebkönyvet egy este — néhány óra alatt — végig lehet olvasni. Ki-ki lelkialkata, vérmérséklete szerint le is reagálhatja a történéseket. Valahogy igy: elérzékenyülve tudomásul vesszük, a mi életünk sajr.or. nem ilyen. Vagy azon kezdüpk el meditálni, miként válhatnánk mi magunk is a mindennapok „múzsájává". Valami ilyesmit érzett meg 17 éves ismerősöm, aki agyonolvasva a Tavaszi futást — valószinü, hogy i'SY g.imnáziumi osztály több tagja forgatta a könyvet — lelkesen, rajongva beszélt. Bár bestseller lenne legalább a fiatalok kórében az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet. Bodzsár Erzsébet 4