Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-24 / 20. szám

Szombat, 1987. január 24. 11 DM1 mgggzi" ® w # m' Telefonkötvény — alkalmazottak — szociológia Telefonkötvény — alkalmazottak — szociológia. Első hallásra nemigen vé­lünk kapcsolatot közöltük. Ha mellésúgják a divatos jelszót, hogy tudomány a gyakorlatnak, akkor már könnyebb a képzettársítás. Ha pedig a József At­tila Tudományegyetem Szociológiai Tanszékén hallunk minderről egy-kettő­re természetesnek tűnhet, hogy ezen egymástól látszólag távoleső dolgok, fo­galmak összefüggenek. Közös eredőjük lévén a szegedi tudományegyetem egyik legfiatalabb — 1980-ban alakított — tanszékének tevékenysége. Ami­vel az itt dolgozó — jórészt fiatal — kutatók a társadalmunkban végbemenő alapvelő folyamatokhoz kapcsolódnak, azok megismerését szociális és embe­ri oldalról közelítik. A szociológusok vizsgálják a társadalmi aktivitást, cse­lekvést: az emberi magatartást, a személyiséget; a társadalmi csoportok jel­lemzőit; az életmódot; a mindennapi tudatot; a társadalmi kommunikációt, szellemi kölcsönhatást. S kiterjednek kutatásaik arra is, hogy az intézmények bizonyos normák alapján hogyan foglalják rendszerbe az emberek társadal­mi magatartását; miként befolyásolják a cselekvést a szervezetek; milyen je­lentősége van a vezetés, az irányítás, a döntés összefüggéseinek. Sajátos ok­kutatással tárnak fel jellemző tényezőket, adnak azok összegzéséből és elem­zéséből képet társadalmunk jelenéről, illetve előrejelzést jövőnkről. Mint Szentpéteri István egyetemi tanártól, az állam- és jogtudomá­nyok doktorától, a szociológiai tan­szék vezetőjétől megtudtam, a szege­di társadalomkutatók döntően „he­lyi életközeiben" vizsgálódnak. — Tevékenységükről vajon mennyit tud a szűkebb pátria, ho­gyan, milyen mértékben tudnak hasznára lenni a helyi közéletnek ? — Munkálkodásunkról sajnos még elég keveset tudnak, de az el­múlt években ennek ellenére bőven akadt tennivalónk helyi felkérésre. A városi, megyei társadalmi szerveze­tek sokszor kérik közreműködésün­ket. Társadalmi munkában végez­tünk például kutatásokat a megyei pártbizottság kérésére az alkalma­zottak körében; a népi ellenőrzési bi­zottság számos napirenden lévő fel­adat megoldásához hívott már segít­ségül bennünket. Kérésükre vizsgál­tuk a nyugdijasok helyzetét. A Vö­röskereszt megbízásából családpoli­tikával foglalkoztunk, a Hazafias Népfrontnak pedig a településfej­lesztési tervek kimunkálásához pró­báltunk segítséget adni. A tűzoltóság azzal bízott meg bennünket, vizsgál­juk, milyen okai lehetnek, hogy nagy náluk a fluktuáció; és mit le­hetne tenni annak érdekében, hogy a tűzoltók sajátos életmódját (pl. szi­gorú fegyelmű kötött beosztás, ál­landó készenlét, ügyeletben néhány ember összezártsága stb.) úgy alakít­sák, hogy kevesebben hagyják el a pályát. — Más intézmények, vállalatok felkérésére is végeznek élet- és mun­kakörühnény-vizsgálatokat ? — Igen. A szegedi volánosok szo­ciális fejlesztési programjához készí­tettünk például alapozó szociológiai felméréseket. Azt vizsgáltuk, milye­nek a fizikai dolgozók munkahelyi vi­szonyai s milyen azoknak a hatása a munkások közérzetére, a vállalati közvéleményre, összegeztük, hogy a dolgozók körében milyen igények, el­várások vannak a munkáltatóval szemben. A vállalat információinkat figyelembe vette és veszi a munka ha­tékonyságának fokozására irányuló intézkedéseinél, a szociális fejleszté­seknél, az üzem- és munkaszervezés­nél. A szegedi postaigazgatóság kéré­sére a telefonhoz jutás esélyeit, a tele­fonkötvényekkel kapcsolatos igénye­ket és lehetőségeket vizsgáltuk. Az oktatásügy, a szakemberképzés aktu­ális feladataihoz kapcsolódva pedig a technikusképzés újraindulásának problémáival is foglalkozunk. — Szakemberképzési, oktatáspo­litikai kérdésekkel, annak helyi sajá­tosságaival évek óta foglalkoznak a tanszék munkatársai. — Végzünk regionális • oktatási kutatómunkát. Különösen jelentős­nek ítélhető az a vizsgálódás, amely a középiskolát végzettekkel kapcso­latos. Közel 21 ezer középiskolásnál mértük fel, hogy milyen társadalmi rétegekből verbuválódtak, miért, s hová mentek dolgozni, összegzé­sünk dokumentál társadalmi, terüle­ti mobilizációt s azt, hogy a szegedi középiskolák képzési struktúrája olyan, hogy a helyi gazdaság nem tudja befogadni a végzetteket. A kö­zépiskolát végzettek rétegződését, értékrendszerét és tudatát továbbra is vizsgáljuk, az ifjúságpolitika tudo­mányos megalapozásában való rész­vétel a jelenlegi tervidőszakban is fontos feladatunk. 1986-tól az okta­tásügy területén új irányba is fordul­tunk. állami megbízást kaptunk a felsőoktatás fejlcsztcset szolgáló ku­tatásokra. A felsőoktatási intézmé­nyek belső struktúráját és működési mechanizmusait vizsgáljuk, valószí­nűleg a Szegedi Orvostudományi Egyetemen, a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskolán és az Eötvös Lo­ránd Tudományegyetemen végezve intenzív kutatásokat, kiegészítve ezeket szélesebb korú kérdőíves fel­mérésekkel. A három kiemelt intéz­ményben mélyinterjúkkal, doku­mentumelemzésekkel és egyéb mód­szerekkel összegezni próbáljuk pél­dául, hogyan születnek a döntések, milyen méretű a decentralizáció, mi­lyen kooperációk jönnek létre, mi­lyen típusúak a vezetők, a vezetéssel kapcsolatban milyen a közvélemény. — Az irányítás típusaival, az irá­nyítási rendszerrel, vezetés- és szer­vezéstudománnyal alapítása óta fog­lalkozik a tanszék. — Igen, hisz jómagam is a szerve­zetszociológiát művelem. Napjaink aktuális feladata például a gazdaság­politika korszerűsítése, amelynek fontos és nélkülözhetetlen lépése a vállalatirányítás továbbfejlesztése és a vállalat belső szervezetének racio­nalizálása. A gazdaságirányítás igaz­gatási struktúrájának rendszerelmé­leti és szervezetszociológiai vizsgála­ta állami megbízás számunkra. A szerteágazó vizsgálódások során sok egyéb mellett érdekesnek ígérkező részterületünk a bürokrácia modern értelmezésének körvonalazása is. Mindezek mellett természetesen folytatjuk a tanszéken a társadal­munk igen jelentős rétegére, az al­kalmazottakra, helyzetükre, élet­módjukra vonatkozó kutatásainkat. Az úgynevezett betanított szellemi munkások körében eddig végzett fel­méréseink során igyekeztünk képet rajzolni a közalkalmazottakról úgy, hogy ehhez mintaként a Csongrád megyei tanácsi alkalmazottakat vizs­gáltuk. A szolgáltató ágazatban te­vékenykedők közül a megyei pénzin­tézeti alkalmazottakat mértük fel. A munkaszervezetekben elfoglalt he­lyük, betöltött szerepük alapján szá­mos, a további gyakorlathoz, mun­kaszervezéshez és életmódhoz hasz­nos következtetésre jutottunk. Csak­úgy, mint a vállalati adminisztráció­ban dolgozókat felmérve az alumí­niumtröszt székesfehérvári üzemé­ben. S mert a legdinamikusabban minden bizonnyal a számítástechni­kai alkalmazottak csoportja fog fej­lődni, a jövőben újabb kutatásaink­kal őket célozzuk. Másik új vizsgáló­dási körünkbe a szegedi kutatóhe­lyek alkalmazottait vonjuk be, a JATE-n, az SZBK-ban, a SZOTE-n dolgozók helyzetével foglalkozunk. — Feladatuk, tennivalójuk van tehát bőségesen. Mondhatnánk: ezen a területen a gyakorlat szinte követeli a tudományos vizsgálódáso­kat. A gazdaság és társadalom viszo­nyainak elemzése, a társadalmi szer­kezet 'és rétegződés, az életmód vizs­gálata iránt egyre növekednek az igé­nyek. Lépést tudnak velük tartani? — Természetesen az a célunk, hogy megfeleljünk az elvárásoknak. Ehhez személyi, tárgyi, anyagi fel­tételeink — ha szerény mértékben is —, de gyarapodnak. 1980-ban négy oktatóval kezdtünk dolgozni^az új tanszéken, ma hat oktatói, három kutatói és egy továbbképzési ösztön­dijasi státuszunk van. A matemati­kus ma már nélkülözhetetlen minden kutatásunkhoz, szerencsére a JATE kibernetikai laboratóriuma kiváló bázis, partner számunkra. Saját szá­mítástechnikai bázisunk persze fej­lesztésre szorul, de már az is ered­mény, hogy napjainkban a tanszé­ken diákkörben tevékenykedő hall­gatók már Commodore 64-gyel dol­gozhatnak. Egyébként a tudomány­ág iránt érdeklő dó diákok önálló ku­tatásaikkal igen jó, dicsére.tes ered­ményeket érnek el az országos tudo­mányos diákköri konferenciákon, s ez reményt keitő a kutatói utánpót­lásban. Ugyancsak jelentősnek tart­juk azt, hogy öt év alatt sikerült elér­ni a szociológia oktatásának beveze­tését az egyetem mindhárom karán. Legkiterjedtebb a szociológia okta­tása — történeti hagyományainál és szerepénél fogva is — a jogászoknál. Igen fontosnak tartjuk a bölcsész­képzésben is — különösen a történé­szeknél — mind az általános, mind a szakszociológia oktatását. S minden korábbi vita ellenére úgy véljük, hogy a természettudományokat ta­nuló diákoknak sem árthat, ha az egyetemen megismerkednek a szo­ciológia keretében például a tudo­mányos-technikai forcadalom társa­dalmi összefüggéseivel. Azt hiszem, nem szorul különö­sebb magyarázatra, hogy a leendő jogászok, tanárok közelebb kerülése a társadalmunkban végbemenő fo­lyamatokhoz a szociológiai ismere­tek segítségével miért fontos, miért tudomány a gyakorlatnak. Nyitott­nak, fogékonynak lenni napjaink társadalmi jelenségei, problémái iránt, emberi oldalról közelíteni azo­kat egyéni és kollektív boldogulá­sunk egyik feltétele. Ehhez tudnak és akarnak hozzájárulni a szegedi szo­ciológusok „helyi életközeiben". Úgy, hogy tudományos munkájukat nagyrészt a megyei, a városi gazda­sági és közélet szolgálatába állítják, oly módon, hogy vele hozzájárulhas­sanak a hatékonyság növeléséhez, az élet- és munkakörülmények javulá­sához, a racionálisabb, emberi érté­kekre érzékenyebb életmód kialakí­tásához. , SZABÓ MAGDOLNA T. LÁZÁR ISTVÁN Csendesen Elcsendesedtél, Legyűrt a visszhang. Saját kiáltásaid Teremtettek le. Nézz magadra: kidöntött fák a hajadba futó ráncok, elhagyott otthon a szemed, s már sejted, hogy mennyire kicsiny az életed. Aggódsz egy mosolyért, érintésért, önmagadért. Arcok az arcodra hajolnak, elsuttogott félelmek, elsuttogott féltések harangoznak. Dolgozat a tanyáról A közelmúltban védte meg kandidátusi dolgozatát Juhász Antal, a szegedi múzeum néprajzosa. Témája közelebbről is érdekel bennünket — Szeged környékének településnéprajza és népi építészete —, ezért beszélgetésre kér­tük. A dolgozat később lesz hozzáférhető állapotban, annak vázlatára, tézi­seire támaszkodhattunk csupán. A rövid beszélgetésre abból is néhány gon­dolatot emeltünk csak ki. — Furcsán hangzik, de hadd kérdezzem mégis: ezek szerint tanyai kan­didátus vagy? — Nyugodtan mondhatod, mert anyagom nagyobbik részét valóban tanyán gyűjtöttem. Azért is, mert a tanya jobban megőrizte a népi építkezést. Származásom azonban nem tanyai, de gyerekkoromban észrevettem már, el­sősorban a sándorfalvi piacon, hogy a tanyai embernek fölismerhető jegyei vannak. Ebből persze az is következne, ahogy kutatja már a tudomány a vá­ros és a falu kapcsolatát, érdemes lenne a tanya és a falu kapcsolatában is el­mélyednie valakinek. A Szegedtől északra fekvőknek ugyanis Sándorfalva volt a faluja, ahová bejártak az emberek vallásos életet élni, ünnepelni, társas kapcsolatokat ápolni, a fölsőtanyaiaknak pedig Kistelek. A két nagyközség talán ennek a régi kapcsolatnak köszönheti mai vonzását is. — Gondolom, más is választotta már témájául a tanyát, tudományos rangot adó dolgozatban is. — Für Lajos a kertes tanyákról írta, Dankó Imre a bihariakat nem ke­rülhette el, de a Duna—Tisza köze déli végéről még egyedül vagyok. — Pedig legtanvásabb területünkről van szó. Azt is írod a téziseidben, hogy a 18—19. századi szegedi határ egyes vonásait új megvilágításban muta­tod be. — Városunk körül övezetes határhasználat alakult ki. Közvetlen közelé­ben a belső legelók gyűrűje volt, ahová kijárt a csorda és a csürhe. Közbcéke­lődve azonban szőlők is voltak már — Kálváriahögy, Jerikó, Aszolóhögy, Tarján —, de amíg a legelők közösek voltak, a művelt területek már megha­tározható birtokosok kezén teremtek. Kifelé haladva a kaszálók övezete kö­vette. A jószág a hódoltság alatt is vagyon, téli takarmányozásukra kaszáló szénája kellett. Ha még kijjebb megyünk, a pusztát találjuk, ahol a gulyába vert marhákat, a ménesbe vert csikókat, a falkába vert juhokat legeltették, Minden alföldi nagyvárosunk — Debrecen, Kecskemét és Szabadka — körül is ugyanez található, de nálunk külön érdekesség, hogy minden övezet más­más minőségű talajt foglal el. A legbelső kitűnő hordaléktalaj, a legkülső pe­dig a legsoványabb homok. Régóta ismeri ezt a jelenséget a néprajz, és ma­gyarázatot is adott már rá, a régi térképeken azonban az is látszik, hogy az 1720—1730-as évektől a kaszálókon szállásépületek tűnnek föl. A térképé­szek tuguriumnak nevezik őket, a névadás nyilván a korabeli latinos művelt­ségből fakad, a tugurium pedig a korabeli Pápai-Páriz szótár szerint kuny­hót, kunyhócskát jelent. A szótári fordításhoz természetesen nem szabad ra­gaszkodnunk, szilárd falú épületek voltak inkább, amelyek a jószágok téli szállásául szolgáltak. A rideg állattartás ugyanis nem maradt fönn olyan so­káig, mint az-eddigi kutatások alapján hittük, a félszilaj váltotta föl igen ha­mar, amelyik csak téli istállózást kivánt. írások és térképek egybehangzóan bizonyítják, hogy egyes kaszálókat 1750 körül már föl is szántottak. Csalóka természetesen minden dátum, mert csak azt mondja meg, hogy akkor már biztosan így volt, de azt nem, mennyivel előtte lett ilyen. A lényeg azonban az, a művelt terület megkövetelte, hogy legalább tavasztól őszig kint is lakjon a család, hiszen a napi kijárás teljességgel lehetetlen volt. Bizonyítható pél­dául, hogy már a hódoltság alatt is voltak szállások vagy tuguriumok, és az is, hogy egyes földeket már akkor fölszántottak, tehát kint is kellett lakniok. Mindezt azonban eddig is tudtuk. — Akkor mi benne az új? — Az új megvilágítás a szőlők szerepének az értelmezésénél van. Bálint Sándor a högyek föltűnésével bizonyítja a szegedi határ benépesedését, én vi­szont azt olvasom ki a térképekből, hogy a kaszálóövezetben tűnnek föl elő­ször a szállások, a szőlőtelepítés csak lendületet adott elszaporodásukhoz. — De az előbb már szóltunk róla, a kaszálók között is találtunk már szőlőt. — Mégse hiszem, és adataim is tagadják, hogy a lakott szállások a szőlő­kultúra megjelenésével alakultak volna ki. El kell viszont ismernem, hogy tö­megessé akkor váltak. — Ugorjunk egy nagyot. Azt is írod, hogy építészeti fölméréseket, épü­letleírásokat és körülbelül 2500 fényképet készítettél, paraszti visszaemléke­zéseket gyűjtöttél, és házbontásokon vettél részt. Mire jó egy néprajzosnak a házbontás? — Kezdjük avval, hogy hatalmas segítséget kaptam az építőipari techni­kum diákjaitól, mérnöktanáruk vezetésével, és folytassuk úgy, hogy bizo­nyos háztípusok a ma embere előtt már nehezen képzelhetők el. Leírta Tö­mörkény is, milyen volt a csömpölyegös ház — ha jött a viz, lakói fölmentek a padlásra, kimosta alóluk a falat, csak a tartóoszlopok maradtak, és amikor elment, lejöttek a padlásról, megint betapasztották —, de számomra mindez akkor vált értelmezhető valósággá, amikor bontás közben láthattam és le­fényképezhettem a ház szerkezetét. Később aztán, amikor Ópusztaszeren te­lepíteni kezdtük a szabadtéri gyűjteményt, kötelességem is lett az áttelepíten­dő házak lebontásánál jelen lenni. így találtam rá Gajgonyán olyan nagy ge­rendára, amelybe hajdanában az 1848-as évet vésték bele. — Még nagyobbat ugorjunk. Azt is írod, hogy történeti-statisztikai kút­fők adatait kritikával fogadtad, és itt-ott helyreigazítottad. — A néprajz mindig keresi az elérhető írott adatokat is, és ezekben igen sokszor ellentmondások laknak. Vándorolnak az adatok, és velük vándorol­nak az ellentmondások is. — Egyik írónk régóta hangoztatja, a statisztika még most is saccisztikát jelent legtöbb esetben. Nyilván régen még inkább az lehetett. Ha a tudomány is átveszi, tudományosan ápolt saccisztika lesz belőle. Valóban érdemes összevetni más adatokkal, és eldönteni, melyiknek van nagyobb esélye az igazságra. Fölsorolod, milyen tényezők játszottak közre egy-egy táj népi épí­tészetében. Mind igaz, de mintha nagyobb jelentőséget tulajdonítanál az épí­tési szabályoknak és típusterveknek. Ha ma, agyonhivatalított világunkban sorozatban épülnek engedély nélküli tanyák, nyilván korábban se volt ez másként, és a divat is szerepet játszhatott a kiválasztásnál. — Teljesen egyetértek fönntartásaiddal. Tömörkény írja, régen a szege­di tanyákat nem kerítették, szabadon legelt a jószág. Pontos dátumot is mond, 1905-öt: most már új divat van, úgy illik, hogy kerítést csináljon a tanyai is, mert különben kárt tesz a jószág, A hivatal rendelte el, hogy kötele­ző a kerítés, de nyilván más is beleszólt: kötelező lett iskolába küldeni a gye­rekeket, nem vplt, aki vigyázzon az állatokra. Még így is érdekes azonban, hogy először a palániás kerteket és a szőlőket kerítették körül, és csak később az egész tanyát, hogy az állat cl ne bócoroghasson. Hogy ez a divat mennyi idő alatt érett tájat jellemző sajátossággá, nehéz lenne még saccolni is. — Ha hatvannégytől járod a tanyát, nyilván változásokba is botlottál. — Hatalmas változások történtek a húsz év alatt, és valóban tapasztal­ható a lakosság elöregedése is, A néprajzosnak azonban észre kell vennie, egy újmódi kétlakiságot; sokan beköltöznek, de megmarad a tanya is jós/ágtar­tásra, vagy csak télre jönnek be. Visszuforugja a történelem a régi eletmód kényszerű kísérőit, de mai tálalásban már, Ez azonban egy újabb disszertáció témája lehetne. HORVÁTH DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents