Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-03 / 2. szám

10 Szombat, 1987. január 3. tr szerszámgépexport Kedvező eredménnyel zárta az évet a Csepeli Szerszámgépgyár. A 'Vállalat igyekezett kihasználni a világpiacon tapasztalható fellendülést. A külföldi vásárlók elsősorban a legkorszerűbb szerszámgéptípusokat, közlük a számítógép-vezérlésű megmunkálóközpontokat, robotberendezéseket és a gyártócellákat keresték, s a csepeliek gyártmányfejlesztéseik gyorsításával több sikeres üzletet tudtak kötni. A vállalat új piacokat is szerzett az iparilag fejlett országokban és a fejlődő államokban, miután évi 10 százalékos konvertibilisexport-növekedést vállaltak az exportbővítő pályázat keretében. összesen mintegy 350 millió forint értékben szállítottak szerszámgépeket nyugat-európai és tengerentúli cégeknek. A legnagyobb sikert az MK' 500 típusú megmunkálóközpont aratta, amely alkalmas komplett gyártórendszerbe való beépítésre is. Az első ilyen gyártórendszert a következő hónapokban a csepeli üzemben is felszerelik, s ez jó referenciául szolgálhat a konvertibilis kivilel további bővítéséhez. Javult a csepeli szerszámgépekbe szerelt hazai gyártmányú vezérlések minősége is, különösen azoké a típusoké, amelyeket a Vilati szállított. Ugyanakkor továbbra is alkalmaznak még külföldi, köztük Siemens-vezéricseket. A Csepeli Szerszámgépgyár 1986. évi árbevétele meghaladta a kétmilliárd forintot. Bár az első félévben még veszteséget könyveltek el, a második félév rugalmasabb és jobb munkája eredményeként végül is 150 millió forint körüli nyereséggel zárták az évet. 1987-ben az árbevételt legalább 10 százalékkal kívánják növelni, amihez, jó alapot nyújt a tőkés kjivitel hasonló arányú bővítése. Ehhez már kellő rendelésállománnyal is rendelkeznek. (MTI) Számítógépportás a hűtőgépgyárban Számítógépes portás működik januártól Sz.olnok megye legnagyobb gépipari üzemében, a Jászberényi Hűtőgépgyárban. A központi gyár portáin elektronikus rendszer rögzíti és tartja nyilván, hogy ki érkezett, ki távozik. Regisztrálja azt is, hogy a dolgozó i'őmunkaidőre, túlórára vagy gmkmunkára érkezik a gyárba, illetve a munkaidőből menynyit volt távol. A gyári kapuknál elhelyezett műanyagkártyával működő készülékek egy célszámítógéphez csatlakoznak, ez személyre szólóan összegyűjti és feldolgozza az adatokat. A vállalati munkacsoport által kidolgozott rendszer szolgáltatja az alapot a havi bérelszámoláshoz, a dolgozók csak annyi óra után kaphatnak bért. amennyit ténylegesen ledolgoztak. A számitógépes portásrendszert a közeljövőben a vállalat külső gyáraiban is bevezetik. (MTI) f „Áthelyezett" őszi idő Jóleső eső a mezőgazdaságnak Szép időnk van! — mondhatták az év első munkanapján azok, akik a mezőgazdaságból élnek. Talán az időjárás is új életet kezd, hisz az aszályból már elege van kiskertesnek és mezőgazdasági nagyüzemnek egyaránt. Van mit bepótolni az esőnek, csak folytassa még egy pár napig. A meteorológusok mindenesetre — derűlátóan — borús. vagyis csapadékos időt jósolnak az elkövetkezendő napokra. A tegnapi, 10 millimétert meghaladó eső több volt, mint. egyik-másik őszi hónapban összesen. A megyei tanács mezőgazdasági osztályán is naprakészen figyelik az adatokat, eszerint az elmúlt éviről nem sok jót mondhatunk. Az 556 milliméteres sok évi átlaghoz képest igen szerény érték, az 1986-os 398 milliméter. Ráadásul épp a kritikus őszi hónapokban volt a legnagyobb ínség. Az őszi kalászosok emiatt igen gyengén keltek, s ahhoz, hogy megerősödjenek az érzékeny növények, további csapadékos, enyhe léinek kellene következnie. Ha mégis jönne a csikorgó hideg, csak a hópaplan segíthet. * A Deszki Maros Tsz-ben az árpa még csak most bújt elő a földből, a búza még sehol, A' csíraszámban biztos lesz veszteség, ha ezután minden kedvezően összejön, egy átlagos hozamról azért még nem kell lemondaniuk. Döme Bálint főkönyvelő az év első munkanapján azzal fogadott, hogy náluk a számvitelben most van az „aratás" időszaka, a mérlegkészítésé. Közben már a 87es mérleghez is el kell kezdeni a „vetést". Az első napokban is világos, hogy a visszafogottabb bérezés mellett a költségek elé is ki kell tenni a stoptáblát. „Készülj a háborúra, ha békét akarsz" — ez most a jelszó, hisz a terméshozamokat ki látná előre, az időjárásban bízni igen kockázatos, tgy úgy kell -kezelni a közös kasszáját, ahogy a családi pénztárcát: a legbiztosabb a takarékosság. Csak a feltétlenül szükséges vásárlásokra lehet pénzt kiadni. A spórolást azonban nem szabad túlzásba vinni, a tavalyi év nagy példa erre. Hl nem fizettek volna 3 milliót biztosításra, a jégverés miatt most 20 milliós veszteséggel zártak volna. Az idén az új biztosítási feltételek között úgy próbálnak lavírozni, hogy valamennyivel kevesebbet költenek rá, s a kockázatuk se legyen nagyobb. Így például a napraforgóra nem kötöttek viharkar-biztositást, míg jégre minden növényt biztosítottak. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján döntöttek így. Az év utolsó napjain ágazatonként megbeszélték a teendőkel, a kiküszöbölendő hibákat, január 2-án mindenki tudta a dolgát. így a gépműhelyben dolgozók számára is világos, hogy a legelső teendő a traktorok és vetőgépek javítása, a tavaszi munkacsúcsra való tervszerű felkészülés. Az előzetes termelékSi tervek már adottak, pár napon belül véglegesítik. Az önelszámoló egységek eszerint, folyamatosan nyomon követhetik gazdálkodásukat, s időben eldönthető, hol kell külön beavatkozni. A téli napokon a továbbképzésre is jut idő, az agrárklubban meghívott szakemberek osztják meg tudásukat a helybeliekkel. T. Sz. I. Jól vizsgáznak a vállalati tanácsok Az eddigi gyakorlat tapasztalatai általában kedvezőek. Sok helyütt máris megalapozottabb döntések születtek, ami elsősorban a vállalati tanácsok működésének köszönhető. A Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinátban a tanács megvétózta, hogy az üzem csatlakozzék egy társuláshoz, mivel a tagságból származó előny nem látszott eléggé kézenfekvőnek. Van olyan gazdaság, ahol a vt arról hozott határozatot, hogy a szarvasmarhatelep beruházási munkái inkább készüljenek el valamivel később, de ne késlekedjenek a járulékos beruházással, mivel e munkák elhúzódása súlyos anyagi következményekkel járt volna. Ki legyen az igazgató? A vállalati tanácsok — például a dalmandi és a komáromi gazdaságban — sokat tettek azért is, hogy a jövedelmek a korábbinál jobban tükrözzék a teljesítményeket. Egész sor helyen többek közt Pápán és Környén — javasolták: kapjanak többet az állattartó telepeken dolgozók, akik több műszakban és hétvégeken is dolgoznak. A mezőhegyesi és bábolnai gazdaságban a tanács soron kívüli intézkedést javasolt a pályakezdők támogatására: a fiatal szakemberek letelepedését segítették a korábbinál erőteljesebben. Az 1986-os esztendő fontos állomás volt az új vállalatvezetési formák történetében. A MÉM által felügyelt területen 1985-ben 209, 1986ban pedig újabb tíz vállalat állt át a demokratikusabb önkormányzati vezetésre. Fz a folyamat december végén befejeződött. Eddig az Az új irányítási formákra való áttérési már a kezdetek óta élénk vita kíséri. Sokan erőteljes fordulatot várnak a nagy számban létrejött vállalati tanácsok működésétől a gazdálkodásban. igazgatók, vezérigazgatók több mint felét ellenszavazat nélkül megerősitették, 10-en csak a minimumot kapták, 6-an pedig nem szerezték meg a szavazatok kétharmadát. Nyugdíjazás, betegség, elhalálozás miatt 29 pályázatot írtak ki. Csupán négy esetben választottak meg külső pályázót. Egyes üzemekben a vt-k első döntései közé tartozott, hogy azonnal fölemelték az igazgatók bérét. Néhol több ezer forinttal is. A mezőgazdaságban nem ez volt a jellemző: általában 5-6 százalékos — a többi dolgozóval azonos — mértékben növelték az első számú vezetők bérét. Sokakat izgat az is, "hogy vajon a legalkalmasabb emberek kerültek-e a vállalati tanácsokba? Olyanok, akikben megbíznak, s így képesek hatni a kollektívákra? A felmérések arról tanúskodnak, hogy a különféle körzetekben, a gazdaságok egészében a legalkalmasabb, legfelkészültebb dolgozókat jelölték. Ezt igazolja az is, hogy a kiválasztottak alig kaptak ellenszavazatot. Rangos emberek A fizikai dolgozók közül szinte mindenütt azok kerültek a tanácsba, akik az elmúlt esztendőkben, évtizedekben rangot vívtak ki maguknak, akik szívesen adtak tanácsot, útbaigazítást yandálok! Valaha sem. mit nem jelentett a szó. Semmivel többet, mint egy nevet, egy \törzsét, mindaddig, mígnem betörtek Itáliába, végigpusztítva településeket, szétrombolva műkincseket. Műkincseket, kultúrát, életformát, századok során teremtett értékeket, csupán azért., mert nem tudtak vélük mit kezdeni. S a torzs neve ettől kiterebélyesedett jelentésében, mentalitást, cselekvésrendszert, magatartást jelző szóvá vált. E közismert tény a bevezetésben őszintén szólva, csak arra jó, hogy nemiképpen a szokásosnál nagyobb nyomatékkal meditáljak el — magunkon. Mert vajon minek is nevezzem, ami szép számmal történik mifelénk. Például azt, hogy az Északi városrészben egy decemberi reggelen arra ébredtek a lakók, hogy az általuk ápolgatott, gondozott kis parkbéli fenyvesből szép számú fa hiányzik (képünkön!), vandál kezek munkája nyomán. És mit szóljon az az újszegedi háztulajdonos. akinek kertjéből vagdosták kj a fenyőket éji órán, kerítésen bemászva. És mit szóljon a lakó. aki gondosan megtörli cipőjet, mielőtt bemegy a lépcsőházba, melynek falát kosz, szutyok fedi vastagon, mert mások minden találékonyságukat összeszedve, szándékosan azzal borítják. S mit szóljon, ha liftbe kívánva szállni, azt látja, hogy az megint húsz centivel lejjebb állt meg (s természetesen nem indul), tanúsítván azt, hogy legutóbb is hatan jöttek vele egyszerre lefelé (Főleg, ha Fenyőminta... azt is tudja a szerencsétlen, a lépcsőn gyalogolni kényszerülő. netán idős beteg ember, hogy akik tönkretették a felvonót, azok háborognak majd leginkább legközelebb, ha lépcsőzni kényszerülnek!) És kérem, mi, ha nem barbárság, ha a vízkereszt táján ablakokból kidobott, elszáradt fenyőket egy-egy homokozóban meggy újtván, kevesellve a tüzrevalót, a végén a környező padok deszkáival élesztik a máglyát. És mennyi mindent tudnának például az IKV szakemberei mesélni rommá tett lakásokról, vagy a városgazdálkodásiak szemétteleppé tett erdőkről?! Tudom, sokszor mondottuk: kegyetlen kor volt az, mikor kilakoltattak embereket. ha például nem fizették a lakbért. Mert nem tudták, mert az utcára kerültek. De vajon ma kegyetlen dolog lenne, ha a szándékos rongáláson, lakásának lepusztitásán rajtafogottat szükséglakásba helyezné a ház gazdája? Ha a fanyúvés, erdei szeméttelep-teremtés rajtakapott tettese egy-két hónapig kötelezően várostakaritással, parkrendezéssel foglalkozna? Aligha. Nem, nem vagyok híve sem az adminisztratív intézkedéseknek, sem a mégoly szelíd erőszaknak. De ha másként végképp nem megy, a civilizált többségből valahogyan csak ki kellene szelektálni a civilizálatlan, rongáló, pusztító kisebbséget. Mielőtt a „magyar" név és szó is felruházódna valamiféle áttett, pejoratív jelentéssel, a „vandál" analógiájára. Sz. I. másoknak, akiknek véleménye mindig is perdöntő» nek számított. Egyes helyeken szabályozták a beválasztás feltételeit: eszerint csak az lehetett a vt tagja, aki legalább három éve dolgozik a gazdaságban, jól ismerik a szűkebb környezetben, büntetlen előéletű, s a munkája is kifogástalan. Természetesen az alapos következtetések levonásához, a vt összetételének minősítéséhez több évre van szükség. Az viszont máris kiderült: a leggondosabb válogatás ellenére is előfordulhatnak személycserék. Az ötvenfős bábolnai vt-böl példéul már ketten kiváltak különböző okok miatt. De sikerült helyükre — időben — megfelelő embert találni. Ipari üzemekben vetődött föl, de a mezőgazdaságban is egyre többen foglalkoznak a vt-tagok anyagi ösztönzésének kérdésével. Egyes vezetők szerint erre nincs szükség, hiszen a legjobbakból állt össze a kollektíva, így a keresetek is tisztességesek. Mások ezzel szemben foglalnak állást, szerintük igenis szükség van a tagok díjazására, hiszen ezzel nőne az érdekeltségük és a felelősségük. A testületnek ugyanis joga van arra, hogy a mulasztó vezetőt felelősségre vonja, szükség esetén leváltsa. Csakhogy eközben a vt-tagok semmiféle védettséget nem élveznek, s anyagi elismerést sem kapnak. A vt-tagok jogvédelme sem egészen tisztázott még. Ezért érdemes volna általánossá tenni, hogy a vt előzetes engedélye nélkül ne lehessen egyetlen testületi tag ellen se fegyelmit indítani, őt áthelyezni. A vt tagjainak ugyanolyan védettséget szükséges biztosítani, mint a többi tisztségviselőnek. így zavartalanul, legjobb meggyőződésük szerint végezhetnék munkájukat, hozhatnának döntéseket. Tanulnak a vt-tagok A vt-tagok felkészítése, továbbképzése nem mindenütt sikerült jól. Egyik-másik — központilag rendezett tanfolyamon — többnyire csak általánosságok hangzottakéi. Sokszor az volt a hallgatók érzése, maguk az előadók sem döntötték még el, melyik oldalon is állnak: hisznek, vagy kételkednek a vt jövőjében. Néhány helyen — például Környén — bevezették azt, hogy testületi ülés előtt néhány nappal öszszehívják a választott tagokat, s oldott légkörben megbeszélik a napirenden szereplő kérdéseket. Az ilyen felkészitésnek köszönhetően sokkal bátrabban mernek kérdezni, javasolni az emberek. A jó tapasztalatok ellenére jócskán van még kétely, megválaszolatlan kérdés az emberekben. Az elnökök egy része nyiltan vallja, hogy önmagát tanuló vezetőnek tartja. A lecke nem könnyű, hiszen a vt-k nehéz időszakban jöttek létre, a piaci helyzet sem a legrózsásabb. Manapság ezért tekintélyes még azoknak a száma, akik nem mernek egyértelműen állást foglalni a tekintetben, hogy a vt segíti-e a gazdasági fellendülést, vagy csupán technikai szerepe lesz? Valószínű, a gyakorlat némiképpen átformál majd az eredeti célkitűzésekből néhányat. Egy biztos: most mindenütt a vt-k életképességének növelésére, hatékonyságának fokozására kell törekedni. Mert a lehetőség csak úgy ér valamit, ha élnek is vele. Cseh János