Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

eAtiNQî I9QÇ AueuJojif JÇIAÂJQM IE9|t)/.fî69Z»UO *V VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 77. évfolyam, 1. szám 19S7. január 2., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Losonczi Pal ujevikoszontoje Kedves honfitársaim! Az új esztendő első napján tisztelettel köszöntöm hazánk minden állampolgárát. Sikerekben szerényebb, ám tanulságokban annál gazdagabb óévet hagytunk magunk mögött. Megnyugtató, hogy létünk és munkánk legalapvetőbb feltétele, a béke, változatlanul fennmaradt. 1986 jellemzője volt a Genfben kibontakozott folyamat erősödése. A Szovjetunió és a szocialista országok új elemeket tartalmazó békekezdeményezései újraélesztették a népek bizakodását az enyhülés visszatérése iránt. A reykjavíki szovjet—amerikai csúcstalálkozón ismét meggyőződhettünk, hogy tárgyalóasztal mellett, őszinte eszmecserében, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásával a nemzetközi élet legsúlyosabb problémái is közel kerülhetnek a megoldáshoz. Ugyanakkor azt is jól tudjuk: jelentősek még azok az erők, amelyek a bizalmatlanság szításával fékezik a népek közötti normális kapcsolatok kialakítását, zavarják a békés egymás mellett élést. Hazánk a bonyolult világpolitikai helyzetben is tovább bővítette nemzetközi kapcsolatait. A Magyar Népköztársaság külpolitikájának eddig is egyik legmarkánsabb vonása volt, hogy a baráti szocialista országokkal együtt, összefogva a világ haladó erőivel, szorgalmazza a fegyverkezési verseny megállítását, a leszerelést, a nemzetközi biztonság, az államok közti bizalom és a béke erősítését. Tárgyalunk mindenkivel, aki tiszteletben tartja társadalmi rendünket, szövetségi kapcsolatainkat és a kölcsönös érdekek elismerése alapján akar velünk szót váltani. Vallottuk es valljuk, hogy az emberiség gondjai csak úgy enyhülhetnek, ha a népek közösen munkálkodnak orvoslásukon. Csakis a kölcsönös bizalom és egymás érdekeinek tiszteletben tartása viheti előbbre az emberiséget. Kedves barátaim! Szűkebb értelemben vett hazai dolgainkat tekintve, elmondhatjuk, hogy a körülmények kedvezőtlen alakulása ellenére is gyarapodott a nemzeti vagyon, hazánk új létesítményekkel gazdagodott, erősödött gazdaságunk és társadalmunk átfogó reformfolyamata, új tudományos eredmények, szociális és kulturális létesítmények születtek. Megőriztük a teljes foglalkoztatottságot és a lakosság ellátásának színvonalát is. Az az összteljesítmény, amit népünk nyújtott, megbecsülést érdemel, mert nehéz körülmények között érte el eredményeit. Céljaink eléréséhez azonban mindez kevés volt. A világgazdaság értékítéletei tovább szigorodtak. Termékeink leértékelődése folytatódott, kedvezőtlenebbé váltak értékesítési lehetőségeink. Hátrálfatták versenyképességünket azok a végső soron politikai jellegű akadályok, amelyek nemcsak a termelőberendezések és technológiák, hanem az áruk normális cseréjét is megnehezítik. De csupán ezek a vitathatatlan tények nem szolgálhatnak magyarázatul lemaradásunkra, és nem menthetnek fel bennünket következményei alól. Későn ismertük fel a külső hatásokat, nem készültünk fel következményeire, nem igazodtunk elég rugalmasan és gyorsan az új követelményekhez. Pártunk Központi Bizottságának 1986. novemberi határozata joggal állapította meg, hogy a magyar népgazdaság mérsékeltebb teljesítményében. saját munkánk gyengeségei, a vezetés és irányítás fogyatékosságai, a végrehajtás következetlenségei is jórészt tükröződnek. Bár az emberek többsége becsületesen dolgozik, még nem vált általánossá a korszerű gazdálkodási szemlélet, a szervezett és fegyelmezett munka. Pazarlóan bánunk anyaggal, energiával, idővel, s ami talán a legsúlyosabb: az emberi munkával. Ezen a helyzeten változtatnunk kell, ha előre akarunk haladni. Az életkörülmények javítása és a jogos fogyasztási igények kielégítése csak úgy lehetséges, ha a maga területén mindenki az eddigieknél eredményesebben dolgozik. A XIII. pártkongresszuson megfogalmazott célokat nemzeti egyetértés fogadta, és társadalmunkban megvan a készség, hogy az elérésükhöz szükséges feladatokat végrehajtsa. Államunk ezeréves tör: ténelme is bizonyítja, hogy népünk a legnehezebb helyzeteken is úrrá tudott lenni, ha értelmes célok érdekében egyesítette erőit. Az Országgyűlés a közelmúltban törvényerőre emelte az idei költségvetést, és tervünk tartalmazza a legfontosabb tennivalókat. Eredményes teljesítése elengedhetetlen gazdaságunk élénküléséhez. Arra van szükség, hogy már az év elejétől — a termelésben és minden más munkahelyen — a lehető legjobban hasznosítsuk erőforrásainkat. Különösen fontos a munka minőségének javítása és az ésszerű takarékosság. Szocialista fejlődésünk és egyben a korszerű gazdálkodás nélkülözhetetlen feltétele, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi eszközöket a hatékonyan működő vállalatok fejlesztésére, a biztosabb és gyorsabb megtérülés javára fordítsuk. Mint ahogy — a szinte már vérünkbe ivódott egyenlősdit felszámolva — bérrendszerünkben is következetesebben érvényesítjük a munka szerinti részesedés elvét. A magasabb színvonalú, az alkotó tevékenységet kívánjuk átlagon felül megbecsülni az élet minden területén. Ez. nemcsak kormányzatunk szándéka, hanem a becsületesen dolgozó nagy többség igénye is. Társadalmi rendünk szilárdsága, népünk felelősségérzete és demokratikus intézményrendszerünk erősödése egyaránt záloga a szocializmus sikeres továbbépítésének. Ennek érdekében — a kölcsönös előnyök alapján — a jövőben is készek vagyunk együttműködni minden országgal, függetlenül azok társadalmi berendezkedésétől. Legbiztosabb támaszunk azonban a baráti szocialista országok korszerűsödő és gazdagodó együttműködése. Hisz nemcsak céljaink azonosak, hanem közös a felismerésünk is: kapcsolatainkban minőségileg új viszonylatok és távlatok rejlenek. E gondolatok jegyében és nemcsak az újév napjának szokása alapján mondom: reményeinket párosítsuk tenniakarással, sőt, tettekkel, és akkor az eredmény sem maradhat el. Ehhez kívánok 1987 első napján békés, boldog új esztendőt valamennyi honfitársamnak és barátunknak az egész világon. Megújulási program az LKM-ban A Lenin Kohászati Műveknél 1986 második felében megkezdték a megújulási program végrehajtását. Csökkentették a gyengébb minőségű acélok előállítását, ugyanakkor növelték az ötvözöttacél-gyártást. Hazai gépipari vállalatokkal közös beruházásban új gépeket vásároltak, és ezekkel a termékszerkezet korszerűsítésének a szolgálatába állítót-, ták. Megvásárolták a Medicor Művek miskolci üzemét, s itt elkezdték elektronikus anyagvizsgáló és mérőműszerek, különböző technológiai folyamatvezérlő rendszerek gyártását. Közvetlen termelési, műszaki és egyéb irányú kooperációs szerződéseket kötöttek a KGST-tagországok több nagyipari üzemével, aminek haszna már a közeli jövőben megmutatkozik. A vállalat tevékenységét korszerűsítő intézkedéseknek köszönhetően 1986 végére több mint 5 százalékkal csökkent az egy tonna acél előállítására fordított energiafelhasználás, s mintegy félczerrel kevesebb emberrel az előző évinél több terméket állítottak elő. A hazai megrendelők részére a tervezettnél 23 ezer tonnával több árut szállítottak, a tőkés piacon pedig terven felül 5 millió dollár értékű terméket adtak el. Az idei költségmegtakarítás eléri a 200 millió forintot. Mindennek eredményeként a szeptember végéig keletkezett 574 millió forint veszteséget december végéig kigazdálkodták, s így az LKM adósság nélkül zárja az 1986os esztendőt. (MTI) B. ú. é. ír., sofőrök Az esztendő hajnalban kezdődik — Mikor megy az első busz? — Arról már lekésett uram. Négyhuszonötkor kiállt a 17-es, az meg ott, aminek a hátulját látja, a 11-es. Hová akar utazni? — Mindegy, csak első legyen. — Az idei harmadik első a 10-es. Vográndli László forgalomirányítóval váltottunk így szót a Víztorony téren a Tisza Volán pavilonjában tegnap hajnalban. — Nehéz az első nap? — Nem. Megszoktam már. Tévét néztem szilveszterkor, három után keltem és négy előtt már itt voltam. Ma vasárnapi munkarendben dolgozunk, ilyenkor kevesebb busz kell, mert kevés az utas. Boldog új esztendőt! — köszönt be egy újabb koránkelő. ö Piti János. — Mikor koccintott szilveszterkor? — Azt hiszem, tavaly. Általában kétévente tehetem. Ha jól számolom, ez a hetedik munkával kezdődő új évem. — Mennyit vezetett már? — Félmillió kilométert biztosan. Tavalyelőtt kaptam meg az 500 ezres jelvényt. — Belefújna a szondába? — Azzal kezdtem a garázsmesternél. — Mit szól a család, hogy nem lehetnek együtt január elsején sem? Bővült az építőanyag-termelés Többéves jelentős fejlesztéssel lényegesen javult, s immár az igényeket is meghaladja az alapvető építőanyagok kínálata. Befejeződött nyolc téglagyár rekonstrukciója, további 32 üzem nehéz fizikai munkáinak gépesítése, és belépett a termelésbe a Mátra Gázbetongyár, amely 1986-ban 140, 1987-ben pedig már 225 millió kisméretű téglaegységnek megfelelő falazóelemet ad. Ez a tetemes gázbetonkínálat az érintett térségben már csökkentette a téglakeresletet. Kialakult tehát az azonos célt szolgáló és az egymást helyettesítő termékek közötti piaci verseny, amelyben előtérbe kerültek a korszerűségi, a gazdaságossági és a minőségi követelmények. Az ablakok és ajtók, továbbá a tetőfedő anyagok választéka is bőséges. — Megszokták. Tizenegy éves házasok vagyunk. Enynyi idős a János fiam, két évvel fiatalabb a kislányom, Angéla. Megértik, hogy nekem hajnalban nem az ágyban a helyem. — Melyik járattal kezd? — A tízessel, de másodiknak indulok. Elsőnek Varga János kormányozza a kocsit. — Húsz éve helyijáratos vagyok. Az utóbbi tíz évben mindig én kezdtem az új esztendőt. Szilveszterkor is dolgoztam délelőtt. — Fárasztó lehet. — Szokás kérdése. Nézze, 750 ezer kilométer megedzi az embert. Ilyenek a férfiak. És milyenek a nők? A 4-es villamost Péter Andrásné állítja meg Fodortelepen a végállomáson. Panaszt várok, hiszen az ember az asszony nélkül csak ügvetlenkedik. — Kérem, panaszkodjon. — Mire? Nincs rá okom. Már 25 éve dolgozom az SZKV-nál, így nekem természetes a hajnali kelés. — A férjének is? — Persze, ö tűzoltó, tudja mi a szolgálat. Ma is ügyeletes. Telefonon kívántunk egymásnak boldog új évet. — Ki maradt otthon? — A lányok. Olga 17 éves. az idén érettségizik, Erzsi két évvel idősebb nála, főiskolás. Ellátiák magukat. — Mennyit keres, mennyit ér a fárasztó hajnali munka? — Megvan a pénzem ... Panaszt vártam a koránkelőktől és elégedett, szorgos emberekre akadtam. Évek óta végzik munkájukat. Választott hivatásuknak élnek. Egyikőjük sem nyűgösködött, hogy éppen az év első napján dolgozniok kellett. Nekik nincs hétköznap, vagy ünnep, csak munkanap. Boldog új esztendőt nekik és valamennyi munkatársuknak, akik nélkül nem utazhatnánk mi, álmosan ébredők. Acs S.Sándor Szilveszter '86 Szilveszter napja nemcsak éjszakából áll. Főleg, ha munkaszünet is egyben, mint a frissen elmúlt tavalyi volt. S mivel nem csupán az éjszaka a szilveszter, hát történt itt sokminden, napközben is. Malacot kaptak a battonyai gyermekfalu lakói, Schirilla úszott az ezúttal jégmentes Tiszában (írásunk a 6. oldalon), s a felnőtté nőtt tévé (beszámolónk az 5. oldalon) képernyőn kívüli programról is gondoskodott a szegedieknek, a Dóm téren. * l i