Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-12 / 292. szám

3 Pcnfek, 1986. december 12. Eszi, nem eszi..Utószó helyett A diákmenzáknak — a 3— 18 éves korú ifjúság ') özétkeztetésének — egyetlen olyan területe sincs, ahol ne kéne tenni valamit a mihamarabbi változás érdekében. Mindannyionkat érint — közvetve vagy közvetlen — és fájdalmasan érint, hogy gyermekeinknek így és ilyen falatok jutnak. Az étkezés mikéntje — amely a testre és lélekre hat, s oly fontos része életünknek — hovatovább már kisebb jelentőségű lesz számunkra, mint az élővilág egyéb fajainál. Mindez bekövetkezhet pusztán azért, mert leszokunk az életévek pcrgése közben az emberi evésről. Ebbe belenyugodni és egy ilyen irányba vezető folyamatot végigvinni megengedhetetlen. Az e sorozatban bemutatott szomorú tények parázs vitát indukáltak és felszínre hoztak még gondokat a városi pártbizottság végrehajtó bizottságának közelmúltban megtartott ülésén. A diákétkeztetéssel foglalkozó sorozatunk záróakkordjaként az elhangzott hozzászólásokból idézünk. Moslékcentrikusnak nevezte a vita résztvevője vá.rosunk diákétkeztetését. Ami így igaz, hiszen az íztelen falatok hová máshová vándorolnának, mint a maradékot bőven elnyelő vödrökbe. Következmény még az is, hogy legközelebb kevesebbet kap a gyerek, mondván a múltkor úgysem ette meg. Ellenőrizni kellene — ha már ab ovo kicsik az adagok —, hogy legalább a konyhai tálalásnál ne csorbítsák ezeket tovább. Csakhát figyelemmel kísérni ilyen nagyüzemben minden tálalást, jószerével lehetetlen. Megoldás lenne — az egyik javaslat szerint —, hogy az üzemi szakszervezeti bizottságokhoz hasonló ellenőrző csoportokat szervezzenek a középiskolások a maguk ételének védelmében. Az ebédtérítés dijairól esvén szó, többen is említették: az óvodások étkeztetéséért sok pénzt fizet a szülő, míg a középiskolás 120 forintért kap egy hónapig ebédet. Egyensúly kellene, középút a két véglet között. Mint ahogyan az is igazságtalan, hogy az iskolai közétkeztetésben nem részesülő több mint 500 középiskolás gyerek 14 forint 50-ért ebédel naponta a vendéglátó nem éppen kulturált éttermeiben. •A szakmunkástanulók közétkeztetéséről azt gondolhatnánk, rendjén van, hiszen ezek a fiatalok az üzemi ebédlőkben jobbat kapnak hasonló korú társaiknál. A vita egyik résztvevője azon' ban bizonyította, a szakmunkástanulók esznek talán a legrendszertelenebbül. Hiszen gyakorta előfordul, hogy ha iskolai órájuk van, nem mennek el az üzemi étkezdébe. Módosítani a régi elavult rendeleteket, egységnormákat, térítési díjakat, mindennél jobban és többet figyelni a gyerekasztalokra kerülő ételek minőségére, mennyiegy vita jegyzőkönyve (5.) ségére, a korszerű, az életkornak megfelelő tápanyagok mindenkori meglétére, a tisztaságra, a maximális higiéniára, a kulturált, embernek való étkezésre. Tömören mindenre, ami a gyermekkonyhák környékén történik. Természetesen nemcsak figyelni, hanem minél hamarabb változtatni — a gyermek- és ifjúsági közétkeztetés kritikus dolgain. A városi pártbizottság a szegedi diákétkeztetés minden részletére kiterjedő vizsgálata után teljes és szomorú képet kapott az itt és most diákmenzáinak helyzetéről, körülményeikről. A tények és a változtatás elodáztathatatlansága a gyermekétkeztetés valamennyi kritikus pontját érintő állásfoglalásra késztette a szervezetet. Mindenekelőtt — hangsúlyozza a jövő feladatait taglaló állásfoglalás — az eddigi szabályszegő gyakorlattól eltérően nagy figyelmet kell fordítani az étrendek mindenkori összeállításánál az életkori sajátosságokra. Az emberi szervezet számára szükséges valamenynyi tápanyagot, vitamint és ásványi anyagot az ifjúság minden korosztálya számára — változatos ételekkel kell biztosítani. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósítható legyen, többek között fontos, hogy az étkeztetők az alapanyagok beszerzésekor a gazdaságos utakat keressék, illetve válasszák, és bízzák az étrendek összeállítását táplálkozásélettani szakemberekre. Annak érdekében, hogy a közétkeztetést nyersanyaggal ellátók ne ad hoc szállítsanak, az egyeztető megbeszélések nélkülözhetetlenek. Az igényeknek megfelelő nyersanyagellátásra van szükség, valamint választékbővítésre az olcsóbb beszerzések miatt. Hiába a hatalmas teher a tanácsi főzőkonyhákon, növelni kell a jövőben a diákétkeztetésben részesülők számát, különösen a középiskolásokét. Tény, hogy az óvodások és általános iskolások számának növekedésével nem emelkedett a főzőkonyhai kapacitás, az épületek és a belső felszerelések állaga romlott, ezért elkerülhetetlenné vált a teljes konyhai hálózat felújítása. A jövő esztendő első felében befejeződő rekonstrukciós munkálatokat követően a mostani 6 ezer 650 adagos kapacitás helyett 12 ezer adagos előkészítő konyha és 9 — összesen 10 ezer 300 ételadag készítésére alkalmas — befejező konyha szolgálja majd a gyermekek ellátását. Jelenleg tehát tart az óvodások és általános iskolások étkeztetését biztosítani hivatott központi konyha építése, de ezzel párhuzamosan a városi tanács sürgető feladata megvizsgálni az alsóbb fokú oktatási intézmények tálaló konyhái miként bővíthetők. Jóllehet az új elkészültével és üzembe helyeztével lényegesen javul majd a legfiatalabbak étkeztetése, de mégsem jelent teljes megoldást akkor, ha egy jól felszerelt báziskonyhához kevés, kis alapterületű, korszerűtlen és a tisztasági követelményeknek megfelelni képtelen tálalók „és ebédlők" csatlakoznak. Az egyetemi étkeztetés minden részterületén most már gyökeresen változtatni kell. Kezdve a pillanatnyilag legfontosabbat, az előkészítés, főzés, tálalás helyszíneinek körülményein. Módosítani szükséges — a hazai nyersanyagárakhoz igazítva — az ételnormákat. A kereskedelmi felügyelőség a diákközétkeztetés egységeit ellenőrizvén 40 százalékuknál talált szabálytalanságot. A már ismert szabályszegéseken kívül tapasztalták még, hogy a gazdálkodási fegyelmet gyakran megsértik: hiányoznak a megfelelő bizonylatok, túl sok alapanyagot vételeznek, fogyasztói áron vásárolják ezeket. A rendsértések — amelyek természetesen az asztalra kerülő ételek menynyiségét csökkentik, minőségét rontják — megszüntetése érdekében rendszeres hatósági ellenőrzésre van szükség a gyermekétkeztetés minden területen. Így állandóan kontrollálni kell — társadalmi ellenőrzéssel is — a gazdálkodási fegyelem, valamint a szakmai színvonal megtartását, a választékot, a mennyiséget és a minőséget. (Jóllehet elsősorban a gyermekétkeztetést gyakorlatban végzők lelkiismerete ''ellene hogy legyen a legfőbb ellenőr.) A városi pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya ettől kezdve különös figyelemmel kiséri, és a maga eszközeivel támogatja a gyermek- és ifjúsági étkeztetés terén a változtatás megvalósítását. Két év múlva tájékoztatja a végrehajtó bizottságot — a remélhetőleg akkorra már méltó — diákétkeztetési helyzetképről. Kalocsai Katalin Rangot, pénzt a teljesítménynek A roham elkezdődött. A boltokban áraznak sajtóbejelentés nélkül (minek idegesíteni a dolgozókat!), azaz 10—20—25 százalékkal drágítják a szabadáras portékákat, ám ez mintha senkit nem érdekelne. Karácsony közeleg, fölajzva támadunk minden üzletet, áruljanak azokban fácánhúst vagy szintetizátort. Távoli őseink így, ilyen lihegéssel vethették rá magukat az elejtett okapira. Lehet, hogy valamiféle atavisztikus maradvány bennünk ez a haspárv tiság, ez a mindenből minél többet megkaparintani akarás? Úgy látszik, bírja a buksza. De vajon a népgazdaság bírja-e? Mire ki-ki összekapkodja, amit akar, nem úgy néznek-e majd ki a ma még dugig megrakott áruházak, mint az afrikai ültetvények sáskajárás után? És ha netán valamely ágazat nem győzi naprakészen az utánpótlást, kibírjuk-e morgás nélkül? Ebben a roha!natban jut-e eszébe valakinek a legutóbbi párthatározat, amely legfőbb követelménynek tartja a gazdasági teljesítmény és hatékonyság növelését, a műszaki fejlesztés gyorsítását, külkereskedelmi és pénzügyi mérlegünk javítását ahhoz, hogy a jövőben se kelljen feszesebb gyeplőre fogni lelkes vásárlókedvünket ? Megannyi indokolt kérdés és aggodalom, mert minden jel arra mutat, hogy több a pénz, mint az árufedezet, a bérek idén megelőzték a teljesítményeket. Csakugyan nem gondolunk a holnapra? Arra ugyanis minden látnoki képesség nélkül fogadni lehet, hogy december 26-oó:ka és 31-edike után ismét megtelnek a szemeteskukák kenyérrel, szalámimaradvánnyal, megunt pörkölttel, öreg kocsonyával, annál az egyszerű oknál fogva, hogy — rossz szokásunkhoz híven — mindig ötször annyit spájzolunk be, mint amennyire szükségünk van. S miután telezabáljuk magunkat, és berekedésig gajdoljuk, hogy „János bácsi, szokeresz a vakeresz", jön a borzasztó másnaposság, az ünnep utáni világfájdalmas hangulat, amikor a teljesítmények helyett ásítozgatunk a munkahelyen, és kesergünk, hogy Növekvő lökés export Tovább növelte tőkés exportját, a tervezettnél 1,5 millió, a tavalyinál pedig kétmillió dollárral nagyobb értékben szállított az idén Nyugat-Európába, illetve Japánba a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat. Az idén először sikerült jelentős mennyiségű alkoholt eladnia Finnországba, kristályos dextrózt (szőlöcukrot) értékesítenie Svájcban és Svédországban, s keményítőt szállítani több nyugateurópai országba. Az , új piacok megszerzése és a hagyományos termékek növekvő exportja azért is jelentős, mert több, korábban kedvezően értékositett gyártmányuk világpiaci ára az utóbbi időben csökkent. Közrend, közbiztonság Tanácsülés Móraltalmon Mórahalom Városi Jogú Nagyközség Tanácsa tegnap csütörtökön tartotta a negyedik negyedévi rendes ülését a művelődési házban. Megvitatta a testület a végrehajtó bizottság két tanácsülés közötti tevékenységéről szóló beszámolót, és azt a tájékoztatót, amely az említett időszakban történt lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról készült. Beszámoltak a közrend és a közbiztonság helyzetéről. Javaslatot tettek a tanács és a végrehajtó bizottság jövő évi munkatervére, majd előterjesztések hangzottak el. A városi jogú nagyközség közrendjéről és közbiztonságáról a tanács előtt legutóbb 1983-ban számoltak be. Akkor határozatban szabták meg feladatul, hogy a tanácstagokkal közösen kísérjék figyelemmel azokat, akik italozó magatartásukkal zavarják családjukat, környezetüket. Azóta évente 6-7 esetben jeleztek ilyen ügyben a szakigazgatási szervek Megállapították azt is, hogy Mórahalmon tovább erősödött a törvényesség és a jogbiztonság. Olyan 6Úlyos bűncselekmény nem fordult elő a beszámolási időszakban, amely a lakosság nyugalmát zavarta volna. A rend biztosításában nagy segítséget nyújtanak az önkéntes rendőri csoportok. Tulajdon elleni szabálysértések évente 4-5 alkalommal fordulnak elő. Ezek zömében gyümölcs-, vagy hallopások voltak. A nagyközségben 1984ben. 1985-ben és 1986-ban történt egy-egy halálos baleset. A fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmény 1984-ben és az idén fordult elő. Autóeltulajdonítás, betöréses lopás, illetve tiltott határátlépés kísérlete voltak ezek. Jó az együttműködés a mórahalmi határőrőrssel. A városi jogú nagyközségben 3 csoportban 37 önkéntes rendőr segíti a rendőrseg munkáját. A. S. nem emelkedik az életszínvonal ? Miből emelkedjék, ha 1987et is úgy kezdjük majd, mint ezt az esztendőt? Ha még mindig csodára várunk, és nem érjük föl ésszel, hogy csakis mi segíthetünk magunkon azzal, ha végre komolyan vesszük a dolgot, nekigyürkőzünk, és üres papolás helyett szigorú fegyelmet teremtünk magunk körül. Szükségtelen vészharangot kongatni, éhhalál nem fenyeget. Csak arról van szó, hogy az ország anyagi helyzete nehezebb, mint számítottuk, vagyis lelassultunk (ellustultunk?) a szocialista jóléthez vezető úton. Az okok olyannyira összetettek, hogy a kényelmes átlagember olyan gubancnak látja, amelynek kibogozása és szálába szedése reménytelen vállalkozás. Sokan még mindig a régi nótát fújják, hogy a belső és külső negatív hatásokat csak azok találták ki, akik palástolni akarják a „fejesek tehetetlenségét". Persze, ez a legprimitívebb hozzáállás. Azokra jellemző, akik képtelenek vagy restek gondolkodni, s nem akarnak tudomást szerezni a világ bajairól. Az emberséges emberek szerint a békén kívül igen sok tennivalóra van ma szükség; mindenekelőtt fegyelemre, amely nélkül elképzelhetetlen az eddiginél lényegesen magasabb teljesítmény és hatékonyabb gazdálkodás. Burgert Róbert többször is hangsúlyozta ezt, amikor Bábolna eredményeinek kulcsát kérték tőle. Nem nyugodhatunk bele abba, amit már elértünk — mondotta —, igyekeznünk kell megkétszerezni a termelést Ez azonban aligha képzelhető: el azzal a szemlélettel, hogy „jaj, mikor mehetek haza, tévékrimit nézni!" Olyan emberekre van szükségünk — legalább a vezetőposztokon —, mint ő, a fogalommá vált Bábolna egyik megteremtője, aki ismeri az emberi természetet, de nem ismeri a fáradtságot. Olyanokra, akik saját felelősségükre el mernek árverezni 120, korszerűtlen traktort, hogy 12 nagy teljesítményű, világmárkás erőgépet vásároljanak helyette. Burgert olyan demokráciát honosított meg; amely csak a kitűzött célhoz érés útjátmódját kristályosítja ki valamennyi munkatársának indítványa-véleménye alapján, a döntés után azonban nincs apelláta: ki-ki képessége legjavát köteles adni, hogy teljesüljön a vezetőség elképzelése. Burgert Róbert bölcsen számított a fölöttes szervek és személyek gyengéire, reflexszerűen kötöziködő hajlamaikra is, ezért lényegében ugyanazt a merész tervet több változatban terjesztette elő. És valóban „bejöttek" a kötözködések, de végül is nyert Nem azzal nyert hogy személyes kapcsolatát, kommunikációs képességét, jó összeköttetéseit latba vetette, hanem azzal, hogy megvalósította azt, amit vállalt amelyben még legjobb munkatársai sem hittek maradéktalanul. Először bizonyítania kellett, aztán kapta a pénzt, a hiteleket. Öröm látni, hogy ma már egyre több ambiciózus, a felelősséget vállalni merő, céltudatos fiatalember áU termelőüzemeink élére. Erdélyi Sándor, a martfűi növényolajgyár egyik vezetője már 4-5 évvel ezelőtt közre+adta azt a véleményét, hogy a felelőtlenségért az eg y é n t kell és lehet felelősségre vonni, mert az úgynevezett kollektív felelősség fából vaskarika, tanácstalanul állunk vele szemben. Elmondta, hogy a párt szándéka ellenére hogyan torzul el a „teljesítményével mérd az embert" elv. Eltorzul, mert gyakran nem a produkcióhoz igazodunk, hanem a pozícióhoz. Erdélyi helyesen látja, hogy a gazdaság primér szektorában a hivatalos társadalmi elismerés is pozíciócentrikus. Ezért van az, hogy a kelleténél jóval többen törekszenek pozícióra, mint arra, hogy képességeik legjavával, mind többet produkáljanak. Pedig a produkció „gazdasági, ha úgy tetszik, világpiaci kategória ... A vezetői pozíció érdektelen a világpiac számára, vagy csak másodlagosan a produkcióban, mint végeredményben megtestesülő (formában 1 érdekes." Rangot, pénzt a teljesítménynek érdemes adni, nem a csinált tekintélyeknek. Próbáljunk tehát túladni azon, amit úgy ahogy megtermeltünk — ez volna a nagy titok? — kérdezik sokan. Nem, nem! — tiltakozik a mai szemléletű gazdaságpolitikus. Hiába akarunk túladni az olyan árun, amely a kutyának sem kell — olyan terméket muszáj előállítanunk, amelyért kapva kapnak minden külpiacon. Aki ezt nem érti, vagy frázisnak tartja, az külkereskedői posztra is alkalmatlan. Fontos, hogy ne csak elkötelezett, hanem egyben Jó szakembereket küldjünk külföldre, akik értik a kereskedelem lényegét, és nemcsak reprezentálni tudnak és dollárért vásárolni, hanem sokkal inkább megismertetni és eladni a magyar árukat. Magyarországnak, amely nemzeti jövedelmének nagyobb hányadát a világpiacokon bevételezi, ez különösen fontos, mondhatjuk — létkérdés. Karácsony közeleg, jobban ráérünk majd arra, hogy tanakodjunk ezekről a kérdésekről, az ünnep utáni tennivalókról. Érdemes csiszolni, biztatni egymást, és tervezni, kockáztatni azért, hogy stabilabb szocialista gazdaságot teremtsünk. F. Nagy István Katona Imre látogatása A Szegedi Kábelgyár pártbizottsága tegnap, csütörtökön délután Gorcsa Attila titkár vezetésével ülést tartott. A testület megtárgyalta az MSZMP KB 1973. november 23-i káderpolitikai határozata végrehajtásának tapasztalatait, valamint a KB ez év november 19—20-i ülésén hozott határozatot. Szó volt a gyár 1986. évi gazdaságpolitikai tervének várható végrehajtásáról és az MSZMP kábelgyári bizottságának 1987 évi gazdaságpolitikai programjáról is. A tanácskozáson részt vett Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Oláh Miklós, a szegedi városi pártbizottság titkára. * Katona Imre a kábelgyári pártbizottsági ülést megelőzően tegnap délelőtt a megyei pártbizottság épületében megbeszélést folytatott Szabó Sándorral, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkárával.