Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-09 / 289. szám

Péntek, 1986. december 12. 5 « Megváltozunk vezényszóra? Párizsban tüntetnek a diákok. Egyet közülük agyonvertek a rendőrök. A vezér pedig ama '68-as, mostanában adott ki könyvet, az idestova 20 évvel ezelőtti események krónikáját. S immár mösziő lett, ha jól emlékszem, valamely rádióállomás a munkahelye, lehet, hogy tudósít a felsőoktatási reform terve ellen kipattant diákmegmozdulássokról ... Fantasztikus, nem? Hát tényleg ez a sorsa ennek a nemzedéknek is? Mint előtte — és talán utána — az összes többinek? A 60-as évek „nagy generációjáról" duló viták nálunk már olyan részleteknél tartanak, hogy vajon '64-től kell-e számítanunk a hatvanas éveket, vagy inkább csak '66-tól? Vagy '68-tól? Mért kéne párthatározat dátumához kötni? — kérdezik az egyik oldalon. Mégiscsak a reform meghirdetésével vált országos elterjedtségűvé, miről is van (volt, lesz) itten szó — replikáznak a másik oldalon. Alvita? Valódi? Vagyis valóban fontos, hogy megint egy konszenzusra jussunk — ezúttal abban: milyen hát az a bizonyos generáció? Ügy hozta a véletlen, hogy a szombat esti Zsuzsa Koncz-ert megtekintésére egyetemista unokaöcsémmel telepedtem a készülék elé. Két-három szám után rájöttem, mi zavar, elkezdtem figyelni magunkat. Míg én minden idegszálammal a látványra-hangra koncentráltam, megszűnt számomra a világ, s bekerített az a büszke azonosságtudat,« amit mindig érzek, valahányszor Koncz, Bródy, Szörényi zenél — „a gyerek": kotorászott. Az asztalon könyvek, Újságok rendetlen halomban, azok között turkált. Lapozott, kérdezgetett eztazt, végül, talán észrevett valamit türelmetlenségemből, mintegy békítőn azt mondta: azért egy-két régi szám még mindig menő, igaz? Elképedtem. Hogyne, hiszen számomra sosem volt kérdés, hogy „menők", vagy nem a Bródy-szövegek, a Szörényi-zenék, a Konczelőadások. Ebben a műfajban nekem szinte kizárólag ezek voltak (vannak, lesznek) — érvényesek. (Akárcsak a többieknek, a „mi generációnknak".) Tudom, hogy melyik, mikor, miért született, miről beszél, „virágnyelve" az enyém, érzem, értem. Uramatyám, lehet, hogy „a gyerek" meg azt gondolja, a sárga rózsa az nem más, mint sárga rózsa? Lehet. Értelmes, jó képességű, rendes, szorgalmas ,a gyerek". Magyarázzam el neki ? Tudom, hogy az évfolyam bulijára hetekig készültek: azon törték a fejüket, miféle ajándékokkal lepjék meg az oktatókat; egyszerűvel és nagyszerűvel, olyasmivel, ami olcsón-könnyen előállítható, ám illik az illető személyiségéhez (amin leginkább a diákság által kifogásolható tulajdonság értendő). A „gyerekek" ilyenkor valami egetrengetö nagy blődlire vágynak. Hogy felszabadulhassanak. Mert hisz hónápszám nem lazíthatnak, aki nem képes állandóan összekapottan létezni, lemarad ... Honnan? Miről? ök nyilván tudják. És nincs idejük holmi virágnyelveket bogozni. Talán híreket hallgatni se? Nem, azt biztosan tudják, hogy Párizsban tüntetnek a diákok. De hogy milyen egy Koncz-ert? Viszont programozni tanulnak, számitógépekkel bánni. Virág helyett — BASIC. S talán lesz majd programjuk. Mi pedig..'.? Sulyok Erzsébet A kocka el van vetve rádiófigyelő Két közismert ember, akik abban legalábbis biztosan hasonlítanak, hogy időről időre kiötlenek valamit. S ez a valami annak, rendje és mó'dja szerint feltűnést is kelt rendesen. Az egyik •köztudomásúan feltaláló, játékok (kocka, kígyó, golyók) atyja; a másik, mondhatjuk, „kitaláló", költő. író. publicista (Ilyen gazdagok vagyunk?, Éva és sok-sok Ádám). Rubik Ernő és Mezei András neve egy könyv, később színdarab révén kapcsolódik. Előbbi hírneves alkotmánya ingerelte utóbbit tollának köszörülésére. Dokumentumszatírává kerekítette a faramuci kocka sorsát, mely. mint kiderült, bizony viszontagságos volt. A művet a Thália Színház mutatta be. Kazimir Károly rendezésében. A tavaly szeptemberi előadást sugározta csütörtökön a rádió. Hógy minden csoda három napig tart — legfeljebb három hónapig —, a kocka is bizonyítja. Nem túlzás", az egész világot lázba hozta, milliók gyötrődtek, küszködtek, esetleg győztek kockaforgató versenyeken. Amerikától Hongkongig őrültek érte gyerekek, felnőttek, s ezer fontosabb foglalatosságot feledve, tekerték óraszám. Most pedig? Egyvalakit mutassunk csak. akit érdekel még a hatszínű rejtély, vagy játékboltot, ahol sorban állnának érte a vásárlók. Divatja elmúlt, tovaszállt a szenzáció, sőt. lejárt az azóta kreált jó pár agymozgató szezonja 'is. A bűvös kockáról szóló darab •legfeljebb érdekesség, ám semmiképp sem érdekfeszítő aktualitás ma már. , De nézzük csak: a darab címé Magyar kocka. Nem bűvös, és nem Rubik, mint egykor. Látatlanban (illetve hallatlanban) is általánosításra csábít. A játékszer képzeletbeli pere, melyben a vádlott a gyártó szövetkezet elnöke — nem élt a lehetőségekkel, mulasztása miatt óriási nyereségtől esett el az ország —, nem nehéz kitalálni, keret inkább. hogy az író görbe tükröt tartson visszás gazdasági jelenségek elé, Így aztán sokáig érvényes marad. A kocka körül történtek egy sor hazai gyártmányra helyettesíthetöek. s tágabb értelmű • társadalmi bölcsességek vonhatók belőlük. A műfaj sajátossága, hogy kacagtat bár. igazából lelkünk mélyére talál, s pironkodtat a célzás. Az olyasmi, mint „az a szegény, aki többre vágyik, mint amit a képességei megengednek". Ám az időnként megcsillanó széllemi sziporkákat jócskán oltogatja a közönségsikernek tett engedmény, az olyan bombasztikus poénok, mir.t „egymilliót küldtek Amerikába. nyolcszázezer visszajött, mert selejt". Meg hogy az elnök fizetése mennyivel feljebb ment, mint a dolgozóké . . . Ezek ugyanis olyan dolgok, melyek valaha tényleg kuncogtattak, mert sikamlós. kényes témának számítottak, melyeket érinteni csak kabarékban szokás. Azótá viszont annyi hasonló vicc született, hogy nem izgalmas már a magyar gazdaságot, akárhogy is álljon a szénája, ily módon cikizni. A legutóbbi híradások szerint Mezei András Mezey Györgyről készít kötetet. Rubik Ernő pedig még a kockánál is kacifántosabb „szerszámmal", varázskarikakkal próbál újráznj a világban. Lehet, hogy újabb szatíra születik? Varjú Erika Tájékoztató Konferenciára készülnek az úttörők A Magyar Üttörők Szövetsége székházában hétfőn rendezett sajtótájékoztatón hangsúlyozták; nyitottabb, demokratikusabb, a gyermekek igényeihez jobban alkalmazkodó mozgalom kialakításának igényével készülnek a IX. úttörövezetői konferenciára, amelyet Salgótarjánban, december 13— 14-én tartanak. Mrázik Mária, a Magyar Úttörők Szövetségének titkára többek között elmondotta, hogy az Úttörőszövetség ez évtől kezdve ismét ötévenként tartja tanácskozását igazodva a többi pártés társadalmi szerv hasonló periódusokban rendezett legfelsőbb fórumához. Az úttörővezetők a tervezett változtatások megvitatásából nem hagyták ki az érintetteket, a gyerekeket sem — mondotta. Az úttörőszövetség alapszabályának —, amely mindenkihez szól, a gyermektől a felnőtt úttörővezetőig —, és a szervezeti szabályzatnak a tervezete május óta viták során érlelődött. A Pajtás újságban, a csapatértekezleteken, a csapattanácsokban, af külön c célra szervezett fórumokon gyerekek, ifivezetők és szülők is elmondták véleményüket, javaslataikat a tizenkét pontról, a tagdíjról, a vezetőválasztásról, és a 103 helyen kísérletképpen már bevezetett új mozgalmi szerveződési formákról. A konferenciának fő feladata a szabadabb tevékenységet, több lehetőséget biztosító új alapszabály és szervezeti szabályzat kialakítása. A végleges változatiól e tanácskozáson döntenek, ahol szekcióülések biztosítják, hogy a csaknem százezer úttörővezető és másfél millió úttörő képviseletében tanácskozó ötszáz' küldött közül mindenki elmondhassa az őt megbízó közösség javaslatait. (MTI) Kitüntetések A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a Vega űrkutatási programban kiemelkedő munkát végzett magyar tudósokat és kutatókat magas állami kitüntetésben részesítette. Pál Lénárd akadémikus, az MSZMP Központi Bizottságának titkára a Munka Vörös Zászló Érdemrendet, Szabó Ferenc akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézetének főigazgatója a Népek Barátsága Érdemrendet kapta. Kitüntették továbbá Apáthy Istvánt, a KFKI tudományos munkatársát, Szabó Lászlót, a KFKI főosztályvezetőjét és Szegő Károlyt, a KFKI tudományos igazgatóját. A kitüntetéseket Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövéte hétfőn adta át a nagykövetségen. Tudományos ülés A SZAB Orvostudományi Szakbizottsága és a SZOTE tudományos ülést rendez ma délután I órától a SZAB dísztermében, ahol az orvosi biológiai intézet orvosai négy előadásban számolnak be kutatási eredményeikről Uj trükk Magam is próbálgatom az új trükköt. (Nem a munkakedvem ment el, csupán arra vagyok kíváncsi, mi maradt meg húsz évvel ezelőtti önmagamból.) Szóval nézegetem a körmeim, a bőröm. Tükröt keresek .. . Nem! Inkább a vízben oldott kréta. Bár undorító, íztelen a zavaros, meszes lé, de ha az ember, a diák befogja az orrát, végül is kibírható. Még a hányinger is leküzdhető mély levegőkapkodással. Az eredmény pedig egyenesen káprázatos. Szépen belázasodsz, és minimum egy hétig távol tartanak a sulitól. Micsoda mennyei érzés, különösen akkor, ha naponta sorjáznak a dolgozatok! Persze, az is igaz, hogy a krétától örökre megundorodsz. Újra szemlélgetem a körmeim. Jó hegyesek, mégiscsak ki kellene próbálni... Mégse! Ezerszer a csattanó maszlag. Mezőgazdasági társadalmi munkán, kint a paprikaföldön érdemes magunkhoz venni a kis fekete bogyókat. A szúrós burkát, ami, akár a vadgesztenyéé, nem érdemes felfalni, a magvak megteszik a magukét. Rád jön az álomkórság, és arra ebredsz, az egész osztály bent van a belgyógyászaton. Kötelező gyomormosás — ki lehet ezt is bírni —, és hat nap pihenő. Még a tanárok látogatják is az embert. — Gyáva vagy! — mondom magamnak. — Meddig tartana, ha a körmeiddel... Nem. Ennél talán még a szög is jobb, amihez persze, a diákember (az általános sulis) csak a végső esetben nyúl, Ha mondjuk, borzasztóan fél a pótvizsgától, vagy az évismétléstől. Pedig a szög akár bent is maradhat . .. Abból a bizonyos tükörből most aztán rád förmed a húsz évvel ezelőtti éned — ó, boldog gyerekkor! —, mard mar ki az arcod, a karod, a lábad! Hát nem érted, hogy ez a legújabb trükk? A sebeid szépen begyógyulnak, egy-két hél múlva kutyabajod. Addig pedig messziről kerülheted az iskolát. Mindenki sajnál, babusgat, hús krémekkel kenegetnek. Srácok, lehet, hogy én öreg és konzervatív vagyok, de nekem a régi trükkök, még mindig jobban tetszenek ... B. E. A városi magány ellen A

kedves Terka néni körül egyre csak ritkult a világ. Néhány éve még feketébe öltözött, hogy végső búcsút vegyen egy-egy rokontól, jó szomszédtól, később már csak részvéttáviratokat küldött, ha megtudta: ismét kevesebben vannak, akikkel együtt lépett föl az élet színpadán. A magára zárt ajtó mögött lassabban és egyre nagyobb aggodalommal teltek napjai. Ügy érezte, egyedül maradt, s védtelen kiszolgáltatottja a magánynak. Üresen teltek a lomhán múló percek, órák és napok. Egyszer aztán a postás hiába csöngetett az esedékes nyugdíjjal... A megdöbbent szomszédok egyre csak azt mondogatták: nem tudtuk, hogy ilyen beteg volt... Szegeden 35 ezer ember él, aki túllépte a nyugdíjkorhatárt. Legtöbben egészséges, tervekkel teli, aktív nagypapák és nagymamák, akik élvezik családjuk, barátaik, volt munkatársaik társaságát, s amíg egészségük, pénztárcájuk engedi, az élet utolsó harmadában kínált örömöket, a megérdemelt pihenést is. A sors azonban legvégül csak keveseket kímél meg a magánytól, a segítségre szoruló, magatehetetlenségtől. Róluk gondoskodni, a búcsú éveit, hónapjait emberségessé tenni a társadalom kötelessége. A hazai szociálpolitika eddig is dicséretes, tettekben is megnyilvánuló jószándékról tanúskodott. A szép szavak mellett kézzel fogható bizonyítékokkal is szolgált, hogy magányban, elesettségben, szegénységben nem hagyta cserben az időseket. Nem, ha bajukról tudomást szerzett. Bármily éles látású azonban az a vigyázó szem, egy országnyi, városnyi tömegre „látva", figyelni nem képes. Kisebb közösségekben könnyebb észrevenni, hogy ki az, aki egyszerűen csak társaságra, meleg ételre vágyik, s ki az, akit a napi életvitel már megoldhatatlan feladat alé állít Ezért üdvözlendő az egészségügyi miniszternek a területi szociális gondozásról szóló új rendelete, amely a szociális gondoskodás eddigi rendszerének módosításával, saját környezetükben igyekszik a szükséges segítséghez juttatni a rászorulókat. Az új típusú területi gondozás formái nem ismeretlenek: eddig is működött idősek klubja, szállást is biztosító idősek otthona, volt szociális étkeztetésre lehetőség, és egyre nagyobb létszámmal működött a házi gondozószolgálat. Január l-jétől azonban ezek mindegyike egy szervezetben, egy-egy gondozási központban összpontosul majd. A településeken — így Szegeden is — gondozói körzeteket alakítanak ki, méghozzá úgy, hogy ellátatlan terület ne maradjon. Ezek a gondozási központok, amelyeket nálunk célszerű a meglevő, már berendezett, jól fölszerelt öregek napköziotthonaira alapozni, képesek lesznek őrködni a területükön élő 3 ezer-3 ezer 500 idős ember élete fölött, Természetesen, ha a körzeti orvos, a társadalmi és egyéb szervek híviák föl valakire a figyelmet, a gondozásba akkor is csak saját hozzájárulásával veheti a központ.. Aki önmaga ellátására csak részben képes, az kérheti fölvételét a nappali tartózkodást biztosító intézménybe. az idősek klubjába. Itt. általában napi háromszori étkezést nyújtanak, s hetente legalább egyszer gondoskodik a klubtagok egészségügyi ellátásáról a körzeti orvos. Jó „orvosság" ez a tétlenség és a magány'ellen is. A hasznos időtöltés óráiban előállított termékek értékesíthetők: a bevétel felét közös programokra fordítják a klubtagok, másik fele őket illeti meg, jutalomként. A rendelet nem zárja ki a bedolgozói jogviszony alapján szerzett foglalkoztatást sem, ez esetben a kereset egésze a dolgozóé, S hogy mindezért mennyit kell majd fizetniük az idős embereknek? A térítési díj a 150 forintos tagsági díjból és az étkezésért fizetendő — a mindenkori nyersanyagnormától függő — összegből tevődik öszsze. Aki az idősek hetes otthonába kéri a fölvételét, az ugyancsak részesül ezekben a szolgáltatásokban, szállásköltséget is fizet, napi 20 forintot. Mit nyújt a házi gondozószolgálat? „ . .. a szükség szerinti segítséget nyújtja azoknak az öregségi nyugdíjkorhatár feletti, fogyatékos vagy egészségi állapotuk miatt rászoruló személyeknek, akik az életvitelükhöz, személyi és környezeti tisztaságuk biztosításához, társas kapcsolataik ápolásához, kulturális igényeik kielégítéséhez, érdekeik védelmében igénylik." Az egyes körzetekben élő időseket hivatásos és tiszteletdíjas gondozónők látogatják. Van, aki bizalmatlanságból ódzkodik attól, hogy idegent engedjen otthonába. Pedig az életnek ebben az egyre nehezedő szakaszában a mindennapoknak csak a rendre be«csöngető gondozónő képes biztonságot adni. Fölbecsülhetetlen értéke ennek az ellátási formának az, hogy az idős ember megszokott környezetében kapja meg mindazt, amire szüksége van. A rendelet ugyanakkor — a kapcsolat tisztasága érdekében — kimondja azt is, hogy a területi szociális gondozás dolgozója — még ha társadalmi megbízatást végez is — nem fogadhat el pénzt vagy ajándékot a rábízott idős embertől, és sem ő, sem hozzátartozója nem köthet tartási szerződést vele, ném rendelhető kj gondnokául. Január l-jétől országszerte még nagyobb figyelem övezi az időseket. Több szem többet lát, különösen, ha mindegyik egy adott — fókuszába beleférő — területet pásztáz végig rendre. A körzeti orvos, a vöröskeresztes aktivista, a jó szomszéd tekintetét bizonyára nem kerüli el, ha környezetében támogatásra szoruló, éltes ember lakik. A földrajzilag is közel eső gondozási központ — létével — talán a cselekvés, a bürokrácia útjait is lerövidíti majd. S

zinte hallani vélem sok-sok nehezen élő nyugdíjas sóhaját, ingerült, dühödt kitöréseit is: inkább a megélhetéshez szükséges forintokat mérné bővebben az állam, mint a szociális juttatásokat. Jogos igény, égető szükség lenne erre is. Csakhogy könnyen beszél az, aki, ha kevés pénzzel is a bugyellárisában, de családja, társa közelségét és saját egészségét élvezve múlasztja napjait. Sajnos, könyörtelen az élet. mert a bármilyen vagyonos, de magányos Terka nénik sorsát kevesen kerülhetik el, ha legalább hivatalból nem esik rájuk figvelő tekintet. Chikán Ágnes