Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-05 / 286. szám

Péntek, 1986. december 5. 5 Jöhet vihar, jöhet tél Somogyi Károlyné felvétele Városunk igazán szép szobrokkal dicsekedhet. Az ősz végi esők. téli fagyok, s nemritkán vandál pusztítók viszont nem kímélik őket. Különösen könnyen bánnak el a természet erői kőszobrainkkal. Évente 40-50 ezer forintba kerül a sebek begyógyítása. Az idén a számla jóval magasabb volt: 190 ezer forint. Gondoljunk csak a Tisza Lajos-szoborkompozíció, vagy Dankó Pista hegedűjének restaurálására, és máris érthető. A téli havazást megelőzve, a KSZV által gyártott impregnált ponyvák ezentúl védelmet nyújtanak majd. A városgondnokság harminc-egynéhány ezer forintból megoldotta a gondot. A KSZV-sek pedig társadalmi munkában szabták, varrták és szerelték fel a szobrok téli ruháit/" Jövőre folytatása következik Számítógép akció Nemrégiben lapunk is beszámolt arról az éjszakai sorban állásról amellyel nagyon sokan várták személyi számitógépek árusítását. Most hasonló akcióról adhatunk hírt. Szegeden a Kígyó utcában működő Ezermester-bolt máris felvesz előjegyzéseket Commodore 16-os számitógépekre. A listára való feliratkozáskor 1000 forintos letétet kérnek. Minden jelentkező sorszámot kap. Ennek felmutatásával veheti majd át a számitógépét. A gépek érkezéséi december 10-ére várják. Az alapgéphez DataSet magnetofont, játékkazettát és ismertetőkönyvet is adnak. így az ár 9800 forint lesz. összesen 500 gépre vesznek fel előjegyzést. Általános és középiskolák jelentkezését is elfogadják. A megrendelt C—16-osokat a bolt 8 napig tárolja. Érdeklődésünkre György Ferenc boltvezető elmondta, hogy talán a félezer gépnél valamivel többet is tudnak kínálni majd. Erről még folynak a tárgyalások. Kaptunk információkat — más vállalattól — C—64es számítógépek esetleges árengedményes karácsony előtti árusításáról is. Amikor ezeknek a boltba kerülése biztossá válik, erről is tájékoztatjuk majd olvasóinkat. B. I. Könyv a szegedi orvostörténeti érmekről Részlet Simon Miklósnak a Medicina in nummis Szegediensis (Szegedi vonatkozású orvos-gyógyszerész történeti emlékek) című könyvhöz (rótt előszavából: ..A szerzőnek, dr. Bóna Endre körzeti főorvosnak, egyetemünk neveltjének minden bizonnyal a Szegedi Orvostudományi Egyetemhez és Szeged város egészségügyi intézményeihez fűzödö szoros, negyedszázados kapcsolata adta az indítékot ahhoz, hogy mint szakmájának elismert müvelője, jeles orvostörténész, napi elfoglaltsága mellett nem kis fáradsággal és ügybuzgalommal összegyűjtötte azokat az orvos- és gyógyszerészérmeket és -plaketteket, melyek a szegedi egyetem és a szegedi városi kórház alapításától napjainkig itt működq, tanárokról, gyógyszerészekről, kutatókról készültek. Vállalkozása hazái .viszonylatban egyedülálló, mert valamenynyi bemutatott portré kapcsán egyidejűleg ismerteti az érintettek legfontosabb személyi adatait, kutatási irányaikat, főbb felfedezéseiket." A könyv, mely az első szegedi vonatkozású emlékérem megjelenésének 300. évfordulója alkalmából a szegedi Somogyi Könyvtár kiadványaként a Kner Nyomda gyomaendrődi üzemében, elegáns kivitelben készült, holnap, szombaton délután „lép" a nyilvánosság elé. Orvos-gyógyszerész témájú érem- és plakálkiállítást nyit meg ugyanis a Somogyi Könyvtár galériáján délután 4 órakor Minker Emil egyetemi tanár, a SZOTE általános és oktatási rektorhelyettese. E kiállítás megnyitóján mutatják be Bóna Endre könyvét is az érdeklődőknek — a könyvtár, a Móra Ferenc Múzeum és az Éremgyűjtők Csongrád Megyei Szervezete rendezvényén. 0 jövő szezonban csodabogarak nem várhatók Aetas. A JATE történészhallgatóinak lapja. Szerkesztők: Koszta László (főszerkesztő), Bárdi Nándor, Bellavics István, Greksza Attila Tanár-szerkesztő: Tóth Sándor. A Bölcsészkar történettudományi szakkönyvtárában érdeklődöm (itt a szerkesztők „főhadiszállása"), a kezembe nyomják, az idei első-második, összevont számot. Tanulmányok, forrásközlések, recenziók. Beszélgetés a lengyel történészképzésről. A könyvismertetések közül egy Kriterion (romániai) és egy Fórum (jugpszláviai) kiadvány. Az elmúlt évben jelent meg az Aetas első száma, a sokszorosítóban most várakozik a negyedik szám anyaga. A szerkesztőktől megtudom, az az álmuk, vágyuk, hogy országos történész diáklappá válhasson ez a szegedi periodika. A tudományos diákkörökben elkészült munkákat, szakdolgozatokat közölnének benne. Lenne a tehetséges történészhallgatóknak fóruma, amely összegyűjtené a „csikókor" reprezentáns termékeit. A folyóirat jelleg megmaradna, a tanulmányok mellett interjúkat, beszélgetéseket közölnének, mint most is. A szomszédos, szocialista országok történészképzési rendszereiről, a nemzeti történettudományok fő tendenciáiról. Fordítanának az egyetemes történeti szakirodalomból újdonságokat, érdekességeket. Forrásokat publikálnának, elsősorban — a szakdolgozatírók figyelmének fölkeltésé céljából — olyan anyagokat, amelyekre nem figyelt föl eddig a tudomány. Fölfedeznének történelmi személyiségeket, akiket elfelejtettünk, pedig nem szabadna, vagy akikről hallgatunk? pedig nincs értelme. Bibliográfiákat állítanának össze, főként a határainkon kívül élő magyar történészekét — hátha egyszer összeállna egy átfogó bibliográfia. Az Aetas szerkesztői amolyan katalizátor szerepet szánnának lapjuknak önálló, értékes munkára buzdítanák diáktársaikat és e munka bizonyosfajta menedzselését is magukra vállalnák — fönti törekvéseik megvalósításával. . Szép a program, tiszteletre méltó a vállalás. Felelős gondolkodásra és nagyfokú aktivitásra vall. Néhány felsőbb éves diák egyéb (nem kevés!) tennivalója mellett erre kívánja fordítani idejét, szervezőtehetségét; a dolog sikeréhez elengedhetetlen, hogy az elszánt néhányak személyisége vonzó és példamutató legyen a többieknek. És persze a pénz is elengedhetetlen, hiszen ha másért nem is, a papírért sokszorosításértnyomásért mindenképpen fizetni kell. Aki nem próbálkozott valaha diáklapinditással, nehezen tudja elképzelni, hogy a föntiekben foglaltakat megcsinálni — nagyon nehéz. A szegedi történészhallgatóknak sem ez az első próbálkozásuk, s általában a tudományegyetemeken (főként bölcsészkarokon) jó néhány hasonló, vagy kevéssé igényes diáklaptervet, pár számot megért kiadványt lehetne összegyűjteni. Tervek maradtak, avagy megjelentek — s hamarost kihaltak .. . Az Aetas viszont: létezik. S a fejlesztésére meglévő tervek valósággá válásához ez a legbiztatóbb. Mindez — néhány egyetemista és oktató ügye, mondhatnánk. Legföljebb pár tanszéké. A karé. Az egyetemé legföljebb. Vajon? Nemrégiben az Aetas „köre" tudományos konferenciát és kiállítást rendezett. Szegedi és környékbeli egyházi műkincseket mutattak be, olyan értékeket, amelyeket egyébként nem mindennap láthatunk. Levéltári forrásokat is helyeztek a tárlókba. Olyan előadásokat szerveztek, amelyek témáiról egyetemi éveik alatt, „normális" esetben, sosem hallanának a diákok, mert ezen az egyetemen éppen nincs szakértője-kutatója. Az egyháztörténet például meglehetősen elhanyagolt kutatási terület; a kiállítás és a konferencia alkalmas volt arra, hogy fölhívja a figyelmet, esetleg programot, témát adjon, kedvet ébresszen. Hogy ez még mindig „beiügy"? Meggyőződésem, hogy a korábban szokásosnál és a mostaninál is sokkal szélesebb körű érdeklődést, figyelmet, segítő támogatasi kell kapniuk azoknak az egyetemi-főiskolai hallgatóknak, akik minden jel szerint; tehetségesek. Akik minden bizonnyal később is önálló alkotó munkára képesek. A megkülönböztetett figyelem, e tehetségesek szemmel tartása és okos segítése — ha tetszik — olyan társadalmi befektetés, amely nemcsak sokszoros hasznot hoz egyszer; de amely nélkül nemhogy a haszon, hanem az az „egyszer", a holnap, a jövő is bizonytalant Mert figyelem nélkül; elkallódnak. Eltelnek azok az éveik, amelyekben értékteremtésre leginkább képesek — valami egészen mássá). Örökös jelen idejűségben, napi harcokkai, pénzhajszával, az ifjúkori célok-álmok és a mindennapok közötti különbségek tudathasadásos elviselésével. Hogy? Aki tehetséges, hivatásos, az a mindenkori körülmények ellenére is? a földi javakat tekintve szegényen is? belső erejének fölélésével is ...? * Nos, lehet. Oldalakon át lehet sorolni, kik voltak eleink között ilyenek, értékteremtő nagy magányosok, megszállottak. Szegények. Egy gondolat rabjai. Csodabogarak. (Íme, rájuk lesajnáló-lekicsinylő szavunk is van.) Mért ne lehetne józan ész szerinti, normális útja alkotásra képes embereknek? Gondolkodtunk, elemeztünk szemléletet formáltunk eddig — eleget. Miért ne csinálnánk is már valamit azoknak a fölismeréseknek a szellemében, amelyekhez' mostanra eljutottunk? Ki-ki a maga helyén, gondolom. (Például: figyeiíürik az Aetasra, és segítsünk, hogy ne terv maradjon a szerkesztők álma!) Mert több előjel szerint tartani lehet attól, hogy a kővetkező szezonban nem lesz divat a csodabogárság... Igaz, hordókat még gyártunk, mint hírlik. De valahogy nincs olyan vonzerejük! Az újkori Diogenészek egyre fogynak. Sulyok Erzsébet Befejezetlen kísé Nemrégiben fejezte be a tévé 1. műsora Dávid Attenborough 15 részes természetfilmjének sugárzását, az Élet a Földön című művet. Emberi léptékkel nem mérhető távolságba kalauzolta el a filmsorozat nézőjét, mintegy három és fél milliárd évvel korábbra, amikor a földi élet evolúciója eredményeként kialakultak a fehérjék, a baktériumok, az egysejtűek, a szivacsok,, a medúzák, a korallok és a fantasztikus látvgnyt nyújtó korallzátonyok. Később megjelentek a gerinctelenek. a növények, a rovarok. A nyüzsgő seregeket követték a halak, majd az egyes halak partraszállása, a szárazföld meghódításával a kétéltűek kialakulása. Ezeket követték a sivatag meghódítói, a hüllők, amelyek már csaknem függetlenek a víztől. Intrm részleteket tudhattunk meg a krokodilok családi életéből és nagy vonalakban megismerkedhettünk a dinoszauruszok történetével is. A következő részben a levegő urai, tollaik kialakulása, a madarak világa, sokszínűségük mutatkozott be. Mintegy 200 millió évre vezethető vissza az emlősök fejlődéstörténete, valami hasonló megjelenéssel, mint a mai kacsacsőrű emlősök. Egyben arra a kérdésre is választ kaptunk, hogy Ausztráliában miért maradtak, meg a másutt már nem létező fajok. Találkoztunk a denevérektől a vakondokon át az emberré fejlődés folyamatával, majd következett a növény- és húsevő állatok harca, a lombok között élő majmok világával zárult az utolsó előtti epizód. A filmsorozat utolsó része az emberré válást tárgyalta, annak a fajnak bemutatásával, amely legalkalmazkodóbb lény a Földön, amely legtöbbet tett a Földön, de lehet, hogy legtöbbet is tette a Föld ellen. Ajz. ember nyomait is láthattuk kutatni az afrikai szavannákon, Borneó ősérdeiben, a dél-franciaországi barlangokban és Irakban. A Föld élővilágában az ember azért juthatott uralkodó szerephez, mert az evolúciónak az utolsó fázisában jelent meg, és minden vonatkozásban a legrátermettebb faj. Aki figyelemmel kísérte a filmsorozatot, hamar rájöhetett, hogy az élet molekuláris eseményeitől a magasabb szervezettségi szinteken • át az evolúciókig, sőt saját fajunkig, az emberiség problematikus jövőjéig, mennyire befejezetlen kísérlet az élet, hogy mennyire állandó — emberi léptékkel nem mérhető — és mégis változó mindaz, ami a Földön történik. A BBC természetfilmje, az Élet a Földön a nagyközönség számára készült, tehát minden különösebb biológiai alapismeret nélkül is megérthette mindenki. Ugyanakkor arra is törekedett a forgatókönyvíró és rendező, hogy segítsen az általánosabb összefüggések meglátásában. A filmsorozat egyben jó példája annak, hogy hogyan lehet bonyolult biológiai jelenségeket közérthetően bemutatni anélkül, hogy az az ismeretanyag jelentősebb torzulásához vezetne. Gondoljunk csak az egyes epizódok bőséges ismeretanyagára, de ugyanakkor az aprólékos pontosságra is' (például a habfészekben fejlődő ebihalak bravúros felvételei, halászó denevérek stb.). Ez a filmsorozat annál is inkább jó szolgálatot tett műveltségünk pallérozásában, mert az utóbbi három évtizedben a biológia forradalmi változásokon ment keresztül, de további nagy eredmények még ezt követően várhatók. S mindezek mozgatórugója a demográfiai robbanás, az egyre gyarapodó ember, akiből a nagy ezredfordulóra legalább hatmilliárddal kell számolnunk. Az életnek két aspektusa van, tehát az életet kettős állás: a biokémiai és az evolúciós teszi egyedülálló jelenséggé a Földön. És mégis befejezetlen kísérlet, mert az egyes s'zervezetek fennmaradását, eltűnését és kicserélődését az egyedek halála, új fajok keletkezése és differenciális elszaporodása jelenti.. Az élet működése csak az élő szervezetek funkcionálását jelenti, és nem több, mint molekuláris és atomos folyamatok sokasága, amelyeket a biokémia ma már napjainkban elég jól le tud írni. Az élet azután abban is különbözik minden más természeti folyamattól, hogy programmal rendelkezik, és ez rendre a gének anyagában foglalt lehetőségek lajstroma. Ez az egyed számára veleszületett terv, amely megszabja fejlődését és életfunkcióját, amely azonban a külső befolyásokra módosulhat. !A tudományos fejlődés századunkban meghökkentően gyors. Ügy tűnik, az ember egyre inkább megismeri az életet és önmagát — és ehhez ez a filmsorozat is nagymértékben hozzásegített bennünket —, és úton van afelé, hogy a számára létfontosságú tudományokat megeméssze, és azzal saját szellemiségét és lelkiségét gazdagítsa. Persze, az élet, az ember jövője attól is függ a Földön, hogy környezetünk javításával vagy rombolásával szabjuk meg a holnapot. Bátyai Jenő Emlékezés Rózsa Ferencre Rózsa Ferenc építészmérnök. újságíró, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége születésének 80. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek csütörtökön a Mező Imre úti temető monkásmozgalmi panteonjában levő urnájánál. A kegyelet, a megemlekezés virágait a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Tömpe István és Hárs lstván, a KB tagjai, a Népszabadság szerkesztősége képviseletében Borbély Gábor főszerkesztő és Rényi Péter főszerkesztő-helyettes, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága nevében Gubcsj Lajos, a titkárság tagja és Kiss János, a KISZ KB tagja, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége képviseletében Pálfy József elnök és Megyeri Károly főtitkár helyezte el. Elvitték a kegyelet koszorúit a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, valamint a Rózsa Ferenc Veteránotthon képviselői is. A megemlékezés az Internacionálé hangjaival ért véget. Francia turnén járt Szecsődi Ferenc Mint ismeretes, két évvel ezelőtt Cziffra György ösztöndíját nyerte el két fiatal szegedi zeneművész, Iván Ildikó operaénekesnő és Szecsődi Ferenc hegedűművész. Az akkori franciaországi koncertjeik eredményeképpen ismét meghívást kaptak, ahová Iván Ildikó betegsége miatt csak Szecsődi Ferenc utazhatott. A szegedi zeneművészeti főiskola müvész-tanára tegnap érkezett haza egyhetes koncertkörútjáról, melynek központja ezúttal a Marseille melletti Aubagnevolt. Itt vett részt színházavatási szertartáson, s egyebek mellett Cziffrával is pódiumra lépett gálaműsor keretében, majd pár nap múlva ismét koncertet adott is. Bemutatkozott még a marseille-i zeneakadémián, ahol zsúfolt ház előtt nagy sikert aratott. A szegedi hegedűművész Tartini ördögtrilla szonátáját játszotta, s megszólaltatott Debussy-, " Sarasate-, Rossiní-darabokat is