Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-31 / 307. szám

2 Szerda, 1986. december 31. T szilveszter'$0 M indenki mást csinál! Mert olyan jó kipróbálni a képességein­ket, amelyeknek eddig nein volt életteriik... Nos, ki gondol­ná, hogy fotoriporter kolleganőnk, a többszörös örökifjú nagymama kitűnő parodista, s szerkesztőségünk két vezetőjét rö­vid(úl)hírek gyűjtésére fogtuk — no persze csak a szilveszteri móka kedvéért —, s hogy szerkesztőségi párttitkárunk karakteres minősíté­sek gyártásában jeleskedik, a komoly protokoll-fotós pedig ellesi azt, amikor..., de inkább nézzük együtt! NAGY LÁSZLÓ felvétele ...amikor az elnökségben takarítóasszonyok foglalnak helyet! Ezt itt nagyítjuk! Naponta ismétlődő jelenet, melynek két szereplője a szerkesztő (a továb­biakban SZ és a fotóriporter F). F: — Meghoztam a mai képeket. SZ: — Ez mi? F: — A „Mit sütsz, kis szűcs" szocia­lista brigád dolgozik. SZ: — Mit csinálnak? F: — Sós húst sütnek. SZ: — Honnan tudod, hogy szocia­lista brigád? F: — Ők mondták. SZ: — Akkor jó. De hol a hús a kép­ről? F: — Amikor én ott jártam, még nem érkezett meg. SZ: — Rendben... de hol van itt a brigád? F: — Szabadnapon volt, mert előtte nagyon megerőltették magukat. Most pihennek. SZ: — Dehát akkor miért fényké­pezted le őket?! F: — Te mondtad, hogy kell egy munkakép, nem?! SZ: — Hát ez itt mi? F: — Képriport. Kinyílott a gólya­töcs a Fehértón. SZ: — Én ezen a képen nem látok semmit. F: — Mert akkor még nem nyilott ki, amikor ott jártam. SZ: — Hát ezen a másikon mi van? Üres a papír! F: — Akkorra már elvirágzott... SZ: — És a harmadikon?! Azon sin­csen semmi... F: — Kemény tél az idei, elfagyott minden gólyatöcs. Olvashattad a Délmagyarban. Különben is, teljesen mindegy, mi van a képen. Úgyse látszik belőle semmi. Azért van az aláírás alatta, az olvasó abból megtudhatja... SZ: — Üzemi képünk van? F: — Van. „Kecskéből gyártják ez­után a túrót Szegeden." SZ: — És mi ez itt a képen? F: — Túró! SZ: — Jézusmária... és ez itt, a kép sarkában, ez itt micsoda? F: — Az ott a Nagymenő, éppen ott­jártamkor látogatott el á gyárba. SZ: — Nagyszerű! Akkor hát ezt itt nagyítjuk, a túrót levágjuk, a brigá­dot lehagyjuk... F: — Dehát akkor mi marad rajta?! SZ: — Amit nagyítunk! Megvan a holnapi protokollképünk! SOMOGYI KÁROLYNÉ A BERGENGÓCIAI országos tűz­oltó parancsnokságról kiderült, hogy piromániás. A vizsgálattal megbízott szenátusi bizottság megál­lapította: a parancsnok egész karri­erjét e szenvedélyének köszönheti. A legeredményesebben vette fel a küz­delmet a tűzesetek ellen, mivel min­dig jóelőre tudta, hol lesz a követke­ző. A bíróság máglyahalálra ítélte — megengedve neki, hogy maga alá gyújtson KÖTELEZŐ elvonókúrára ítélték a Ceffre-i Antialkoholista Liga elnö­két, Mindi Gisziket, mert elitta az el­vonókezelésre beutaltak pálinkáját. Most járandóságként kapja, amit eddig illegálisan szerzett meg. HARA KIRI, a világhíres japán sebész páratlan bravúrt hajtott vég­re: tükrökkel felszerelt műtőjében harminckét epekövet távolított el önmagából. A műtét tökéletesen si­került. A röntgenvizsgálat azonban kiderítette, hogy egy hamutartó ma­radt a professzorban. Ő ugyanis még műtét közben is mindig dohányzott. LEON LEONTISH angol orosz­lánvadászban fölébredt az alvó oroszlán. A mesterlövész egyetlen jól irányzott lövéssel leterítette magá­ban a támadó fenevadat. METIL ALKOHOLEVICS Ne­igyál vodkagrádi lakos három tank­vagon fagyálló folyadékot lopott és mért ki illegálisan. A bíróság tizen­két évi szigorított börtönre ítélte. Enyhítő körülményként mérlegelte tettének népgazdasági jelentőségét: Vodkagrád téli tüzelőgondját is meg­oldotta egyébként felelőtlen és bű­nös tevékenységével. ORSZÁGOS feltűnést keltő elmé­letet adott közre Jövendő Amondó hajdúhadházi javasasszony. Tanul­mányában azt állítja, hogy „Midőn az alkohol kártékonyságáról kez­dünk propagandát — bizonyosan emelik a szeszesitalok árát; midőn a dohány vagy a kávé ártalmasságáról cikkezik a sajtó — drágább lesz az is. A vér koleszterin tartalmának növe­kedése, az érelmeszesedés dramatizá­lása... — mind-mind prognózis bi­zonyos áremelésekre". Jövendő Amondót holnaptól, január 1 -tői fő­munkatársává fogadta az Országos Árhivatal. i AZ EURÓPA-HÍRŰ mikóházi ál­lami gazdaság újonnan kinevezett igazgatója, Geni Almos első intézke­désként 300 darab poroltót rendelt a gazdaság irodaházába. Tettét igy magyarázta: „Maximálisan növeke­dett a tűzveszély! Lángész került kö­zétek!" A LEGSIKERESEBB hajszesz tótkomlósi föltalálója tiz évi állhata­tos kezelés után is kopasz maradt. Hát nem hajmeresztő? « AZ ÉPÍTŐMUNKÁS című üzemi lap folytatásokban közli Balázs Béla szövegkönyvét, melynek alapján Bartók Béla megírta világhírű egyfel­vonásos operáját. Az első folytatás: Judit a sötétben tapogatózva meg­rezzen: „Vizes a fal! Kékszakállú, milyen víz hull a kezemre? Sír a vá­rad! Sír a várad! Egy hír — három változatban — Jutkám, lény szives egy papírt a gépbe, diktálok. Vér­fagyasztó bírósági hír! Tegnap délután, vessző, ifjabb Nagymenő Benő, a Tarkoponyafényesítő Vállalat vezér­igazgatójának 32 éves fia, vessző, baltával támadt az idős Bánatos Ibolyára, pont. Kiverte SZTK-ban készült új fogsorát, vessző, letépte múmellét, vessző, majd a min­denéből kivetkőztetett aggnőt megerőszakolta, pont. Új bekezdés. A matróna az azonnali gyors, pontos orvosi kezelés el­lenére ...,ööö... meggyógyult, vessző, az elvetemült fér­fiú pedig már alulról szagolja az ibolyát, mert a biróság tízévi munkára ítélte, amit a Díszes Mákvirágok kertésze­tében kell letöltenie, pont. Ennyi, köszönöm. — Halló! Igen, én vagyok. Nagyon sajnálom, már megírtam. Megjelenik. Holnap... Arról én kérem nem tehetek. Nevelte volna jobban! Sajnálom! Magának is!!! Viszont kívánom, jónapot. Hallatlan. — Pistám, ugye te szerkesztesz, itt a riport... Mi?! Hogyhogy nem? Neked is telefonáltak? Hogyhogy másként? Hiszen így történt... Na, jó. — Jutkám, másik papírt a gépbe, újból diktálom. — Bírósági hir! Tegnap délután ifjabb Nagymenő Be­nő, a Tarkoponyafényesitő Vállalat vezérigazgatójának 32 éves kisfia, vessző, nem támadt baltával az idős Bána­tos Ibolyára, vessző, nem verte ki új fogsorát, vessző, nem tépte le múmellét, vessző, nem cincálta meg tisztes­ségben megőszült parókáját, vessző és nem erőszakolta meg, pont. A matróna őt ezért följelentette...ööö... szó­val ott, ahol kell, ahová azonnal behívták idősb Nagyme­nő Benő vezérigazgatót, vessző, megkínálták frissítővel, kávéval és baráti beszélgetést folytattak vele aktuális if­júságvédelmi problémákról, pont. — Köszönöm, ennyi. Tessék, kész. — Miii?! Ez sem jó?! Másként?! Rendben van. Jutkám, harmadik papírt a gépbe, diktálok. Hír!!! Ki­nyíltak a tulipánok Bánatos Ibolya kertjében, pont! If­jabb Nagymenő Benőke, vessző, a Tarkoponyafényesitő Vállalat vezérigazgatójának legkisebb, 32 éves kisfia, vessző, szabad szombaton, vessző, társadalmi munká­ban, vessző, kicsi szekercéjével kiirtotta és csokorba kö­tötte az illatos virágokat, pont. Ezután fölkereste a köze­li szociális otthon idős lakóit, jobbról-balról megpuszilta őket és könnyes szemmel adta át nekik a virágot, miköz­ben remegő hangon elénekelte nekik, hogy: „Az én jó apámnál nincs jobb a világon..." Aláírás: S. K.-né. Így talán. Hajmeresztő hírek Judit ne félj, most már mindegy. Milyen víz ez, Kékszakállú? Könnyek, Judit, könnyek." VALAMIKOR ismét megjelenik valami szegedi folyóirat. SZ. SIMON ISTVÁN SZENZÁCIÓI A zöldfülűek előnyben nevű Zöldségmaffia Rt. közli: szeretné letörni a jelenlegi 70 forintos, szupermagas paradicsom­árakat. Irányárként 68 forintra gon­dolnak kilónként. Egyetlen feltétel: a vevő maga termelje meg, szedje le és fogyassza el a paradicsomot. A pénzt — ezzel is a vásárlókat kíván­ják szolgálni — a postai átutalással is elfogadják. DECEMBER 16. Nyolc, azaz 8 hónapi átépítés, felújítás után ünne­pi koncerttel nyitották meg New Yorkban a Cornegie Hallt. (Ja, par­don, ez az egy hir véletlenül valódi) A NYUGDÍJINTÉZET jelenti: január 1-től a férfiak nyugdíjkorha­tára 55, a nőké 60 év lesz. Az ok: a férfiak úgyis korán halnak... MÓDOSÍTJÁK a családjogi tör­vényt. A kormány szóvivője leg­utóbbi tájékoztatóján munkatár­sunk kérdésére vázolta az indítvány lényegét. Bebizonyosodott: Magyar­országon a válóperek 25 százaléká­nak inditóoka az, hogy az elváló, de mégiscsak együtt maradó házastár­sak anyagilag sokkal jobban járnak. Az ő esetükben — amennyiben az anyagi okokat hitelt érdemlően bizo­nyítani tudják — mindössze kétszáz forint illetékhez kötik a kereset be­adását, s a választást azonnali ha­tállyal kimondják. A szóvivő mind­ehhez azt is hozzátette: fölmerült ugyan az a lehetőség is, hogy változ­tatnak esetleg azokon a tényezőkön, amelyek az anyagi érdekeltségű válá­sokhoz vezetnek, de az üggyel fog­lalkozó bizottság eltévedt a jogsza­bályok dzsungelében, s azóta sem adott életjelt magáról. (A mentő-ex­pedíciót útnak indították.) A DÉLÉP közli: január 32-tól 25 százalékkal emeli lakásárait. Az ár­rendezés engedélyezése folyamatban van az árhivatalnál. Indoklásul azt hozza föl a vállalat, hogy körülbelül ilyen költségekkel jár a beázó házak utólagos szigetelése, két és fél éven­kénti esedékességgel, valamint az épületek nyolcvan évi élettartamával számolva. SZÁVAY ISTVÁN Mint a többi... Az a nap is úgy kezdődött, mint a többi. A hajnal órákkal megelőzte a delet. Nagy Laci fotoriporterünk 6 óra 1 perckor megrohamozta a labort, hogy azonnal előhívja, megszárítsa, kinagyítsa „Nyílik a tápai hebehurgya" című képriportját. Pálfy Kati pedig megértően, halkan és udvariasan győzködött telefonon egy fázós felsővárosi lakost: bármennyire is ez túnik kézenfekvő­nek, a Délmagyarország belpolitikai rovata nem tehet arról, hogy a tisztelt ol­vasónál a hidegtől merevgürcsöt kapott a hőmérő, de azért szívesen begyújt náluk, csak azt mondja meg — fa lesz, vagy vitessünk Ács Sanyival. Szóval azon a napon nem történt semmi különös, csak megnéztük Mag Edit pici gyerekét, Kalocsai Kati 19 népfrontos, 11 béketanácsos és 1 darab tüdőszúrős meghívóval elrohant szobánk előtt, Domonkos Laci, aki kollega és kritikus beosztásban kuporog székén, néhányszor fellökte eme ülőalkal­matosságot, megjegyezve, hogy ez Ázsia, mivel megint szétkapcsolták-a tele­fonját. Pedig mindössze az ifjúsági házat, a megyei művelődési központot, a Somogyi könyvtárat, a moziüzemi vállalatot akarta felhívni, meg persze vég­re kideríteni, hogy holnap a „Furfangos papírzsebkendő" című délbelga mo­nodrámát, vagy a „Marhaság se akadály" című magyar filmet vetítik-e, mert ugyebár nem mindegy, miről és hogyan írja meg, hogy ennél ocsmányabb... No, de semmi baj, hisz Szabó Magdi meggyógyult, Czakó Jani úttörő és KISZ-nyakkendőjén sikeresen megszáradt Nagy Laci negatívja. Ettől aztán fotósunk úgy mosolygott, mint aki nem is sejti, hogy Gazdagh István szer­kesztő úr néhány óra múlva híres-neves ollójával hírfejképen vágja. Még az sem zavarta, hogy Nikolényi Pista huszonharmadszor kiabálta rá bizonyos Gregor és bizonyos Sarastro urak portréfotójának hiányát, és istenekhez imádkozó, széttárt karokkal jegyezte meg: „Engem édes Lacikám nem érde­kel, hogy te most mégy a Bátyi Zolival „A nyugatjemeni szakszervezeti bi­zottság alosztályvezetőjének látogatása a Szegedi Szalámigyár- és Húskombi­nát sertéscsontozójában" című képet kattingatni, mert értsd már meg, hogy a Somogy iné Magdi épp egy Délép-daru tetejéről fotózza a költöző madarakat, és a Gregor, a Sarastro..." Délutánra akkora lett a nyugalom, hogy a fal adta a másikat. Chikán Ági elmagyarázta Tarnai László szerkesztő úrnak, hogy mindössze 31 részes sorozatot írt „Szülői értekezlet az árvaházban" címmel, s mivel az első opusz csupán 246 soros, épp beszorítható Bőié Pista „Hogy ityeg a számítógép, ha Commodore" meg Rafai Gabi „Miért nem vasból gyártják a gyufát?" című, egyenként is csak 150 soros anyagai közé. Amikor pedig Ács Sánta Sándor mély és igen nagy tisztelettel felhívta Mórahalmot, hogy nem adtak-e át vala­mi irtó fontosat, mivel hogy ezen a héten még csak 9 takarékszövetkezet tata­rozásáról, 5 ABC és 3 beázott panelház átadásáról tudósította a nagyérde­műt.. . Szóval ekkor Horváth Dezső bejelentette, aki tanyasit mond, az bun­kósi, és úgy leleplezi, mint a Délépet, Bagaméry Laci közben cigarettáért nyúlt, írógép mellé ült, ablakot bámult, összekészitett uszkve másfél mázsa kéziratpapírt — mi pedig tudtuk, na, annyi neked magyar foci, mert most ké­szül a „Fütty a Komorának". Mivel Balogh Tomi véglegesen leleplező szándékkal és előre megfontol­tan befutott a bíróságról, Sulyok Erzsi papírra vetette: a magyar tévé legiz­galmasabb műsora a betúrcklám, Tóth Szeles Pista megírta az „Őszi traktorral szántanak őszi határban az őszülő vén betyárok" című nyitóanyagát — megnyugodtunk. Mert ha ehhez hozzáadjuk GyUrki Ernő „Miért nincs gyeplabdacsapata az Alsóvárost MÁV-nak?" című blikkfangját, Bodzsár Erzsi fejtegetését arról, mit vacso­rált tegnap a hetediken a ház urával, meg Varjú Erika is kideríti 40 sorban, hogy az-e a Rod, aki Steward, és már csak mindehhez hozzácsapjuk Szávay Pista „Miért drágább a drága, mint az olcsó?" címre keresztelt publicisztiká­ját — már mehet is a lap. Legfeljebb Halász Micu megsértődik, mert megint nem fért be a nyolcas oldalra rövidke fejtegetése arról, milyen mély összefüg­gés is húzódik az újszegedi versenyuszodából hiányzó lelátó és a Dél-Litvá­niában tapasztalható szárazság, az afrikai éhezés valamint a nők feneke kö­zött. De nem sértődött. így aztán nyugodt lélekkel ülhettük körbe az asztalt (délután 1 órakor rovatvezetőknek kötelező) meghallgattuk Simon Pislát, aki aznap Sz. volt, főszerkesztő és nyugodt, mivel mindössze 118 telefont kapott alulról, 35-öt felülről, 67-et középről. Megtudtuk, hogy keretbe kerül Regős Éva „Megfagyott gyerekek szipuznak a Szaharában" című életképe, körbe­pusziltuk a mi Schmidt Andreánkat, merthogy szia, csocsi meg szíóka — és istenre, a gépíró kislányokra, a szerkesztő urakra, a nyomdára, no meg Turi Jóskára, éjszakai mindent lefülelőnkre biztuk a lapot,.. írnám, én még írnám tovább, de hát itt ténfereg Morvay Sándor szer­kesztő úr, és hozzám vágta a nagy kérdést: „Mi lösz mán, te gyerök, mi lösz? Ez napilap ám, a lapzárta mög csak gyün. Egyébként is, hova írod az a ten­görsok bötút...?" Ezért hát mindössze ennyit magunkról. Mert azon a bizo­nyos napon egyébként se történt semmi különös, csak csináltunk valamit, amit úgy hívnak, hogy Délmagyar, s amit szeretettel küldünk neked naponta — Szeged. BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents