Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-27 / 303. szám

Szombat, 198fi. december 27. 3 építészet A közelmúltban tisztújító közgyűlést tartott a Magyar Építőművészek Szövetségének délkelet-magyarországi csoportja, amely ismét az Ybl-díjas építészt Nóvák Istvánt (48 éves) választotta elnökévé. Ebből az alkalomból először arra kértem, ismertesse a csoport tevékenységét. — Az elmúlt időszakban három kiváló szegedi kollégám — Stampay János, Barabás Ernő és Nyilasi Imre — hunyt el, ezért engedje meg, hogy az interjút felhasználva, tisztelettel adózzak emléküknek. Pótolhatatlan a hiányuk Am taglétszámunk 15-tel gyarapodott, működési területünk Békés megyére is kiterjedt. A szeged, MÉSZ-csoport délkeletmagyarországi csoporttá alakulása ezt a szerkezetváltozást is tükrözi. Taglétszámunk meghaladja az ötvenet. így társaságunk komoly szellemi erőt jelent. — Mi a legfontosabb teendő? — Az elmúlt időszak alapvető feladatának az aLföldi építészet fejlesztésének társadalmi szolgálását tekintettük. Igyekeztünk erősíteni azt a kapcsolatot, amely az alkotó építészek és a társadalomnak, mint mecénásnak igényeit képviselő intézményrendszer között fennáll. E viszonynak korlátai, zárlatai, hibái az építészetre is visszahatnak. Végső célunk, hogy a lakók és az alkotó építészek közös nyelven beszéljenek. Ezt a célt több rendezvény is segítette, például az országos környezetformáLó konferencia, és a nevelési intézményekkel foglalkozó tanácskozás, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Emellett kiállítások, előadások, ankétok szorgalmazták, hogy a szakma és a társadalom között szorosabb legyen a kapcsolat. A közös nyelv megtalálásának folyamatába illeszkedtek a küflönbüző társadalmi szervezetekkel — népfront, TIT, MTESZ, városszépítő egyesület — rendezett viták. Így szó volt a Mátyás tér, az új hídfő környékének beépítéséről, pavilonok létesítéséről. a klinikai tömW tervismertetéséről, a Dóm téri szabadtéri színpad nézőtéri r ekons tru k c i ó j á ról. — Az önök társadalmi szervezete elvállalja a szakma Összes problémáját? — Nem, de a leglényegesebbeket ismerni kell. így tagságunk tevékenyen részt vesz a megyei tanács mellett működő művészeti tanácsadó testület, a műemléki albizottság, a magántervezői bírálóbizottság, valamint a városszépítő egyesület munkájában. A társadalom intézményeinek, irányitó szerveinek, felsőbb szintű vezetőinek az építészettel kapcsolatos felemás magatartása következményeit azonban körünkben Is érzékelhettük. Nem véletlen, hogy a szegedi tanács tagjai között egyetlen szövetségi tagunk is a „hivatal" képviselője volt, de nincs képviselőnk a párt és a tanács egyéb döntéshozatalra jogosult szervezetében sem. Szakmám kirekesztése például a beruházási döntésekből — a környezeti károkon túlmenően — gazdaságiakkal párosulhat. — Napiaink változó társadalma Szegeden milyen feladatok elé állította az építészeket? — Szakmánk minden társadalmi szférához szorosan kapcsolódik. így a változások új helyzetet teremtettek a szegedi építészeknek is. Munkafeltételeink nehezebbé váltak. Feladataink menynyiségileg csökkentek, szerkezetileg pedig átrendeződtek. Létszámfelesleg keletkezett. így a gondok sokrétűek. A tervezés szervezeteinek differenciálódása, a megváltozott feltételekből adódó igények szakmánk Beszélgetés az újjáválasztott Nóvák Istvánnal korszerűsítését, jobb és etikus működését igényli. A versenyhelyzetet nem arra használják, hogy a legjobb építészeti koncepciót válaszszák ki, és azt valósítsák meg. A tervezőj vetélkedés gyakran összemosódik a kivitelezők versenyeztetésével, és a tényleges cél a tervezési díj és a vállalási határidők lefaragása. Köztudott, hogy az építészet tisztán definiálható kategóriái az utóbbi évtizedben felbomlófélben vannak. Nálunk is jelentkezik a megújulás igénye, és az új magyar építészet megteremtésének vágya. — Említene negatív példákat, amelyek nem az előremutató építészeti megoldásokat szorgalmazzák? — Sajnos több ilyennnel szolgálhatunk. Például a makkosházi iskola, vagy a SZOT-Szálló. . Anyagi és kivitelezési körülményekre hivatkozva a szegényesebb elgondolások öltöttek formát. Véleményem szerint a kifogások nem minden szempontból állták meg a helyüket. Ezért nem láthatják a szegediek a nívósabb alkotásokat. Sajnos a József Attila sugárút és a Lenin körút foghíjtelkeire tervezett épületek kiviteli tervei is a fiókban maradtak. — Hogyan látja a jövőt? — Az új vezetőség a tagsággal közösen alakítja ki cselekvési) programját a MÉSZ szakmapolitikai célkitűzésének figyelembevételével. Az építészet társadalmi rangjának elismertetése érdekében arra törekszünk, hogy a MÉSZ területi csoportját is az építészszakma tényleges összetartóerejévé fejlesszük. Továbbra is feladatunknak tekintjük az építészeti kultúra terjesztését, az építészet és a társművészetek kapcsolatának erősítését, valamint az etikai szabályok betartását. Közreműködünk a Békés megyei, a Csongrád megyei és a Szegedi Épitésszervezési Szakértői Bizottságokban, amelyek 1986-ban alakultak meg. Bízom abban, hogy e testületeken keresztül legalább az épített környezet magas színvonalú alakításához fűződő társadalmi érdeket sikerül részben érvényesíteni. H. M. Megértéssel, szeretettel Baráti társaságban, ahol Ma minden más kornál nemcsak a szülök hasonló nagyobb szakadék van a felkorúak, hanem a- gyerekeik nőttek és a gyerekek között is, gyakran terelődik a beszélgetés a családtól való elszakadás, a „leválás" gondolata felé. Képzeljünk el egy ilyen összejövetelt! A különböző foglalkozású csePersze, könnyű minderről papíron elmélkedni •— mondhatná valaki. Igaz, papíron tényleg könnyebb, de talán érdemes a való életben is próbálkoznunk. És persze nemcsak megértéssel, hanem szeretettel is1. Ha kifogytunk az észérvekből, segítsen a sziv! Elvégre véreinkről, fiainkról, lálegyen is az n.vainkról van szó. Sokan a munkáról, sze- nevelést az idő függvényeként, de legalább is vonzataként fogják föl. Kétségtelen, a nevelés időben törtééletfelfogás, életmód, világnézet és erkölcsi kérdésekben. Éppen ezért megnőtt a konfliktusok száma, s a konfliktusokból származó következmények veszélye. A vegők között tanult barátunk mindenkori ifjúság, bármiélére állítja a kérdést, és íyen eredeti — uram bocsá: egy a vendégek között ülő forradalmi tanárhoz fordul. elképzelése — JVégül is melyik az felemről, szórakozásról, egveredményesebb módszer a általán a világról, soha nevelésben; a hangos, ha- nem nélkülözhette és soha tározott, rendreutasító pa- nem nélkülözheti azokat az nik. De egy mosoly, egy rancsolgatás, vagy az elnéző, éltékeket, tapasztalatokat, elismerés, egy férfias gradefenzív magatartás? amelyeket az őt megelőző A tanár egyelőre nem szól, nemzedékek felhalmoztak, a többiek azonban — ki-ki Márpedig, ha a szülők és tapasztalata szerint —, sorra gyerekek közötti konfliktufogalmazzák véleményüket, soknak az a következménye, * hogy a serdülő családról tuláció vagy anyai csók, érintés az arcon, térdre ültetés, együttnevelés és ölelés, amelyből sugárzik, árad a meggyőző érzelem, a „hozzád tartozom, s te hozzám" csak az a fájdalmas kara, hogy a szülók esetleg örökre elvesztették gyermeküket, említett értékqk, tapasztalatok átadásánuk társadalmi Kapcsolódjunk be mi is e képzeletbeli baszélgetésbe, és szedjük össze gondolatainkat. Tényleg, végül is melyik hát a legeredményesebb kommunikáció a családtól éppen elszakadó, ezúttal a család köldökzsinórjáról leváló serdülő gyerek és a szülők között? És egyáltalán, mit ériünk eredményességen ? Majdnem minden szülő úgy gondolja, az a legjobb eredmény, ha gyermeke magáévá teszi mindazokat az életelveket, amelyeket maga csninkat, gondolatainkat, vall, s azt az életformát, tapasztalatainkat gyerekeink amelyet maga alakított ki. meghallgatják, átérzik (Legfeljebb saját tanultsagi elfoeadiák s a szintjének meghaladását fo- Másítják «> elfogadjak, s a gadja el, bár az utóbbi idő- maguk világnézetébe integben Magyarországon ismert rálják. Ennek azonban a kok miatt ez sem jellem- JÓ emberi kapcsolat az elővaló leválása teljes szaki- érzete, már nem feltétlenül tással jár, akkor ennek nem- időigényes vállalkozás, mégis minden szónál többet ér! S ha kudarc kísérj próbálkozásainkat, szóljon ismét az hanem az is, hogy a fent értelem! Annak a belátása hogy ami ima nem sikerült, kezdődjön holnap reggel láncolatában is szakadás'elölről: akarjuk szeretni gyeállt be. Semmiképpen sem rekeinket! várhatjuk tehát el, hogy * elképzeléseink tökéletesen megvalósuljanak, ennél sokl kai nagyobb eredménynek — egyúttal egyedül reális célnak — érezhetjük, ha tanáző.) S közben nem gondol arra — elfelejtette (?) —, hogy bizonyos értelemben maga is a szülei — általa rossznak vélt — életcéljaitól e'tért, vagy egyenesen szembeszállt velük. Hasonló módon szándékosan más életformát, életmódot alakított ki. Pedig ezt nem lenne szabad elfelejteni. Gyerekeink érdemi nevelésének ugyanis éppen az az egyik legfontosabb előfeltétele, hogy megtanuljuk beleélni magunkat az ő helyzetükbe. S ez a próbálkozás akkor lesz sikeres, ha visszagondolunk gyerekkorunkra, fiatalságunkra. illetve szüleinkkel, családunkkal kialakult konfliktusainkra. Mert hiába tartjuk például ideálisnak — többségünk példáján — azt az ifjúkort, melyben a fiatalok a maguk pénzkereső vagy csupán háztáji-háztartási munkájával is hozzájárultak a család egzisztenciájának és a saját anyagi előmenetelüknek a fenntartásához, ha a mai való életben erre nincs mód, illetve sokszor nincs is szükség. Bármilyen furcsa, ilyen helyzetben mégis nehezebb dolguk van a gyerekekkel, mint amikor a mindennapi munka kényszerítően is nevelt feltétele. Nem karácsonyi szózatnak készült ez az irás. Bár éppenséggel az is lehetne. Nézzünk szembe néha önmagunkkal gyakorlatiassá, üzletiessé deformálódott világunkban; A szeretet segít át bennünket a legtöbb el" nehézségen, hiszen éppen ettől vagyunk azok, akik. (A hangos szó vagy a csendes visszavonulás másodrendű ehhez képest.) Szeretni ugyanis csak az ember tud. Csertői Károly Kelj fel gazda, ne aludjál Tegnap, karácsony más- csak azokkal lehet itt tanapja. A vödör füle odafagy lálkozni, akiket nem vár a a kézhez. A disznók föl-föl- család, akik tegnap is itt visítanak, ez az egy már voltak. A szemben levő nem. Karácsony. Kodály szelkás ügyeletesek egy kámondja: a civilizált ember- véra ugrottak be. Csanyenek a karácsonyi jókíván- vácz Tamás, a vezetőjük ság üres szó, de varázserejű meséli: érték lehetett egyébként, _ Egy-két évvel ezelőtt amit szívesen viszonzott kevesebb volt a munka, mindenki tőle telhetően. A Hogy miért? Furcsa módon karácsonyi ünnepeken a ilyenkor, ünnepek előtt romgyertyagyújtáson túl Istvánt iának el a tévék. Ennek élés Jánost is köszöntenek. A Jenére várjuk a hibabejelenrégi év végéig regölnek, és téseket. és megyünk oda, hozzátartozik a kanynak el- ahová hívnak, vesztése is. Kelj fel gazda, ne aludjál Szeged étterem. Jancsika Kevesen tudják, hogy ez Sándor üzletvezető és csapaidő tájt, szerves része tör- ta álmosan várja vendégei!. ténetünknek a csodaszarvas Mindhiaba. Köszönésemre históriája, az összeregölés, fölkapják fejüket. Egy venaz istvánolós és a jánosolás deS. tíz órakor? Ez a karáis. A disznóvágás végezté- csnnv s6m olyan- mmt 3 ré" vei a korai busszal elindul- 8" Néhány évvel ezelőtt va a városba beszélgettem me« be-betértek egy-egy a pilótává!, milyen az ő ka- sorre- és ma' latJa' üres a rácsonya' terem. Vidám szerb társaság - Tulajdonképpen olyan, érkezik enni és innL Talán mint egy „sima" ünnepnap, csak talán előtte idegesebbek, követelődzőbbek az üzletvezetőt kérdezve, javatmberek. Tíz-tizenkét fu- solja, hívjam fel Kiszin varban 150-200 embert vi- Miklóst, hogy hogyan ünneszek oda-vissza. Azért az pelték 50 évvel ezelőtt kaesti gyertyagyújtás nem ma- rácsony másnapját. A teleradt el, remélem, hogy jö- fon becsöng, s kérdésemre vőre sem. Persze ma keve- Miklós bácsi válaszol: nem is tudják, hogy ma kasén utaznak. •• A városba érve a Napsugár bisztró a hétköznapokhoz viszonyítva üresen „tátong". Mégis jó néhány fér— Hát, nem úgy volt, mint most. Minden vasárés ünnepnap sörzene szólt, persze akkor még a H'ágiban. Természetes volt az is, fi támasztja a jól rögzített hogy a családok aprajapultokat. Elvált vagy váló- nagyja egy-két órára betért, félben levő férfiak beszélgetnek, egyik a 20 éves lás hallgatta a zenét. Ott volt az asztalon a tepertős ponyáról, másik a 22 éves fiá- gáCsa is. S, hogy mi a karáról, dicsekvően. Nagykuska Csony? Béke, szeretet, jó Mihályné a bisztró ételkiadó egészség és nyugalom. Azpénzlárában ritkábban üti a gépet. Kevesen jönnek most, mondja. Karácsony van, zal, hogy néhány nap múlva — újév! A Corvina kiadó a napokban jelentette meg A keresztény művészet lexikonját. Német eredeti fordítása, így a magyar olvasók egy része már korábbról ismerhette. A lexikonnal úgy látszik, új folyamat indul meg, s tudomásunk van arról, hogy elsősorban szovjet tudományos háttérrel mitológiai lexikon készül, de a Gondolat tervbe vette egy szintetikus Szimbólumszótár kiadását is, amit hazai kutatók szerkesztenek, és írnak, (gy értelemszerűen a magyar anyag is kellő súllyal lesz képviselve benne. Ez utóbbi vállalkozás egyik műhelye a JATE bölcsészkarán van. A megvalósult és a tervezett kiadványok mögött elsősorban a hazai közönség igénye áll. Korunk embere — az aktualitásokra, prakticizmusra koncentráló iskola- és művelődéspolitika miatt — már nem rendelkezik olyan alapos mitológiai, vallási tudásanyaggal, amely lehetővé tenné a régi műalkotások tartalmának, Szimbólumok jelentésének Ugyanakkor nem állnak összefoglaló, megértését, nálunk még rendelkezésre jól használható magyarázatgyűjtemények, így a jelek mögött egyre elhalványultabb a jelentés, az irodalmi és képzőművészeti alkotások üzenete. Az irodalom története — a költő T. S. Eliot és az író André Malraux frappáns hasonlata szerint — „képzeletbeli múzeum", amelyben a tárgyak együtt, egymás mellett vannak elhelyezve, s bármilyen távoli múltban születtek, az olvasó számára mindig jelenidejűek, éppen jelenvalók. A művek által jelenné varázsolt múlt azonban nemcsak abból áll, amit a mai tudásunk szerint kiolvasunk belőle, hanem saját törvényekkel rendelkező egész világ, s csak alapos ismeret révén válik képzeletbeli múzeumunk igazi, értékes tárgyává. A keresztény művészet lexikona kevés utánajárással juttat Sok információhoz. Különleges előnye, hogy a keresztény filozófia ihlette sok évszázados irodalom és művészet mai olvasójának és nézőjének természetes kíváncsiságát elégíti ki. Anyaga ezen kis mértékben túl is megy, megmagyarázza például, miért tart kezében mérleget és kardot Justilia, s mi a hétágú gyertya. A lexikon Ábeltől Zsuzsannáig főleg személyek, növények, tárgyak, állatok, geometriai formák, allegorikus alakok szimbolizmusát tárgyalja, utalásai döntő többségükben a bibliai szövegekre vonatkoznak. A tematika ilyen leszűkítése természetesen logikus és helyeslendő. Ugyanakkor sajnáljuk, hogy ennek következtében alig esik szó az egyes szimbólumok kultúrákat átfogó fejlődéséről. Egy példát! A könyv fedőlapján háromarcú, egytestű figurát látunk, az úgynevezett tricephalust. Az eléggé ijesztő szörnnyel a művész a szentháromságot akarta kifejezni, annak egységét és háromságát. A tricephalus azonban jóval korábbi, mint a keresztény atya-fiű-szentlélek unitásának gondolata, s a művészek, költők inkább egyiptomi, pogány értelemben használták. Az olasz Tizianónak A bölcsesség allegóriája című festményén is ezt a háromarcú, egytestű alakot látjuk, nem szentháromság értelemben. Tizianó képén az idő hármasságával (múlt-jelen-jövő) szorosan összekapcsolt bölcsesség „virtusait" (memória, intelligencia, előrelátás) fedezhetjük fel. A „pogány" használatra maga a festő utalt, amikor latinul ráírta művére: A múlt tapasztalatából a jelen bölcsen cselekszik, nehogy tönkretegye a jövőt. Pál József