Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

tó Szerda, 1986. december 24. SPORT Pozsgay Zsolt edző Jött, látott, dolgozott, hi­tet adott és csapata — hosz­6zú évek vegetálása után — az ötödik helyen zárta a bajnokság őszi idényét! A 38 éves, testnevelő tanári diplomával rendelkező egy­kori Ipólós az egri kis­padot cserélte fel a sze­gedivel. Nem riasztotta vissza, hogy ¡az újszeged i Sportuszoda medencéjének partján oly sűrűn váltották egymást az edzők. Merte vállalni ezt a cseppet sem könnyű feladatot úgy, hogy zászlajára tűzte: a vágyak­nak mindenkor összhangban kell lenniük a valóságos helyzettel, a lehetőségekkel! Az év sportolói A MUOSZ Sportújságíró Szakosztálya összesítet­te az „Év sportolója" választásra beérkezett szava­zatokat. Ezek szerint 1986 legjobb nöi sportolója: Bátorfi Csilla, asztaliteniszező, 2. Mészáros Erika, ka­jakozó, 3. Fórián Éva, sportlövő. Az év legjobb férfi sportolója: Darnyi Tamás, úszó, 2. Csipes Ferenc, ka­jakozó, 3. Csányi Béla, tekéző. 1986. legjobb csapatai: 1. Férfi kézilabda válogatott, 2. Nöi asztalitenisz vá­logatott, 3. Férfi teke válogatott. 1986. legjobb ed­zői: 1. Széchy Tamás, úszás. 2. Parti János, kajak­kenu. 3. Verebes József, labdarúgás. • Mint minden évben, ezúttal is a Délmagyaror­szág sportrovata — karácsonyi ajándékként — be­mutatja Szeged legjobb sportolóit. A férfiak verse­nyét 1986-ban Feil János (Tisza Volán SC) motor­csónakversenyző nyerte, a nőknél Lörinezné Naschitz Katalin (Szeol-Délép SE) tekéző bizonyult a legjobb­nak. 1986. legjobb férfi csapata a Szeol-Délép SE vízilabda csapata lett, a nőknél a Szeol-Délép SE tekeegyüttese végzett az élen. Az év edzője: Pozsgay Zsolt (Szeol-Dé'ép SE) vízilabda. Az év legjobb női ifjúsági sportolója a búvárúszó Veszelinov Annamá­ria, (MHSZ Muréna). férfi sportolója pedig Szabó II. Gábor (Szeol-Delép SE) kajakozó. Szeol-Délép SE vízilabdacsapata Feil János motorcsónak-versenyző Feil János, a Tisza Volán SC 31 éves motorcsónak­versenyzője egy évvel eze­lőtt csapatvilágbajnoki aranyéremmel tért haza az olaszországi Borettóból. Az idén, 1986-ban is jól indult a versenyszezon, mert a Béke Barátság Kupán a magyar válogatott tagjaként csapataranyérmet szereztek, egyéniben pedig az O—350 kcm-cs kategóriában a ne­gyedik helyen végzett. Ezu­tán Bulgáriában két nem­zetközi versenyen indult és egyiken sem talált legyőző­re. Augusztusban Angliában rendezték a géposztály vi­lágbajnokságát. Az első fu­tam után a 4. helyen állt, amikor összetört az új mo­torja, s a folytatásban a tartalékmotor is felmondta a szolgálatot. A balszeren­csés vb-szereplés után Sze­geden a nemzetközi verse­nyen akart bizonyítani, de a 3. futamban óriásit bu- kerülő Európa-bajnokságra, kott. Egy hét volt arra, hogy Három repedt bordával ha­felkészüljön az olaszországi salt hajóba és az értékes 7. Auronzóban megrendezésre helyezést harcolta ki. Fél év nem nagy idő egy csapat életében, olykor mégis úgy tetszik, különösen, ha „jönnek" az eredmények, hogy egy tapasztalt, össze­szokott, egymás minden gondolatát ismerő társaság lépett az előző örökébe. Va­lahogy így van ez most a Szeol-Délép SE korábban sok csalódást okozó pólósai­val, akik ezúttal azt az énjüket mutatták az őszi fordulók során, amit tavasz­szal és az utána következők­ben szeretnénk viszontlátni. A sportban sincsenek cso­dák, szoktuk mondogatni. Szegeden sem történt semmi rendkívüli, csak jött egy edző, aki közvetlen előd­jétől, Veress Istvántól olyan csapatot vehetett át, amelyik megszabadult gátlásaitól, „feldobódva" várta az, őszt. Pozsgay Zsolt óriási lelke­sedéssel és szakértelemmel látott munkáhoZs a felkészü­lés során más sportágak mozgásanyagából is merítve, olyan formájú és intenzitású gyakorlásban volt részük a játékosoknak, amilyenből eleddig még nem részel­hettek. A szegedi vízilabdázók megtanultak küzdeni, haj­tani, a formát egyre több­ször tudták tartalommal megtölteni. Nem szeretnénk elkiabálni, de a jelek, a bravúros győzelmek arra utalnak, kezd kialakulni egy fegyelmezett, ütőképes, tö­retlen akarattal felruházott hajtós gárda! Az eredmé­nyek azt sugallják, a külön­böző egyéniségekből fakadó más-más játékfelfogásból egységes stílus ötvöződött, azonos lett a hullámhossz. Szeol-Délép SE női tekecsapata és Szabó II. Gábor kajakozó t/eszelinov Annamária, az " MHSZ Murena Szeged sportolója, a Széchenyi Ist­ván Gimnázium negyediekes tanulója, pályafutása leg­sikeresebb évének mond­hatja az ideit. A kiváló ver­senyző — szakmai tanítója Gyémánt Imre mesteredző —, mint utolsó éves ifjúsági, az országos bajnokságon négyszer állhatott a dobogó legmagasabb fokára! A sok nagyszerű eredményt bizo­nyító éremgyüjtemény mel­lett a különböző versenye­ken, kupaküzdelmeken szer­zett trófeák is ékesítik vit­rinjét. A felnőttek között sem vallott szégyent, közöt­tük az idén lett először baj­nok a 100 méteras uszonyos úszásban, kétszer pedig mint a győztes váltó tagjának akasztották nyakába az »unyérmet. És ezzel még nem volt vége, jött a nyu­gat-berlini világbajnokság, élete első ilyen jellegű versenye, ahol a 4x200 mé­teres uszonyos váltóval — a szegedi Tóth Katalin ós Gin­czinger Edit is tagja volt — ezüstérmet nyert. Amikor sikereinek titkáról kérdeztük, csak annyit mon­dott: egy szuperedző és a kemény munka természetes „következménye'. Crabó II. Gábor, a Szeol­J Délép SE kajakozója bizonyára nem felejti el az 1986-os évet. Nemcsak a kubai „éjszakák", Tropicann rumbás hangulata teszi emlékezetessé a későbbiek­ben ezt az évet, hanem az Ifjúsági Barátság Verseny szenzációs eredmenyei is. A szegedi sportoló ugyan­is, az azóta már Szegedre igazolt Petrovics Bélával 500 és 1000 méteren is IBV aranyérmet nyert! Szabó II. Gábor 19 éves, az ifjúságiak között több­szörös magyar bajnok. 1985. december 28-án azt ígérte egy riportban, hogy minden •erejével a kubai IBV-re fog készülni. Nyolc hónap­ipal később bizonyította, hogy ígértééit Uonioív.v kell venni. Edzője, Varadi Márton a nagy verseny előt­ti napokban azt nyilatkoz­ta, hogy elképzeléseit igazol­ná, ha valamilyen „érmecs­kével" térnének haza Ku­bából. Meg kell ugyanis je­gyezni, hogy Gáborral uta­zott az IBV-re Fábri Róbert is, aki ezüstérmet nyert. Az edző a sikerek után így fog­lalta össze a két fiatalember teljesítményét: — Felkészü­lésükben biztos voltam, hi­szen mindketten kiemelke­dően dolgoztak. Ez az IBV két arany- és ezüstérem, meghatározója lehet a s/.nk­<•••/! ly t.o'-nbbi munkájá­nak. Célunk pedig, a felnőtt válogatott kerettagság! Szegeden a tekesportág komoly hagyományokkal rendelkezik, a különböző bajnokságokban, rangos nemzetközi kupákban, itthon és külföldön olyan eredmé­nyekkel írják nevüket abba a bizonyos nagykönyvbe, amelyre bárhol büszkék lennének. Városunkban évek óta a Szeol-Délép SE együt­tese jelenti a krémet. Akár­hol szóba kerül nevük, úgy emlegetik őket: az aranyos tekézők! A szó legszorosabb értel­mében azok az első osztály­ban négyszer — háromszor „zsinórban" — bajnokságot nyert csapat játékosai, hi­szen közülük Lörinczné Naschitzm Katalin, Vidács Györgyné és Kovácsné Kis Erika többszörös világbajno­kok. A nemrég kijelölt válo­gatott keretben ismét helyet kaptak, sőt, tovább bővült a kör, mert társukat. Sáf­rány Mihálynét is meghívták a világbajnokságra készülök csapatába. Ifjúsági játékosa­iktól Szabó Lídia, Csonka Zsuzsanna és Vörös Gyöngyi szintén tagja a fiatalabb korosztály válogatottjának. Az idei évről büszkén mondhatjuk, fényesen sike­rült, hiszen megnyerték a bajnokságot, a Szegeden rendezett Bajnokcsapatok Európa Kupájában ezüstér­mesként végeztek, az NB I­ben pedig első helyen zárták az őszi idényt! A recept, ahogyan Tót Zsolt vezető edző, a sikerek egyik ková­csa mondta, roppant egysze­rű, annyit, mint ezek a lá­nvok < .s Asszony ok. sehol, egyik < r.J • súkíhél, sem ed­zenek, gyakorolnak. Elhitlék, van értelme a gyötrődésnek, de az eredmények is bizo­nyítják, érdemes verejtékez­ni, szenvedni a foglalkozáso­kon. Könnyű egy olyan csa­pattal dolgozni, amelyikben világbajnokok sorjáznak — mondhatná a kívülálló. Csakhogy ezek a sportolók előbb voltak egyszerű teké­zők, mint aranyérmesek. És azért lehettek azokká, mert olyan versenyzők, akik nem­csak óhajtják a sikert, de tesznek is azért, hogy minél magasabb csúcsokat érhesse­nek el! Ahogy ismerjük őket, bi­zonyos, hogy — igazi sport­emberekhez méltóan — még többre vágynak, s el is érik, amit akarnak. Lőririczné Naschitz Katalin tekéző Minden idők legjobb ma­gyar szereplésével zárult a müncheni teke-világbajnok­ság. amin nöi válogatot­tunk az első helyen, végzett. A nagyszerű sikernek része­se volt Lörinczné Naschitz Katalin, a Szeol-Délép SE kiválósága is, aki nemcsak a csapattal, hanem párosban is a legjobbnak bizonyult a bajor fővárosban. A sport­ággal nagyon régen kötött életre szóló barátságot a sportolónő, aki hosszú évek kitartó munkájával érte el, hogy a válogatottnál is tu­domásul vegyék, elismerjék nem mindennapi tudását. Nem túlzunk, ha azt arjuk róla, talán ö készült a leg­lelkiismeretesebben, a leg­tudatosabban a világbajnok­ságra. Az eredmény ismert, a legfényesebben csillogó éremből kettő is jutott neki! Az oldalt írtáU: Ragamcry László és Gyíirki Frnő. A fotókat kesziieHe: Sipos István, Veszelinov Annamária búvárúszó

Next

/
Thumbnails
Contents