Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

VELAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 76. évfolyam, 302. szám 1986. december 24., szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 2.20 forint : : : > ' J

elképet kerestünk a karácsonyi lap homlokára. Valami képet, rajzot, ami illik az ünnephez és az ünnepi gondolatmenethez. Havas karácsonyfa volt már elég ... ajándékra mosolygó gyermekarc is... csillagszóró, fenyőgallyon pislogó gyertyaszál, üvegalma unásig... egyszer még az olaj-fúrótorony is szolgált karácsonyi dekorációként — mint kivilágított, „modern" fenyő ... És a lázas matatás közben ez a fénykép került a kezünkbe. Egy fővárosi új, nagy egészségügyi intézmény fotója, a gyönyörű ívű térplasztikával. Mi is ez? — kérdezgettük egymástól. Ez az emberi szív és érrendszer... igen. De lehetne maga a Föld is, az emberi összetartozás nagy-nagy kötelékrendszerével ... Akárhogyan forgatjuk, faggatjuk, mindig az emberhez kanyarítja a gondolatot. A mai építészet egyhangú rácsai és hasábjai között különösen nagy erővel hangsúlyozza az életet, az emberi tartalmat. S akkor már itt is vagyunk a karácsonynál, ami minden időkben a szeretet, a család és a békesség meghitt ünnepe volt s maradt. Azt hiszem, a mi társadalmunkban mélyebb értelme van ezeknek a fogalmaknak, s humánusabb tartalma. Bizonyos, hogy a szeretet nem csupán „magánérzés", nem egyszerűen azokra árad, akikkel egy hajlékban élünk, hanem egymás iránti felelősséggel, megbecsüléssel, gondoskodással társul. Nemzeti és társadalmi egybetartozás hangszereli, s nemcsak ünnepen. A közös boldogulás reménye a fedezete, miként a családi élet is ettől melegszik át. Ilyenkor nagyobb ennek a hangsúlya, hiszen, ha máskor nem is, de ünnepen hazamegyünk öregeinkhez, s várjuk-lessük a gyerekeinket, az unokáinkat. A család ereje, érzelmi kohója most érzékletesebb. Nem ráfogás, bizonyosan, hogy családpárti társadalmunk mélyíti és érzelmileg gazdagítja ezt a képletet, s intézményes hozzájárulásaival erősíti a társadalom e kis egységeit. S ugye, az sem belemagyarázás, hogy a béke világméretű nagy ügye is ebben a mértékrendszerben válik leginkább tapinthatóvá. Semmi sem „szerveződött" inkább a béke pilléreire, mint a család; semmit nem rongál gorombábban a háború, mint e kis közösséget. Messze vezetnének ezek a gondolati szálak, fegyverrendszerekhez, csúcsdiplomáciához, szüntelen párbeszédkereséshez és cinikus kitérésekhez —, de az alapérzés a családi harmóniából fakad. H

étköznapokon eleget kesergünk a közömbösség gyommagvai miatt; fájlaljuk, hogy a család intézménye is erodálódik; idegesen és reménykedve, lelkesülten majd lehangolódva lessük a békediplomácia híreit. Ez a három családi nap sem lesz kifejezetten a megnyugvás szigete. Emberi és társadalmi öntudatunk, lelkiismeretünk azonban ilyenkor élénkebb, sugárzóbb. Hajlamosabbak vagyunk a megértésre, a közösség nagyobb megbecsülésére, az egymás és a társadalom iránti felelősség mélyebb átgondolására. Hátha tovább tartó érzelmi tartalékok szaporodnak föl elménkben és szivünkben! Hátha ettől még mélyebb, otthonosabb lesz szocialista társadalmunk. Szép ünnepet, sok örömet, tisztult érzéseket és gondolatokat kívánunk a karácsonyi fenyők és asztalok mellett. Sz. S. I. Megkérdeztük Mit tenne a karácsonyfa alá? A legszebb, legbensőségesebb pillanat, amikor karácsony este a csillagszórók fényében a fenyőfa alá készített csomagokat megbontjuk. Mi van benne? Kik' gondoltak ránk? Jelképes fenyőfát állít most lapunk olvasóinak, s „ajándékról'' sem feledkeztünk meg. A gazdasági élet, a tudomány, a társadalompolitika művelőit kértük meg, töltsék meg ők ajándékkal a szépen felékesített fa alját. Ki, mit tenne a nagy közös fánk alá, milyen öröm, eredmény kísérte őket és környezetüket a magunk mögött hagyott esztendőben? Persze mi magunk is tudjuk, hogy nem könnyű hónapokra tekinthetünk vissza. A gazdasági élet nehézségeiről, országos és helyi gondokról irtunk magunk is ebben az esztendőben. Most, — az ünnep okán — úgy gondoltuk, tegyük félre néhány pillanatra ezeket, hiszen minden gondunk ellenére jelentős eredmények, sikerek is születtek sokfelé. Most ezekről érdeklődtünk. ALFÖLDI LAJOS akadémikus, az MTA Biológiai Központjának főigazgatója: — Beszélgettem munkatársaimmal is arról, vajon mi lenne a disz az idén a mi karácsonyfánkon. Megegyeztünk abban: legnagyobb élményünk 1986-ban, hogy túléltük. Hogy tisztességesen dolgoztunk, s a szakmai színvonalat nem adtuk le. Nagyon nehéz periódusa volt ez az intézetnek: az év első kétharmadában úgy dolgoztunk, hogy bizonytalan volt, lesz-e anyagi fedezet a kutatásokra az év végére. A tudomány finanszírozása ugyanis az idén állt át a költségvetésről a pályázati rendszerre, s az elbírálás nagyon sok időt igénybe vett. Reményeink szerencsére végül valóra váltak: a várt támogatásokat megkaptuk. Egyedi, kiemelkedő eredmény nem született az idén, az általános szakmai színvonal legalább olyan, mint az előző években volt. A munkafeltételek javulása miatt tartjuk kellemes „ajándéknak", hogy néhány kutatócsoportnak sikerült olyan nemzetközi együttműködést kialakítania, amely nemcsak intellektuális érték számunkra, hanem anyagi segítséget is jelent: műszerhez, vegyszerhez, külföldi tapasztalatcseréhez juttatja e kutatókat. Fölbecsülhetetlen a tudományos életben, ha valaki saját témájával a nemzetközi mezőny legjobbjai között jelen tud lenni, s ez a garancia, hogy talán nem maradunk le a versenyben. Az idei év számunkra kedvező fejleményeként említem meg még, hogy létrehoztuk a Biotechnikai Részvénytársaságot. Általa elérhetjük, hogy újra fő feladatunk lehet az alapkutatás, s azokat a fejlesztési teendőket, amelyeket szintén tőlünk vártak, átveszi majd a részvénytársaság. Reményünk, úgy tűnik, nem alaptalan, hiszen már áll a kormánytól kapott támogatásból megvalósuló épületük, itt, Újszegeden. BANFALVI GÉZA, a kórház-rendelőintézet igazgató főorvosa — Elmondhatom, hogy a szegedi egészségügynek minden nehézsége ellenére tellett arra is az idén, hogy ajándékokat helyezzen el a város karácsonyfája alá, örömet okozót, az emberek javát szolgálót. Hogy a legnagyobb közös boldogságunkkal kezdjem: többéves csökkenő születésszám után az idén végre emelkedett a kórházban világra jött gyerekek száma. A házban a 11 és fél hónap alatt az édesanyák 1139 újszülöttnek .adtak életet, többnek, mint az elmúlt évek azonos időszakaiban. Bizonyára örömteli meglepetés a szegedieknek a másik hír is: a kórház beszerzett egy olyan ultrahangos kőzúzó készüléket, amely miatt kissé irigykedtünk a szentesiekre. Ez azt jelenti, hogy itt is lehetővé vált a vesekő eltávolítása egyszerű, műtét nélküli eljárással. Az idei esztendő gyarapodásaként könyvelhető el, hogy befejeződött a Kossuth Lajos sugárúti épület, a volt l-es kórház fölújítása, s már a közeli napokban — 45 ágyon — agyi erek betegségében szenvedő betegeket tudunk itt elhelyezni. Itt működik a 31 ágyas reumatológiai osztály is. Futotta új műszerekre is: a központi műtőblokk korszerű, monitorral ellátott altatógépet kapott, amelytől a műtéti kockázat nagymértékű csökkenése várható. Csaknem 2 millió forintot költöttünk az infúziósterilezö készülékre. S végül, ami egyelőre kényelmetlenséggel jár, de halaszthatatlan munka: elkezdődött a Lenin körúti rendelőintézet első emeletének és tetőszerkezetének fölújítása. Megvan a remény, hogy a jövő esztendőben már kényelmesebb körülmények veszik körül a gyógyítókat és a gyógyulni vágyókat. BERTA ISTVÁN, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója — Az idei év legnagyobb öröme számunkra az, hogy a január l-jén önálló trösztté alakuló hat gyárunkban befejeztük a szervezési, előkészületi munkálatokat. Az új év első napján minden bizonnyal zökkenőmentesen, s már az új nevünk alatt — Hungarohemp Magyar Kenderipari Tröszt — indulhat meg a jövő évi termelés. Sikernek könyvelhetjük el, hogy ezt az évet nagyjából terveink szerint zárhatjuk, a vállalat eredménye megközelíti a 160 millió forintot. A tőkés export bővítésére kiírt országos pályázatra két pályamunkával is neveztünk. Így számottevően sikerült javítani a tőkés kivitelt, az elmúlt esztendőhöz képest 20 százalékkal. Azért „üröm" is akadt az idén. A ránk nehezedő külső hatásokat nem mindig sikerült teljesen kiszűrni. Sok feladat maradt még az év utolsó napjaira is. Ez túlórákat, rádolgozást jelent most, hogy a terveinket maradéktalanul sikerüljön végrehajtani. Személyes öröm, hogy a fenyőfa mellett ünnepelhetem a vállalatnál eltöltött első esztendőt, 1985. december l-jén kerültem ugyanis ide, s bár kemény első évet hagyok magam mögött, máig sem bántam meg. DOBÓCZKY KAROLYNÉ, az szmt titkára — Számomra mindig az a legnehezebb év, amit éppen nyűvünk. Ilyenkor decemberben azért az ember jobb kedvre derül, hisze.n akaratlanul is mérLegre tesszük a munkánkat. Eredménynek tekintjük, hogy míg tíz évvel ezelőtt 100 lakásra 135 család és 355 fő jutott, addig jelenleg 100 lakásban 103 család és 265 családtag él. Ezzel az eredménnyel Szeged a megyei városok sorában az első helyre került. — Mennyi része van ebben az szmt-nek? — Többek iközött mi is szorgalmaztuk a minél jobb lakásgazdálkodást. Továbbá a lakásügyi társadalmi bizottság vezetője a mi munkatársunk. Az igények felmérése a helyszínelés tulajdonképpen a kezünkben futott össze. Mi is amellett álltunk ki, hogy a tanácsi és munkahelyi támogatások még szervezettebben összekapcsolódjanak. Az idén lakásügyben rengeteg intézkedést hoztunk. — Házon belüli örömök? Nyár végén befejezték az 6zmt-könyvtár teljes rekonstrukcióját. Most már a 170 ezer kötetes bibliotéka újra várja az olvasókat. Jól halad Újszegeden a SZOTüdülő építése is. — Végső mérleg? — Vitatkozva, érvelve talán egy kis örömet is tudtunk ' szerezni ebben az évben néhány száz embernek. KATONA ISTVÁN, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője — A feszültségek és évközi gondok ellenére a költségvetési feladatok megvalósításával, a lakossági adók bevezetésével eredményes évet zárunk. A helyi tanácsok többsége rugalmasan alkalmazkodott a korszerűsített gazdaságirányítási rendszer megváltozott körülményeihez. Biztosítani tudtuk a lakosság életkörülményeit jelentősen befolyásoló, alapellátást nyújtó egészségügyi és oktatási intézmények zavartalan üzemeltetését, az ellátási színvonal megtartását, néhány helyen minimális javítását. Befejeződött a Szegedi Nemzeti Színház rekonstrukciója. Mintegy 350 állami lakást újítottunk fel. — A tervezett beruházások döntő többsége befejeződik. Az előző évi áthúzódásokkal együtt 400-450 állami lakást adnak át. A lakásállomány mintegy 18001900 otthonnal növekszik Helyi tanácsaink 117 millió forint támogatással, mintegy 1000 fiatal házas és többgyermekes család lakásgondjainak megoldásához nyújtottak segítséget. Hódmezővásárhelyen 75 személyes óvoda, Forrúskúton 4, Szegváron 5 osztálytermes általános iskola kezdte meg működését. Befejeződött a 2000 adagos szentesi kórházi konyha és a kazánház, a 100 férőhelyes szegedi egészségügyi gyermekotthon és a mórahalmi 30 személyes bölcsőde építése. — Még gazdagabb lehetne ez a felsorolás, ha minden kivitelező tervszerű és hibátlan munkát végez; ha valamennyi helyi tanacs még jobban él az önállóság adta lehetőségekkel, és az ezzel járó kötelezettségekkel; ha a központi elosztású források ütemesen képződnek. Ezekre a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani. RÓSA LÁSZLÓ, a Szegedi Konzervgyár igazgatója "— Igazi öröm így karácsony táján, hogy hosszú évek óta először nincs év végi hajrá a vállalatnál. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a MAV egész évben folyamatos kiszállítást biztosított, s így a munka nem torlódott össze decemberre. Másik nagy öröm, hogy sikerült teljesíteni az idei exporttervünket úgy, hogy közben a belföldi ellátást is zavartalanul ki tudtuk elégíteni. Jó érzés az itt dolgozóknak, hogy a gyár eredménye az elmúlt évihez képest 50 százalékkal növekedett, s a nyereségtervünket sikerült túlteljesíteni. Hatvanötmillió forintos beruházással gazdagodtunk is, hiszen az idén állíthattunk be egy korszerű feldolgozó gépsort. Egy zöldség- és egy húsboltot is nyitottunk Szegeden. reméljük, hogy ez nemcsak nekünk, hanem az itt lakóknak is öröm. Hiszen ezekben az üzletekben amellett, hogy termékeink teljes skáláját kínáljuk, a megszokottnál olcsóbban is adjuk. Az itt dolgozók számára minden bizonnyal a legfontosabb, hogy az idén 13,14 százalékkal növekedett a jövedelmük, természetesen úgy, hogy ennek alapját * jobb munkával teremtettük meg. Többek között azokkal az új piacképes termékekkel, amelyekből több mint húszat „dobtunk" piacra az idén. s ezekre már a jövő évi rendeléseket is felvettük. Úgy tűnik, nyugodtan ünnepelhetünk. pihenhetünk, húszén januártól ismét egy kemény évet bontunk meg.