Délmagyarország, 1986. december (76. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

4 Szombat, ,1986. december 13. Karácsony a gyermekfaluban A Jeunesses Musicales nemzetközi ifjúsági zenei társaság szegedi klubja ka­rácsonyi koncertet adott a battonyai SOS Gyermekfalu­ban. Tagjai a Tömörkény zeneművészeti szakközépis­kola növendékei közül ke­rülnek ki. A zenével foglalkozó kö­zépiskolás diákoknak erről az igen fontos bázisáról fur­csa módon nem sokat tu­dunk. Pedig ahogyan Kerek Ferencné, a szegedi tagozat vezetője elmondta, a klub fontos szerepet tölt be az iskolán kívüli zenei nevelés­bon. összefogja azokat a kö­zépiskolás gyerekeket, akik magasabb szinten, aktivan müvelik a komoly zenét, fellépési lehetőségeket, hazai és külföldi táborokban való részvételt biztosit számukra. Az utóbbi időben 2-4 fiatal vehetett rész kéthetes kur­zuson Belgiumban, Svédor­szágban, NSZK-ban és Olaszországban. A Jeunesses klub nemcsak igényesen összeállított mű­sorral lepte meg a battonyai gyerekeket, hanem minden diák készitett egy-egy kis ajándékcsomagot is az ott lakóknak. A jó akusztikájú, karácsonyfával díszített kö­zösségi helyiség ideális ke­retet biztosított a koncert­hez. A műsor szerkesztői gondoltak arra, hogy válto­zatos repertoárral és a lehe­tő legtöbb hangszer bemuta­tásával kéltség fel közönsé­gük érdeklődését. A vonós­zenekart, amely Vivaldi- és Farkas Ferenc-müvet muta­tott be nagyon szépen, Ara­csi László vezényelte. A szó­listákat (ének, fuvold, hege­dű) Kerek Ferencné és Vár­nagy l^ajosné kisérték. A bemutatott művek közül ki­emelkedett Rossini Andante és rondo című fuvolára írott darabja Mayer Edit ihletett tolmácsolásában. A látogatás nemcsak a battonyai gyerekeknek je­lentett élményt, hanem. a szegedieknek is. A koncert után megtekinthették ugyan­is az egyik család otthonát. A nevelőanya 2—14 éves ko­rú hat gyermekkel él az íz­léses, tágas, korszerűen be­rendezett családi házban. Az automata mosógéptől a szí­nes televízióig minden meg­található ott, ami egy mo­dern család életének meg­szervezéséhez szükséges. A rövid idő alatt is érzékelhe­tő volt, hogy a fiatal nevelő­anyák e hivatás választásá­val emberfeletti terhet vál­laltak. Munkájuk nehézsé­gét talán enyhíti, hogy a ke­zük alatt fejlődő gyerekek érdeklődök, nyitottak a vi­lágra és rendkívül ragaszko­dók. A műsor végén Zsom La­jos faluvezető arra kérte a szegedi diákokat és vezetői­ket, hogy a későbbiekben fejlesszék hagyománnyá a karácsonyi hangversenyt. A találkozás hangulata benső­séges volt, sikere kettősnek mondható: a gyermekfalu lakói csodálták a vendég­gyerekek igényes muzsikálá­sát, míg az utóbbiak őszinte elismeréssel adóztak az ott élö nevelőanyák áldozatkész­ségének, a gyerekek közvet­lenségének, szeretetreméltó­ságának. Mindenképpen folytatásra érdemes kezde­menyezes. Grcsó Erzsébet Kopasz Márta kiállítása Kitüntetés a művésznek Barátok, ismerősök, a sze­gedi mű vésztársadalom tag­jai, tanítványok köszöntöt­ték Kopasz Márta grafikus­éi festőművésznőt az egye­tem aulájában rendezett gyűjteményes kiállításának alkalmából. • Az egyetem közművelődé­si bizottsága rendezte kiál­lítás megnyitóján tegnap délután Csákány Béla rektor meleg szavak kíséretében adta át az egyetem legma­gasabb kitüntetését, a Jó­zsef Attila-emlékplakettet a művésznőnek. Rövid beszé­dében méltatta Kopasz Már­ta eddigi életútját, az 1938­ban. az egyetem grafikai lek­torságától a mai napig. Ki­állítások sorát említette, melynek „útvonala": Szeged, Budapest, Berlin, Párizs, Como. Turku, Szeged. Sze­ged, az a város, ahol évti­zedek óta él és alkot. A kitüntetés átvétele után az alkotó megköszönte az egyetemi tanács döntését, s visszaemlékezett arra, hogy első gyűjteményes kiállítása is ebben az aulában volt. Ezután bejelentette, hogy a több ezer darabból álló gra­fikai és dokumentumgyűjte­ményét az egyetemnek aján­dékozza. Köszöntötték Kopasz Már­tát az egyetemi tpnács. a kisgrafikai baráti kör kép­viselői is, majd Losonczi Miklós művészettörténész méltatta alkotó munkássá­gát, kiemelve a szegedi mű­vészek nesztorának a város­hoz való hűségét. Doktorrá avatás Pénteken tartott ünnepi tanácsülésén a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem tisz­teletbeli doktorává avatta az NSZK-beli Helmut Claast, a Claas Mezőgazdasági Beta­karítógép-gyártó Vállalat elnök-igazgatóját. A magyar —NSZK gazdasági-kereske­delmi kapcsolatok fejleszté­sében kifejtett személyes ér­demeiért, a magyar kutató­intézetekkel és termelőüze­mekkel közösen végzett ki­magasló munkásságáért, több évtizedes szakmai-tu­dományos tevékenységéért adományozott tiszteletbeli doktori diplomát Bíró Fe­renc. az egyetem rektora nyújtotta át. Műsorajánlat A hét végén videofilmeket vetítenek a Juhász Gyula Művelődési Központban, pénteken a BETÖRÖ AZ AL­BÉRLŐM angol krimiparódi­át, szombaton AZ ÉJSZAKA LULUJA spanyol, vasárnap pedig A SVÉD, AKINEK NYOMA VESZETT cimű szí­nes magyar filmet. Mindhá­rom program este 8-kor kez­dődik. VIDEOJOUR lesz az Ifjú­sági Házban szombaton dél­után 5-től. A HEVESI NŐVÉREK, az­az Hevesi Tamás és Imre, a Névtelen Nulla együttes tagjai lépnek fel humoros, zenés műsorukkal hétfőn es­te 7-kor a Délép-klubban (Vár u. 1). A VILAGSZEZONT tűzték műsorra a nagyszínházban hétfőn az Uray 1—2., kedden a Somlay 1—2 bérletek tu­lajdonosainak. Mindkét na­pon megy az EGY POHÁR VlZ is, a Kisszínházban, hét­főn a Radnóti 1., kedden a Radnóti 2. bérleteseknek. Az előadások este 7-kor kezdőd­nek. VIDEODISCO indul a Hangulat presszóban (Lenin körút 50.) hétfőn este 6-kor, A TOMBOLÓ ÖKÖL című karatefilm vetítésével, kedd kivételével naponta 18—24 óráig. Minden hétfőn DE­PECHE MODE-klubnapot tartanak. GYERTYAGYÚJTÁS cím­mel zenés karácsonyi aján­dékműsort rendeznek nyug­díjasoknak a Juhász Gyula Művelődési Központ nyugdí­jasklubjában (Dugonics mo­zi, Kossuth Lajos sugárút 53.) kedden délután 4 óra­kor Választás A Magyar írók Szövetsé­gének választmánya megtar­totta a közgyűlés utáni első ülését, amelyen megválasz­totta az elnökség tagjait és a szövetség tisztségviselőit. Az írószövetség elnöke Cse­res Tibor, főtitkára Veress Miklós lett. Dunakanyar rendezése A Dunakanyar regionális rendezési tervének módosí­tásáról tárgyalt pénteken a Közép-Duna Vidéki Intéző­bizottság elnöksége. A táj­egységre 1965-től érvényes fejlesztési koncepció ugyanis változtatásokra, korszerűsí­tésre szorul. Az ÉVM meg­bízásából a Városépítési Tu­dományos és Tervező Intézet látott hozzá azokhoz a felmé­résekhez, amelyek alapul szolgálhatnak a módosítások­hoz. A vizsgálódás során ki­tűnt, hogy az elmúlt évek­ben nagymértékben növeke­dett az igény a hét végi üdü­lés iránt, megszaporodtak a víkendházak a Duna mind­két partján. Ennek nyomán aránytalanul megnövekedett a települések lélekszáma, amivel az infrastruktúra fej­lesztése nem tartott lépést. Ez végső soron rontotta a táj kedvező ökológiai adottsá­gait. Ellensúlyozására szület­tek különféle intézkedések — egyebek között kidolgozzák a csatornázás, útépítés gyorsí­tásának programját, és elő­készítik a Szentendrei- és a Csepel-sziget vízvédelmi ter­vet. További megállapítás, hogy a táj fő vonzerejét jelentő Duna előnyeit egyelőre nem sikerült kellőképpen kihasz­nálni, kevés a mindenki szá­mára hozzáférhető, kulturált időtöltésre alkalmas kiépí­tett partszakasz, és a vízi­sportolás feltételei is hiányo­sak. A tervezők szerint a bős —nagymarosi vízierőmű­rendszer megépítése kedve­ző lehetőségeket kínál a Visegrád fölötti partszakasz jobb hasznosításához, a táj idegenforgalmi vonzerejének növeléséhez. Az ib elnökségének véle­ménye szerint a Dunakanyar vonzáskörzetében fekvő tele­pülések további aránytalan fejlődésének megakadályozá­sára a jövő évben egyes te­rületeken építési tilalmat célszerű elrerdelni. Erre ja­vaslatot dolgoznak ki. (MTI) Elnökségi ülés Tegnap, pénteken délelőtt ülést tartott az Ipari Szövet­kezetek Csongrád Megyei Szövetségének elnöksége. Szegeden, a Kiszöv-székház­ban megtartott ülésén a tes­tület a szövetkezeipolitikai munka tapasztalatait ele­mezte a kisszövetkezetek éle­tében, valamint megtárgyal­ta a tőkés exportot elősegí­tő pályázati rendszer eddigi eredményeit, lehetőségeit a megye ipari szövetkezetei­ben. Akadémiai pályadijak Tegnap délelőtt a Szegedi Akadémiai Bizottságon Grasselly Gyula, a bizottság elnöke átadta az 1986. évi pályázat nyerteseinek a dí­jakat. Nyelv- és irodalomtudo­mány: Németh Attila, Nagy­né Bali Éva (Budapest), Ba­logh Mária (Dabas), Nagy Béla (Solt), Kószó János (Makó), Torma József, Gi­day Kálmán, Keveházi Ka­talin, Polner Zoltán (Sze­ged). Filozófia- és történettudo­mány: Formán István (Oros­háza), Krémer Sándor, ör­dögh Éva (Szeged). Jog- és gazdaságtudo­mány: Homoki Nagy Mária (Szeged), Hampel Tamás (Hódmezővásárhely). Földtudomány: Gajdos Ist­ván, Kovács András, Papp Sándor (Szolnok). Biológia: Bezzegh Attila, Fekete Mátyás, Gálné Sze­keres Éva, Petri Ildikó, György Pál Zoltán, Hegedűs Tibor, Hunyadi János, Csató Miklós, Oláh Judit, Kende­ressy Szabó Anna, Matyi An­na, Nagy András, Rózsa Jó­zsef, Mesterházy Akos, Pauk János (Szeged). Orvostudomány: Csanádi Miklós, Pető Zoltán, Wallyer Péterné, Kékes-Szabó Ta­más, Szabó Mátyás, Gergely Tibor (Szeged), Szloszjár Judit, Szenes Márton, Csö­mör László, Károlyi Zoltán (Kecskemét), Simon Fiala János, Szabó Mihály (Békés­csaba), Jobba György (Zá­kányszék), Morva László (Tataháza), Péter Árpád (Bácsbokod), Soós István ((Békés). Mezőgazdaság: Nagy Lász­ló (Szeged), Rédey Károly (Kecskemét). Környezettudomány: Kör­möczi László, Györffy György, Kincsek Irén (Sze­ged). Neveléstudomány: Csapó Ágnes, László József, Fáyné Dombi Alice, Rajki Ilona, Bencze Erika, Börcsökné Pó­sa Eva, Pálos Ildikó, Szabó G. Mária, Avramov Illésné, Kovács Gyula (Szeged), Ko­vács Lajos (Szegvár), Rendes Béla (Baja), Uhrin János, Pelle Ferenc (Békéscsaba), Fekécs Istvánné (Orosháza), Szögi Ágnes (Kecskemét) Elhelyezkedési támogatás A munkaképes körű la­kosság lehetőleg teljes kö­rű foglalkoztatása — a gazdaságirányítás elméleti követelményeként — min­dig is együtt jelent meg a munkavállalók gazdasági­lag racionális, hatékony foglalkoztatásával. A min­dennapi gyakorlatban azonban inkább a teljes foglalkoztatás követelmé­nye érvényesült a haté­konyság rovására, s ez a gyakorlat országszerte a munkaerővel való pazarló gazdálkodáshoz, követke­zésképpen a munka ter­melékenységének stagná­lásához, illetve romlásához vezetett. Mostanság mintha vál­tozna valamelyest a hely­zet, mintha a foglalkozta­tás hatékonyságát leg­alább olyan fontos szem­pontként kezelnék, mint a teljes foglalkoztatást. Még akkor is, ha sokan úgy vé­lik, hogy a hatékonyság túleröltetése végül is a tel­jes foglalkoztatást veszé­lyezteti, mégpedig ez utób­bi olyan szociális vívmány, amelyről nem szabad le­mondani. Szerintük e két követelmény konfliktusa gyakorlatilag feloldhatat­lan. Elvileg van is ebben némi igazság, csakhogy Magyarországon munka­helyek tízezrein tapasztal­ható valóságos — és gya­korta valóban súlyos — munkaerőhiány, főleg az infrastrukturális ágazatok­ban, de egyes termelőága­zatokban is. A cél tehát olyan foglalkoztatáspoliti­kai eszközrendszer megte­remtése, hogy a racionális megfontolásokból felszá­molt munkahelyek dolgo­zói, állami segítséggel ke­rülhessenek új munka­helyre, esetleg üj szakmát is tanulva. Másképpen fogalmazva: a korábban annyi gazdasá­gi kárt okozó — mert főleg spontán jellegű, személyes indítékú — munkaerő­fluktuációt egyfajta kény­szerpályára terelve, a gaz­daságilag hasznos mobili­záció szolgálatába kell ál­lítani, felhagyva végre az­zal az ősrégi — és gyakor­ta ugyancsak nagyon káros — elmélettel, hogy csakis az a jó és megbízható munkás, illetve alkalma­zott, aki valamikor belép egy munkahelyre, s aztán majd onnan megy nyugál­lományba. Viszont: a terv­szerűen irányított mobili­záció az egyéni érdekek védelmét is megköveteli: az érintetteket minden le­hető módon segíteni kell abban, hogy a kényszerű­ségből elhagyott munka­helyek helyett másikat és minden szempontból meg­felelőt találjanak, s hogy még csak átmenetileg se érje őket súlyosabb kere­setveszteség. Es ez alap­vetően állami feladat, mert ha az állam e tennivaló­kat a munkáltatók nyaká­ba varrná, akkor aligha vállalkozna bárki is olyan akciókra, mint legutóbb a Rába, kispesti gyára egyik részlegének felszámolásá­val. A munkaügyi szakembe­rek véleménye — és re­ményei — szerint a közel­jövőben és meglepően rö­vid idö alatt megélénkül­het a gazdaságtalan tevé­kenységek felszámolása. Ennek egyik jogi lehetősé­ge, megszületett végre a csődtörvény, tehát kidol­gozták a vállalatfelszámo­lások, illetve -szanálások pontos jogi rendjét. Ezzel párhuzamosan — és főleg a szakszervezetek szorgal­mazására — kidolgozták és életbe léptették a munka­nélküli segély egy speciális formáját is, amelynek al­kalmazásával nagymérték­ben megkönnyítik az át­menetileg munkanélküliek újra elhelyezkedését. Am sokan kérdezik, hogy ez a bizonyos elhelyezke­dési támogatás nem ellen­tétes-e a munkához való alkotmányos joggal? Nem! Gyakorlati okok miatt sem. A következő években nyilván viszonylag ritkán kell csak folyósítani e tá­mogatást, mert az ideigle­nesen munkanélküliek el­helyezkedése semmi gon­dot nem jelenthet egy olyan országban, ahol je­lenleg is több mint 70 ezer a szabad munkahely, s ezek java része a főváros­ban, illetve a nagyobb ipa­ri körzetekben található. (A már emiitett Rába-pél­da kapcsán meg kell kér­dezni: vajon ki tudja, hogy az intézkedés által érintett 360 emberért eddig össze­sen 50 munkáltató jelent­kezett. jelezve, hogy azon­nyomban foglalkoztatnák őket: volt olyan jelentkező is. aki az egész csoportot átvenné, minden kereset­veszteség nélkül.) Am ha így van, akkor egyáltalán miért szüksé­ges ez a speciális munka­nélküli segély? Nos, éppen a hatékony foglalkoztatás elősegítése végett. A vál­lalatok ugyanis túlságosan is komolyan vették — mel­lesleg nem egészen önszán­tukból, hanem bizonyos politikai, társadalmi nyo­másra — a teljes foglal­koztatással kapcsolatos morális kötelezettségeiket. Ügy érezték és érzik, hogy nekik is vállalniuk kell valamit az ezzel kapcsola­tos tennivalókból. Gyakor­ta emiatt maradtak el a nélkülözhetetlen átszerve­zések, létszámcsökkenté­sek. S hogy levegyék a vállalatokról ezt a terhet, nos ezért született a dön­tés: az átszervezésekkel és az átcsoportosításokkal együttjáró anyagi konzek­venciákat az állam vállal­ja. Vagyis: a munkaerő­közvetítő hálózat kiépítése, az átképzési támogatás, s újabban az elhelyezkedési támogatás — mint a foglal­koztatáspolitika együttes eszközrendszere — lénye­gében felszólítást jelent a gazdasági vezetőknek, hogy hagyják bátran ki­bontakozni a foglalkozta­tás hatékonyságát javitó folyamatokat. Szüntessék meg a gazdaságtalan mun­kahelyeket, küldjék el a felesleges embereket, mert létbiztonságukról, újra el­helyezkedésükről az állam gondoskodik. A munkáltatóknak nem az a dolguk, hogy teljes foglalkoztatás fenntartásán őrködjenek — ez állami feladat és kötelezettség —, viszont mindent meg kell tenniük az emberek éssze­rű. hatékony, a termelé­kenység növekedését bizto­sító foglalkoztatása érde­kében. Vértes Csaba Magyar—NDK szerződések A Mogürt székházában megkötötték az 1987—90-es évekre szóló magyar—NDK járműipari szakosítási szer­ződéseket. A megállapodáso­kat Tóth László Pál, a Mo­gürt vezérigazgatója. vala­mint a jár/nüipari terméke­ket gyártó és forgalmazó vállalatok vezetői, illetve Lothar Heizmann, az NDK­beli IFA-Kombínát és Rai­ner Lorenz, a Transport­maschinen Vállalat igazga­tója írta alá. Az előkészítő tárgyalások nyomán he-t megállapodás jött létre az évtized végéig szólóan

Next

/
Thumbnails
Contents