Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-11 / 265. szám

2 Kedd, 1986. november 11. Mtxrrnimmmiimmfmim—imimammixmBmm^mmB Hz egyetértés csomagja Sevardnadze sajtóértekezlete ar.nak lehetőségét, hogy bármelyik fél is katonai fölény® Moszkva (MTI) A Reykjavík után kialakult új helyzet lényege az, hogy már nemcsak egy leszerelési javaslatcsomag létezik, re tehessen szert, ezért a hanem létrejött az úgynevezett egyetértés csomagja is — Szovjetunió megerősítette azt mondotta hétfőn Moszkvában tartott sajtóértekezletén Eduárd Sevardnadze szovjet külügyminiszter. Ebbe szovjet vélemény szerint beletartoznak mindazok a kérdések, amelyekben Mihail Gorbacsov főtitkár és Ronald Reagan elnök reykjaviki találkozóján sikerült nézetazonosságra jutni. A Szovjetunió szilárd meggyőződése, hogy ettől nem szabad visszalépni. Bécsben azonban amerikai részről a javaslatát, hogy a felek 10 éven át ne lépjenek ki a rakétaelhárító rendszerekről kötött szerződés kereteiből. Eduárd Sevardnadze rámutatott, hogy a Szovjetunió tnem kívánja a hadáÜdvözlő távirat Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke taviratban fejezte ki jókívánságait Jósé Eduardo dos Santosnak, az MPLAMunkapárt és az Angolai Népi Köztársaság elnökének az ország nemzeti ünnepe alkalmából. EGK-külüpyminiszterek tanácskozása Londonban C London (MTI) A közös piaci külügymiTimesben közölt nyilatkozatáról. Annál inkább az érolyan javaslatokat helyeztek a tárgyalóasztalra, amelyek sz.lti védelmi kezdeménye lényegeben semmisé, tették mindazt, amit a felek Reykjavíkban egyeztettek — mutatott rá ezután Sevardnadze. A szovjet külügyminiszter rakétáit. A hadászati hársajtóértekezletén ismertette masba nem tartozó tengeri zéssel kapcsolatos munkálatok teljes beszüntetését, laboratóriumi keretek között e munka folytatható, megena Bécsben — Shultz ameri- telepítésű, nagy hatótávol- gedelt lenne kifejlesztett kai külügyminiszterrel való ságú robotrepülőgépek kér- prototípusok, modellek elkétalálkozóján — előterjesz- désében külön, kölcsönösen szítése, és 10 év múlva újra tett, Reykjavik eredményein elfogadható megállapodást megvizsgálnák a kutatások álapuló szovjet javaslatok kell kötni. A következő öt eredményeit. A lényegét, a tárgyalások tar- év során, 1996 végéig fel talmát és kimenetelét. kellene számolni a két or- szinten tárgyalásokat kelleEduard Sevardnadze mint szág hadászati támadófegy- ne kezdeni. amelyeken az izlandi fővárosban' tar- vereinek fennmaradó 50 meghatároznák, hogy mi entott tárgyalások közvetlen százalékát, ahogy arról gedhető meg, és mi nem a szovjet javaslat értelmében magas résztvevője emlékeztetett Reykjavíkban megálLapodaz ottani eredményekre, és tak. A dokumentum tükrözrámutatott, hogy éppen az te a feleknek azt a készsérakétaelháritó rendszerekről kötött szerződés értelmében. A Szovjetunió javasolta „egyetértés csomagja" meg- gét, hogy a 10 éves időszak továbbá azt is, hogy dolgozmaradt, s ennek legfonto- során megállapodásra jussabb eleme minden nukleá- sanak mindenfajta nukleáris eszköz 10 év alatt törté- ris fegyver teljes felszámonő megsemmisítése. lásáról. Az „egyetértés csomagjának" második eleme a kö zepes hatótávolságú rakétákról elért megállapodás volt. A csomag részévé vált a nukleáris fegyverkísérletek kérdése. A Szovjetunió azt javasolta, hogy tárgyalásokat kell kezdeni a nukleáris zanak ki kölcsönösen elfogadható megállapodást a műholdelhárító fegyverek betiltásáról. ..... A Szovjetunió megállapoA.„„at.°„^VO a£;U dást javasolt a negyedik reí,z i^rá^gkörbe,^ a nukleáris rakétákra vonatkozó megfogalmazása szintén tel- fegyverkísérletek betiltásájesseggel a Reykjav.kban nak témakörében LS. elért megállapodáson alapult. Vagyis, figyelmen kíSajtóértekezletén Eduard vüi' hagyva*' Nagy-Britannia Sevardnadze hangsúlyozta, é> Franciaország nukleáris hogy e7-zel a szovjet allasponttal szemben az amerikai fél más célt tűzött maerőit, a felek megállapodást írtak volna alá az Eu- . . kísérletek teljes betiltását ipában telepített szovjet és 8a ele: a reykjaviki csomaelőirányzó megállapodás ki- amerikai közepes hatótávol- tíot -bécsi csomaggal" kiságú rakéták teljes felszágot „bécsi csomaggal vánta helyettesíteni. Ebből dolgozásának céljával, ^ _ ezek menetében kell megvi- niolásáról " haladéktalanul a csomagból azonban hiátatni a közbülső megoldásom megkezdték volna a tár- "nyoztak volna mindazok a • kat: a nukleáris robbantá- gvalásokat az 1000 kilómé- na^y horderejű megállapo-sok erejének és számának térnél kisebb hatótávolságú dások. amelyek Reykjavikkorlátozásat, az 1974-ben és rakétákról, amelyek számát ban születtek, s a megma1976-ban e témakörben kö- a jelenlegi szinten befa- " •tött szerződések további gyasztották volna. A korábbi radó részt is fenntartások, feltételek és egyoldalú masorsát — mutatott rá Edu- megállapodás maradt volna gyarázatok sokasága hígítotard Sevardnadze. A „hadászati az Ázsiában telepített szov- 13 felkérdésében is fontos, elvi jelentőségű kölcsönös megértés alakult ki arról, hogy a felek 10 éven' át, nem llépik át a rakétaelhárító rendszerekről kötött szerződésben meghatározott korlátokat. Eduárd Sevardnadze elmondta, hogy Bécsben amerikai részről egyet hangoztattak: „habár volt Reykjavik, mindazonáltal nem olyan volt. amilyennek önök gondolják". A tárgyalásokat ezért vissza kellett helyezni a realitások talajára. A szovjet fél kezében volt egy előre elkészített okmány. Ennek elnevezése: „A nukleáris leszerelés területén a Szovjetunió és az Egyesült Államok között elért megállapodások kulcstételei, amelyeket további munkával elő kell készíteni aláírásra". A szovjet külügyminiszter ezt az okmányt helyezte a bécsi tárgyalóasztalra. Ez egyfajta „keretmegállapodás" tervezete volt, amelyet, ha a miniszterek egyeztettek volna, az SZKP KB főtitkárának és az Egyesült Államok-elnökének kellett volna jóváhagynia. Ennek réven a Genfben dolgozó tárgyalóküldöttségek számára szilárd alapot teremtettek volna a konkrét megállapodások szövegének kidolgozásához. A dokumentum a nukleáris és űrfegyverzetek kérdéskörének mind a négy irányát érintette. A hadászati támadófegyverekkel kapcsolatban a Szovjetunió azt javasolta, hogy tekintsék alapnak a Reykjavíkban arról elért elvi megállapodást, hogy öt év alatt, vagyis 1991 végéig a felek felére csökkentik mind a hordozó eszközök, mind a robbanóeszközök vonatkozisában hadászati erőiket. A csökkentés a hadászati támadófegyverek mindhárom típusára vonatkoznék, beleértve természetesen a Szovjetunió fóldreszközi ballisztikus' nehézvédelem" jet és az Egyesült Államok A szovjet külügyminiszter rakéták a sajtóértekezlet végén ráterületén telepitett venatkozásában is. mutatott: mindazonáltal a Ilyen jelentős leszerelési bécsi tárgyalások jelentősek, lépések mellett ki kell zárni tartalmasak voLtak. Molotov elhunyt Moszkva (TASZSZ) Vjacseszlav Molotov, aki a második világháború előtt a szovjet kormányt vezette, 96 éves korában elhunyt — jelentették be hétfőn Moszkvában. A szovjet kormány jelentése szerint Molotov november 8-án hunyt el súlyos betegség után. Vjacseszlav Molotov 1930tól 1941-ig a Népbiztosok Tanácsának (kormány) elnöke, majd 1941-től 1957-ig a szovjet kormányfő helyettese volt. November 21—29.: A DIYSZ XII. közgyűlése A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, Budapesten tartja XII. közgyűlését november 21—29. között. A közgyűlés programjáról és a DÍVSZ munkájának megújításáról Valid Maszri, a DÍVSZ elnöke tájékoztatta a sajtó munkatársait hétfőn, a KISZ Központi Bizottsága székházában. A XII. közgyűlés politikai vitáinak közös jelmondata: „Együtt a békéért, az atomfegyvermentes világért, a népek szabadsághoz és független fejlődéshez való jogáért. nisztereknek hétfőn délelőtt deklődés középpontjába kemindössze 75 percre volt rült a tárgyalótermen kívül' szükségük ahhoz, hogy áldá- a brit és nemzetközi sajtó sukat adják az előkészített képviselői a Washington megállapodásra: Görögor- Times itt szétosztott példászág kivételével hozzájárul- nyaiból ismerkedtek meg a tak ahhoz, hogy 11 tagállam nyilatkozat teljes szövegével, nevében Sir Geoffrey Howe Genscher nyugatnémet külbejelentse a négypontos ügyminiszter sajtóértekezbrit csomagterv elfogadását, létén általánosságban taA brit kormány által leg- gadta a neki és Kohl kancelfontosabbnak tekintett lárnak tulajdonított véleszankció tekintetében a tag- ményt, amely szerint a Hinállamok csak azt vállalták, davi-féle merényletkisérlet a hogy — meghatározatlan Moszad müve volt. Nem volt ideig — nem kötnek új fegy- hajlandó megmagyarázni, vereladási megállapodást hogy a francia kormányfő Sziriával, de ezt a kötelezett- milyen alapon tulajdonította séget nem vonatkoztatták nekik ezt a feltételezést. korábbi megállapodásokra, külügyminiszterek nlevagy folyamatban levő fegy- A Külügyminiszterek pie verszá 111 táso k r a. Az EGK nans ulesen ezuttal nem sok „anti-terrorista munkacsoportjára" bízták a szíriai diplomaták, illetve a szíriai légitársaság személyzetének „szorosabb megfigyelésére" vonatkozó előírás megvalósítását és összehangolását. Nem szabtak időhatárt a gyalása Sziriával való magas szintű niszterek látogatáscsere felfüggesztését illetően, vagyis gyakorlatilag a tagállamok értelmezésére bízták ennek a szankciónak az alkalmazását is. Jól tájékozott forrás szerint a konferencia mében nem történt Chirac francia kormányfőszó esett a brit bizonyítékokról, a szíriai ellenbizonyltékokról pedig csupán említés történt, anélkül, hogy érdemben megvitatták volna azokat. A brit csomagterv megtárelőtt a külügymiáttekintették a kelet—nyugati kapcsolatok alakulását a reykjaviki és a bécsi találkozó tükrében. A brit kormányszóvivő szerint az EGK tagállamai „komolyan tanulmányozzák" azt a üléstér- szovjet javaslatot, hogy említés Moszkvában tartsanak értekezletet az emberi jogok érnek a The Washington vényesítésének kérdéséről. Zári ülések Bécsben Hétfőtől zárt üléseken November 17-től a Földköfolytatódik az európai biz- zl-tenger térségében való tonság és együttműködés együttműködés kérdéseit vikérdéseivel foglalkozó utó- tatják meg, ezt követően petalálkozó. Miután a múlt he- dig a legutóbbi, a madridi ti nyilvános megnyitó ülé- utótalálkozó óta tartott szakseken a 35 ország "Külügyfni- értői konferenciákat értékenisztere kifejtette kormánya - lik. Ezek sorában napirendre álláspontját, ezen a héten — kerül a budapesti kulturális naponta két ülésen — az ál- fórum is, ame'.y általános landó küldöttségvezetők ér- vélemény szerint sok, megtékelik a Helsinki-folyamat valósításra érdemes javaslatajánlásainak végrehajtását. ta] szolgált. Sz. Simon István Életrajzi töredékek politikai vallomásokkal 1

Ugyanilyen címmel egyszer már vettem • a bátorságot, hogy két teljes héten keresztül tartó sorozattal mindennap betolakodjak a Délmagyarország olvasóinak családi környezetébe. A magam életéről meséltem, amely csupán a kor jegyeitől lehet esetleg érdekes. Negy- otthonosabbá, igazabbá tenni. menesztették a „bölcs vezért". Egy másik nagy hatalmú embert, akinek a nevét Gábor Aron helyére tettük a rézágyúról szóló katonanótában, akkor zártak ki a pártból, s elhatározták felelősségrevonását... Az „új" vezető „tiszta lap"-ról beszélt... Csuda jó érzés lett kommunistának lenni. Ahogy ezt addig is tanultuk ideológiai okfejtéseken: lám, a mi pártunk fölül tud emelkedni torzulásokon, meg tudja járni a maga történelmi útját, képes időben korrigálni!... Dehogy is járt az az én eszemben, hogy már kf seket is fennek valahol! Mondjuk csak ö-nek a többi embert: ö is azt mondta, amit én. O is a szocializmusért izgult. Q is azt papolta az auditórium maximumban, amit én gondoltam és éreztem: ezt a társadalmat kell mélyebbé, venöttől ötvenhatig araszolgattam el — s ott megálltam. Megálltam, mert értelmes életem első fejezete ott zárult: tanulmánvaim befejeztével annak a zavarodott esztendőnek a júliusában kaptam egy kopott kis íróasztalt a Délmagyarország szerkesztőségében. Újságíró lettem, arra fölkenve és arra kárhoztatva, hogy akár mindennap írásba adjam véleményemet, érzéseimet, hitemet; arra predesztinálva, hogy fölvállaljak vagy elutasítsak, pártoljak vagy kárhoztassak ügyeket, folyamatokat. Szóval, ötvenhatig cövekeltem — s kaptam is leveleket. Legtöbbnek az volt a veleje: No, mi van, megállt a tudomány? Ha ötvenhathoz érünk, dadogós lesz? Hát innen lenne igazán érdekes!... Lenyeltem, elviseltem az efféle szemrehányásokat. Sosem hittem ugyanis, hogy olyan jelentős mondanivalóm lehetne az akkor végződöttekről és az akkor elkezdődöttekről, ami akárcsak színezhetné a históriai vagy csupán a helytörténeti palettát. Hogy most mégis visszatérek erre a históriai időre, annak csupán egy oka van: polgárként, emberként éltem át, mint annyian, s tényleg végzetesen arra vagyok kárhoztatva hivatásom keresztje és csillaga révén, hogy ha már ott voltam, ha már valahogy benne voltam, egyszer nyilvánosan is elszámoljak. Ismétlem: nem a magam cselekedeteivel — inkább az érzelmekkel, a lelkiállapottal, a megnyugvásokkal. Nem mondok tán nagyot, ha arra célzok: ebben az időben politikai pályára kerülni semmiféle életbiztosítást nem jelentett. Mestergerendák reccsentek meg, mítoszok omlottak össze. Februárban volt az SZKP XX. kongresszusa; májusban hangzott el a „legjobb magyar tanítvány" felemás önbírálata; júniusban hozta a hírt a drót a poznani tragikus eseményekről; már zúgtak a viták a Petőfi Körben; s öt nappal az én „fölkenésem" után, „egészségi állapotára", valamint személyének a kibontakozás akadályozására való hivatkozással S itt és most újra szembe kell nézni egy drámai kérdéssel, amely az én életemből már sosem múlik ki: „Buták, vakok vagy karrieristák voltatok ti, hogy azt meritek mondani: nem tudtuk ... nem voltunk beavatva ... a mi hitünket is meglopták...?" De hiszen a születő új társadalomnak milliók drukkoltak ebben a falat hazában. A párt intésére százezrek mentek az utcára vagy munkaversenybe. Maga volt az európai csoda, ahogyan az országépítő, munka belelendült. Ilyenkor kételkedni? Nem volt ám semmi az a hároméves terv, amit két év és öt hónap alatt magasan túlszárnyalt a nemzeti akarat! Végre élni kezdtünk, magasabb színvonalon, és emberméltóságunkban semmihez sem hasonlíthatóan, egyenesebb derékkal! Ebben a lendületben minden tamáskodás ízléstelennek tetszett. Aki nem rokonszenvez ilyen csodás változásokkal — tényleg csak ellenség lehet! Az idősebbek még emlékezhetnek: az a bizonyos ötéves terv, amelyik 1950-nel kezdődött, úgy átmozgatta az izmokat, hogy győzelmi jelentések születtek. Egy esztendő alatt majdnem 30 százalékkal megugrott az ipari teljesítmény; több mint 20 százalékkal emelkedett az évi nemzeti jövedelem. Hogyan nézzek én arra, akinek ez nem tetszik? Hát persze, hogy ezt szeretné elgáncsolni a sötét imperializmus! Hát persze, hogy ezért fegyverkezik ellenünk! Koreában már el is kezdte... Tajvant már meg is szállta... Vietnamban is szervezi a háborút, mint a világméretű osztályharc egyik eszközét ... S elkezdtük vállalni az áldozatokat. Már volt miért. A politikai, gazdasági és társadalmi sikerek olyan özöne adta a történelmi élményt, hogy kishitűségnek, sőt bizony, ellenségesnek tűnt minden, ami bármely vakmerő, eltúlzott további tervet megkérdőjelezett volna. Azt hiszem, először vált érzelmi üggyé is a szocializmus ebben a drámai helyzetben. S ez hitelesítette az áldozatokat is. Tán még a padlássöprést és az életszínvonal „időleges" visszaesését is. A politika nagy és látványos sikerei közben egyszerűen ízléstelen volt arra gondolni, hogy valamiféle gigantománia vagy politikai manipuláció motiválhatja az eseményeket. Ahogyan visszagondolok, az én hitemet és reményeimet nem tudták megvámolni a nehézségek. ötvenhárom telén ugyan azzal jöttem vissza a falumból a téli vakáció után, hogy a beszolgáltatás! muzsikaszóban sok a hamis hang, s ezt elmondandó, felszólalásra is jelentkeztem a bölcsészkari taggyűlésen, de én ott nem kaptam szót. Professzorok, docensek, s más korifeusok bizonygatták, hogy az elleneség milyen változatos és fondorlatos módon dolgozik falun és városon ... Csalódott voltam, hogy nem mondhattam el személyes tapasztalataimat, s csak később tudtam meg, hogy bizony, ha valamilyen statisztikai megfontolásból — nevezetesen, hogy egy hallgató is szót kapjon! — elmondhattam volna, amit szándékoltam, bizonyosan gyorsan kiderült volna rólam is, hogy legalábbis „az ellenség uszályába kerültem", s mint ilyen . .. Ezzel egyszersmind azt is meg szeretném mondani: az én generációm végeredményben politikai védernyö alatt élt mindaddig, amíg nem diplomázott. Vitatkoztunk szemináriumokon, ahol munkás- és parasztgyerekek még elelmondhatták aggodalmaikat is, de ha egy „osztályidegen" erre a „szemtelenségre" vetemedett ... — nos, annak: igen hamar kiadták a leckekönyvét. A sajtóéletben aztán egyszerre más lett a regula. A „tiszta lap".,. Mire én elfoglaltam ott macskaasztalomat, már bizonyos önmarcangolás is elkezdődött. Hogy kiszolgálták a dogmatizmust; hogy a szektásság túlbuzgóságaiban találtattak vétkesnek idősebb kollégák; hogy a képzetlenség; hogy a túllicltálás, mint az addigi munkásság reakciója ... No de majd az újak, a „politikailag romlatlanok", akik sem szektásságban, sem jobboldaliságban nem vétkeztek, majd azok!... Akik már természetes úton, kiképezve kerülnek a pályára... Akik maguk is „tiszta lappal" kezdik!... Ennyi zavarodottság, bizonytalanság, elfogultság közepette mondta első főnököm: — Gyere, és dolgozz! Téged, titeket nem fertőztek meg ideológiai áramlatok, nincs múltatok, amiért önkritikát kellene gyakorolni, és nincs az a bizonytalanságotok, hogy mit kell kisbetűvel, nagybetűvel, ly-nal vagy j-vel írnotok. Nem voltatok sem dogmatikusok, sem revizionisták ... nektek elég az egyszerűen, hogy kommunisták vagytok .. . Ki gondolta volna, hogy lesz egy pillanat, amikor ez nem hogy elégséges lenne, de még sok is lesz ,,. (Folytatjuk.)