Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-10 / 264. szám

Hctfo, 1986. november 10. 3 Szcmclygépkorsi-átadótclepet létesített Szegeden a Merkúr. Ezzel szaporodott azon városok száma, ahol átvehetik autójukat a vevők. Szegeden három típust — a Daciát, a Zasztavát és a Polski FIAT—126-os típusokat adják át a vevőknek. A Gyümölcs- és Dísznövénytermesztő Fejlesztési Vállalat — a MÉM támogatásával — elkészítette az ország első átfogó gyümölcstermőhely-kataszlerét, amely táblánkénti részletességgel adja meg a kertészeti ágazat fontos kultúrájának Szinte minden adatát. A kataszter 13 gyümölcsfajra tartalmazza a szükséges tudnivalókat arról, hogy egyebek között milyenek a helyi adottságok, hol és milyen feltételek mellett érdemes foglalkozni gyümölcsök termesztésével. A vállalatnál megkezdődött a termés-előrejelzés szakmai feltételrendszerének kidolgozása. A kutatók egyebek között az NDK- és NSZK-beli tapasztalatokat hasznosítva olyan megoldásokat adnak, amelyek — a kataszter adatait figyelembe véve — lehetővé teszik a júniusi előzetes prognózis rendszeresítését. Az előrejelzés nemcsak a termelőknek fontos, hanem a kereskedelemnek és a feldolgozóiparnak is; becslést kapnak az őszi szezonban átveendő gyümölcsök mennyiségéről. „Többet ne kérdezzen!" Halál az uszodában Láttam, amint bekanyarodik a rohammentö a Sportcsarnok elé. Sietve lépdelt előttem a szürke ruhás személyzet. Az előtérben, a büfénél, megszántottam néhány ismerősömet, egykedvűen kortyolták az árpalét. Megkérdeztem töliik, mi történt? Vállukat vonták, szerintük nem történt semmi. Azt is mondták, ne törődjek semmivel, inkább igyak egy sört. Az uszodához vezető lépcsőn battyogott lefelé néhány srác. ök sem láttak semmit, nem tudnak semmiről. A folyosón egy kislány majszolta a szendvicset. szerinte rosszul lett valaki. A fedett fzlöl ekkor megjelent egy nagyobb csoport. A tinédzser fiúk megilletődve, szótlanul jöttek. Sikerült egyiket szóra bírni. „Most mentettek ki valakit a vizböl." Gyorsan elhadarta, és rohant tovább. Bent ;r fedett- • asz<wlában 1 ..dpbbpnetes látvány fogadott. Á medence egyik sarkában kis tömeg, tőle' harminc Hnéterre a parton mozdulatlanul fekszik egy fürdőruhás fiú. Körülállják u mentősök, valamit a szájába tesznek, a lábára elektródokat kapcsolnak. Oi vos hajol fölé, es elkezdi a szívmasszázst. Naponta járok az uszodába, és a délutáni közönség zömét szinte személyesen ismerem. Ebben az időben nyolc sávból hetet az úszók használnak. Egy, a szélső, a közönségé. Tíz perc telik el, mire megtudom, az ismeretlen fiút a nyolcas sávból húzták ki. Tehát civil, nem sportoló. Kérdezem a gyerekeket, edzőket, mi történt. Ném tudnak semmiről, ök is azt látják, amit én, a parton küzdenek egy életért. Közvetlenül a nyolcas pálya mellett edzenek a búvárúszók. Az egyik fiatal trénernél érdeklődök, talán a gyerekek észrevettek valamit. „Nem láttak ők semmit..." Ott volt egy válogatott búvárúszó lány is. Ö se vett észre semmit, é Vagy fél óráig kérdezősködöm, abban a reményben, hogy szemtanút csak találok. Nem sikerül. Ez fantasztikus! Délutánonként körülbelül kétszáz sportoló van a medencében, és senki nem látott semmit. Eszembe jut a régmúlt. Kezdő újságíró koromban, bírósági tudósítóként, legnagyobb érdeklődéssel a közlekedési balesetek tárgyalásait hallgattam. Valahányszor elcsodálkoztam, hiszen aki csak ott volt egyegy tragédiánál, mindig másként festette le a történteket. Nekem ez volt a különös filozófiája egy-egy halálos gázolásnak. Am legalább volt szemtanú. Most itt az uszodában több száz ember mellett észrevétlenül eltűnik egy fiú a víz alatt. Keresem az úszómestert, talán ő mindent tud. Hivatalból kell tudnia a vízben történtekről. Szabadkozik, a medence másik végén volt. Nem ó húzta ki. csak az elsősegélynél ügyködött. De leírja, hogy nézett ki az a férfi? '«ki • kmientettc a srácot. , A tömegben nem találom, lemegyek a büfébe. Megszólítok egy ismeretlent, akire illik a leírás. A férfi sápadt, megrázták az események. Kiss László elektromérnök így eleveníti fel a néhány másodpercet. „Láttam, a víz alatt egy fiú lebeg. Elúsztam fölötte, de amint 50 méter után fordultam, és viszszaértem, ismét ott volt a medence alján. Kiemeltem, a parton még hányt. A vendégek is segítettek mesterséges légzést adni. Többet ne kérdezzen." * Visszatérek a medencéhez, az uszoda környékén már csak néhány ember. A fiút letakarták fekete műanyaggal. Egy óráig küzdötttek az életéért. Más orvos is beszállt az újjáélesztésbe, feltehetően azok, akik a gyerekükért jöttek. Kíváncsiskodom a mentőorvosnál, mi a halál oka. „Nem nyilatkozom újságírónak, csak az ügyelet vezetője adhat felvilágosítást." Így utasít el. Hogy történhetett ez a tragédia? Valaki tippet ad, kérdezzem a halott fiú bátyját. Néhány lépésre ül letakart öccsétől, magába roskadva zokog. „Ezt nem hiszem el... ez borzalmas ... tudott úszni... együtt úsztunk le ezer métert. Akkor eltűnt- a vízben ... Nem tudom mi történhetett..." Késő este telefonon hívom a mentők vezetőjét. Nem nyilatkozhat, de nem is tud mit mondani, majd másnap keressem az igazságügyi orvosszakértőt. javasolja. Egy nappal később, délután megtalálom a boncoló orvost, ö sem beszélhet, csak a főnöke, aki csak a jövő héten lesz. Keressem a rendőrséget, mondja, ők hivatalos felvilágosítást adnak. Nem árt az óvatosság az ilyen ügyekben, és ezt nagyon jól tudják a hivatali emberek. Egy-egy kijelentésnek különböző következményei lehetnek. Türelmes és illemtudó vagyok, egyszer majdnem ráfizettem egy elsietett fogalmazásra. Évekkel ezelőtt a SZUE-ban történt egy fulladás, s azt írtam le, a halált felelőtlenség okozta. Akkor is gyerek volt az áldozat, s a - szülő ebbe az egy mondatba kapaszkodva feljelentette a kísérő pedagógust, mivel Szegedre kiránduló gyerekkel történt a baleset. * Végigjárom a kijelölt utat, és megkapom a hivatalos nyilatkozatot a rendőrségtől. „Fulladás okozta a halált, belélegzés folytán víz került a tüdőbe. Bűncselekmény kiT zárva." ^ Jogilag minden tisztázva, senkit nem lehet semmivel vádolni. Nincs is jogom erre, nem is teszem. Elég tragédia, hogy meghalt egy 16 éves fiú. De az is tragédia, úgy halt meg egy fiatalember, hogy körülötte a sok ember, és nincs, aki tudná. valójában miképp kezdődött, folytatódott, játszódott le az iszonyú eset. Halász Miklós Egyetlen lap írta meg, hogy jön a gép, mégis megmozdult érte kétszáznyolcvan család. Pénteken már érdeklődtek egymás után: biztosan itt lesz hétfőn mindegyik? Azt felelték, már itt is van. — Akkor miért nem árulták azonnal? — Azért, mert a boltok legfőbb főnöke kijelentette, az egész országban egyszerre szabad csak árulni, és mindenki csak egyet vehet. Aki mondja, vasárnap bejött a patikába Tarjánból, és elkanyarodott megnézni, mikor nyit másnap a bolt. Rengetegen álltak már oU,, nyugágyakkal, székekkel, pokrócokkal. Hazafutott, gyerünk gyorsan, mert erről nekünk nem szabad lemaradnunk. Fél háromkor állt be, és a negyvenedik számot kapta. — Miért éppen nektek nem szabad? — A feleségem is tanítja, én is, és a fiunk is abban a korban van, hogy késnünk nem szabad. A melós se otthonról viszi a kalapácsot a gyárba. Ha a tanításhoz kell a gép, miért nem ad az iskola? Adna, mert elég sok van már neki, de a tanár még több, és a rengeteg gyerek is rá vár. Egy programozó matematikus és egy ímunkavédelmis hamar kitalálta, ha ez a sok ember nyitáskor egyszerre rohamozza meg az ajtót, abból emberhalál lesz. Kis cédulákra nagy számot írtak, de olyat akárki csinálhat magának. Alá is írták, hogy még nehezebb legyen utánozni, és fifikás ésszel egy köléfonkért pecsét kicsi darabját 'nyomták még rá. Ha viszont eltette mindenki a száhlát, mehetett volna haza, aludni. — Ha mi elmegyünk, hetvenhét másik csoport szerveződhetett volna, ugyancsak sorszámmal. Vertük volna össze egymást hajnalok hajnalán? Ezt a módszert tanítani lehetne az iskolában, annyira ki volt dolgozva. Minden számot fölírtak egy füzetbe is, mellé a tulajdonos nevét, és Számítógépeket árultak a minap az Oskola utcában. Sok százan állták végig érte a vasárnap délutánt, és az egész éjszakát. Valamikor kenyérért álllak sorba, azért ugyan néha még most is, aztán jött a Bánfi-hajszesz, most meg itt a számítógép. Mintha komoly dolgokat nem is tudnánk sor nélkül árulni. Igaz, ez a sor egészen más volt. Matematikusok szervezték. Es sokkal jobb, mintha húsra kellett volna várniok. előre meg nem határozható időben katalógust olvastak. Fölálltunk, számunk szerint, mutattuk a cédulát, és mondtuk a nevünket. Ha valaki nem volt ott, először csak jelet tettek a neve mellé, másodszorra pedig törölték a listából. Így is voltak, akik viszont kétszer kértek cédulát. Fölmutatták az elsőt, aztán mentek hátra, beállni a második szám szerint is. Igen udvariasan megkérdezték tőlük, a kettő közül melyiket akarják megtartani. — Semmi hatalmi mánia? — Még csak a nyoma se! Hajnaltájban jött egy hangoskodó csoport, az mondta, nem hajlandó beállni a sorba. Ki bízta meg magukat? Senki. Akkor mit akarnak? Rendet. A végén behúzták fülüket, farkukat, és beáiltok ők is. Meg tud jönni ilyenkor a tömeg hangja, hallhatták, ez nem olyan bolt ám, hogy átszól a titkárnő, és még a szőnyeget is lesöprik előtte. — Etlen-szomjan, legalább tizennyolc órát! Ez azért sok. — Nem éhezett ott senki, és nem is szomjazott. Meleg tea, meleg kávé, volt, aki meleg húslevest is hozott magával. Éjjel tizenegykor indult az én családom is. "fí/xit kérteit, bemontíiíák, az Alabárdoshoz mennének. Kosztot az Alabárdosba? Befordulnak az utcába, megijed a sofőr: ne menjünk tovább, nagy a tömeg, ott valami zűr van. Menjünk csak, oda készülünk mi is. — Hidegek már az éjjelek. — Aki tehette, kocsival jött. Valaki a kis tévéjét is elhozta, amíg adás volt, színesben nézhettük. Kártyáztak, sakkoztak, kötöttek, horZenélőkút Szekszárdon Szekszárdon, a Liszt Ferenc téren elkészült Kis Ildikó és Fusz György keramikus iparművészek alkotása, a zenélő szökőkút. A kút minden páratlan órában Liszt 8. magyar rapszódiájának azt a részét játssza, amelyet Szekszárdon irt a művész. Az elektromos szintetizátort — amely a zenét szolgáltatja —, Kovács László, villamosmérnök készítette. Füleslesen Az első körvadászatot tartották a hét végén az apróvadban gazdag Duna—Tisza közén. Tobb mint 1500 puskás és hajtó járta a határt fácánkakasra és nyúlra lesve. A kétnapos vadászat eredményeként több ezer lőtt fácánt továbbítanak a Mavad kecskeméti telepére, ahova 4 alföldi megye vadásztársaságai küldik zsákmányukat. Az állomány gyérülése miatt egyre inkább eseménynek számít a mezei nyúlvadászat. Bács-Kiskun megyében, de az Alföldön másutt is naphoz kötött a fülesles. A most kezdődő idényben mindössze 5 alkalommal szabad nyulat lőni, és számszerűen meghatározott a „teríték" is. A telítettebb területeken az élővad be fogást szorgalmazzák a vadásztársaságok. A tervek szerint 7500 nyulat kerítenek hálóba a megyében a téli hónapokban. Külföldi turistacsoportokat fogadtak a hét végén a Csongrád megyei vadásztársaságok. A vadállományban legdúsabb területekre kalauzolták a vendégeket, akik saját fegyvereikkel fácánokat és nyulakat ejtettek el. A turisták közül többen betanított vadászkutyákkal érkeztek, hogy könnyen „begyújthessék" a zsákmányt, amelyet — meghatározott összegért — autóbuszaikon magukkal vittek. goltak, ha elálmosodtak, alhattak is. Ha közben volt a katalógus? Minden kocsiba bekopogtak előtte. — Incidens? — Jött a járőrkocsi. Na, mehetünk haza! Gondolom, ők is meglepődtek, de az is lehet, a bolt már előre számított ekkora tömegre, "és beszólt nekik. Többször is elmentek mellettünk, de csak egyszer szálltak ki. A kutyás rendőrt is láttuk néhányszor, és reggel két gyalogrendőr is jött. Megállt a sarkon, és beszélgetett. És jöttek a hangoskodók, de azokról már beszéltem. — A nyitás küszöbén? — Fölborult a rend. Mindenki az ajtó elé tömörült. Állítsátok sorba a népet, mert itt botrány lesz! Megint csoda történt, szépen sorba állt mindenki. Jött a bolti személyzet, jóval a nyitás előtt. Az igazgató is jött, kiállt az ajtóba, figyelmet kért, bemutatkozott, kedvesen és udvariasan, megköszönte a nyugalmat és a fegyelmet, és bejelentette, a sorszámokat elfogadják. Ettől tartottunk a legjobban. Ha el nem fogadja, elszabadul a pokol. Megtapsoltuk érte.; Azt is hozzátette, akinek dolga van, cl is mehet, a száma alapján egész nap átveheti a gépét. Amíg én ott voltam, biztosan nem ment el senki. Ellenben, amikor az első kijött, győztes ábrázattal, mint sportoló a dobogón, a kupát, feje fölé emelte a csomagját. Éljen! Hurrá! Végig az Oskola utcán. Lényeges dolgokat hagytam ki eddig. Bottol járók és tolószékes emberek is vannak a matematikusok között, őket természetesen sorszámmal együtt hazaküldték éjszakára. A másik: hiánycikket árult most is a kereskedelem, de bundaszaga nem volt, és nem is pult alól árulta. Ugyanannak a gépcsaládnak az elözö tagja 35 ezer forint, ez a mostani jóval többet tud, az ára mégis alatta marad a tízezernek. Szondázni akarta a vállalat a piacot? Vagy belátta, hatalmas lemaradásunkat csak akkor tudjuk behozni, ha gépet hoz be? Ha kiutazott volna a kétszáznyolcvan család, ha ott! vette volna meg, ha hazahozza, és a vámot is kifizeti, biztosan többe került volna. A különbségen most is kimehet, pihenni, világot látni, és nem gépért kajtatni. Illik bemutatnom beszélgető társamat. Kovács László, a Ságvájri gimnázium tanára. A gép pedig a Commodore plusz 4. — Es a náthád? — Még megvan. Rátettem egy lapáttal. Tudunk mi fölnőttek is lenni. Az elgépiesedö gépkorszak elején is. Horváth Dezső Á szegedi új autóáfadó Gyümölcskataszter Plusz négy, felnőtteknek V