Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

Péntek, 1986. november 14. 56 MAGAZIN 0 SZERGEJ ZALIG1N: / 92/. M'í/r ...Ez/el kezdődött cl a játék. Nem tudtak, hogy figyeli-e valaki őket, a játékukat, valószínűleg senki se törődött velük, de a játék az folytatódott, mégpedig hiven. elevenen, hogy Pjotr kornyilov ntég meg is rémült eg> pillanatra. „Miféle ember ez? Miféle nö leltet, ha ilyen élethűen tud játszani?" Egy pere múlva azonban már megellette, hogy ez a nö nem ábrázolt senkii, csakis saját magát; adva volt egy helyzet, amelyben ina élt, kifejezetten ez a helyzet, és nem valamilyen másik, és ö ennek minden erejével, sőt erején felül alásetette magát, meg akart felelni neki. talpon akart maradni benne. És nent ő volt a rendező, hanem maga kornyilov, és ha leltet valimii csodálni, akkor az Kornyilov színészi képessege; u nö csak megadással utánozta — a régen várt találkozás féktelen örömére örömmel, az ölelésérc öleléssel, a zavarára sokkal nagyobb zavarral válaszolt. Ha tehetséggel csinálta, az az engedékenység tehetsége volt. Igy hát nent azonnal, nem az első pillanatban ismerték meg egymást, és amikor egymásra ismertek, először zavartan álltak, majd erőszakkal etoszlatták a zavarukat, kitárt karral egymásnak estek, ölelkeztek, csókolóztak, megfeledkezve a csomagokról: a kopott útitáskáról, meg az eléggé terjedelmes batyuról. Aniig ölelkeztek, hála istennek, senki se lopta el a csomagokat, felkapták hát az útitáskái, meg a batyut, megkerülték az udvarház-templom-vendéglő építészeti jegyeit elegyítő pályaudvar épületét, kimentek a térre, és nagyon megörültek, amikor megpillantottak egy szabad bérkocsit. Nem személyszállításra, hanem teherfuvarozásra való volt ez a bérkocsi, inkább afféle szekér, de őket, szerelmeseket ez egyáltalán nem zavarta, feldobták rá az útitáskát, meg a batyut, meg sem egyezve a lüvardijbun, maguk is felugrottak, megmondták a eimet — Loktyev utca, a Zajesan tér sarka —, és mint akik valamikor összetartoztak, de aztán évekre elszakadtak egymástól, úgy ültek a bérkocsin, antely vitte őket a homokos auli utcákon, a perzselő és vakitó nap fényében. Zavarban voltak egymás eiőtt, és felkellették a bérkocsis kíváncsiságát, sőt kiváltották az együttérzését. Először az iránt érdeklődött, milyenek a gabonaárak arrafelé, ahonnan a „nagyságos" utas érkezett, miVihar után (részletek) be kcrul az első, no meg a második osztályú búza? Hát a korpa? Az utas készséggel és részletesen válaszolt, hiszen a kocsis szemtanúja az ö ideérkezésének meg a szeretett nővel való találkozásának. Természet csen az utas ís érdeklődött; ntivcl eteti a kocsis nehéz igáslovát ebben a mostani takarmányszúke világban? Mclvik utcában lakik? Az utas persze emlékezett a kocsisra, annál is inkább, mert az kivívta a rokonszenvét. A kocsis pedig, aki minden szükség nélkül csak úgy megszokásból, a rend kedvéért meg-megsintogaila s/ironybörostorával sárga lova hatalmas lomporát, már Pjotr Nyikolajeviesnak szólította az utast, és elsírta neki a.fuvaroselet keserveit, meg a takarmánygondokat a különböző időkben, először a pej. aztán az almásderes, most meg ennek a világossárga, majdnem lakó lónak az idejében. Második Miklós cár. Kerenszkij és a bc!sev|kok alatt. Pjotr Nyikolajevies Kornyilov ügyesen, sőt lelkesülten beszélgetett a hőségtől, meg a nemrégen felhajtott kisüstitől kipirult és megizzadt kocsissal, de közben nem öt, hanem a nö arcát figyelte, azét az emberét, aki megajándékozta c találkozás mesés örömével. Hát igen, furcsa volt az arcra, nem is lehetne megmondani, milyen. Kornyilov nem tudott leolvasni róla semmit, de bízott abban, hogy előbbutóbb kirajzolódik rajta valami. Ez a majdnem misztikus női arc igen furcsa volt, a/ért beleillett ebbe a teljesen reális, teljesen konkrét világba — a csúnya kis faházakból széles, kövezetlen, homokos utcákból álló tikkasztó városba, benne fuvarossal. meg a világossárga, majdnem lakó nehéz igáslóval. Igen, ebben a világban létezett ez a nő, kétségtelenül ebben. Az igásló is alighanem érzékelte az utas elégedettségét, de nem közvetlenül, hanem a gazdája széles jókedvén keresztül, amit eléggé ritkán tapasztalt, kissé ingó léptekkel, maga is vidámabban ballagott, a villásrúd között, meg se kottyant neki a nyikorgó szekér a három emberrel, nteg azzal a kis batyuval: jobbra-balra lengetve a farkát, gondtalanul, de rá jellemző kitartással szedte és fújta ki a széna és egyéb illatú levegőt, ütemesen mo/gniva közben a fiiIét — láthatólag neki is örömet szerzett, hogy hallja önmagát. A vasútállomás kint volt a város szélen, és a nehéz igásló először a két vers/tnyi kiterjedésű homokos, naplényben sárgálló buckákkal teli üres telket hagyta maga mögött — ez ntár hasonlított a nem is olyan távoli Kara-Kunt-sivataghoz —, aztán a szélső házakat, amelyek oly nyomorúságosak voltak, hogy a Zajosan teret, ahova most közeledett, nemcsak városnak, hanem kis jóindulattal városközpontnak is lehetett nevezni. A tér és a I oktyev utca sarkán álló ház pedig ilyen összehasonlításban pompás hajléknak látszott. És attól, hogy most ehhez a pompához, új eletének, újjászületésének a szimbólumához közeledett szcp komótosan, de azért biztosan a zörgő szekér, oda, aliol már nem a körülmények irányítják őt, hanem ő a körülményeket, Pjotr Kofnyilovon is úrrá lett az izgalom. Vagy tán az öröm fogta el. Meg a felindultság, a lelkesedés, az egész környező világ iránt, mindenekelőtt a játék, a komédia hatására, amelyet oly kiválóan és tehetségesen vezetett, miközben a kocsissal beszélgetett, de csak a nőt figyelte, akinek az arcáról — remélte — hamarosan leolvad az ismeretfenség niá/a, és.feltárulkozik a ninga valójában.. II. 1923. Tél ...1923. február 16-án, kedden éjfél előtt tizenöt perccel Kornyilov elrejtőző' t a Ichér spalettás házzal szemközti szűk mellékutcában, és ntég mindig reménykedett. Hátha nem ügy lesz, ahogy az ezredes elhatározta. De öt perccel éjfél előtt már tudta, minden úgy fog történni. Öt perccel éjfél előtt három alak közeledett az Ötödik Zajesan utcán az ezredes hosszúkás és alacsony, fehér spalettás háza felé — kettő puskával a vállán, a harmadik revolverokkal a derékszíján... Egyikük kint maradt az ablakok alatt, ketten átvetették magukat a kerítésen az udvarba.. Aztán ajtókopogás hallatszott.' Utána csend lett. az éjszaka sápadt volt, dc nent sötét, felhők tarkállottak az égbolt felén, köztiil csillagok pislákoltak, meg halványan síitött a hold, most nem sugallt semmit. Egyszer csak lövések dördültek a házban. Tompán. Kétszer, Rövid szünet után még cgys/er. A különleges rendeltetésű os/tály vöröskatonája, aki az utcán maradi, puskatussal bezúzta a spalcttát, iivcgcsörömpölés hallatszott, a *paletla leesett, a katona belőtt az ablakon, majd ahogy a lába bírta, elrohant lefelé az Ötödik Zajcsanon a városközpont felé. „Orvosért szalad! — gondolta Kornyilov. — Segítségért — egymaga nem tudja elvinni a sebesülteket. Meg a halottakat" — gondolta még, és odasettenkedett a ház falához, felállt a földpadkára, a deres ablaküveg bezúzott nyílásán benézett a szobába. A mennyezetről hetes petróleumlámpa lógott öblösen, feketén, hasonlított ahhoz, amelyik két nappal azelőtt fénnyel világított a „hajdaniak" gyűlésén, Aul szemközti külvárosában. A levegő is mahorkafüslös volt, odabent, kékesszürke, de nem nagyon sűrű. „Az ezredes dohányzott — gondolta Kornyilov. — Dohányzott, ahogy várta őket" Kornyilov jobban a homlokába húzta rongyos, erre az alkalomra felvett sapkáját, kezével félig eltakarta a szemét, beljebb hajolt az ablakon és bekiabált: — Mi történt itt? Mi történt? A szoba közepén egy vénséges öregember állt kigombolt ingben, rongyos, lampaszos csizmanadrágban, és egy ugyancsak vén, kétrét görnyedt öregasszony. „A házigazdák! Hat ezeknek hozta az ezredes a vizet hétvedres hordóban". És még egy ember, egyik kezében s/emuveget, a másikban valamilyen kis üveget tartott. „A másik lakó. Besúgó. A vörösök fogadták fel!" — Mi történt, essen belétek a ra gya! — Édes istenem, cdes istenem! — hajtogatta levegőért kapkodva az öregember, és tépdeste szikár testén a/ inget. — hát már nem adta meg magát, édes istenem? Ellene szegült a hatóságnak?! Az élőkön kivul halottak is voltak a szobában. Égy pár szürke katonanemezcsiznta a hozzávaló lábakkal, s derékig tartó tör/s feküdt az ajtóban, es bár a felsőteste nem volt látható. Kornyilov tudta: „Halott!" l éiig ülve, fekve, háttal a falnak támaszkodva, jobb vállára hajtott fejjel, mintha pihenne — egy másik. „Az is..." Mahov ezredes hason elnyúlva feküdt a padlón, mintha futás közben vágódott volna el. de arccal egyenesen az ablak felé nézett. Kopasz feje sértetlen, egy karcolás sincs rajta, egyetlen folt, egyetlen lyuk sincs az arcán nteg a koponyáján, de hatalmas sötét tócsában feküdt, antely még egyre terjedt körülötte. Csak az őszes hajú hölgy, aki a minap karon fogva jött hazafelé Jcvgenyija Vlagyimirovnával, a „hajdaniak" gyűléséről, és aki az c/redesscl együtt bement ebbe a házba, csak ö nent volt sehol. Semmilyen áruló jel nem volt az ezredes szobájában, ami rá emlékeztetne — semmilyen holmi, ruhadarab... Tehát? Csak idejárt az ezredeshez., és időben kereket oldott. Az ezredes nem akart elrejtőzni, de ő másként határozott... Kornyilov előtt felvillant ősz szálakkal tarkított kékesfekete frizurája, hatalmas sötétkék szeme, aztán eltűnt. Ebben a kis városban könnyen meg lehetett volna tudni róla egyet s mást, és aztán találgatni, nem ő volt-e az az aktivan gyengéd nő, az az ideál, akiről az ezredes oly szépen, oly meggyőzően tudott beszelni Kornyilovnak a gyűlésről hazatérőben. De minek? Minek bármit is megtudakolni — az tapintatlanság, sőt veszélyes is. Másnaptól Kornyilov kivételes figyelemmel olvasta, sőt tanulmányozta a V'örös Aul című újságol, a szürke meg sárga csomagolópapírlapokat. Vastagok, egyenetlenek voltak a lapok, a rossz minőségű nyomdafesték miatt helyenként lemaradtak a betűk, és olvasás közben ki kelleti találni, hogy a M nt osz va an k / It k, a/t jelenti: „Mint Moszkvában közölték". De a Vörös Aul egy szót sem irt az eseményről, az Ötödik Zajesan utcában f. cv február 16-án keddről szerdára virradó éjjel történtekről. November 7. A nagy októberi szocialista forradalom alkalmából Lenin egyik mondását találják rejtvényünkben. VÍZSZINTES: I. Féldrágakő. 9. Ezen a helyen itt. 14. Lenin mondásának első része (Zárt betűk: N, F, É.) 16. Cin. 17. A Loire mellékvize. 18. Zúzza. 19. Az ismeretlen névjele. 20. Nemzetség. 22. Menza része! 23. Római 101. 24. Erre a helyre. 25. Balatoni üdülőhely. 27. Csillagkép a északi égbolton. 29. Több mint csinos. 30. Morning... (angol újság). 31. Pokróc. 33. Kultúrintézmény névbetűi. 34. Régi hosszmérték. 35. Jugoszláv váltópénz. 36. Juttatom. 38. Folyó Szibériában. 39. Vulkanizált kaucsuk. 40. E korszakban élünk. 41. Az argon vegyjele 42. Kikötőváros az NSZK-ban. 44. Az egykori Perzsia. 45. Még lejjebb. 46. Szép Ernő verse. 47. A „három testőr" egyike. 49. Ráírja az árakat. 50. Attila felesége. 51. Az alattam lévő helyre. 52. Formai. 53. Ha előtte alma áll: város. 55. Amerícium vegyjele. 56. Minisztérium névbetüi. 57. Apró. 58. Saját kezűleg. 59. Vörösmarty Mihálynak a szabadságharc után Görgey ellen irt verse. 61. Vezetékben kering. 63. A múlt idő ragja. 64. Bebocsáttatást kér. 66. Származás. 68. Nyilas« FÜGGŐLEGES: I. Bariton szerep az Aida cimü operában 2 Lenin mondásának második része (Zárt betűk: Z, T.) 3. Kiejtett betű. 4. Évszak. 5. Kosztolányi Dezső verse. 6. A tarokk legerősebb ütőlapja. 7. E/er háromnegyed része! 8. Tömegkommunikációs eszköz rövidítése. 9. Somerset Maugham novellája. 10. Mivel. II. Női becenév. 12. Tiszteletbeli rövidítve. 13. Mesealak. 15. Erkölcstan. 21. Francia sanzonénekesnő (Edit.) 23. Káposzta. 24. Mozgásszerv. 26. Görög gépkocsijel. 27. Délolasz kikötő. 28. Mezőgazdasági munka. 31. Nöi név. 32. Antik. 35. A macskafélékhez tartozó ragadozó. 37. Omszk folyója. 39. A C-dúr ötödik hangja. 40. Verskellék, névelővel. 41. Formál. 43. Ravasz ragadozó. 44. Mohamedán előimádkozó. 45. Rizspálinka. 46. Régi hosszmérték. 48. Figura. 49. Hamis. 52. Régi magyar költő (László, 1704—64.) 54. One... (régi lánc.) 56. ...vág. 59. Gallya. 60. Az egykori SZTK. 61. Károsit. 62. A New York-i operaház népszerű neve. 65. A radon vegyjele. 66. Azonosak. 67. Török gépkocsik jele. Beküldendő: Lenin idézett mondása November 1-jei számunkban közölt rejtvényünk megfejtését és a nyertesek nevét az ünnepre való tekintettel, technikai okokból november 15 i, szombati számunkban közöljük