Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-05 / 261. szám

Szerda, 1986. november 5. 3 Harminc éve alakúit meg a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány (Folytatás az 1. oldalról.) lentősége mindenekelőtt ab­ban áll, hogy világos válasz­tóvonalat húzott a forrada­lom és az ellenforradalom közölt. Segítette a helyes út megtalálását, mindazok el­igazodását, akik — egyéni szándékuk és meggyőződé­sük szerint — a szocializmus eredményeit féltették, érfé­keit védték, a hibák és tör­vénytelenségek ellen léptek fel. A forradalmi erők törté­nelmi felelősséget vállaltak, nemzeti és internacionalista feladatot teljesítettek, ami­kor nyíltan és félreérthetet­lenül kinyilvánították: gyö­keresen szakítanak az MDP politikájának hibáival; ugyanakkor határozottan szembefordulnak az egymás­sal szövetkezett revizionista és ellenforradalmi erőkkel. Kinyilvánították, hogy a párt és a Munkás-Paraszt Kormány ilyen elvi alapokon ált, kétfrontos harcot indít és elsőrendű kötelességének tekinti a népi hatalom, a szo­cializmus vívmányainak megvédését, a népköztársa­ság törvényes rendjének helyreállítását. Célja a szo­cializmus egészséges elve­ken alapuló építésének foly­tatása, pozícióinak erősítése a szocialista országok közös­ségében . Történelmi tanulságf hogy a szocializmust felépíteni csak nemzeti összefogással lehet. A szocialista társada­lom valamennyi becsületes és hazáját szerető ember számára épül, és részvételét igényli. Ezért meg kellett bé­külnünk egymással, és érte­nünk kellett egymást — be­csületes magyaroknak — e hazában. Az egyik legna­gyobb érték, amit népünk az elmúlt 30 év fejlődésében felmutathat, hogy megosz­tott nemzetből egységes nem­zetté kovácsolódott. Harminc évvel ezelőtt érdekellenté­tektől szétzilált, tudatában megzavart, érzelmeiben fel­zaklatott és sérelmektől szenvedő nép voltunk. Ám a kishitűek ismét korán indul­tak temetni nemzetünket. Pártunknak, a magyar kom­munistáknak újra volt ere­jük szembenézni a valóság­gal, tanulni a tapasztalatok­ból, és új politikájukat meg­valósítva cselekvésre vezetni a dolgozókat. A helyes poli­tika, a társadalmi aktivitás és a fellendülés alakította ki az újkori történelmünkben példa nélkül álló nemzeti közmegegyezést, a szocialis­ta egyetértést hazánkban. A nemzeti összefogás társadal­mi céljaink elfogadásával, az e célokhoz vezető utak közös keresésével, a nézeteltérések folyamatos tisztázásával, kö­zös munkával valósult meg és erősödik. Kádár János elvtárs 1980 őszén, az Országgyűlésben e kérdésről mondta a követ­kezőket: „Magyarországon a nagy osztályharcok időszaka befejeződött... a harcot ak­kor éleztük, amikor minket erre rákényszerítettek. Most erre semmiféle jelentős tár­sadalmi tényező sem késztet bennünket, politikánkat sem kell »keményítenünk«, a pártnak nincs is ilyen szán­déka ..., így tehát nekünk semmiféle politikai okunk és szándékunk sincs a dolgok élezésére, és bízunk abban, hogy erre nem is kerül sor. De azt is meg szeretném mondani, hogy aki az alap­vető vívmányainkat támad­November l-e alkalmából Koszorúzási ünnepségek Tisztelet a hősöknek Az 1956-os ellenforrada­lom áldozatainak emléke előtt tisztelegtek, s a Forra­dalmi Munkás-Parasz Kor­mány megalakulásának 30. évfordulójára emlékezlek kedden országszerte. A néphatalom hőseinek, az ellenforradalmárok ellen vívott harcban elesettek em­lékmüveinél, sírjainál lerót­ták kegyeletüket a párt-, az állami és a társadalmi szer­vek, valamint a fegyveres erők és testületek képviselői. A fővárosban koszorúzási ünnepséget rendeztek a Nép­hatalom Hőseinek Köztársa­ság téri Emlékhelyén. A a munkásmozgalmi mártírok emlékműve mellett magaso­dó dombormű kőfalánál az MSZMP Budapesti Bizottsá­ga nevében Grósz Károly, az MSZMP PB tagja, a buda­pesti pártbizottsága első tit­kára és Jassó Mihály, a bu­dapesti pártbizottság titkára, továbbá a főváros állami, társadalmi és tömegszerve­zeteinek vezető képviselői koszorúztak. Elhelyezték a megemlékezés virágait a pártház egykori védői és az elesett hősök hozzátartozói is. Megkoszorúzták az ellen­forradalmárokkal vívott harc mártírjainak sírjait és az ellenforadamárok elleni fegyveres harcban elesettek emlékművét is a Mező Imre úti temetőben. * A Forradalmi Munkás-Pa­rasz Kormány megalakulá­sának 30. évfordulóján Sze­geden is koszorúzási ünnep­ségeket tartottak. Újszege­den a Gyapjas Pál utcában, az utca névadójának emlék­táblájánál a magyar Him­nusz elhangzását követően Jachinek Rudolf, a Szegedi Nemzeti Színház művésze mondott részletet Simon Ist­ván Himnusz az értelemhez című verséből. Varga János, a Magyar El­lenállók és Antifasiszták Szövetségének tagja tartott beszédet Megemlékezett Gyapjas Pálról, aki a rádió ostrománál vesztette életét. Gyapjas Pál 1919. júniusá­ban Tömörkényen született, uradalmi cselédek gyerme­keként. 1945-ben lépett a rendőrség kötelékébe, 1956. október 23-án rendelték a rádió védelmére, s ott halt hősi halált. Az emléktáblánál elhe­lyezték a tisztelet virágait az MSZMP Szeged Városi Bizottságának, a városi ta­nácsnak, a Hazafias Nép­front városi bizottságának, a fegyveres erőknek, az if­júsági szövetségnek a kép­viselői. Koszorúztak az em­léktáblánál munkásmozgal­mi veteránok is. A harminc évvel ezelőtt történt eseményekre emlé­kezett tegnap délután Piros István rendőr őrnagy Sze­geden, a városi rendőrkapi­tányság Moszkvai körúti épületében tartolt koszorú­zási ünnepségen. A márványtáblán arany­betűkkel hősi halottak neve. Ba.pi János százados és Gyapjas Pál főhadnagy 1956. október 24-én vesztette éle­tét a Magyar Rádió védel­ménél. Az Üllői úti harcok­nál Kállai Mihály alhad­nagy esett el. A budapesti pártház védelme közben Kuba János alhadnagy vé­rét ontották. A Péterfy Sán­dor utcai kórházban bestiá­lis módon meggyilkolták Kollár István alhadnagyot. Valamennyien karhatalmi szolgálatukat Szegeden kezd­ték, és életüket áldozták a szocializmusért. A fiatal életüket feláldozó hősök emléktáblájánál ko­szorút helyeztek el a megyei pártbizottság és a megyei tanács képviselői. Koszorúz­tak a rendőr-főkapitányság és a VI. határőrkerület pa­rancsnokságának képviselői is. A HNF Csongrád megyei bizottsága, a megye KISZ­bizottság és a MEASZ me- Nagy László felvételei gyei szervezete ugyancsak A szegedi rendőrkapitányság épületében megkoszorúzták lerótta kegyeletét a hősi halottak emléktábláját Koszorúzás a Gyapjas Pál utcában Kitüntetések A KISZ Csongrád Megyei Bizottsága tegnap, kedden délelőtt az újszegedi politikai képzési központban tartotta kitüntetésátadási ünnepségét. Az ifjúsági mozgalomban végzett eredményes tevé­kenységéért a KISZ KB KISZ Érdemérem kitünteté­sét kapta: Miklós Ferenc, Papp Magdolna, Szentgyör­gyi Pál és Tóth Tamás. A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége Uttörö­vezetői Érdemérem kitünte­tését kapta Gyorgyev Vo­jiszlav (Deszk). Az úttörő­mozgalomban hosszú időn keresztül kifejtett eredmé­nyes tevékenységéért a mű­velődési miniszter Kiváló Munkáért kitüntetést ado­mányozott Váriné Feró Má­riának. Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnöke a sport területén kifejtett ma­gas színvonalú tevékenysé­géért Kiváló Munkáért elis­merésben részesítette Kónya Sándort és Mara Pétert. Az AlSH elnöki dicséretét kap­ta Németh István. A KISZ KB Kiváló Ifjúsá­gi Vezető Erem kitüntetését kapta Rácz Dezső és Szeke­resné Tanács Ilona. Kiváló Uttörővezetö kitüntetést ve­hetett át Bajkán János, Bitó Sándorné, Dóczi Tamás, Gi­ron Tiborné, Kiss Ferenc, Koczor Lajosné, Kómár Irén, Meszlényi Lászlóné, Nóvé Ferencné, Szilágyi Károlyné (Szeged), Osznovics Antalné (Röszke), Szolnoki Istvánné (Ullés), Tóth Lászlóné (Pusz­tamérges), Veress Antalné (Sándorfalva). Aranykoszo­rús KISZ-jelvény kitüntetést kapott: Czifra Lászlóné, Gál András, Olasz Béla, Szabó András. A KISZ KB Dicsérő Oklevelét vehette át Hajdú Zsuzsanna. A felsoroltak mellett többeket a megyei KISZ-bizottság jutalomban részesített. * A Hazafias Népfront Sze­ged Városi Bizottsága teg­nap, kedden emlékezett meg a nagy októberi szocialista forradalom 69. évfordulójá­ról. Kiváló Társadalmi Mun­kás kitüntetésben részesült Dénes Ilona (a 600-as szak­munkásképző intézet orvo­sa), Dobó András (Dégáa), Fábián Tiborné (Gagarin ál­tplános iskola), Fischer Fe­renc (JATE), Kalocsai Kata­lin (Délmagyarország szer­kesztősége), Kovács Károly­né (az Északi I. városrész (Folytatás az 5. oldalon.) ja, annak csak egy régi ma­gyar mondás szerint vála­szolhatunk: »amilyen az adjonisten, olyan lesz a fo­gadjisten!«, mi tehát nem keressük az összeütközést, de szükség esetén nem is té­rünk ki előle, mert vívmá­nyainkat, amelyekért az egész nép megszenvedett és megdolgozott, senkinek a vi­lágon nem engedjük bánta­ni." Politikai rendszerünk nem egyedüli, de legfontosabb eleme volt és marad a párt. Politikája, aktivitása, amely eszmei és cselekvési egység­re épül, meghatározza a szo­cialista demokrácia sorsá­nak alakulását. Vezető sze­repe ma is nélkülözhetetlen, bár e vezető szerep formá­ja, érvényesítésének módja változik. Az izmosodó szocia­lista demokrácia viszonyai között az irányító szerep a vélemények türelmes alakí­tásával, az emberek meggyő­ződésével, a viták vállalásá­val és a társadalmi közmeg­egyezésnek e viták során va­ló újrateremtésével érvénye­síthető elsősorban. Társadalmirgazdasági fej­lődésünkben lehetnek, van­nak is nehezebb időszakok. Történelmi tapasztalatunk, hogy a nehézségekből való kijutás mindenekelőtt a párt erején és munkájának haté­konyságán múlik. Túl nagy árat fizettünk e tapasztala­tért ahhoz, hogy elfeledjük. A pártnak most is van prog­ramja, amit a XIII. kong­resszus határozatában és a VII. ötéves terv céljaiban fo­galmazott meg. De napja­inkban ennél konkrétabb cselekvési terveket várna"k a dolgozók. Igazuk van. A Köz­ponti Bizottságnak az a tö­rekvése, hogy a már elfoga­dott célok megvalósításá­ban, számolva a konkrét kö­rülményekkel, mindnyájunk összefogásával, érzékelhető előrehaladást érjünk el. En­nek érdekében minden szin­ten az eddiginél határozot­tabb vezetésre és hatásosabb pártmunkára van szükség. Az ellenforradalmi válság keletkezésének, az abból ki­vezető politikai küzdelem­nek, a szocializmus megvé­désének és megújulásának tanulságai nem évülnek el. Most és a jövőben is világo­san kell látnunk, hogy a tra­gikus helyzetből való kibon­takozás és a későbbi előre­haladás legfontosabb záloga az volt, hogy az MSZMP ké­pesnek bizonyult szakítani a szocializmus ügyét végve­szélybe sodró politikával, de megvédte a nép alkotó mun­kájával létrehozott értéke­ket. Nem gondoljuk, hogy a fejlődés során többé nem kell kritikus helyzetekkel szembenéznünk, de köteles­ségünk, hogy a tanulságokat megszívlelve, a kritikus helyzeteket időben, a szocia­lista nemzeti egységet foly­tonosan újrateremtve felold­juk. Akik harminc évvel ez­előtt részesei voltak a szo­cializmus megvédéséért és megújulásáért folyó harcnak, ezért is küzdöttek. Az utó­dok nemzedékeinek ezzel az örökséggel kell híven sáfár­kodniuk — mondotta befe­jezésül Berecz János. A tanácsülést követően koszorúzási ünnepséget tar­tottak az épület előcsarnoká­ban, a Forradalmi Munkás­Paraszt Kormány megalaku­lásának emléket állító már­ványtáblánál. Megemlékezések, elismerések A nagy októberi szocialista forradalom közelgő, 69. évfordulója alkalmából tegnap, kedden Szegeden megem­lékező ünnepségeket tartottak. Kitüntetéseket, jutalmakat adtak át. Az ünnepségeken ott voltak a párt-, állami és társadalmi szervek képviselői. Köszöntötték a forradalmi munkásmozgalom veteránjait, s az élenjáró pártakti­vistákat. Veteránok köszöntése, pártaktivisták jutalmazása A szegedi veterán Tegnap délelőtt a Szeged városi pártbizottságon, a nagy októberi szocialista for­radalom tiszteletére rende­zett ünnepségen régi és szép hagyományként találkoztak a Szocialista Hazáért Érdem­rend kitüntetettjei, veterá­nok. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Székely Sándor, az MSZMP Szeged Városi Bizottságának első titkára köszöntötte a résztvevőket. Beszédében megemlékezett a 69 évvel ezelőtti, októberi forradalom világtörténelmi jelentőségéről. Arról a for­dulatról, amely a békét és a társadalmi haladást szolgál­ta. E történelmi eseménnyel elkezdődhetett a szocializ­mus térhódítása. Ezután a 30 évvel ezelőtti eseményekről beszélt: „Éppen ma, október 4-én hajnalban jelentette a Magyar Rádió, hogy megala­kult a Magyar Szocialista Munkáspárt, zászlajára tűz­ve az újjászületés jelszavát." A megemlékezés után Jámbor Erzsébet főiskolai hallgató Benjámin László Rőzseláng című versét mond­ta el, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ka­marazenekara Meszlényi László karnagy vezetésével rövid koncertet adott. A dél­ok egy csoportja előtti ünnepség az Interna­cionálé hangjaival zárult. * Délután»társadalmi mun­kások jutalmazására került ser, ahol Fraknöy Gábor, a szegedi városi pártbizott­ság titkára szólt az évfordu­ló jelentőségéről és köszönte meg azoknak a munkáját, akik telkiismeretesen segí­tik a párt gazdasági, poli­tikai, kulturális tevékeny­ségét. Az MSZMP 6zegedi aktivistái közül jutalmat vett át: Fekete Bálint, Vá­radi József-, Dörnijéi Gábúf­jié, Zsigárcsikné Borsi Emí­lia, Nagy Pál, korom Dezső, Renkó Ferenc, Kalmár Jó­zsef, Nagy Tibor, Domonkos Ferenc, Gábor Lászlóné, Su­lyok Erzsébet, Durst Ferenc, Keller József né, Kéri József, Túri Lajosné, Földes Sán­dor, Papp János, Balogh István, Dávid Gyula, Papp lgnácné, Heintz Bálintné, Nyilasi Péter, Csala Mihály, Szöllösi Sándor, Adamik András, Füzessy István, Da­bis Erzsébet, Tóth Margit, Tóth József, Szamosszegi Béláné, Hajagos Ilona, Gyu­rik Sándorné, Veres István­né, Koter Pál, Csanyevácné Tokács Katalin, Markos Ká­roly, Berkech Lászlóné, Ambrus Péter, Fátyol Sán­dor, Násztor Józsefné.

Next

/
Thumbnails
Contents