Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-05 / 261. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 76. évfolyam, 261. szám 1986. november 5., szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Bécsben megnyílt az Európa-találkozó Az osztrák fővárosban kedden ünnepélyes keretek között megnyílt az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó harmadik ulótalálkozó. Belgrád és Madrid után ezúttal itt tárgyalnak 35 állam (Albánia kivételével valamennyi európai ország, az Egyesült Államok és Kanada) képviselői, az 1975-ben Helsinkiben elfogadott ajánlások végrehajtásáról, illetve az együttműködés fejlesztéséről. A megnyitó héten valamennyi részt vevő ország külügyminiszterével képviselteti magát. Magyarországot Várkonyi Péter külügyminiszter képviseli. A Hofburg kongresszusi központjában Peter Jankoivitsch, az osztrák diplomácia vezetője nyitotta meg az ülést, majd a vendéglátó ország nevében Franz Vranitzky kancellár mondott üdvözlő beszédet. Szólt arról, hogy éppen e térséget, amelyben Ausztria és szomszédai élnek, a történelemben visszatérő konfliktusok sújtották, s e tapasztalatok alapján is elsőrendű érdek az európai együttműködés. A helsinki folyamat mit sem vesztett vonzerejéből — hangoztatta a kormányfő: maradandó alapelv, hogy a békét és a biztonságot csak hosszú távon kiépített, sokrétű együttműködés garantálhatja, amely kiterjed az államközi kapcsolatok minden területére. A biztonság nemcsak katonai kérdés, mutatott rá a továbbiakban Vranitzky, s szólt arról, hogy az emberi jogok, az emberi kapcsolatok akadálytalan érvényesülése nélkül a tartós béke elképzelhetetlen. A helsinki folyamat történelmi érdeme, hogy az ideológiai különbözőségek, s a belőlük eredő gyakorlati következmények ellenére közös politikai akarattal mindenki számára elfogadható megoldásokat lehet találni a valamennyiünket fenyegető veszélyek elhárítására. Különösen áll ez a fegyverzetkorlátozás és a Ieszereles sürgető feladatára — hangoztatta. Az osztrák kormányfő szerint Ausztria szempontjából — amely a semleges országok nézeteit tükrözi — különösen fontos a találkozó nyilvánossága, valamint az, hogy a helsinki folyamat tartós jellege immár nem vitatott. E folyamat egyébként 1975 óta új távlatokat is kapott, a leszerelést célzó biztonságpolitikai területen csakúgy, mint a környezetvédelem, vagy a gazdasági együttműködés vonatkozásában. Vranitzky kifejtette véleményét, hogy emberiességi és emberi jogi vonatkozásban súlyos hiányosságok várnak még felszámolásra, de áltálában minden területen gyakorlati, kézzelfogható megoldásokra van szükség Javier Pérez de Cucllar ENSZ-főtitkár tanácskozáshoz intézett üzenetében rámutatott, hogy a helsinki folyamat „korunk legfontosabb és legígéretesebb politikai folyamatainak egyike", es példát ad a világ más térségei számára is. A nemzetközi biztonságért, a gazdasági haladásért, az emberi jogokért, az érintkezés, a kölcsönös megértés fejlesztéséért párhuzamosan, egymást kölcsönösen segitve, fáradozik az ENSZ és a helsinki folyamat — mutatott rá az ENSZ-főtitkár üzenete. Az ünnepi megnyitót követően az osztrák külügyminiszter ebédet adott kollégái tiszteletére. A délutáni órákban megkezdődtek a miniszteri felszólalások, amelyek péntek délutánig tartanak. Harminc éve alakult meg a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Ünnepi tanácsülés Szolnokon — Koszorúzások Harminc esztendeje. 1956. november 4én adta hírül az akkor Szolnokról sugárzó Kossuth rádió: megalakult, s a szocializmus minden hívét harcba hívja a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. Az évfordulóra emlékezve, ünnepi ülést tartott kedden Szolnokon a megyei tanács. Az elnökségben foglalt helyet Apró Antal, aki részt vett az akkori kormány megalakításában. Czinege Lajos a Minisztertanács elnökhelyettese, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Ta-# nácsának elnöke, Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke. őket, s a meghívottakat — a megye országgyűlési képviselőit, a helyi pártés állami szervek, társadalmi és tömegszervezetek vezetőit, a munkásmozgalom réei harcosait — a Himnusz hangjait kővetően Mohácsi Ottó. a Szolnok Megyei Tanács elnöke köszöntötte, majd átadta a szót Berecz Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának. Berecz János beszéde Búzabizonyítvány A „vizsga" már a nyáron lezajlott, de a bizonyítványosztással meg kellett várni az őszt. Az előzetes statisztikai adatok szerint a búza idei termésátlagán meglátszott az aszaly hatása. Hektáronként másfél mázsányi hibádzik a tavalyi, egyáltalán nem kimagasló eredményből. A megyében 74 ezer 284 hektár volt a vetésterület, s ez is alatta maradt a korábbinak. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat nem teljesítette a felvásárlási tervét, ehhez azonban az említett okok mellett az az örvendetes változás is hozzájárult, hogy a sertésállomány ezerötszáz kocával gyarapodott. A mezőgazdasági nagyüzemek a vártnál nagyobb készleteket tartalékoltak takarmányozási célra. Az idén bevezetett minőség szerinti átvétel a termelőket arra ösztönzi, hogy olyan fajtákat vessenek, amelyekből jó minőségű liszt és kenyér készülhet, s az egyre szigorúbb exportkivánalmaknak is megfeleljenek. A tét jelentős, míg a 25 százalék alatti nedves sikértartalmú takarmánybúza ára 331 forint, addig a 27 százalék felettié 360. Mint ahogy ezt az aratás idején írt cikkünkben felvetettük, a minősítés nem volt mentes a „gyermekbetegségektől". Sok volt a vitatott tétel, amelyek vizsgálatát a hatóságként szereplő Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás laborjában a közelmúltban fejezték be. Az „utóvizsga" eredményével most már teljes a bizonyítvány. Emlékeztetőül csak annyit, hogy a búza átadásakor egyegy tételből 3 mintát vettek. Az elsőből a beszállítást követő három napon belül az átadó megbízottjának jelenlétében minősítettek. Ha a termelő vitatta a számára kedvezőtlen eredményt, akkor a második mintából újabb mérést végeztek a vállalat laborjában. Ha még ez sem volt megnyugtató, akkor következhetett a kívülálló, hatósági vélemény. A felvásárolt 186 ezer tonna búzából 8 ezer 300 tonnányinak a minősítését vitatták az átadók. Ebből közel ötezer tonnának, házon belül a második fordulóban rendeződött a sorsa. A GMV 2,7 millió forintot fizetett ki pótlólag. A fennmaradó rész 1Í8 mintájából is csak hat nem érte el a 25 százalékos határt az Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás vizsgálatai szerint. A jó beltartalmi értéket bizonyítja, hogy a minták 62 százaléka 30 feletti nedves sikérértékeket mutatott. Ez az újabb kör további közel egymillió forintot hozott a termelők számlájára. Végül minden rendeződött, még ha a kelleténél hosszabb tortúrával is. összességében megállapítható, hogy ez a termötáj képes a magasabb követelmények teljesítésére. A korrekciók után csak az átadott mennyiség 2 százaléka minősült takarmánygabonának. Az átmeneti, 25—27 százalék sikértartalmú sávba is kevesebb mint tíz százalék került. A végelszámolás azt mutatja, hogy a mázsánkénti ár 17 fillérrel nőtt, s megközelítette az étkezési búza 360 forintos alapárát. Az azonban tény, hogy Szentes térségében, ahol a legtöbb reklamáció vetődött fel, még így is egy forint ötven fillérrel maradtak el az átlagtól. Ennek okait a jövőben feltétlen érdemes lesz vizsgálni, hogy mennyire éghajlati, fajta és termesztestechnológiai eredetűek. Az eredmények ismeretében nemrégiben közös megbeszélésen vettek részt az érintettek. A téeszszövetséget Haskó Pál, a Teszöv titkára, a GMV-t Prohászka Ottó igazgató, az Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomást Szabó János igazgató képviselte, a tanácskozáson részt vett Szaniszlo József, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának politikai munkatársa is. A zökkenőket jelentő okok feltárása mindenképp elősegítheti, hogy a termelők és a felvásárló között régen meglevő bizalom e kis kilengést feledtetve ismét megszilárduljon. A GMV-ben igyekeznek a mínősítés szubjektív hibáit csökkenteni. Így a háromlépcsős rendszer biztonságában a termelók is jobban bizhatnak. A viták elkerülé^ sének a legbiztosabb módszere a mindkét fél által elfogadott korrekt szerződés, melynek véleményezésében a Teszöv is tevékenyen részt vesz. A minőségvizsgálatok eredményét nemcsak azok a milliók jelzik, amennyivel a termelők jobban eladhatják a gabonájukat. Mindannyiunk számára megnyugtató a tudat, hogy jó alapanyagból egész évben foszlós kenyér kerülhet az asztalunkra. T. Sz. I. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, I a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Kormánya nevében köszöntötte az ünnepi ülés résztvevőit, és rajtuk keresztül szocializmust építő hazánk minden dolgozóját, majd így folytatta: — Mai ülésünk a tiszteletadásé. Történelmi tény, hogy három évtizeddel ezelőtt, 1956. november 4-én ebben a városban, Szolnokon alakult meg, innen hirdetett programot a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. Tisztelettel köszöntjük mindazokat, akik harminc évvel ezelőtt bátran kiálltak a haladásért, fegyvert fogtak a szocialista rendszer védelmében, tettekkel segítették a kibontakozást, a konszolidációt. Megbecsüléssel és hálával ápoljuk azoknak a magyar hazafiaknak és szovjet internacionalista harcosoknak az emlékét, akik három évtizeddel ezelőtt vérüket hullatták, életüket adták a magyar nép hatalmáért és szocialista jövőjéért. — A hősök és a mártírok előtt is tisztelgünk, de a következő nemzedékek tisztánlátását is erősítjük azzal, hogy ismételten kinyilvánítjuk álláspontunkat arról, ami hazánkban három évtizeddel ezelőtt és azóta történt. A megtett út a bizonysága, hogy nem voltak hiábavalók a szocializmus híveinek erőfeszítései és áldozatvállalásai. Helyrehoztuk a korábbi hibákat, és tanultunk belőlük. Ma sem kell másképpen megítélnünk 1956 történéseit és a hozzá vezető folyamatokat, mint tettük akkor, 1956 végén. A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága 1956 decemberi határozatának, majd az 1957 júniusi országos pártértekezlet állásfoglalásának nagy érdeme, hogy maradandó érvénnyel minősítette az eseményeket és tárta fel az ellenforradalom okait. Ez a marxista elemzés kiállta az idő próbáját s ma, történelmi távlatból visszatekintve sincs okunk arra, hogy igazát vitassuk. Pártunk ma is töretlenül vallja, hogy az események egésze — a fegyveres felkelés és az azt előkészítő ideológiai, szervezőtevékenység — társadalmi tartalmát, politikai céljait tekintve, ellenforradalmi jellegű volt. Alapvető célja volt a munkáshatalom megdöntése, a társadalmi tulajdonviszonyok megváltoztatása és a Magyar Népköztársaság kiszakítása a szocialista szövetségi rendszerből. E tervek valóra váltása állandó konfliktusforrássá, hidegháborús góccá változtatta volna Magyarországot Európa közepén. Az ellenforradalom nemzetünk tragédiája is. Sok család fiai haltak meg, hősként, a néphatalom védelmében, vagy értelmetlenül, egy rossz ügy félrevezetett képviselőjeként. Magyarok tízezrei szóródtak szét a világban, hazát veszítve, közöttük számosan olyanok, akik jobb sorsot érdemeltek volna. Eltakarítanivaló romokat és nehezen helyrehozható gazdasági visszaesést hagyott maga után 1956 októbere. S legtragikusabb vonása, hogy szükségtelen volt. A megújulást nem az ellenforradalom hozta magával, hanem a tévedések korábban megkezdődött felismerése. Nem az ellenforradalmárok követelései valósultak meg az 1957-tel kezdődött szakaszban, hanem a dolgozó nép igazi érdekeinek megfelelő politika. S tragikus az is, hogy jó szándékú törekvések nyithattak utat, teremthettek mozgásteret minden ízükben viszszahúzó, szocializmuséi lenes szándékoknak. Az ellenforradalom nem a tömegek műve volt. Csak megerősíthetjük azt a mindig is félreérthetetlenül kinyilvánított meggyőződésünket, hogy a megmozdult emberek döntő többsége nem volt ellenforradalmár, őket nem a szocializmusellenes szándék vezette, éppen ellenkezőleg: Magyarország szocialista jövője érdekében léptek fel. A társadalmi mozgásban résztvevők egy részét tartósan megtévesztették, félrevezették a revizionista csoport jelszavai. Ezeknek az embereknek a jó szándékában nem kételkedünk, azonban nem, vagy nehezen ismerték fel az árulást, s némelyek még november 4-e után is szembenálltak a forradalmi erőkkel. Magatartásukkal eszmei zavarokat és politikai károkat okoztak. Nagy szükség van tehát arra — mint ahogy már 1956, november 4-től ezt megtette a Magyar Szocialista Munkáspárt —, hogy mindig különbséget tegyünk az ellenforradalomban tudatosan részt vett, az árulóvá vált erők — valamint azok között, akiket kihasználtak, megtévesztettek, félrevezettek. — Abban a helyzetben — alig egy évtizeddel a . badulás után — természetes, hogy a megdöntött uralkodó osztályok itthoni maradványai is alkalmasnak látták az időt a színre lépésre. Előbb burkoltan, majd egyre nyíltabban a szocializmus megdöntésére uszítottak. A nemzetközi imperializmus fegyverekkel, politikai ígérettel, biztatással is támogatta őket. Ennek is része volt abban, hogy a fővárosban és vidéken is sok helyütt elszabadult a fehérterror. A háziörizet)jől kiszabadított Mindszenty József emlékezetes rádióbeszéde pedig nem hagyott kétséget az ellenforradalom valódi célja iránt, ő már temette „A bukott rendszert", és követelte a korábbi tulajdonviszonyok visszaállítását. A szocialista ellentámadás létszükséggé vált. A magvar nemzet sorsa szempontjából azonban nem volt közömbös, hogy a pártot, a szocializmust addig képviselők közül milyen erők állnak az ellentámadás élére. Kibontakozhatott volna egy dogmatikus offenzíva is, amely megnehezítette volna a konszolidációt. Hazánk és szocializmust építő nemzetünk számára sorsdöntő volt az a tény, hogy — Kádár János elvtárssal az élen — léteztek olyan valóban forradalmi erők, amelyek vállalták a szakítást az előző évek hibáival, bűneivel, a revizionista árulással, és egyúttal a folyamatosságot, a megújulást a szocializmusban. A szakítás november l-jén történt meg, és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1956. november 4-i itteni zászlóbontásában öltött testet. Kádár János és harcostársai — a politikát ekkor már meghatározó forradalmi központ tagjainak egy része — Szolnokon tartózkodtak, és részben a megyeházáról, részben pedig a Vörös Hadsereg úti laktanyából irányították az ellenforradalmi fegyveres felkelés leverését célzó politikai-katonai akciókat. November 4-én délután találkozott Kádár elvtárs a szolnoki kommunisták vezetőivel, ezzel a nyilvánosság előtt is megmutatta a forradalmi erők jelenlétét, fellépését. Az új forradalmi központ létrejöttének történelmi je(Folytatás a 3, oldalon)