Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-04 / 260. szám

Szombat, 1986. november 15. 3 Hazai zseb CB » Zseb CB-rádiótelefon prototípusa készült el a BRG salgótarjáni gyárában. A formatervezett műanyag tokba szerelt készülék kabátzsebben is elfér, két darab 4,5 voltos laposelemmel működik, és alig valamivel nehezebb a két telep súlyánál. Hatótávolsága a terepviszonyoktól függően 15-20 kilométer. Sorozatgyártását januárban kezdik meg, az első szériában ezret készítenek belőle. A rádiótelefon két készülékének ára előreláthatólag 10-12 ezer forint lesz. Kipróbálták már égy szintén kis térfogatú, többcsatornás professzionista kézi CB-készülék mintapéldányait is Salgótarjánban. Ebből kétezer darabot küldenek jövőre a hazai üzletekbe, illetve exportra. Rakétaszünet a jégesö-elhárítóknál Befejezte idei szezonját a baranyai rakétás jégesőelháritó szolgálat, amely április l-jétől október 31-ig tartott „védőernyőt" az. elemi csapástól leginkább fenyegetett mintegy 150 ezer hektárnyi terület fölé. Ebbén az idényben huszonnyolc alkalommal riadóztatta a Tenkes-hegyen levő lokátorállomás a rakétakilövőket. A Mecsek—Duna— Dráva háromszögében működő tizenöt kilövőállorpás összesen 1783 rakétát bocsátott fel. Három alkalommal keletkezett a nyár folyamán olyan kritikus időjárási helyzet, amikor valóNovember 7.-e alkalmából Kitüntetések A nagy októberi szocialista forradalom közelgő, 69. évfordulója alkalmából hétfőn rendeztek ünnepséget a Magyar Honvédelmi Szövetség Csongrád Megyei Szervezete szegedi székházában, Palotai Jenő alezredes. az MHSZ megyei titkára adott át kitüntetéseket és elismeréseket. A Haza Szolgálatáért Érdemérem kitüntetés bronz fokozatát kaptuk: Podolcsák András főhadnagy (Szeged). Torjai Bela (Szeged), Makai Attila (Székkutas). Honvédelmi Érdemérem kitüntetést kaptak: 35 év után: Besztcrczei István (Szentes). Búza Ferenc • (Nngymágocs). Urbán László (Csongrád) Maszlag István (Csongrád), Makra István (Makó). Janovics Tibor (Szeged), Kormos József (Szeged). Széles Sándor (Szeged), Szilagyi Imre (Szeged); 25 év után: Takács Imre (Szeged); 20 év után: Reményik István (Szeged). Szetei József (Szeged); 15 év után: Jójárt István (Szeged), Vöncki Mihály (Szeged); 10 év után: Völgyesi Miklós (Makó), Bogátiné Eke Marcella, Rácz Sándor, Minyó Ádámné, Csikós Józsefné, Csizmadia Lajosné. Balazs Józsefi Tóth Imre (szegediek). Az MHSZ Kiváló Munkáért Erem kitüntetés arany fokozatát kapták: Frölich András (Ásotthalom), Gorcsa Attila, Kiss Ernő, Papp János, Rácz Tamás (Szeged). Az MHSZ Kiváló Munkaért Erem kitüntetés cziist fokozatát kapták: Miklós Józsefné (Szeged). Besc László (Szentes), Sarkadi Péter (Szentes), Szarvas Pal (Szentes), Kovács János (S/.e ged), Gazso Pal (Makó), Bogátmé Eke Marcelta" (Szeged). ságos tűzijátékot varázsolt az égre a felröppent száznál több rakéta. A védekezés lényege az, hogy a radar képernyőjén megfigyelt zivatarfelhőkbe rakétákat lőnek, amelyeknek hatóanyaga szétszóródik, s elejét veszi annak, hogy a jégszemek meghízzanak, és jégeső keletkezzék. Az idén a korábbinál hatásosabb, új típusú jégesőelhárító rakétákat állítottak rendszerbe. Az újdonság abban van, hogy most ugyanarról a kilövőállványról legyező alakban egyszerre három rakétát indítanak útnak, igy a hatóanyag nagyobb felületen és egyenletesebben szóródik szét. A rakétákba beépített önmegsemmisítő szerkezet a hatóanyag kilo vei lése után szétveti a műanyag palástot. Darabjai kicsik és könnyűek, veszélytelenül, libegve ereszkednek a földre. A „rakétaszünet" öt hóhapjában is dolgozik a jégeső-elháritó szolgálat. A kezelők ilyenkor végzik el a kilövőállványok szükséges karbantartását, az irányító szakemberek pedig feldolgozzák az idény folyamán folytatott megfigyelések adatait. Lakóterületi klub Kedves ünnepseget tartottak a minap a Bimbó utca 3 számú ötemeletes panelház B lépcsőház lakói. Társadalmi 'míinkáyal klubot epitéttp.k "az aiagsyrban. Nagy boldogsággal vették birtokba a szépen kicsinosított helyiséget. Tapéta alá rejtettek a csöveket, a betont és a szürkeséget, ugyanakkor vidámságot varázsoltak a néhány négyzetmétérre. Bordásfalat szereltek az egyik oldalrá, és játokokkal népesítették be a .klubot. Pingpongaisztalt és kondicionáló szerkézetéket használhatnak a fiatalok, idősebbek egyszerre. Egyévi közös szorgalom eredménye a lakóterületi klub, ami ebben a minőségében „első fecske" az Északi városrész I/B ütemében. Több mint százezer forint értékű a társadalmi munka. Am a helybeliek törekvesét az Északi Lakásszövetkezet is támogatta, ingyen biztosította a szakipari munkát. Megígérte a szövetkezet elnöke, Csorna Lajos áz ünnepségén, högy hatnarosa.a videótriagnóvál . ajándékozzák meg a szorgalmas lakókat. Részt vett a/, avatáson a körzet tanácstagja, Kovács Károlyné, ő pedig örömmel ecsetelte, hogy a fogadóóráknak és a- beszámolóknak most már állandó helye lesz. Eddig ez a körzet híján volt az ilyen lehetőségnek. és a lépcsőház, lakói biztosan szívesen vendégül látják, odaadják a klubjukat a környéknek, ha erre szükség van. Persze a kis helyiség befogadóképessége korlátozott. De ha igaz a mondás, sok jó ember kis helyen is elfér, akkor ez a klub sok örömet szerez, majd a helybelieknek. Dicséret az ötletért, a szorgalomért, a lépcsőház minden polgárának. Ami a jövőből látszik Eladott tanácsi vállalatok Amikor — hetekkel ezelőtt — már több volt kósza hirnél, hogy a Szeged Városi Tanács l'JS7. január elsejétől átadja a Divatszabó Vállalatot a Déltexnek, a hangszergyárat pedig a Konzumexnek, elhatároztam, megpróbálom ezt a gazdasági döntéssort nyomon követni. Miért adja el a tanács a vállalatait? Ez kényszer, vagy valamilyen okból racionalizálás? Milyen érzés egy eladott vállalatnál dolgozni? Mennyi látszik a jövőből és a következő évből a volt Divatszabó Vállalatnál és a hangszergyárban? Mit kezd a tanács a bevétellel? Milyen elképzelésekkel vettek új egységeket az új tulajdonosok? Többhetes telefonálgatás, kérdezősködés után csak kérdéseimnek a töredékére kaptam választ. A hangszergyár igazgatója elmondta, hogy minden további információt a gyárról már csuk a Konzumextöl várhatok. Biztatott, hogy hamarosan a vásárló sajtótájékoztatót hív össze, és ott aztán mindent megtudhatok, ami érdekel. Megadta annak a vezérigazgató-helyettesnek a telefonszámát, akivel ők tárgyaltak. Sehogysem akart összehozni a telefonos vakszerencse remélt informátorommal. Szinte minden alkalommal más pesti hanggal váltottam szót, vele sohasem. Igencsak elfoglalt ezekben a hetekben a másik vásárló, a Déltex igazgatója is. Vagy két hete beszéltünk telefonon. Éppen csak elmondtam, hogy miről szeretnék faggatózni ... Amúgy provizórikusan megbeszéltünk egy találkozót október 22-én, szerdán délután két órára. Ö kérte, mielőtt átmegyek az irodájába, telefonáljak. Hiába csöngettem. Leendő beszélgetőpartnerem akkor már éppen Bukarestben tárgyalt. Október 27-én is sokszor tárcsáztam a l()-725-öt. A Déltex igazgatójával nem sikerült beszélnem. Csak azt tudtam meg, hogy kedden megint hiába keresném, nincs Szegeden. Kél lehetőségem van. folytatom a bújócskát, és ki tudja tnikor létsz á témából cikk. Vagy az eddigi két beszélgetésen összegyűjtött információkat közreadom, meglehet, így az eredeti elképzelésemnek csak a töredéke valósul meg. Az utóbbit választom. * Lehet-e nyilvánvalóbb jele annak, hogy nem örülnek az érdeklődő újságíró jöttének, mint amikor a vendéglátó teszi fel a kérdést: Miért pont most jutottunk az eszébe? Legutóbb Kiri Szilveszterrel jártam így, a Divatszabó Vállalat igazgatójával. Igazán pergő beszélgetés ezek után nem alakult ki közöttünk. Hosszú kérdéseimre rövid válaszokat kaptam. Jelen volt a kissé kínos, alig fél órán Komsa Magdolna főkönyvelő is. Megtudtam: a Divatszabó Vállalat kapacitásának luo százalékos lekötésével dolgozik. A 31 millió forintos termelési értékét különösebb zökkenők nélkül tudja'hozni. Évről évre 10—12 százalékos eredményszintet érnek el. Mind a 35 évük nyereséges volt. A Széchenyi téren levő központúk épületét az IKVtól bérlik. Ennek 207 ezer forint volt a bérleti díja, a teljes emelés után majd évente 391 ezer forintot kell fizetni érte. Itt döntően konfekciót gyártanak. Huszonkilenc millió forint értékben a Déltex számára. Tobb városrészben van egy-egy méretes részlegük. A tarjánit a Szűcsés Szabóipari Szövetkezetnek adták bérbe. Bérszínvonaluk alacsony, 1985-ben átlagosan 54 ezer 682 forintot fizettek ki egy dolgozónak. Az idén ez a mutató — a terv szerint — 57 ezer 982 forint lesz. A várható változásokról ez év januárjában értesültek először. Az igazgató és a főkönyvelő tulajdonképpen nem érti az értékesítés okát. Leányvállalat? Vagy üzemrész? Számukra ezek a jövő nyitott kérdései. Vélhetően német anyanyelvű vendégek, üzletfelek lépnek az irodába váratlanul. Gyorsan távozom. . , " * * Csonka Miklóstól, a városi tanács ipari osztályának vezetőjétől előszűr azt kérdeztem : — Miért volt szükség a két tanácsi vállalat értékesítésére? — Sajnos, a tanácsi szférára jellemzőek az alacsony keresetek. Másik nagy gondunk, hogy pénzügyi eszközeink szűkös volta nem tette lehetővé a gazdálkodó egységek fejlődésének támogatását. Az új vállalatirányítási formákra való áttérés végső határideje: éz év december 31-e. Megvizsgáltuk, hogy csak az átszervezéssel sikerül-e növelni ezeknek a vállalatoknak a rentabilitását. Megállapítottuk, hogy ez külső erőforrások nélkül nehezen elképzelhető. Ezért latokra lebontott tervmutatók kötelező előírásával tesznek eleget, vagy pedig közgazdasági eszközöket, kereskedelmi módszereket alkalmaznak. Deklarálták a nyereségérdekeltséget. Bevezették a dolgozók nyereségrészesedését. Hatályon kívül helyezték az egységes és központi bértarifarendszert. A bérszabályozás autonóm vállalati üggyé vált, aminek a kormány a munka alapfeltételei, valamint a munkakörönkénti alsó és felső bérhatárok meghatározásával állított korlátokat. Az 1956 után bevezetett új gazdaságpolitikát fejlesztette tovább az 1068. évi gazdasági reform. Ez szüntette meg a gazdasági folyamatoknak a kötelező központi tervdirektívákon alapuló szabályozását. A vállalati önállóság, a hozott döntésekért viselt felelősség és kockázatvállalás vált a gazdaságirányítási rendszer egyik fő elemévé. Az 1968. évi gazdasági reformmal a rögzített árak egv része maximált árrá változott, és széles körben tették lehetővé az árak szabad vagy árkorlátok közötti mozgását. A hatósági árrendszerről a vegyes ármechanizmusra való áttérés a tervszerű áralakulást a szelektív árpolitika ügvévé változtatta. Az 1967—1974-es időszakot .'elölelö elemzés világosan megmutatta a gazdasági reform nyomán bekövetkezett pozitív változásokat. Ebben az időszakban a gazdasági növekedés évi átlagban 1-2 százalékkal felgyorsult, és évente 7 százalék körül mozgott. A munkatermelékenység fokozatosan a növekedés egyedüli forrásává vált. Dollárviszonylatban a korábban krónikusan deficites fizetési mérleg problémája megszűnt. A fejlődés kiegyensúlyozott volt. Devizatartalékok gyűjtésére is lehetőség nyílt. Ezt nem az import visszafogásával érték el, sőt a lakosság ellátásában az import részesedése számottevően nőtt. Miközben az életszínvonal növekedésének üteme meggyorsult, az áruellátás is javult. Csökkent a hiánycikkek száma, pontosabban szólva, néhány tipikus termékre korlátozódott. A gazdaságtörténelemnek ezt a szakaszát jogosan lehet a magyar gazdaság aranykorszakának tekinteni. Ebben a kedvező fejlődési folyamatban okozott — hosszú lejáratúnak tűnő — törést a világpiacon 1973-ban végbement első, valamint az 1979—80. évi második olajárrobbanás. A magyar energiamérlegben kereken 45 százalék az import részaránya, és a kőolajszükséglet mintegy 80 százalékát a behozatal fedezi. így adódott, hogy a cserearány húsz százalékkal romlott, ami a külkereskedelem-érzékeny magyar gazdaság számára a nemzeti jövedelem 10 százalékának elvesztését jelentette. Ennek ellenére az 1974—78 ötéves időszakban a gyors növekedés még tartott: évi átlagban 5,3 százalékot ért el. De ez már az egyensúlybomlás legyében ment végbe: rubel- és nem rubelviszonylatban egyaránt nagyarányú eladósodás következett be. Ennek a folyamatnak az 1978 végén- végrehajtott gazdaságpolitikai fordulat vetett véget. Új szakasz új programmal A gazdaságpolitikai fordulat két jellemzője az egyensúly prioritása a növekedéssel szemben, továbbá ay, életszínvonal priort**««» o <-•>•*daságfejlesztéssel szemben. A prioritások megfogalmazásakor még az volt a leiteteiezes, . . a megnehezült nemzetközi feltélelek mellett, külföldi eladósodás nélkül, évi csaknem 3 százalékos növekedésre nyílik lehetőség, és ehhez a nemzeti jövedelemnek a felhalmozásra fordított hányadát a korábbi 25 százalékról csak 20 százalékra kell csökkenteni. Ma már megállapítható, hogy az új növekedési pálya kialakítasa igényesebb és a vártnál nehezebb feladat. Ebben annak is szerepe van, hogy a KGST-n belül fokozódott a természeti erőforrások szűkössége, és a növekedési zavarok miatt a beruházásokat szinte mindenütt mérsékelték. Mindez súlyosan érinti a magyar gazdaságot. A KGST-ben a természeti erőforrások fokozódó relatív hiánya leginkább nálunk fokozta a világpiacra utaltságot, miután a mi gazdaságunk a legszegényebb ilyen erőforrásokban. A KGSTtagországokban a növekedési ütem csökkenése exportlehetőségeinket csökkentette, miután a tőkejavak exportszerkezete a KGST-n belüli elvárások szem előtt tartásával, tervkoordinációval, termelési kooperációkkal és szakosítási megállapodásokkal alakult ki. Mindehhez járul a KGST-n belüli igényesség fokozódása, ami növeli a transzferábilis rubelért exportált termékek szabaddeviza-befektetését. Sajátos strukturális probléma adódott, amelyen úrrá tudunk lenni. De ez feltételezi a KGST-együttműködes terén mutatkozó tartalékok mozgósítását; a KGST-mechanizmus ezt lehetővé tevő átalakítását; a világpiac felé történő nyitást; a világgazdaságban érvényesülő kereskedelmi konvenciókhoz való jobb alkalmazkodást; a belső növekedési tartalékok mozgósítását. Ehhez kívánt a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről 1984-ben hozott párthatározat, valamint az ezen alapuló, 1985. évi kormányhatározat átfogó programot adni. Erre éDítve jelölte meg az 1986—90. éveket átfogó VII. ötéves terv a gazdasági stagnációból kivezető utat, és. határozta meg az évi 3 százalékos gazdaságnövekedés körvonalait. Ez az ipari termelés fokozatos dinamizálását állította a figyelem előterébe, aminek 1986-ban első biztató jelei már mutatkoznak. Csikós Nagy Béla döntöltünk úgy, hogyha van vevő, értékesítsünk. — Voltak-e feltételei az átadásnál a városi tanácsnak? — Igen. A Divatszabó Vállalattal kapcsolatosan az, hogy a jelenlegi lakossági ellátást a jövőben is produkálják. A hangszergyárnál az, hogy a vevöérdekeltségi alap átadásával, termelési feltélelekhez kötötten, jelentősen emelje a kereseteket. A Konzumex a készletfinanszírozást is átvállalja. Ez a folyamatos termelésre biztosíték. A Pénzügyminisztérium elvárása, hogy a vállalatok viszonylagos önállósága fennmaradjon. — A Divatszabó Vállalatért 9 millió, a hangszergyárért 8 millió forintot fizetnek be az új tulajdonosok a városi tanács kasszájába. Véleménye szerint, jól sikerüli a két cég eladása? — Egyértelműen jól. Nem az összegek nagysága miatt, hanem a két — összesen 200 fős — kollektíva érdekében. A hangszergyár állóeszközértékét 15—17 millióra becsültük. Ennél a befolyó öszszeg kevesebb. De akkora befektetésre, amely a továbbdolgozáshoz elengedhetetlenül szükséges, a tanács nem lett volna képes. A Divatszabó Vállalatnál körülbelül a megegyezés szerinti árra számítottunk. — Míre költik a bevételt? — A tanácsi gazdálkodás ez évi hiányát enyhíti. Befejeződött a szinház építése. Még befejezetlen a városi kábeltévé és a műjégpálya beruházása, ABC-k vannak átadás előtt. Sok az új létesítmény az idén Szegeden. Sok mindenre kellett a pénz. — Szó volt az ecset- ts seprűgyár esetleges értékesítéséről is.- ' "— Igent Erre kél vevő. két külkereskedelmi vállalat jelentkezett. Az egyik a gyár importját, a másik az exportját intézi. Közösen nem vásárolnak, amugv sem jó a kapcsolat kettőjük között. Bármelyikük lett volna az egyedüli tulajdonos — meglátásunk szerint —, veszélybe kerülhetett volna a gyár folyamatos munkája. így uZ. ecset- és seprűgyár hamarosan áttér az új irányítási formára. Itőle István Uj típusú mosogatószifonok Üj típusú mosogatószifonok sorozatgyártását kezdte meg a Pécsi Plastex Műanyag- és Textilipari Szövetkezet. A mecsekaljai müanyagüzemben évente százezret készítenek az eddiginél szebb formájú, könyjiyebben kezelhető, fémes színhatású szerelvényekből, amelyeket a Plastex szakemberei a magyar szabványok előírásai szerint terveztek. A tucatnyi műanyagelemből a különböző mosogató- és csepegtetőtálcákhoz többféle típusú lefolyószerelvény állítható össze. Az ú.i termék az eddig importból beszerzett rozsdamentes mosogatótálcák hazai termékkel történő helyettesítésének programjában is fontos szerepet kapott: méretei és funkciói ugyanis illeszkednek az új hazai gyártmányú mosogatókhoz, amelyeknek előállítását a közeljövőben kezdi meg a pápai Eiekthermax. A pécsi szövetkezet az idén húszmillió forint értékű műanyag mosogatószifont készít.