Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-27 / 279. szám

Csütörtök, 1986. november 27. 5 Egy professzor halálára November 24-én, 52 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Boros Mihály egyetemi tanár, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetének igazgatója. Budapesten született 1934. május 12-én. A Szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban érettségizett kitűnő eredménnyel. Egyetemi tanulmányait a Szegedi Orvostudományi Egyetemen végezte 1959-ben „summa cum laude" minősítéssel. 1959. és 1969. között a SZOTE Kísérletes Sebészeti Intézetében, illetve az I. Sz. Sebészeti Klinikán központi gyakornok. tudományos munkatárs, majd tanársegéd. 1969töl adjunktus' az I. Sz. Sebészeti Klinikán, 1974-től docens. 1975-től a SZOTE Központi Aneszteziológiai Szolgálat szervezője és vezetője. 1982. novembertől 1983. júniusáig az egyetem újonnan létrehozott Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetének megbízott vezetője, 1983-tól egyetemi tanár és az intézet igazgatója. Petri Gábor professzor inspirációjára fiatalon a sebészet fejlődésével egy időben világszerte rohamos fejlődésnek induló műtéti érzéstelenítéssel, altatással, és korszerű intenzív betegellátással kezdett foglalkozni. 1963-ban egyéves angliai (Leeds) tanulmányútján Wooler professzortól és munkatársaitól, majd 1972töl másfél éves amerikai (New York) tanulmányútján Földes professzortól (mindketten a SZOTE díszdoktorai) elsajátította a nyitott szívműtétek altatásának és intenzív kezelésének módszereit, illetve a műtéti érzéstelenítés során alkalmazott gyógyszerekkel való kísérletes, valamint klinikaifarmakológiai modern vizsgálóeljárásokat. Dél-Magyarországon ő volt az első, aki nyitott szívműtétek altatását végezte, emellett kiváló tanítványokat nevelt, önemésztően, fáradhatatlanul dolgozott; magát, egészségét sem kímélve. Két évtizedes szívós, oktató-, nevelő- és szervezőmunkájának eredményét tucatnyi kiváló aneszteziológus tanítványa fémjelzi. Munkájával hozzájárult az anesztézia presztízsének megteremtéséhez, hazánkban az első orvosegyetemi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet megalapításához. 119 tudományos közleményt írt sebészeti, haematológiai, aneszteziológiai és klinikai-farmakológiai témakörökben. Ezek közül többet Markusovszky-díjjal jutalmaztak. 1971-től az „orvostudományok kandidátusa". 1985-ben az „orvostudományok doktora" értekezését védi meg. Évek óta számos hazai és külföldi kongresszuson felkért előadó vagy referens. Tagja, vezetőségi tagja volt számos belés külföldi tudományos társaságnak és egyesületnek. Vezetésével stabil intézet jött létre, melyben a megalakulása óta eltelt években a klinikai munka és oktatás mellett egyre nagyobb intenzitással végezte munkatársaival a klinikaifarmakológiai tudományos munkát elsősorban új izomellazító, altató- és nagy hatású fájdalomcsillapító szerekkel. Ezt a felfelé ívelő tudományos pályát, sokoldalúan ígéretes életet szakította meg a tragikus hirtelenséggel következett halála, mely egy tehetséges, tervekkel, ambíciókkal teli orvost, tudóst, vezetőt, barátot ragadott el munkatársaitól, az egyetemtől és minden, az aneszteziológiát élethivatásának tartó magyar orvostól. Elhunyt Salamon István Hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Salamon István, a Hazafias Népfront Szegedi Bizottságának volt titkára. Munkáscsaládban született 1930. március 23-án, Algyőn. Iskolái elvégzése után az algyői Tisza-híd újjáépítésén dolgozott segédmunkásként. Ezt követően népi kollégista lett, és innen vonult be katonai szolgálatra. Leszerelése után első szegedi munkahelyén kollégiumi nevelő volt. A tanítói szakképesítés megszerzése után került a 624-es szakmunkásképző intézetbe, ahol több mint 10 esztendőn át igazgatóhelyettesként'1 dolgozott. Az iskolát elhagyva a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottságának titkáraként tevékenykedett. Salamon István 1947-től vett részt a munkásmozgalomban, és a párt munkájában. Eredményes politikai«s szakmai munkásságát a KISZ Aranykoszorús Jelvényével, a KISZ Érdeméremmel és az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetéssel ismerték el. Salamon Istvánt a Hazafias Népfront saját halottjának tekinti. Salamon István temetése ma, csütörtökön délután 1 órakor lesz a Belvárosi temetőben. megbeszélése A Vöröskereszt városi vezetőségének végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén beszámolót hallgatott meg a bölcsődék igazgatóságánál működő Vöröskereszt-alapszervezet munkájáról, valamint a szegedi egészségügyi állomások és segélyhelyek működéséről. képzőművészeti alkotások Emlékművekkel, szobrokkal, emlékmegőrző, illetve helytörténeti témájú alkotásokkal, díszítőplasztikákkal gyarapodik jövőre Budapest. A Fővárosi Tanács művelődésügyi főosztályán elkészült képzőművészeti terv kiemeli: ezúttal is olyan művek alkotásának segítését, ösztönzését tűzték célul, amelyek kedvezően alakít^ ják a főváros esztétikai arculatát s hozzájárulnak a lakosság ízlésének fejlesztéséhez. A művelődésügyi főosztály az irányítása alatt működő Budapest Galériával főleg a külső kerületekben, illetve a peremkerületekben kíván szobrokat felállítani, Az East Szegeden Érdekesnek ígérkező koncertre kerül sor ma, csütörtökön este 7 órától az ifjúsági házban. Az érdeklődök a Szegedről elszármazott kitűnő együttes, az East koncertjét hallgathatják meg, akik legutóbbi nagylemezük anyagán kívül új számokat is bemutatnak. Vendégként fellép velük Józef Skrzek, a korábbi évek nagy sikerű lengyel együttesének, az SBB-nek virtuóz billentyűse is. Skrzek nagyszerű képességeit mi sem jelzi jobban, minthogy az 9BB tíz albumán kívül tizenegy szólólemeze jelent meg, és csaknem húsz további lemezen működött közre. Kötöttségek nélkül Évzáró foglalkozását tartotta tegnap, szerdán este a szegedi fiatal művészek klubja. Részleteket adtak elő idei műsoraikból. Félórányit Hell István verseiből s a Paraszt dekameronból, pár groteszk pantomimetüdöt, valamint a Hóra együttes néhány számát. Három esztendeje állt öszsze négy jóbarát, hogy létrehozza a klubot, az ifjú szegedi művészek — amatörök és hivatásosok — találkozóhelyéül. Bízva abban is, hogy alkotóműhellyé válik: máig szeretettel, kíváncsian várnak mindenkit, akinek egyébként nincs alkalma megméretni tehetségét. Segítenek azoknak, akik költői, írói, színészi ambíciókat táplálnak. Rendszeresen, havonta találkoznak. Mindenféle kötöttség nélkül, sem belépő, sem igazolvány, sőt, tulajdonképpen klubvezető sincs. Az alapítók — Hell István, Marik István, Bicskey Károly és Bálint Zsolt — saját produkcióin kívül többször vendégül látták már Dinnyés Jószefet, játszót a Szeged régi zene együttes, a zeneművészeti főiskola vonósnégyese, koncertezett a Hóra. Képzőművészeti kiállításokat is szerveznek. Ha pedig alkalmanként nincs külön program, beszélgetnek, a következő műsort tervezik. Legalábbis — így volt eddig. Az évzáró szokatlan időpontja is mélypontot sejtet. Amikor pedig a klub sorsa kerül szóba, pár bizakodó mondat után kiviláglik: szükségszerű változás előtt gllnak. Kicsit kényelmetlenül, betolakodónak érzik magukat. a Kiszöv-klubban, hisz energiát, áramot fogyasztanak, ezzel nem akarnak visszaélni. Nincs patronálójuk, fenntartójuk, s így bizony keserves talpon maradniuk. Amit tudnak — kevéske jelmezt, díszletet — maguk készítenek, minden egyebet kölcsönkérnek, a körfüggönytől a világításig. Hiányzik az értő, szakmai segítség is, hogy a tehetségekről gondoskodna, a szakmabeliek a kezdők mellé állnának, vagy épp kereken azt tanácsolnák, jobb, ha az illető felhagy a próbálkozással. Pedig sikerekből — magukhoz mérten — nincs hiány. Országszerte játsszák Varga—Hell Lóvátett lovag című gyerekkomédiáját. Legutóbb Vitray Tamás önjelölt — műsorában szerepeltek sikerrel. Bicskey Károly pantomim-programját valószínűleg a televízióban is láthatjuk. Varjú Erika Újabb vasűf-villamosífás Gyors ütemben folyik a magyar—osztrák érdekeltségű Győr—Sopron—Ebenfurti Vasúttársaság Győr és Sopron közötti fővonalának villamosítása. Tavaly ősszel Győrnél kezdték meg az oszlopok felállítását, s a szerelők már a soproni rendező-pályaudvaron dolgoznak. Fertőszentmiklósig elkészültek a felsővezetékek szerelésével is, miközben zavartalan a személy- és teherforgalom. A 90 kilométeres vonalszakaszon összesen 2 ezer oszlopot állítanak fel, és az állomások hálózatával együtt, 160 kilométernyi lesz az újonnan felszerelt villamos vezeték. Jó ütemben épülnek a különböző kiszolgálólétesítmények is, így »a Sopront elkerülő, 8 kilométer hosszú, 120 kilovoltos villamos távvezeték, a soproni villamosalállomás és a fertőszentmiklósi vonalfenntartó állomás. Dolgoznak a távközlőhálózat korszerűsítésén, az állomások csinosításán, bővítésén. A vonalszakasz villamosítása a járulékos költségekkel együtt mintegy 800 millió forintba kerül, beleszámítva a villamos mozdonyok árát is. A költségek a számítások szerint 8-10 év alatt megtérülnek. Maria szerelmei Színes, szinkronizált amerikai film. Andrej Platonov elbeszélése nyomán írta: Andrej MihalkovKoncsalovszkij, Gérard Braeh, Paul Zindel és Marjorie Dávid. Fényképezte: Jüan Ruiz Andria. Zene: Keith Carradine. Rendezte: Andrej Koncsalovszkij. Főbb szereplők: Nastassia Kinski, John Savage, Keith Carradine, Róbert Mitchun. Ki tagadhatná, hogy lassan bizony távozóban közülünk az a nemzedék, amely közvetlenül megtapasztalta a háború minden iszonyát? Azok generációja, akiknek például Semprun A nagy utazása, Mailer Meztelenek es holtakja, vagy (hogy hazai irodalmi példát említsek) Az ötödik pecsét még a szó • szoros értelmében húsbavágó, valóban megélt, az élet további alakulását döntően meghatározó élmények könyvbéli vetületének számított. Az a nemzedék, amelynek a háború minden látványos és észrevehetetlen következménye a realitás leginkább elborzasztani képes kísértete maradt. Mivel azok közé tartozom, akiknek — a fentiek következtében egyre többen leszünk — nem lehetnek emlékei az évszázad második totális, emberirtó őrületéről (sem), így nekünk, mondhatjuk első nekifutásra, a Maria szerelmei című, különben többszörösen is különlegesnek minősíthető alkotás jószerével nem túl sekat mondhat. Vagy legalábbis nehezen átélhető, bonyolultabb - értelmezési áttételekre kényszerítő, az idősebbekétől eltérő, másfajta hatásmechanizmusokra alapozó mondandóval rendelkezik, szükségszerűen. Mindez igaz, csakhogy Andrej Koncsalovszkij, a neves szovjet rendező (Szerelmesek románca, illetve Szibériáda című filmjeire ke)' emlékeztetnünk az olvasót) első ízben külföldön, Amerikában, ottani cég dollárjáért forgatott, meglehetősen koherens stílusban fölépített, rendkívül egységes műve irodalmi alapanyagból építkezik. Az is unikum, hogy a Platonovelbeszél és amerikai orosz közössége itt délszlávvá lesz, bár a dolognak tulajdonképpen aincs különösebb jelentősége. A világsztár főszereplők közül pedig Nastassia Kinski, az Egy tiszta nö című kitűnő alkotás oly emlékezetes hősnője, azt hiszem, soha az életben nem tűnt Ingrid Bergmann olyan tökéletes utánzatának mint most. (És nemcsak külsőre, jellegben is. Szinte még szinkronhangjával is.) Ezek ta specialitások azonban önmagukban még semmi esetre sem elégségesek egyfajta idegenkedéssel, valamilyen, mindvégig megmaradó, bár meglehet, túífcottan visszafogott vég6Ő értékeléssel szemben. A Maria szerelmei tipikusan '„szép film" olyan, amelyik majdhogynem korra, nemre, iskolázottságra való tekintet nélkül minden értelmes embernek legalább részleteiben olykor tetszhet. Abból a jobbik, nemesebbik fajtából való, amelyben a melodráma majdnem végig diszkréten a hattérben marad, ugyanakkor a motivációk tiszták, kidolgozottak, dramaturgiailag hiba nincs, a filmnyelv metaforái, ha nem is eredetiek és igazán mélyek, ae magabiztosan elegánsak és roppant hatásosak. Ám nnndez, nem tehetek róla, számomra sokkal inkább csak elfogadhatóan jónak, mintsem kitűnőnek (vagy pláne nagynak) tűnhet, sokkal inkább érdekes, mint fölkavaró vagy éppenséggel katarktikus. Az igazi, a teljes drámaiság azért elég messze van a háborúbol hazatért amerikai délszláv fiatalember, Ivan Bibics és szerelme-felesége, Maria történetétől. Az emberi nyomorúság háborús következményként ható adott változata. vagyis az a tény, hogy Ivan, életben maradását köszönhetvén a háború alatt saját ábrándjaiba a végletekig bele szőtt Mariának, á fizikai valóságban nem tudja magáévá tenni a nőt, súlyos, megrázó az ebből kibomló konfliktus egészével együtt — csakhogy legyen mindez bármilyen fenségesen emberi és megindító őszinteségre törő," cselekményének egészével a már említett drámaiságot nem tudja igazán biztosítani. Lehetséges persze, hogy az a bizonyos történelmi helyzetkülönbség tehet ama kitartó vélekedésemről is, hogy az életben a dolgok mindezzel együtt meglehetősen ritkán nyernek oly megnyugtatóan boldog befejezést, mint a filmbéli szituáció. Ráadásul ez a befejezés a végig elég jó ízlésről taf. '-..skodó müvet egészen, nollywoodias irányokba viszi el, az egyébként ebben is tiszteletreméltó, humánus szándékok dacára. És ami így összességében a Maria szere!rr.ei-böl megmaradhat: egynéhány „komolynak" szánt filmalkotásnál több — viszont az igazán nagy műveknél jóvar kevesebb. Domonkos László Család és társadalom Mit kezdjünk az új családjogi törvénnyel? Áldás vagy istencsapása? Kell-e magyarázni a törvényt? Hova lett a családi élet értékrendje? A megye városi, nagyközségi pártbizottságainak nőreferensei a fenti kérdéseket vitatták meg tegnapi értekezletükön Szegeden, a városi pártbizottság székházában. Fábián Eszter ismertette az új családjogi törvény lényegét, s erről kifejtette véleményét Herczeg Éva, az MSZMP KB nőreferense is. Ezt a társadalmat — állapították meg — a családokra kell építeni, melyek éppúgy jelentenek érzelmi központot, mint nevelési fórumot. Ezt a törvényt nem szabad már eleve fenntartással fogadni, szükséges viszont magyarázni, megismertetni az emberekkel. Tájékoztatással tudatosítani kell, hogy a házasságkötés sokszor kompromisszumokkal, önfeláldozással is jár. A fiatalok vajon tudják-e, milyen megrázkódtatást okoz a válás?! A tanácskozáson néhányan felvetették, miért nem indítottak széles körű, országos vitát a készülő és már elfogadott családjogi törvényről. Az is szóba került, a nőknek mikor adatik meg nyolc óra helyett a napi négy, hat órai munka, Dezse Kostolanji A címbéli név, higgyék el, teljesen pontos, nem félreértés vagy félrehallás következménye: a szerbhorvát nyelv törvényei szerint, igy íratik klasszikus költőnk neve. És így is olvasható azon a könyvborítón, amely válógatott verseit („izabrane pesme") tartalmazza — a napokban jelent meg a legelső délszláv nyelvű Kosztolányi-verseskötet a helyi Életjel — Osvit — könyvek sorozatban, szabadkai testvérlapunk, a Suboticke Novine kiadásában. Éppen ötven esztendeje hunyt el a Nyugat költőóriás-generációjának e nagy reprezentánsa — s ez az évforduló adott alkalmat a szülővárosnak arra, hogy ily módon is fejet hajtson szülöttének emléke előtt; egyúttal a példásan európai léptékű jugoszláv nemzetiségi politika immáron ikszedik megnyilvánulását is reprezentálván ily módon. A szerbhorvát Kosztolányit Lazar Markovié fordította, s neki köszönhető az a roppant precíz jegyzetanyag is, ami az idegen anyanyelvű olvasót nemcsak Kosztolányi életművében és életrajzában, de az eddigi kiadások útvesztőjében is eligazítja. A kötet szerkesztői, Dér Zoltán és Milovan Mikovic, arról is gondoskodtak, hogy Thomka Beáta utószava még teljesebb összképet tegyen lehetővé, jóllehet, az egész válogatás is jószerével a teljes Kosztolányi-ouvre spektrumába nyújt bepillantást: a legelső verseskötet néhány, még a századelőről származó költeményétől egészen az utolsó esztendő nagy verseiig, többek között a Szeptemberi áhítatig és a Hajnali részegségig terjed. Szabadka az évfordulón sok más módon is megemlékezett európai rangú szülöttéről: november 24-én a városi könyvtárban homlokán feltündökölt a jegy" címmel (természetesen kétnyelvű) irodalmi estet rendeztek .— a szerbhorvát nyelvű válogatás könyv'premierjét egyben —, ahol a kötet szerkesztői beszélgettek a fordítóval, és persze több Kosztolányi-vers is elhangzott A szerbhorvát Kosztolányi — Deze Kostolanji — pedig, tanúsíthatom, nemcsak a könyvesboltok kin kataiban, de itt-ott a hangulatos szabadkai utcákon siető emberek kezében is látható. Nekünk; nz öröm büszkeségével. D. L.