Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-25 / 277. szám
Kedt', 1986. november 25. Á tékozlás művészete, avagy lakat a szánkon? Hogy nem illők egymáshoz a cím szavai? Dehogynem, mint mindent, az ember a herdálást, a tékozlást is képes tökélyre fejleszteni, simán, olajozottan, meoterien csinálni. A tékozlás művészetének egyik iskolapéldáját mulatta be a Stúdió kedden. Nehéz is megmagyarázni, miért hatott rám az a riport olyan döbbentő erővel, hisz amolyan szimpla esetről, hétköznapi ügyről volt szó, aminek rokonait nem is kell nagyon keresni, épp elég van belőlük szerte e kies hazában. De talán épp ezért! Az emberre rátör a szorongás, ha ilyen hétköznapian természetesnek kénytelen lótni egyszer már létrehozott értékek semmibe vételét! És ahogy általában reagálunk a tékozlásra, abban sincs semmi üditö. „Megáll az ész!" — mondjuk, és úgy teszünk, mintha nem tehetnénk semmit, s a legbelül megmaradt szorongás, kiábrándultság. lehetet lenségérzet nap mint nap fogyasztja saját, jobbért való cselekvéseinket. A Józsefvárosi Galériai, amelyet egy áldozatos es már-már megszállott művészember személyes erőbedobással, akarással es kevés segítőtárssal let rehozott, igen sikeresen működtetett — bezárták. Röviden szólva azért, mert a kerületben ez volt az egyetlen jó külleműállagú épülete a közművelődésnek, s a tanács é°y döntött: ilyen körülmények között luxusnak számit, ha „csak" kiállítóhelynek használják. Legyen ez a szélesen értelmezett közművelődésé — mondták a tanácsiak —, majd meghívjuk ide a kerület üzemeit, hogy „mutatkozzanak be" a lakosságnak, szervezünk ide „közhasznú" tanfolyamokat és egyéb ilyesmiket, s akkor művelődik majd a „köz", ráadásul bevételi forrásunk lesz. a befolyt pénzekből művészt szerződtetünk a pódiumra, hadd élvezze a munkásember a költészet remekeit! A fővárosi tanács, amely eddig pénzt adott a galéria működtetéséhez — tehetetlen. Mert ugyebár: decentralizálás, demokratizálás, immár nemcsak csúnya idegen szavak, hanem a kerületnek igenis joga saját belátása szerint cselekedni. Bezárni a jól bejáratott, hazai és külföldi kapcsolatokkal dicsekvő, a „köz" megelégedésére és igénye szerint működő, ízlést csiszoló, hétköznapi kultúrát emelő és művészeti értéket kínáló galériát. Sok év kitartó munkájával létrehozott értéket — megsemmisíteni Kétség sem férhet hozzá, forma szerint jogos az eljárás, nem az írott törvény ellen való, sőt, a manapság sokat hangoztatott, népművelőkbe sulykolt megfontolás és gyakorlat volt az irányadó: gazdálkodjon immár a kultúra közvetítője is, legyen jövedelme. bevétele, mert különben nem életképes. Ha nem tud „gazdaságosan" működni valamely közművelődési intézmény — laissú halál vár rá. Vagé gyors. Mondjuk: egyszerűen bezárják, volt, nincs A gazdaságban érvényesülő (vagy érvényesítendő) hasznossagi szemlélet nem tegnap kezdett begyűrűzni a kulturális életbe. Korábban. Minthogy egyre kevesebb jut nemcsak a kulturális-művészeti értékek létrehozására, finanszírozására, hanem a közvetítésükre, közkinccsé tételükre is, tetszik, vagy nem, ezerszer jobban meg kell fontolni, mire költjük azt a keveset. És .persze, megpróbálni saját gazdálkodással is pénzhez jutni. De okosan, s nem úgy, hogy a pénzhajsza közepette el is felejtsük, tulajdonképpen mire kell az olyannyira kellő forint. Ne úgy, hogy a gazdagabbá válásért való igyekezetben szétcincáljuk már meglevő értékeinket. Mert megtörténhet, hogy a nullán találjuk magunkat. Ha jól tudom, gazdasági életünknek is az. az egyik baja. hogy differenciálatlanul vezetnek be a gyakorlatba olyan elveket-el járásokat, amelyek pedig csakis akkor célravezetők, ha körültekintéssel alkalmazzak. Ott is hiba, ha bezárnak mondjuk egy cérnagyárat, „nem gazdaságos!" — feLkiáltással, mj pedig választhatunk: soha többé nem varrunk föl egyetlen leszakadt gombot sem, avagy külföldről veszszük a cérnát. Minthogy — tudjuk — ez utóbbira úgysem lenne devizánk, itt állnánk gombtalanul, és nemzeti divattá tehetnémk a szárit. Viccet félretéve: nemcsak a gazdaságosság látszik ez ügyben támadhatatlan vezérszónak. A demokrácia is. Mégis muszáj kérdőjelet tennünk mindkét divatos varázsszavunk után, ha demagógok veszik őket kezelésbe. A demokratizmusra hivatkozva rombolni? Kiművelt fővel olyasmit állítani, hogy a gyári termékbemutatónak sokkal inkább a művelődési házban a helye, mint a képzőművészetnek? Merthogy amaz. a köz igénye? Nem használ, ha az ember mindettől megpukkad mérgében; valamit ki kéne találni inkább, valami hatásos védelmet ulilitárius áldemokraták fegyvercsörtető elhatalmasodása ellen — a kultúráért. Értékvédelmet a „disznófejű nagvúr" é.s elvakult szolgálói ellen, de sürgőben! Mondiuk: odamenni egy megfelelő szerszámmal egv megfelelő embernek, é.s leoattintani a lakatot a galéria kapujáról . Sulyok Erzsébet A tápai aranylagzi Brummog a bögö, jaj, be furcsa hang — irta költőnk az igazi tápai lagziban. Az aranylagziban nem a bögö brummog, hanem Tölgyesi Sanyi bácsi köcsögdudája és Kónya Gyuri bácsi furulyája, meg a citerazenekar játssza hozzá a dallamot. Aki kicsit is ismerős Tápén, azonnal kitalálja ennyiből is, hogy az aranylakodalom fölött a népi együttes vállalt védnökséget. Igen szépem mondtam ezt, el is szégyellem magam. Az együttes annyira őrzi a hagyományokat, ez a polgári fogalmazás kicsit se illik hozzá. Két éve lehet, a Mélykútról Szegedre származott Ódor Károlyné jelentkezett, hogy énekelni szeretne a tápaiakkal. Jókor jött, éppen toboroztak. Mélykút és Szeged között egy világ a különbség, Tápéra értve, ennél is több. Annyira otthon érezte mégis magát, mintha itt született volna. Hamar meghallotta, a névnapokat is együtt szokták megülni, közös műsorral, és tetszett is neki. Azt is hallotta, valaki jövőre akarja megülni az aranylakodalmát, é.s azt is az ezer vihart megjárt együttesben. Annyira még idegennek érezte magát, hogy fél ve csúszott csak ki a száján: az. övék idén esedékes, novemberben, és ha lehetne, de jó lenne. Időtlen idők óta könnyű Tápét táncba vinni, azonnal meg is alkudtak. Ha kicsit is eszükbe jutott volna a Juhász Gyula-vers, legalább egy repedt harangot biztosan szereztek volna hozzá, hadd konduljon bele a busznemjárta csöndbe az is. Szokás lett mostanában a virágkosaras aranylakodalom zajosabb tnegule.se, de nepi együttes kíséretével ritkán Te rongyos élet...! Nem kérem, ez nem nagyoperett — bár primadonna itt is van — a főszereplő nem más, mint maga a nagyérdemű közönség. Kicsit kezdő lehet még, mért belépőjét nem elénekli, hanem csak megváltja. A falu közepén a művelődés szentélye áll, plakátokkal felékesítve, ahogy az Lenni szokott. A bennfentes kívülről is tudja, benne a szorongó szakma székel, akinek hónapról hónapra ki kell találnia, mivel szórakoztassa, csalogassa ide a publikumot. Miből csináljon pénzt — bocsánat, bevételt — hogyan tegye — divatosan szólva — rentábilissá a ház működését. Nótaest? Diszkó? Lakodalom? Halotti tor? Mindegyik fontos forrása a haszonnak, de ez mind csak árnyéka az igazi gazdasági sikernek. Márpedig minden kulturnyik igazi közönségsikerről álmodik. A „szakmai sikerélmény"-ről már szólni sem merek, ami a dolgok szellemi, tartalmi oldalához kötődik. (Tudom, hogy az utóbbi felesleges fényűzés, deltát áLmodni csak Szabad?) Szó, ami szó, hiszi, vagy nem hiszi a nyájas olvasó, megvan az etalon! Heuréka, az emberek egymást verik le lábról a belépőjegyekért. Ilyet utoljára tíz évvel ezelőtt láttam egy Hofi-est előtt! Az oszlopos épület kaÜrtérkép Számitógépes előrejelzés segítségével jelentős ónlelőhelyeket sikerült felderíteni Kelet-Jakutiában. A számitógépbe táplálták a vizsgált körzetre vonatkozó információt, valamint a fénvképek megfejtéséhez szükséges adatokat. Az elemzést különösen eredményesen segítették a Szaljut—7 és Mir szovjet űrhajók expedíciója során készült légi felvételek. ' A geológusok nemcsak a felvételeknek, de a világűrből végzett vizuális megfigyeléseknek is nagy jelentőséget tulajdonítanak. Ehhez az űrhajósok speciális térképeket használtak, amelyeken bejelölték a legérdekesebbnek tűnő felszíni rétegződéseket. Valamennyi kapott adat összefoglalása alapján a számítógép elkészítette a lelőhely „úttérképét". pújába oszlopos népművelő kapaszkodik, nehogy a tömeg elsodorja. Testevei védi az épületet, igazi hős az istenadta. A tömeg pedig türelmetlen. Hogyne lenne alz. hisz több mint három órája toporog itt a reggeli hidegben. Asszonyok gyerekekkel, férfiak szatyrokkal, a hangulat egyre forróbb. Az épület hős védője először nyugtatni próbálja a tömeget, majd kénytelen fenyegetőzni: megfizetteti a kárt, ha benyomják az üvegajtót. Az istenadta nép ettől egy kicsit megszeppen magába sfcáll. Végre kinyílik az ajtó, és egy csoport belül verekszi magát, megvenni az áhított belépőjegyet. De még egy próba — zárt ajtó — hátra van. Igaz. ez már a mennyonszágot sejteti. ha bejut a dolgozó, tán ki sem akar többé jönni. Vágyakozó, könyörgő tekintetek tapadnak a bejáratra. Most mái- halálos csönd van, a bebocsáttatás bármelyik pillanatban várható. S végre! Kinyílik a .zár, beözönlik a hatalmas terembe minden jegytulajdonos. Most már nekironthat a megtömött nagy műanyag zsákoknak. Szabad a vásár, a zsákokból használt ruhák tömege bújik elő. Szóródik, ömlik a padlóra, s ott nagy halommá duzzad. Röpködnek, suhognak a ruhák a fejek fölött, s mint bibliái őseink a mannát. kapkodják el öregek, fiatalok. A turkálószenvedély a magasba csap, megrészegült tekintetek és kezek kutatnak újabb és újabb zsákokban, kupacokban. Egy-egy darabot többen is markolnak, abban reménykedve, hátha a másik mond le hamarabb a megkaparintott kincsről. Éltes asszonyok kapkodják egymás kezéből a sokszor felismerhetetlen ruhadarabokat. Jól öltözött nő két ujjal túr a halmazba, majd fanyalogva próbál maga elé egy kockás valamit. Kisgyermekes anya hónaljig merül a kupacba, meg sem ntv.ve, mit talált, gyűri a szatyrába a piros, fehér, fekete, zöld, tarka szerzeményekét. Nyugdíjas bácsi sötét színű zakót keres. Diszkófrizurás tizenéves kislány fényes selyemkabátot próbálgat. Egy vehemens menyecske egész családja ¿í/.ámára válogat. Mások rezignált arckifejezéssel várnak sorukra, ők csak már a kiselejtezett maradókhoz férnek oda. Aztán a turkálók lassan összemelegednek. A hangulat lassan már családiassá válik. ,.Ez pont a maga mérete, kedves, nézze, nekem rtzúk, kéri?" A másik mohón kap utána, hálás a nagylelkűségért. A terem egyik végében kordonnal elkerített pénztár. A mérlegen a megkaparintott áru: kilóra mérhető beruházkodás. lassan lecsillapodnak a kedélyek, mindenki elégedett. Vígan kattog a mérleg, csörög a forint. ürülnek a zsákok, telnek a szatyrok. A szervező hangjára már mindenki szívesen odafigyel, mindenki nzeret mindenkit. Eufórikus boldogsággal telik meg a kultúra háza, s utána a beteljesülés nyugalmával ürül ki. Autók búgnak föl, a parkolónak használt parkban csak a letaposott fú jelzi, hogy nemrég valami történt a közelben. Mondja valaki ezután, hogy a magyar közönség igényét nem lehet kielégíteni! Ne beszéljen nekem ezután senki közlönyről, és érdektelenségről. Kérem. én tanúsíthatom, hogy az emberek nem sajnálják sem az időt, sem a pénzt, sem a faradságot a jó programra. A program pedig — mint tudjuk — akkor jó, ha egybevág az aktuális érdeklődéssel, az effektív szellemi szükségletekkel, i gén ye k k el. Vagyis a kultúra olyan, amilyon az élet. Nóta bene. amilyen rongyos az élet, olyan rongyos a kultúra. Pacsika Emília csinálják. Először itt is a társadalmilag újabban szokásos szertartással indult, anyakönyvvezetővel, tévéfölvétellel is persze, de mire igazi tápai lehetett volna, már nem volt ott a fölvevögép. Kedves köszöntőjében elmondta az anyakönyvvezető, amit két ember rögös életútjának ötven évéről elmondani lehet, hallgatta is mindenki nagy figyelemmel, ahogy előtte a gitárkisérte kis irodalmi műsort is meghallgatta, Molnár Jani bác.si is fölkínálta a pezsgőt talpas pohárban, ahogy a Városházán is szokták, é.s január elejéig még csinálhatják, de a tápai lakodalmak ízéből nem sokát erezhettek benne, fianem amikor az óvölegény — ötven év után talán senki se veszi már sértésnek — hosszas nekikészülődés után adhatott csak puszit hitvesének, fölcsattant a taps. Ennek a generációnak még a legintimebb cselekedetei közé tartozott a puszi is, szokatlan volt, hogy fölporzott vakuval lestek a fotósok is őket. Az eddigiek azonban bárhol történhettek volna az országban, muszáj volt tápaivá tenni. A színpadon elkezdődött a Kendövivök című műsor. A régi lakodalmak e'.ött egy nappal lányok, menyecskék é.s asszonyok mentek a völegényes házhoz. Vitték a jegykendőt. és ajándékot ipamnak-napamnak, a szülének és az öregembernek. Nem ájtatos menet volt ez, olyan asszonyokból állott, •akik ki is mondták a szót. Nekik is három találós kérdésre kellett feleletet adniok, hogy beeresszék őket. Ezer ötlet, mire kitalálták, mit is kérdezzenek, és másik ezer, hogy a válasz is beletaláljon az elevenbe. Tiszta szívből mókázott az együttes minden tagja, ahogy igazi lakodalmak előtt szoktak a régiek, dalaik és táncaik azonban most is szépek voltak, ahogy volt már alkalmunk megszokni. A legvégén kolompot akasztottak a vőlegény nyakába, és borjúkötéllel vezették. Most nevetett csak igazán az aranylagzi igazi násznépe. Abban az évben születtem, amelyikben ők házasodtak Kovács Ignác anyakönyvvezető előtt, vigasztaltam is őket, csak az első olven esztendő a nehéz. Egymástól függetlenül, de teljesen egybehangzóan mindketten azt mondták, az első fele kegyetlenül nehéz volt. utána már fokozatosan javult. Olcsó párhuzam lenne az ötven évvel ezelőtti lakodalmat összevetíti költőnk Tápai lagzijával. hiszen a vers nem arra való. hogy minden szavát aktualizáljuk, de nagyokat nem is tévedhetnénk. Lehet, hogy a bort megittak, és az asszonyt nem verték meg. de hogy izzadtak reggeltol esteiig, az biztos. Ha cppen volt munkája a szobafestőnek es cipögvári feleségének. Régen volt, felejtsük el. Bográcsban főtt a jó pörkölt, azt együk inkább. Az együttes tagjai ugyanúgy tálalták, mint az igazi lakodalmakban. Török Pista vőfélyverseket is mondott hozzá. Horváth Dezső Téli könyvvásár A karácsonyig tartó Téli Könyvvásárra mintegy Ilin kötetét jelentettek meg a kiadók, a/, újdonságok jó része már a könyvüzletek polcain sorakozik, s hamarosan — néhány kivételével — valamennyi tervezett kiadvány kapható lesz — tájékoztatták a sajtó képviselőit a könyvvásár szervezői hétfőn Budapesten, a Zeneművészek Klubjában. A kínálat ezúttal is gazdag: a kiadók igyekeztek a legszélesebb olvasói igényeket kielégíteni. Hazai é.s külföldi szerzők prózái, verses és drámakötetek, memoárok, reprezentatív kiadású művészeti albumok, gyermek- és ifjúsági művek, ismeretterjesztő munkák és számítástechnikai kiadványok egyaránt szerepelnek a listán. A Szépirodalmi Kiadó egyebek között Galgóczi Erzsébet hat televíziós filmjének forgatókönyvét jelentette meg Magyar Karrier címen. A kiadó újdonsága Bertha Bulcsú Árnyak és lovasok, Tamási Áron Jégtörő Mátyás cimú munkája is. A modern magyar városi irodalom egyik megteremtője Ambrus /Coltan .születésének 125. évfordulójára adtak közre A tóparti gyilkosság cimú kötetet. A Magvető Kiadó Tények é.s tanúk cimú sorozata Fenyő Miksa politikai és közgazdasági író. kritikus naplójegyzeteivel gyarapodik. A memoárok sorúban látott napvilágot Gyergyai Albert A várostól a világig. Végh György A gonosz angyal című kötete é.s a Nobel-díjas svéd író Harry Martinson Úton a tenger felé cimú önéletírása. A verseskötetek között kapható Csorba Győző új könyve, valamint a Magyar Erato cimú antológia, amely fél évezred magyar költészetének legszebb erotikus verseit adja közre. A könyvvásár újdonságai között szerepel Sükösd Mihály, Mándy Iván, Csörsz István és Csaplár Vilmos egy-egy kötete. Az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó az ungvári Kárpáti Kiadóval közösen adta ki A legfőbb parancs cimú könyvet, amely Balla László kárpát-ukrajnai író több mint két évtizedes novellaterméséböl ad válogatást. Elhunyt Máriássy Judit Rövid, súlyos betegség következtében életének 62. évében elhunyt Máriássy Judit József Attila- es Rózsa Ferenc-dijas újságíró. Temetéséről később intézkednek. Magyar Újságírók Szövetsége, Elet és Irodalom Az újságolvasók és a rádióhallgatók körében egyaránt népszerű újságíró Nagybányán kezdte pályáját. 1947—51 között a Magyar—Szovjet Társaság osztályvezetője, majd 1952-től négy éven át az Irodalmi Újság belső munkatársa volt. A Kis Katalin házassága cimú film forgatókönyvéért 1951-ben József Attila-dijat kapott, N'agv sikerű forgatókönyvéből készült az Egy pikoló világos, a Külvárosi legenda, az Álmatlan évek, a Fapados szerelem, a Hosszú az út hazáig, a Próbaút, a Nem ér a nevem, a Piros betűs hétköznapok, a Karambol című alkotás. Több mir.c másfél évtizeden át az Élet és Irodalom inunkatárna, illetve rovatvezetője volt. A rádióban hosszú évek óta mondott filmjegyzeteket, s számos önálló műsora is volt,