Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-22 / 275. szám

10 Szombal, 1986. november 22. Egy este a képviselővel A hitelesség forrásai Ügy képzelem, hogy ha felelős poszton tevékenyke­dő ember azt mondja egy szakterületébe vágó ügyről, hogy ez meg ez így és így, akkor azt a hozzá nem értő elfogadja, elhiszi, legalábbis bízik a szavak igazságában, őszinteségében. Nem kétel­kedik, nem sejt „átvágási szándékot", nem válik auto­matikus gyanakvóvá. S mi­vel így képzelem, mindig meglep, ha az ellenkezőjét tapasztalom. Ha X. nem hi­szi el, hogy szabályosan jár el, ha a félkerékkel a füvön parkoló autóst megbünteti a közterületfelügyelö. Ha a rendeletekben szabályozott normákra (vonatkozzanak azok a szeszesital-árusításra, vagy az energia-felhaszná­lásra akár) egyesek csak le­gyintenek. rosszabb esetben személyükre szabott sértés­nek veszik, ha mások — úgymond — rájuk erőltetik e normákat. Megkérdem ilyenkor magamtól, .mi te­kinthető hiteles forrásnak, ki a szavahihető, ha már távfűtési kérdésekben az adott vállalat igazgatója sem, a parkjaink védelmé­ért vívott csatározásban a közterület őre sem, a . .., de nem folytatom, messzire ve­zetne, elkanyarodnék erede­ti mondandómtól. Arról szeretnék írni, mi­lyen benyomásokat szerez­tem azon az estén, amikor a 2. számú országgyűlési választókerület képviselőié, Csókási Zoltánné találkozott választóival. A legfontosabb­ról már szóltam: szembetű­nő volt, hogy az életünk legkülönfélébb területeit szabályzó szokásokra, elő­írásokra, törvényszerűsé­gekre milyen furán-érzéke­nyen reagálunk, ha azok nem felelnek meg nekünk. Vagy nem éppen ügy funk­cionálnak, ahogy érdekünk kívánná. Nem tudom, példá­ul elfogadta-e a tanácselnök­helyettes érvelését az hozzá­szóló, aki Pelsővároson sze­retne méter- és rövidárut venni. Hogy a Kemes utcai Centrum-üzletet amiatt kel­lett bezárni, mert nem volt vevője, azon mindenesetre érdemes volna az effajta igé­nyek bejelentésekor elme­rengeni. Vagy, el kellene hinni, hogy a lakótelepi la­kások fűtésproblémái ügyé­ben, igenis „történik vala­mi", s erről lapunkban majd ugyanúgy beszámo­lunk, mint ahogy hírül ad­tuk: a fűtéskor ezentúl ta­karékosabbnak kell lenni a városgazdálkodási vállalat­nak. Amelynek egyébként sokszor a nyakába varrják egyebek közt zöldterülete­ink elhanyagoltságát, pedig hát a parkgondozók annyi négyzetmétert ültetnek be, nyírnak meg, és locsolnak rendszeresen, amennyire megrendelést, amennyiért fizetséget kapnak. Egyáltalán: mintha a gaz­dagság érzetének rózsaszín ködébe burkolóznánk, alig­alig vennénk tudomást róla, hogy hamis fénytörések za­varják látásunkat, ítéletein­ket. Ezért is örültem, ami­kor Csókási Zoltánné képvi­selői beszámolójának szinte fő témájává tette: mit te­hetnek építészeti értelemben lényegében befejezett kör­nyezetünk megóvásáért, rendjéért az ott élők. A dol­gok reális szemlélésére biz­tatott, a helyben meglévő erők felszabadítására buzdí­tott, s mert őt választói ed­dig is „hiteles forrásnak" tekinthették, tán joggal re­mélhetem: a csütörtöki ta­lálkozó résztvevői ezentúl tisztábban látnak, hisznek az okosan politizáló mun­kásnőképviselő szavainak igazában. 1'. K. Országgyűlési bizottság ülése Az egészségügyi intézmé­nyek műszerellátásának hely­zetéről tárgyalt pénteken a Parlamentben tartott ülésén az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága. A téma elemző vitája annak a jelentésnek az alapján bon­takozott ki, amelyet a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizott­ság készített egy országos vizsgálatról, több mint 400 egészségügyi intézmény mű­szerparkjának megtekintése alapján. A helyzet egyik jellemző tényezőjeként került szóba az ülésen, hogy sokszor az anyagi lehetőségek szűkös­sége akadályozza a különfé­le gyógyászati intézmények­nél a munkájukhoz alkalma­sabb készülékek beszerzését. Ebből adódóan olcsóbb, vi­szont kevésbé megbízható, rövidebb élettartamú, gyak­ran meghibásodó műszerek­kel és technikai felszerelés­sel kell dolgozniuk. További következménye ennek a mostoha helyzetnek, hogy egyes intézetek, amikor nem állnak rendelkezésükre a fel­adatkörükbe tartozó vizsgá­latokhoz, gyógyítóeljárások­hoz szükséges berendezések, kénytelenek a beteget to­vább küldeni olyan egészség­ügyi intézménybe, ahol az ilyen technikai feltételek adottak. Ez viszont jelentős betegszállítási költséggel jár, növekszik az ápolási, a táp­pénzes napok száma, röviden a gyógyítással járó kiadás. A népi ellenőrök megállapítot­ták — s ebben egyetértettek velük a vizsgálatba bevont intézmények egészségügyi szakemberei is. A vita során a képviselők közül gyakorló orvosok és más egészségügyi szakem­berek is szót kértek. Az egészségesebb erdőkért Az erdőgazdálkodás és a faipar idei teljesítményét ér­tékelték pénteken a MÉM­ben, országos értekezleten, a szakvállalatok és az intéz­mények vezetői. Királyi Ernő, a MÉM Erdészeti és Faipari HiVatalának vezetője el­mondta, hogy az erdők terü­lete az idén mintegy nyolc­ezer hektárral növekedett. A fakitermelés mintegy 200 ezer tonnával várhatóan meghaladja a tavalyit. Min­denekelőtt az alföldi terüle­tekről jutottak több alap­anyaghoz, például feketeíe­nyöhöz, és nyárhoz, itt ugyanis már vágásra érettek a korábbi telepítések. Jó eredményt értek el az ex­portban; mintegy egyharma­dával növelték az idén — a tavalyihoz képest — a kon­vertibilis elszámolású kivi­telt. Nőtt a kereslet a ma­gyar papírfa és a feldolgo­zott parketta iránt, s a ko­rábbinál kelendőbb a rétegelt lemez és a farost is. Az erdőgazdaságok az idén a belkereskedelem megren­delésére mintegy 880 ezer tonna tűzifát adnak, össze­sen ennél lényegesen több, mintegy másfél millió tonna értékesítésével számolnak, a gazdaságok jó része ugyanis onálluan értékesíti a tűzifát, közvetlen kapcsolatot alakít­va ki a fogyasztókkal. A készlet, amely valamivel na­gyobb a tavalyinál, megfele­lő ellátást tesz lehetővé. Az értekezleten a szakem­berek nagy figyelmet szen­teltek az erdők védelmével kapcsolatos feladatoknak. Mint elmondották, a hazai erdőállomány tiz százaléká­nak, mindenekelőtt a ko­csánytalan tölgyeseknek az egészségügyi helyzete egyre romlik. A kedvezőtlen kör­nyezeti hatások, a sorozatos aszályok hatására nagy a pusztulás, ám, —, amint a szakértők rámutattak, — a tölgyek pusztulásának igazi okai egyelőre még nem is­meretesek. A kutatók, fel­használva az európai nagy erdöpusztulások során szer­zett külföldi tapasztalatokat, nagy erővel dolgoznak a ká­rosító okok feltárásán. A komplex erdővédelmi prog­ram megvalósítása során részletesen elemzik majd a faállomány egészségügyi helyzetét. Négy négyzetkilo­méterenként műszeres állo­másokat állítanak fel a na­gyobb erdőségekben, itt rendszeresen nyilvántartják a kapott adatokat. E helye­ken egyebek között a mező­gazdasági növényvédelemhez hasonló, ám ezúttal erdésze­ti célú favédelmi mérésekre kerül sor. Tizenhat négyzet­kilométerenként csaknem teljes körű biológiai és ké­miai méréseket tartanak; az így szerzett adatokat orszá­gosan összesítik, keresve az erdöpusztulás okait. Az erdé­szeti kutatók ezzel egyidő­ben igyekeznek kiválogatni az ellenálló faállományt, megkeresve a szaporítás ie­hetöségeit. Munkájuk sürge­tő, mivel húsz évvel ezelőtt, hasonlóan tisztázatlan körül­mények között, a hazai szil­fa-állomány pusztult ki, csaknem teljesen. Az erdészeti szakemberek az erdészeti tervek készíté­sével egyidőben minden év­ben a hazai erdöállománv tíz százalékát veszik megfigye­lés alá; mindenekelőtt a bio­tikus tényezők alakulását kí­sérik figyelemmel. üunkavalto Egy zömében mezőgazda­sági területen, ahol a nagy­ipar épp hogy betette a lá­bát, időt igényel, hogy a három műszakos munka követelményrendszerébe be­leszokjon a nagyobb önálló­sághoz és szabadsághoz szokott ember. Az átállást nehezíti, hogy sokuknak emellett megmarad a tanyán vagy falun levő második gazdasága, kertészkedik, vagy állatokat tart. A dön­tés mindenki számára tar­togat előnyöket és hátrá­nyokat egyaránt, viszont a számvetés elkerülhetetlen. A kettőt együtt a főfoglalko­zás szintjén űzni emberfe­letti erőfeszítés, s előbb­utóbb valamelyikből enged­ni kell. Simon Józsefék tanyája Kisteleken igen közel esik a kábelgyárhoz. A dülőút két szélén fóliaházak sora­koznak katonás rendben. A kerítés mellett ládák, trak­toralkatréíVek. A fiatalem­bert nem találtam otthon, egy ismerősének tárcsázta épp a földjét. Megállította a traktort, s így nem volt akadálya, hogy elmesélje, miként is próbálgatja a megélhetést. — Hét évig dolgoztam a kábelben, s tavaly március­ban jöttöm el. A paraszti munkát szüleim mellett már gyerekkoromban megtanul­tam. Most is ezen a portán gazdálkodunk a feleségem­mel, az idős szülők mellett. Huszonnyolc éves vagyok, s ezalatt az idő alatt sokféle elképzelésem volt a jövőről. Autószerelő szakmunkás-bi­zonyítvánnyal a kezemben léptem át a gyár kapuját. Elektromos targoncákat, gép­kocsikat, szerszámgépeket javítottam. Számomra lehe­tetlen munka sohasem volt. Hiába voltam délelőttös. fél kettőkor is nekifogtam egy nagyobb javításnak, tartott, ameddig tartott. A kötöttsé­geket viszont nem kedvel­tem. — Gyárban kötöttség nél­kül, nem illúzió? — Nem a munkára gon­dolok, hanem az emberi kapcsolatok túlzott hivata­los voltára. Reggel, műszak­kezdés előtt a kapuban meg­javítottam egy buszt, hogy az éjszakások időben haza­mehessenek. Utána megvet­tem a reggelit, s a portán nem akartak simán been­gedni. hogy elkéstem. Olyan mérges voltam, hogy nem volt kedvem magamat men­tegetni. Ezen. és hasonló apró súrlódásokon végül is átléphet az ember, de a fi­zetéssel se voltam túlzottan elégedett. Három műszakra ötezer pár száz forint nem tudott odakötni. K tízben voltam katona is, megnő­sültem. Ezalatt több tervem volt valamiféle magánvállal­kozásra, de végül nem vág­tam bele mégsem. Nem mondom el, mert lehet, hogy egyszer még megpró­bálom, s az ötleteit minek adja ki az ember. — Akkor az otthoni gaz­dálkodás sem végleges? — A hizlalást, a fóliázár.t addig csinálom, amíg meg­éri. Az idén a primőrrel elég rosszul jöttünk ki. A fői ás paradicsom. karfiol, karaláb- paprika zöme pont egy árzuhanás idejére ért be. A tsz-nek végzek bérhiz­lalást, most is 14 hi/.ómar­ha van a portán. Kell a pénz, gyűjtöm az építkezés­re, itt a tanyán fogunk ma­radni. — A felesége? — Egv gyerekünk van, ő a szülés után nem ment vissua dolgozni. Megtalálja itt is a munkát, tsz-tag, a munkaviszonyába beleszá­mít a hizlalás is. Az anyagi boldogulás, s a nagyobb szabadiság mellett az is egy orv, hogy így többet együtt lehetünk. Kánitz Zoltán, a Kisteleki Kábelgyár igazgatója így látja a munkaerőhelyzetet: — A 480-as lét-¡iámból, háromszázan három mű­szakban dolgoznak. Rajtunk kívül ez a munkarend isme­retlen ezen a környéken. Az éjszakázástól ódzkodnak i<: emberek. az ötvenszázalé­kos pótlék ellenére is. Az, hogy mezőgazdasági környe­zetben vagyunk, abból is látszik, hogy ősszel többen jelentkeznek munkára, mint tavasszal. Sokan csak a tél kibekkelésére szánják a biztos munkalehetőséget. Nekünk nem érdekünk az ilyen „ingázó" létszám, mert 30 ezer forintunkba kerül, mire valaki megtanulja a kábelgyártást. A képzés ide­je alatt több a selejt, a hul­ladék. A kilencvenforintos rézár mellett egy rosfjz gép­beállítás százezres vesztesé­geket okozhat. így tartjuk magunkat ahhoz, hogy aki pár hónap munka után nem objektív okokból hagy itt bennünket- nem vesszük vissza később. — Mégis, kik ragadnak itt? — Házon belül képzünk kábelkészítő szakmunkáso­kat, évente körülbelül 20 tőt. Akik erre jelentkeztek, már határoztak, ebből sze­retnének megélni. Ez első­sorban a fiatalokra vonatko­zik. a létszám 45 százaléka 30 éven aluli. — S a jövedelmek? — A lehetőségeinkhez ké­pest igyekszünk az elfogad­nató szintet elérni. Az első féléves 4 ezer 700 forintos jövedelmi szintet az ősszel egy riires.se 1 tornáztuk fel. Emeliett elsősorban hét vé­gén géemkáznak is, körülbe­lül százan vállalják ezt a pluszt, ebből az első félév­ben 3 ezer 700 forint esett havonta egy főre. A belső szabályzat kimondja. hogy havonta 88 óránál többet nem lehet géemkázni. A tsz-ben kevesebbet keresné­nek- csakhogy ott pluszként megvan a háztáji. Különben nem minden ember alkal­mas a kötöttségre, van aki azért megy el, mert itt nem engedhetjük meg a kezdés előtti féldecit. Lassan egy éve alkalmazzuk az alkohol­testert. Elmondhatjuk, hogy az utóbbi időben sokat ja­vult a munkafegyelem, enél­•kül nem lenne esély a 630 milliós árbevételi tervünk teljesítésére. — Nem túl szigorúak az elvárások? — Sok kérdésben nem le­hetünk merevek. Akinek otthoni kampánymunkája van, a fóliásból kell a /löld­séget a piacra vinni, úgy kell megoldanunk a szabad­ságokat, hogy a termelést ne tegye lehetetlenné. Így is érzünk feszültséget. Mi oka lehet annak, hogy a mező­gazdasági csúcsidőszakban vagy 20 százalékkal megug­rik a táppénzen levők szá­ma. A kiskaput keresőkön úgy próbálunk kifogni- hogy egy szál virággal megjelenik a betöglátogató bizottság, s ha munkában találunk vala­kit, ugrik a táppénz. Végül is évente 80 fő cse­rélődik. Valamekkora moz­gással meg kell békülnünk. Sok olyan szolgáltatást kell bevezetnünk, ami vonzóbbá teheti a gyárat. A szervezett étkezés, orvosi ellátás, a hi­giénikus öLtökő alapkövetel­mény. Nyáron napközit szer­veztünk az óvodai, bölcső­dei szünet idejére. Füreden u balatoni üdülés mindenki számára elérhető lehetőség, ötéves munka után az épít­kezőknek 150 ezer forintos kamatmentes kölcsönt nyúj­tunk. Mi ezt tesíkük a ser­penyőbe, embere válogatja, hogy ezt választ ja -e. Tóth Szeles István Ég az Ecsedi-láp Új könyv az agrárszocializmusról Agrárszocializmus Ma­gyarországon címmel tanul­mánykötet jelent mee a Bé­kés Megyei Tanács kiadásá­ban. Az 1981-ben Oroshá­zán megtartott tudományos tanácskozás 25 előadását közreadó könyv hozzájáru­lás a hazai agrárszocialista mozgalom kezdetének közel­gő 100. évfordulójára készü­lő tudományos összegzéshez. A tanulmányok az 1891-es orosházi véres máius else­jével, a május 2—3-i békés­csabai zenduléssel és a jú­nius 21 -i battonyai foldmí­veslázadással útjára indult mozgalom szinte valameny­nyi kérdését érintik. Egy­aránt foglalkoznak a vihar­sarki paraszttársadalom tő­kés átalakulásával, a Körös— •Maros közi földmives szocia­lizmus mozgalmi előzmé­nyeivel, a magyarországi szociáldemokrata párt és az agrárszocialisták kapcsola­taival, valamint az agrár­szocializmus elméleti forrá­saival és eszmei tartalmá­val (MTI) Önzetlenül segítenek... Közel másfél százan hall­gatták tegnap délután a megyei tanács oktatási és továbbképzési intézetében Rákos Istvánné megyei művelődési osztályvezető szavait. Közöttük éppúgy akadtak brigádvezetők, önkéntes rendőrök, védő­nők, mezőőrök, mint ta­nácsi dolgozók, pedagógu­sok. Közös mindannyiuk­ban, hogy évek óta önzet­lenül segítenek az állami gondozott, nevelőszülőknél levő gyerekeknek. Egyeztetik a fiatalok életét, beilleszkedésüket igyekeznek meggyorsítani. Nem kevés azoknak a gyerekeknek a száma sem, akik imar megjárták a fia­talkorúak börtönét, a ja­vító intézeteket. Az ö ke­züket is fogják a társadal­mi pártfogók. Ebben a munkában több üzem. in­tézmény is élenjár. Ilyen a szegedi Munkaügyi Szol­gáltató Iroda, a Vasöntö­de, a Magas- és Mélyépítő Vállalat, a Patyolat Válla­lat és a szegedi Kender­gyár. Közel négyszáz fiatal patronálása, segítése fűző­dik a társadalmi pártfo­gók nevéhez, A tegnapi ünnepségen százharminc­öten részesültek elismerés­ben Ég az Ecsedi-láp. hazánk legnagyobb méretű, 1500 hektárnyi és eredetiségében is egyedülálló lápmaradvá­nya. A mocsárvidéken álta­lában az aszály kísérőjelen­ségeként fordul elő a láp­égés, a2onban a tözegrétegek ilyen késő őszi és ilyen nagy kiterjedésű begyulla­dására emberemlékezet óta nem volt példa. Harminc hektárnyi egybefüggő terü­leten izzik, füstöl, .helyen­ként fel-fellángol az ingo­vány. Ugyancsak harminc hektárnyit tehetnek ki a foltokban égő, illetve már kiégett és megsüllyedt föld­darabok. S ameddig a szem ellát, további 1 hatalmas táblák feketéllenek, jelezve, hogy a felszín alatti mély­ben parázslik az évszázadok során felhamozódott szerves anyag, és a forróságtól üsz­kösödtek el a fűszálak, tor­zsok. A sok százéves természeti éi ték és a mezőgazdasági művelésbe vont tőzeges ta­lajú legelők, szántóföldek mentésére a Nagyecsedi Rá­kóczi Tsz nagy teljesítmé­nyű gépeket — ekéket, árokásókat, kotrókat — ve­tett be. A további ezer hektárt veszélyeztető lápi tűz eloltása ugyanis vízzel szinte lehetetlen, csupán a kiadós esőzés, az égő tőzeg teljes mélységéig eljutó csapadék segíthetne. Most nincs más lehetőség, mint Ikörülárkolással megfékezni a tűz továbbterjedését. Egyébként ez a munka sem veszélytelen, csuk a láp­világ ismerői vállalkozhat­nak rá, hiszen egy elvétett mozdulattal akár két métert is süllyedhet a nehéz gép alatt a forró talaj. Karácsonyfa­díszek Befejeződött az idei kará­csonyfadíszek gyártása a Soproni Vegyesipari Válla­latnál, amely a fenyőfára aggatott üvegdiszek legna­gyobb hazai előállítója. Eb­ben az évben tbbb mint félmillió darabot gyártottak a különböző formájú ét» színezesű függőkből a taná­csi vállalat 'üvegtechnikai üzemében. Mint a korábbi években, most is Sopronban készülnek a különleges mé­retű és színezésű üvegdí­szek a parlamenti óriás fe­nyőfára. A 200 nagyméretű karácsonyfadíszt társadalmi munkában, ajándékkent ké­szíti el a vállalat Petőfi Sándor szocialista brigádja J

Next

/
Thumbnails
Contents