Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-21 / 274. szám

Péntek, 1986. november 21. Dr. Berencsi György 1913-1986 Rövid, súlyos betegség után tegnap, csütörtökön el­hunyt dr. Berencsi György, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Közegészségtani és Járványtani Intézetének nyu­galmazott tanszékvezető egyetemi tanára. Berencsi professzor 1913. június 3-án született Buda­pesten, orvoscsaládban. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudomány­egyetem Orvosi Fakultásán végezte, ahol 1939-ben sub auspiciis Gubernatoris ki­tüntetéssel avatták doktorrá. Tanulmányainak befejeztével a kórtani és bakteriológiai intézetben kezdte tudomá­nyos tevékenységét. 1945-ben az egyetem „Népbetegségek patológiája" tárgykörből ma­gántanárrá habilitálta. A 40­es évek második felében körj­zetorvosként dolgozott Püs­pökladányban. ezt követően a Debreceni Állami Tüdőbe­teg Gyógyintézet laboratóri­umvezető főorvosa, majd az egyetem tbc-klinikájának docense lett. 1958-ban védte meg kandidátusi értekezé­sét a „Tuberkulózis bakte­riohisztológiája" témakörben. 1966. február 6-tól 1984. június 30-ig volt a SZOTE Közegészségtani és Járvány­tani Intézetének tanszékveze­tő egyetemi tanára, majd nyugállományú tudományos tanácsadója. 1968—71 között a SZOTE Általános Orvos­tudományi Kar dékánja. majd 1973-tól 1976-ig az egyetem oktatási rektorhe­lyettese volt. Szakmai tevékenységét számos témakörben megirt, több mint 400 tudományos közleménye fémjelzi, me­lyek rangos hazai és nemzet­közi szaklapokban, monográ­fiákban jelentek meg. Tagja, vezetőségi tagja volt számos bel- és külföldi tudományos társaságnak és egyesületnek. Szakmai és oktató-nevelő munkássága elismeréseként megkapta a Fodor József­emlékérmet, a pozsonyi Ko­mensky Egyetem Aranyér­mét, a Högyes Endre-dijat, az Oktatásügy Kiváló Dolgozó­ja, valamint a Munka Ér­demrend arany fokozata ki­tüntetést. 1978-ban a Halle— Wittenbergi Martin-Luther Egyetem Honoris Causa dísz­doktorává avatta. Tudományos és oktató­tevékenysége mellett széles körű közéleti társadalmi munkát fejtett ki Tagja volt a Magyar Vöröskereszt Csongrád Megyei Vezetősé­gének, hosszabb időn keresz­tül elnöke, majd vezetőségi tagja a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottságá­nak. Megkapta a Magyar Vö­röskereszt Emléklapját és Centenáriumi Érmét is. Távozásával a hazai és nemzetközi közegészségügy és járványügy fejlesztését, az egyetemi oktatást és nevelési pótolhatatlan veszteség érte Vállalati tanácstagok képzése A mezőgazdasági nagyüze­mek és az élelmiszer-ipari vállalatok, erdőgazdaságok vállalati tanácsainak tevé­kenységét, munkáját segítő tanfolyamokat szerveznek a MÉM Mérnök- és Vezető­továbbképző Intézetének ren­dezésében. Az oktatás iránt nagy az érdeklődés. 1986-ban a tanácsok elnö­keinek és elnökhelyettesei­nek számára hét központi konzultációt tartottak, eze­ken csaknem kétszázan vet­tek részt. A vállalati taná­csok vezetőit a szervezetek működésével kapcsolatos tudnivalókról tájékoztatták, továbbá átfogó ismereteket kaplak a gazdasági és pénz­ügyi szabályozó rendszerről, az agrárgazdaság előtt álló feladatokról, és a vállalati döntési rendszerekről. A ta­nácstagok kihelyezett képzé­sen vettek részt. Az intézet — az üzemek, gazdaságok megkeresésére — jól felké­szült előadókat küldött a helyszínre, és ott általában 4 napon keresztül foglalkoztak e vállalati szervezetek tevé­kenységének kérdésével, ösz­szesen 44 vállalatnál biztosi lották eddig az intézményes képzés feltételeit, és csak­nem 1200-an szerezték meg a vállalati tanácsi munkához szükséges ismereteket. Küldöttek a baráti társaságból • • Ötvenéves városkapu Rerrich Béla nagyszerű tervének, a Dóm téri épület­együttesnek kialakításakor vetődött fel a Hősök Kapuja létesítésének gondolata, hogy ezzel is fokozzák az. egyete*. mi épületek városképi hatá­sát. A térveket Pogány Móric (1878—1942) neves budapesti építész készítette, aki koráb­ban Töry Emillel és Györgyi Dénessel közösen jelentós alkotásokat hozott létre. A tervek elfogadásával a pol­gármester úgy rendelkezett, hogy a Gizella (ma Aradi vértanúk) tér parktükreinek átrendezése is szükségas. A több apró parktúkröt egyesí­teni kell, hogy nagyobb és egységes park terüljön el a Hősök Kapuja előtt. A terv­bírálat és az -elfogadás so­rán számos kérdés felvető­dött, többek között a szob­rokat illetően is. ,,Szeged város társadalma azt szeret­né, ha a Hősök Kapujára tervezett szobormunkik meg­alkotására szegedi művészek kapnának megbízatást." (Del­magyarország 1936. jan. 9.) Két fiatalra, Tápai Antalra ét; Löte Évára gondoltak. A tanítói internátus épí­tését 1935 őszén kezdték meg, majd a következő év márciusában folytatták. Ek­korra készültek el a terv­módosítások, amelyeket a Hősök Kapuja miatt kellett végrehajtani. (Ez az épület ad otthont a Ságvári Endre Gimnáziumnak.) Miután a kormány jóváhagyta az együttes kivitelezési tervet és költségvetést is, az épí­tési bizottság: Szöllössy Aurél minisztériumi taná­csos, Ottó László. a .kultusz­minisztérium képviseleté­ben, Pogány Móric, az épí­tésztervező, Bánó László, a fűtési munkálatok tervezője, a városi mérnöki hivatal, az államépitészeti hivatal, vala­mint a kereskedelmi és ipa-­kamara képviselője, megha­tározták a további munká­latok ütemét. A hatalmas objektum ter­mészetes centruma a Hösök Kapuja, amelynek építésze­ti hangsúlyát a hármas bol­tozat adja. A 15 méteres hármas iv két középső pil­lére előtt Löte Eva egy-egy katonaszobra (az élőé és a holtté) fokozza a művészi hatást, de egyben emlékez­tetnek az első világháború áldozataira is, mintegy tíz­ezer emberre. A kivitelezési munkálato­kat a tervező ^folyamatosan ellenőrizte, amit egyik nyi­la tkozütá (P„slm agyarország 1936. okj. 18.) így Brokít meg: „Legkedvesebb mü­veim közé számítom - ezt az alkotásomat, és éppen ezért mindenre nagyon vigyáztam, mindent magam nézek meg, és mindent magam ellenőr­zők." Az épületegyüttes kivite­lezési munkálatait jobbára szegedi iparosok végezték. A föld-, a kőműves-, a ma­gasépítési, a vasbeton- és műkömunkálatokat Erdélyi András és Fiai cég, vala­mint Ottovay István végez­ték. Az üvegezési munkála­tokat Körösi Géza (Mérey u., itt ma üzemorvosi ren­delő van) vállalata végezte. Érdemes erről a vállalkozó szellemű mesteremberről megjegyeznünk, hogy ő ho­nosította meg Szegeden az üvegcsempét. A villamos­szerelési feladatokat egy pesti cég kapta meg, de a szegedi Fonyó Soma fejezte be. A munka legbonyolul­tabb részét, a boltozat alatti áthidalást végezte. A bádo­gos munkákat Balogh János bádogos és vízvezeték-szere­lő kapta. A vászon redőnyö­ket a budapesti Halász és Herlinger vállalat szállította. A tetőcserepezés Rózsa Ist~ ván munkáját dicséri. Auer Sándor süttői kőbányájából kerültek ki a szobrok és mészkölapok kőanyaga. A vízvezetéket, a csatornát és a melegvíz-berendezést Se­bestyén József készítette. Az ácsmunkák Korom Mihály szaktudását idézik. Az egész épületegyüttes összes fém­munkája Barna Endre Rigó utcai gyárából (jelenleg Ké­ziszerszámgyár) ¡került ki, amely korábban vasszerke­zetekben, épület- és lakatos munkálatokban országosan alig volt verhető. Itt ké­szültek a kovácsoltvas dí­szítőelemek, zászlótartók, erkélykosarak és a járda melletti vaskorlátok is. A tervezési és a kivitelezési munkálatok összesen 400 ezer pengőbe kerültek (Ber­zenczey Domokos városi fő­mérnök adata). A Délmagyarország 1936. november 5-i száma irja: „Pogány Móric jelenti a pol­gármesternek, hogy a szob­rok elkészültek és a két dí­szes örökmécses is, amely a kapu bolthajtása alá került. A hatalmas méretű örökmé­cses bronzból készül, és dí­szítésképpen ¡elírást is kap." Több idézetet. jelszót tervez­tek az épületre, amelyek vagy nem kerültek fel, vagy időközben lekerültek onnan. Mindenesetre korabeli felvé­teleken jól látható az állo­más felöli fronton a követ­kező felirat: ,.Haladás útja a dicső múltból a diadalmas jövőbe vezet." Az épület­együttest éppen 50 éve, 1936. november 19-én adták át a kivitelezők az építtetőnek, de felavatására nem került sor. Az Aradi vértanúk (koráb­ban Gizella) terének déli oldalára emelt nagyszabású épületegyüttes ma is város­képi jelentőségű, egyik meg­határozója a tér architektú­rájának. Imponáló méretei­vel, a művészi megoldások­kal valamiféle egyedülálló eredetiséget fejez ki, egy darabkát a két világháború közötti magyar épitőművé­szetböl. Lehet vitatkozni az ablakkiképzésekről, a túlsá­gosan komor felületszínezés­ről, de az egész együttesről megállapíthatjuk, hogy hang­súlyozott felületeket ad mindkét irányba, nem tér­pazarló és funkcionalista épület. Bátyai Jenő Holnap, szombaton, az Országházban gyűlnek egy­be a Magyar—Szovjet Bará­ti Társaság tagcsoportjainak képviselői nyolcadik orszá­gos értekezletüket megtar­tandó. Megyénk 20 küldötte közül kettőt mutatunk be: Szendrei Jánost, a tanár­képző főiskola főigazgató­ját, és Flender Mátyást, a szegedi nagyállomás állo­másfőnökét. „Néhány évvel ezelőtt fel­kértek egy ukrán irodalmi est megnyitóbeszédének el­mondására. Noha mindig is szerettem az irodaLmat, és sokat olvastam, bizony, sem­mit sem tudtam az ukránok költészetéről, prózájáról. Elő hát a Babits- és a Szerb Antal-féle irodalomtörténe­teket, gondolván, e két ki­váló anyagban majd útmu­tatást találok. Nem így tör­tént." A történetet Szendrei Já­nos, a tanárképző főiskola főigazgatója mesélte, akivel éz alkalommal nem mint az oktatási intézmény legfőbb vezetőjével, hanem mint az itt működő Magyar—Szovjet Baráti Társaság ügyvezető elnökével, az országos elnök­ség tagjával beszélgettem. Mesélte a történetet annak bizonyítására, .miért tartja fontosnak a sztereotípiákon túllépve, újabb tartalommal tölteni a baráti társaság munkáját, a másik kultúrá­jának mélyebb ismerete és az emberközeli kapcsolatok ápolása révén. Azt vallja, a barátsági munkában a legfontosabb, hogy az em­berek a saját szakterületü­kön feltétlenül ismerjék a baráti ország eredményeit. E tekintetben a helyzet a leg­rosszabb a természettudo­mányok terén. Szendrei Já­nos — lévén matematikus — a maga szakterületét is­meri, kiváltképp a hiányos­ságokat. Nem hiszi — mint mondotta —, hogy a szűk szikmai körön kívül sokan lennének olyanok, akik em­líteni tudnának legalább két nagyhírű szovjet mate­matikust. De sajnos. így van ez a biológia, a fizika és a kémia területén is. Ügy vallja, hogy a barátsá­gi munka „hétköznapiasítá­sa" az az eszköz, amely kö­zelebb hoz egymáshoz két népet. Ez az elméleti irány­vonal határozza meg a ta­nárképző főiskola ügyveze­tő elnökének és tagcsoport­jának munkáját. Ennek okán nemcsak az évfordulók méltó megünneplésére töre­kednek, hiszen sok lehetősé­get látnak a kapcsolatok ápolása terén. Példának okáért egy olyan gazdaság­földrajzi sorozat bemutatá­sában, amelyből a Szovjet­unió különböző köztársasá­gainak életébe pillanthat­nak be, megismervén a legfrissebb szovjet eredmé­nyeket. Avagy az Odesszai Pedagógiai Főiskolával va­ló többéves kapcsolat, amely .lehetővé teszi, hogy a nem nyelvszakos hallgatók is el­tölthessenek néhány hetet nyelvgyakorlás céljából. Lévén a jövő pedagógu­sainak képzője a/ intéz­mény, nem mindegy, milyen eszközöket, módszereket mu­tatnak, adnak útmutatásul a hallgatóknak, a népek kö­zötti barátság ápolására. A módszer „egvszerű": rámu­tatni a másik ország érté­keire, a zene, a természet­tudományok, az irodalom, az élet minden területén, a ba­rátsági munka legbiztosabb záloga. Ettől válik emberkö­zelivé. telítődik értékes tar­talommal. Aranykoszorús jelvénnyel tüntetik ki holnap az Or­szágházban. Flender Mátyás, a szegedi állomásfőnök erre azt mondja: „Az MSZBT legmagasabb elismerése sze­mélyemen keresztül a MÁV szegedi tagcsoportjának szól, hiszen mind megyei, mind városi szinten, úgy érzem, jó munkát végzünk a ma­gyar—szovjet barátság ápo­lásában." Szűkítve a köri, a kitün­tetés minden bizonnyal a kisebb közösségnek, a nagy­állomás MSZBT-tagcsoport­jának is szól, amelynek munkáját immáron 11 esz­tendeje Flender Mátyás irá­nyítja, szervezi és fogja ösz­sze. Másik megyei küldöttünk, Szendrei János fentebb úgy fogalmazott, a legfontosabb­nak tartja a barátsági mun­kában, hogy az emberek minél előbbre tartsák saját szakmájukban megismerni és figyelemmel kisérni a másik nép eredményeit. Pontosan így gondolja ezt az állomásfőnök is, s ezért emeli első helyre azt a ba­ráti-szakmai megállapodást, amelyet az Odesszai Vas­úti C.somópont kollektívájá­val kötöttek, és amely mind­két lelet — nyolc esztende­je már — versenyre ösztön­zi. A szakmai téren többet és újat felmutató kollektíva nyeri el — évente mindig más — a vándorzászlót. Az eln.últ esztendőben ezt a nagyállomás nyerte. A mun­kaverseny új módszerek, technikák egymás közötti cseréjét szolgálja. A szak­mai cserelátogatások alkal­mával pedig nemcsak az is­meretek bővülnek, hanem baráti kapcsolatok is szület­nek. Nagyon fontosak a hét­köznapi kapcsolatok — ál­lítja a szegedi állomásfőnök —, ezen nemcsak az ünnepi alkalmakkor megrendezett baráti találkozók értendők. Ugyanilyen fontosak azok az alkalmak is, amikor a pályaudvaron a barátság csupán egy útbaigazítás ere­jéig mutatkozik meg. A szegedi nagyállomás főnöke, jóllehet több mint tíz esztendeje munkálkodik az MSZBT-ben, most vesz részt első alkalommal a tár­saság országos' ertekezletén megyei küldöttként. Ha az idő engedi, lehet, hogy hoz­zászól a testület tanácskozá­sán. Kérést tolmácsolna. Szeretnék, ha az utazási irodák több segítséget nyúj­tanának a barátsági munká­hoz, konkrétan úgy, hogy a nem hivatalos látogatásra utazó csoportokat segítenék szakmai programok meg­szervezésében. Papi békegyűlés Szegeden A Hazafias Népfront Csongrád megyei és városi bizottsága, a megyei Római Katolikus Papi Békebizott­ság elnöksége, valamint me­gyénk egyházközi békebi­zottsága tegnap, csütörtökön papi békegyűlést rendezett. A megjelenteket Imre Ernő lelkész, a megyei egyházkö­zi békebizottság elnöke kö­szöntötte, majd felkérte elő­adásának megtartására Se­bestyén Nándornét, az Or­szágos Béketanács elnökét, a Békevilágtanács alelnökét. Orvosoktól a diákokig Kevés a főfoglalkozású üzemorvosok száma a me­gyében. Sokan csak ideig­óráig vállalják a gyógyító­munkát a gyárakban. A gaz­dasági vezetők félvállról ve­szik az üzemegészségügyet. Több helyen nincs a rende­lőkben telefon. A felszerelt­ség rossz. Ezekről a kérdésekről be­szélt dr. Kovács Katalin, üzemi szakfőorvos tegnap a megyei munkavédelmi bi­zottság ülésén. A testület ar­ról is vallott, hogy a rehabi­litációs bizottságokra nagy szerep vár a megfelelő mun­kalehetőségek kialakításá­ban. Az üzemegészségügyi munka népszerűtlenségét nö­veli a gyári rendelőkben dol­gozók roppant alacsony ke­resete. A továbbiakban megismer­kedhettünk az oktatási in­tézményben folyó munkavé­delmi munkával. Gargyán Zoltán igazgató, a Fodor Jó­zsef Élelmiszeripari Szakkö­zépiskola cselekvési prog­ramját ismertette. Itt a munkakörülmények a koráb­bi évekhez képest romlot­tak. A mindennapi munkát veszélyeztető tetőbeázások megszűnése majd csak a jö­vő évre várható. A 600. Sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézetben ebben az évben ti ­zenhat esetben fordult elő baleset tanulókkal. A ki­esett munkanapok száma 252. Javult a baleseti sta­tisztika a 602. Sz. Ipari Szak­munkásképző Intézetben, ahol beszerezték és kötelező­vé tették a védőeszközök használatát. A gyűlés szónoka minde­nekelőtt köszöntötte Udvar­di József megyés püspököt, aki a napokban ünnepelte az egyház szolgálatában eltöl­tött 50 esztendejét. Az Or­szágos Béketanács elnöke ezt követően előadói beszédének első részében a nemzetközi helyzetről szólt, emlékeztet­ve a közelmúltban megtar­tott reykjaviki nagyhatalmi találkozóra. Az Országos Béketanács elnöke előadásának követ­kező részében az elmúlt hó­napban megtartott koppen­hágai béke-világkongresszus munkájáról beszélt. A min­den eddiginél nagyobb sza­bású találkozón a béke­biztonság ügye mellett nagy hangsúlyt kapott a gyarma­ti sorban élő népekkel való szolidaritás, az éhezés el­leni harc. A papi békegyűlés előadói beszédének utolsó témaköre a magyar békemozgalom időszerű kérdéseivel, a XI. Országos Békekonferencia előkészítésével foglalkozott. Ennek kapcsán Sebestyén Nándorné elmondta, hogy országszerte folynak az elő­készületek, amelyek során a különböző békeközösségek értékelik az elmúlt két esz­tendőben végzett munkáju­kat, és megbeszélik további békeprogramjaikat. Az elmúlt időszak ma­gyar békemozgalmára visz­szatekintve hangsúlyozta, hogy a mozgalom belpoliti­kai szerepe növekedett. Eredménynek tekintette az ifjúság körében végzett mun­kát, a munkások, szocialista brigádok aktivitásának fo­kozódását a mozgalomban. Elismeréssel szólt a „Peda­gógusok a békéért", vala­mint az „Orvosok a nukleá­ris háború ellen" elnevezésű békeakcióról. Hiányolta vi­szont a művészeket, falusi fiatalokat a békéért folyta­tott hazai megmozdulások­ból. Az egyházak békemunká­ját dicsérendő hívta fel a figyelmet azokra a gyűjté­sekre, amelynek célja az éhező afrikaiak megsegíté­se. Az Országos Béketanács elnöke végezetül hangsúlyoz­ta. napjainkban minden ed­diginél fontosabb szerepe van a békemozgalomnak. Eredményes munkálkodása a világ békeszerető erőinek együttes fellépését köve­teli. A papi békegyűlést köve­tően Sebestyén Nándornét Molnár Sándor, a népfront Csongrád megyei bizottságá­nak titkára látta vendégül, és tájékoztatta a XI. Orszá­gos Békekonferencia helyi előkészületeiről. K. K.

Next

/
Thumbnails
Contents