Délmagyarország, 1986. november (76. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-15 / 269. szám

DM UMVEVÁi 110 Szombat, 1980. november 15. Sírversek, sírföliratok Szegeden A múlt században még dívott a sirföliratok készítése. Az első világháború után, mint annyi más régi szokás, ez is elhalt. Érdekes, hogy nagyjaink nyugvóhelyén, lett légyenek a/ok irók (Dugonics, Tömörkény, Móra, Juhász stb.), festők, netán tudósok — nincsenek sírföliratok. Ám még igy sem érdektelen a szegedi sírkertek egy-egy érdekesebb, netán költői s/övegénck a csokorba kötése. A 19. éves Bauernfeind Gyula, a szenttamási hós, aki 1848. június 16-án adta életét a honért, a Belvárosi temetőben nyugszik. íme sírverse: Ki iit aluszsza csendes álmái E békés ham alatt. Mint honvéd a szent küzdelemben Első lett áldozat. A főid, melyért vitézül elhalt Adjon neki csendes nyugalmat. Tőle nem messze pihen Tukacs Imre, aki a betyároktól kapott sebébe halt bele. Sirfölirata alig olvasható, festésre vár: E sírkereszt jeleli TUKACS IMRE porhadó tetemit. Élte 4Kk évében 1852 August 28 Matyhid és Röszke közt esti 7 órakor a rabló Zsiványok halálos lövéssel oltották életét Sept. szerencsétlen neje CZ1MEGH JULI AHA a hű férjet három árvái a gondos jó Apát és fáradliatlan szerzőt e/felejthetetlenül gyászolják szörnyű kimúlását TUKACS IMRE, FERDINÁND és JÓSÉI Üdv néked Istenben Béke Hamvaidnak. 1855. E temetőben tért meg — Tömörkény szép szavával — közanyánk ölébe Klauzál Gábor (1804—1866), az első felelős magyar kormány (1848) földművelés-, ipar és kereskedelemügyi minisztere. Szeged képviselője. Sirjára Jámbor Pálnak (1821 — 1897), a Hiador néven verselő poétának, a későbbi szabadkai gimnáziumi igazgatónak a sorait vésték: Hazádé volt: eszed, szived. Ékes szód: ostorod. Szegényebb vagy dúsabb-e ma. Övé dicső porod! Dúsabb lőn ő, én azt hiszem, És a népé a hit: Szegedhez nem szól senki ügy, Mint szólnak hamvaid. Szabados János (1839—1891) újságírónak és költőnek, (Goethe- és Heine-forditónak!), a későbbi szegedi helyettes polgármesternek a Belvárosi temetőben levő sirjára a saját verséből (Betegségemben) vésetett a kegyelet négy sort: Áldott hely az, ahol immár nem fáj semmi. S nem ijesztő rém a „lenni vagy nem lenni". Ez a kérdés nem bánt az örök álomban. Ott nincs tépelődés, ott csak nyugalom van. Rigó József (1826—1901), a későbbi szegedi ügyvéd a Pilvaxban barátságos viszonyban volt Petőfivel és több márciusi fiatallal. Végigküzdölte a szabadságharcot, majd büntetésül közlegényként besorozták az osztrák ármádiába. Sírverse: Mint ifjú karddal,' mint férfi erős akarattal, Büszke, merész szóval védted a hont s igazát! Szívedben szeretet lángolt, nemesbe a jellem, Az örökös kegyelet környezi álmaidat! A Dugonics temetőben az „örökös kegyelet" háromszor 25 évig tartott, majd meg nem váltott sirját megszüntették. (Ideje lenne elkészítenünk a védett és védendő sírok jegyzékét.) Bérczy Antalnak (1804— 1866), Szeged sáros alkotmányos főkapitányának, két ízben országgyűlési képviselőjének a rókusi temetőben lévő — fájdalmasan gondozatlan — sirját (Rigóéhoz hasonlón) két disztichon ékesili: A magyar ősjelegét arcod hirdette valóban, Szód az igaz férfit, tetted a hü hazafit. Benned a nő jó férjet a gyermek gondos apát bírt, S törhet len lelket veszte a társadalom! Sirvcrsét veje, a már írt Szabados János készitette. (A jelleg szót az időmértékes v erselés szabályai miatt írta egy l-lel.) Ő irta anyósának, Bérczyné Béró Borbálának (1810-1889) a disztichonját is: Drága halottunkon nem végképp úr az enyészet, Emlékét őrzi s áldja örökre szívünk ! Kulinyi Zsigmondnak (1854—1905), a Szegcdi Napló főszerkesztőjének, a Város monográfusának a zsidó-temetőben levő obcliszkjára az egykori szegedi diáknak, Szávay Gyulának (1861-1935) a verse kerüli (1906): Kinek hűlt porait öleli e sírbolt, mint ez őrző gránit, tiszta és erős volt. Szolgálta hazáját érte égő gonddal, vasverő munkával, aranyliegyű tollal. Egy egész életet keresztül dolgozott, s nem szerzett magának, csak ezt az oszlopot. Köztudott, hogy a Vizbcn (1879) elhalt eleinket az egyetlen cl nem öntött temetőben, az űjszegediben hantolták cl. Közös sirjukon levő obeliszken (1906) disztichon olvasható: 1 észben haltatok el. Szeged él! Emlékleket őrzi. Isteni áldásért hamvaitokra könyörg. Makó Lajos (1854—1908) szegedi színigazgatónak a református temetőben levő sirján Somló Sándornak (1858—1916), az egykori szegedi színésznek (1881 — 1887), a pesti Nemzeti Színház későbbi igazgatójának a versrészlete olvasható (1909); ...Fölemelt fejjel, nem görbítve hátat, Igazak úttalan ugarát jártad. Sohasem kértél — mindig csak adtál, Kincseket osztva is — szegény maradtál!... Kőhegyi Lajos (1853-1924) kórházi főorvosnak 1928ban avatták föl a református temetőben levő síremlékét. Epitáfiumát Móra Ferenc irta: Áldott neved megőrzi e gránit, S élőnek érez szívünkben a hit. Hogy az aranyló csillagok felett Vigyázza minden léptünk két szemed. Mi veled vagyunk és te mivelünk, Hűbb a kőnél a mi szeretelünk. Nem bírt vele a halál pallosa. Mi el nem válunk egymástól soha. A murányalji születésű Eirbás Nándornak (1863— 1932), a jónevű zoológusnak; a szegedi fölsőkereskedelmi iskola tanárának, s emellett a városi iparostanonc iskola igazgatójának a sirja a Dugonics temetőben van. . Móra F erenc, aki két évig tanoncoktató, és igy beosztottja volt, Kalclnált szóda c. örökzöld táréájában villantotta föl alakját. Fiának, Firbás Oszkár (1894— 1958) középiskolai igazgatónak, a Dugonics Társaság egykori főtitkárának a fölkérésére sirvcrsét Márky Imre (1881 — 1970) szegedi költő irta: Édesanyánk bűbájos bölcseje: zólyomi fenyves, Hol meg apánk született, bérckoszorús Gömör az. Hitvesi hűség tiszta derűje ragyogta be lelkük: Sík Szeged őrködik itt hamvaik álmu Jelelt. APRÓ FERENC Váci utca — Belváros, 12 óra 20 perc SCHMIDT ANDREA KÉPRIPORTJA