Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-02 / 232. szám

2 Csütörtök, 1986. október 2. Losonczi Pál látogatása Borsod megyében Losonczi Pal, az MSZMP Politikai Bizottságának taRja, az Elnöki Tanács elnöke kétnapos látogatást tett Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Szerdán, látogatásának második napján, a megye vezetőinek kíséretében Sátoraljaújhelyre utazott. A városi pártbizottság székházában Skapinyecz Gyula, a városi első titkár és Kazsimérszki Ferenc, a városi tanács elnöke fogadta és tájékoztatta a történelmi nevezetességű zempléni város és környéke társadalmi, gazdasági helyzetéről. Elmondották, hogy a csaknem 22 ezer lakosú településen, amely most ünnepli alapításának 725. évfordulóját, az utóbbi években számottevő mértékben növekedett az ipari kisüzemek, szövetkezetek száma, s ezzel nőtt a munkalehetőségek köre is. Olyan jelentős középüzemek fejlődtek ki, mint az Elzett Certa Gyár, a Hegyalja Ruházati Szövetkezet és a telefongyár üzeme. A város és városkörnyék ipari termelésének éves értéke ma már meghaladja a 4,5 milliárd forintot. Ugyanakkor jelentős fejlődés következett be a lakásépítés, az egészségügyi és oktatási intézmények fejlesztése területén is. A tájékoztatót követő városnéző séta során az Elnöki Tanács elnöke megtekintette a műemlék épületekben gazdag belvárost, a napokban átadott 8 tantermes korszerűen felszerelt új általános iskolát. A látogatás következő állomása Széphalom volt. Losonczi Pál ott elsőként a Kazinczy-mauzóleumot kereste fel, és koszorút helyezett el Kazinczy Ferenc síremlékén. A program Sátoraljaújhelyen folytatódott. Az Elzett Certa Gyárban Losonczi Pál meghallgatta Szilágyi László vezérigazgató beszámolóját az ez év januárjában önállósult vállalat helyzetéről, munkájáról. Mint a vezérigazgató elmondta, Szovjetunióba több mint 300 ezer, Lengyelországba pedig 60 ezer gépkocsizárat, úgynevezett veretet szállítanak évente. Mágneses záraik világszerte keresettek. A beszámolót követő üzemlátogatás után a gyár egyik fiatal dolgozója — Orosz József szakmunkás, a csiszolóműhely meó-csoportvezetője — látta vendégül saját otthonában az Elnöki Tanács elnökét. Feleségével és két fiúgyermekével együtt köszöntötte kedves vendégét kétszobás lakásában, amelynek megszerzéséhez a gyár is jelentős támogatást adott. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei látogatásának befejezéseként az Elnöki Tanács elnöke részt vett és felszólalt a Sátoraljaújhely várossá nyilvánításának 725. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi tanácsülésen. Az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a kormány üdvözletét tolmácsolta a város minden lakójának, sok sikert kívánt nekik a következő évek munkájához, lakóhelyük további gyarapításához, szépítéséhez. Az ünnepi tanácsülés után, amelyen díszpolgári címet és Pro Urbe kitüntetéseket is átad tak, Losonczi Pál elutazott Borsod megyéből. RÁDIÓTELEX SARLÓS ISTVÁN MEGBESZÉLÉSE A hivatalos látogatáson az NSZK-ban tartózkodó Sarlós Istvánt, az MSZMP PB tagját, az Országgyűlés elnökét szerdán fogadta Richard von Weizsäcker, az NSZK államfője. A nyugatnémet elnök, aki a közeljövőben Magyarországra látogat, négyszemközti megbeszélést folytatott vendégével. FOGADÁS Zhu Ankang, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából fogadást adott szerdán a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Maróthy László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Péter János, az Országgyűlés alelnöke, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, valamint a politikai, gazdasági és a társadalmi élet számos vezető személyisége. GORBACSOV3ESZÉD Az SZKP Központi Bizottságának szilárd meggyőződése, hogy a gyorsítás, az átalakítás, a szovjet társadalom minőségileg új állapotának megteremtése elképzelhetetlen az eszmei és elméleti tevékenység élénkítésé, a szocializmus társadalmi viszonyainak tökéletesítését szolgáló lépések megbízható tudományos megalapozása nélkül — mondotta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a szovjet felsőoktatási intézmények társadalomtudományi tanszékvezetőinek országos tanácskozásán elhangzott beszédében. Biztató jelek Várakozás, megelégedettség, reménykedés — így lehetne talán a legtömörebben összefoglalni a világ szinte minden tájáról érkező hírek tartalmát, azokat a hivatalos, nemegyszer kormánynyilatkozat szintű reagálásokat, amelyek a jövő heti Reagan—Gorbacsov találkozó bejelentése nyomán születtek. S a megkönnyebbülés jogos is, hiszen feszültségtől, kölcsönös vádaskodástól terhes hetek után röppent világgá a reykjavíki találkozó híre. A két külügyminiszter, Shultz és Sevardnadze négyszeri találkozója, a beható tárgyalások bebizonyították, hogy kellő rugalmassággal. a közös, valóban jelentős kérdések előtérbe helyezésevei el lehet hárítani a kétoldalú viszonyt zavaró bármilyen akadályt. örvendetes tény, hogy most már Daniloff-. illetve Zaharov-ügy kellemetlen ballasztjától mentesen készülhet a két államférfi a jóval lényegesebb, az egész emberiség jövőjét érintő ügyek megtárgyalására, arra, hogy a tavalyi genfi csűcs szellemében folytassák a megegyezés lehetséges területeinek felkutatását, mindenekelőtt a fegyverzetkorlátozás teren változatlanul fennálló ellentétek felszámolását, vagy legalábbis szűkítését. A munkatalálkozónak beharangozott izlandi csúcs épp ilyen szempontból igazán jelentős. Tükrözi ugyanis. hogy mindkét fél érdekelt egy leendő megállapodás megkötésében, s ennek érdekében adott esetben hajlandó bizonyos engedményekre is. A nagy kérdés, hogy mekkora esélye van a sikerre a szovjet pártfőtitkárnak és az amerikai elnöknek? Hiszen a — nevezzük így — „közbülső csúcsra" nyilvánvalóan azért van szükség, mert az egyéb két- és többoldalú tárgyalásí fórumokon mindeddig nem tudtak áttörést elérni a két felet szembeállító kérdésekben. Moszkvában változatlanul azt vallják, hogy a következő, Washingtonba tervezett csúcson érdemi megegyezést kellene elérni, akár a nukleáris robbantások moratóriuma, akár a közép-hatótávolságú rakéták, akár az űrfegyverkezés témakörében. A reykjaviki csúcs bejelentése azért számít egyértelműen biztató jelnek, mert — a meglevő, említett nézetkülönbségek ellenére — esélyt mutat arra, hogy e legégetőbb kérdésekkel kapcsolatban előrelépés történhet. Ez megteremtené a lehetőséget Gorbacsov soron levő amerikai útjához, s az ott kötendő, átfogó jellegű egyezmények aláírásához. Ha ez valóra válik, akkor az eddig jobbára csupán gejzírjeiről és vulkánjairól ismert kis szigetország, Izland, a nemzetközi béke és biztonság- szempontjából kiemelkedő fontosságú politikai színhellyé válna. Szegő Gábor Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja 8. A decemberi határozat Az ellenforradalom alapjaiban rázta meg a pártot is. 1956. december l-jén az MSZMP-nek 1980 szervezete és 37 812 tagja volt. Január közepén a párttagság létszáma már meghaladta a 125 000 főt, majd a belépések és átigazolások után a június végén tartott országos értekezletig befejeződött az MSZMP újjászervezése. Ekkor a párttagság száma 345 733, ami a volt MDPtagság mintegy 40 százalékát tette ki, s 12 985 pártalapszervezet működött. A többség, az MSZMP tagjainak 85 százaléka tagja voltazMDPnek is. de nem lebecsülhető számban — több mint 50 ezren! — az ellenforradalom hatására, a párt megtisztulása, eszmei megújulása láttán, a legnehezebb időkben, mondhatnánk szinte demonstrálva a szocializmus aktív támogatását, döntöttek úgy, hogy a kommunisták soraiba lépnek. Egyébként az MSZMP vezetése már a kezdet kezdetén nyomatékosan figyelmeztette tagjait: „Megértő, baráti, elvtársi Kapcsolatot kell fenntartani azokkal a volt MDP-tagokkal, akik még az elmúlt időszak megrázó eseményeinek hatása alatt állanak, és egyelőre nem kívánnak a párt tagjai lenni." A párt újjászületésének alapvető feltétele volt, hogy felszámolják az eszmei zűrzavart. Ebben történelmi jelentőségű tett volt a Központi Bizottság 1956. december 2-i, 3-i, 5-i ülése, és az ott elfogadott határozat. Ez a marxista—leninista elemzés szabatosan kifejtette az ellenforradalom kiváltó okait, a fő mozgató erőket, és a jellemző sajátosságokat; olyan tisztánlátást sugárzott, olyan előrelátással fogalmazta meg a tanulságokat, hogy fő vonásaiban mindmáig érvényes meghatározója az MSZMP tevékenységének. Az ellenforradalomnak — mert amint a határozat leszögezte, az volt, nem pedig „forradalom" vagy „nemzeti forradalom", még ha demokratikus tömegmozgalomból nőtt is ki, amelyben jobbító szándékkal vettek részt a háttérben meghúzódok ellenforradalmi céljait nem ismerő, becsületes dolMessandro Natta elutazott Budapestről (Folytatás az 1. oldalról.) tájékoztatták egymást a két ország helyzetéről és pártjaik tevékenységéről, véleményt cseréltek a nemzetközi élet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fontosabb kérdéseiről. Áttekintették a két párt hagyományosan jó kapcsolatait, és megerősítették azt a kölcsönös szándékot, hogy a pártközi együttműködést tovább erősítik. Méltatták a jól fejlődő magyar —olasz kapcsolatokat. Az OKP főtitkára és kísérete szerdán, kora délután elutazott Budapestről. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Szűrös Mátyás búcsúztatta. Alessandro Natta elutazása előtt találkozott a magyar és a nemzetközi sajtó munkatársaival a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában. A sajtókonferencián Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője köszöntötte a megjelenteket, majd az olasz főtitkár röviden összegezte első magyarországi látogatásának tapasztalatait. A Kádár Jánossal és az MSZMP más vezetőivel folytatott megbeszélések jelentőségét növeli a jelenlegi politikai helyzet, valamint az a tény, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodott a Gorbacsov főtitkár és Reagan elnöki közötti találkozó közeli időpontjában — mondotta az olasz főtitkár, majd arról szólt, hogy tárgyalópartnereivel megvitatták a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, köztük a leszerelés, az enyhülés és a különböző országok közötti együttműködés témakörét. A megbeszéleseken abból a meggyőződésből indultak ki, hogy nemcsak a nagyhatalmak, hanem a kis országok — mint amilyen Olaszország és Magyarország — is fontos szerepet játszhatnak a világpolitikai folyamatokban, ösztönözhetik a feszültség, a fegyverzetek csökkentését, a gazdasági együttműködés elmélyítését. Ezzel összefüggésben az OKH főtitkára hangsúlyozta: bár a két ország eltérő politikai és katonai rendszerhez tartozik, mindkét állam tanúbizonyságát adta annak, hogy képes az együttműködést szolgáló konstruktív kezdeményezésekre. A találkozókon kölcsönösen tájékoztatást adtak a pártvözetők a két ország helyzetéről; az OKP főtitkára ismerkedett a magyarországi reformfolyamattal, s szolt többek között az Olasz Kommunista Pártnak az ország életében betöltött politikai szerepéről. 'Kérdésekre válaszolva. Alessandro Natta kijelentette: a kommunista párt súlyos politikai hibának ítéli az olasz kormány lépését, amely szerint bejelentette, hogy az ország csatlakozik a csillagháborús tervhez. Mint megállapította: ez a tény nem segíti az európai enyhülés folyamatát. Pártja mindent megtesz annak érdekében, hogy a közvélemény hatására a parlament határozzon e kérdésben. Az OKP tevékenysége a továbbiakban is arra irányul — szögezte le a főtitkár —, hogy kezdeményezésekkel, konkrét programokkal segítse elő az Olaszországban meglevő kérdések megoldását. S mint ahogy a mostani tárgyalásokon is hangsúlyozták : erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy sémáktól menles, a valóságot tükröző válaszokat adjanak a felvetődő kérdésekre. (MTI) gozók és a jó hazafiak — négy alapvető oka volt. Az első helyen a Rákosi —Gerő-klikk tevékenységének züllesztő, bénító hatását foglalja össze tömören a határozat. És amit a régi vezetőség súlyos hibáiról, sőt bűneiről megsemmisítő ítéletként mond, az ellenkezőjére fordítva program, ténykedési mód és stílus a megújuló párt számára. Az MDP régi vezetősége 1948. végétől, tehát a fordulat éve után letért a marxizmus— leninizmus elvi alapjairól, szektás, dogmatikus politikát folytatott, parancsolgató módszereket honosított meg. Akadályozta a demokratizmust, súlyosan megsértette a törvényességet. A gazdasági élet irányításában a legnagyobb hiba az volt, hogy az ország adottságait — például az iparágazatok feszített, gyors ütemű fejlesztésekor — figyelmen kívül hagyta, a termelőszövetkezeti mozgalmat, főleg az önkéntesség elvének megsértésével, kompromittálták a parasztság szemében. Gépiesen másolták a szovjet példát, helytelenül értelmezve a magyar—szovjet barátságot, a nemzeti érdekeket háttérbe szorították, a haladó hagyományokat és a nemzeti értékeket lebecsülték, és ezzel a nemzeti és hazafias érzéseket sértették. A kommunista párttól idegen módszerek szakadáshoz vezettek a párt és a dolgozó tömegek között. Mindezt tetézte, hogy e vezető klikk még az SZKP XX. kongresszusának tapasztalatai alapján sem ismerte be súlyos hibáit, bűneit, mivel hatalmi állásaihoz görcsösen ragaszkodott. Mikor pedig már úgyszólván az egész párttagság (szembefordult velük, a kritikát frakciózásnak minősítették, és továbbra is akadályozták a hibák pártszerű és demokratikus kijavítását. A második helyen Nagy Imre és csoportjának a jogos kritika pozícióiból, különösen 1956 tavaszától, revizionista elhajlásba torkolló, majd a reakciós elemek rendszerellenes törekvéseinek is utat nyitó tevékenységét jelölte meg okként a decemberi határozat. Megjegyzendő, hogy a Nagy Imre-csoport ténykedését a későbbiek folyamán, nyilvánvalóan új ismeretek birtokában, ennél szigorúbban ítélte meg a part- és államvezetés; nem csupán a pártellenzék jobbszárnyának, hanem a néphatalom elárulóinak minősítették, és ennek megfelelően bíróilag is felelősségre vonták őket; Nagy Imrét és még három társát 1958 júniusában halálos ítélettel sújtották. A harmadik tényező: a horthysta, kapitalista-földesúri elemek, akik itthon illegálisan szervezkedve, a Nyugatra menekült elvbarátaiktól támogatva a tömegek elkeseredését, a szocializmus híveinek bénultságát kihasználva, hatalmuk restaurálására, az 1945 előtti állapotokhoz való visszatérésre törekedtek, bármilyen áron. Végül döntő szerepe volt a magyarországi eseményekben a nemzetközi imperializmusnak, amely minden lehető módon igyekezett beavatkozni, uszított és szervezkedett a népi rend ellen, nagymértékben a nyugati rádiók és adóállomások útján. Céljuk az volt, hogy a tömegeket a népi demokratikus rendszer, a népköztársaság ellen fordítsák, és az ellenforradalom nyeregbe segítésével hajlottak még arra is, hogy új háborús tűzfészket nyissanak Európa szívében. Már a decemberi határozat nyilvánosságra hozása után, de azóta is, visszatérően, egyesek azt feszegetik, hogy nincs-e valamiféle „fontossági rangsorolás" a négy ok között. Hangsúlyozni kell, hogy az ellenforradalmat előidéző négy tényező együtt, egymással összefonódva hatott, így az egyik sem törölhető ki az összképből. De persze az tagadhatatlan, hogy sem a külső, sem a belső ellenség, sőt az úgynevezett revizionista ellenzéki tevékenység sem vezethetett volna Ellenforradalmi iázadáshoz — ezek kisebb-nagyobb mértékben a népi hatalom egy évtizedes fennállása alatt mindig működtek —, ha nem lett volnak meg a táptalaj a felkeléshez, amelyet a Rákosi —Gerő-klikk antimarxista politikája, a torzulások és a bűnök teremtették meg. Ebbe ágyazódtak be, nőttek ki az ellenzékiek, és ezen a helyen indultak rohamra az ellenségek. Az 1956. decemberi határozatban a párt tevékenységének elméleti és politikai alapjairól, és a szervezeti és vezetési módszereiről szóló paszusok meggyőzőek. Az MSZMP „viszszavonhatatlanul szakít mindazzal, ami a múltban rossz és helytelen volt, ugvanakkor ápolja és továbbfejleszti mindazokat a nagy értékeket, amelyek megvoltak mindvégig a magyar kommunista mozgalom 38 éves történelmi harcában. Élesen elítéli az MDP Vezetőségének bűnös, dogmatikus hibáit, a leninizmus eltorzítását." Ez a dialektikus — elhatároló, de egyben a forradalmi folyamatosságot is vállaló — állásfoglalás kiegészült azzal, hogy hangsúlyozta: az elméletet és gyakorlatot a magyar viszonyoknak, a jelen követelményeinek megfelelően kell alkalmazni, fellépett a másolás ellen, és ki merte mondani, hogy „a szocializmus építésének sajátos, magyar útján akar haladni." A szervezeti és vezetési rendszabályok alapelve az, hogy az országot vezető párt nem uralkodó, hanem a nép szolgálatát tartja szép hivatásának. Tisztaság, puritanizmus, 'példamutató áldozatkészség a munkában — ezt követeli a part minden tagjától. A ddemokratiku.i centralizmusnak — éppen a múlt tapasztalatai alapján nagy hangsúllyal a demokratikus vonásait emelte ki, felhíva minden szervezetet és tagot, hogy bátran lépjen fel a szektás, antidemokratikus vezetési módszerek felújításának minden kísérlete ellen. Fontos figyelmeztetés, hogy nem lehet a párt tagja, aki szembekerült a¿ internacionalizmussal és nacionalista álláspontot képvisel. A határozat V. fejezetében az aktuális teendők mellett perspektivikus kérdések is megfogalmazódtak. így az <T javaslat is, hogy az állami szervek, a legjobb gazdasági szakemberek bevonásával dolgozzák ki az új helyzetnek megfelelő gazdasági politikát. Irányelvként újra figyelmeztetett a hazai gazdasági adottságok figyelembevételére, az egyéni kezdeményezés, a szaktudás, ós minden területen az anyagi ösztönzés érvényesítésére. A tervezés fontossága nem csökkent — állapította meg —. de nem részletes utasítás, hanem a legfontosabb népgazdasági és fejlesztési arányok megállapítása a feladat. A gazdaságpolitika elsődleges szempontja a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelése. A decemberi határozat kétfrontos szellemével nagy hozzájárulás volt a gazdasági, társadalmi, politikai konszolidálódáshoz. (Következik: A konszolidálódás folyamata.) ' '' ., rp*r* . i * i i ii nktflii # !