Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-10 / 239. szám

91 Péntek, 1986. október 3. Mini Színpad, maxi ambíciók Létrejöttükről már beszá-' moltunk. ám hogy mi is lett belőlük mostanra, külön megér egy miset: az Ifjúsági Rendező Iroda gyermekszínházaként működik már a szegedi Mini Színpad. Az egyelőre nyolctagú társulat az 1985 86-os évadban ót. korábban játszott. azaz fölújitott előadást tartott műsoron — es het új művet mutatott be. Egy premier volt Szegeden, egy pedig — Koppenhágában, a Mini Színpad dániai vendégszereplésén ... Repertoárjuk az 5 és 10 év közötti korosztálynak készült, a közismert, „genezist" jelentő Rémusz bácsi meséitől a Fortélyos mester királyságáig ... Az együttes jelenlegi helyzetét szemlélve a legfeltűnőbb — színvonaltól, körülményektől, feltételektől függetlenül — a maximális ambíciók ténye. Az. hogy az együttes az elmúlt évadban Magyarországon játszott 209 előadásából tizennegyet külföldön valósított meg (harmincat a szűkebb hazát jelentő Szegeden). Hogy itt, itthon összesen 4500, külföldön 65 ezer kilometert utaztak. ,!több mint ötvenezren látták produkcióikat (előadásonként 250-es nézőszám átlaggal) — s mindezt keveslik. Üj, ötrészes gyermekprodukció-sorozat bemutatását tervezik, a Mackó Misi utazásait, Szegeden legalább tizenöttel több előadást szeretnének, mint tavaly, a város bérleteseinek számát nyolcszázzal szeretnek növelni, a külföldi fellépesek mennyiségét 18—20-ra bővíteni. Jövő májusban pedig Szegeden olyan nagyszabású, ötnapos gyermekszínházi találkozó rendezését fontolgatják, amelyen egyaránt részt vennének neves külföldi és hazai gyermekszínházi együttesek, Szabadkától Angliáig, Dániától Japánig, Kaposvártól Békéscsabáig. Hogy mi, hogyan, mennyire valósul meg mindebből, a maximális ambíciók közül mi számít maximaiizmusnak, mennyi a nagyra törő légvár, mennyi az illúzió stb. — persze más, újabb misét ér meg. Viszont, hogy vállalkozásba fogni a kultúra területén is legalább ilyen nagyságrendű igényekkel szabadna, az biztos. D. L. Repülő főrendező Hernádi Oszkár felvétele Ma, pénteken este díszelőadást tartanak a Szegedi Nemzeti Színházban: az építőknek mutatják be a Hegedűs a háztetön-t. Itt alkalmazzák először a színház új műszaki berendezései kózül az emelőszerkezetet, melyet az előadás rendezője, Sándor János, tagozatvezető-főrendező, személyesen próbált ki. Negyvenéves a forint Rendkívül érdekes pénztörténeti kiállítást készít elő a Fekete-házban Nagy Adám muzeológus — a forint megjelenésének 4U. évfordulója alkalmából. A leendő tarlatlátogatóknak ritka látványban lesz vészük: a forint pénzrendszer összes pénzét együtt hétköznapi halandó nem sűrűn szemlelheti. Az 1945 óta megjelent forgalmi és emlékpénzek mellett fényképek, grafikonok, dokumentumok segítsegevel bemutatják a gazdasági, politikai „környezetet" is. sőt. a forint megjelenésének előzményeit. Az 1945—46-os infláció legendássá vált nagy címletű bankjegyeit talán ma is mindenki (legalábbis a felnőttkorúak) ismeri; ám a kiállításon a pengő pénzrendszert is teljességében, összes megjelent pénzeivel láthatjuk. Naponta „penzezünk" ugyebár, de — ha csak nem vagyunk szakmabeliek, numizmatikusok, vagy gyűjtök — ritkán vesszük komolyan szemügyre: milyen a pénzeink külleme Pedig a pénz, azon túl, hogy tudjuk, menynyit er (már. vagy még) — az ország névjegye. A forintra — ilyen szempontból — máig nem lehet panaszunk. Az érmészet szakértői szerint jó munkát végzett 40 éve is Horváth Endre grafikus. Reményi József és Berán Lajos érmészek. Más nézőpontból is érdekes a kiállítás: a pénzek külső megjelenésének változásai a pénz mindennapi szerepének változásait tükrözik. Például: amikor a különféle automaták megjelentek, megjelent természetesen az igény is olyan érmékre, amelyekkel ezek működésbe hozhatók. Amikor a kétforintos helyett máV ötöst, vagy tízest kezdett „nyelni" a legtöbb automata — megjelentek a különféle nagyságú ötösök, tízesek, jeléül annak, hogy nem mindig a megfelelő gondossággal és körültekintéssel bocsátják ki a pénzeket. Egyebek között arra is figyelni kell(ene) ilyenkor, hogy a külföldi érméktől megkülönböztethetők legyenek a mi pénzeink! Ilyen okok miatt vonják be mostanában a régebbi, nagyobb fémtízeseket... Érdekesek aztán a fölhasznált anyag változásai (például: az első forintosok alumíniumból készültek, „puhák" voltak, hamar elkoptak, ezért később ötvözött alumíniumból verték). Vagy: az első 10 és 100 forintosok még ofszet nyomással készültek, az elő- és hátoldali képnyomatok csak később réznyomással (azóta érzékelhetők tapintással is a körvonalak). Szemet gyönyörködtetők (és persze értékesek) az emlékpénzek. Az utóbbi időkben a nevezetes alkalmakra évi 8—10 emlékpénzt bocsát ki a magyar állam, újabban — a világ élelmiszer-ellátási gondjainak oldása céljából — a FAO sorozata is megjeleht az országban. Amolyan kedvcsinálónak a tárlatlátogatáshoz az első ma már forgalomban nem levő forintok mellett néhány szép emlékpénzt fényképeztünk. Köztük van az első magyar arany forint megjelenésének 600. évfordulóján kibocsátott emlékpénz, a kulturális fórum idején megjelent százas, a szovjet—magyar közös űrrepüléskor kiadott emlékpénz, évfordulókon kiadott Petőfi-, Bartók-, Csontváryemlékpénzek. A többit — tessek megnézni a Feketeházban. A kiállítást — melyet a Móra Ferenc Múzeum a Magyar Éremgyüjtők Egyesületének megyei szervezetével közösen rendez — vasárnap délelőtt 11 órakor Horváth Gyula, a Magyar Nemzeti Bank Csongrád megyei igazgatója nyitja meg. Zenei naptár Kamarazenekar, énekesekkel Elmondva ma már eléggé komikusan hangzik Picander szóvege. Schlendrián papa lánya, Lieschen, notórius kávézó, a bősz atya lenevelné mindenáron. („Mama fogjál nekem békát!") A lány bármilyen szankciót eitűr, ám a családfő fején talalja a szöget: férjet helyez kilátásba, ami aztán el is érné a kívánt hatást. . . A lipcsei .• kávéházakat reklámozó együgyű sztorihoz már Bach is hozzátette a maga verbális bölcsességét, a „macska nem engedi el az egeret"; ekképpen lesz teljes a Kávékantáta, ahonnan a szöveg valóban csak ürügy a zseniális komponista humorban sem szükülködő fantáziájának megmozgatására. Ez a különlegesség is elhangzott a szegedi szimfonikusok kamaracsapatának szerda esti filharmóniai koncertjén, amikoris a Tisza Szálló nagytermében valóban tűt sem lehetett leejteni. A dirigens Oberfrank Géza maroknyi operagárdát is pódiumra vezényelt, nem tagadva meg nálunk tapasztalt önmagát. hogy a szimfonikus kamaravilágban is előszeretettel fordul az emberi hanghoz, a tágabb formákhoz, amikent művészi habitusa, egyénisége inkább a komplex lehetőségeket fürkészi. Kitűnően sikerült összeválogatni a programot, eltérően a szokványostól, színesen, izgalmasan. Bach III. (Ddúr) szvitjét, ha máshonnan nem. az Áriáról mindenki ismerheti — sajnos ennek tolmácsolásakor bizonytalankodtak föltűnően a vonósok, a hangzás némileg testesebbre vastagodott: táncszámok füzérétől több hajlékonyságot, kecsességet várni. Szerencsére a fúvósok, a rezesek kitettek magukért, A szünet után hallott Stabat Mater Pergolesié, a maga 12 tételével szintén különlegesség számba megy, lírája rendkívül expresszív, vokálisokban gazdag. A női kettősöket újabban szívesen variálják kórussal. s hogy Oberfrank is ehhez a megoldáshoz nyúlt okosan tette, hiszen ápoltságával, áttetszően tiszta, imponálóan üzembiztos intonálásával egészen kivételes képességű kar állt rendelkezésére, a szegedi Bartók Kamarakórus női szekeiója. Rozgonyi Eva együttese léIrkmelengetően muzsikált a legszebb hangszeren, amihez a valóságos hangszerelek is fogékonyan társultak A színházi opera friss sztárénekese, Iván Ildikó, még a Kávékantáta előtt konferálni kérte, betegen vállalja a föllépést (lemondása az egész koncertet hozta volna kritikus helyzetbe). Ott a megbízhatóan 'daloló Kenessey Gáborral valóban halványabbnak is tűnt (a szélső tenor-recitativókban Bárdi Sándort hallottuk); a Pergoleti-himnuszban viszont Erdélyi Erzsébet oldalán, egészen belelendült: mindketten szép, elegáns frázisokat. produkáltak. Operai léptékű, látványosan összefogott, emlékezetes estet dirigált Oberfrank Géza. Étvágygerjesztőt az előttünk álló koncertévadra, aholis érzékelhetően tapasztalni a közönségen, ajzottan várja, hogy nagyzenekari alkalmakra is viszszatérhessen a már igenigen hiányolt, jó akusztikai viszonyokat kináló, esztétikus nagyszínházba. N. I. Áz egyetemisták és a zene Régebben a rádió, a tévé, természettudományos szekde még a könyvkiadás sem ciója. tudta követni olyan tempóban a kor ismereteit, mint manapság. Elég csak átlapozni az utóbbi évek képzőművészeti albumainak, természettudományos ismeretterjesztő könyveinek vagy komoly zenei lemezeinek a katalógusát. S akkor még rádiós, tévés és TIT-es sorozatokról nem is esett szó, nem beszélve a kitűnő magnó- és lemezfelvételekről, a videói n|, amely egyre nagyobb teret hódit a fiatalok információéhségének kielégítésében. Ha az ember mindent készen kap, könnyen „elkényelmesedik", elveszti természete» érdeklődését, tudásvágyát, amelyért keményen meg kell dolgozni. Korábban a közművelődési lehetőségek meglehetősen szűkösek voltak: könyvtárak, mozik, színházak, koncertek, néhány kiállítás <\'lt/ rendelkezésre. Ezt felismervén hívták életre a szegedi tudományegyetemen közel 30 éve a Collégium Artium et Poytechnikumot. Célja az volt, hogy a művészetek és a tudományok alap- és felsőbb ismereteivel tágítsa az egyetemi és főiskolai hallgatók tudását, s ezáltal hozzájáruljon bizonyos szemlélet-világlátás kialakításához. Ennek megfelelően volt és a mai napig van filmesztétikai, zenei, képzőművészeti, színházi és Gruber László — aki oroszlánrészt vállalt a sorozat elindításában — a megmondhatója, hogy kezdetben óriás- népszerűség övezte a rendezvényeket, mely mára oly mértékben csökkent, hogy már-már megkérdőjelezi a létjogosultságát. Hol lehet a hiba? Miért kong az ürességtől az Aula, miért nincsenek érdeklődők? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Meszlényi Lászlóval, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola adjunktusával és Gyüdi Sándorral, a Szegedi Egyetemi Énekkar é» i Canticum vezetőjével. Megfogalmazásuk szerint a komoly zenét kináló művészek, szakemberek ma „vesztésre állnak", s ennek okát a családi zenei nevelés hiányára vezetik vissza. Ezt az általános iskola sem képes pótolni, hizen a tanítóképzőkben még 1-2 évvel ezelőtt sem volt felvételi kritérium a jó hallás, a zene iránti érzékenység. A középiskolás diák elfoglalt és valóban túlterhelt, zenei nevelésükkel nemigen foglalkoznak, az ének melléktantárgy. Ha az egyetemista ráebred a zene hiányára, lemezt vesz, mert az helyben és bármikor élvezhető. Aki pedig szereti a koncertek különös, vissza nem adható varázsát, az vagy maga is Elismerés a munkásőröknek Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a munkásőrség országos parancsnoka tegnap Szegedre látogatott. A fegyveres testület megyei parancsnokságán Koczkás Ferenc megyei parancsnok jelentést tett a vendégnek az 1986. évi politikai kiképzési és szolgálati feladatok vearehajtásának tapasztalatairól. A tanácskozáson ré*+t vett. és hozzászólt Szabó Sándor. a megvei pártbizottság első titkára is. Borbély Sándor elismerését és köszönetét; fejezte ki Csongrád megyo munkásőrállományának aíj 1986-ban végzett kiváló munkájáért. Hasonlóképpen a pártszervezeteknek, ;( munkahelyi gazdaságveze-i tőknek e kiemelkedő munkát segítő tevékenységükért. Borbély Sándor délután ellátogatott a Szegedi Szalámigyár és Húskombinátba, ahol Bálint László vezérigazgató tájékoztatta a vállalat munkájáról és az ott dolgozó munkásőr-kollektiva tevékenységéről. Búcsú Ruftkai Eválúl és Ladányi Mihálytúl „Eddig mindig megadatott, hogy mindaz, ami az életben nem sikerült, a színpadon valósítsam meg. Hogy ott befldog lehessek, hogy szerethessek, hogy szerethessenek, hogy királynő legyek, gazdag legyek, tündér legyek ..." Ruttkai Eva így összegezte egyik utolsó interjújában hitvallását, melynek szellemében élt és játszott. A Kossuth-díjas kiváló művészt, a Vígszínház tagját csütörtökön utolsó útjára kísérték családtagjai, pályatársai, barátai, ismerősei, és tisztelőinek ezrei a Farkasréti temetőben. A művészetében is megismételhetetlen embertől, a színművészet örök Évájától, a világot mozgató, megfejthetetlen asszonyi titkot, bájt és kedvességet sugárzó embertől Vámos László, a Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkára, a Nemzeti Színház főrendezője búcsúzott a Művelődési Minisztérium, Budapest Főváros Tanácsa, a színházművészeti szövetség és az egész magyar szinésztársadalom nevében. Parancsolj velem, tündérkirálynő — ezek voltak Ruttkai Éva első szavai a színpadon, s ő maga lett a magyar színházművészet koronázatlan tündérkirálynője — Darvas Ivan Kossuth-díjas kiváló művész emlékezett így művésztársára, a Vígszínház társulata és a jelenkor színjátszásának művészei képviseletében. A sírnál, amelyet elborítottak a kegyelet koszorúi, az emlékezet virágai, Lukács Sándor Jászai-díjas színművész vett búcsút Ruttkai Évától a Vígszínház társulata nevében. * Családja, barátai, pályatársai, tisztelői mély részvéttel kisérték utolsó útjára Ladányi Mihály kétszeres József Attila-díjas költőt csütörtökön a Farkasréti temetőben. Ravatalánál Bárányi Ferenc József Attila-díjas költő, a Magyar Írók Szövetsége nevében, mint az 1956 után jelentkező költőnemzedék egyik legtehetségesebb alakjától vett búcsút. Költői munkásságát felidezve emlékeztetett arra, hogy szenvedélyes hangú verseiben a közösségért felelősséget vállaló és érző művészember szólalt meg. Farkas László kritikus, irodalomtörténész a barátok, az Üj Írás szerkesztősége nevében búcsúzott az elhunyttól. méltatta munkásságát, költészetének tiszta, egyszerű hangját. A gyászszertartás után Ladányi Mihály sírját elborították a tisztelet, az emlékezés virágaival. zené»," vagy 'tájékoztatás hiján nem tud a zenei szekció munkájáról. Mert a Collégium Artium 30 éves múltja ellenére nincsenek plakátok, csak szórólapok, melyek nem elegendőek a figyelem felkeltésére. Szükség lenne egy olyan szervezetre, amely magára vállalná a rendezvények kézben tartását. Lehetne ez valamelyik egyetem KISZvagy közművelődési bizottsága% e'setleg egy új szervezet, melyben minden felsőoktatási intézmény, a filharmónia, a színház is képviseltetné magát. Átfogó szervező munka szükségeltetne, s igy koordinációs együttműködés révén megoldható lenne, hogy minden szegedi felsőoktatási intézmény zene iránt lelkesedő hallgatója részt vehessen ezeken az előadásokon. Meszlényi László megemlíti, szívesen látnák a szekcióban a SZOTE és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola hallgatóit is. valamint az ottani zenei tanszék oktatói közül Mihalka Györgyöt, Monoki Lajost, Ordasi Pétert előadóként, kórusvezetőként. Gondolkodik a szekció vezetösege azon is, hogy talán kisebb helyiségekben, klubszerű formában kellene szervezn; az előadásokat, intimebb hangulatot biztosítva. A beszélgetés arról győzött meg, hogy nem szabad veszni hagyni ezt az értékes sorozatot. Mindenképpen folytatni kellene, megfelelő formát találva. G. E. Nemzetközi rádióstanácskozás Budapesten Budapesten ülésezett az OIRT (Nemzetközi Rádióés Televízió Szervezet) rádióprogrambizottsága október 7—9. között. A tagországok képviselői a müsoregyüttmüködés időszerű témáit vitatták meg. A delegáció vezetőit az MSZMP KB székházában fogadta Bereczky Gyula, az agitációs és propagandaosztály helyettes vezetője. A találkozón jelen volt Ritter Tibor, a Magyar Rádió általános elnökhelyettese. (MTI)