Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-09 / 238. szám

3 Csütörtök, 1986. október 9. Miért olyan, amilyen? Miért olyan, amilyen? — kérdeztük lapunk szombati, a várospolitikai fórumra in­vitáló beharangozójában, s hittük, hogy olyan építő vi­táról tudósíthatjuk majd az olvasót, amely zárása egy rossz emlékű terminusnak és nyitánya egy közös város­szépítő periódusnak. Sajnos nem történhet így. bár arra választ ad e szabálytalan tu­dósítás: miért olyan, ami­lyen e hajdanvolt tiszta, vi­rágos Szeged. * Elsősorban és egyelőre a miértre keresték a választ a találkozót meghirdetők, jog­gal hívén abban az alapigaz­ságban, miszerint a betegnél csak akkor alkalmazható a gyógyító terápia, ha a tüne­tek okozói ismertek. Márpe­dig egy városszépítő terápia sohasem volt sürgetőbb, mint mo6t. A Hazafias Népfront vá­rospolitikai munkabizottsága ügy gondolta (ha már senki más erre nem figyelt) immá­ron megkongatja a vészha­rangot, s tisztázza a várost, azaz elóbb inkább a dolgo­kat, Egy asztalhoz ültelte te­hát mindazokat, akik hiva­talból felelősek a napfény városa nyújtotta borús táj­képért, és az ittlakó honpol­gárokat. Meghívót kapott a városgondnokság, a város­gazdálkodás, a tanács, a ter­melőszövetkezetek parkfenn­tartó részlegei, valamint az itt elöket képviselő lakóterü­leti bizottságok, népfront­körzetek tagjai. A cél — mely oly biztatónak tünt — pedig nem volt más, mint egy őszinte párbeszed lehe­tőségének megteremtése. • és bombázták a kérdé­sek a városgondnokság veze­tőjét, gondolván ő a város­gazda, az egyetlen kakas. Mindenki kérdezett, hozzá­szólt, sorolta a saját háza tája piszkos ügyeit. A rész — a városrészek, lakótelepek, utcák — lakóinak eleddig visszafojtott panaszai' törtek fel. A mozaikokból pedig lassan összeállt a teljes kép, amely azonban mégsem volt azonos a város köztisztaságá­nak egészét érintő nagy horderejű gondokkal. Az itt elhangzott — utcára lebontott — panaszok ismer­tetésétől úgy hisszük eltekint az olvasó. Ezek egyébként is jegyzőkönyvbe vétettek. De a téma lényegét méltán repre­zentáló két példát talán ér­demes felidézni. A szőregiek. képviselője mesélte: az itt lakók saját kezdeményezé­sükre egyhektáros területen szerettek volna parkot ki­alakítani. A városgondnok­ságot három évig ostromol­ták valamiféle koprodukció reményében. Végre elkészült a munkaszerződés, amelynek 16 programpontja közül l3 a szőregieké. A maradék há­rom a városgondnokság vál­lalása. Ebből az első pont így szól: átadják a terület­gondozást, a második szerint vállalják a fű elszállítását, valamint átnyújtanak egy felkész parkosítási tervet a valaha még lelkes, munkára kész szőregieknek. A makkosháziak története szinte szóról szóra ugyanez: vállalkozókedv a parkosítás­ra, autóparkolók építésére. Féléves huzavona, teljes bi­zonytalanság, a kezdeménye­zés valamelyik hivatalban el­akad. Sorolni felesleges to­vább, ki ne értené ilyen előz­mény után már senkinek sincs kedve, energiája, bá­köznapokon, akkor, amikor egy „ünnepi" fórumon sem születik dialógus. Párbeszéd­ről ugyanis szó sem volt e találkozó kapcsán. Az illeté­kesek — kivéve a városgond­nokságot — szémérmesen torsága közvetlen környezete hallgattak, netán cinikus szépítéséhez. Nos e két példa a sok kö­megjegyzésekkel intézték el az ügyet. Sem egymás előtt, zül pusztán annak bizonyitá- sem a lakóknak nem tárták sára, hogy nem elsősorban és kizárólag pénz kérdése e város csinosítása. Sokkal in­kább azon múlik, hogy a hivatal miként teszi a dolgát. A legfontosabb, hogy leg­alább ne akadályozza, hát­ráltassa azokat a környezet­szépítő akciókat, amelyeket e város polgárai a sok teher mellett is még mindig haj­landóak magukra (át)vállal­ni. Talán néha le kéne ülni az emberekkel, és megbeszélni velük: nekünk ennyi pén­zünk van, ennyi gépi kapaci­tásunk, a tervek szerint ide és ide építhetsz játszóteret, pihenőparkot, autóparkolót. A többi a te dolgod. Ez ilyen egyszerű (lenne), de hogyan is várható el párbeszéd a várds külleméért hivatalból felelős intézmények és a pol­gárok között a szürke hét­fel gondjaikat, pedig jó lett volna, mert e város lakói­nak segítő szándéka nyilván­való, csak azt nem tudhat­ták meg, mit és mennyit ad­hatnak. A város közterületeinek — immáron elodázhatatlan — rendbe tevéséért összehívott fórum nem hozott ered­ményt. ezért a népfront ja­vaslatára megismételtetik, azzal a határozott kéréssel, hogy a városgondnokság, a városgazdálkodás, a beruhá­zási vállalat, a tanács, a parkfenntartó részlegek im­rpáron legyenek felkészült partnerek egy párbeszédben. Ne kezeljék félvállról a vá­ros rendjének, rendetlensé­gének témáját. Ne kelljen azt írnunk: hát ezért olyan, amilyen. Kalcisai Katalin űz ifjúsági békemozgalom helyzetéről A fiatalok mind gyakrab- galom megfelelő társadalmi ban felteszik a kérdést: mit erő, tükrözi az ifjúsági bé­tehetnek a béke megőrzése keközöíségek száma, amely érdekében. Ebben sok segít- meghaladja a hatvanat. E seget nyújthat számukra az közösségek többsége közép­Országos Béketanács ifjúsá- iskolásokból és fiatal mun­gi békebizottsága. Ennek te- kásokból áll vékenységét, az ifjúsági bé­kemozgalom helyzetét ér­tékelte szerdai, ülésén az OBT elnöksege, meghatároz­va az időszerű feladatokat is. Megállapították, hogy a Szovjetunió békepolitikájá­nak hatására mind több fia­tal a korábbinál bizakodób­ban ítéli meg a béke meg­védésének esélyeit, s ebben A békecsoportok tagjai fel­ismerték : a békemozgalom jobb, szabadabb teret nyújt az öntevékenységhez, mint más, az ifjúsággal foglalko­zó szervezetek, intézmé­nyek; több, rendszeresebb segítségre képes. Az ifjú­sági békemozgalom számára azonban azok a tevékenysé­gi formák is fontosak, ame­lyek nem közösségi keretek saját részvételének lehető- között zajlanak, ségét is. Az ifjúság köré- Az ifjúsági békebizottság ben fokozódik az igény ar- munkáját értékelve rámutat ra, hogy — hivatalos, for- ta|<: a jövőben több figyel­málisan szervezett keretek met kell fordítania azegye­helyett — maguk teremtet- temisták, a főiskolások be te közösségekben tevékeny- vonására. kedjenek a fiatalok. Erre az érzékenységre a hazai bé­kemozgalom egésze, illetve az ifjúsági szövetség is csak késve reagált. Ezek az ön­álló politikai gondolkodás­ra és tevékenységre is érett közösségek a béke, a társa­dalmi haladás és a szocia­lizmus egysegére töreksze­nek. Továbbá az ebben ki­alakítandó nemzeti közmeg­egyezés formálását és kife­jezését, valamint a népfront­keretek között folyó pár­beszéd kiszélesítését és a nemzetközi kapcsolatok ki­alakítását szorgalmazzák. Azt, hogy ehhez a békemoz­Elutazott a prágai pártkiildöltség Szerdán elutazott Buda­pestről a prágai pártbizottság delegációja, amely Antonin Kapek, a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága elnökségének tagja, a CSKP Prágai Bizottságá­nak első titkára vezetésévei tartózkodott a fővárosban. A küldöttség az MSZMP Buda­pesti Bizottsága meghívására három napot töltött Buda­pesten, s megbeszélést foly­tatott Grósz Károllyal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjával, a budapesti pártbizottság első titkárával a két főváros kapcsolatáról, az együttműködés tovább­fejlesztéséről. Antonin Ka­pekot fogadta Németh Ká­roly, az MSZMP főtitkárhe­lyettese. A delegációt a Fe­rihegyi repülőtéren Grősz Károly és a pál tbizottság ve­zető munkatársai búcsúztat­ták. Ott volt Ondrej Dure), a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagy­követe is. (MTI) Több új City Grill A City Grill gyorskiszol­gálók néhány év alatt rend­kívül népszerűvé váltak Bu­dapesten. A Taverna Szállo­da és Vendéglátó Vállalatnál kidolgozott módszer alapján 1984-ben nyitotta ki ajtaját az első, gyorsan Mészülő fa­latokat kínáló üzlet, s ma már a Belváros hat külön­böző pontján fogadják a vendégeket. Közkedveltségét a számok is bizonyítják. Az 1985 nyá­ri hónapjaiban a meglevő City Grillbe naponta 1200-an látogattak. Az egy vendég­re jutó átlagos fogyasztás 35 forint volt. A két üzlet na­pi forgalma elérte a húsz­ezer forintot. Az idén újabb négy üzlettel gyarapodott a hálózat, s a forgalom — a múlt év azonos időszakához viszonyítva — ötszörösére növekedett. A napi átlagos bevétel megközelítette a 45 ezer fo­rintot. Az idei idegenforgal­mi idény kezdetére megépí­tették az üzleteket kiszolgáló termelőüzemet is, ahol na­ponta egyebek között 10 ezer hamburger, 5 ezer pár kol­bász készülhet. A legújabb felmérések már azt is igazolják, hogy aj idén szeptemberben napon­ta több mint hatezren ven­dégeskedtek a City Grill­úzletekben. Lóbatlani választékbővítés Egyedi tervezésű szalvéták A Lábatlani papírgyárban Gyártását azért szorgalmaz­az idén már eddig jóval zák, mert ebből a termékből több papirt gyártottak ex-, még importra szorul a ha­portra, mint tavaly egész zai kereskedelem, s ameny­esztendőbén. A múlt évben nyivel Lábatlanban többet 1400 tonnát, most pedig há- készítenek, annyival keve­romnegyed év alatt már 2 sebbet kell külföldről besz.e­ezer 200 tonnát szállítottak rezni. Jelenleg több szalvé­tcrmékeikből |a külföldi ta gyártására képes a gyár, megrendelőknek. mint amennyit a kereske­Más vonatkozásban is Sl- delem rendel belőle. Ezért a keres volt Lábatlanban az választék, bővítésével, egyedi év eddigi szakasza. Az idén szalvéták tervezésével és érték el egészségügyi krep- gyártásával igyekeznek a topapírból az eddigi legma- keresletet elenkiteni. Ebből gasabb termelést: 13 ezer a célból egy olasz gyártmá­300 tonnát állítottak elő be- nyű csomagológépet is vá­lóié a kilenc hónap alatt, sárolnak. Magyar-NSZK-beli üzleti megbeszélések A Magyar Kereskedelmi sokkal kapcsolatos új jog­Kamara és a Német Gaz- szabályokról tájékoztat, daság Keleti Bizottsága ok- Hans-Otto Thierbach, a tóber 6. és 8. között infor- Német Gazdaság Keleti Bi­mációs szimpóziumot ren- zottsága magyar tagozatá­dezett Budapesten. Az nak elnöke arról szólt, hogy NSZK-beli üzletemberek a két ország gazdasági magyar partnereikkel új ve- együttműködése harmonikus, gyes vállalatok alapításának és a kölcsönös bizalomra lehetőségéről tanácskoztak épül. Az NSZK-beli üzlet­magyar partnereikkel, s emberek úgy érzékelik, hogy emellett kétoldalú üzleti magyar partnereik azegyütt­tárgyalásokra is sor ke- működésben nagyfokú ru­rült. galmasságot és alkalmazko­A szimpóziumon Beck Ta- ctóképességet tanúsítanak. Szövetkezeteink mas, a Magyar Kereskedői- (ak hogy Magyarország es mi Kamara elnöke besza- az NSZK együttmükodése­molt arról, hogy Magyaror- ben új dimenziókat tárja­szágon az idén új rendelke- nak fel a partnerek, zéseket léptettek érvénybe, A szimpózium résztvevői könnyítve a vegyes vállala- felkeresték az egyik legré­tok létesítését. Az NSZK- gebbi magyar—NSZK-beli beli cégek a magyar vál- vegyes vállalatot, a Sicon­lalatok fontos kooperációs és tact Kft.-t. A vállalatnál az kereskedelmi partnerei: a üzletemberek elmondták, hazánkban jelenleg működő hogy a Sicontact 12 évvel 69 vegyes vállalatból 19- ezelőtt 4 millió forintos in­ben vesznek részt NSZK- dűlőtökével rendelkezett. A beli cégek. A lehetőségek vegyes vállalat alaptőkéje azonban ennél jóval nagyob- ma meghaladja a 80 piillió bak. ezért is készítették el forintot, s a szolgáltatás a Magyarországi beruházó- szerviztevékenység rrtellett sí útmutató című kiadványt, termeltetéssel is foglalko amely a közös vállalkozó- zik (MTI) Így léhát, a feltételek adot­A világ első szövetkeze­tét a múlt század közepén Angliában huszonnyolc takács alakította meg. Az akkori albion úttörők aligha gondolták, hogy kezdeményezésük követők­re talál, hagyományt te­remt. A különböző szövetkeze­teknek ma már az öt kon­tinensen csaknem ötszáz millió tagja van. A ma­gyar szövetkezeti mozga­lomnak is a régmúltba nyúlnak gyökerei; a szá­zadfordulón már műkö­dött a Központi Hitelszö­vetkezet és a sokak által jól ismert Hangya köz­pont. Az elmúlt évszázad­ban azonban nem volt mindig lendületes a moz­galom haladása, voltak megtorpanásokat, , vissza­lépéseket hozó időszakok is. Am jó ideje már a fej­lődés egyenes vonalú: a szövetkezetekben folyó munka széles körű bizal­mat, támogatást és elis­merést kap. A három szövetkezeti ágazatnak — a mezőgazda­sági, ipari, fogyasztási — a gazdasági életünkben be­töltött szerepe kiemelkedő. Jól tükrözik ezt a számok is. A különböző területe­ken működő mintegy négy­ezer szövetkezet a nemze­ti jövedelemnek csaknem az egynegyedét teremti elő. Itt dolgozik az aktív keresőknek ugyancsak a negyede. Meghatározó a tevékenységük a mezőgaz­daságban, ugyanis az ag­rártermelés 70 százalékát ők álllítják elő; az ipari termelésnek — együttesen — a 16-17 százalékát, a kiskereskedelmi forga­lomnak pedig á 40 száza­lékát adják, ök nyújtják a lakossági szolgáltatások­nak a felét; a takarékbe­tétek 14 százalékát keze­lik; 250 ezer család tömö­rül a lakásszövetkezetek­ben. De nemcsak a gazdasági, hanem a politikai szere­pük is jelentős. Számos helyen — mindenekelőtt az aprófalvakban — szin­te kizárólag csak a szövet­kezetek gondoskodnak a helybeliek megélhetéséről; ők maradtak a „porondon", mint munkaadók, húst, kenyeret, iparcikket kíná­lók. szolgáltatók, s nem utolsósorban faluközössé­get szervezők s formálók. A szövetkezetek ezt a faj­ta tevékenységüket gyak­ran inkább emberségből végzik, mintsem a gazda­sági haszonért. Napjaink­ban, amikor a legtöbb vál­lalat, szövetkezet a pénz­szűkétől szenved, nem le­becsülendő érdem ez. Szövetkezeteink a kez­dettől fogva mindig töre­kedtek arra, hogy frisses­ségük, kezdeményező kész­ségük ne lanyhuljon, min­dig vállalkoztak — a gaz­dálkodási, szervezeti terü­leten egyaránt — kísérle­tezésre, s nem egy úiítá­sukkal messze megelőztek másokat. Sőt, gyakran mu­tattak követendő példát. A szövetkezetek élhettek először a vállalati önálló­ság növekedéséből szárma­zó előnyökkel. A mezőgaz­dasági termelőszövetkeze­tek1"'á háztájival és a szakcsoportokkal tulaj­donképpen a mostani ipa­ri gmk-'k elődeit hozták léti'é. 'Sok szövetkezetben már régen bevezették a kis^lj^-nagyobb -üzemegy­ségek/. részlegek, ágazatok szatíádaob, önállóbb gaz­dálkodását, kihasználván az egyéni ösztönzés terme­lést serkentő hatását. Leg­többjükben már természe­tes, mindennapi gyakorlat az is, hogy a vezetők sze­météről a kollektíva dönt, s az, hogy a munkahelyi közösség beleszólhat a mindannyiukat érintő, ér­deklő vezetői döntésekbe. Persze, az önállóságból, a szövetkezeti demokrá­ciából eredő lehetőségeket nem mindenhol használják ki megfelelően még ma sem. A szövetkezetek fej­lődése ís megtorpant az utóbbi években; sokuknál romlott a vállalt tevékeny­ség gazdaságossága, nem kielégítő a hatékonyság, számos termék ós szolgál­tatás minősége is gyenge. Továbbra is jelentós kü­lönbségek mutatkoznak egyes szövetkezetek gaz­dálkodási színvonala kö­zött, amit elsősorban nem az eltérő adottságok okoz­nak, hanem a vezetés hiá­nyosságai. E helyeken va­lószínűleg csak formálisan működnek a demokrati­kus, önkormányzati fóru­mok is, a kollektíva csak mechanikus végrehajtója a döntéseknek, elsikkad a­közösségi ellenőrzés. Es — ezt tisztán kell látni — a. lehetőségektől való el ma-" radás nemcsak az érintett szövetkezet, az ott dolgo­zók kára, hanem mindany­nyiunké. Az év utolsó hónapjai­ban kerül majd sor szö­vetkezeteink kongresszu­saira: számvetésre, s a jövő tennivalóinak megvi­tatására, meghatározására. Nyilván más eredmények­ről, más gondokról lesz szó az agrár, az ipar, a szolgáltatás területén tevé­kenykedő szövetkezetek legmagasabb szintű ta­nácskozásain, ám lesznek azonos gondolatok is. Min­denhol egyforma hang­súlyt kell kapnia a minő­ségi árura, a takarékos gazdálkodásra törekvés­nek, annak, hogy a szö­vetkezetek jobban. hasz­nálják ki a rugalmasságu­kat, bővítsék tovább ter­melésük. szolgáltatásaik körét. Persze — s ez ma már nyilvánvaló — e cé­lokat csak úgy lehet elér­ni, ha a gazdasági gyara­podás együtt jár a szövet­kezeti demokrácia szélesí­tésével, a tagsági kötődés, a 'tulajdonosi szemlélet erősödésével. II. I. Tanácskozás a motorizációról Szerdán a Hungaroríng versenypálya tanácstermé­ben ülesezett a Hazafias Népfront országos elnöksé­gének közlekedesi és távköz­lési albizottsága. A testület a motorizáció és a társada­lom kapcsolatáról tárgyalt, majd megtekintette a Forma l-es pálya létesítményeit. Horváth Árpád, az albi­zottság titkára, a Közlekedé­si Minisztérium osztályveze­tője kiemelte, hogy a Hun­garoríng a motorizáció fej­lődésének eredményeként jött létre, elkészülte hozzá­járulhat a biztonságos veze­tésre való neveléshez. Hoz­zátette: ma már -nyilvánva­ló, hogy a közlekedés egyre inkább a termelés kiszolgá­lója. Rámutatott, jelenleg sok gondot okoz a gépkocsi­beszerzés, s a személygép­kocsipdrk átlagéletkora meg­haladja'a nyolc évet. A jár­műállomány elöregedése évente több milliárd forint veszteséget okoz a népgaz­daságnak. A számítások sze­rint-az ezredfordulóig mint­egy 2,5 millió személyautó forgalomba állítása lenne kívánatos. Miután a hazai igények a szocialista piac­ról neiTt elégíthetők ki tel­jeskörűén. a közlekedési tárca gépkocsi-összeszerelő üzem hazai létrehozását ter­vezi t

Next

/
Thumbnails
Contents