Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-09 / 238. szám
3 Csütörtök, 1986. október 9. Miért olyan, amilyen? Miért olyan, amilyen? — kérdeztük lapunk szombati, a várospolitikai fórumra invitáló beharangozójában, s hittük, hogy olyan építő vitáról tudósíthatjuk majd az olvasót, amely zárása egy rossz emlékű terminusnak és nyitánya egy közös városszépítő periódusnak. Sajnos nem történhet így. bár arra választ ad e szabálytalan tudósítás: miért olyan, amilyen e hajdanvolt tiszta, virágos Szeged. * Elsősorban és egyelőre a miértre keresték a választ a találkozót meghirdetők, joggal hívén abban az alapigazságban, miszerint a betegnél csak akkor alkalmazható a gyógyító terápia, ha a tünetek okozói ismertek. Márpedig egy városszépítő terápia sohasem volt sürgetőbb, mint mo6t. A Hazafias Népfront várospolitikai munkabizottsága ügy gondolta (ha már senki más erre nem figyelt) immáron megkongatja a vészharangot, s tisztázza a várost, azaz elóbb inkább a dolgokat, Egy asztalhoz ültelte tehát mindazokat, akik hivatalból felelősek a napfény városa nyújtotta borús tájképért, és az ittlakó honpolgárokat. Meghívót kapott a városgondnokság, a városgazdálkodás, a tanács, a termelőszövetkezetek parkfenntartó részlegei, valamint az itt elöket képviselő lakóterületi bizottságok, népfrontkörzetek tagjai. A cél — mely oly biztatónak tünt — pedig nem volt más, mint egy őszinte párbeszed lehetőségének megteremtése. • és bombázták a kérdések a városgondnokság vezetőjét, gondolván ő a városgazda, az egyetlen kakas. Mindenki kérdezett, hozzászólt, sorolta a saját háza tája piszkos ügyeit. A rész — a városrészek, lakótelepek, utcák — lakóinak eleddig visszafojtott panaszai' törtek fel. A mozaikokból pedig lassan összeállt a teljes kép, amely azonban mégsem volt azonos a város köztisztaságának egészét érintő nagy horderejű gondokkal. Az itt elhangzott — utcára lebontott — panaszok ismertetésétől úgy hisszük eltekint az olvasó. Ezek egyébként is jegyzőkönyvbe vétettek. De a téma lényegét méltán reprezentáló két példát talán érdemes felidézni. A szőregiek. képviselője mesélte: az itt lakók saját kezdeményezésükre egyhektáros területen szerettek volna parkot kialakítani. A városgondnokságot három évig ostromolták valamiféle koprodukció reményében. Végre elkészült a munkaszerződés, amelynek 16 programpontja közül l3 a szőregieké. A maradék három a városgondnokság vállalása. Ebből az első pont így szól: átadják a területgondozást, a második szerint vállalják a fű elszállítását, valamint átnyújtanak egy felkész parkosítási tervet a valaha még lelkes, munkára kész szőregieknek. A makkosháziak története szinte szóról szóra ugyanez: vállalkozókedv a parkosításra, autóparkolók építésére. Féléves huzavona, teljes bizonytalanság, a kezdeményezés valamelyik hivatalban elakad. Sorolni felesleges tovább, ki ne értené ilyen előzmény után már senkinek sincs kedve, energiája, báköznapokon, akkor, amikor egy „ünnepi" fórumon sem születik dialógus. Párbeszédről ugyanis szó sem volt e találkozó kapcsán. Az illetékesek — kivéve a városgondnokságot — szémérmesen torsága közvetlen környezete hallgattak, netán cinikus szépítéséhez. Nos e két példa a sok kömegjegyzésekkel intézték el az ügyet. Sem egymás előtt, zül pusztán annak bizonyitá- sem a lakóknak nem tárták sára, hogy nem elsősorban és kizárólag pénz kérdése e város csinosítása. Sokkal inkább azon múlik, hogy a hivatal miként teszi a dolgát. A legfontosabb, hogy legalább ne akadályozza, hátráltassa azokat a környezetszépítő akciókat, amelyeket e város polgárai a sok teher mellett is még mindig hajlandóak magukra (át)vállalni. Talán néha le kéne ülni az emberekkel, és megbeszélni velük: nekünk ennyi pénzünk van, ennyi gépi kapacitásunk, a tervek szerint ide és ide építhetsz játszóteret, pihenőparkot, autóparkolót. A többi a te dolgod. Ez ilyen egyszerű (lenne), de hogyan is várható el párbeszéd a várds külleméért hivatalból felelős intézmények és a polgárok között a szürke hétfel gondjaikat, pedig jó lett volna, mert e város lakóinak segítő szándéka nyilvánvaló, csak azt nem tudhatták meg, mit és mennyit adhatnak. A város közterületeinek — immáron elodázhatatlan — rendbe tevéséért összehívott fórum nem hozott eredményt. ezért a népfront javaslatára megismételtetik, azzal a határozott kéréssel, hogy a városgondnokság, a városgazdálkodás, a beruházási vállalat, a tanács, a parkfenntartó részlegek imrpáron legyenek felkészült partnerek egy párbeszédben. Ne kezeljék félvállról a város rendjének, rendetlenségének témáját. Ne kelljen azt írnunk: hát ezért olyan, amilyen. Kalcisai Katalin űz ifjúsági békemozgalom helyzetéről A fiatalok mind gyakrab- galom megfelelő társadalmi ban felteszik a kérdést: mit erő, tükrözi az ifjúsági bétehetnek a béke megőrzése keközöíségek száma, amely érdekében. Ebben sok segít- meghaladja a hatvanat. E seget nyújthat számukra az közösségek többsége középOrszágos Béketanács ifjúsá- iskolásokból és fiatal mungi békebizottsága. Ennek te- kásokból áll vékenységét, az ifjúsági békemozgalom helyzetét értékelte szerdai, ülésén az OBT elnöksege, meghatározva az időszerű feladatokat is. Megállapították, hogy a Szovjetunió békepolitikájának hatására mind több fiatal a korábbinál bizakodóbban ítéli meg a béke megvédésének esélyeit, s ebben A békecsoportok tagjai felismerték : a békemozgalom jobb, szabadabb teret nyújt az öntevékenységhez, mint más, az ifjúsággal foglalkozó szervezetek, intézmények; több, rendszeresebb segítségre képes. Az ifjúsági békemozgalom számára azonban azok a tevékenységi formák is fontosak, amelyek nem közösségi keretek saját részvételének lehető- között zajlanak, ségét is. Az ifjúság köré- Az ifjúsági békebizottság ben fokozódik az igény ar- munkáját értékelve rámutat ra, hogy — hivatalos, for- ta|<: a jövőben több figyelmálisan szervezett keretek met kell fordítania azegyehelyett — maguk teremtet- temisták, a főiskolások be te közösségekben tevékeny- vonására. kedjenek a fiatalok. Erre az érzékenységre a hazai békemozgalom egésze, illetve az ifjúsági szövetség is csak késve reagált. Ezek az önálló politikai gondolkodásra és tevékenységre is érett közösségek a béke, a társadalmi haladás és a szocializmus egysegére törekszenek. Továbbá az ebben kialakítandó nemzeti közmegegyezés formálását és kifejezését, valamint a népfrontkeretek között folyó párbeszéd kiszélesítését és a nemzetközi kapcsolatok kialakítását szorgalmazzák. Azt, hogy ehhez a békemozElutazott a prágai pártkiildöltség Szerdán elutazott Budapestről a prágai pártbizottság delegációja, amely Antonin Kapek, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének tagja, a CSKP Prágai Bizottságának első titkára vezetésévei tartózkodott a fővárosban. A küldöttség az MSZMP Budapesti Bizottsága meghívására három napot töltött Budapesten, s megbeszélést folytatott Grósz Károllyal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a budapesti pártbizottság első titkárával a két főváros kapcsolatáról, az együttműködés továbbfejlesztéséről. Antonin Kapekot fogadta Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Grősz Károly és a pál tbizottság vezető munkatársai búcsúztatták. Ott volt Ondrej Dure), a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete is. (MTI) Több új City Grill A City Grill gyorskiszolgálók néhány év alatt rendkívül népszerűvé váltak Budapesten. A Taverna Szálloda és Vendéglátó Vállalatnál kidolgozott módszer alapján 1984-ben nyitotta ki ajtaját az első, gyorsan Mészülő falatokat kínáló üzlet, s ma már a Belváros hat különböző pontján fogadják a vendégeket. Közkedveltségét a számok is bizonyítják. Az 1985 nyári hónapjaiban a meglevő City Grillbe naponta 1200-an látogattak. Az egy vendégre jutó átlagos fogyasztás 35 forint volt. A két üzlet napi forgalma elérte a húszezer forintot. Az idén újabb négy üzlettel gyarapodott a hálózat, s a forgalom — a múlt év azonos időszakához viszonyítva — ötszörösére növekedett. A napi átlagos bevétel megközelítette a 45 ezer forintot. Az idei idegenforgalmi idény kezdetére megépítették az üzleteket kiszolgáló termelőüzemet is, ahol naponta egyebek között 10 ezer hamburger, 5 ezer pár kolbász készülhet. A legújabb felmérések már azt is igazolják, hogy aj idén szeptemberben naponta több mint hatezren vendégeskedtek a City Grillúzletekben. Lóbatlani választékbővítés Egyedi tervezésű szalvéták A Lábatlani papírgyárban Gyártását azért szorgalmazaz idén már eddig jóval zák, mert ebből a termékből több papirt gyártottak ex-, még importra szorul a haportra, mint tavaly egész zai kereskedelem, s amenyesztendőbén. A múlt évben nyivel Lábatlanban többet 1400 tonnát, most pedig há- készítenek, annyival keveromnegyed év alatt már 2 sebbet kell külföldről besz.eezer 200 tonnát szállítottak rezni. Jelenleg több szalvétcrmékeikből |a külföldi ta gyártására képes a gyár, megrendelőknek. mint amennyit a kereskeMás vonatkozásban is Sl- delem rendel belőle. Ezért a keres volt Lábatlanban az választék, bővítésével, egyedi év eddigi szakasza. Az idén szalvéták tervezésével és érték el egészségügyi krep- gyártásával igyekeznek a topapírból az eddigi legma- keresletet elenkiteni. Ebből gasabb termelést: 13 ezer a célból egy olasz gyártmá300 tonnát állítottak elő be- nyű csomagológépet is válóié a kilenc hónap alatt, sárolnak. Magyar-NSZK-beli üzleti megbeszélések A Magyar Kereskedelmi sokkal kapcsolatos új jogKamara és a Német Gaz- szabályokról tájékoztat, daság Keleti Bizottsága ok- Hans-Otto Thierbach, a tóber 6. és 8. között infor- Német Gazdaság Keleti Bimációs szimpóziumot ren- zottsága magyar tagozatádezett Budapesten. Az nak elnöke arról szólt, hogy NSZK-beli üzletemberek a két ország gazdasági magyar partnereikkel új ve- együttműködése harmonikus, gyes vállalatok alapításának és a kölcsönös bizalomra lehetőségéről tanácskoztak épül. Az NSZK-beli üzletmagyar partnereikkel, s emberek úgy érzékelik, hogy emellett kétoldalú üzleti magyar partnereik azegyütttárgyalásokra is sor ke- működésben nagyfokú rurült. galmasságot és alkalmazkoA szimpóziumon Beck Ta- ctóképességet tanúsítanak. Szövetkezeteink mas, a Magyar Kereskedői- (ak hogy Magyarország es mi Kamara elnöke besza- az NSZK együttmükodésemolt arról, hogy Magyaror- ben új dimenziókat tárjaszágon az idén új rendelke- nak fel a partnerek, zéseket léptettek érvénybe, A szimpózium résztvevői könnyítve a vegyes vállala- felkeresték az egyik legrétok létesítését. Az NSZK- gebbi magyar—NSZK-beli beli cégek a magyar vál- vegyes vállalatot, a Siconlalatok fontos kooperációs és tact Kft.-t. A vállalatnál az kereskedelmi partnerei: a üzletemberek elmondták, hazánkban jelenleg működő hogy a Sicontact 12 évvel 69 vegyes vállalatból 19- ezelőtt 4 millió forintos inben vesznek részt NSZK- dűlőtökével rendelkezett. A beli cégek. A lehetőségek vegyes vállalat alaptőkéje azonban ennél jóval nagyob- ma meghaladja a 80 piillió bak. ezért is készítették el forintot, s a szolgáltatás a Magyarországi beruházó- szerviztevékenység rrtellett sí útmutató című kiadványt, termeltetéssel is foglalko amely a közös vállalkozó- zik (MTI) Így léhát, a feltételek adotA világ első szövetkezetét a múlt század közepén Angliában huszonnyolc takács alakította meg. Az akkori albion úttörők aligha gondolták, hogy kezdeményezésük követőkre talál, hagyományt teremt. A különböző szövetkezeteknek ma már az öt kontinensen csaknem ötszáz millió tagja van. A magyar szövetkezeti mozgalomnak is a régmúltba nyúlnak gyökerei; a századfordulón már működött a Központi Hitelszövetkezet és a sokak által jól ismert Hangya központ. Az elmúlt évszázadban azonban nem volt mindig lendületes a mozgalom haladása, voltak megtorpanásokat, , visszalépéseket hozó időszakok is. Am jó ideje már a fejlődés egyenes vonalú: a szövetkezetekben folyó munka széles körű bizalmat, támogatást és elismerést kap. A három szövetkezeti ágazatnak — a mezőgazdasági, ipari, fogyasztási — a gazdasági életünkben betöltött szerepe kiemelkedő. Jól tükrözik ezt a számok is. A különböző területeken működő mintegy négyezer szövetkezet a nemzeti jövedelemnek csaknem az egynegyedét teremti elő. Itt dolgozik az aktív keresőknek ugyancsak a negyede. Meghatározó a tevékenységük a mezőgazdaságban, ugyanis az agrártermelés 70 százalékát ők álllítják elő; az ipari termelésnek — együttesen — a 16-17 százalékát, a kiskereskedelmi forgalomnak pedig á 40 százalékát adják, ök nyújtják a lakossági szolgáltatásoknak a felét; a takarékbetétek 14 százalékát kezelik; 250 ezer család tömörül a lakásszövetkezetekben. De nemcsak a gazdasági, hanem a politikai szerepük is jelentős. Számos helyen — mindenekelőtt az aprófalvakban — szinte kizárólag csak a szövetkezetek gondoskodnak a helybeliek megélhetéséről; ők maradtak a „porondon", mint munkaadók, húst, kenyeret, iparcikket kínálók. szolgáltatók, s nem utolsósorban faluközösséget szervezők s formálók. A szövetkezetek ezt a fajta tevékenységüket gyakran inkább emberségből végzik, mintsem a gazdasági haszonért. Napjainkban, amikor a legtöbb vállalat, szövetkezet a pénzszűkétől szenved, nem lebecsülendő érdem ez. Szövetkezeteink a kezdettől fogva mindig törekedtek arra, hogy frissességük, kezdeményező készségük ne lanyhuljon, mindig vállalkoztak — a gazdálkodási, szervezeti területen egyaránt — kísérletezésre, s nem egy úiításukkal messze megelőztek másokat. Sőt, gyakran mutattak követendő példát. A szövetkezetek élhettek először a vállalati önállóság növekedéséből származó előnyökkel. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek1"'á háztájival és a szakcsoportokkal tulajdonképpen a mostani ipari gmk-'k elődeit hozták léti'é. 'Sok szövetkezetben már régen bevezették a kis^lj^-nagyobb -üzemegységek/. részlegek, ágazatok szatíádaob, önállóbb gazdálkodását, kihasználván az egyéni ösztönzés termelést serkentő hatását. Legtöbbjükben már természetes, mindennapi gyakorlat az is, hogy a vezetők szemétéről a kollektíva dönt, s az, hogy a munkahelyi közösség beleszólhat a mindannyiukat érintő, érdeklő vezetői döntésekbe. Persze, az önállóságból, a szövetkezeti demokráciából eredő lehetőségeket nem mindenhol használják ki megfelelően még ma sem. A szövetkezetek fejlődése ís megtorpant az utóbbi években; sokuknál romlott a vállalt tevékenység gazdaságossága, nem kielégítő a hatékonyság, számos termék ós szolgáltatás minősége is gyenge. Továbbra is jelentós különbségek mutatkoznak egyes szövetkezetek gazdálkodási színvonala között, amit elsősorban nem az eltérő adottságok okoznak, hanem a vezetés hiányosságai. E helyeken valószínűleg csak formálisan működnek a demokratikus, önkormányzati fórumok is, a kollektíva csak mechanikus végrehajtója a döntéseknek, elsikkad aközösségi ellenőrzés. Es — ezt tisztán kell látni — a. lehetőségektől való el ma-" radás nemcsak az érintett szövetkezet, az ott dolgozók kára, hanem mindanynyiunké. Az év utolsó hónapjaiban kerül majd sor szövetkezeteink kongresszusaira: számvetésre, s a jövő tennivalóinak megvitatására, meghatározására. Nyilván más eredményekről, más gondokról lesz szó az agrár, az ipar, a szolgáltatás területén tevékenykedő szövetkezetek legmagasabb szintű tanácskozásain, ám lesznek azonos gondolatok is. Mindenhol egyforma hangsúlyt kell kapnia a minőségi árura, a takarékos gazdálkodásra törekvésnek, annak, hogy a szövetkezetek jobban. használják ki a rugalmasságukat, bővítsék tovább termelésük. szolgáltatásaik körét. Persze — s ez ma már nyilvánvaló — e célokat csak úgy lehet elérni, ha a gazdasági gyarapodás együtt jár a szövetkezeti demokrácia szélesítésével, a tagsági kötődés, a 'tulajdonosi szemlélet erősödésével. II. I. Tanácskozás a motorizációról Szerdán a Hungaroríng versenypálya tanácstermében ülesezett a Hazafias Népfront országos elnökségének közlekedesi és távközlési albizottsága. A testület a motorizáció és a társadalom kapcsolatáról tárgyalt, majd megtekintette a Forma l-es pálya létesítményeit. Horváth Árpád, az albizottság titkára, a Közlekedési Minisztérium osztályvezetője kiemelte, hogy a Hungaroríng a motorizáció fejlődésének eredményeként jött létre, elkészülte hozzájárulhat a biztonságos vezetésre való neveléshez. Hozzátette: ma már -nyilvánvaló, hogy a közlekedés egyre inkább a termelés kiszolgálója. Rámutatott, jelenleg sok gondot okoz a gépkocsibeszerzés, s a személygépkocsipdrk átlagéletkora meghaladja'a nyolc évet. A járműállomány elöregedése évente több milliárd forint veszteséget okoz a népgazdaságnak. A számítások szerint-az ezredfordulóig mintegy 2,5 millió személyautó forgalomba állítása lenne kívánatos. Miután a hazai igények a szocialista piacról neiTt elégíthetők ki teljeskörűén. a közlekedési tárca gépkocsi-összeszerelő üzem hazai létrehozását tervezi t