Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-08 / 237. szám

5 Szerda, 1986. október 8. Sok jó barát Somogyi Károlyné felvétel« Vidám zeneszóval fogadták tegnap a petöfitelepi öregek napközi otthonanak lakóit, őket ünnepelték az öregek napja alkalmából. Sok önzetlen, jó barát segítségével működik — immár 3 eve — a Bánk bán utcai otthon, öt szocialista brigád tag.iai latogatják, segítik rendszeresen őket: a szalámigyár Hámán Kató csontozó, valamint Tyereskova csomagolobrigádjai, a Hungária Szállodából a Május 1. brigád szakácsai es az Április 4. brigád felszolgálói igyekeznek segíteni, de ott vannak, ha kell, a Szinkron szövetkezet „Tavasz '82" brigadjának segítőkész tagjai is. Felvételünk az ünnepeltekről készült Magyarjugoszláv tévéfilm Először készül ónálló nemzetiségi — szerbhorvát — nyelvű televíziós játékfilm hazánkban. Forgatása kedden kezdődött me8 Pécsett, a Kodály úti ABC-áruháznál. Az MTV pécsi stúdiója es az újvidéki televízió vállalkozott a közös alkotás létrehozására. Az együttműködésre a magyar es a jugoszláv televíziók közötti általanos megállapodás alapján került sor. A program szerint olyan témákat dolgoznak fel, amelyek kifejezik a két szomszéd nép sokoldalú kapcsolatát, megjelenítik közös történelmi emlékeinket <\s kulturális értékeinket. A pécsi és az újvidéki televíziósok koprodukciós filmjének címe: Megfelezettek. Forgatókönyve a Mohácson született és Budapesten élő Predrag Sztepanovics szerb író-müfordító azonos című kisregénye alapján készült. Lépni kezd a szegedi balett I Beszélgetés az e gyiittes ú vezet ojével, Bokor Rolanddal Bokor Roland személyében ismét új vezetője va j a szegedi balettnek. A nev. valahonnan ismerős. Csak találgatni tudok. Táncos? Koreográfus? Balettmester? — Valószínűleg kritikusként ismerhetnek. EgyebKcnt térvezőmcm Ok kei i» az olajiparban, 16 evig. Iskolás koraban ugyan balettozott, ám sérülés mefi egveb családi gondok miatt abba kellett hagynia. A tánc iránti vonzalma — tudja, aki belekóstol — megmaradt. Vallja: mindig is szín-i házőrült volt, amióta visz-t szaemlékszik. Igaz. a műszaki pályát választottaszívügye mégis örökre ji lánc maradt. Mindig igyekezett tájékozódni a műfaj eseményeiről. autodidakta módon. Sokat utazott táncművészeti eseménvekre, önerőből. Moszkvától. Londonig. Közben balettkritikákat, külföldi beszámolókat írt a Muzsika, maid a Táncművészet című folyóiratba. 1974 ota a Magyar Táncművészek, Szövetsegenek tagja. * — Minden szabadidőmet a táncra fordítottam. éjjelnappal a színházban ültem. Mondjam azt. hogy például az Operaház úgy kétszáz Spartacus-előadásából százhatvanat végignéztem? Fesztiválokra. balettversenyekre jártam. — Hogyan kerültél kapcsolatba a szegedi színházzal? — Ftégóta imádom Szegedet. Az egvetlen vidéki város. ahol el tudom képzelni az életemet. A színház olyan gyönyörű . . tudtam, hogy húsz evvel ezelőtt volt itt egy balettegyüttes, minimalis létszámmal, de önálló bemutatókkal ... Az építkezés nyolc éve alatt érthető. hogv nem fejlesztették a tánckart. Most. hogy meg-, nyílt az országnak az Operaház után második legszebb színháza, a balettnak iá méltó színvonalúnak kell lennie. A tekintélyes nagy-i onerák. mini az idén bemutatandó Aida is. komoly (áncfeladatot jelentenek. Ehhez nröbáltam ötleteket adni. Egvszer csak leültünk tárgyalni, mi lenne. ha... Ügy vállaltam, ha az eevüttes önálló lehc'Iéget is kap. — Ali r río'QOCL az együttes vezetőjeként? — A narn ügves-bajos dolgokat intézem. Szerzödeseket, műsorterveket, szereposztásokat. Ahhoz későn írtam alá saját szerződésemet, hogy az összetételen változtatni tudtam volna. A jelenlegi talán nem éri el az ónálló est kiállításának kívánalmait. A március végére terveaett haletlhemutató abszolút főszerepeire vendégsztárokat hív.unk. Pártay Lillát és Szakaly Györgyöt, az Operaház magántáncosait. Üj állandó tagok is csatlakoznak. Zarnóczay Gizella, a Pécsi Balett vezető szólistája. már biztos. Egyébként az a veleményem, mindenki kapjon egy évet. hogv megmutassa, igaz; színházi körülmények közt mi.re képes. Nem az én elvárásaimat. hanem a színházéit kell teljesíteni! Csakis színvonalasat szabad mutatnunk. — Konkrétan mit tevveztek? — Olyan profilt szeretnénk kialakítani. amely Magyarországon speciális: ai úi koreográfiák mellett olvan táncművészeti alkotásokat szedünk elö, amelyeket mas még nem mutatott be Neves koreográfusok tánctörténeti kuriózumait, mint például a Rómában, élő Milloss Aurél Csodálatos mandarieja. Imre Zoltán Lermontovnak a Démon című elbeszélő költeménvét önti táncba, Róbert Wittinger zenéjére. A harmadik pedig Vámos Györgynek, az Operaház hajdani vezető szólistájának, most a dortmundi színház balettigazgatójának Paganinije, Rahmaninov müvére. A balettegyüttes elsődleges feladata persze továbbra is az operák. ODerettek. zenés játékok ..kiszolgálása". — Hogyan segítik munkátokai az úi technikai és próbaköriilmények? — A nagyszínház baletttermét. mivel eredetileg kimaradt a tervekből, a színpad alatti szinten díszletraktárból alakították át. A padlózat ideális, ruganyos, a táncosok a két teljes falon végighúzódó tükörben ellenőrizhetik mozdulataikat. A helyiség nagyobb, mint a moziban volt., ám ahho- <-<>-» mindig szűkös, hogy a kar szélesebb mozgásai is elférjenek. Aminek >-_ vn>r örülünk táoasak . —>—éf az öltözők, csak hát lehetnének közelebb a próbateremhez A színháznyitás nagy terheket rótt a társulatra. A mozibéli esztendők, és a, hosszú nyári szünet utár, rohammunkára kényszerültek. Egyszerre próbálták a Vérnász táncbetéteit, s készültek a gálára. Kapóra jött, hogy a nyáron éppen itthon fartózkodott Imre Zoltán, akinek a nevéhez, fűződik a szegedi balett két évtizeddel ezelőtti fénykora. Jelenleg Londonban él. több kiemelkedő külföldi együttesnek volt táncos szólistája, koreográfusa. A szegediek, megkérték, tartson modern.' tréninget. Nagv lelkesedéssel vállalta, mi több. azt is, hogy Liszt-dalokból táncfantáziát alkosson. Ezt az újszerű, lírai kompozíció') láthatta szombaton este a gála közönsége. Ismét lépni tanul hát a szegedi balett. Remélhetően most nagyobbat is tud a korábbiaknál. Varjú Erika XXXIII. Vásárhelyi Őszi Tárlat Szembesítés — avagy tézisek és alkotások A „krisztusi korú" vásárhelyi őszi tárlat kapcsán visszalapoztam néhány év katalógusait. Kerestem a kulcsmondatokat, azokat a megállapításokat, melyek vagy tapasztalatokat kristályosítottak, vagy vágyakat fogalmaztak meg. esetleg az elemzések tanulságait összegezték. Ezeket igyekeztem szembesíteni a mostani seregszemle anyagával, illetve a „vásárhelyiség" holdudvarával. „Képzőművészetünk felszabadulás utáni évtizedei legújabb kori történelmünk politikai és gazdasági fordulópontjainak differenciált vizsgálata, társadalmi vetületeinek ismerete nélkül nem elemezhetők. így a Vásárhely nevéhez kötödö művészet utóbbi három évtizede sem értékelhető a történelmi-társadalmi háttér nélkül" (Egri Márta, 1980.). Nem könnyű annak a feladata, aki ezt a háttérelemzést el szeretné végezni. Addig, amíg a Vásárhelyhez kötődő képzőművészet egyértelmű társadalmi közegben egyértelmű feladatokat vállalt és látott el, nem is volt különösebb gond. Gondolok itt az 50-es évekre, amikor a szocreál tombolása idején valóban Németh László „tégelye" volt a túlélni igyekvőknek, menedéke jeles alkotóknak, beigazolódott eszméknek, értékeknek. s adekvát társadalmi mondanivaló képviselői lettek a hatvanas években, amikor krónikási szerepet vállaltak a magyar parasztság történelmi váltása idején. Később, a hetvenes években az egyes életmüvek kiteljesedésének föntns terepévé vált, majd az útkeresés időszaka következett. Csakúgy, mint társadalmunkban. Mert tény, hogy a hetvenes évekre a társadalmi változások mélyebbre húzódtak, az életmód, az emberi kapcsolatok, az értékek újraértékelésének nem mindig az élet felületén zajló szféráiba. S így jutottunk el a nyolcvanas évek első felére, napjainkig. Egyre nyíltabban és őszintébben beszélünk arról, hogy menynyi társadalmi ellentmondással kell szembenéznünk; gazdasági gondjainkat tetézi, Neb-ülés Szegeden A Szeged Városi Nepi Ellenőrzési Bizottság Kalmar József vezetésével tegnap, kedden ülésezett. Megvitatták a földterületek mezőgazdasági célú, haszonbérbe, tartós használatba adásának, valamint a részes művelés alkalmazásának tapasztalatait. Ez a vizsgálat egy országos felmérés része, és a testület a helyi tapasztalatok alapján megállapította, hogy Szegeden és környékén sok olyan szétszórt föld van, amelyet nem lehet nagyüzemileg művelni. Így celszerü egyéni gazdálkodásra odaadni. Az egyéni vállalkozók a vizsgálat szerint ezzel a tevékenységgel jogtalan előnyhöz nem jutottak. A gyakorlatban nehézséget okoz, hogy a jogszabály 6 ezer négyzetméteres (ez a maximum) terület bérbe adását teszi lehetővé. Ugyanakkor a különösen gyenge minőségű földek eseté-ben indokolt lenne a nagyobb területeket a gazdaságos termelésre — például a dinnye termesztésére — bérbe adni. A népi ellenőrök elmondták azt is, sok zártkertet parlagon hagynak. tulajdonosaik nem müvelik, ezt a jelenseget szankcionálni lehetne, vagy annak adni a területet, aki műveli is. A neb megvizsgálta a Rigó utca 8/A. számú társasház építésének körülményeit. Matus István, az Agrober osztályvezetője, építészmérnök jogosultság nélkül és erején felül vállalta a szervezés, lebonyolítás nem kis feladatát, amiért 254 ezer forint díjazást kért. Matus végezte a tervezést, és a műszaki ellenőrzést, ami szabálytalan és összeférhetetlen. ö alkalmazta a kivitelező kisiparosokat, munkatársát beajánlotta pénztárosnak. A vállalt kivitelezési határidőt nem tartotta be, és szerződésszegest követett el. A társasház ma sincs kész. Alaposan gyanúsítható nem megfelelő anyagkezeléssel, takarékosság hiányával, pénzösszegek jogtalan felvételével. Ezen cselekményével az építőközösségnek jelentős kárt okozott. A neb azt javasolta az építőközösségnek, hogy Matus István szerződésben vállalt kötelezettségének elmulasztása, kimaradt építőanyagok árának és egyéb tartozásainak visszakövetelése miatt forduljon a bírósághoz. Ugyanakkor a neb a szegedi tanács vb-hiyatal elnökénél feljelenti az építészmérnököt az iparengedély nélküli tevékenyseg végzése miatt. hogy erkölcsi tartalékaink is kimerülöben vannak; nincs kiegyenlített, alkotásra biztató, inspiráló légkör. Zavarok tapasztalhatók az értékek megitélesében, más a hivatalos szólam és más a művészetet is bekebelező piac törvénye. Nevetséges lenne a hagyományos értelemben használt „Vásárhelyhez kötődő realizmust" számon kérni a mai alkotóktól. Szerencsére elmúlt az „Aki nem lép egyszerre ..." időszaka, a művészek — ki tudja, bizonytalankodásból, önvizsgálat! céllal, üzleti meggondolásokból? — elfordulnak a társadalmi-közösségi témáktól, részint a személyes szféra gubancait bogozzák, részint szakmai problémákkal viaskodnak. Ennek ellenére nyomaiban felfedezhető, hogy a művészet önfejlődése, spirális mozgása újrarendezi a realizmus zaklatott eszményeit. Ügy tűnik, egyre inkább a világhoz való viszonyt, a természettel és az emberekkel folytonosan változó kapcsolatokat, alkotói tartást, emberi elkötelezettséget jelöl, s nem stiluskategóriát. „A vásárhelyi tárlatok története, meg a körülöttük zajló viták históriája egy kicsit az egész magyar művészeti élet habitusát formázza; többször érte őket, más-más indítékból ugyanaz a fölmagasztalás és ugyanaz az átok, s ezen nincs mit csodálkozni, mert az ítélet nem más, mint nézőpont, és a nézőpont nem más, mint maga az ember." (Csorba Géza, 1981.) Ahogy a megítélés nézőpont kérdése, úgy a müvek létrehozása is alkotói nézőpont, hogy ne mondjam, alkotói tisztesség kérdése. Meggyőződésem, hogy az itt szereplök nagy többsége emberi és művészi tisztesség dolgában makulátlan. Csakhogy az még nem hitelesiti a művet. Mert a képnek, szobornak, grafikának jónak is kell lennie, meg kell felelni bizonyos esztétikai elvárásoknak, s ennek bizony objektíven mérhető kritériumai is vannak. Évtizedek óta csodálhatjuk valamennyien, Németh József pályájának milyen kiemelten fontos állomásai az őszi tárlatok. Kikezdhetetlen esztétikai minőségeket vonultat fel, egy tökéletesen fölépített festői program darabjait. Csakhogy utóbbi munkáiban már nyoma sincs a mai magyar valóságnak, az évtizedekkel ezelőtti „forradalmian új" tartalomnak, a parasztszentek bartóki méretű festői vállalkozásának. Patay László A tárgyalás című hatalmas vásznával éppen fordított a helyzet. Korunkat, az egész emberiséget foglalkoztató nagy, világméretű „játék", a háború vagy béke kérdéseit kutatja barokkosán zsúfolt, kavargó, s éppen ezért egyes gondolatait kioltó, nem egyértelmüsitetl képén. Szalay Ferenc azonosuló lélekkel festi a mártélyi tanyákat, fö értékét mégis teljesedő történelmi önvizsgálatának újabb darabjában, az Október 6. cimü képen véltem fölfedezni. Határozott nézőpontról győznek meg evek óta a gyulai naturalisták, akik azonban sokkal inkább festő-szociológusok, akik a kisvárosok világát mérik föl szinte mikroszkópikus precizitással. Szakáll Ágnes, Székelyhídi Attila és Marosvári György képviselik most ezt az életképes és társadalmi szempontból is értekes törekvést. Nézőpont kérdése lehet, de szerintem Szurcsik János Öregseg című (képe?, vázlata?, tanulmánya?, krokija?) munkája nem kiállítási mű. Egy életműkiállitáson előkészítheti, gazdagíthatja, árnyalhatja pályaképet, de egy kollektív tárlaton csak a zsűri liberalizmusa segítheti falra. „ ... Vasárhely alkalmas a mai életérzéseink megtamogatására ellentmondásaival, új világot létrehozó küzdelmével, a város-falu kétarcúságával, a vásárhelyiek hagyományaival és a modern gazdálkodás átalakuló és átalakító feltételeivel. Mindegyik között azonban az emberi lélek változása és ellenállása a legizgalmasabb, tgy lett emberarcú a vásárhelyi művészet." (D. Fehér Zsuzsa. 1979.) Valóban, az ember szellemi jelenléte Vásárhely egyik fő értéke. Mégpedig a változó, a körülmények szárnyalása vagy szorítása közepette alakuló ember. Akinek reményeit és borulásait Vecsést ÍSándor most egy Reggel-Délben-Este cimű triptichonban mély humánummal festette meg. De az ember költői látomásairól beszél Bazsonyi Arany és Somos Miklós, és torz figuráival Kovács Tamás Vilmos is arra figyelmeztet, hogy a kapcsolatok sorvadása viszszahat az emberre. Fejér Csaba is méltó feladatra vállalkozott, amikor megfestette Gyerekek a vízparton című nagyméretű képét. Több ez, mint bravúros festői tett, mély tartalmak hordozója, rekviem a valódi és a lélekben árva gyerekekért. Rejtőzködéseinkkel és mindennapi színjátékainkkal szembesülühk Ágotha Margit linómetszetein, egy különös képsor, Zala Tibor szitanyomatai is tükörként viselkednek. Mindannyiunk reményeit és tűnődéseit fogalmazta dombprmüvekbe Albert Ildikó, Szathmáry Gyöngyi újabb kétkarakteres portréval gazdagította vállalkozását, szürrealista „képregényeiben" is rólunk szól Almásy Aladár. „Haladni már csak a régi struktúrákból való kilépéssel, a szándékok és célok újraértelmezésével lehet. Minden erkölcsi megújhodás a művészet és társadalom fokozottabb egymásra utaltságát feltételezi." (Tasnádi Attila, 1978.) Az őszi tárlatok megnyitója Vásárhelyen jelentős társadalmi esemény. A díjazottak mellett több mint tucatnyi alkotó veheti át a helyi üzemek, vállalatok, intézmények, téeszek munkajutalmát. Ezek a művészek a következő év folyamán kamaratárlatokat rendeznek az üzemekben ... Gyönyörű idea, nagyszerű találmány, a szocializmushoz méltó mecenatúra. Hogy a megvalósítás fogaskerekei közé még homokszemcsék kerülnek, még nem ok az ügy létének megkérdőjelezésére. A harmincharmadik „tégely" is színes, jó és kevésbé sikerült müvek együttese. Elsőrangú Havas Valéria művészettörténész rendezése. Az ő érdeme például Szabó Tamás groteszkbe hajló munkásságának példaszerű bemutatása, s négy művész — Tenk László, Tóth Ernő, Kéri László és Tácsik János — egy terembe sorakoztatása. Ügy is fölfogható, hogy az ilyen, tudatos művészi programmal bíró, a hagyományt nem gúzsba kötő stíluskérdésként, hanem továbbépítésre érdemes szellemi örökségként kezelő, a vásárhelyiséget nem topográfiai meghatározottságként értelmező, a minőséget nem örökölt klisékként alkalmazó fiatalemberek eltetik es ujitják meg Vásárhely szellemét. Tandi Lajos