Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-06 / 235. szám

Hétfő, J 986. október 6. 5 Arcok, hangulatok villanófényben Szebbet nem láttam Helyettünk dolgoztak a színház ifjú művészei: a gálán kértek interjút a szí­nen Páger Antaltól. A régi épületről, az itt töltött négy esztendőről, szerepköréről faggatták. — Itt állok azon a színpa­don, melyre 62 évvel ezelőtt léptem először... Innen kö­szöntöm a társulat minden tagját, s kívánom, sok si­kert arassanak, s teremtse­nek olyan légkört, amilyet mi igyekeztünk akkor . . . vagy talán teremtettünk is. A régi épület kopottas volt, nem ilyen aranyozott, szé­pen kifestett, de a négy év emléke bearanyozza... Sze­repköröm táncos komikus volt. de játszottam drámát, komédiát, musicalt is. A kritikák? Általában megér­tő hangúakra emlékszem. Sosem feledem Juhász Gyu­láét. aki a Delmagyaror­szágban pajzánnak, rakon­cátlannak nevezett, s így írt rólam: „Elragadó, mint ember, s mint színész . .." A közelebbi múltból: ak­kortájt, mikor bezárták a Szegedi Nemzeti Színházat, sűrűn jártam Szegedre. Fe­leségemmel a Széchenyi tér platánjai alatt üldögéltünk. Ott hallottam, hogy ez a tatarozás jó néhány évig eltarthat. Hát. eltartott! So­kat utaztam szerte Európá­ban, láttam sok színházat, de ennél szebbet nem. Gra­tulálok hozzá. — Almomban gyakran je­lenik meg a színpad, a ku­lisszák. Amikor ide szer­ződtem, már öt éve voltam vidéki színész. De Pécsről, Debrecenről, Nagyváradról sosem álmodom. Mindig csak a szegedi színházról. Páger Antal Esztétikus harmóniában Csupa Hubay Miklós — Boldogan figyeltem föl. amikor avatóbeszédében Pál Lénárd a színház és az élő irodalom kapcsolatát emlegette. Nagyobb öröm írószövetségi elnököt most, itt, aligha érhetett volna. Attól a perctől kezdve jól éreztem magam ... é — Az új épülettől el va­gyok ragadtatva. A Hágiban ebédeltem, ott találkoztam egyik szegedi barátom fiá­val — aki örök elégedetlen, legfőképp, ha színházról van szó. Mondom neki, no, ott leszel estére? Ö: nem — de az új színház nagyszerű. Hát, ha még ő is mondja . . . Ez az új épület a régi- bécsi stílus bensőségességét vala­mi roppant élvezetes és esz­tétikus harmóniában egye­síti a terek újszerű kapcso­latrendszerével. Ügy, hogy az egész rendkívül vonzó. ragyogas Születésnapunkon — Izgalmas, nagy élmény ilven csodálatos színházat avatni. Természetesen óha­tatlanul eszembe jut egy másik teátrum sorsa: magam mondtam el a dekrétumot a, Budapesti Nemzeti Színház akciójára. Remélem, megad­ja az élet. hogy részt vehe­tek a megnyitóján. A jövőben ellátogatok ida többször is, figyelemmel ki­sérem volt növendékeim pá­lyafutását. Tehetségesek. s ha egy kicsit is jó dolguli lesz. az elkövetkezendő évek nagy színészeeyéniségeivé válhatnak. Örülök. hogy részt vehettem ezen a ragyo­gó ünnepségen. Külön, ma­gán-örömöm: ma vagyok 61 éves, így születésnapomat együtt ünnepelhetem a szín­házzal ... Kállai Ferenc Patkós Irma Amikor köszöntötték a gálán, felállt a nézőtéren, megköszönni a tapsokat Pat­kós Irma. Amikor beszélget­tünk, alig bírt úrrá lenni meghatottságán. — Nem is tudok magam­hoz térni, teljesen más ez a színház, mint amit ismer­tem. Csupa márvány, csupa szépség, ragyogás. Itt aztán nagyot kell produkálni Meg az első szegedi színházépület százados évfordulóján, 1956. május 5-én léptem föl itt utoljára. SzerepáLmaim? So­hasem voltak, hiszen amit akartam, mindent elénekel­hettem. Jelenleg is Cegléden élek, kis kertemben dolgo­zom. és örülök, hogy még mindig sokfelé hívnak, az öregek napjától a tejiparon át az evangélikus templo­mig. Kassákot mondok, meg Mórát. Biztosak lehetnek Ljubisa Kistic — Egészen különleges esemény ez a mai, a legna­gyobb elismerést érdemli. Most lehet látni, mi min­dent is jelenthet a színház az embernek, színpadon és nézőtéren egyaránt. Nekem itt most olyan az egész, mintha egy boldog családot ilátnék, amelynek végre si­került saját lakáshoz jut­nia ... És ebbe a famíliába nemcsak a Szegeden lakó nézők tartoznak, de mind­azok. akik nagy élődök ár­nyékában itt ezután játsza­ni fognak. Óriási kötelezett­Pál Lénárd Kivételes pillanat Tisztelt ünneplő közönség! Megtisztelő, szép feladat az értékek és nemes hagyományok újjászületését, s egy­ben valami új történés most kezdődő ki­bontakozását üdvözölni. Köszönöm, hogy erre a szerepre kértek fel az újjáépített Szegedi Nemzeti Színház mai avató ün­nepségén. Szeretném elmondani, hogy néhány perce jó érzésekkel tekintettem körül eb­ben az impozáns, új-régi színházban. Mély benyomást tett rám az épület maga, az ízléssel és gonddal megvalósított ré­szekből összetevődő egész, amely szebb és harmonikusabb, mint részeinek összege. Jelképesnek érzem, hogy ebben az épü­letben egymásra talált a múlt és a jelen, kifejezvén azt a folytonosságot, amelyben a múlt tisztelete nem konzerválást, ha­nem a valódi értékek megőrzését jelenti. Valóban, ez a színház megőrizte a szí­vünknek oly kedves és otthonos hangula­tot, amelyet Fellner és Helmer mesterek színházaiban megszoktunk, s ugyanakkor — s ezt önök is tanúsíthatják — teljesen megváltozott, hogy a mai kor igényeinek megfelelően működhessen. Miközben az arányok és a méretek a változások elle­nére is megtartották harmóniájukat, egy összehasonlíthatatlanul jobban működtet­hető színház született, amelyben a racio­nálisabban igénybe vehető kiszolgálóte­rek. a nagyobb színpad, a kényelmesebb nézőtér, és nem utolsósorban a korszerű technikai felszerelés biztosítják az új. jobb működés feltételeit. A színházi körülményeknek ez a látvá­nyos és örömteli javulása természetesen önmagában nem garantálja, csak növeli a jo előadások megformálásának esélyét. Őszintén kívánom, hogy ebben az új-régi színházban az alkotó szellemiség is meg­találja azt az értékes hagyományt, amely­hez kapcsolódni, amit folytatni, s amit meghaladni akar. Több mint két és fél évszázad nemes színházi hagyománya kí­nálja itt Szegeden folytatásra legjobb ér­tékeit. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy különösen nagy felelősség — többek kö­zött — Kelemen László, Egressi Gábor, Déryné, Molnár György. Jászai Mari, Be­regi Oszkár, Somlai Artúr, Vaszy Viktor nevével fémjelzett színházi hagyományok örökösének és méltó folytatójának lenni. A szegedi színjátszás virágzó időszaká­ban mindig elkötelezte magát a társadal­mi haladás mellett; legyen az aktuális korparancs: a nemzeti függetlenség szol­galata. vagy a szocialista humanizmus eszméinek támogatása. A szegedi színját­szás története is bizonyítja, hogy a szín­művészet sok minden más mellett a prog­resszív gondolatok indulatos megfogalma­zásának természetes közege. Bizonyítja, hogy az igazi színészet emlékeztet arra a játékra, amit a gyermek játszik a maga teljes énjével, törhetetlen hitével, s azzal az átéléssel, amely számára a játékot mindennél fontosa bbá, kedvesebbé, az élet megálmodott valóságává teszi. A színház ma is akkor tölti be hivatá­sát. ha szerepet vállal az előrevivő társa­dalmi eszmék terjesztésében; a humánus, közösségi tartalmú erkölcsi értékek, ma­gatartásminták, életviteli módok képvise­letében; a társadalmi ellentmondások fe­lelős feltárásában; a világban való eliga­zodás segítésében; a dolgozó, újat akaró, kutató, kezdeményező, kockázatvállaló, al­kotó ember dicséretében. At kell, hogy hassa színművészetünket a nemzet sorsá­ért vállalt felelősség; mindenféle kiszol­gáltatottság ellen való tiltakozás; az egyén gondjainak, örömeinek és érzelmi konfliktusainak feltárására való törekvés. A jeles külföldi alkotások bemutatása mellett nagy figyelmet kell fordítani a klasszikus és mai kiváló drámai müvek népszerűsítésére. Sokoldalúan és hatéko­nyan erősíteni kell a színjátszás és az élő magyar irodalom kapcsolatát. Nagy szere­pe van a színművészetnek abban a küz­delemben, amelyet szép magyar nyelvünk védelméért, tisztaságának megőrzéséért kell folytatnunk. A szép, tiszta magyar beszéd védelme közvetve és közvetlenül segíti az emberi kapcsolatok kulturáltsá­gát, emeli a gondolatközlés minőségi szín­vonalát. Vannak, akik nem bíznak abban, hogy a színház a felgyorsult tudományos-mű­szaki haladás korában, a film, a televízió, a videó, a komputerek világában be tudja tölteni progresszív társadalmi szerepét. Az emberiség kultúrtörténete meggyőzően bizonyítja, hogy a színház, a színjátszás ősrégi, alapvető társadalmi létszükséglet. A társadalmi önismeret egyik nélkülözhe­tetlen formája, és az is marad mindaddig, amíg az általa kínált emberismeretre a közösségeknek és az egyéneknek szüksége van; amig a színművészet által nyújtott élmények hozzásegítik az embereket éle­tük értelmes céljainak megtalálásához, a lélek rejtelmeinek megértéséhez, a társa­dalmi igazságok felismeréséhez. A szín­művészet, mint a valóság bonyolult össze­függéseinek intuitív megragadása a játék erejével elválaszthatatlanul kapcsolódik az emberi léthez. Nem kell hát félteni a színjátszást a tudományos-műszaki haladástól, nem kell hát félteni a színjátszást a nagy társadal­mi átalakulásoktól. Művelődéspolitikánk nagyra értékeli a színház szerepét, támogatja a magyar színjátszás értékeinek megőrzését és gaz­dagítását szolgáló kezdeményezéseket. Abból indul ki, hogy az igazi színművé­szet erősiti a szocializmus eszméit, hiszen jobbá, szebbé akarja tenni az életet, nem sugallhatja az emberi haladás erőinek ve­reségét, a kilátástalanságot, a lét értel­metlenségét, hanem segít megalapozni, fenntartani az emberbe, a küzdelem értel­mébe vetett hitet. Legyen ez a mai ünnep| kulturális éle­tünknek olyan pillanata, amely bizako­dásra jogosít fel, amely optimizmust su­gároz a hazai színházi életünk egészére, hiszen ez a szép új-régi színház a szín­művészet társadalmi megbecsülésének újabb bizonyítéka. Kívánom, hogy az új­jáépített Szegedi Nemzeti Színházban minden elöadason szülessen meg az él­ménynek az a varázsa, amely a müvet avatotton életre keltő inilvészek és az ér­tő, színházszerető közönség egymásra ta­lálásának kivételes pillanatait jellemzi. Példát mutattak ¡lÉÉIIIÉií wÉÉSIÉÉíl Mmm 'r^fm 1 seg. Szabadkáról gyakran fogunk mi is átruccanni eb­be a ritka szép épületbe — azért is. hogy tanuljunk, hiszen a mi városunk szín­háza hasonló felújítás előtt áll. A mai gálaest számom­ra megmutatta a színház örök nagy erejét is ... — Hogy ebben az épület­ben rendezzek? Ha megérik ilyesmire az idő, nagyon szívesen. Szegedi barátaim, „megfigyelőim'' jelezni fog­ják, ha jönnöm kell és lehet. És fogok is, ebben biztosak lehetnek. Tordy Géza — Megtisztelve érzem ma­gam, hogy meghívtak erro az alkalomra. Furcsa, nagy; érzés . .. Majdnem harminc, éve, hogy ide kerültem. Er­ről jut eszembe: Páger An­tal „felvágott" azzal, hogy már 26 esztendős korában itt játszott. Nos, én 19 éve­sen! Ezzel leköröztem Téni bácsit, mély tisztelettel . . . Nagyon szép este volt. Meghatóan szép az épület. Mim"építőipari technikumot végzett állampolgár, kö­szönetet mondok az építé­szeknek-, hogy nem próbál­ták erőszakkal átépíteni a színházat, hanem a régi hangulatot megtartva, csuk a kiszolgálórészeket moder­nizálták. Példát mutattak uz egész magyar építészetnek. Testvérvárosok képviselői Ilyesmi sem történt meg eddig: Szeged testvérváro­sainak jó néhány képviselője egyszerre, egy időben tartóz­kodott városunkban az újjá, épült nemzeti színház avatá­sának alkalmából. Papp Gyula, a városi tanács el­nöke szombaton délután hivatalában baráti beszélge­tésen fogadta Lódz város ta­nácsa művelődési-kulturális osztályának képviseletében Danuta Caprusakot és Pavel Nowickit, a lódzi Stúdió '83 Színház igazgatóját; Nadezs­da Milicsenkót és Anatolij Ivanovics Bojkól, az Odesz­szai Operaház magánéneke­seit; Risto Ruohonent, Tur­ku város tanácsa kulturális titkárát; Mikko Majanlahtil. a turkui színház művészeti igazgatóját; Fliane Medicinl. a Nizzai Operaház magán­énekesét; Szóród Györgyin. Szabadka városfejlesztési ta­nácsának elnökét, Ljubisa Risticet, a Szabadkai Nép­színház igazgatóját, Spasoje Sain t, a színház gazdasági igazgatóját, Balla Lászlót, a szabadkai városfejlesztési tanács tagját; Vlada Maticot, az újvidéki Szerb Nemzeti Színház igazgatóhelyettesét, Mira1 Ruskucot és Topiák Imréi, a színház tánc-, illet­ve operatársulatának vezetőd iét, továbbá Kové&sné Vit­kay Verái, a színház magán­énekesét.

Next

/
Thumbnails
Contents