Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-04 / 234. szám

2 Szombat, 1986. október 4. 1 Várkonyi Péter Washingtonban C Washington (MTI) Várkonyi Péter külügyminiszter. aki az ENSZ Közgyűlésének 41. ülésszakán résztvevő magyar küldöttséget vezeti, csütörtökön iá•togatádt' tett Washingtonban. Az amerikai fővárosban találkozott John Whitehead külügyi államtitkárral, akivel a kétoldalú kapcsolatokról, a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről folytatott megbeszélést. A megbeszélésen részt vett Házi Vencei, hazánk nagykövete. Várkonyi Péter a washingtoni külügyi társaságban nagy érdeklődéssel fogadott előadást tartott a Magyar Népköztársaság külpolitikájáról. Losonczi Pál látogatása Bábolnán Losonczi Pal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az ElnöKi Tanács elnöke és Marótky László, az MSZMP politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese pénteken megtekintette a bábolnai napok elnevezésű kukorica- és hústermelési bemutatót. A vendégeket Burpert Róbert, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója fogadta és tájékoztatta a három bábolnai vállalat — a mezőgazdasági kombinát, a 256 taggazdaság munkáját integráló Iparszerű Kukoricatermelő Közös Váilalat és a hazai premixtermelés 55 (zúzalékát előállító BCR művek — eredményeiről, terveiről. Losonczi Pál és Maróthy László ezt követően. vendéglátói kíséretében, megtekintette a sorrendben immár kilencedik alkalommal megrendezett bemutatót. Hazaérkezel! az Országgyűlés küldöttsége Pénteken hazaérkezett a magyar parlamenti küldöttség, amely az NSZK Szövetségi Gyűlésének (Bundestag) meghívására tett látogatást a Német Szövetségi Köztársaságban. A delegációt Sarlós István, az Országgyűlés elnöke vezette. Látogatásuk utolsó napján a magyar képviselők találkoztak Edzard Blankeval, az alsó-szászországi parlament elnökével, . Elutazott a kínai parlamenti küldöttség Pénteken elutazott Budapestről a kínai parlamenti küldöttség, amely Liao Han-seng, az Országos Népi Oyűlés állandó bizottsága elnökhelyettesének vezetésével tartózkodott Magyarországon. A delegációt a Ferihegyi repülöteren Péter János, az Országgyűlés alelnöke búcsúztatta Jelen volt Zhu Ankang, Kína budapesti nagykövete. Magyarországi tartózkodása idején a küldöttségét — amely a Péter János ve'iette magyar tárgyalócsoporttal folytatott megbeszéléseket — fogadta Losonczi Pál, az Elnöki Tanács és Sarlós István, az Országgyűlés elnöke. A kínai képviselők találkoztak Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettessel, az Országos Tervhivatal elnökevel, Hetényi István pénzügyminiszterrtl é* Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkárral. valamint fővárosunk és Fejér megye vezetőivel. A vendégek látogatást tettek a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetében, a székesfehérvári Ikarus Karosszéria- és Járműgyárban, továbbá a perkátai Magyar— Kínai Barátság Termelőszövetkezetben. Megtekintették a vendégek a Dunakanyar és Budapest nevezetességeit, műemlékeit is. Magyar—holland kapcsolatok Magyarország és a Holland Királyság eredményesen fejlődő kapcsolataiban az utóbbi esztendőkben további kedvező változások tapasztalhatók; hazánk politikai, gazdasági törekvései iránt élénk érdeklődés nyilvánul meg a 14 és fél milliós lélekszámú Benelux-államban. Különösen eredményesen, problémamentesen fejlödnek politikai kapcsolataink, amelyeket a két ország vezetőinek mind magasabb szintű találkozói fémjeleznek. Miniszteri találkozókat, parlamenti delegációk kölcsönös cseréjét követően 1984-ben vendégül láthattuk hazánkban az akkori holland miniszterelnök-helyettest. Van Aardennet, akinek látogatását Marjai József miniszterelnök-helyettes az idén júniusban viszonozta. A politikai érintkezések Beatrix királynő magyarországi látogatásával emelkednek a legmagasabb szintre: személyében első alkalommal érkezik hivatalos látogatásra hazánkba holland uralkodó. Országaink kapcsolatrendszerében kiemelt helyet foglal el a kereskedelmi, gazdasági együttműködés. Kivitelünk az elmúlt esztendőben 82 millió dollár, behozatalunk pedig csaknem 104 millió dollár volt. s ezzel Hollandia — a fejlett tőkés országokkal folytatott kereskedelemben — az exportot tekintve hazánk kilencedik, az importban pedig nyolcadik legfontosabb partnere lett. Az árucsere-forgalom összetételét mindkét oldalon az élelmiszer-ipari cikkek, az alapanyagok és a félkész termékek kölcsönös szállítása határozza meg. Kereskedelmi kontaktusaink fejlesztésére ugyunakkor kedvezőtlenül hat, hogy az Európai Gazdasági Közösség mezőgazdasági szabályozása, illetve a textilexport korlátozása megnehezíti a Hollandiába irányuló magyar kivitel bövitését. A holland kormány és a vállalatok egyaránt érdeklődést tanúsítanak a kölcsönösen előnyös együttműködés, így például a kooperációk további fejlesztése iránt. Jelenleg 65 kooperációs szerződés van ervenyben a két ország között, s jelentós a bérmunka, illetve a licencvásárláson alapuló együttműködés is. A gazdasági kapcsolatok bövitese során hazánk arra törekszik. hogy ösztönözze holland vállalatok működőtőke-befekteUseit Magyarországon. Ennek jegyében írták alá áprilisban Budapesten, a ket ország közötti beruházásvédelmi megállapodást. "s> ezt szolgálja a kettős adóztatás eltörléséről intézkedő, júniusban megkötött szerződés is. Jól fejlődnek a magyar— holland kulturális kapcsolatok is. Kontaktusaink e területen jelenleg az 1968-ban aláirt kulturális és tudományos egyezmény alapján, a háromévente megújított munkaterveknek megfelelően, kiegyensúlyozottan fejlödnek. Rendszeresek az egyetemek, a tudományos intézmények közötti ösztöndíjas cserék; magyar, illetve holland művészek gyakorta bemutatkoznak egymás országaiban, s tárgyalások fulynak Hungarológiai Központ felállításáról eg.v holland egyetemen. Ennek létrehozása kulturális kapcsolataink elmélyítésének jelentős állomása volna. Kulturális eleiünk egyik színfoltja a közelmúltban megnyílt „Hollandia Magyarországon" című nagyszabású rendezvénysorozat, amelynek egy hónapig tartó, gazdag programja bepillantást enged nyugati partnerünk életének minden területére. Mexikóváros Á Hatok felhívása £ Mexikóváros (TASZSZ) Argentína, Görögország, India, Mexikó, Svédország és Tanzánia állam- és kormányfői pénteken felszólítottá/; Mihail Gorbacsovot és Hónaid Reagant. hogy reykjavíki találkozójukon tegyenek döntő lépeseket a nukleáris kísérletek megszüntetéséről szóló megállapodás felé. Az új-delhi Hatok néven ismert országcsoport vezetői felhívásukban üdvözölték a Szovjetunió azon döntését, hogy 1987-ig meghosszabbítja a nukleáris robbantásokra vonatkozó moratóriumot. Meggyőződésünk, hogy az atomrobbantáscikra elrendelt moratórium az első lényeges lépés a fegyverkezési verseny megfékezése és a bizalom légkörének megteremtése felé vezető úton — hangoztatja a felhívás. , j Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja 10. Az országos páttértekezlet Az Országgyűlésnek az el-' lenforradalmat követő első, 1957. május 9-én kezdődő ülésszakán, a Kádár János vezetése alatt álló, új tagokkal kibővített kormány megválasztásával véget ért az állami „ideiglenesség". A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány féléves tevékenységéről Kádár János számolt be. A jövő feladatairól szólva erőteljesen hangsúlyozta a közélet demokratizálásának szükségességét. Szóba került egy elvi kérdés is: a többpártrendszer ügye. Kétségtelen, hogy 1948 után a koalíciós pártok hasznosan tevékenykedhettek volna tovább, de a régi pártvezetőség ezt a lehetőséget megakadályozta. Egy évtized után „a történelmet riem lehet visszaforgatni", különösen, mert az ellenforradalom napjaiban a pártok újjáalakulása a polgári restaurációs törekvések jegyében ment végbe, és az esetleges pártviszályok az olyan nagyon szükséges nemzeti egységet szétszaggatták volna. „Magától értetődően az alapvető elvi állásfoglalás, amely a koalícióra vonatkozik, nem zárja ki, ellenkezőleg, feltételezi és megkívánja, hogy a közügyek intézésében ne csak a kommunisták vegyenek részt." — E kijelentésnek hat héttel később, az MSZMP országos értekezlete mintegy intézményesített biztosítékot adott, amikor határozatban szögezte le: „A párt építésével szorosan összefüggő kérdés annak az elvnek gyakorlati érvényesítése, hogy hazánkban a párttisztség kivételével minden közfunkciót pártnnkivüli is betölthet." Ennek az elvnek érvényesítése — három évtized tapasztalata mutatja — a magyar társadalmi életnek olyan alapfeltétele lett, amely nemcsak a közélet demokratizmusát határozta meg, hanem a párt és a tömegek kapcsolatának, a kölcsönös bizalomnak erős pillére is. A június 27—29-i országos pártértekezlet feladata az volt. • hogy áttekintve a november 4-e óta megtett utat, különösen a párt újjászervezésének folyamatát, megszüntesse az ideiglenességet, megvizsgálja, beváit-e az új mm RAOIOTELEX ELUTAZOTT KIRIL ZAREV Pénteken elutazott Budapestről Kiril Zarev miniszterelnök-helyettes. a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság bolgár tagozatának elnöke, aki részt vett a bizottság 21. ülésszakán. MEDVE L.ASZLÓ HAZAÉRKEZETT Szeptember 28. és október 3. között Medve László egészségügyi miniszter delegáció élén hivatalos látogatást tett az NDK-ban. Medve Lászlót fogadta Willi Stoph, a Minisztertanács elnöke. A delegáció pénteken hazaérkezett Budapestre. MERÉNYLETKlSÉRLET Terroristák merényletet kíséreltek meg péntek reggel a dzsálandhari rendőr-főkapítánvságon a pandzsábt rendőrfőnök. Julio F. Ribeiro ellen, akinek azonban nem esett bántódása. RENDKÍVÜLI ÁLLAPOT A perui kormány bejelentette, hogy újabb 60 nappal meghosszabbítja a rendkívüli állapotot négy tartomány 20 körzetében. Az indoklás szerint nem szűntek meg azok az okok, amelyek 1983 januárjában szükségessé tettek a rendkívüli állapot bevezetését. Megfigyelők szerint az intézkedést az tette szükségessé, hogy a fegyveres harcot folytató szélsőséges csoportok aktivitása nem csökkent. SEVARDNADZE KANADÁBAN Eduárd Sevardnadze szovjet külügyminiszter csütörtökön Ottawában Brian Mulorncy kanadai miniszterelnökkel találkozott. A szovjet külügyminiszter, ' aki hivatalos látogatáson tartózkodik Kanadában, átadta Mulroney-nek Mihail Gorbacsov, az SZKP KB tőtitkára személyes üzenetét politikai irányvonal, és öszszegezze ennek a politikának végrehajtásában szerzett tapasztalatokat. A kétfrontos harc elvének elfogadása és még inkább alkalmazása kérdésében — az „általában egyetértünk" hahgoztatása mellett — tulajdonképpen november 4től kezdve folyt a kimondott vagy kimondatlan vita a pártaktíva, a párttagság körében. Voltak, akik csak részben ismerték fel és el a szektás, dogmatikus hibák szerepét az ellenforradalmi lázadás kirobbanásában, és túlnyomóan a revizionista csoport ténykedését, felelősségét jelölték meg, mint okot. Ennek megfelelően „keményebb" politikát követeitek az MSZMP-től, és a vezetéYiek szemére hányták engedékenységét. Mások másik egyoldalúsággal, a revizionista hibákat lebecsülve, csak a szektarianizmust okolták. sőt, gyakran az egész felszabadulás utáni évtizedben a tévedéséket látták túlsúlyban. Ezek „engedményekkel" gondolták az új vezetés tómegbefolyásái növelni, és még a Nagy Imre-csoporttal való „kiegyezést" is szorgalmazták volna. E vitának új lendületet adott Révai Józsefnek, a regi pártvezetés egykori tagjának — egyébként a magyar és a nemzetközi mozgalom kitűnő ideológusának és jótóllú publicisztájának — fellépése. A Népszabadság 1957. március 7-i számában Eszmei tisztaságot címmel cikket írt, amelyben sok helyes részletmegáilapítás mellett hamis és igen veszélyes alaptételből indult ki. Mivel a revizionizmus az adott piHanatban a fő veszély — hiszen az bizonyult az ellenséges elemek szövetségesének az ellenforradalmi periódusban —., helytelenítette, hogy (szerinte) a párt propagandájában és gyakorlatában eluralkodott a szektás-dogmatikus hibák bírálata. Vagyis, feledve, vagy elhanyagolva azt a tapasztalatot, hogy amennyiben a revizionista elhajlást a tudatos ellenforradalmi, restaurációs erők szövetségesének, akkor a szektás politikát az események, a lázadás táptalajának tekinthetjük, Révai József kétfrontos harc helyett lényegében egyfrontost akart a pártra erőltetni. Révai cikke tiltakozó hullámot váltott ki a Népszabadság hasábjain. Az egyik hozzászóló igen találóan fogalmazott: „Nagy Imre példátlan osztályárulása nem lehet menlevél Rákosi Mátyás számára." Egyébként a hírlapi vitának rendkívül pozitív vonása volt — amely az új szellemet demonstrálta —, hogy nyíltan folyt, és nemcsak" a párt vezetői vagy ismert publicisták kaptak szót, hanem egyszerű párttagok is. S nem kevésbé új és örvendetes jelenség volt. hogy a cikkírót, illetve a hozzászólókat tévedeseikért nem átkozták ki-, nem is minösitgették, bélyegezgették mindenféle jelzővel. / Ebben a vitában is kiderült, hogy az MSZMP az eszmei harcot mindig a helytelen nézetek, nem pedig azok képviselői ellen folytatja. Az országos pártértekezleten a vita tovább folytatódott, főleg Révai József felszólalása nyomán. Révai azt fejtegette, hogy különbséget kell tenni a jobb- és baloldali elhajlás között. Az utóbbit tulajdonképpen bocsánatos bűnnek minősítette, s csak taktikai okokból tehát a tömegek előtti népszerűtlenségük miatt — tartotta elfogadhatónak a kompromittálódott vezetők kirekesztését az MSZMP vezető szerveiből és pozícióiból. Vagyis egy későbbi időszakban, „normális" körülmények között elképzelhetőnek tartotta visszatérésüket a közéletbe. Révai József nézetei, amelyeket a pártértekezlet viszszautasitott, valójában segítették azt, hogy a kétfrontos harc fontosságát még inkább megértse a párt közvéleménye. Kádár János válaszbeszédében nyíltan szemébe vágta Révaipak, hogy a „bukott vezetőség zászlaját lobogtatta meg". A pártegységet a decemberi határozat alapján és szellemében kell felfogni és védeni, vagyis a régi vezetésnek nincs helye ebben, annak hibái nem menthetők. Ennek megfelelően fogalmazódott meg az országos értekezlet határozata is, hangsúlyozva: „Rendkívül fontos, hogy soha többe sem jobbra, sem balra ne engedjük eltéríteni a pártot a helyes útról." Az országos értekezlet a revizionizmus és a dogmatizmus eszmei alapjait vizsgálva, kimutatta, hogy bár látszatra szöges ellentétben állnak egymással, de van nagyon is közös vonásuk. Mindkettőnek a kispolgári eszmevilág a gyökere, és ha érvényesül befolyásuk, amint a magyar tapasztalatok, különösen 1953-tól kezdve bizonyították, kölcsönösen táplálva egymást, egyaránt a szocializmust ássák alá. Megint csak az MSZMP vezetésének új szellemet és stílusát mutatta, hogy az előadói beszed, majd a felszólalások es a zárszó is nagyon sokat foglalkozott, mint az előrehaladás nagy veszelyevel, a vezetők köreben újra lábra kapó elbizakodottsággal. Kádár János emlékeztetett arra, hogy a hatalom meghódítása után a hibák gyökere az az illúzió volt, hogy az ellenséggel könnyűszerrel el lehet bánni, és a tömegek mindennapi megnyerése ügyünk számára nem fontos dolog. Pedig állandóan figyelemmel kell kisérni a lakosság hangulatát, véleményét, értékelését a pártról, nehogy hibába essünk. „Tessék must kimenni a városban az utca ra( vagy falun a főtérre, akár ünnep-, akár hétköznapon, vagy vegyenek részt pártrendezvényen, ezrek és ezrek mondják, hogy éljen a párt, éljen a népköztársaság, éljen a szovjet—magyar barátság. De ha annak idején az ellenség elfelejtette, hogy Magyarországon százezrek vannak a szocialista forradalom mellett — ha nem is láthatók —, mi ne kövessük el ugyanazt a hibát. Tudnunk kell, hogy ha április 4-én, vagy május elsején 700 ezer, 800 ezer, 900 ezer ember tüntet céljaink és elveink mellett, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek olyan tömegek az országban, amelyek még az ellenség ideológiai, politikai hatása alatt vannak. Csak ma nem annyira aktivak, és nem annyira láthatók. Ez is arra figyelmeztet, hogy ne bízzuk el magunkat." E józan szemlélet, amely párosult á tömegek megnyeréséért folytatott harc elvi és gyakorlati kérdéseinek részletes taglalásával, a legértékesebb jellemzője volt az országos pártértekezletnek és mindinkább úrrá váló sajátossága az MSZMP egész tevékenységének, (Következik: A munkásosztály és szövetségesei.)