Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-27 / 253. szám

5 Hétfő, 1986. október 27. Grafikák Szegednek Születésnapi találkozás Kopasz Mártával Márta néni — mert Kopasz Márta — ezzel se- is képtelenség lenne azokat minden volt tanítványa gítve a ma már lassan nyűg- a művészeket, akik keze így szólítja 75 éves. dijba vonuló rajzpedagógu- alatt nőttek fej 1969-ig, A város és Csongrád sok hadát. Szívesen emlék- nyugdíjba vonulásáig megye Alkotó-díjas fes- szik vissza Lehel Istvánra. Vinkler Lászlóra, s többi tö-grafikusa Szeged mű­vészeti életének tanú­ja, ma is alkotó, meg­határozó tagja. Hétről hétre találkozhatunk ve­le kiállítások megnyitó­ján. Hol itt, hol ott tű­nik fel. Jellegzetes, ha­tározott mozdulataival kisérve, szól a város közéletének, művészeti életének Szerencsére soha nem különült el benne az al­kotóművész. a pedagó­gus. a szegedi közéleti ember. 1936-ban végezte az Ipar­művészeti Főiskolát grafi­kusként, s 1938-ban a sze­gedi egyetem grafikai lek­toraként kezdte pályáját. Az egyetem akkori művészet­történeti tanszékén fizetés nélküli gyakornokként — mai szóhasználat szerint — tanársegédként is dolgozott. A Szegedi Fiatalok Művé­szeti Kollégiumának utolsó szakaszában még együtt le­hetett Ortutay Gyuláékkal. 1941-ben a Földrajzi Inté­zetben .ő rendezi meg az el­ső nemzetközi kisgrafikai kiállítást. Kopasz Mártának köszönhető a szegedi kis­grafikai kultúra megterem­tése, szervezése, ápolása, a mai napig is, 50 év eltedé­vel. A Juhász Gyula Műve­lődési Központ 50 tagú kis­grafikai barátok klubjának vezetője. 1952-ben magas szintű ok­tató-nevelő közösség tagja lehetett. A tanárképző főis­kolán ábrázoló geometriai, művészettörténeti és népi díszítőművészeti tanköny­veket írtak — az utóbbit s egykori művésztanár társá­ra. Egy negyedszázaddal ez­előtt is gyönyörű és nemes feladatot kapott a nemrég elhunyt Tápai Antal szob­rászművésztől. 1960-ban megszerveze a Tömörkénv István Gimnázium és Műve­szeti Szakközépiskolában az általános rajzoktatást és a jobbításáért. grafjkai szakot. Fölsorolni S közben, és azóta? Nem­zetközi, országos, helyi kol­lektív és egyéni kiállítások sora, a szeretett szülőváros szobrainak, épületeinek, mű­vészeti életének ápolását és védelmét szorgalmazva. Legújabb alkotását, a Sze­gedi háromkirályok címűt mutatja. 1985-ben ötven művészi grafikai lapját ajándékozta Szegednek. Czakő János Vérnász Operabemutató a nagyszínházban Az elmúlt csütörtök és szinte vakmerő módon — péntek nevezetes napja ma­rad a szegedi művelődéstör­ténetnek, sőt, talán a ma­gyar operajátszás történeté­nek is: a szegedi operabará­magára vállalta a rendezést és a zenei irányítást egy­aránt. A két összefonódó, de külön-külön is óriási terhe­ket jelentő tevékenységi kör tok előtt is megnyíltak az egy személyben való egyesi­újjáépített nagyszínház ka­pui. Sokan fogadták hóna­pokkal ezelőtt kétkedve a tervet, mely szerint az új épületben tartandó első be­mutatón Szokolay Sándor nagy külföldi karriert befu­tott, több mint huszonkét éve komponált operája, a Vérnász hangzik el. A hal­lottak-látottak azonban min­denképpen azokat igazolták,' akik hittek a mű közvetlen hatóerejében, egyetemessé­gében, aktuális mondandójá­ban. és abban, hogy ez a társulat ezzel az alkotással meg tud felelni a kétszeres ünnep különleges elvárásai­nak. Szegedi háromkirályok (linómetszet. 1986.) •W Magvető-est a kávéházban A könyvvásárlók és -ol­vasók között aligha akad !ó idö közművelődési felada­tokat lát el, különböző lu­hoznak a konyhára, például a két évtizede élő Albatrosz olyan, aki ne találkozott dományterületekröl tájékoz- sorozatunk. De ezek a köny volna már a Magvető Könyvkiadó valamelyik so­rozatával vagy egyedi köte­tével. A nagy föltűnést keltő kiadványok miatt időnként bátor kiadóként is emiege­tatja a nagyközönséget. A Magyar Hírmondó, a Gon­dolkodó magyarok művelő­déstörténeti funkciót tölt be. — Mi a feladata a nagy példányszámú antológiák­tik. Hegedős Mária, a kiadó nak? vek egyetlen értékes alkotást sem szoríthatnak ki. A további fölmerülő kér­désekre, melyekre a szerve­zők számítanak, a kiadó „vezérkara" ma, hétfőn a Royal szállóbeli kávéházi irodalmi vezetője válaszolt kérdéseinkre. — Mi határozza meg a ki­adó arculatát? — A Magvető Könyvkiadó elsődleges feladata a kortárs magyar irodalom megjelen­tetése. Ez természetesen nem csupán szépirodalmat jelent. Igyekszünk a kortárs szellemi élet más területei­ről is hírt adni, közművelő­dési feladatokat ellátni. Vagyis könyveink révén je­len lenni napjaink alakuló­változó világában. Profi­lunkba tartozik — kisebb mértékben — a kortárs Vi­lágirodalom bemutatása is. — Hogy a versek, novellák esten válaszol, és színművek éves termésé­ről hírt adjon az olvasók­nak. Szerepük napjainkban különösen fontos. Az egyedi kötetek (versek, novellák, drámák) példányszáma két­ségbeejtően alacsony. Ezek az antológiák viszont körül­belül 80 ezer példányban je­lennek meg. — Hogyan alakul a kiadó gazdasági helyzete? — Természetesen egyre nehezebb a helyzetünk, de nem annyira, hogy amit ér­tékesnek és fontosnak tar­tunk, ne jelentessük meg. A művek számát nem csök­Zsoldos Sándor Bár a „hivatalos" bemuta­tó pénteken volt, azt saját­ságos módon megelőzte egy „széria-előadás", melyet lel­ki ismeretlenség volna figyel­men kívül hagyni a produk­ció értékelésekor, már csak az eltérő szereposztás miatt is. A „fából vaskarika" eme színházi esete művészi szem­pontból nem bizonyult sze­rencsésnek : nem az egyéni teljesítményeket, hanem az összhatást tekintve a csütör­töki előadás volt az oldot­tabb, teljesebb, zavartala­nabb, ugyanakkor a mérhető siker, a közönség lelkesedé­se pénteken többszörösen fe­lülmúlta az előző napit. Ki­sebb pontatlanságokon túl, elsősorban a második felvo­nás bonyolult menny egzői kórusjelertetének intonációs és belépési zavarai indíthat­ták el azt az „idegességhul­lámot", amely alig észreve­hetően bár, de — a csütör­tökihez képest — mégiscsak béárnjfé-íü/IJa a színpadi ese­mények láncolatát a bemu­tatón. Mindezek ellenére győzöm hangsúlyozni — a produkció részesei az utóbbi évek legnagyobb, legmegér­demeltebb sikerét könyvel­hetik el, olyan egységes, minden pillanatában szug­gesztív művészi munka eredményeként, amely tisz­tességével, igényességével, odaadásával országosan is példamutató! Ebben kétség­kívül oroszlánrésze van tésébe bárki könnyen bele­bukhatott volna. Oberfrank vállalkozása mögött azonban érezhetően a Garcia Lorca­dráma és a Szokolay-muzsi­ka olyan alapos ismerete, a gondolatok olyan fokú kiér­leltsége, a közlési vágy olyan mélysége húzódik, amely nyilvánvalóan csak a mű gondolatterhével való több évtizedes együttélés nyo­món, csakis szerelemből szü­lethetett meg. Erről a ren­dezésről, a rendezés és a ze­ne kapcsolatáról csak jót mondhatok: minden részlet­re van gondja, anélkül, hogy pillanatra is sáem elől té­vesztené a grandiózus egészt, minden egyéni sorstragédia a legszemélyesebb átéltség­ben válik valamennyiünk kínjává és felelősségévé, a zene jól megragadott tempói és a gesztusok, az arcjáték, a beszédes tekintetek állandó­an és kölcsönösen magyaráz­zák egymást. A Vérnász eb­ben az interpretációban nem opera, hanem megrendítő színházi élmény, összművé­szet, melyben egy-egy fény­effektus ugyanolyan kifejező lehet, mint valamely zenei mozzanat — gondoljunk csak a „vörösek" és „kékek ' egész művön végighúzódó párhu­zamára, a szerelem-szenve­dély-kéj-gy ülölet-halál, il­letve a hidegség-kiüresedelt­ség-sivárság gondolatköré­nek szembeállításaként. A mozgások és a színpadkép megkomponáltsága kis és nagy méretekben egyaránt példás — elég csak a darab befejezésének, a gyertyás si­fatójelenethek totokszoritó élményére utalnom. A színpadkép dicséretével egyúttal Mira János nagy­nem szerű díszlettervezői munká­ját is méltatom, a mozgások kapcsán a táncjelenetek szuggeszti vitását biztosító Kuli Ferencet említem. A spanyol környezet csábítá­sának okosan ellenálló jel­meztervezővel, Ék Erzsébet­tel együtt ők ugyanolyan ér­tő partnerei voltak Ober­franknak, mint a zenei mun­kában fontos szerepet játszó karigazgató, Molnár László Oberfrank Gézának, aki — és a két korrepetitor. A Magvető adja ki hetente kentjük! A példányszámok 180—190 ezer példányban a viszont folyamatosan esnek. Rakéta Regényújságot is. különösen a versek, esszék — E célkitűzések hogyan és tanulmánykötetek eseté valósulnak meg a kiadó éves terveiben? — Évenként általában 230 művet tudunk megjelentet­ni. Ennék körülbelül a fele egyedi kiadvány, kortárs író­ink es a határainkon kívül élő magyar alkotók regé­nyei, novellái, verseskötetei, esszéi, tanulmányai. A ter­més másik fele sorozataink­ban Iát napvilágot. Az élet­műsorozatokban jeles íróink összegyűjtött munkáit adjuk közre; az Üj termésben első­kötetes prózaírók, költök je­lentkeznek; a ra-re — Raké­ta Regénytár — zsebkönyv­társorozatban elbeszéléseket, kisregényeket jelentetünk meg a magyar és világiroda­lomból; a Világkönyvtár a külföldi szépirodalomé; a szinmüsornzat a kortárs ma­gyar írók drámatermését juttatja el az olvasókhoz. A Tények és tanúkban emlék­iratokat adunk ki; a Gyorsu­ben. Fontos és sürgős feladat új lehetőségek keresése a kiadók és a terjesztők jobb együttműködése terén. — Nem hatnak-e zúllesz­töen a kiadóra az úgyneve­zett ..sikerkönyvek", melyek egyre nagyobb példány­számban árasztják el a könyvpiacot? — A szenzáció mindig vonzóbb, mitn az értő kö­zönséghez szóló müvek. Ez természetes. A baj az, hogy az arányok sok esetben elto­lódnak, nem az aktuális, fon­tos, jó értelemben vett lek­tűr irányába, hanem a drá­ga, de értéktelen kiadványok felé. Kiadónknak változatla­nul értékcentrikusnak kell maradnia. kultúrpolitikai feladatokat kell ellátnia, ami nem azonos az üzletiéi. Ugyanakkor jól gazdulkodni napjainkban már kötelesseg. Nekünk is vannak olyan ki­adványaink, melyek pénzt Lopott kocsival kereskedett 31 éves Bakos „ismerőse" volt bíróságnak, amikor ismét felelősségre A régi Tibor ra. Közben azonban — mi­már a vei a csereautó mindig ki­nemrég sebb értékű volt — 22 ezer vonták forint készpénzt, majd egy Tizenhat éves kora óta rendszeres és visszatérő la­kója a börtönöknek: leg­utóbbi, hetedik büntetéséből idén januárban szabadult. Főként lopás miatt volt el­ítélve, most azonban széle­sedett a skála: a bíróság kilenc (!) tételben sorolta 30 ezer forintot érő tehe­net is kapott ellenértékként. Végül az utolsó autót bon­tásra adta el. Nem sokkal később Békéscsabán egy 90 ezer forint értékű Lada sze­mélygépkocsit lopott a pil­langóablak kifeszítésével. További bűncselekményeit az OTP-től személyi kölcsönt vett föl. A részleteket persze ó sem fizette. Ugyanezt megtette később Virág Ist­ván is. A büntetés kiszabása so­rán a bíróság Bakos Tibor esetében súlyosbító körül­ményként értékelte a bűn­cselekmények többszörös halmazatát, s hogy a vádlott cselekményeit a vagyon el­leni bűncselekmény miatt föl cselekedeteit. Többek csak címszavakban érdemes kiszabott szabadságvesztés­között csalás, lopás, köz­okirat-hamisítás, devizagaz­dálkodás megsértése miatt vonták felelősségre. Most mit követett el Ba­kos Tibor? Egy éjszaka a kilincs kifeszítésével föltört egy Wartburg személygép­Kocsit!. Még ugyanaznap megemlíteni: többek között megsértette a devizagazdál­kodásról szóló rendeletei az­zal, hogy egy 10 ezer forint értékű gyűrűt értékesített szabadpiacon, aztán benzint lopott egy autóból, majd B és C kategóriára érvényes vezetői engedélyébe beleha­misította a D és E kategó­adásvételi szerződést kötött riára való érvényességet is. egy másik Wartburgra, amely üzemképtelen volt. A vételár kifizetésére azonban halasztást kapott azzal, hogy a gépkocsit a fizetésig nem Az ügy harmadrendű vád­lottja. Szolil Julianna egy. a Magyar Kábelművek Sze­gedi Kábelgyára feliratú, is­meretlen módon birtokába viheti el, viszont megkapta került bélyegző fölhasználá­annak rendszámtábláit és sával, élettársával, a másod­forgalmi engedélyét. Ezután Bakos a lopott autóra a „zálogba" kapott rendszámot szerelte fel. a motorblokkra és az alvázra pedig az át­vett forgalmi • engedélyben szereplő számokat üttette be. Ezután a Wartburgot elcse­rélte egy Ladára, majd a Ladát egy újabb Wartburg­rendű vádlott, Virág István­nal áruvásárlási kölcsön­igénylő lapot töltött ki. En­nek segítségével bútort vásá­roltak, amelynek részleteit később nem fizették. Szolil Julianna ezt a módszert el­mesélte Bakos Tibornak, aki ugyanilyen módszerrel — Virág István kezességével — bői engedélyezett feltételes szabadság ideje alatt követte el. Ugyanígy Szolil Julianna esetében is súlyosbitó kö­rülményként vették figye­lembe, hogy bűncselekmé­nyeit végrehajtásában pró­baidőre felfüggesztett sza­badságvesztés ideje alatt követte el. E cselekményekért a Sze­ged Városi Bíróság Bakos Tibort (Elek, Cinka Panna utca 18.) kétévi szabadság­vesztésre és két évi köz­ügyektől való eltiltásra, Vi­rág Istvánt (Szeged, Londoni körút 18.) egyévi javító-ne­velő munkára, Szolil Julián, nát (Szeged. Párizsi körút 7.) hathónapi szabadságvesz­tésre ítélte. i Az ügyet fellebbezés miatt tárgyalta a Csongrád Megyei Bíróság s az elsőfokú íté­letet helybenhagyta, így az jogerőre emelkedett, B. T. A hallottak alapján nem lehet emlitetlenül hagyni, hogy a zenekar sokszoros fi­gyelemmel, gonddal készült fel a nagy feladatra, a diffe­renciált, plasztikus hangzá­sával, pontosságával megbíz­hatóan vehette vállaira az előadást. A Bartók Béla Művelődési Központ gyer­mekkórusa (karigazgató: Nemes Eva) a nagy hangerő­igénynek és „vizsgadrukk­nak" tulajdonitható „felfelé húzó" intonáció ellenére hamvas, kedves színfoltja volt a számtalan titkot rejtő felnőttvilágnak. Az énekes szólisták mun­kájában beérni látszik annak az erőfeszítésnek az eredmé­nye, amely — Oberfrank iránymutatása nyomán — az utóbbi években a zenés szín­házi stílus megteremtésére irányult. Enélkül a — remél­hetőleg most már a társulat egésze által felvállalt — stí­lustörekvés nélkül igencsak kétes kimenetelű lett volna a Vérnász-vá I la! kozás. így azonban még a kevésbé telt, kevésbé nemes, kevésbé is­kolázott hangok tulajdonosai sem váltak a nehézségek ki­szolgáltatottjaivá: hiteles színészi játékuk általában nem engedte meg, hogy so­káig foglalkozzunk hangi fo­gyatékosságaikkal. A mű főszerepei közt is clsö az Anváé. Görtva Irén elsősorban a szerep énekelt részeinek szuggesztív meg­formálásával, míg Lengyel Ildikó a kulcsmondatokat tartalmazó félprózai részle­tek atmoszféra-teremtö tol­mácsolásával tűnt ki. A két Leonardo közül Németh Jó­zsef már csak koránál, alka­tánál, rendkívül erőteljes hángjáttáT fogva is meggyő­zőbben .állította elénk a min­-den gátat. ledöntő iszonyú erejű férfiszenvedély szim­bólumait, de Andrejcsik Ist­ván is súlyos figurává tu­dott nőni — igen dicséretes hangbeli-énektechnikai fej­lődésről szolgáltatva bizony­ságot. A Menyasszony szere­pének megformálásában lé­nyeges karakterkülönbséget mutatott a két előadás. Baj­tay Horváth Ágota az ön­magával is harcban álló, da­cosan szenvedélyes nő alak­ját, kiegyensúlyozatlanul vibráló személyiségét rajzol­ta meg, mig Vámossy Eva alakítása a menyasszony két­ségbeesett tehetetlenségét, kiszolgáltatottságát mutat­ta meg, minden pillanatban valami lebirhalatlan, mély szomorúsággal. A Vőlegény szerepével kapcsolatban kényszerül­tünk a leginkább komp­romisszumra, bár Vajk György is. Fekete Im­re is megtett mindent, amit jelenlegi hangállapotában, gyakorlatával. képzettségé­vel megtehetett. A Vőlegény figurája azonban (kivált Fe­keténél) Leonardóval szem­ben túlontúl súlytalannak érződött, ami nem segíti a konfliktushelyzet érzékelte­tését. A többi szereplő közül kiemelkedik Szakály Péter második felvonásbeli Apa­alakítása: összeomlása az egész dráma egyik legmeg­rázóbb élménye. De a Szom­szédasszony, a Feleség és Anyós, a Cselédasszony. a Halál és az egyéb epizódsze­repék megformáló! is a nagy egészben betöltött funkció­juk megértéséről, a magas­rendű közösségi munkában való odaadó részvételükről tettek bizonyságot. A szegedi Vérnász-előadás a legfontosabbat nyújtja né­zőinek. olyasmit, amely mel­lett eltörpülnek a fogyaté­kosságok és kompromisszu­mok; a katarzist. Gönczy László

Next

/
Thumbnails
Contents