Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-24 / 251. szám

91 Pcntek, 1986." október 24. 1 Lutra Színes magyar film. Fekete István regénye alapján irta és rendezte: Hárs Mihály. Fényké­pezte: Borbély János. Zene: Oroszlán Gábor, Oroszlán v György és Bergendy István. Főbb szereplők: Zágoni Zsolt, Usztics Mátyás, Herceg Csilla. Narrátor: Besse­nyei Ferenc. Mi lehet vajon Fekete Ist­ván titka? Merthogy valami különös, borzongatóan szép varázs árad a legújabb kori magyar ifjúsági irodalom klasszikusának műveiből, az biztos. A Tüskevár, a Téli berek, a Kele, a Vulc és a többiek szerzője immáron nemzedékek szemében May Károly, Cooper vagy éppen Jókai mellé került —, hol­ott könyveiben voltakép­pen nincs fordulatos, ka­landos történet, nincsenek lélegzetelállító csaták, ül­dözések, azazhogy ... Mind­ez tulajdonképpen van, csak jócskán másként. Egészen különleges módon. Valami fura létezik, lélegzik ezek­ben az alkotásokban. Vala­mi, ami csakis és kizárólag az övé. És így varázslatos. Ez a titok. Most ismét megfilmesítet­tek egy, immáron klasszi­kusnak mondható Fekete István-regényt, a Lutrát. Bá­mulva néztem körül a mo­ziban, ahol pár perccel ko­rábban alig volt kisebb a lárma, mint mondjuk an­nak idején Buda ostromakor lehetett — napközis bérlet­tel szegedi kisiskolások hada táborozott mindenfelé. És csend lett. Olyan csend, rövidesen, hogy a molett jegyszedö néni rémülten ki­lesett az erkélyről. Nem szo­kott ő előadás közben ilyen csendhez ebben a moziban, amikor ennyi ebadtát film­nézésre ideterelnek. Közben a vásznon bámulatos szin­parádé: őszi, téli, nyári ter­mészetfelvételek bravúros tobzódása. Megannyi meg­elevenedett festmény, igé­ző szépségben. Ugyanakkor mindez visszafogottan, nem hivalkodva, természetes va­lóságkeretben. Bennük, raj­tuk a magyar fauna: vad­disznók és rókák, bagoly és görény, gólya és harcsa — es persze a vidra. A főhős, azaz Lutra. merthogy lati­nul így neveztetik. És aki­nek köszönhető, hogy ez a pompás ízléssel elénk tárt természet-látványsorozat ra­jongó bámulásra készteti a gyereksereget: Fekete Ist­ván. Akinek világát egé­szen kiváló művészi bele­éléssel „tette filmre" Hárs Mihály. Borbély János ooe­ratőri munkája pedig egy­szerűen szenzációs. Teljesen fölösleges lenne most azon meditálni, a re­gényhez képest mennyire hü és- mennyire eredeti ez aznj adaptáció. (Egyébként: is-is.) . A hatás az, ami elképesztő S ebből következően az esz­mény, ami, azt hiszem, a Fekete István-titok nyitja. A természet csodálatos, mert nem öncélú, hanem emberrel gyönyörűvé tett, "nfeledt él­vezetének sikerüli-' fölmuta­tása. Az élővilág hihetetlen gazdagsága, bája és kifür­készhetetlen érdekessége eb­ben a hazában. A teljes Élet rendje és rendetlensége, törvényei és esendőségei. Mindezek akár egyetlen „konfliktusnak" — Miklós, a vadász és Lutra, a vidra vé­gül is eldöntetleh párbajá­nak — középpontjából fö­lénk növesztve. Miközben megismerszik az ország szép­sége. az erdők, a vizek, az állatok. Hogy ez utóbbira városi gyerek esetében még külön is mekkora szükség van, tanúsíthatom: sógornőm négyéves ikerfiai rémülten hőkölnek hátra, valahány­szor, Budapestről lerándul­ván, a balatonfelvidéki falu valamelyik kerítése mögött egy-két tyúk föl-fölkotkodá­csol. Mindaz, ami a fentebb tag­lalt módon, így együttesen a gyermekiélekben eszmei­ség, eszmény gyanánt átsu­gároztatik: fölbecsülhetetlen, óriási érték. Fekete István-i titoknak is lehet nevezni. Amit most egy örömmel ajánlható, ritka bájos, ízlé­ses és szép film teljes egé­szében elénk tá"ni tudott. Domonkos László KFT-koncert Farsangi álarc maradt a hajdani fehérre mázolt áb­rázatból. Joggal emlegethet­jük a múltat, hiszen a Bábu vagy és a Siker, pénz, nők. csillogás között fél évtizedes történelemre tekinthet im­már a KFT. Nem előszór jártak Szegeden, ugyancsak nem először játszottak telt badtéri fellépésük emléke is Hazel O'Connorral. Jubileumi koncertjük vél­hetően mindenféle évfordu­ló nélkül is ünneppé sikere­dett volna. Jóval korábban elkelt minden jegy, kiéhez­ve várta őket a közönség. Egyetemisták, fő- és közép­iskolások legott, akiknek . .... ...... „. , elegük van a „kőkemény haz előtt az Ifjúság. Hazban. Rí,envedésből", limonádé eu­Kellemes az újszegedi sza- rodiszkóból. Akiknek job­Életmentő kitüntetése Nagy László felvétele Bátor, önfeláldozó magatartása elismeréséül Kószó Zol­tánt a Minisztertanács Életmentő Emlékéremmel tüntette ki. A 31 éves fiatalember rendőr főhadnagy. Az elmúlt hó­nap 21-én, éjszakai szolgálatban, fél kettőkor, Koncsek László, a Tempó taxi vezetője értesítette rádión a járőröző autót, hogy egy nő a régi hídról a Tiszába vetette magát. A rendőrautó odaszáguldott, ahol a fuldokló kimentéséért Kószó Zoltán, élete kockáztatásával, ruhástul a vízbe ve­tette magát, és nagy nehézséggel partközeibe úszott az ön­gyilkosjelölttel. Itt Kumbor Tibor rendőr zászlós segítsé­gével a partra emelték a nőt, akit a mentők az idegkli­nikára szállítottak. A kitüntetést tegnap, csütörtökön, Papdi József, a me­gyei tanács elnöke nyújtotta át Kószó Zoltánnak. ban esik egy fanyar blődli, mint a szárnyaló melódiák. Sebők János találóan írta Magyarock című könyvében: „az ő köreikben esik le az a bizonyos húszfilléres", amit a KFT igenis, feldob. „Orbitális marhaság", ami a szemünk előtt s fülünk hallatára történik, minden­esetre lenyűgözően színes fantázia terméke. S hiába gyanús eleve, ha csökönyö­sen a dolgok mögöttit vesz­szük csak értékszámba, itt tényleg van mögöttük vala­mi. Mert általában fordított a helyzet; szemérmetlen giccsek próbálnak mély gondolatnak tűnni. Fura megközelítés, párod isztikus szókimondás, csavaros látás­mód — íme a KFT. Cinkos fintor, összekacsíntás a kö­zönséggel: ti is ilyenek vagy­tok — vagy lennétek legszí­vesebben —, ugye? Egyikük filozófus, mert három vas­kos kötet segítségével a szó szoros értelmében emelkedik transzcendentális magassá­gokba: tudniillik rájuk áll. Esetleg próféta, mágus, mé­dium. A feltehetően kényes ízlé­sű széks/'imszédom önfeled­ten ordítja, „makákó", meg, hogy „ez a helyzet nagyon izé". A leglelkesebbek vo­nattá kapaszkodnak, s széke­ket is sodró lendülettel ug­rándoznak körbe-körbe. Ké­ső é'jszaka lesz, mire a rá­adásokon is túljut a KIT. Kopott a szó, de nagyjából — ez a siker. V. E. Érdekelnek minket a magyar tapasztalatok Szovjet pártmunkásküldöttség látogatása megyénkben A szovjet pártmunkásküldöttség a kábelgyár munkájával ismerkedik. Baloldalt: F. F. Petrenko, a küldöttség vezetője, mellette a tolmács, Tombácz József igazgató és V. K. Mezencev, a küldöttség tagja A szovjet pártmunkáskül­dóttség — vezetője F. F. Peírenko, az SZKP KB kül­ügyi osztályának alosztály­vezetője, tagja V. K. Me­zencev, a külügyi osztály al­osztályvezető-helyettese — csütörtök reggel a megyei pártbizottságot kereste lel. A szovjet vendégeket Koncz János, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának titká­ra és Székely Sándor, a sze­gedi városi pártbizottság el­ső titkára fogadta. majd megbeszélésre került sor. Koncz János ismertette a megye gazdasági. társadal­mi, kulturális, politikai éle­tének, s a szovjetunióbeli Odessza területtel kialakított testvérmegyei kapcsolatok alakulását. A politikai mun­ka, a szocialista demokrácia fejlesztésének, a vállalati igazgatók választásának, a pályázati rendszer érvénye­sülésének, a testvérmegyei együttműködésnek a tapasz­talatairól és feladatairól élénk eszmecsere alakult ki a vendégek és a vendéglá­tók között. A szovjet, dele­gáció ezután a Szegedi Ká­belgyárba látogatott. Tom­bácz József igazgató és Gor­csa Attila, az üzemi pártbi­zottság titkára tájékoztatta a vendégeket a gyár múltjá­ról, gazdálkodásának ered­ményeiről. a politikai mun­ka tapasztalatairól. A szov­jet pártmunkások megtekin­tették az erősáramú és a hírközlőüzemben, a fémmű­részlegben, a galvanikusóno­zó-mühelyben folyó munkát, valamint a kábelvégtisztító berendezés működését, ame­lyet a gyár odesszai testvér­üzemével kialakított együtt­működése eredményeképpen állított a termelés szolgála­tába. Ez a berendezés húsz dolgozó munkáját végzi el. Délután a szovjet vendé­gek az MTESZ Csongrád megyei szervezetének szék­házát keresték fel, ahol meg­vendégek csütörtökön visz­szautaztak Budapestre. * r Látogatásuk befejezésekor F. F. Petrenko, a szovjet pártmunkásküldöttség veze­tője összegezte itt szerzett tapasztalataikat, válaszolt szerkesztőségünk képviselő­jének kérdéseire: — A hazánkban és me­gyénkben tett látogatásuk során megismerkedtek üze­mek, szövetkezetek, intézmé­nyek életével, munkájával, találkoztak munkásokkal, szövetkezeti parasztokkal, értelmiségiekkel, pártmun­kásokkal és vezetőkkel. Mi­lyen benyomásokat szereztek életünkről, mindennapja­inkról, a magyar dolgozók munkájáról és törekvéseik­ről? — Elmondhatom, hogy a Szovjetunióban, pártunkban, pártunk központi bizottsá­gában régóta nagy érdeklő­dés nyilvánul meg azok iránt a kutatások és kísérle­tek iránt amelyek Magyar­országon végbemennek gaz­dasági, társadalmi, kulturá­lis, politikai téren, s a kap­csolatok formálásában. Szá­munkra mar régóta nagy elégedettséggel szolgál az, hogy az MSZMP az 1956-os ellenforradalom leverése után gyorsan leküzdötte a politikai válságot, és siker­rel tömörítette a magyar dolgozókat a szocialista épí­tés feladatainak megoldásá­ba. Ebben fontos szerepet töltött be az „aki nincs elle­nünk, az velünk van" jel­szó. Óriási politikai bölcses­ségre vall ez Kádár János részérői, aki bölcs, reális, messzeható politikát valósí­tott meg. E politika nem­csak hogy kivezette az or­szágot a súlyos válságból, hanem a népet tömörítve, s a néptömegek aktivizálásá­val nagy sikereket ért el a szocializmus építésében. Ma­beszéiést folytattak Fejes Pal gyarország bátor kezdemé­megyei elnökkel, Nagy Ernő társelnökkel, Vinczéné Tö­rök Ilona megyei titkárral és Kispéter József külügyi titkárral, az MTESZ és az odesszai testvérpzervezet együttműködéséről. A továb­biakban a Szegedi Nemzeti Színház felújított épületét tekintették meg. és városné­zésen vettek részt. A szovjet pártmunkásküldöttséget me­gyei programjára elkísérte Molnár József, az MSZMP KB munkatársa, A szovjet Déligyümölcsök üvegházban Délszaki hangulat uralko­dik Tichy Jánosnak, az Észak-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat dol­gozójának Győr-ménfőcsana­ki üvegházában. A 20 négy­zetméteres, beüvegezett hob­bikertben, amelyet gázkon­vektorral fűtenek, szép ter­m'ést érlel a citromfa. A gazda 150 darabot már le­szüretelt, s még jó pár zöld citrom érlelődik a fán. Most hoz először termést a két narancsfa. A gyümölcsök már kezdenek sárgulni, s karácsonyra beérik a na­rancs. Szép termést ígér a másfél éves banánfa is, a banánszüret várhatóan kará­csony után kezdődhet. Dísz­ük az üvegházban a kávé­cserje. szentjánoskenyérfa, anana.szbokor, és még sok más meleg égövi növény is. nyezéseket tett és tesz a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésében, ezzel új ösz­tönzést ad a gazdasági fej­lődésnek. Ezek olyan kezde­ményezések, és olyan kísér­letek, amelyekben előfor­dulnak gyengeségek is. A si­kerek mellett vannak gond­jaik, nehézségeik is, ame­lyekben a hibák mellett sze­repet játszanak a kedvezőt­len világgazdasági hatások is. — Látogatásuk és itteni megbeszéléseik nyomán — véleményük szerint — me­lyek azok a közös tapaszta­latok, amelyek kölcsönösen hasznosnak mutatkoznak a magyar tapasztalatokat, pél­dául a háztáji gazdaságok szerepét. Tudjuk, hogy e gazdaságok egységben működnek a szocialis­ta nagyüzemekkel. Eze­ket a tapasztalatokat siker­rel hasznosítják nálunk sok kolhozban. Érdekesek szá­munkra azok a megoldások, amelyeket a szocialista de­mokrácia fejlesztésében al­kalmaznak. A szocializmus építése nem haladhat előre a szocialista demokrácia fej­lesztése nélkül. Pártunk XXVII. kongresszusán nagy fontosságú megállapítások hangzottak ei erről. Fejlesz, teni kell a népi önkormány­zati rendszert. Hasznosnak tartjuk az új magyar vá­lasztási törvényt, amelynek alapján tavaly Jezajlottak az országgyűlési és tanácsvá­iasztások. Figyelmesen ta­nulmányozzuk e?eket a ta­pasztalatokat. Mihail Gorbacsov pártunk XXVII. kongresszusán arról' beszélt: úgy kell fejleszteni a szocialista demokráciát, hogy olyanok kerüljenek a választott tanácsokba, akik legalkalmasabbak erre a fel­adatra. Tanulmányozzuk a vállalati igazgatók választá­sával, a pályázati rendszer működésével kapcsolatos magyar tapasztalatokat. Kedden este a Tisza—Ma­ros Szög Tsz-ben nagyon ér­dekes volt számunkra az, amit a tsz-elnök az egyik odesszai kolhozzal kialakí­tott együttműködésükről mondott. Azt hiszem, hogy az Odessza területi kolhoz­vezetőknek is többet kell tenniük az együttműködés­ben rejlő lehetőségek ki­használásáért. Jobban lehet­ne hasznosítani a szarvas­marha-tenyésztésben, a tej­hozam növelésében elért jó magyar tapasztalatokat. — Hogyan ítélik meg a testvérmegyei kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit? Milyen szerepet tölthetnek be e kapcsolatok a magyar és a szovjet nép barátságá­nak elmélyítésében? — A magyar dolgozókkal lezajlott találkozásaink, be­szélgetéseink őszinte hangú­ak, tanácskozásaink munka­jel legüek voltak. Ez érthető is, hiszen közös érdekünk kapcsolataink erősítése, a kölcsönös tapasztalatok hasz­nosítása annak érdekében, hogy munkánkban minél nagyobb sikereket érjünk el. A kapcsolatok fejlesztése, a szovjet és a magyar nép ba­rátságának elmélyítése elő fogja segíteni mind a Szov­jetunióban, mind Magyaror­gyakorlati munkában, a ma. szágon azt, hogy a gazdasa­gyar és a szovjet dolgozók építőmunkában, a politi­testvéri együttműködésében. mVÍm kapcsolataink fejlesztese- terü|etén újabb sikereket ér­ben? jünk el országaink felvirá­- A Szovjetunióban la- g««taUuában. nulmányozzuk a sokoldalú T, M.

Next

/
Thumbnails
Contents