Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-23 / 250. szám

2 Csütörtök, 1986. október 23. w—m—mmm Cserepes virágok Somogyi Károlyné felvétele Ritka, szép virágokat termesztenek Szombathelyen, többször láthattuk Szegeden is — kiállításokon — az ottani kertészek szép áruját. Ezután már nem kell az ország e távoli városába utazni különleges cserepes virágokért, mert a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat Thököly utcai kertészeteben bemutatóterem nyílik majd novemeber elején. ahol három megye — Csongrád, Békés és Bács-Kiskun— állami vállalatai es magánkereskedői válogathatnak a ritka dísznövényekből. Tegnap a meghívott szakemberek számára tartottak itt tájékoztatót, s az első szállítmány szép példányaiban — összesen 2 ezer 200 cserép virágban — gyönyörködhettek a látogatók Szervezik az országos diáknapokai A tanintézeti KlSZ-bizottságok iskolai diáknapokat rendeznek, amelyeken az adott intézményben tanuló fiatalok amatör művészeti tevékenységüket, diákköri munkáikat mutathatják be. A tanulók tanórákat tartanak társaiknak, diákavatókat rendeznek, a „diáktanteslületek" pedig a fordított napokon játékosan belekóstolnak az iskolavezetés gondjaiba. Már ezen a szinten kiválogatják a szellemesebb, színvonalasabb műsorokat, amiket azután városi diáknapokon vagy diákgálákon ismerhet meg a település tágabb közönsége. A megyei KISZ-bizottságok és a megyei tanácsok művelődési osztályai az egyes művészeti kategóriákban minősítő bemutatókat szerveznek. Az ODN-t énekkar, kamarakórus, szólóének, szólóhangszer, kamarazene, népzene, polbeat, folkbeat, rock, jazz, néptánc, diákszínpad, bábjáték, vers- és prózamondás kategóriákban hirdették meg. A jelentkezési határidő budapestieknek november 20., a KISZ budapesti bizottságán, a vidékieknek pedig december 20., a KISZ még.yei bizottságain. A bemutatók 1987 februárjában és márciusában lesznek. új film Foglalkozása: mesterlövész Színes japán film. Irta: Kuratomo So. Fényképezte: Kimura Daiszaku. Zene: Uzaki . R.judo. Rendezte: Yasuo Furuhota. Főbb szereplök: Ken Takakura, Ayumi Isida. Azt hiszem, lassan, de biztosan kezd japánfóbiam lenni. Meglehet, ügy járok egyszer, mint Kosztolányi híres novellahőse, aki egy óvatlan pillanatban hirtelen kínaiul kezdett tanulni, én még elkezdeném silabizálni a hiraganát, a kandzsit és a kataganát, a háromfele japán írásmódot — de ilyesmitől, egyre biztosabb vagyok benne, szűkebb és tágabb környezetemnek nem kell tartania. Sót, éppen ellenkezőleg: még néhány olyan japán film. mint ez a mostani, s japánfobiám hirtelen gyors növekedésnek indulván. egészen más, ugyanakkor beláthatatlan következményeket fog ölteni. Attól tartok: az első aggasztó jelek már észlelhetők. Kezdetnek: ha már — túlfoglalkoztatott szinkronszínészeinket tehermentesítendő — honi filmföliratozóink makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy az általános iskolások és dilettáns költők stiláris, sőt, helyesírási szokásait tegyék magukévá, így például konzekvensen nagy betűvel írják az olimpiát és ódon, szenvelgő stílben tolmácsoljanak egeszen hétköznapi dialógusokat — legalább annak halovány illúzióját hagyják meg nekünk, hogy amit látunk, legalabb néha önmagától erthetö. Belátom en. hogy — pláne japán film eseteben — ez nem olyan könnyű, de azért mégis. Mélyebbre hatolva a fóbiába: tudvalevő, hogy európai nézőnek még bizonyos edzettségi fokon túl is szoknia kell a japán filmnyelv bizonyos sajátosságait, a szájbarágós szimbolikát, a döbbenetesen elnyújtott, funkciótlan beállítások özönét. és a naturalisztikus képekkel vegyilelt híelodrumátikus színészi játékot — ám amit e mü ilyesfelékben nyújt, az próbált mozibajárónak is komoly tehertétel. Teljes két és egynegyed órán át akár kisebbfajta kínvallatással is fölér. Azután, akár mint fóbiacsúcspont: a főhős. Már önmagában tomeny agyrém. Természetesen barázdált arcú. rendkívül gondterhelt és rendőr, de ez még a kisebbik baj. Viszont akkora szive van, hogy a cim szerintem tovább fűzendő. Foglalkozása: mesterlövész, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helye: érző szívű. Igaz, azt is mondhatnánk, az illetőnek a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helye: balfácán, hiszen ezt a mesterlövészt mesterlövészkedni látjuk a legkevesebbet (hosszú negyedórákig gyötrődni annál többször), ha viszont lő, pontosan ügy teszi, mint bármelyik Kovács 113. János őrmester, no de mindegy. Szive óriási, süteményt küld az altala lefogott bűnözőnek a siralomházba, kivégzése után rémálmaiban még sirja is rendszeresen visszatér, akár Ágnes asszonynak a véres lepedő — a többi riasztó példa fölsorolásától az olvasó idegeinek épsége érdekében tanácsos eltekinteni. Mindazonáltal: a krimirészletekből müvészkedö melodráma-kísérlet, a melodráma-kísérletből rossz olasz neorealista filmutánzatok szerelmi szála, a szerelmi szálból az Alain Delon-íéle Zsaru-filmekhez hasonló (azokban is borzalmas) rendor-lelkiismeréti dráma következik. A nagy lelkiösméreti konfliktus lényege egyébiránt pedig a következő dilemmában összegezhető: abbahagyjam, ne hagyjam? Mármint a rendőrködést. A filmnézést sokkal jobb lenne, de azt nehéz. Igaz, a főhősnek se könnyű. Korábban olimpikon vala, később érző szívű szerv lesz, kell ennél rettenetesebb? S ha az egészhez hozzászámítjuk a japánfóbia totális valóságát... Nagyon szereljük (szeretnénk) a Toyotát, a Sonyt és a Suzukit, viszont van ebben a íilmben egy jelenet, midőn a vonaton egymásnak dőlve alusznak a jó japánok. Hol az egyik dől a másikra, hol a másik az egyikre. Mindezek láttán teljesen föllelkesüllem: Iám-Iám, azért a japánok is horkolnak. Pontosan úgy, mint mi. Domonkos László Korán születtek Amióta szokásban van, hogy a szerencsés ember megöregszik, csak a szerencsétlen hal meg időnap előtt, azóta fönnforog a kérdés: mi legyen idős embereinkkel? Addig keresik rá föltehetően a feleletet, amíg világ lesz a világ. Régebben leginkább a család gondja volt, és a föladatokat is a család szabta meg. Ha már csak annyira bírta, hogy a házat őrizhette, a házat bízták rá. Amikor az unokákat vagy a dédunokákat tarthatta el a világjárta ember történeteivel, akkor nekik mesélt. Ma? Bölcsődébe és óvodába jár az unoka, iskolásként pedig napköziben marad. Lázadoznak is ellene a mai nagymamák, fölöslegesnek érzik magukat. Érezhetik is, mert az unoka régóla nem velük él már, hiszen a fiatalok elköltöztek. Házat őrizhetnek, de csak a magukét, és mindjárt magányos öreg lesz a statisztikai nevük. Gondjuk pedig társadalmi gond lett. Oldja meg azokat a tanács! Amikor Balástyán is szervezni kezdték az idősek otthonát. elmentem néhányhoz. Ahhoz is, aki kilenc éve özvegy. — Bemegy? — Nekem senki ne mondja, de sokat eszöl, meg hogy állj arrébb. A másik: — Veszekedős népek közé menjek? Szőlőkaróval jár, lépnie is nehéz. Több szék is van az udvaron, mindig arra ül, amelyik közelebb van. A friss reggelire, meleg ebédre és a vacsorára azt mondja, nincsen rászorulva. A tanács embere akkor azt mondta, mindenképpen megcsinálják a bejárók otthonát. de számítanak rá, hogy hézagosan indul. Szerinte sokan azért nem jönnek, mert a busztól is félnek. Ha jár.arra egyáltalán busz. Fáj a lábuk, biztosan nem tudnak leülni. Hallották, hogy odacsipett valakit az ajtó, biztosan őket is odacsípi. Talán meg se várja, hogy fölcihelődjenek rá. És attól is tartanak, ellene szól a család. Gondoskodni ugyan nem tud róluk, de mégse menjenek kegyelemkenyérre. Időközben megnyílt az otthon, a tanácsháza udvaán. Egyszer már találtunk is benne legalább három embert, két gondozóval. Meleg kakaóval várták mind a hármat. Legutóbb már tizen voltak, szenzációként mesélték, Gyulára is elmentek már kirándulni. Harmincnyolcan! — Jobban szerveztek? — Mi szerveztük. Annak szóltunk, akiről gondoltuk, hogy eljönne. — Ki fizette a buszt? — A vendégek kifizették a rájuk eső részt, önköltségi alapon, a miénk pedig a dobozhajtogatásból telt ki. Megijedek először. Örkény dobozolóira gondolok, az őrnagy úrra, meg a családra. A gyufagyár hozza ki a hosszú szárú gázgyújtó gyufa dobozának alsó felét, előre bemetszve, és ö]< hajtogatják össze, hogy belelérjen a gyufa. Most is hajtogatnak. Van, aki egy kézzel dolgozhat csak. Lassan csinálódik, több kézen is átmegy, de elkészül azért. Hasznos időtöltés ez, azoknak, akik elfelejtettek megtanulni a semmittevést. Közben beszélgetnek, vagy inkább beszélgetés közben hajtogatnak. Nyolc fillért kapnak darabonként, ezt gyűjtötték össze, ezt fizették be az útra, ebédre, fürdőre, városnézésre. Akinek reszket a keze, csak a vízszinteseket hajtogatja, akié nem, az. a fölfelé menőket is. — Dolgozni muszáj! Nem ertem. Mindig a nyugodt, békés öregségről beszéltünk. — Különben nem érjük meg a száznégy évet. A tévében látták a száznégy évest, hozzá igazodnak. — Amikor ide bejöttem, alig éltem már. Majdnem elmentem az uram után, annyira rosszul éreztem magamat. Csakhogy ide ha a léiig halottat hozzák is be, az is fölébred. Van, aki kórházlakó volt, mégse gyógyult, itt pedig semmi gond nincsen vele. — Férfiak? • — Nekik ott a kocsma, nem ide jönnek. Legföljebb be-benéznek. Az egyik, nyolcvan-valahány éves, mindig nősülni akar. Hej, Vince bácsi, nagyon délután van már arra! Sokat beszélnek, mi lesz, ha mégis el kell menniük. Az a baj, hogy onnan még nem jött vissza senki, pedig jó lenne hazaszökni egyszer-egyszer. Aztán jön a történet: Sándorl'alván meghalt egy ember, be is vitték a haloltasházba. Irtózatosan berúgott előtte, de a hidegben fölérzett. Kimászott az ablakon, és elment haza. Rávitte a szívbajt a családra. Hát te? Mi már a temetésedre készülődtünk! Súgva mondja egyikük, az ,a legjobb, hogy Kati, az otthon vezetője mindig mosolyog. Ilyen kell az öregeknek, nem olyan, aki mindig morog. A másik azt hozza elő, hogy van otthon egy kis krumplija télre, nem sok, mert mi kell egy idős aszszonynak, de valószínű, az is megmarad. Kapnak itt annyit, hozzá se nagyon nyúlnak otthon a főzőkanálhoz. Pedig amilyet én főztem, a király is megnyalta volna utána a szája szélit. A savanyú filozófia is előkerül. Nem baj az, hogy megöregedtek, tudni kell átadni a helyüket a fiataloknak. Nem ért vele mindenki egyet. Megint a gyulai kirándulás jön elő: — Danoltunk hazafelé, olyan jó kedvünk volt. —J A százesztendős cukrászdában is voltunk. Fagyit vettünk, de az nem volt még száz esztendős. — A várban is. A múzeumban, a fürdőben, az Erkel-házban is. — Most voltunk először, de nagyon megerte. — Fölséges finom ebédet kaptunk a strandon. Az is megette, aki itthon diétán él. — Én szeretek elgondolkodni azokon a dolgokon, Kár, hogy sietnünk kellett. — Két hét múlva se értünk volna haza. ha mindenki megáll gondolkodni. — Az a jó, hogy nekünk semmibe se került. — Az egész ország szép, nemcsuk Gyula. Azokat suj-' nálom csak, akik mindenáron küllőidre mennek, ott ülnek a tengerparton két hétig, itthon meg ki se nyitják a szemüket. — De jó is lenne mindig menni! Nagy a mi adósságunk, annyi a látnivaló. — Sajnos, meg is marad adósságnak. — Csak egy kicsivel kellett volna később születnünk. Horváth Dezső Á televízió és a gyerekek Érdekes témáról rendez előadóülést a Szegedi Akadémiai Bizottság egyik legújabb, nemregiben megszerveződött szakbizottsága, a neveléstudományi es pszichológiai, Tömegkommunikációs vizsgalatok iskolásoknál — ez az összefoglaló cime, s a következő témákat foglalja magába: tömegkommunikációs hatások irodalmi áttekintése; kutatási tervezet a tömegkommunikációs eszközök hatásáról iskolásgyermekek körében; előtanulmányok a magyar tévéműsorok érzelmi életet befolyásoló hatásáról általános iskolásoknál; tömegkommunikációs szokások és ideák 9-10 eves gyermekeknel Mint látható, éppen megindult, úttörő jellegű kutatásokról van szó, amelyek azonban mindannyiunkat erintenek. Szülők és pedagógusok szinte naponta vívják a csatákat a gyerekekkel: ez utóbbiak többsége legszívesebben állandóan a készülék előtt ülne, a mozgó kep ellenállhatatlan vonzerejűnek látszik. A felnőttek viszont sejtik, nem mindegy, mit lát a gyermek. Sejtik, de nem tudják pontosan: mit kell, mit lehet és mit nem szabad megnézni a kínálatból. És mikor? Rémregényekét mesélnék a pedagógusok a karikás szemű, kialvatlan, fáradt iskolásokról, akik nem az iskolai terhelés, hanem a tévé előtti virrasztás, es az utána következő rossz álmok áldozatai. A televíziózástól valószínűleg nem lehét, ám nem is kell eltiltani az iskolásokat. De tudni kellene, mit, miért neznek, és milyen hatások kelnek bennük — szokásaik ésszerű alakítása végett. A kutatók, szegedi pszichológusok, orvosok ennek földerítésében sok szülőnek és pedagógusnak segítségére lehetnek. Vetró Ágnes, Erdei Katalin, Csapó Ágnes, Bencze Erika és Rajki Ilona előadásait holnap, pénteken hallgathatják meg az érdeklődök a SZAB Somogyi utcai székházában Nagydiákok koncertjei Üj szervezésben: a zeneművész szövetség és a TIT összefogásával, ám a régi célkitűzéssel indul útjára ismét az egyetemi-főiskolai hallgatók bérleti koncertsorozata. Az idén a francia zene világába, aztán német —osztrák, magyar, szláv, angol és skandináv területekre kalauzol. Mindig élőzenével, és némi szóbeli eligazítással. A szegediek közül Sinkó György érdemes művész, Szecsődi Ferenc, a Cziífra-alapitvány nyertese, Bódás Péter, Delley József, Kerek Ferenc, Sin Katalin lepnek fel (a teljesség igénye nélkül sorolva), hallunk ritkábban pódiumra kerülő hangszereket, brácsát, hárfát; és máshonnan is művészeket, a „Creative Art Ensemble '80" rézfúvós együttest Budapestről vagy a Capella Savariat Szombathelyről Ez utóbbi együttes november 3-án, a nyitókoncerten lep fel. A korabeli hangszereken — vagy azok kópiáin — játszó, eddig 12 (!) hanglemezfelvételt készített társulat a francia barokk vonzó, izgalmas, fűszeres, a szakemberek előtt is kevésbé ismert világába vezeti hallgatóit a nemzetközileg elismert barokk specialista énekesnő, Zádori Mária közreműködésével, Németh Pál irányításával. A hat koncertből álló sorozat bérleteihez a TIT városi szervezeténél és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán juthatnak hozzá az érdeklődök. Üj kiadásban Novemberben újra az üzletekbe kerül a tavaly elhunyt neves szakíró, Prohászka Ferenc „Szőlő és bor" című könyve. A mü, amelynek 14. átdolgozott és bővített kiadása jelenik meg, a Mezőgazdasági Kiadó számára is az egyik legsikeresebb vállalkozás volt az elmúlt évtizedekben A könyv első kiadására Erdei Ferenc biztatta a szerzőt. Azóta összesen több mint 800 ezer példányban látott napvilágot; most 90 ezer példányban jelentetik meg. A szőlő termeléséhez és a bor készítéséhez hasznos tanácsokat nyújtó könyvet mindig hamar elkapkodták a kistermelők, a kerteszkedök