Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-20 / 247. szám
Hétfő, 1986. október 20. 5 Megűju/, megszépül Kőszeg Kőszegen a történelmi nevezetességekben bővelkedő, sok turistát, kirándulót fogadó városban rendkívül nagy gondot fordítanak a műemlékek és a műemlék jellegű épületek felújítására és karbantartására. A hiányzó házak helyére a város hangulatának megfelelő, az utcaképbe jól illeszkedő épületeket építenek. Nem mertem volna... Oberfrank Géza második olvasata a Vérnászról A szokottnál is feszültebb, izgatottabb. Érthetően, hisz az új színház első operabemutatója a technika premierje is lesz, márpedig enélkül is akadna elég köze a Vérnászhoz: nemcsak dirigálja, de amint ez nála nem ritkaság, rendezőként is jegyzi. Az utolsó hét seregnyi művészi gondját, zenei-színpadi simitásait hajazzák hát olyan praktikus tennivalók, mint mondjuk a világítással kapcsolatos időrabló pepecselések. De hát a korszerűség kötelez, a színház természetesen cini akar technikai képességeivel, amit beleépítettek, s amelynek működnie is kell(ene). Hanem most Oberfrank G.ézának a fentieknél is személyesebb ugye Szokolay Sándor operájának szegedi premierje. Az Állami Operaházban annak idején (1964ben) Kórodi Andrással vezényelte, együtt tanították be, si ¡minthogy Kórodi sajnálatos módon már nincs az élők sorában, neki szerepelt egyedül a repertoárján. — Korábban beszélgettünk arról, hogy az operaházi előkészületek nem zajlottak simán. Amolyan konzervatív műfajról lévén szó, művészek körében általában tapasztalható bizonyos ellenállás újszerű hangzásbeli, ritmikai vagy dramaturgiai kívánalmakkal szemben. Hogyan fogadták a Vérnászt a szegediek? — Jobb sora volt, mint a pesti bemutató idején. Egyformán persze nem lelkesedett mindenki, de a híre sokakat megérintett, többet hallottak róla, mint általaiban egy mai operáról. Különösen az Anyákat alakító Gortva Irént, illetve Lengyel Ildikót inspirálta, hogy Komlóssy Erzsébetnek milyen személyes sikereket hozott: nagy becsvággyal fogtak neki. Ami persze valamennyi főbb szereplőről elmondható. Tulajdonképpen az elmúlt évad végén láttunk munkához, s kiderült, kemény menet lesz. Ma már elmondhatom, miután a társulat nagymértékben elsajátította, tán meg is szerette. Kinekkinek megvannak benne a kedvenc részletei. Egy biztos, a századunk zenéjéhez kevésbé edzett fülnek is legalább két-három hallgatás kell ahhoz, hogy otthonosan érezze magát. Itt ugyan nincs Az asszony ingatag. ária, amit Verdinek el kellett titkolnia a premier előtt, nehogy lopással vádolják — ugyanakkor innen sem hiányoznak közérthetőbb szakaszok, melyeknek egy jól tálalt előadásban hatniuk kell. A darab közönségsikere elsősorban abból fakad, hogy nem szakadt el az úgynevezett dallamos operától teljesen. Századunk • talaján áll, de gyökereit valójában Muszorgszkijig, Janacekig, visszaereszti, s természetesen Bartók. Stravinsky világa sem idegen tőle. A darab iriásik erénye vitathatatlanul merész. egyéni hangja, hogy az első Szoko* lay-operaként vált ismertté A harmadik pedig a szovegválasztasa. A dráma csodálatos formája, koncentráltsága, nyelvezete, mely Illyés Gyula fordításának szépségével szinte maradéktalanul átmentette Lorca költészetét. — Másodszor találkozol tehát a darabbal. — Nemcsak fölöttem nem múlt az idő nyomtalanul, a darabot is másként látom. Mint mindenki, annak idején én is fogódzókat kerestem, ismert művekkel rokonságot, így aztán zenei emlékképeim mozaikszemcséiből próbáltam összerakni. Mostanra viszont bennem is megérett. s ezáltal sajátos műolvasat került elém. Remélem, az előadáson is kiderül, ,hogy előbbre tudtam lépni az eddigiek tapasztalatain, és sokkal inkább „szokolaysan" tudom látni, ami értelemszerűen kevésbé adatik meg azoknak, akik csak ismerkednek vele, s ösztönösen Lorcából eredeztetik alapkoncepciójukat. Mostanra vált igazán világossá számomra, hogy két öntörvényű műről van szó, és Szokolay operája sok tekintetben eltér Lorca drámájától, de hát ez nem kísérőzene. Egy rendkívül tehetséges, energiától, invencióktól tobzódó fiatal komponista, aki maximálisan beleírta személyiségének minden jegyét, sajátosságát. — Miként értelmezed szimbolizmusát? — Egyértelműen Lorcában gyökerezik, mégis nagymértékben kitágítja. Vezérmotívum-technikájának tudatos olvasatával olyan átfogó gondolatok tapinthatóak ki az operából, melyek a lorcai műben legfeljebb csírájában fordulnak elő. Igv például az operát inditó Halál-motívum, mi Lorcánál csak a harmadik felvonásban szerepel, itt viszont az előjátékban mottóként, ezáltal jelentősége is hihetetlenül megnő. A képi megjelenítésben igen nagy szerep jut a szcenikának és a jelmezeknek. Ügy érzem, Mira Jánosnak és Ék Erzsébetnek sikerült olyan látványvilágot megszervezniük, mely minden eddigi rendezésemnél nagyobb egységben szolgálja a darabot, konkrétan pedig annak szimbolizmusát, A műhelyek fantasztikusan jói dolgoztak. különleges hang- és fényeffektusokat is szeretnénk alkalmazni. Ugyancsak eddigi szegedi kísérleteim szerves folytatásaként kap hangsúlyosabb szerepet a tánckar is, hogy a lorcai világ látványbeli kiteljesítéséhez minél adekvátabb színpadot jeleníthessünk meg. Ízig-vérig mai színházi előadást akarunk tehát, melyben a szólisták, az énekkar, a tánckar és a gyerekkar, no meg az igényesen játszó szimfonikusok mellett a műszak is magas rendű művészi feladatot lát el. — A pesti előadás nagyon jó szereposztásban ment, ez alapozta meg a darab világhírét, nem véletlenül vitték vendégségbe Bécsbe, Berlinbe, Wiesbadenbe, Dortmundba, Bolognába, Edinburghba, Moszkvába. És tegyem hozzá, saját társulattal mutatta be Wuppertal, Zágráb, Kassa, Leningrád, Angers, Poznan, Tallinn, Brno, Erfurt, az amerikai Columbus, Gent, Linz; a finn opera pedig 1970-ben éppen Budaipesten turnézott vele. Nem elrettentésül e tekintélyes lista, de hát: milyennek ígérkezik a szegedi szereposztás? — Nem mertem volna műsorra tűzni megfelelő szereplők nélkül. Bízom benne, mi is megmutathatjuk a darab szépségeit, izgalmát. Sok múlik azonban a közönségen, hogy nyitott szívvelfüllel jöjjön, ne előítéletekkel. A szereposztásban a kisebb feladatokat is igyekeztünk hangsúlyossá tenni, tovább építkezve az úgynevezett egyútteskultúra útján, amiben szilárd meggyőződésem szerint sikereket érhet el a szegedi társulat. Azt is szeretném, ha előadásunk eljutna az egyetemistákhoz. Szegedi éveim egyik legfájóbb pontja, hogy nem sike<rúlt igazán jó kapcsolatokat kialakítani velük Jó lenne vitákat is indukálni, kaphat-e biztatást egy mai fiatal ma Szegeden a színháztól. N.I. Melinda: Pitti Katalin Átköltözött a Bánk bán Fura tüneteket észlelni az operai Bánkon, hogy a mozigarzonból átköltözött a parádés nagyszínházba. Mintha nemigen találná helyét, légszomjjal küszködne (vajh testvéreire is ez vár. ha majd ők is költöznek?). Nem annyira az úgynevezett tablóképekkel van baj, természetesen, hanem az intimitással. a párjelenetekkel: énekeseink nem érz'.k a lépéstávolságot, ügyetlenü' mozognak, tanácstalanok. Bánk és Gertrudis heves vitája közben, a mű forrpontján, benyit Ottó: a nagyúr haragiát az önkívületig kellene hogy fokozza (amiré aztán gyorsan következik a tett, a gyilkosság), ám hármasban valami sete-suta üldözési kreációt kerekítenek. Más. Tisza-parti jelenet. Melinda gyermekével. hátul hatalmas kifeszített vásznon a folyó, füzeseivel. A bán tébolyult asszonya elénekli az áriáját, majd szerepe sze-, rint a háborgó habokba vetné magát — ehelyett azonban balra el. Netán gázlót keres? Tisztesség ne essék szólván, e bízvást szaporítható példákkal távolról sem szeretném méltánytalansággal illetni a szegedi operatársulat egyébiránt jó okokból méltánylandó Erkel-fölú.iítását a nagyszínházban Ellenkezőleg. Inkább borongásfélét. érzékeltetni afölött, hogy bizony nemigen maradt idő „művészileg belakni" ezt a márványpalotát. A verkli elindult, működik a nagyüzem, s ha a premierek már ids is születnek, az adaptálandó repertoárhoz legalább néhány fazonigazitó próba nélkülözhetetlen leend, különben a dekoratív színpad puszta kúlcsinné merevül, hideglelős kerete lesz a belbecs értékeinek, a művészi képességeknek, S ha már itt tartunk. Szóvá tenném: dicséretes, hogy nemzeti operánk sietett át elsőként a nemzeti moziból a Nemzeti Színházba, s bár nem tudom, milyen szériára — a műsorterv ismeretében gyanítható, nem túl hosszúra — ám ilyenkor szabadna a létező legjobb szereposztással kiállítani, pláne ha jónevű vendégművész is fémjelzi. Márpedig ez a kollekció nem a legsikeresebb, mondhatni, kissé elfáradt (EP"Pbet ne említsek, akad jeles társulati tag. aki az opera egyik szerepét Pesten énekli régóta, de volt. ki a szabadtéri játékokon is fellépett már egy másik figura jelmezében. Itt miért nem állnak be? Hadd tisztázzam, nem csupán művészekről van szó, in konkrétó. hanem elvekről: nemzeti opera a Nemzeti Színházban, hangsúlyos előadáson, kaoja a legjobb szereposztást — ha csak nincs kizáró körül-' mény. amilyenről jelen esetben nincs tudomásunk.) Molnár László mindazonáltal élvezetes, több pontián lélekemelő előadást dirigált. Iván Ildikó betegsége miatt operaházi vendég, Pitti Katalin alakította (száraz a szó: énekelte, játszotta, valósággal úiraélte) Melindát, eszményi líraisággal, oldottan, csodaszép megoldásokkal. Partnerei közül — minthogy a produkcióról annak idején többször és bőven esett szó — csak háromról szólnék. Juhász József címszerepe merev játékának dacára is legszebb napjaira emlékeztetően fénylelt. Az egész szólamot erőteljesre állította be, minek következtében dinamikában ugyan egysíkúbbá vált, zenei szövetében, a kivitelezésben viszont homogénebb zengő anyagot tudott teremteni, Gyimesi Kálmán Tiborcának fantasztikus képlékenységét, mellyel rongyszegény figura-' ba tud igéző bariton-matériát elbújtatni, már a színháznyitó gála közönsége megcsodálta. Ezúttal is volt. olyan érzésein, amolyan jutalomjáték-féle ars poeticát celebrál. Végül Gurbán János, azzal az egyetlen áriájával a végén (amiben e sorok írója először hallotta): tekintélyt parancsolt, dramaturgiailag fontos felhangot ütött meg az annyit vitatott drámai befejezéshez, II. Endre hazaérkezéséhez, a történtek elrendezéséhez. Mondom, eszemben sincs olyasmit számonkérni e zsúfolásig telt nézőtérrel lezajlott előadástól, amire az átállás szorító időfaktorai vaimi kevés esélyt engedtek. Hanem, tetszik vagy nem. tudomásul kell venni az új színházban magasabb a mérce. S ami a színfalak mögött valóságos, kínzó gond, tulajdonképpen nem tartozik a közönségre. Nikolényi István Irodalmi kávéház fl törökvilág végórái Ma este emlékezünk meg Szeged török alóli felszabadulásának 300. évfordulójáról. Az est vendégei között köszönthetjük Miiller Józsefnét, a városi tanács elnökhelyettesét, Szakály Ferencet, a török l^prszak jeles kutaíóját, a „Szeged története című monográfia társszerzőjét, továbbá Szántó Imre egyetemi tanárt, Zombori István múzeumi osztályvezetőt, Tóth L\índor tudományos munkatársat. 1686. október 23-án került Szeged vára a császáriak kezébe, jelezvén azt. hogy Buda eleste után az oszmán birodalom az Al-Duna vo.naláig nem tudta lá'oát megvetni a hódoltsági területen. Szeged stratégiai jelentősége ezzel megnőtt: míg a Tisza jobb partján a császáriak, bal partján a törökök maradtak a helyzet urai. Nem véletlen az sem, hogy a császáriak a karlócai •béke (1699) után Szegedet a déli végvári rendszer oszlopának tartották, és a vár megerősítését, átalakítását fontos feladatnak tekintették. III. Károly 1716—18'. évi hadjáratára és Savoyai Jenő hadvezéri zsenialitására volt szükség ahhoz, hogy Szeged végvári szerepét átadják a múltnak, s a szabad királyi város immár békésen fejlődhessen. Elutaztak az űrhajósok Az Űrhajósok Nemzetközi Szövetsége október 13. és 17. között Budapesten tartotta II. kongresszusát. Az Űrhajósok Nemzetközi Szövetsége II. kongresszusának résztvevő elutaztak hazánkból. Makói nyitánnyal Ma kezelődnek az őszi könyvhetek Az őszi megyei könyvhetek hagyományos eseménvsorozata ma. hétfőn este 0 órakor Makón, a József Attila könyvtárban kezdődik meg: a megyei rendezvénysorozatot Tóth Béla Józse*Attila-díjas író, a Somogy: Könyvtár igazgatója nyitja meg, majd Sarusi Mihály Magyar Krisztus című könyvének bemutatóját rendezik A város Nagyállomására belépő rengeteg csomagmegőrző automatával találja szembe magát. Mögöttük szerényen bújik meg egy kevésbé automata hölgy, aki szintén csomagmegőrzésre hivatott. Történt pedig, hogy hősünknek volt két kisméretű, ám annál nehezebb táskája, meg vagy három órája a vonat indulásáig. Praktikus agya is volt, ezért csak egy negyedórányit várakozott hiába a kevésbé automata bezárt ajtaja előtt, míg a teljesen automata mellett döntött. Annak rendje-módja szerint behajított kétszer 2 forintot, becsukta az ajtót, a kulcsot ráfordította .. . volna, ha mozdult volna. Nem tette. Sebaj, megnyomta a „pénzvisszaadás" feliratú gombot. Egy árva m m Ügyes! kettes pottyant vissza. Nagy úgy — gondolta naivan hősünk —, kettesem is van még. üres szekrény is. Hajított, becsukott, ráfordított ... némi energiát, de nem engedett a kulcs. Természetesen most is csak az egyik pénzdarabot adta vissza, de hősünk nyugodt, kitartó ember volt, pakolt tehát. A hetedik szekrénykénél tartott, mikor a kínlódását figyelő egyik jegypénztáros megszánta és odaszólt neki: tegye a pakkot a hölgyhöz, jobban jár. Amott mar szép sor alakult ki, mire előkerült a hölgy. Kinyitotta az ajtót, átvett egy csomagot, felírta, leírta, betette, fogta a cédulákat, bezárta az ajtót, átsétált a pénztárba, kinyitotta, láttamozta a saját qetlijét, elvette a pénzt, átadta az elismervényt, bezárta a pénztárt, visszament a megőrzőbe, kinyitotta, elvett egy táskát. .. Hősünk szédült. Már csak két órája volt a vonatindulásig, meg némi tapasztalata. A nem működő automaták kénytelenek beszedni a „sarcot", legalább valami pénzt hozzanak a MÁV eme kitüntetett üzemegységének. A hölgy pedig nyilván úgy van vele, ha neki itt kell ülnie 8 órát, ezek a fránya utasok meg elutazhatnak, legalább egy kicsit osszák meg vele magányát. Tessék megnyugtatni, hogy legalabb rentábilis ez a vállalkozás ... R. É. meg Az íróvail, Domoko,si Mátyás József Attila-díjas irodalomtörténész beszélget, a műsorban közreműködik: Felkai Eszter, a békéscsabai Jókai Színház művésze. A helyszínen természetesen ikönyvárusítás és dedikálás is lesz. A szövetkezeti könyvterjesztés immáron negyedszázados , tradíciónak számító őszi akciójába, amely elsősorban a külterületen élő emberek számára kíván jobb kulturálódási lehetőségeket biztosítani, idén is változatos programok kerültek: Hódmezővásárhelyen például Csernus Mariann előadóestjét és a Ilézsi) Ferenc-kismonográfia könyvpremierjét tartják meg, október 27én pedig, .szintén Makón két Szegeden élő költő, Polner Zoltán és Katona Judit estjét rendezik meg. Üllésen Tóth Bélával lesz író-olvasó találkozó, Ásotthalmon és Sándorfalván irodalmi előadásokat szerveznek, s a tervek szerint Balástyára és Szegedre is egyarát ellátogat két olyan neves író, mint Fekete Gyula és Misknlczi Miklós. Könyvkiállítás és „extra" — könyvsátrakkal teli — könyvárusitás lesz. október végén, november elején Csongrádon és Makón is.