Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-18 / 246. szám

S/tmihal, 1986, okfohcr 18. A ki egy kor irodalmi eleiéről akar képei kapni, az irodal­• mi-művészeti folyóiratokból tájékozódhat. Ahol nincs rendszere­sen megjelenő irodalmi orgánum, összekapcsoló irodalmi társaság, ott egyszerűen nincs figyelemre méltó irodalom sem. És ha valahol igazán szükség van ezekre a fórumokra, az a fővárostól távollevő vidéki szellemi élet. „A magyar vidék, ha műveltség ügyében tájékozódást keres, ha iro­dalmi-művészi gyarapodásnak erzi szükségét, önkéntelenül is Budapest felé fordul. Nem kívánatos azonban, hogy ez a fejlettség és gazdagság a maga delejes hatásával elszívja a v i­dék sajátos műveltségteremtö erőit, akadályozza jellegzetes színeinek ki­bomlásái..." Kereszturt Dezsőtől idéztük c gondolatokat, melyeket „beköszöntŐLként" fűzött a Yándor­tűz e. lap induló számához, 1946. december í-ért. A Vándortüz a ma­gyar irodalmi társaságok időszaki ér­tesitője volt, célja a vidék: irodalmi központok összekapcsolása. A vidé­ki irodalmi társaságok, „a magyar irodalom szétágazó ütőerei" 1945 után egymás után keltek újra életre. Sárospatakon a Fáy András Társa­ság, Szombathelyen a Vasi írók Tár­sasága, Debrecenben az Ady Társa­ság, Nyíregyházán a Bessenyei Kor. És talán a legelsők között Szegeden a Dugonics Társaság, pontosan 40 eve, 1946. október 20-án. A Dugonics Társaság nagy múltú, nagy fényű irodalmi társaság, 1892. november 20. óta működött: alaku­lóülése 1892. okt. H-cn volt. 50éves évfordulójára irja a Délmagyaror­szág munkatársakent Madácsy László: „A Dugonics-Társaságnak Szeged szellemi életének felvirágoz­tatásában óriási szerep jutott. Rövid időn belül az ország legnevesebb irói és költői megfordultak felolvasóasz­talánál pályaművek kitűzésével, a műit nemes hagyományainak ápolá­sává!, érdemes Íróknak műveik ki­adatásával..." Az 1942-ben megje­lent jubileumi.kötetet: „A[Dugonics­Társaság 50 éve —< 50 titkári jelentés tükrében" sftjggrd^ké'ssjjéft íartbgat. Példaként hozhatjuk az első év ered­ményeiről szójó titkári jelentés ada­tait. A megalakult tarsaságnak 38 rendes tagja volt. Az első év pályáza­tai: I. Szeged és Délmagyarország (jutalom 400 korona) — nyertes: Rcizner János, 2. Novellapályázat (jutaíom 200 korona) — nyertes: Tömörkény István, 3. Költői-be­szély-pályázat (jutalom 200 korona) — bár beérkezett 15 pályamű, dijat nem adtak ki. Érdekes adat még, A Dugonics Társaság két korszaka hogy 1894-ben a társaságnak tudo­mány művelődési osztálya (33 tag) és ktilön szépirodalmi osztálya van (21 tag). A tiszteletbeli tagok száma 8, a pártoló tagoké 127, az alapitóké 43. Az alapító tagok között olyan egye­sületeket találni, mint a Szegedi Ke­reskedelmi Testület, a Szegedi Kaszi­nó, a Szeged—Csongrádi Takarék­pénztár stb. A Dugonics Társaság indulási jel­szava: „munka". És, hogy milyen sokat dolgoztak, győz meg az ötven év titkári beszámolóinak sora, kö­zöttük Békéli Antalé, Tömörkény Istváné. Móra Ferencé, Banner Já­nosé. Diós! Gézáé és Firbás Oszkáré. Az 1942-cs jelentés összegez: a kez­detek óta 347 fölolvasóülésen 1200 előadás hangzott el, a megjelent ki­adványok bizonyítják az intenzív szellemi munkái. A jubileumi évben 10 fölolvasó üles, Tömörkény István emlékére ünnepi illés és Tömörkény szobor felállításának terve is szere­pelt. Ünnepi rendezvény még a Du­gonics-emlékkiállítás a Városi Múze­um nagytermében. A kiállítás jelen­tőségét a Delrnagvarországban Ma­dácsy László Ismerteti, aki szerepel a rendezők között, Banner János el­nök. Kranimer Jenő titkár és Pár­duez Mihály társaságában. Madácsy I aszlói rendes taggá az 194l-es köz­gyűlésen választották, mellette Ba­logh Ányost, Birkás Gézát, Halasi­Nagy József és Koltay-Kastner Jenő egyetemi tanárokat. Természetes, hogy a Dugonics Társaság működése (1944. március 19-től) a háború alatt szünetelt, de 1946. okióber 20-án újraindult, most negyven éve. Sajátos missziót töltött be, újjászervezői kozott sokan ott vannak a régi tagok közül, hogyA.új" levegőbén, új erővel és erőkkel, új idők változott kötelezettségével szol­gálják a célt, a magyar szellemi élet istápolását és fellendítését." A tiszt­újitó közgyűlésről készitcit jegyző­könyv szerint Sik Sándor, Beretz Pé­ter, Mester János, Bucsy István, Czógler Kálmán, Mátray Ferenc, Bálint Sándor, Firbás Oszkár, Hala­sy-Nagy József, Birkás Géza, Polner Ödön. Sz. Szigethy Vilmos, Tóth László, Somogyi József, Szeghy Endre, Halász Pál, Aldobolyi Nagy Miklós, Ábrahám Ambrus, Koltay­Kaslner Jenő, Greguss Pál és Madá­csy László jelenték meg. A belügy­miniszter Marót Károly miniszteri biztost bizta meg az egyesület ügyei­nek ideiglenes vitelével, aki 1946 március folyamán meggyőződött ar­ról, „hogy a társaságnak semmi számbajövő vagyona nincs, és hogy jegyzőkönyvek, irattár, kiadványok, stb. feltalálható része semmi, a de­mokrácia szellemével ellenkező .moz­zanatot nem tartalmaz. Megítélése szerint az alapszabályok nem szorul­nak semnvi lényeges javításra, hiszen a társaság eredeti célkitűzése is külö­nösen demokratikusnak nevezhető, amikor többek közt elsőrangú céljá­ul Szeged-tanyavilágának kulturális emelését tűzte ki." Á jegyzőkönyv tanúsága szerint ezután Banner Já­nosról, a társaság legutóbbi elnöké­ről és Firbás Oszkárról, a társaság főtitkáráról.emlékeznek meg, majd a miniszteri biztos javaslatot tesz az új lisztikar megválasztására. Elnöknek javasolják Sí'.< Sándort, a kiváló lu­dóst cs költőt, alelnöknek Beretz Pé­ter főorvost, Sz. Szigethy Vilmos vá­rosi főlevéltárost és Bálint Sándor egyetemi tanárt, főtitkárnak Madá­csy László egyetemi megbizott elő­adót és költőt, pénztárosnak Kovács József gimnáziumi igazgatót, ellen­őrnek Czógler Kálmán tanügyi főta­nácsost, számvizsgálónak Falta Mar­cell egy. magántanárt, Bucsy István ny. gimnáziumi igazgatót és Szcghy Endre főiskolai zenetanárt, végül igazgatósági tagoknak: Ábrahám Ambrust, Bartucz Lajos, llalasy­Nagy József, Koltay-Kastner Jenő,, Polner Ödön, Kanyó Bcla egyetemi tanárokat, Éperjés'sy Kálni4á főisko­lai igazgatót,'Csefkó Gyula főiskolai '"tanári'.' Halász Pál kanonoCdtV'KTss •Ferenc miniszteri tanácsost és igaz­gatósági póttagoknak: Kutasi Ödön' ig. tanítót és Mátray Ferenc-ginrn. tanárt. Ezután a „közgyűlés meleg cs őszinte tapssal köszönti Sik Sán­dort, az új elnököt, aki a Társaság demokratikus hagyományai szerint bevezető beszédében programot ad. Hangsúlyozza, hogy a Dugonics Társaság merőben különbözik a vi­déki dilettáns társaságoktól, hiszen múltjában olyan irók szerepeltek, .akik országos hírnévre tettek szert, és olyan tudósok is, akiknek neve nemesük országos, de európai vj­• szonylatban is közismert. Sik Sándor programja két pontban foglalható össze: I. A vidékre való kiszállás je­lentősége, a vidék kulturális nevelé­se. 2. A mai értelmiség problémái­nak tisztázása, a szél futó erők összc­fögása olyképpen, högy a társaság az értelmiség tisztulásának fókusza le­gyen". A program, láthatjuk, szűk­szavú, azalapitóúlésről készüli jegy­zőkönyv-dokumentum bizony jelzi, hogy vannak nehézségek. (E jegyző­könyv és néhány más dokumentum csupán Madácsy László egykori fő­titkár irodalmi hagyatékában, talál­ható már meg.) De a társaság 39 tag­gal m.egkezdi működését, a nyári hó­napok kivéletével átlag havonként egyszer tart összejövetelt. Évkönyvet nem jelentetéti meg, ezért tényleges munkájáról csupán egykorú hiríap­túdósiiásokból vagy a levéltárakban őrzött meghívók alapján kaphaiunk képet. A Délmagyarország 1947-cs évfo­lyamának számaiban három tudósí­tást olvashatunk üléseiről, Péter László tollából. Az első ülés három cv után, vasárnap délután, január 26-án volt, a városháza közgyűlési termében. Megnyitót Bálint Sándor mondott, előadást tartott Halasy­Nagy József, a műveltség fogalmáról és a müveit emberről. A programban szerepelt írjég Madácsy LászJó há­rom versével és Sz. Szigethy Vilmos, aki Gárdonyi, Mikszáth szegedi éle­téről olvasott föl. A legközelebbi, február 16-i összejövetelről'is híven tudósít a Délmagyarország. (ÉrjJe­^Hs^givéat megjegyezzük hogy ugyanez;a szám adja hiri'iL 194?. nVáfciüs elsején megjeléffifc"Szcgede"n' •a. Tiszatáj, tervezett főszerkesztő: Koltay-Kastner Jenő, szerkesztő Ma­dácsy László és Péter l ászló,) E/en az illésen budapesti előadók szere­pelnek a Magyar Művészhetek Sze­gedi Programja keretében: Vojno­vich Géza, az MTA főtitkára, Kom­játhy Aladár, a Petőfi Társaság fő­titkára, Rubinyi Mózes — és helyi előadóként: Bálint Sándor, A har­madig' ülés 1947. március 23-ára te­hető. A programot a Társaság a sze­gedi városrendezési problémáknak szenteli. Mindhárom tudósítás jelzi, a hallgatóság kisszámú, az érdeklő­dés lanyha, az üléseknek nincs nagy­sikere, bár a célkitűzéseket igyekez­nek betartani — úgy mint: a „vidék kulturális nevelése". A Köznevelés 1948/14. számában olvashatjuk: „A Dugonics Társaság működése jelleg­zetesen aj földi munkaterületekre is kiterjedt, Szöregen, Alsóközponton, . Hódmezővásárhelyen tartott előadá­sokat. A népi kollégiumok tehetsé­ges fiataljait külön ünnepi ülésen mutatta be Szeged közönségének." ,A Társaság működése tehát rendsze­resen mondható, de anyagi támoga­tásban nem részesül, szinte semmi pénze nincs. Bár 1945 előtt anyagilag mindenkor jól állt, kapott öröksége­ket, a város hatósága jelentősen tá­mogatta, de a háború megtépázta vagyonát, igya fennállást biztosítani rendkívül nehéz. Utolsó nagy fellob­banásként még 1948 márciusában ünnepi ülést tartanak a Nemzeti Színházban a forradalom 100 éves évfordulójára, amikor is Ortutay Gyula kultuszminiszter mond beszé­det. Ám ugyanennek az évnek októbe­rében az igazgató tanácsi ülésen ki­mondják, anyagiak hiányában a mű­ködést szüneteltetni kell. November­ben ugyan van még egy felolvasóülés — Mészöly Gedeon Puskin költésze­téről tart előadási —, de ezután a dokumentumok a politikai felügyelő szervek bizalmának megvonásáról Vallanak. A Magyar Államrendőrség Államvédelmi Qsztály? felszólítja •Madácsy László főtitkárt, hogy szol­gáltassa be három példányban a Du­gonics Társaság tisztikarának szemé­lyi adatait. (1949. február 25.) Köz­ben már 1949. február 10-én a szegc­di Államvédelmi Osztály Aldobolyi Nagy Miklós titkártól átveszi a társa­ság iratait, s ezzel megszűnik a Du­gonics Társaság létezni. (1950-ben a belügyminiszter hivatalosan is fcl­j-.Aiszlatja a polgáíidcsyesóleteket.) Az újjászületett; Dugonics Társa­ság tehát, mondhatjuk, „tiszavirág" életű volt. Működése, az adott kö­rülmények miatt, sem fényes, sém si­keres, sem elismeri. (A Magyar. Iro­dalmi Lexikon Dugon.iesTársaságról yzóló fejezete meg sem említi az 1945 utáni:3 éVqs fennállást.)' De létrejötte folytonosságot jelentett Szeged iro­dalmi éleiében, összefogta az értel­miség színe-javát. Alapító tagjainak elhivatottsága, elkötelezettsége a sze­gedi művelődés szolgálatában ma is követésre méltó. M. 1\ PUSKÁS JÁNOS: DOM TER 1—4. A szerzőnek a Szegedi Fotóklub III. negyedévi pályázatán díjazott képsora : ."V ! • »yVyAJvj Wi," * ? Lü ;. r»,'- • Av'VV, ISI

Next

/
Thumbnails
Contents