Délmagyarország, 1986. október (76. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-18 / 246. szám

2 Csütörtök, 1986. október 18. MAGAZIN w CSALÁD, HÁZASSÁG, BONTÓPEREK — CSALÁD, HÁZASSÁG. BONTÓPEREK Válás magyar módra Délutáni csúcsforgalom, egymáshoz nyomnak mindenkit a 9-es trolin. Engem véletlenül pedagógusnő ismerősöm ölébe szorítanak. Alkalom a rövid beszélgetésre. — Kedvetlennek látszol — mondom. — Megkezdtük az évet — a nyomás egyre kibirhatatlanabb és a tumultus perceit érdemes csevegéssel átvészelni. — Unalmas a munkád? — kérdezősködök tovább. — Egyre gyengébbek a gyerekek, nem érdekli őket semmi. Hagyjuk is ezt a témát. Te mit csinálsz? — kérdezi tőlem. — Egy vitára megyek, azt tudósítom. A családjogi törvénytervezetet boncolgatják majd. Egykori évfolyamtársam elmélázik, majd indulatosan mondja. Ki az áldozat? — Látod, ez a baj, hogy a családban nincs rend. Összeszámoltam a tanév elején, az osztályom 60 százalékának elváltak a szülei. — Megviseli a gyerekeket a válás? — Főleg a sok cirkusz, ami ezzel jár. Úgy összevesznek a szülők, hogy egy életre meggyűlölik egymást. Tudod milyen a válás magyar módra? — Fogalmam sincs. — Amiről beszéltem. Gyűlölet életre-halálra. Nem tudunk európaiak lenni. De sok gyerek panaszkodik, nem szeret hazamenni, mert a veszekedést hallja. — Amikor már elváltak, akkor min veszekednek? — Azt mondják a gyerekek, a mama szidja az apát, de ugyanezt teszi a férj a vasárnapi láthatásokon. Sok gyerek kedvetlen, nemtörődöm. Megkérdeztem Katonáné Soltész Mártát, hány vitáján vett részt a törvénytervezetnek? — Nem tudnám pontosan megmondani, az elmúlt hónapokban nagyon sok találkozón ott voltam. — Leginkább milyen kérdések szerepeltek a vitákon? — Információt kérnek az emberek gondjaikhoz. Ahány ház, annyi probléma. — Lehet receptet adni? — Csak válaszolni tudok, de szeretnék mindenki gondján segíteni. — A társadalmi viták jogsegélyszolgálattá alakultak át ? — Erről szó sincs. Természetesen minden réteg külön reprezentációs felmérést jelent a társadalmi helyzet szerint különfélék az életminták. — Kik panaszkodtak a legtöbbet? — Az elvált férfiak. — Miért? — Jogfosztottnak érzik magukat. — Érezhetik? — Igen, mert kialakult egy helytelen szemlélet. Fizesse az apa a tartásdíjat, de semmi köze a gyermekéhez. Csak kötelezettsége van, de kevés joga. Vagy egyáltalán nincs a gyakorlat szerint. Különösen akkor alakul ki komisz helyzet, ha szinre lép az új férj és alkalmasabbnak tartja magát a gyermeknevelésre, mint az igazi apa. Ilyenkor a távolélő apa nagyon gyakran hitvány ember lesz az új férj és a régi feleség szemében. Aki talán csak önvédelemből nem keresi fiát, lányát. — Világszerte válnak. Azokra a konfliktusokra, amelyekről beszélt, milyen megoldást találnak Keleten és Nyugaton ? — Kitűnő törvényük van a svédeknek, mert a szülők egyformán gyakorolhatják jogaikat. — Gondolom, nemcsak a férfiak panaszkodnak. — Sajnálatra méltó körülmények között, magányosan él nagyon sok nő. Az elvált asszonyok leginkább azért elégedetlenek, mert az apák nem törődnek gyerekeikkel. — Óriási a tapasztalata, ezért is kérdem öntől, kit visel meg jobban a válás? — A férfiakat, mert érzelmileg megrázza az a tény, hogy elveszti gyerekét, és csak a láthatási időben találkozhat vele. — A családjogi törvény módosításáról régóta tud a közvélemény. Milyen hangulatot váltott ki? — A válások száma 1982 óta magas szinten, de stagnál. A módosítás hire óta kissé pánikhangulat alakult ki. Sokan úgy gondolkodnak, es• sünk túl mielőbb a váláson, mert aztán nehezebb lesz. Ilyen szempontból nincs ok az aggodalomra, a módosított törvény sem kényszerít senkit az együttélésre. — Kik válnak leginkább? Fiatalok, középkorúak, idősebbek? — Többen válnak a 30 év feletti korosztályból. Különösen a negyvenesek. De ebben a körben már látszatból is felbontják a házasságot a vagyon megosztása miatt. Szex-tett Ismét a trolin. Este már kevesen utaznak, de ismerős azért mindig akad. — Rohadt fáradt vagyok — mondja a húszéves fiú, mellesleg élsportoló. — Sokat edzettél? — A fenét, ma kihagytam, bejött három nő. Értetlenül pislogok rá, ezért nem késik a magyarázattal: — Három spinét csíptem fel, nem is mentem el az edzésre. — Háry János vagy? — De komoly, nem hiszed el? — Mit mondjak... — Annyi nőt szedek fel, amennyit akarok. — Nős vagy — akarom a komolyságot erőltetni. — Senkit nem hagyok ki — mondja lakonikus tömörséggel, aztán hozzáteszi: — Ma nem is én akartam. — Ki volt a maca? — próbálok a stilusára ráhangolódni. — Sétálok délután, megszólítok egy csinos lányt. Nem akartam semmit, rámeredtem és azt mondtam: „baro vagy". Erre a csaj megkérdezte, nincs kedvem zenét hallgatni? Felhívott a lakására, levetette a trikóját, azt mondta, melege van. Ekkor javasoltam, vegyen le mindent, ne vacakoljunk. Annyit kért, siessünk, mert könnyen hazajöhet a férje. — Ki volt a másik ? — Az még egészen tini, a lépcsőházban mondta, meghallgatná a magnómat. — És felment? — Nem akartam tőle semmit, amig bekapcsoltam a magnót, levetkőzött. Annyit kérdezett, hogy csináljuk? — A harmadik? — Ez a lány nekem is tetszett. A buszmegállóban ismerkedtünk meg és megkérdezte, használhat-e. — Nem értem. — Hát legyek vele, ezt a dumát már máskor is hallottam. — És mi van otthon ? — Legföljebb elválunk, ha „gáz géza van". Törvénytervezet és a vita Szegeden a lakosság körében egyetlen alkalommal rendeztek társadalmi vitát a családjogi törvény módosításáról. Bödőné Rózsa Edit országgyűlési képviselő szervezte ezt a találkozót a makkosházi általános iskolában. Nem voltak sokan, elsősorban jogászok jöttek el. A háromórás beszélgetés hatással volt mindenkire és hogy az elhangzott javaslat nem lesz a pusztába kiáltott szó, arról az országgyűlési képviselők is gondoskodnak. Ugyanis október 23-án a Parlament őszi ülésszakán tűzi napirendre a T. Ház a törvényjavaslatot. Bödőné Rózsa Edit meghívta előadónak Katonáné Soltész Mártát, aki a törvény-előkészítő bizottság tagja, bíró és a kérdés szakavatott ismerője. E témáról még nem hallottam olyan élvezetes és világos előadást, mint Katonánétól. Megpróbálom felidézni a legfontosabb gondolatokat. A törvénytervezet módosításának legfőbb célja: a család kapja vissza rangját, a válások száma csökkenjen, a születéseké pedig növekedjen. Nagy várakozás előzi meg az újabb paragrafusok születését, ám semmilyen jogszabálytól nem lehet elvárni, hogy csodát csináljon, felmelegítse a már kihűlt családi tűzhelyet. A törvénytervezet legfontosabb vonása a válás szabályozása. Bár a termelési eredményekben lennénk olyan előkelő helyen, mint amilyet megszereztünk a családi kapcsolatok felbomlásánál a nemzetközi élmezőnyben. A válás társadalmi megítélése évtizedenként változott, volt olyan időszak, amikor konzervatív embernek számított, ha valaki csak a házasság szentélye mellett foglalt állást, és modernnek, ha a gyors szakításra voksolt. Ezzel is prezentálta az egyén szabadságát és azt, hogy senkit se zárnak kalodába. Ha nem sikerült a parti, bárki könnyen elválhat. Ennek a szemléletnek egyenes következménye, hogy csökkent a házasság intézményének presztízse. Azonban a 80-as években már más húrokat pengettünk, rájöttünk arra, nem helyénvaló a szabadosság, a régi szemlélet. Váljanak el azok, akiknek az élete elviselhetetlen egymás mellett, de ahol van remény a stabilizálásra, ott a jövőben a jogszabály is segitségre lehet. A bírónő rámutatott arra is, hogy drámai módon kevesen vállalják az újraházasodást. Aki egyszer csalódott, nem szívesen teszi ki magát még egy keserű megmérettetésnek. Az elvált, 40 éven aluli férfiak és nők tábora 100—120 ezerre tehető és 60 százalékuk nem megy még egyszer az anyakönyvvezető vagy az oltár elé. Az élettársi kapcsolatban pedig kevés gyerek születik. A gyerekek 92 százaléka házasság gyümölcse, és csak 8 százaléka látja meg a világot az új típusú kapcsolatban, a „vadas" együttélésben. Egyebek között a válások demográfiai következménye: ezredfordulóra fél millióval kevesebben leszünk a kevesebb születés miatt. És ez sérti nemzeti érdekünket. A szomorú statisztikához tartozik: az állami gondozottak kétharmada kerül ki csonka családból, és a bűnözők 50 százalékát csak az egyik szülő nevelte. Az elváltak közül két és félszer többen követnek el öngyilkosságot, mint akik családban élnek. További kellemetlen társadalmi következményeit sorolhatnánk e jelenségnek. A hosszy Jjstát remélhetőleg csökkenti majd az új törvény. Az új paragrafusok ösztönözni szeretnék az újraházasodást oly módon is, hogy a válás egyik felet se tegye tönkre anyagilag és egzisztenciálisan. Ennek egyik garanciája a tartásdij-kötelezettség határainak módosítása. Az alsó szint 15 százalék lenne, gyerekenként. Gyakori gond, hogy a különélő szülő elidegenedik csemetéjétől. Ezért a törvény nagyobb beleszólási jogot biztosit a gyermek sorsának alakulásába. Éles vila esetén a bíróság dönti el, hogy az anya vagy apa igaza érvényesüljön a gyermek életének formálásában. De a felelőssége is nagyobb lesz a távol élő szülőnek. Természetesen a családjogi törvénnyel nem akarják egymáshoz láncolni az embereke! Megkönnyíti az elviselhetetlen kapcsolatok felbontását például olyan szituációban, amikor a házastárs alkoholista vagy brutális. Ám megnehezíti a válást, ahol van remény az újrakezdésre — de nem adminisztratív módon. A bíró hat hónapig elnapolhatja a válni szándékozók tárgyalását. Először elbeszélgetnek, meghallgatják a feleket, csak ezután jöhet az a per, ahol jogi eszközökkel kezdődik a békités. A többfordulós válás azért bizalomkeltő, mert az eddigi tapasztalat szerint a benyújtott kereset és a bontóperek között a válni szándékozók 50 százaléka meggondolta magát. így visszaállt otthon a normális élet. Megváltozik a házasságkötés előtti tanácsadás, az orvos mellett a pszichológus is nagyobb szerepet kap, és ennek a fórumnak ez lesz a legfontosabb feladata a törvénytervezet szerint. A kitűnő előadás után jó néhány figyelemre méltó észrevétel elhangzott. Többen hangsúlyozták, önmagában a törvény nem ér el semmit, ha az emberek szemlélete nem változik. Meg kell tanítani a fiatalokat a konfliktushelyzet tűrésére és egymáshoz alkalmazkodni. Szükséges az is, hogy az állampolgári fegyelem szilárdabb legyen. Volt, aki rámutatott arra, a válás előzményeit kellene jobban vizsgálni, azt a periódust, amig megromlik a házasság. A pszichológus, orvos, jogász tárja fel, milyen az ideális kapcsolat. Szóvá tették, a jelenlegi békítő tárgyalások formálisak. Addig lehetetlen alapos munkát végezni, amíg egy bíróra naponta húsz per is jut. A közvélemény sokszor kifogásolja, hogy a bíróság csak a nőt védi, ám végül Is ez nem igaz, csak látszat. A gyerek azért marad az anyjánál, mert az apa is ezt akarja. Kifogásolták, hogy az élettársi viszonnyal nem foglalkozik a törvény. Elmondták, a családok gazdasági helyzetét is rendezni kellene, mert sok kapcsolat azért romlik meg, mejt a szülők túlhajszolják magukat, pluszmunkát vállalnak, fizetésük kevés az életszínvonal megtartásához. Volt, aki azt látta hasznosnak, hogy a házasság előtt, ha az egyik félnek külön vagyona.van, akkor szerződést köthet. Amikor szakítják a babaruhái, a nicgállapodá, szerint osztozkodnak. Más éppen ezt kifogásolta, és a pénz magas falként tornyosul a szerelmesek előtt. Ketten is elmondták, aggódnak azért, hogy a törvény életbelépése után sokan kétszer is meggondolják, hogy házasságot kössenek. Féltik az ifjú párokat, hogy kapcsolatukat az új jogszabályok merevvé teszik. Kaionáné Soltész Márta azonban megnyugtatta a kétkedőket, a törvénymódosításnak nem ez a célja, rugalmasak a paragrafusok, szó sincs mcrevitésről. Néhányan dicsérték azt a javaslatot, miszerint a lányok sem köthetnek házasságot 18 éves koruk előtt. Ez a korhatár garantálja a szándékok nagyobb komolysá it. K,,. kan elemezték azokat a-paragrafusokat, amelyek lehetővé teszik, h> zastársak vagyonjogi szempontból biztonságban érezzék magukat. Természetesen a puding próbája ezután következik. Ám a gyakorlati megvalósulást még megelőzi az országgyűlés, és a T. Ház még sok mindent változtathat, módosíthat az általunk ismertetett tervezeten is. Slöveg: HALÁSZ MIKLÓS Kép: NAGY LÁSZLÓ