Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-11 / 214. szám

Csütörtök, 1986. szeptember 11» 5 Nyílászáró zárók Én úgy tudom, régebben spórolni az energiával, ter­— es ezt nagyon regre tessék érteni — úgy épí­tették meg a házak — divatos szóval — nyílászá­ró szerkezeteit (magyarán az ajtót ós az ablakot), hogy azok szigeteljenek. Magyarán: jól zárjanak. A dolgot n?mes egyszerűség­gel úgy oldották meg, hogy pontosan centire — mit centire, századmilliméterre — tervezték a keretet a nyíláshoz. Mostanság más módi járja. Panelablak, panel­ajtó, panelléghuzat és pa­nelenergia-pazarlás. Azaz, hogy eme legutóbbit — mert hát, mint tudjuk, az energia drága — csak-csak meg kéne akadályozni, kö­vetkezésképpen szorgalma­san szigetelünk. Pontosab­ban szigeteltetünk. A vá­rosgazdálkodási vállalat — az épitök hibáját korrigá­landó — szerződtette az Alba szolgáltató kisszövet­kezet légszigetelöit a táv­fűtött lakások „hidegtele­nitésere". A mindössze — lakásonként — húsz perc alatt felragasztott Ther­ntostop 2—3 Celsius-fokkal emeli a szoba belső hő­mérsékletét. A kezdettől — 1982-től — máig 18 ezer lakást szigeteltek már a szakemberek. Ami nagyon jó és •hasznos. Egyfelől a lakók kellemesebb közérze­te, másfelől a városgazdál­kodás energiamegtakarílá­sa miatt. Való igaz ugyan­is, hogy a vállalat tudott mészetesen nemcsak a hó­szigetelés, hanem más, új módszerek bevezetésével egyetemben. De kényszer­helyzetben vannak, hiszen az országosan engedélye­zett hőfokot csak úgy és akkor képesek betartani a távfűtött lakásokban, ha azok fa ablakai és ajtajai szigeteltek. Akár tetszik, akár nem, szigeteltetni kell. Mindezért — a ko­rábban épült házakban — eddig 2 millió 880 ezer fo­rintot fizettek ki a szigete­lő kirendeltségnek, ami tóbb év alatt a megtaka­rított energiában megtérül a vállalatnak. Csakhogy mostanság megváltoztak az energianormák és a most épült vagy épülőben levő lakásokra költendő szigete­lési költség már nem térül vissza. A városgazdálkodás azortban fizet. Méghozzá mások helyett. Az egyszerű logika azt kérdezi: miért nem az fizet, aki úgy épít nyílászárót, hogy az csak gumitapétával együtt zár. Avagy miért nem dugítja el a tátongó réseket még a lakásátadás előtt? A leg­kézenfekvőbb megoldásnak azt tudnám javasolni: a zárószerkezetet érdemes úgy megcsinálni,. hogy passzoljon a résbe netán a rést úgy igazítani, hogy a zárószerkezet pontosan oda és abba illeszkedjen. így tán olcsóbb lenne a gymi­záró nélküli nyílászáró. K. K. Az ipari formatervezésről Az ipari formatervezésről és a nívódíjpályázat változá­sairól szerdán sajtótájékoz­tatót tartottak a kereskedel­mi kamara székházában. Miiller István, az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnökhelyettese, az Ipari Formatervezési Tanács elnöke elmondta: a tíz éve alakult tanács évről évre fi­nomítja, az igényekhez és a piaci kívánalmakhoz igazít­ja a formatervezési nívódíj­pályázati rendszert. A to­vábbfejlesztést az tette szük­ségessé, hogy a nívódíj er­kölcsi értékét növeljék, és valóban csak az arra érde­mes termékeket jutalmazzák ezzel az elismeréssel. Ezen­túl az MTESZ-szervezetek bevonásával külön zsűrizik majd a benyújtott pálya­munkák műszaki-gazdasági mutatóit, előnyeit, és külön a formatervezői munkát, a gyártmányok esztétikai kivi­telét. A pályázatot évente váltva a beruházási, ipari felhasználói körre, illetve a fogyasztói" lakossági felhasz­nálás területére hirdetik meg; 1987-ben a beruházási javakkal nevezhetnek a vál­lalatok és szövetkezetek. A pályamunkákat a Kiváló Áruk Fórurpa is minősíti majd, s ha arra érdemesnek találják azokat, megkapják a KÁF-emblémát. Képvadászok Színes magyar film. Far­kas István és Szekér András novellájából írta és rendezte: Szurdi And­rás és Szurdi Miklós, frói konzultáns: Kern András és Verebes István. Fény­képezte: Szalai András. Zene: Döme Zsolt. Főbb szereplők: Kern András. Andorai Pcter, Végvári Tamás, Hollósi Frigyes. Gáspár Sándor. Adrianna Biedrzynska (Udvaros Do­rottya). Amikor idén februárban Budapesten, a magyar játék­filmszemlén ezt a filmet ve­títették, mellettem ülő ked­ves győri kolléganőmmel időnként tanácstalan vidám­sággal néztünk egymásra: szó se róla, aranyos, igazán kedves ökörködés mindez, csak vajon mi a fenét kezd­hetünk vele? öncélúan is jókat lehet ugyan röhögni, viszont a történelem — ez egyszer valóban szerencsénk­re — Európának ezen a vi­dékén jótékonyan arra szok­tatta a művészeket, közöttük a filmkészítők javát is, hogy az irónia, a szatíra, minden­féle gúny alkalmazását min­denkor alapvetően társadal­mi indíttatású, közvetlenül szociális mondandóhoz kap­csolható tartalomnak ren­deljék alá. Vagyis, hogy le­gyen mélyebb-magasabb ér­telme annak, amin mégoly jót is röhögünk. Hiszen a nevetés, köztudottan fegy­ver is lévén, ilyeténképpen vált mifelénk keserű szívvel tálalt látleletnek, vigyorba Változott ökölbe szorult ke­zek, felháborodott indulatok szublimált sorozatává. A Szurdi-fivérek eme al­kotása ürügyként, pontosab­ban kiindulópontnak a ne­vezetes. 1983-as nagy kép­lopást használja föl, a nagy port fölvert bűntényt legin­kább talán a Markos—Ná­das-féle képrablók-paródia irányába „elcsavarva". Egy­úttal pedig megpróbálkoz­ván persze azonnal túl is lépni a valóságos közelmúlt­béli eseményen, a főhősöket egy tökéletesen abszurd, szúrrealisztikus blődlikaval­kádban igen sajátos film­nyelvi közegbe helyezni. Sót: ott is tartani, jól meg­fúrdetni-megforgatni benne óket, hogy azután...? Es hát — éppen ez az. Bevallom: a leghalványabb fogalmam sincs, miféle mé­lyebb, vagy komolyabb mű­vészi szándék vezérelhette igazán Szurdiékat ezzel az egésszel. Jó néhány pazar helyzetkomikumra alapozott, igen szellemes jelenet, kife­jezetten nagy kedvvel, öröm­mel komédiázó, jobbnál jobb színészek, pompás alakítá­sok, több. kimondottan él­vezetes (mert üdén, erede­tien, nagy kedvvel-színnel előadott) dialógus — s mind­ezek következtében viszony­lag gyakran fölcsattanó ka­caj a nézőtéren. Mindez akármiféle dramaturgiai vo­nalvezetésből kiszakítva is bizton élne és Hatna. Azaz: a történetnek, gyanítom, nincs is semmiféle érdemi jelentősége. Nem a képek számítanak, még csak nem is a kőkorszaki burleszkfo­gás, a kismilliószor elcserélt töméntelen mennyiségű bő­rönd. amelyek nemcsak a Richtert alakító Kern And­rásnak, de idővel már majd­nem nekünk is az idegeink­re mennek — még szokvá­nyosnak is igénytelen, ad hoc jellegű, igazából senkit nem is érdeklő sztori van előttünk. S ami fontos, egy­általán nem is ez. Hanem, hogy a blődli egyebek kö­zött éppen attól blődli, hogy szinte rögvest önnön (értel­metlen) lényegéhez kanrya­rodik vissza, önmagáért, ön­magának van, önös fintor­ként, az abszurditás oly ne­hezen és vitathatóan magya­rázható lényegét kifejezen­dő. Hogy itt az, abszurdot, a groteszket végső soron mi is indokolja? Csak találgatni lehet. A képrablás szenzá­cióssága? Ennek szapora múlandóságával Szurdiék­nak tisztában kellett lenni­ük. Az emberi viszonylatok; — a film reklámszövegeiben hangoztatott — ábrázolásá­ra? Ehhez csupán a hülye­ség sűrűsödő megragadása édeskevés. A valódi tettesek hírhedett „bunkó" mivolta és a rablás profizmusa kö­zött feszülő ellentmondás abszurditása? Ezt Kern és Andorai „menetből" cáfol­ják, hiszen roppant intelli­gens hülyéket elevenítenek meg, arról nem is beszélve, hogv akkor ugyan mi szük­ség van a két másik, Holló­si Frigyes és Gáspár Sándor által hasonlóképp kitűnően játszott, teljesen más funk­cióval rendelkező figurára? Lehetne a cseh fi lm iskolára hivatkozni, előhozakodni Ionescóval, vagy Beckettel, ám mindez, azt hiszem, nemcsak fölöslegesnek, de túlzásnak is hatna. Marad a röhögés. Nem vérbő, nagy humor, csak kicsi, szolid, magyar házi blődli, no de ki a kicsit nem becsüli.. . hátha már sejti: nagyot úgy­se nagyon kap. Domonkos László Mi újság, városi tévé? Elkészült a kábel és a műsorterv Legutóbbi híradásunk óta, melyben a várost televízió létrehozásának előkészületeiről számoltunk be, eltelt a nyár. Nem tétlenségben. Akik a szabadtéri előadásokon látták a kis kamerákkal serénykedő televíziósokat, talán azt hihették, a „nagy tévé" valamelyik műsorába ké­szülnek felvételek, avagy a körzeti stúdiónak. Is. Mert mindeme gyakorlott tévések között ott dolgozott a városi televízió stábja, Pavtovics Miklós vezetésével, egyelőre jórészt az orvosegyetem eszközeivel, ám mégis: a saját erőket kipróbálva. A szabadtéri igazgatósága fölkérésére, archiválás céljából, fölvették a Jézus Krisztus szupersztár, a Csipkerózsika, a Tosca Dóm téri és a Görgey-darab ta­nácsudvari előadását. Van szerencsém tovább­adni a városi tévé vezető­jétől kapott információt: a felvételek jól sikerültek. Az első erőpróbát tehát állta az egyelőre korántsem tel­jes létszámú munkatársi gárda és az „eszközállo­mány". S a külső segítség mellett is lehetőség adódott arra, hogy — úgymond — modellezzék a városi tele­vízió majdani működését. Készítettek még egy doku­mentumfilmet is, Próba címmel, Vnely rockopera színpadra állítását mutatja be, egy városportrót, Szeged a vizek városa címmel, va­lamint 'összeállítást az ipari vásárról. Mindet: koproduk­cióban. Vagyis kipróbálták már, hogv az ötlet, mely Pavlovics Miklóstól szárma­zik, s lényege szerint a le­endő tévé kapacitásának ki­használtságát biztosítja, és minden érdekelt félnek hasznot hoz. szóval hogy a reklámszerü „melléktevé­kenységet" ' célzó ötlet: jó. Pillanatnyilag összesen 9 órányi program — készen van. S hogy mikor kerül adásba az első? S ki lát­hatja? Ezek a kérdések egyre jobban foglalkoztat­ják Szeged polgárait. Nos, a stúdió építése — késik. (Lakják még a kiszemelt házat, a lakáscsere pedig bonyolult...) Mindazonáltal az első, kísérleti adásokat az eredeti tervek szerint, novemberben meg ' lehet kezdeni. Miféle műsorokra számít­hatunk? Azt mondja a stú­dióvezető: amilyenek érdek­lik a szegedi embereket. Ebben a tévésműhelyben — a szándékok és elképzelések szerint — csak kicsi „profi mag", néhány szakember fog dolgozni, egyébként meg sok-sok lelkes, oldott, nyi­tott, bizonyos ügyekben jól tájékozott és ügyeket fölvál­laló „amatőrökre számítanak. ¿Jelentkezhetnek is az • ef­•fajta tevékenységhez ked­vet érzők a tanácsházán, a városi tévé irodájában.) A szegedi tévé műsorának in­formációs blokkjában (amely mellé városi képújságot is terveznek) az előre megfon­tolt elvek szerint nem kap helyet minden megtörtént esemény, csak azok a hírek, amelyeknek „mököttesével", tartalmával is érdemes megismerkedni. Vagyis nem Híradó-szerű információs adást terveznek; hanem jól megválogatott, a szegediek érdeklődésére, valóban szá­mot tartó összeállításokat. Másféle műsorok tartalma tekintetében is a meghatá­rozó, a kulcsszó: mi. Mi, szegediek, s nem föltétlenül lakótelepiek, nem a sajátos lakótelepi problémákkal, hanem Szeged városi prob­lémákkal. Ezt azért érde­mes kiemelni, mert bár a lakótelepi körzetekben vehe­tők először az adások, még­is: itt azért „felnőtt'' városi tévé készül. Hetenként a vá­rospolitika, . a kultúra, a sport témái váltják majd egymást. Az előfeltételekről ezút­tal még annyit: a kábeleket a kisteleki gyárban elkészí­tették, a műszaki beméré­süket ezekben a napokban végzik a szakemberek. A postai fejállomástól a kö­vetkező irányokban halad majd a kábel (a postai al­építményekben) : a Juhász Gyula utcán. Brüsszeli kör­úton át a József Attila su­gárúton, a Rózsa utcán (a Retek utca—Tarján felé majd a második ütemben építik ki a kábelt), a Csong­rádi sugárúton. A sugárút két oldalán, Rókus, Északi városrész, Makkosháza la­kásaiban . (összesen 10 ezer­ben) lehet majd először venni a városi tévé adásait. Még az első ütemben a Belváros irányába is elkez­dik vezetni a kábelt: a pos­tától a Széchenyi téren. Híd utcán át az Oskola utcába, igy a Palánk pár 6záz la­kásában szintén vehetők már az első műsorok. (So­kak érdeklődésére elmond­juk, hogy a rendszer első ütemének elkészülte után folyamatosan felmérik, mi­ként lehet a belvárosi la­kóközösségek további igé­nyeit kielégíteni, a rend­szert böviteni.) Sulyok Erzsébet Szegedről - svéd lapban Zf ]En so<™T,ar .«akTfran pustanJ RATTVISAN STRANG MEN ÖPPEN ;" ** r.' r »Wjg »«ÜWo lim» I —J— ki «KHW mmwmsi Exporten av ólja t'írnn Ungerns livsvillkor EKOk A nyár elején számoltunk be róla: ösztöndíjasként hosz­szabb időt töltött Szegeden az a svéd újságíró kolléga, aki szerkesztőségünknek is vendége volt, s tanulmányútja ide­jén városunkban több üzemmel, intézménnyel megismer­kedett. A napokban küldemény érkezett Svédországból: kollégánk lapja, az Östersunds-Pos^cn augusztus 9-i szá­ma két teljes oldalon, jó néhány fotóval közölte vendé­günk írásait az algyői olajmezőről, a paprikafeldolgozó vállalatról, a bíróságról, beszélgetéseit egy fiatal egyete­mistával és egy szegedi ügyvéddel. Képünkön: a svéd lap „extra oldalai" — Szegedről Két év-két gyilkosság A Csongrád Megyei Rend­őr-főkapitányság augusztus­ban büntetőeljárást in­dított — őrizetbe vétel mellett — emberölés bűn­tettének alapos gyanúja mi­att Kókai Barnabás 30 éves gépkocsivezető, szentesi (Borza u. 31.) lakos ellen. A vizsgálat akkori adatai sze­rint Kókai július 17-én meg­ölte Bödy Mária 74 éves festőművészt. Szen­tes, Batthyány utca 2/B szám alatti lakost, és azonkívül még más, súlyos bűncselekmények elköveté­sével is gyanúsítható. A „más súlyos bűncselekmények" ki­tételről sokaknak egy, még tavaly május 16-án, a Szen­tes határában levő Veker­hát 8. szám alatti tanyában történt emberölés jutott eszébe. Az összefüggésekről és a két cselekmény felderí­téséről nyilatkozott lapunk­nak Olasz József őrnagy, a Csongrád Megyei Rendőr-fő­kapitányság bűnüldözési osz­tályának vezetője. A közvéleményt most ter­mészetesen az időben köze­lebbi, a nem egészen két hó­nappal ezelőtti történtek fog­lalkoztatják, ám — mint az alábbiak igazolják — a le­írást 1985. május 16-ával kell kezdeni. Aznap a kora esti órákban jelentették be a szentesi rendőrkapitánysá­gon, hogy a Vekerhát 8. szám alatti tanyában holtan talál­ták az ott lakó 43 esztendős Kovács Antalnét. Az asszony 16 esztendős leánya, Ildikó délután négy óra körül ér­kezett haza. A lakásból füst és gázszag áramlott kifelé, majd amint benyitotta a konyhából nyíló kisszoba aj­taját, méteres lángok csap­tak a magasba. Édesanyját a kamra aj­tajának kövezetén pillantotta meg, élettelenül. Segítségért rohant ki, a közeli kunszent­mártoni útra. Az arra közle­kedők értesítették a mentő­ket, á rendőrséget és a tűzol­tóságot. A szentesi kapitány­ság és a megyei rendőr-fő­kapitányság azonnal meg­indította a nyomozást. Kétségtelen volt, hogy Kovács Antalnét megölték. A rendőrség természetesen széles körű adatgyűjtő mun­kát végzett, és már akkor si­került megállapítani, hogy a cselekmény napján a reggeli órákban egy fehér Wartburg Tourist autó vesztegelt a kunszentmártoni utat és a ta­nyát összekötő út találkozá­sánál. A rendszám ismereté­nek hiányában azonban az autó tulajdonosának kilétét nem sikerült felderíteni. A nyomozás során végül is több száz személyt ellen­őriztek, s négy ember kivé­telével, mindegyikőjüket ki lehetett és kellett zárni a gyanúsíthatok sorából. És következett ez év július 22-e. Egy újságkihor­dó nem tudta mire vélni, hogy Bödy Mária na­pok óta miért nem veszi ki a levelesládájába bedobott új­ságokat. Rosszat sejtve mondta el ezt munkahelyi vezetőjének, aki értesítette a szentesi rendőrkapitánysá­got. A járőr nyitotta fel a Batthyány utcai ház ajta­ját, s a földön találta az idős, 74 esztendős festőmű­vésznő, Bödy Mária holttes­tét. A nyomozás során a la­kásban több ujjlenyomatot sikerült rögzíteni, olyanokat is, amelyek nem az áldozat­tól származtak. A tavalyi szentesi gyilkos­sággal gyanúsíthatok között szerepelt Kókai Barnabás is, akit a számításba vehető el­követők közül azóta sem le­hetett kizárni, ám mivel a kérdéses időpontra tévesen ketten is igazolták alibijét (máshol tartózkodását), a rendőrségi ellenőrzés nem tudott elég adatot összegyűj­teni ellene ahhoz, hogy őri­zetbe, vagy előzetes letartóz­tatásba lehessen helyezni. De mint számításba jöhető elkövetőtől, tőle is ujjlenyo­matot vettek. És jött a for­dulat. A megyei • főkapitány­ság bűnügyi technikai alosz­tályának vezetője, Szilágyi Lajos főhadnagy megállapí­totta, hogy a megölt festő­művésznő lakásán az egyik vázán rögzített ujjnyom Kó­kai Barnabástól származik. Az őrizetbe vett, majd elő­zetes letartóztatásba helye­zett Kókai Barnabás Bödy Mária megölését beismerte. Az idei, Batthyány utcai gyilkosság elkövetéséért gya­núsított Kókai ezt követően — bár gondolkodás után — részletes, beismerő vallomást tett arról is, hogy tavaly má­jusban valóban ő ölte meg Kovács Antalnét. Zrínyi Péter

Next

/
Thumbnails
Contents