Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-10 / 213. szám

\ 8 Csütörtök, 1986. szeptember 4. Mit er • | • ff | ff n az idei szoloi Kiskertes ismerősöm tavaly ősszel igencsak vakargatta a feje búbját. Megszokta, hogy a pincében levő három kishordó meglelik a paprika- vagy krumpliparcellát övező lugasról. Vendéget már természetesnek vették, hogy bár panelházban lakik, jóféle termelői bor kerül elő a szekrényből egy baráti beszélgetés során. A fagy miatt csak egy kosárka szőlővel „csúfolták" meg az agyonajnározott tőkék. Gondolta, másutt se jobb a termés, a bolti borok választékán — s óh, előrelátás —, az árán is meg fog majd látszani. Jófajta szőlőt vett, kilóját 18 forintért, s „hősiesen" kifizette. Az idén már valamivel jobban mutatnak a fürtök, dehogy adna ki annyi pénzt, mint tavaly „megsarcolt" mivoltában. Közeledik a szüret dandárja, kistermelők s nagyüzemek egyaránt várták már. vajon mennyit ér az idei termés a feldolgozóknak. Azt sejtették, hogy á tavalyi, „egyszer volt Budán kutyavásár" árak nem fognak megismétlődni, csak az maradt a kérdés, mekkora lesz a visszalépés. Azóta a pincegazdaság árjegyzéke már megszületett, s hogy van, aki vitatja, az is természetes. Mégis, mi lehet a kompromisszumnak az a sávja, amit termelőnek és feldolgozónak, s vele együtt a borokat vásárlónak is • elfogadható. Dudás László, a Dél-alföldi Pincegazdaság igazgatója szerint a kiindulási pont csak az leheteti, hogy a bort fogyasztók, vagyis a piac, mit tud elviselni. — A kommerszbort, közismertebb nevükön. a „fröccsbort" adó fajták árai behatároltak. Ezért a korábbiakat messze meghaladó differenciákat alkalmazunk. A különleges minőségű kategória a másik véglet, ahol a szőlőért kifizetett nagyobb összeg is biztosabban megtérül. Az a termelőnek sem érdeke, hogy elszak^jpnk,,.,a,. realitásoktól, s önként.vállaljuk, hogy bor-. forgalma,/Üs'ilhk"yVésilPé3égessé váljék. Azt viszont mi is elismerjük, hogy a termelési költségek szüntelen emelkednek, vagyis teljesen alaptalan lenne a 84-es „békeidőben" használt, szerintünk is túlhaladott árakat visszacsempészni. Egy olyan szintet kell megtalálnunk, ami a nálunk közepesnek számító 50 mázsás termésátlagnál húzza meg a veszteség és nyereség határvonalát. Ahol ennél gyengébb, ne tőlünk várják, hogy az elöregedettebb állományból, gyengébb fajtából, vagy nem kielégítő agrotechnikából, tápanyagellátásból adódó kiesést pótoljuk. Ez egyáltalán nem ösztönözne a termelést. feldolgozást, forgalmazást és fogyasztást figyelembe vevő vertikum valódi gazdaságosságára. Aki ezt a null pontot átlépi, unnak meg ténylegesen legyen rajta nyeresége. Nem könnyű út, az együttgondolkodásnak, az egymás gondjai megismerésének számos próbakövet kell még kiállnia. Véleményem szerint az a törekvés, hogy a megyében megtermelt érték itt realizálódjon, elérhető a most kialakított felvásárlási árainkkal. A lényeges különbség, hogy a nem minőségi fajtákat két részre bontották, a belőlük készíthető bor vásárlói értékítélete alapján, lgv a legkevesebbet az ezerjó, a kövidinka, a sárfehér és a kadarka éri, tizenöt cukorfok felett 10 forintot. Ugyanilyen cukorfokkal a zalagyöngyéért, kunbarátért, saszláért, s még egy-két fajtáért 12 forint 50 fillért fizetnek. A minőségieket, így például az olaszrizlinget, a leánykát, az oportót 17 cukorfok felett 15 forintért vásárolják fel. A még keresettebb és márkás italok alapjául szolgáló rajnai rizling, rizlingszilváni, cabernet, tramini viszont 18 cukorfok felett 16 forintot ér a pincegazdaságnak. Azt, hogy a termelök hogyan fogadják ezeket az érveket, teljes bizonyossággal akkor dől el, amikor átadják a szőlőjüket. Egyikükmásikuk magatartását befolyásolhatja, hogv a környező pincegazdaságok, feldolgozó üzemek mennyit kínálnak az idei termésért. Vagyis, most a vihar előtti szélcsend időszakát éljük, de az is előfordulhat., hogy elmarad a vihar. Mindenesetre, a vállalat tárolóterekkel, feldolgozó soraival készen áll az idei „ostromra". A próbaüzem megtörtént. jöhet az „előadás", A pincészetek nyitva tartását a termelők előzetesen bejelentett igénye szerint szervezik. akar hét végére is. S egy előrelépés, Mórahal moh elkészült a kékszőlő-feldolgozó, s ezután a környező • gazdaságoknak nem kell Csongrádra szállítaniuk. Vagyis, ha megérett a szőlő, kezdődhet a szüret. Egy valami azonban hiányzik, az ágazat helyzetének hosszabb távú megítélése. A múlt év tapasztalatai nem sok támpontot adnak. A fagykár után a termelők vajmi kevés segítséget kaptak eddig, hogy versenyképes ágazattá válhassék a szőlőtermesztés. Az aszály' és jégkár még csak tetézi a gondokat. Remélhetően, nem a2 alkoholizmus elleni küzdelem része ez a magárahagyatottság. Mert az efféle megközelítés igen távol áll az igazságtól. Igaz, hogy az italozásban a nemzetközi élvonalba tartozunk, s a részeg ember a legvisszataszítóbb látvány. De hogyan és mitől lesz valaki részeg? A bort és a szesszel-aromával készített pálinkát nem szabad egy kalap alá venni. Franciaországban többszöröse a borfogyasztása a miénkének, s a részeg embert a legnagyobb megvetés övezi. Becsülnünk kell azokat, akik meg tudják választani, milyen ételhez, milyen bor illik, mit, mikor és mennyit szabad. Itt, bizony, van mit tanulnunk, s a felvilágosítást szolgáló — ma még tiltott — reklám sem lenne elvetendő. Igaz, ezt a nézetet sokan vitatják, de elgondolkodni mégis érdemes rajta. Tóth Szeles István Országos értekezletére készül az MSZBT Október 15-lg rendezik meg küldöttválasztó értekezleteiket a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei és budapesti kerületi ügyvezető elnökségei : a tanácskozásokon értékelik a barátsági mozgalom elmúlt öt évben elért eredményeit, megválasztják a VIII. országos értekezlet küldötteit, valamint az új országos elnökség megyei, kerületi tagjait is. A napokban mar több helyen megtartották tanácskozásukat az MSZBT aktivistái. E fórumokon megállapították: változatlanul meghatározó jelentőségűek a hazánk és a Szovjetunió közötti sokoldalú gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatok, a szövetségesi együttműködés. A beszámolókban és az azokat követő élénk vitákon is kifejezésre juttatták, hogy a baráti társaság sajátos. eszközeivel/tömegpolitikai és kulturális tevékenységével is eredményesen járul hozzá, hogy hazánkban mind többen ismerkedjenek meg a széles körű magyar—szovjet együttműködéssel, s kapjanak képet a szovjet nép életerői, kultúrájáról, a Szovjetunióban végbemenő társadalmi. gazdasági folyamatokról. Erős bázisai a mozgalomnak az immár több évtizedes múltra visszatekintő testvérmegyei kapcsolatok : folyamatos bővítésüket, gazdagításukat továbbra is feladatának tekinti a társaság. Az ertekezletesen hangsúlyozták: kiemelt jelentőségű az ifjúság körében végzendő politikai munka, amelynek eredményeként mind több fiatal kapcsolódik be a mozgalomba. válik , az MSZBT aktivistájává. Többen szóltak a társaság tevékenységében meghonosodott, jól bevált módszerekről, valamint az újabb kezdeményezésekről, a tümegpolitikai munkát erősítő munkaformák szükségességéről. azok továbbfejlesztésének fontosságáról. A tanácskozáson megfogalmazódott, hogy az SZKP XXVII. kongresszusát követően még fokozottabban kell törekedni a barátsági munkában résztvevÖK. tartalmas, potnos tájékoztatására, a Szovjetunió béketörekvéseinek, társadalmának, gazdaságának. tudományos és kulturális eredményeinek sokoldalú bemutatáSára, A jövő hónap közepéig tartó értekezletek illeszkednek abba az értékelési folyamatba. amelynek záróeseménye az MSZBT november 22-én megrendezendő VIII. országot» értekezlete lesz. (MTI) A visszavonulásról Manapság egyre több szó esik a visszavonulásról. Pontosabban, a tisztességgel való visszavonulásról, önmagában véve jó jelnek tartom, mivel azt mutatja: feljövőben vannak a minőségi követelmények. Még nem is olyan régen a törzsgárdatagság kapcsán olvashattunk, hallIfattunk rendkívül szép ívű, töretlen pályákról és főleg ennek lehetőségéről. Néha az ember akár azt is gondolhatta: a teljesítmény már nem is számít. Aztán kiderült, hogy számít, és hajdan volt gazdagságunkat kockáztatjuk, hogy ha a gazdaságban a szükséges humanitás nem párosul a hasznosság gondolatával. Nemi cinizmussal azt is mondhatjuk, pusztán emberségből nem lehet megélni. A téma, minden újkeletűsége mellett is, meglehetősen régi. A kapitalizmus kialakulásával egyidejű az egyéni hasznosság elmélete (utiiitarizmus), de vele párhuzamosan megjelennek a filantrópisták, a maguk meglehetősen naiv emberpártiságukkal. Kiderült, hogy a társadalom nem az elveszített édenkert. Itt emelkedett szellem a társadalmilag hasznos munkával párosulva biztosíthat emberi körülményeket. Darwin pedig bebizonyította, hogy az élet harc, s ebben mi csak anynyiban különbözünk más élőlényektől, hogy eszünk-értelmünk szab határt e harcnak. Azután Marx megmutatta ennek, a harcnak az elenjezhetőségét, főbb mozgatórugóit, jelezve: a kizsákmányolás megszüntetése az emberibb lét alapja. Mivel pedig ő úgy képzelte, hogy a szocialista forradalom egyidejűleg és a legfejlettebb fokon következik el, nem is törölhette el, s nem is akartd, az ősi regulát, hogy a javakat arcunk verejtékével kell megszereznünk. S akit további részletek érdekelnek, nem kell mást tennie, mint felidézni Madách Imre Az ember tragédiája című drámáját, mely ugyan a miénktől eltérő filozófiai alapon, de sok tanulsággal szól a harcos lét elkerülhetetlenségéről. E hosszú bevezető azért szükséges, hogy már eleve elvegyem a dolog olyan és elég gyakori megvilágítását, miszerint csak belátás dolga, és a tisztességes visszavonulás megoldható. Ez annyiban igaz, hogy a teljesítményről, a társadalmi hasznosságról el nem feledkezve, a szocialista társadalomban a humanizmus kötelező magatartásforma. A tisztes visszavonulásnak ugyanis anyagi buktatói is vannak, viszont igaz a mondás: az emberség nem kerül pénzbe. Ez a megközelítés azért is ajánlatos, mert aki visszavonul. vagy kénytelen ezt tenni, nem krőzus, és az egyébként törvényszerűen apadó anyagi források mellett'a jó szó kétszeresen fontos lehet. Túl a kérdés egyéni vetületein, láthatjuk, miszerint a szocialista társadalom — történetileg rövid szakaszában, egy viszonylag alacsony igényszinten — eltekintett a teljesítményelvtől az ilyen és hasonló kérdésekben. Mára úgy merül fel a kérdés, hogy ellentmondás van az ideológia változatlan progressziója és a teljesítmény, tehát a társadalom fogyasztási színvonala között. A kérdésnél maradva: nem vagyunk tehát elég gazdagok ahhoz, hogy mindenkinek gondtalanná tegyük a visszavonulását. Általában ugyan etikai, szellemi problémákat emiitünk elsősorban, de lássuk be: ebben az esetben is a lét határozza meg a tudatot. Amikor ez a probléma napirendre került, általában a közép- és felső vezetőkre gondolnak. A dolog természeténél fogva, ez az esztergályost és a vezérigazgatót — eltérő mértékben ugyan, de — egyaránt érinti. Helytelen tehát ezt, mint az alkalmatlanná vált vagy túlhaladott vezetők gondjának tekinteni. Az persze nem vitás, hogy a ve/.etöi körben a probléma nagyobb hullámokat vet, miután itt már szellemi-etikai motivációk is nagyobb számban vannak. Még tovább mélyíti a gondokat, ha a vesztett pozíció politikaitársadalmi súlya nagy. A legszörnyűbb „tévedés, ha a képességeket, a rátermettséget összekeverjük a megbízhatósággal, az ideológiai elkötelezettséggel. Szoktam mondani: a bukott kapitalista is kapitalista. Ennek analógiájára elképzelhető, hogy 'a kiérdemesült, lemaradt vezető nem válik a szocialista társadalom ellenzőjévé. S ha a látszat mégis ez, joggal tételezhető fel, nem tettünk meg minden, emberileg lehetőt sem az átmenetre, sem a későbbi életvitelre. Ügy tűnik: a tisztességgel való visszavonulás a kör négyszögesítése. Mi az oka ennek? Jórészt a teljesítménymérés hiánya, a szubjektív módszerek uralma az objektív folyamatok felett. Nemcsak arról van szó, hogv valakit nem tartanak szimpatikusnak, bár ennek jelentősége a demokratizálódással egyre nő. Az élet minősége ugyanis a társadalomban, de a kisebb-nagyobb társadalmi csoportokban, autonómiákban nemcsak pénz, gazdagság kérdése. Egy dolog azonban világos, hogy a gazdasági alapépítmény milyensége határozza meg nemcsak a színvonalat, de az eszme hatását, szimpatikus voltát is. Ebben a vonatkozásban elkerülhetetlen a teljesítmények lehető egzakt mérése. A visszavonulási problémák jelentős hányadát az okozza, hogy a gazdasági. vezetők tekintetében nincs objektív mérce, mely a teljesítmény mérésére alkalmas. Arról már nem is beszélve, hogy gyakran a minősítések nemcsak a teljesítménytől vonatkoztatnak el, de álhumanista módon, az egyéni képességek és magatartásformák tekintetében sem őszinték. Ha valaki évtizedeken át kiváló minősítést kapott, joga van meglepődni, amikor azt hallja: nem felel meg. Őszintén ki kell mondani azt is, hogy főleg a vezetői szférákban, a kiválasztás problémái és a hatalmi csoportosulások is bonyolítják a helyzetet. Politikai-társadalmi síkon ez természetes, és az egész világon tapasztalható, ideológiai előjelektől függetlenül. Megfigyelhető azonban, hogy ezt a módszert és szükségszerűséget nem helyes a gazdaságra is alkalmazni. Miután azonban az eddigi modellben, érthető okokból is, a politika determináló tényező, amint a piac a kapitalizmusban, a politikai megbízhatóság, mely jószerivel csak valaki viszonyát jelzi a hatalommal szemben, túl nagy hangsúlyt kap az eredménnyel szemben. Az egyéni konfliktusok, jó részét az okozza, hogv a gazdasági kérdések gyakran válnak politikai kérdésekké, az eredmény számba vétele nélkül. Fő szabálynak kellene tartani, hogy a vezető politikai megbízhatóságát az általa vezetett terület eredményei fémjelzik. Egy kínai mondás szerint: az eredményeknek megvannak a büszke szülői, az eredménytelenség apátlan-anyátlan árva. A kérdés innen nézve igényli, hogy az alkalmatlanok találják meg szülőiket, és kényszerüljenek levonni a konzekvenciákat. Ez azonban folyamat legyen, és nem egyszeri alkalom. így emberséges. Csak úgy1 tartom lehetségesnek a tisztes visszavonulást, ha következetesen elvárjuk, az eredményeket, és az emberséges bánásmódhoz soroljuk nemcsak az erények, de a hibák rendszeres felsorolását is. A megbánlottság oka mindig az, hogy valamikor nem voltunk őszinték egymáshoz abban a harcban, amit gyakran díszfelvonulással tévesztettünk össze. Naiv dolog egy napon megfeledkezni arról, hogy a siker és kudarc édestestvérek. Ha felkészítjük magunkat a kudarcokra is, nő a küzdőszellem. De a legfőbb tanulság, élettörvény: életünkben egyszer el kell jöjjön az, aki legyőz bennünket! M. J. Sejtfal - nagyító alatt Nem véletlen, hogy az első mikroszkopizálö természetbúvárok a növények sejtes felépítését fedezték fel először, az állatok testéről csak jóval később állapították meg ugyanezt. A növényi sejtfalat a protoplazma, pontosabban annak sejtmagon kívüli állománya, a citoplazma hozza létre a saját felületen. A fal, legalábbis kialakulása után, már nem tekinthető élőnek, mégis fontos szerepe van a sejt és az egész szervezet működésében. Fő funkciója a szilárdítás és a sejtek jellemző alakjának megszabása, de része van — ha csak passzive is — a táplálék felvételében és szállításában. A sejtfal anyagának igen nagy jelentősége van a gyakorlatban is. A mindennapi élet számtalan használati tárgya készül fából, vagy növényi rostból, például a ruházat egy része. A sejtfal jelenti az alapanyagot a fa-, a papír-, s nagyrészt a textilipar számára és a vegyipar mindazon ágaiban, ahol a kiindulási anyag a cellulóz. Kémiai összetétel szempontjából a sejtfal nem egységes. Savas és lúgos kezeléssel többféle anyag (minden sejtfalból pektin, hemicellulóz, fasejtböl lignin is stb.) kioldható belőle, anélkül, hogy fizikai tulajdonsága lényegesen megváltoznék. Az oldási eljárások után a sejtfa] már egységes és csupán cellulózból áll. A cellulóz kémiai tekintetben az űn. poliszacharidok közé tartozik. Szőlőcukor molekulák pojimerizációja (sokszorozódása) révén keletkezik, víz kilépése közben. Szerkezeti szempontból fontos, hogy a cellulóz molekulája hosszú, nem elágazó, láncszerű. Röntgensugárral végzett szerkezeti vizsgálatok arra az eredményre vezettek, hogy a sejtfal struktúrájának rendezettsége nemcsak abból áll, hogy a molekulák meghatározott irányban, párhuzamosan futnak egymással, hanem abban is, hogy a cellulózláncok, legalábbis helyenként, a tér mindhárom irányában szigorúan meghatározott rendbe, ún. kristályrácsba tömörülnek. A sejtfal szubmikrosz. kópos szerkezetének további felderítése az elektronmikroszkópos vizsgálatoknak köszönhető. A sejtfal, amely a hagyományos fénymikroszkópban egynemű üvegszerű lemeznek tűnt, a valóságban vékony fonalak (cellulózfonalak) sűrű szövedékéből áll. Az elektronmikroszkópban látható cellulózfonalakat mikrofibrjllumoknak nevezték el, és nagyon valószínű, hogy egy-egy ilyen mikrofibrillum néhány elemi rostból áll. Farmerújdonságok Mintaboltból áruház A Budaflax Lenfonó és Szövőipari Vállalat ma délután a Hilton Szállóban mutatja be a legújabb Lee Cooper védjegyű termékkollekcióját. Holnap délelőtt a Budaflax kisáruház nyitja meg kapuját a 12-es autóbusz végállomásánál, a XI., Karolina űt 17. szám alatt. Az angliai Lec Cooper vállalattal 1983-ban létrejött megállapodás révén a Budaflax az angol cég gyártási eljárásának az átvételével, a márkanév használati jogának a megvételével hatékony technológiaimportot valósított meg. A Lee Cooper védjegyű szabadidő-ruházati termékek elnyerték a vásárlók tetszését. Az utóbbi időben a farmerruházat funkciója bővült. Az 1987. évi kollekció bemutatója is ezt tükrözi. A klasszikus, nehezebb szövetek mellett kifejlesztette a könnyebb anyagokat nadrághoz, inghez, ruhához egyaránt. Az indigófestésü szövetek választékát a kötéssel vagy filmnyomással mintázott (csíkos, kockás, virágminlás stb.), a mosottkoptatott, illetve fehérített vagy fényesre kalanderezett mérettartó textíliák bővitik. Annak érdekében, hogy a Budaflax a fogyasztói igényeket az eddigieknél is jobban megismerje és kövesse, jól működő budapesti mintaboltját áruházzá bővítette. A kétszintes, korszerű áruházban valamennyi űj Budaflax-termék Lee Cooper, Trapper és Week-end védjegyű szabadidő-ruházat, továbbá lenszőttesek, háztartási és lakástextiliák, divatszövetek, sportcikkek és kempingtermékek, sátrak, széllovas vitorlák, a KidTop márkájú gyermekruházat széles választékát kínálja.