Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-08 / 211. szám

Csütörtök, 1986. szeptember 8. 7 Á látogatók napja Az augusztus végén bevonult újonc katonák igencsak várták szeptember első vasárnapjának reggelét, ugyanis ez volt .az első alkalom arra, hogy először találkozhassanak egyenruhában is hozzátartozóikkal. Vigh Lajos őrnagy mesélte a látogatók érkezése előtti eseményekről : — Amikor megérkeztem a laktanyába, az újonc srácok már ott toporogtak az ügyeJetes asztala körül. Ruháikat igazgatták, a magukét és egymásét is. Az egyik fiú azt kérdezte: — „őrnagy elvtárs! Vajon sír majd édesanyám, amikor találkozunk?" Mit válaszolhattam erre? — Elképzelhető, hogy lesz egy-két könny is. De az bizonyos, hogy a meghatódás után a kedves mama kővetkez.ő érzése a büszkeség lesz." Hídvégi István alezredestől tudom, hogy a laktanya parancsnoksága is alaposan felkészült az első látogatási napra. A szülők közül sokan vannak, akik most látnak először Jaktanyabelsőt. A hivatásos katonák szeretnék, hogyha az apukák és anyukák saját szemükkel is meggyőződnének arról, hogy fiuk jó helyre került. Az asztalokra feher abroszokat teritettek, az ebédlőben halk zene szól, s a büfé is nyitva van. Több parancsnok is bejött erre az alkalomra a laktanyába. Scheffer László honvedet alaposan körülfogták hozzátartozói. Hatan jöttek el hozzá a laktanyába ezen a vasárnap délelőttön. — Számított rá, hogy enynyien érkeznek otthonról? — Hát. Igen. Ügy gondoltam, legalább öten-ha:an kíváncsiak lesírtek rám ... — Ahogy itt körülnézek, úgy látom, nem László volt az első katona • a - családban — fordulok az édesanyához, Scheffer Istvánnéhóz. — Nem. A bátyja már le-töltötte a katonai szolgála-/ tot. Aztán a kedvenc ételéről érdeklődöm. Az édesanya csak rövid kérlelés után, halkan árulja el, hogy reggel indulás előtt sült csirkét csomagolt. Néhány méterrel arrébb egyenruhás fiatalember párnapos kisbabát tart az ölében. A szeme szeretettel pihen a csöppségen. — Hogy hívják a kicsit? - lépek hozzá. — Szabó B. Szandra. — Szandra még oly aprócska, ezért szeretném megkérdezni: hányszor fogta a kezebe, mielőtt bevonult? — Egyszer sem. Csak a tévéképernyőn keresztül láthattam a kórházban. Most Szandra most először édesapja karján az első alkalom, hogy itt van az ölemben. Szandra édesdeden alszik a késő nyári napsütésben, néha nyújtózik egyet-kéttőt. — Az előbb felébredt, alaposan megnézte az apukáját és megint elaludt — meséli Szabó B. Istvánné, az édesanya. — Az apuka nem mehetett önökért a kórházba. — Bizony, nem. Az első napokban előfordult, hogy együtt sírtunk Szandrával. De szerencsére a nagyszülőkkel lakunk és ők nagyon sokat segítenék. Egyedül nem tudom, hogyan lehetne a kicsit is ellátni és azt a sok kis holmit kimosni. .. — De most már nem jönnek elő a könnyek az anyukánál? — Egyáltalán nem. Lassan megnyugodtam. Várjuk mindig a vasárnap délelőttöt. hogy jöhessünk. S talán már nincs messze az a nap sem, amikor a férjem látogat meg majd otthon bennünket. Jeszenszky Zoltán honvédet Is alaposan körülüli a család. Pedig nem a szomszédból jöttek a látogatók. Az édesapa reggel hat órakor inditotta el a gépkocsi motorját, három órás autózás után érkeztek meg a laktanyakapuhoz. Az öcsit, Csabát semmiképpen sem lehetett volna otthonhagyni. Megérkezés után az> első dolga volt, hogy bátyja sapkáját felpróbálja. Zoltán egyetemi előfelvételis. A következő ősztől a Szovjetunióban tanul majd a -nemzetközi kapcsolatok főiskoláján. Diplomata szeretne lenni. Fiatal kora ellenére alaposan felkészült „katonai ismeretekből" bevonulása előtt. A „felkészítő tanára" édesapja volt. — Igazolódtak-é a papa szavai? — Tökéletesen. Szinte semmityen meglepetés nem ért 3 bevonulás óta. — Izgult-e Jeszenszky Józsefné a fiúért a viszontlátás előtt? — Bevallom, nagyon De jó színben van Zoli, s mintha máris erősödött volná. Ez a tény megnyugtat. Azért eleinte a viszonylag nagy távolság ellenére is sokszor jövünk látogatni,.. — Irt-e arról a levélben, hogy mit ho2zanak otthonról? — kerdezem Papp Zsolt honvédet. — Inkább arról próbáltam lebeszélni édesanyámat, hogy bármit is hozzon. Igazán jól főznek itt., Még nem maradtunk éhesen. Persze, anyut nem lehetett rábeszélni,* hogy üres kézzel jöjjön el hozzám ... Szabó Zoltán zászlós hat hónappal ezelőtt még maga is az e'.sö látogatóit várta. Most arra vigyáz, hogy minden rendben menjen. Azt mondja a századpolitikai megbízott, hogy el tudja képzelni, milyen érzésekkel figyelik a fiúk a laktanyakaput . .. Sárkány Peter honvéd kezeli ezen a napon a telefonos értesítő készüléket. Beleszól a mikrofonba és az alegység szintjéről máris indul hozzátartozóihoz valamelyik katonatársa. Az ő alegységüknél a következő vasárnap lesz látogatás. Péter azt szeretné, hogy az akkori telefonügveletes majd elsőnek öt szólítaná. Bőle István flz MHSZ országos tanácskozása A Magyar Honvédelmi Szövetség megyei szervezetei és a klubok széles hálózata társadalmunk politikai életének szerves részei Jé váltak, befolyásuk kiterjed a lakosság széles rétegeire — állapította meg tüboek között. A szövetség a korábbinál magasabb színvonalon teljesítette feladatait: az egészséges életmódra nevelést a honvédelmi-technikai sportágakkal, a fiatalok honvédelmi oktatását, technika iránti érdeklődésük felkeltését, valamint a sörkötelesek általános képzését. Így gyarapodtak a katonai szolgálathoz szükséges ismereteik is, és ez elősegítette beilleszkedésüket a katonai életbe. Jelentősen szélesedett az elmúlt években a honvédelmi szovetseg társadalmi bázisa: nőtt a klubok száma, s emelkedett a taglétszám is. Nagy tömegeket mozgatott a „Nekemszülőhazám..." többfordulós honvédelmi játéksorozat, melyet az MHSZ a KISZ-szel közösen rendezett; a nézők és résztvevők száma összesen 940 ezer volt. Több tanintézeti MH.'SZklubot szerveznek, színesebb propagandát, és személyre szólóbb nevelőmunkát fejtenek ki a lakosság, különösen az ifjúság körében az elkövetkező években. Az A Magyar Honvédelmi Szövetség hivatásos és társadalmi vezetőinek V. országos tanácskozását szombaton tartották Budapesten, az Építők Rózsi Ferenc Székházában. A tanácskozáson részt vett Varga Péter, az MSZMP KB osztályvezetője, az MSZMP KB tagja, Mórocz Lajos altábornagy, honvédelmi minisztériumi államtitkár, az MSZMP KB tagja, s a párt-, állami és tömegszervezetek) valamint a társ fegyveres erők több képviselője. Az MHSZ országos vezetőségének értékelését Kéri György vezérőrnagy. az MHSZ főtitkára összegezte beszámolójában. újabb versenykiírásók, 'előadás-sorozatok, honvédelmi napok és kiállítások szervezése mellett spartakiádszerű tömegsportmozgáimat Is szerveznek a KISZ-szel, az Állami Ifjúsági és Sporthivatallal és a SZOT-tal közösen. Üj szakosztályokat alakítanak, s a vidpo- és a számítástechnikát nagyobb arányban alkalmazzák a klubokban. A mozgalmi jelleg erősítését szolgálja, hogy az általános iskolák után möst a felsőbb fokú tanintézetekben, a lakóterületen és az üzemekben is gyatapítani kívánják 32 MHSZklubok számát. A főtitkári beszámoló után tizenheten szólaltak fel. Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára azt kérte a tanácskozás résztvevőitől, hogy személyes példamutatással és neveléssel segítsék kialakítani az elkötelezettséget a fiataloknál. Mtjrocz Lajos altábornagy az MHSZ munkáját, a honvédelmi oktatásban kifejtett általános és pályalrányító tevékenységét elemezve hangsúlyozta: „mind a társadalom, mind a néphadsereg érdekelt abban, hogy erős, egészséges, fizikai és lelki nehézségeket egyaránt jól bíró ifjúság nevelődjön". Varga Péter, az MSZMP KB osztályvezetője felszólalásában a politikai munkának, a fiatalok világnézeti és erkölcsi nevelésének fontosságát hangsúlyozta. Kéri György főtitkár zárszavában kiemelte, hogy az 'MHSZ egész feladatrendszere alapvetően nevelőtevékenység. Ez határozza meg az eredményesen alkalmazható munkamódszereket is mind a kisközösségekben, a klubokban, mind pedig a szövetségben. Hegkérdeztük egy fődíjastól: „Miért épp a Rugby-t?" Mi kell ahhoz, hogy valaki fődíjat nyerjen egy világszerte meghirdetett rajzpályázaton? A laikus szerint (mert kérdeztem ilyeneket is) mindössze némi tehetség, papír, ceruza, egy felkészültebb tanár, no meg jó adag szerencse. A válasz többnyire helytálló, de azért nem ilyen könnyű megfejteni egy titkot. Erre akkor jöttem rá, amikor a szegedi Gedói Altalános Iskolában már „szakértötöl" vártam a választ. S miért pont itt? Mert ezt az intézményt tette napok alatt országhatáron túl ts ismertté egy tízéves kisfiú. Jankovics Roland, aki a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1984-ben meghirdetett, sopttémájú gyermekrajzpályázatán egy koreai kisfiú és egy romániai kislány társaságában fődíjat nyert, ö hát a2 egyik pályázatszakértő. A másik rajztanára — Lázár Pálné. A bemutatkozás első mondatainál átruházza a dicsőség felét kollégáira: A tanárnő és tanítványa... — Tudja, rengeteg felhí- nem két olyan lelkes pedavást, felkérést postáznak egy- gógus iskolánk sportjának egy iskolába. A NOB által gazdája, mint Molnár Mikmeghirdetett pályázatra ta- 'ósné Farkas Lászióné. Ián fel sem figyelünk, ha Unalomig írták, unalomig olvasták már, hogy a Hungaroring pompás minden szempontból.. Szemet gyönyörködtet a látvány, szemet nyugtat a táj, ami a völgyet övezi. Kezdtük már elfelejteni az augusztusban volt magyar nagydíjat, sf vele járó cirkuszokkal. Ám a magyar ringet nem lehet nem észrevenni, az nem engedi magát a szótlanság ködébe burkolni. A hétvégén ismét zajos volt Mogyoród. Fakóbban ugyan, mint a premieren, de mégis hallat magáról. A külkereskedelmi sportklub Formtex Kupa néven rendezett autóversenyt az úgynevezett Forma Easzter kategóriának, azután a Porsche autócsodáknak, pályaversenyzőknek. A magyarok mellett olaszok, osztrákok és nyugatnémetek álltak a Vasarely-kockás startzászló elé. Fenntartásokkal utaztam a pályára. Bevallom őszintén, attól féltem hogy telítődött száguldással a publikum. Feltettem a rendezőket, mert a világ legnagyobbjai alig néhány Újra Mogyoród Száguldás a Hungaroringen hete állították le torpedóikat, s így nem adtam sok esélyt a kisebb teljesítményű gépek sikerének. Ügy gondolom, hogy részben igazam lett. Azért csak részben, mert több csillogó csodagép robogott ezúttal, mint a nyitóversenyen, viszont a lelátók szinte üresen tátongtak. Ügy néztek ki, mint a Népstadion egy hazai atlétikai bajnokságon. A mogyoródi dombok most mutathatták siváron kopasz, sárga arcukat, a közvetítő fülkék szürke szemeiket. A tévéből megismert reklámok is ugyancsak megfogyatkoztak. A rendezéshez ezúttal is akkora kisegítő stáb szükségeltetett, mint az augusztusi viadalhoz. Persze igaz lehet az Is, hogy nem föltétlen a bevétel miatt kell versenyt rendezni, inkább, mert elkészült a nagy mű, amit vétek parlagon hagyni: ha itt van, akkor használja minden illetékes, tanulják, szokják a hazai autósok is. Jó lesz nekünk majd jövőre újra kétszázezres tömeg. Lehet, csak nekem volt újdonság Szász Endre világhírű keramikus hollóhazl porcelánból készített 8x1,5 méteres alkotása, ami a főépület első emeletén csodálható meg A falikép jobb szélén négy gömb található, amelyek a világ tájainak összefogását jelképezik a Forma—l-es versenyek alatt. Középen emberfejek láthatók. Ezek a békét szimbolizálják. Csak úgy mellékesen jegyzem meg: ez a fal ¡porcelán 10 milliót ér. Ha már Hungaroring, illik szólni valamit a versenyekről. Amikor felbőgött vagy hatvan Porsche-alkoIÚS, azt hittem, megnyílt a pokol. Az Irgalmatlan zaj nem fájt — bár éreztem, hogy dübörög a mellkasom —, mert ezeknek a motoroknak a hangjuk autósfülnek egyszerűen muzsika. Amikor nekilendültek ezek a 4013,486 méteres ringnek, úgy simultak a betonhoz, hogy már-már azon gondolkodtam, a kocsik készültek ehhez a pályához, vagy az aszfaltot építették a Porschék alá ... Csodálatos összhangban volt gép és út. Mindkettő alkotóinak dicsérete ez. Amit már szintén elmondtak számtalanszor: ez a pálya nem gyors, de rendkívül technikás. Igazolja talán az időeredmény. Amíg 1,30 perc alatt teltek meg Sennáék egy kört, addig a Porschéknak 2,20 percre volt ehhez szükségük, de a pályakocslk is ennyi idő alatt kerültek körül. Tudni kell: az ezer lóerős „szivarokhoz" képest „gyönge" (200-300 lovas) motorok száguldoztak ezúttal. összességében jó és szép volt a kétnapos autóverseny. Senki sem fizetett rá. hiszen a nézők újabb látvánnyal, a versenyzők és a rendezők újabb tapasztalatokkal gazdagodtak. Acs S. Sándor Gk nemcsak arra ügyelnek, hogy egy-egy csapatunk ott legyen a város, vagy a megye legjobbjai között, hanem arra is marad idejük, hogy mindenkivel megszerettessék a sportot. A tanárokkal is. Lelkesedésük egyik eredménye pedig: a gedói iskolában minden évben sporttémájú rajzversenyt hirdetünk meg, kapcsolódva az iskolai sportnaphoz. Ez tehát az alap, ahol Roland is bizonyíthatta tehetségét. Jöhet hát a papír, meg a ceruza . . . — Nos, papír valóban kellett, de a híres-neves rajz nem ceruzával, hanem hurkapálcával és tustintával készült. Ezt a módszert akkoriban próbáltam megismertetni a gyerekekkel, ügy tűnik, sikerrel. » Ezzel a megállapítással valóban nem lehet vitatkozni. Egy kérdés akkor is fontos: miért épp a rögbiről ké£2ült a pályamunka? — Mert nagyon megszerettem ezt a sportot — válaszolt nemes egyszerűséggel a győztes. Budapesti, vagy dunántúli .sportbarátoknak biztos meglepő ez a válasz, hisz azt sem tudják, hol lehet ehhez a sportághoz „hozzájutni". Nos, Szegeden nem olyan bonyolult, mivel a román televízió adásaiban gyakran láthatunk rögbiösszefoglalókat is, hisz tőlünk keletre sokkal ismertebb, kedveltebb ez a játék, mint határainkon belül. Ha ezt hozzáadjuk a filmélményekhez, no meg ahhoz, hogy Roland a rögbin kívül is minden sportközvetítésre, nagyobb városi sportversenyre „vevő" — máris adott az alapanyag. — A tehetséggel sem volt gond, hisz Roland nagyon jó készséggel nyúl minden témához — magyarázza tovább a jeles bizonyítvány tanárnője. — Mivel az adottság szorgalommal ls párosult (bizonyítékként sorolta egy országos pályázat első helyét, és az agyonrajzolt iskolai füzeteket!) nem is olyan meglepő ez a szép helyezést. Nem marad más hátra, mint megkérdezni az elkerülhetetlent: tehetség adott, szorgalom sem hiányzik, a városban országos hírű művészeti szakközépiskola működik, tehát... — Nem, erre nem is gondoltam. Én autószerelő szeretnék lenni, mert az tetszik a legjobban. Ennyi? Igen, magyarázatnak mindössze ennyit szánt a győztes. Es a bajnokokat illetlenség tovább háborgatni. B. Z.