Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-08 / 211. szám

Viharos napok jugusztus 19., este. Elfeketedik az ég, szinte teleszívja tüdejét a messzeség. Aztán, mintegy a ' szél előjeléül, porfelhő kerekedik, fütyülve vágódik neki az élessé vált levegő a házak sarkának: leszakad Szegedre a vihar. Ernyőket nem tud ugyan kifordítani, mert kinél is lenne nyáridőben ilyen szerszám, de fákat csavar ki, hatalmas ágakat szánkáztat a földön, ömlik az eső, dübörög, csattog a jég, mintha vaskos söréttel lőnék az ablakokat. Ítéletidő. (A szél sebessége meghaladta a száz kilométert óránként, a kár pedig Szeged környékén fölözte a 200 millió forintot.) Augusztus 20., reggel. Csöng a telefon. Ingerült férfihang sorolja sérelmeit. — Kérem, mégiscsak sok! Tegnap óta nincs áram a házban. Leolvad a mélyhűtő, megromlik az ünnepre vásárolt étel. És én is, a szomszédok is hiába hívjuk a Démászt, senki nem veszi föl a telefont! Maguk az újságírók, nézzenek utána! Mit tehetnék, magam is próbálkozom. Jó három órán át hívom a Démász hibabejelentőt. Egyszer foglaltat jelez, vagy tizenötször pedig kicsöng, végig, senki nem veszi föl a telefont. Nálunk szerencsére van áram, jótékonyan durur zsol a hűtőgép, de óhatatlanul beleélem magam annak a helyzetébe, aki tehetetlenül várja: mi történik vele? Vajon egyáltalán törődnek-e vele, törödik-e vele valaki is, lesz-e árama? Furcsállom a dolgot, a saját tapasztalatomnak alig merek hinni. Hisz régtől ismerem a démászosokat, jártam náluk sokszor, éles: helyzetben is. És tudom, vérükben van: baj esetén nem nézik a munkaidőt, éjjel is kikelnek az ágyból, hívás nélkül is. Mint a hírhedetté vált hóviharban, amikor — ha mentek értük, ha nem — egymás után jelentek meg munkahelyükön a villanyszerelők, mert tudták: baj van, szükség lesz rájuk. Kovács János, a Démász üzemigazgatóságának vezetője kopogtat nálam a minap. Beszélgetünk, s hamar kiderül, most sem volt másként, mint máskor, ha baj van A, szokásps öt helyett ötven szerelő dolgozott a hálózat helyreállításán, amit sok helyen szinte széttéptek a kicsavart fák, a széltől messzire ragadott, letért ágak. Alig haladt el a vihar, már dolgoztak, s már az estében is egyre-másra gyulladtak ki ismét a lámpák. S így ment ez egész éjszaka, *s a huszadiki ünnepnap nagy részében is. — És a telefonok? A szokásos egy telefonügyeletes helyett hárman fogadták a hívásokat. De kilenc fővonal fut be ugyanarra a számra, s a legtöbben hosszan beszélnek: nemcsak a hibát jelentik be, de panaszolják gondjukat-bajukat. Őket is türelmesen végig kell hallgatni, s közben hiába csöngetik a másik hat vonalat. Vaskos papirköteget tesz elém: 20-án délig több mint ezer bejelentést regisztráltak. Amikor elfogyott a formanyomtatvány, nagy spirálfüzetek lapjai teltek. Mert nem is csak telefonon szóltak az emberek, száü zak mentek be személyesen is. Velük is foglalkozni kellett. f Értem is a helyzetet. Jártam már ügyeleteken éles helyzetekben, viharban, árvíz idején. -Tudom, olyankor ott sosincs csönd. Pezseg az élet, percről percre, változik a helyzet, tervezni, mérlegelni kell az új és új fejlemények fényeben. Mégis, átélem azoknak a helyzetét, akik hiába tárcsázzák az ügyelet számát. Akik nem nyugodhatnak meg a bajban legalább azáltal, hogy tudnak gondjukról, hogy elér hozzájuk is a segítség, amilyen hamar csak lehet. Hisz úgy érezhetik; nem törődnek velük, senki nem figyel rájuk. Hogy magukra hagyatva vannak nyakig a pácban. Hogy akinek dolga lenne velük foglalkozni, békés álmát alussza az ünnepen. Hitek, ha hamisak is, ha felszínes benyomásokból származnak is, mélyebb nyomot képesek hagyni, mint a valóság. Tudjuk, hisz tapasztaltuk, nem is egyszer. \ Mit lehetne tenni ilyenkor? Kovács Jánossal meditálunk, hisz végül is, ök szakmai szempontból mindent megtettek, ami megtehető. Hogy nem csak szakmai szempontok vunnak? Emberiek is? Ezen rágódunk, hogy igaz, a szolgáltatónak, aki emberekkel is kapcsolatban áll, nemcsak munkájára, szorosan vett szakmai tevékenységére kell ügyelnie, hanem kapcsolataira is. Arra. hogy ilyen bajban kilenc telefonvonalhoz nem elég az egy helyetti három ügyeletes sem. Hogy tan éppen kilencre lenne szükség, hogy hu már kicseng egy-egy telefon, hát vegye is föl valaki, hogy mindenki elmondhassa baját, gondját. T~izen meditálunk, hogy alighanem ez lenne az lg. egyetlen lehetséges módszer a jövőben, ha baj van. És azon, hogy általában kiderül — mint ahogyan a hóvihar idején is —, hogy igazán nem vagyunk fölkészülve a váratlanul érkező rendkívüli helyzetekre. Nem szakmailag, hanem emberileg inkább, mert nehezen állunk át pillanatok alatt a rendkívüli helyzet megkövetelte, a hétköznapitól merőben eltérő gondolkodásra. Hiszen kilenc telefonügyeletes tán pazarlásnak tetszhet. Am ha baj van, mégsem az. Ha ezt sokszor nem is az objektív szükség, hanem az emberi tényező indokolja. Szávay István Tanévnyitó ünnepség A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán A szegedi pedagógusképző intézmény 113. tanévét szombaton a Vörös Csillag moziban megtartott ünnepségen nyitotta meg Szendrei János főigazgató. A nagy múltú tanárképző tanévnyitóján ott volt Schmidt József, a városi pártbizottság titkára, Sebe János, a megyei pártbizottság osztályvezetője, a tanácsok, a KISZ-bizottságok, a pedagógus-szakszervezet, a társintézmények képviselői. A főigazgató ünnepi beszédében a most kezdődő c-v feladatairól szólva azt mondta: az oktatási törvény szellemében a tanárképzés tartalmi korszerűsítését szolgáló konkrét teendők elvégzése a legfontosabb. A társa-' dalmi igenyeknek a korábbi években is igyekezett megfelelni a főiskola: levelező, kiegészítő szakon nevelőtanárokat képeztek, könyvtár, valamint angolés német szakot indítottak, most van kialakulóban az úgynevezett szociálpedagógus-képzés. Tekintettel arra, hogy a nemzetiségi tanárképzésnek múltja van a szegedi intézményben, a nemzetiségi tanítóképzésnek is itt lenne a helye. A korábbi években minisztériumi engedéllyel megszervezett áthallgatási rendszert (a főiskolások egyik szakot a JATE-n végezhetik) most szentesitette az új törvény. Az intézmény továbbra is jelentős továbbképzési feladatokat lát el. A kutatómunka, az alkotótevékenység — különösen a művészetek terén és a sportÉvnyitó előtt: gyülekeznek a „gólyák" ban — országos és nemzetközi eredményeket hozott az elmúlt évben is, ennek további támogatása a tanárképzés színvonalának emelése érdekében rendkívül fontos. Nagy gond oldódik hamarosan: szeptember 15-én lesz az új sportcsarnok műszaki átadasa. Remélhetni, hogy a kollégiumi helyek is gyarapodnak. Mindazonáltal: minthogy a főiskolások — mint eddig — föltehetően ezután is többen lesznek, a létesítmények, a helyek hiánya később is problémákat okoz. Az idén az 1819 pályázó közül 455 hallgatót vettek föl a nappali, 416-ot a levelező tagozatra. A főigazgató Köszöntötte az újonnan fölvetteket, s fogadalomtételük után főiskolai hallgatóvá fogadta őket:' Az intézmény új oktatói: Vass Irén, Ondrik István, Marjanucz László adjunktusok, Velcsovnó Pintér Klára, Pukanszky Béla, , Tóth Szergej tanársegédek, Dihóné Borbély Ágnes, Valentinyi Klára nyelvtanárok. Beke Ferenc szakvezető tanár, Farkas Mihályné kollégiumi tanár; a központi könyvtár Bányászok ünnepe Szombaton már korán reggel nagy volt a készülődés a Szőregi úti sporttelepen. Ezúttal nem sportolók melegítettek a pályákon. A salakos pályán vendéglátósok mosogattak tányérokat, több mint 5 mázsa húsból főztek pörköltet, sorüsrekeszek százaira vágták a jeget. Sorra érkeztek meg az ünnepeltek a Kőolajkutató Vállalat és az NKFV szegedi üzemeinek dolgozói. 1967 óta először az idén együtt ünnepelt a város két különálló gazdálkodó egysége. Somogyi Károlync felvételei a bányásznap néhány pillanatát idézik fel. (Részletes tudósításunk az országos és a szegedi ünnepségekről a 2. oldalon.) új igazgatója Barátné Hajdú Ágnes; a szlovák nyelv és irodalom tanszék lektora Emília H'rnicirikova. Az idei népköztársasági ösztöndíjasok; Turi Sándor, Lővey Zsuzsanna, Retkes Irén, Kapitány Gabriella, Kmetty Enikő, Sejtes Gpöngyi, Bakacsi Zita, Olajos István. Rádi Erzsébet, Lévai Olga, Csató Katalin, Fabula Andrásné, Maróti Zsuzsanna, Kurucsó Maria, Király Tünde, Haraszti Zsófia, Borbényi Edit, Debreezeny Mónika. Pádárné Tanczos Zsuzsa, Hajagos Tóth Gabriella. A főiskolai tanács által alapított „Pro Academia Paedagogica" kitüntetést az idén $zokefalvi-Nagy Béla akadémikus kapta (jelenleg külföldön tartózkodik, ezért nem lehetett ott az ünnepségen). aki 1939-től 1948-ig az intézmény matematika tanszékének professzoraként sokat tett a tanitó- és tanárképzésért. Erdemeit, tudományos munkásságát Szenörei János ismertette, majd a tanévnyitók hagyományai szerint azoknak a nyugdíjas pedagógusoknak adott át díszokleveleket, akik 70, 65, 60, illetve 50 éve szereztek diplomát. Nagy Domonkosáé rubin oklevelet kapott. A vas oklevelesek: Görög István, Gyárfás Endréné, Korompay Károlyné, Liszkay Vilma. Gyémánt oklevelet vett át Fekete Győző, Horánszky Nándorné, Juhász Endréné, Kamarás Gábor, Mokos Sóndorné, Berenyi Ervin, özv. Tegzes Lajosné. Az arany oklevelesek: Bognár József, Egyed Antal, Farkashalmi László né. Fekete Józsvfnc. Fekéle Korács Gyózö. Földi Károly, Gyaraky Jenő, Gyepes Janosne, Hortobágyi Tiborné, Horvátovich Dezsőné, Jójárt Lászióné, Kerezsy Gézáné, Kiss István, Kocsondi Antalné, Kratofil Irma, Kristó Margit, Mátrai Árpád né. Molnár József, Münnich Károlyné, Palotai Ferenc, Regös Istvánná, Szmrekovszky Istvánná, szokolay Györgyné. Téglássy Tivadar, Varga Miklósné, Vida Józsefné, Vamosy Margit, Wojacsek Nándorne, Zsoldos Margit, Zsigó Menyhérlné. S. E. 0 • ' r • / J i" A / 4 »IÁ? M VILÁG PROLETAliJ^-fe^YESÜLJETEK ! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA. Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint