Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-29 / 229. szám

5 Hétfő, 1986. szeptember 29. Pozivnica, invitatie, pozvánka... Hét végén Szegeden Indul a színházüzem ősbemutató, szobor- és épületavatás, gála . . . azaz meghívó invitálta az érdeklő­dőket szombaton egész napos programra Deszkre. Szíves meghívásból pedig egy is elég, hogy buszra üljön az ember. Négy­szeres, mert négynyelvű, oka volt annak, aki a negyedik megyei nemzetiségi nap­ra igyekezett. A megyében élő közel há­romezer nemzetiségi, a szerbhorvátok, szlovákok, románok találkozóját a Haza­fias Népfront megyei bizottsága segítő kezdeményezésére hívták életre nyolc esztendővel ezelőtt . . „ A találkozón délelőtt U órától a HNF megyei bizottságának - honismereti és nemzetiségpolitikai bizottsága tartott együttes ülést, ahol Hegyi András, a tör­ténettudományok kandidátusa „A nemze­tisegi hagyományok ápolása Csongrád megyében" címmel tartott előadást. Ez­után az új nyolc tantermes általános is­kolába látogathattak el a résztvevők, ahol természetesen anyanyelvükön (is) tanulhatnak a nemzetiségi nebulók, ösz­szesen nyolcvanheten élnek ezzel a lehe­tőséggel. A délutáni program a deszki szerbség történetét és népéletét bemutató kiállí­tás megnyitásával folytatódott. A hagyo­mányőrző bemutatót Anderléné Sajti Nagy László felvételei Enikő, a JATE docense ajánlotta az ér­deklődök figyelmébe. Szabó G. László, a Csongrád Megyei Tanács elnökhelyettese, a politikai nagy­gyűlés szónoka beszédében szólt arról, hogy egy nemzethez tartozás tudatának fontos tényezője a saját nyelv használa­ta. a népi kultúra ápolásának lehetősége. Ebben szeretnénk segítséget nyújtani az itt élő más nemzetiségű népeknek. Hi­szen céljaink közösek, bármilyen nyelvet is beszéljünk: a béke, a barátság fenn­tartása, erősítése. Ha igaz a mondás, hogy nyelvében él a nemzet, akkor legalább annyira igaz, hogy dalaiban, táncaiban is. Legalábbis ez derült ki abból a bemutatóból, amit a jelen levő népi együttesek tartottak a zsúfolásig megtelt deszki művelődési ház színpadán. A közönség vastapssal köszön­te meg a produkciókat; a helyi Bánát táncegyüttes friss ritmusait, vagy a cite­razenekar és asszonykórus felcsendülő dallamait. Nagy sikere volt a vendég fel­lépőknek is: a pitvarosi szlovák népdal­körnek, a román folklórt reprezentáló battonyai és kétegyházi együtteseknek. R. G. Simogat a szél A motoros a természet része Könnyebb megtalálni egy gombostűt a szénakazalban, mint Martinecz Györgyöt a Hungaroringen: nemzetközi motoros találkozót rendez­tek a hét végén. Sőt, az előbbi található volt töb­bedmagával, az utóbbi úr (kollega úr) egyáltalán nem. Újságírói munkája mellett a Motoros Szövetség főtitkára is. A ..fiatal" szer­vezet az iden január 25-én alakult. Hagyománya mégis van. Szakállas már a szö­vetség. éppen nyolcvan eves. Hogyan jön össze a „fiatal" és az aggastyán? A századfordulón született a Magyar Autómobil Club, s ennek része volt a moto­rosok társasága. Versenyt is rendeztek akkor Pesten, az ügetőn. A sikerrőt csak annyit: botrányba fulladt. Oka: a gépek nem indultak el, a keménykalapos urak és a legyezös úrhölgyek viszont igen: becsaputtan haza. Két év múlva, szintén a fővárosban sikeres volt a probálkozas. A közös szö­vetség ketkereküsei azonban mostoha gyerekek marad­tak. de nem tehetetlenek. Akik motorral jártak, vala­mennyien iparosok, munká­sok voltak. Kinyitották a szájukat. A civakodás 1906­ban úgy ért véget, hogy megalakították a Magyar Motorkerékpározók Egye­sületét. Kérészéletű volt ugyan, de volt. Áprilistői júliusig tartott mindössze, viszont akkor szeptember utolsó hétvégéjén megren­dezett túramotoros verseny után új néven újjászületett a közösség. Anyakönyvébe ezt írták: Magyar Motor­kerekpárosok Szövetsége. Erre emlekezett az idei szeptemberi utolsó hétvégén a magát jogosan jogutódnak tudó motoros szövetség az emlekversenyen. Ezen 358 gép vett részt — szólóban es oldalkocsival. A végcél, mint annak idejen: Veres­egyháza. Sajnos, nem tudok ízelítő­vel szolgálni arról, hogy milyen volt, mert nincs ar­ra jelző. Látni kell! Látni a kardántengelyes, 250-es Simsont, a betekerűs Sachs mopedet, az ezüst tankos Csepelt meg a Puch-csodá­kat. Apropó! Puch. Öt János­nak hívták, és magyar volt. Grácba települt es tele­szórta a világot nyugodt járású motorjaival. Másik honfitársunkra is büszkék lehetünk. Laurint Klement Csehországba költözött, mint könyvkereskedő és megal­kotta azt az a utócsodát, amit saját nevére keresz­telt. Itthon is maradt al­kotó. Dedicsék lemásolták a három hengeres W-betűre emlékeztető, az Anzani re­pülőkbe készített motort, amihez csak egy bicikliváz kellett. Veresegyházán ^szeren­csém volt beszélgetni a „fő­gazdával". Pásztor Béla ta­nácselnökkel. Verbeli mo­toros. Közös nevezőnk: ő is a 250-es Jawa szerelmese. Érdekes volt érdeklődése a találkozó iránt. Tudta, hogy történik községeben „vala­mi". de csak ott a strandon értette meg (a főtitkár ma­gyarázatából) a találkozó lényegét. Az egyik legfon­tosabb, jelesen azt, hogy a KBT tájékoztatása szerint a motorosok közösségbe tö­mörülése óta 45 százalékkal csökkent Magyarországon a kétkerekezők okozta balese­tek száma. Ilyet is mondott: a motoros a természet része, érzi azt, mert simogatja a szél... A. S. S. könyvvásáron Lubmann Rela felvétele Ruttkai Éva Szegeden, 1967-ben Az ember tragédiája Éva­szerepet játszotta. Felvételünkön: Tari Jánossal, a Játé­kok igazgatójával, az öltözőben. A 38 frankfurti nemzet­közi könyvvásáron — amely október l-jén nyitja meg kapuit — a Hungexpo szer­vezésében nyolc magyar vállalat mutatja be kínála­tát. Mintegy kétezer ma­gyar- és idegennyelvű ki­adványt ajánlanak a kül­földi könyvszakma képvise­lőinek. A magyar könyve­ket jól ismerik Frankfurt­ban, a Kultúra Külkereske­delmi Vállalat 30 éve foly­tot eredményes együttmű­ködést NSZK-beli partnerei­vel. A vállalat képviselői várhatóan a vásáron kötik meg a következő évre szóló már előkészített szerződése­ket. Egyben felajánlják a magyar nyomdák jövő évi szabad exportkapacitásait is. A nemzetközi könyvvásáron idegennyelvű művészeti, il­letve tudományos könyve­ket mutat be a Corvina és az Akadémia Kiadó. Kiál­lítja újdonságait az Inter­press. a Generalprintex. a Kartográfiai Vállalat az If­júsági Lapkiadó Vallalat, valamint az Artisjus is Egv hetet sem alszunk, új színházra ébredünk. Már­mint hivatalosan is: október 4-én, tehát szombaton avat­ják — nyolcesztendős kényszerszünet, nagyszabású re­konstrukció után gálaesttel a Szegedi Nemzeti Színházat. Ami ezekben a napokban (természetszerűleg, a dolgok precíz logikájának megfelelően) amolyan ..bolondokhá­za'. Mindenki lót, fut, robotol — művészek, műszakiak, vezetők, beosztottak. Lapunk egykori, nem feltétlenül birkatürelméről legendás fő szerkesztője mondogatta volt, midőn feje tetején állt a stáb: „gyerekek, én akkor vagyok nyugodt, ha mindenki ideges". Vajh a színház igazgatója. Nagy László, most nyugodt vagy ideges? — Feszült. Az utolsó simí­tásoknál tartunk, 96 százalé­kos a készültség, ám éppen az a 4 százalék hiányzik, ami nélkül működésképtelen a színház. Technikailag tu­lajdonképpen a kísérleteknél tartunk, hiszen a begyakor­lásra nem maradt idő. éles­ben kell dolgozni, s csak an.v­nyi biztos, szombaton föl­megy a függöny. Művészileg pedig nehogy úgy járjunk, mint elődeink, hiszen a nyi­tóelőadások sohasem sike­rültek. — Sokan szerettek volna bejutni a gálára, s csalódot­tan vették tudomásul, nem lehetett jegyet venni. — Ott kezdeném, hogy ma­gának a gálának ténye, mű­sora több lejtörést okozott, mint az egész évad terve Mivel nyisson egy többtago­zatú színház? Prózával? Operával? Seregnyi konzul­táció révén döntöttünk a je­lenlegi megoldás mellett, hogy színvonalas program kell, s minél többen kerülje­nek színpadra, érezzék meg a pillanat különlegességét. Ezért például az operai mű­sorszámok között sem a szó­lista produkciókat részesí­tettük előnyben. Az elmúlt fél évtized sikereiből válo­gattunk, de néhány olyan művészt is meghívtunk, akik valamikor itt dolgozlak, s tán a legmesszebb jutottak a pályán. Ennek lehetett fok­merője, hogy két Kossuth­díjas operaművész lesz itt, Simándy József és Komlóssy Erzsébet. A prózisták közül Páger Antal tér vissza régi sikereinek színhelyére, Kál­lai Ferenc pedig a budapesti Nemzetit és a színházművé­szeti szövetséget „képviseli" a műsorban. Sajnos. Besse­nyei Ferenc éppen most mondta le fellepeset. Ami a jegyeket illeti, közös dönté­sünk volt, hogy nem bocsát­juk utcai forgalomba. Meg­hívtunk országos és helyi po­litikai és állami vezetőket, Elhunyt Ruttkai Éva társadalmi vezetőket, a ter­vezők, építők képviselőit, a színház régi neves tagjait, a szakma országos tekintélye­it, tudományos intézetek es nagyobb vállalatok helyi képviselőit, hasonlóképpen tömegkommunikációs fóru­mokat, társművészeti szövet­ségek vezetőit, írókat, Szeged testvérvárosainak képvise­lőit, a fővárosi szegedi bará­ti kör néhány tagját, meg persze a színház régi szege­di baráti körének néhány tagját, Makó Lajos és Vaszy Viktor családját... A szio­ház dolgozóinak alig félszáz belépőt tudunk csak biztosí­tani. Azt szeretnénk tehát, ha a színház avatása a nem­zeti kultúra ünnepe lenne. — Ha már itt tartunk, akadhatott feszültség a bér­letezéskor is, hiszen az új épületet sokan szeretnék lát­ni, s persze hozzá az elöada­sokat is. Kivált a premier ­bérletekért seregeltek so­kan. — A tervezettnél többet, 17 bérleti házat nyitottunk, összesen 10 ezer 654 bérlet kelt el, tehát teljes a telített­ség. A premierberlökkel ne­héz volt megértetni, keve­sebb férőhelyünk van, mint a moziban s kivált a föld­szinten. A bérletezés lezá­rult, ezekre a házakra csak pár jegyet tudunk árusítani napi forgalomban. Ami a já­tekrendet illeti, hétfőn és kedden szünnap, a hét vége­ken esetleg többször is ját­szunk. Az új épület első be­mutatója október 11-én: a Hegedűs a háztetőn. N. I. A Művelődési Minisztérium, a Magyar Színházművé­szeti Szövetség és a Vígszínház mély fájdalommal tudat­ja, hogy Ruttkai Éva Kossuth-díjas színművésznő, a Ma­gyar Népköztársaság Kiváló Művésze hosszan tartó súlyos betegség után szombaton hajnalban. 58 éves korában el­hunyt. Temetéséről később intézkednek. Az elmúlt színházi évadot Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása cimű darabjában a betegséggel birkózva még végigjátszotta. Az újabb da­rabnak, amelyben szerepet vállalt, a bemutatóját már nem élhette meg: szeptember 27-én este nélküle gördült fel a függöny Dosztojevszkij: Ördögök című darabjának bemutató előadásán a Víg­színházban. Ruttkai Éva 1951 óta mind­végig a Vígszínház színpa­dán játszott. Gyermekszí­nészként kezdte a pályát Lakner Artúr szinházában, majd a Vígszínházban tűnt fel A hattyú címszerepében bravúros beugrásával Az azóta eltelt évtizedek alatt klasszikus és mqi darabok, drámák és vígjátékok sorá­ban csillantotta meg sokol­dalú tehetségét. Egyéniségé­nek bája, művészetének va­rázsa az egyik legnépsze­rűbb hazai színésznővé emelte. Gyakran írták róla: számára nem létezik kisebb vagy nagyobb szerep, min­denkor kimagasló alakítást igyekszik nyújtani. Ezer szállal kötődött a színpad­hoz. Erről egyik interjújá­ban így beszélt: eddig mindig megadatott, hogy mindazt, ami az életben nem sikerült, a színpadon való­sítsam meg. Hogy ott boldog lehessek, hogy szerethessek, hogy szerethessenek, hogy királynő legyek, gazdag le­gyek, tündér legyek . . ." Az új évad első bemutató­ja pénteken, este 7-től, a Kisszinházban, ősbemutató lesz: Karinthy—Fényes—G. Dénes vígjátéka, a Leányke­reskedö. Előtte fél 7-től a szomszédos Horváth Mihály utcai Képtárban rendez be színháztörténeti kiállítást a múzeum, melyet Nikolényi István, a Délmagyarország kulturális rovatának vezető­je nyit meg. Másnap, szom­baton délután, a sajtó kép­viselőinek mutatják be az új színházat, melynek elő­csarnokában este fél 7-től avatják fel Vaszy Viktor szobrát, Tóth Valéria alkotá­sát. Itt adják át a Pro Teatro díjakat is. A gála este 8-kor kezdődik, ám akik nem jut­hatnak be, a televízió 2-es csatornáján egyenes közve­títést láthatnak róla, s már előbb is, 6 órától, Szegedé a képernyő. A frankfurti

Next

/
Thumbnails
Contents