Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-24 / 225. szám

fr Szombat, 1986. szeptember 20. 2 Új szovjet javaslat EduardSevardnadze beszéde az ENSZ-leözgyű/ésen Sevardnadze korunk nemzetközi realitásainak ismertetésével kezdte felszólalását. Rámutatott: a közgyűlés legutóbbi ülésszaka óta eltelt időszakban nem vált derűsebbé és világosabbá korunk panorámája. Számos olyan tényező jellemezte, amely megnövelte a korábbi aggodalmakat. Folytatódott és felgyorsult a fegyverkezési verseny, reálissá vált annak veszélye, hogy azt a világűrre is kiterjesztik. Fennmaradtak a háborús konfliktusok tűzfészkei, nem csökkent a szegénység. „Mindennek ellenére az a véleményünk, hogy a nemzetközi békeév nemcsak béketeremtő jelképével kerül be a világtörténelembe" — hangoztatta a szovjet külügyminiszter. Sevardnadze szólt azokról a konkrét lépésekről, amelyeket a Szovjetunió foganatosított az elmúlt időszakban. Első helyen emelte ki a nukleáris robbantások egyoldalú moratóriumának érvénybe léptetését, amely „kifejezésre juttatja a Szovjetunió őszinteséget, a béke sorsa iránti komoly felelősségérzetét. Felhívjuk az Egyesült Államokat, csatlakozzék a fegyverkísérletek beszüntetéséhez. A kétoldalú, majd többoldalú moratórium az egyik legfontosabb láncszeme lehet a nemzetközi liéke és biztonság átfogó rendszerének" — hangoztatta. A szovjet külügyminiszter aláhúzta, a Szovjetunió és a többi szocialista ország meg akarja A Szovjetunió új békekezdeményezéseit terjesztette a világ közvéleménye elé az ENSZ közgyűlésének ülésszakán Eduárd Sevardnadze szovjet külügyminiszter keddi beszédében. valósítani ezt a rendszert, s ezért terjesztett erről javaslatot a közgyűlési ülés.vzak elé. „Meggyőződésünk, hogy az ilyen rendszer létrehozása, amely magába foglalja a katonai, a politikai, a gazdasági és a humanitárius területet, minden állam és nép érdekeinek megfelel" — szögezte le beszédében. „Felhatalmazásom van arra, hogy kijelentsem: a Szovjetunió kész arra, hogy bármikor, bárhol aláírja a szerződést a nukleáris fegyverkísérletek teljes eltiltásáról — mondotta. — Felszólítjuk azokat, akik szavakban a nukleáris fegyverek felszámolását támogatják, hogy gyakorlati tettekkel támasszák alá szavaikat. Ezzel kapcsolatban részletesen szólt az ellenőrzés kérdéséről, leszögezve: ma már nem létezik e téren probléma. A világűr militarizálásának veszélyéről szólva a szovjet külügyminiszter leszögezte: országa folytatja erőfeszítéseit ennek megakadályozására. „Manapság az ilyen törekvéseket nagy hangú kijelentésekkel álcázzák, defenzív programról beszélnek, amely állítólag egyszer s mindenkorra megszüntetné a támadás veszélyét. De nem volna-e sokkalta jobb, ha olyan megállapodást dolgoznánk ki, amely teljesen felszámolja a nukleáris rakétákat, legyenek azok hadászati, közepes hatótávolságú vagy más eszközök — ahogy azt mi javasoljuk? A válasz egyszerű. Bármivel próbálják is ezt elleplezni, az úgynevezett védelmi ürpajzs egyszerűen az első csapás érdekében készül. Ez az első csapás az utolsó is lehet — és nem csupán a megtámadott ország számára. Az űrfegyverek, a nukleáris fegyverekhez hasonlóan nem ismernek nemzeti határokat, nem választják meg, kit semmisítsenek meg, kit óvjanak meg. Várkonyi Péter megbeszélései Várkonyi Péter külügyminiszter. az ENSZ-közgyűlés 41. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője New Yorkban találkozott Siv Sankar indiai külügyminiszterrel. A miniszterek megMagyar-belga kapcsolatok Kedvező légkorben kerülhet sor a közeli napokban a magyar—belga ' kormányfői találkozóra, hiszen — amint azt magyar részről már több ízben kinyilvánították — a Magyar Népköztársaság és a Belga Királyság közötti kapcsolatok alapvetően problémamentesek, a két eltérő társadalmi rendszerű ország viszonyát nem terhelik zavaró tényezők. Lázár György belgiumi útját a magyar—belga kapcsolatok mérföldköveként is jegyzi majd a diplomácia, hiszen személyében magyar miniszterelnök 1945 óta első ízben tesz látogatást a Belga Királyságban. Diplomáciai kapcsolataink 1947-től datálódnak, a politikai kontaktusok megélénkülését a 60-as évektől számítják. Látványos mozzanatok ugyan nem kisérték a változást, de tény: gyarapodtak a szakminiszteri találkozók, rendszeressé váltak politikusaink konzultációi. Csak pár esztendőre visszatekintve: 1983ban a belga diplomácia vezetője látta vendégül a magyar külügyminisztert, s ugyanebben az esztendőben meghívója, Leo Tindemans is járt Budapesten. Még mindig ennél az évnél maradva: a magyar fővárosban tárgyalt partnerével, Marjai Józseffel Willi de Clercq miniszterelnök-helyettes, aki a Nemzetközi Valutaalap magyarországi regionális ülésén vett részt. A rákövetkező évben Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a Belga Kommunista Párt és két szocialista párt meghívásának tett eleget, s találkozott a belga gazdasági élet több vezetőjével is. Az államközi kapcsolatokban 1984 jelentett fordulópontot: a felszabadulástól számított történelmünk során először tett hivatalos látogatást Magyarországon lielga miniszterelnök, Wilfried Martens. Gazdasági kontaktusainknak a Belga—luxemburgi Gazdasági Unióval 1975-ben megkötött hosszú lejáratú gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodás ad keretet.. A két. ország gazdasági-kereskedelmi kapcsolatai mindeddig meglehetősen szerenyek és kiegyensúlyozatlanok voltak, mind a hagyományos árucsere, mind pedig az újabb együttműködési formák tekintetében. Tavaly például a fejlett tőkés országokba irányuló kivitelünkből a Belga—luxemburgi Gazdasági Unió (a kapcsolatokon belül Luxemburg szerepe nem számottevő) 1,2 százalékkal részesedett. az e piacokról származó behozatalunknak pedig 2.7 százalékát adta. összegszerűen: exportunk 33,5 millió, importunk pedig 85 millió dollárt tett ki 1985-ben. Az idén májusban nagy létszámú — 84 tagú — belga gazdasági küldöttség látogatott hazánkba. Pár nap alatt vagy 300 üzleti tárgyalásra került s°r, jelezve: a belga üzletemberek korében megnövekedett az érdeklődés Magyarország, az itteni beruházási lehetőségek iránt. Joggal: Magyarország a gyakorlatban is folyamatosan bizonyítja nyugati partnereinek, hogy gazdasági kapcsolataink — kölcsönösen előnyös módon — mennyiségileg és minőségileg egyaránt jelentősen fejleszthetők. A magyar—belga gazdasági tárgyalásokon egyetertés volt abban, hogy elsősorban a magyar vállalatok aktivitásának ndvelésevel nyílhat lehetőség a kétoldalú forgalom egyenlegében mutatkozó magyar passzívum csökkentesére. Kölcsönös érdekeltség fejeződött ki magyarországi telephelyű magyar— belga vegyes vállalatok létesítésében, harmadik piaci kooperáció kialakításában, valamint a kis- és középüzemek közötti kapcsolatok erősítésében. Mind erősebb kapocs a két ország között az emberek közvetlen találkozása, a bővülő idegenforgalom, s — ezáltal is — egymás életének. kultúrájának jobb megismerése. elégedesse] szóltak a két ország hagyományosan baráti kapcsolatainak sokoldalú fejlődéséről. Megállapították, hogy elsősorban gazdasági téren további lehetőségek kínálkoznak az együttműködés bővítésére. Hazánk külügyminisztere New Yorkban találkozott Willy de Clerq-kel, az Európai Gazdasági Közösségek bizottságának a külkapcsolatokért felelős tagjával, és megbeszélést folytatott vele Magyarország és az EGK kapcsolatairól. Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja 2. Az új szakasz Az 1953. júniusi fordulattal nehézkesen és ellentmondásos körülmények között kezdődött a szocialista építés új szakasza. Később — ugyan viták után — igy jelölték ezt az időszakot, és még a kongresszusi dokumentumokba is ez a fogalmazás került be. Kezdődött azzal, hogy a párthatározatot nem teljes terjedelmében tették közzé. Ebben a Rákosi-féle vezetésnek az a taktikája jutott kifejezésre, hogy a mintegy fél évtizedes politikájuknak és irányításuknak személyre is szóló, rendkívül kemény kritikáját, felelősségüket az ország ügyeinek alakulásáért eltitkolják, vagy legalábbis erősen gyengítsék. Az alapvető fordulatot a párt politikai irányvonalában — az addigi gyakorlattól teljesen eltérően — nem a párt-, hanem az állami vezetés, a kormány jelentette be a májusi választások után, az Országgyűlés alakuló ülésén. Ez a megoldás természetesen kedvére volt az új miniszterelnöknek, Nagy Imrének, hiszen így a tömegek részéről szívesen vett fordulat és sok népszerű intézkedés az élet minden területén az ő nevéhez fűződött. A későbbi időkben ezt ő és környezete alaposan ki is használta a politikai, majd egyre inkább frakciósnak nevezhető harcokban. Nagy Imre természetesen a júniusi párthatározat alapján és szellemében mondotta el július 4-i kormányfői expozéját az Országgyűlésen, de érthető okokból a pártvezeJfeS^r , Éli Ki? ::: ÖgfÄSj:: RADIOTELEX ELŐKÉSZÍTŐ Az osztrák fővárosban kedden tanácskozás kezdődött, amely előkészíti az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó bécsi találkozót. 35 ország — Albánia kivételével valamennyi európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezető diplomatái — a kéthetesre tervezett előkészítő szakaszban a Hofburgban arról tárgyalnak, milyen legyen a november 4-en kezdődő találkozó napirendje, ügyrendje — figyelembe véve a legutóbbi ilyen találkozó —, a madridi — gyakorlatát. KGST-TANACSKOZAS Kedden Budapesten, a Medosz székházában megkezdődött a KGST Rádiótechnikai •Ipari és Elektronikai Együttműködési Állandó (Bizottság 52. ülése. A tíz tagország és Jugoszlávia delegációit miniszterek. illetve miniszterhelyettesek vezetik. A tanácskozást Kapolyi László ipari miniszter, a REAB elnöke nyitotta meg. A délelőtti plenáris ülést szekcióülések követték. A KNDK A KÖVETKEZŐ VIT-F.RT A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosa, Phenjan kíván otthont adni a következő, a XIII. Világifjúsági Találkozónak — jelentette be Kim Guang Hub, a Koreai Szocialista Dolgozó Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának alelnöke hétfőn a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség székházában rendezett sajtótájékoztatón. A DIVSZ-iroda meghívására itt-tartózkodó KNDK-beli ifjúsági delegáció vezetője a továbbiakban elmondotta: kezdeményezésük egybeesik a világ haladó ifjúságának kívánságával. EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS Mongol—lengyel hosszú távú gazdasági és tudományos-technikai együttműködési tervet irtak alá kedden Ulánbátorban. A 2000ig szóló dokumentumot lengyel részről Wojciech Jaruzelski. a LEMP KB PB első titkára, a lengyel Államtanács elnöke, mongol részről pedig Dzsambin Batmönh, az MNFP KB főtitkára, a •Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke látta el kézjegyével. HARCOK SZUDANBAN Súlyos harcok dúlnak Szudán déli részén, Dzsuba tartományi központtól keletre. A szembenálló felek, a kormánycsapatok és az ország déli részének elszakadásáért küzdő felkelők egyaránt saját sikereikről számolnak be. egymásnak ellentmondó jelentésekben. MEGEMLÉKEZÉS, FENYEGETÉS •Bagdadban és Teheránban hétfőn egyaránt megemlékeztek a háború kirobbanásának 6. évfordulójáról, megragadva ezt az alkalmat is a kölcsönös fenyegetésekre. ÜJABB TÁMADÁS Újabb támadás érte kedden a Libanonban állomásozó ENSZ-erők francia alakulatait. Ismeretlen támadók két rakétát lőttek ki a francia csapatok állásaira Tyr közelében. A támadás nyomán tetemes anyagi kár keletkezett, de senki sem sérült meg — közölte egy ENSZ-szóvivő. tés megújításának feladataira nem tért ki. A fejlődés reális értékelését nehezítette azzal, hogy szűken bánt a felszabadulás, illetve a fordulat éve óta elért eredmények, a korszakalkotó változások, és ebben a párt érdemei méltatásával. Mindez azt a látszatot keltette, hogy az új szakasz politikájának megvalósításában kissé hátrébb szorul a párt, és ez bizonytalanságot és tanácstalanságot váltott ki a párttagságban. Tehát már a kezdet kezdetén jelei mutatkoztak a pártvezetésben a két irányzatnak, frakciónak, illetve személy szerint Rákosi Mátyás és Nagy Imre elvtelen rivalizálásának. Ezt a benyomást tovább erősítette az, hogy a fordulat bejelentését követő bizonyos ellenséges mozgolódást, másfelől a pártapparátus és a pártszervezetek bénultságát, tanácstalanságát érzékelve, egy héttel az országgyűlési miniszterelnöki expozé elhangzása után, július 11-én budapesti pártaktivát tartottak. Itt Rákosi Mátyás referátumához szólt hozzá Nagy Imre. Természetesen mindkettőnél a júniusi határozat volt az alap. Kiemelték a párt szervezeti, eszmei egységének létfontosságát, de némi hangsúlybeli különbségek azért felfedezhetők voltak a két vezető megnyilvánulásában. Különösen feltűnt, hogy Rákosi ez alkalommal nem szólt a párt szűkebb vezetősége által elkövetett hibákról, és az ezekből következő torzulásokról. Mindezek közül a hatásában és időbeli kiterjedésében a rehabilitációs ügyek voltak azok, amelyek mintegy genynyes gócként mérgezték a közéletet és a párt életét is. A törvényesség semmibevételével megrendezett — Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt, dr. Szőnyi Tibort, Szalai Andrást, Sólyom Lászlót és másokat jóvátehetetlenül megsemmisítő, Szakasits Árpádot, Marosán Györgyöt, Kádár Jánost és másokat börtönbe vető — koncepciós pereknek a felülvizsgálata csigalassúsággal folyt. Voltak, akik csak 1956 nyarán szabadultak, és például Rajk László ártatlanságát, illetve e gyalázatos hamisításban való kezdemenyező szerepét is csak ekkor ismerte be, nagy nyomásra Rákosi Mátyás. A rehabilitációt Rákosi, Gerő és Farkas éppen azért akadályozták, mert a koncepciós ügyek kezdeményezésében és megrendezésében felelősségük igen nagy volt, és ezt titkolni próbálták. Különösen sötét szerepet játszott Farkas Mihály, akinek gátlástalanul embertelen módszereiért is a felelősséget vállalnia kellett volna. Öt az 1953 júniusi határozattal eltávolították a Politikai Bizottságból és a Titkárságból. Hat hét múlva azonban újra visszakerült e vezető testületekbe, mert az új szakasz politikájának legradikálisabb hívévé változva, megnyerte Nagy Imre kegyeit. Rákosi Mátyás pedig, mint cinkostársát a koncepciós ügyekben, természetesen visszafogadta Farkas Mihályt vezető társként. Ilyen elvtelen kompromisszumok tarkították a Rákosi—Nagy rivalizációt — az ország, a párt rovására! Mindez persze nem változtat a legfontosabbon: az 1953 júniusi fordulat rendkívül nagy jelentőségű volt, és kedvezően alakította a szocialista építést Magyarországon. 1953 második felében a bérből és fizetésből élők reálbére 12 százalékkal volt magasabb az első félévinél, és csaknem 18 százalékkal múlta felül az 1952. évit, megközelítve ezzel az 1949-es színvonalat. (Ez utóbbi utalás mutatja, hogy milyen nehéz helyzetbe jutott a lakosság a megelőző három és fél évben a helytelen gazdaságpolitika miatt!) A parasztság reáljövedelme 1953 második felében a bérből és fizetésből élőkét is meghaladó mértékben nőtt. A lakosság áruellátása is javult, és a különböző szociális juttatások kedveztek a lakosságnak. A begyűjtési terhek csökkentése, adóhátralékok és dijak elengedése, a tagosítás megszüntetése, a szövetkezeti önállóság érdekében tett lépések, és még sok egyéb növelte a parasztság érdekeltségét és termelési kedvét. Az iparban is sok fontos intézkedés történt. Mindenekelőtt a feszített és irreális terveket enyhítették a nehézipari beruházások közül többet leállítottak, bár olykor a döntéseket nem elég körültekintően hozták meg. Nagyon fontos volt, hogy mindenfajta adminisztratív nyomás megszüntetésével, és bizonyos munkavédelmi intézkedésekkel is jobb lett a légkör az üzemekben, addig ugyanis az irreális tervkövetelmények, és a lelketlen parancsolgatás miatt egyre nőtt a felháborodás. Jelentős lépések történtek az államélet normális rendjének, és a törvényességnek helyreállítására, megszűnt az internálás, és felállították a legfőbb ügyészséget is. Általában szélesedett a népi demokrácia*tömegbázisa, és erősödött a munkás-paraszt szövetség is, nem utolsósorban az addigra már szinte teljesen elsorvasztott népfrontmozgalom élesztgetése révén. Megélénkült a szellemi és ideológiai front is. A dogmatikus gondolkodáson is nagy rést ütött a júniusi határozat. Érződött a friss szelek hatása az elméleti munkában, hogy elemezni kezdik a szocialista építés sok alapvető kérdését, a marxizmus—leninizmus alkalmazását a magyar viszonyokra; s ebben a szovjet tapasztalatok hasznosításának mértékét és mikéntjét tárgyalták. A magyar adottságok — állapítottak meg — lehetővé és szükségszerűvé is teszik, hogy az iparosítás es a kollektivizálás is lassabban, a tömegek szükségleteit jobban figyelembe véve haladjon. Még olyan tétel is megtalálható egy dokumentumtervezetben, amely szerint lehetőség van arra, hogy az osztályharc ne öltsön olyan éles formákat, mint annak idején a Szovjetunióban, s hogy nem érdekünk „felszítani, élesíteni" az osztályharcot. Tulajdonképpen ebből vezette le ez az elaborátum a párt vezető szervei számára a kétfrontos harc szükségességének kifejtését. A párt politikájában elkövetett hibák megértése, gyökereinek feltárása, és kijavítása közben — hangoztatja e rendkívül jelentős dokumentum — „kétféle veszély fenyegeti a pártot: a szocialista perspektíva elvesztésének veszélye (jobboldali veszély), a párt politikájában bekövetkezett változások lebecsülése, meg nem értése (baloldali veszély). Ez utóbbi az adott helyzetben a fő veszély, de a jobboldali veszély elemei is megvannak és nőhetnek." A párt, sajnos, ezt a felismerést sem tudta a következő években hasznosítani. (Következik: Frakcióharcok, szektás ellentámadás)