Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-23 / 224. szám

fr Szombat, 1986. szeptember 20. 76 iä stockholmi éra J

ó, sót kitűnő hír röppent világgá a svéd fővárosból: eredményesen ert véget az európai bizalom- és biztonságerősítő konferencia. Ez azt jelenti, hogy minden kétségtelenül továbbra is fennálló probléma ellenére halad — és jó irányba halad — a közvetlenül kontinensünket érintő, de közvetve az egész világ helyzetét befolyásoló folyamat. E folyamat, mint tudjuk, csúcspontját 1975-ben Helsinkiben érte el. Az akkor harminchárom európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada magas rangú képviselői által aláírt okmány öszszegezte az eddig elért eredményeket, és részletesen kijelölte a további utat. Ez önmagában is érzékelteti, hogy a kulcsszó: a folyamat. Történelmi processzusról lévén szó, Helsinki után sem lehetett azt várni, hogy a haladás töretlen lesz — és nem is lett az. A stockholmi eredménynek eppen azért örülünk, mert az ilyen sikerek egyszerre jelzik és segítik a jótékony tendenciák érvényesülését; ezúttal azt, hogy a nagy párbeszéd újabb fontos „visszaigazolást" nyert. Helsinki jelentősége éppen azt volt, hogy nemcsak a folyamat általános irányát, hanem konkrét, szervezeti formáit is megszabta: pontosan meghatározta, mikor, milyen fórumokon kell tovább szorgalmazni mindazt, ami akkor a finn fővárosban ünnepélyesen elhangzott. E nem akármilyen vonatkozásban újra bebizonyosodott, hogy az enyhülési folyamat gerince a világ két legnagyobb politikai és katonai hatalmának, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak a viszonya Logikus, hogy amikor e viszony esztendőkön át mélyponton volt, károsan hatott az egyetemes folyamat állapotára. Ugyanilyen logikus, hogy amikor a szovjet—amerikai viszony a genfi csúcs után elmozdult a fagyos holtpontról, izmosodott a remény az egyéb fórumokon is. Nem véletlen időbeli egybeesés, hogy a stockholmi siker a minden nehézség ellenére végül is eredményes újabb szovjet —amerikai külügyminiszteri találkozót követte. Stockholm Helsinki egyik „utókonferenciája" volt, méghozzá az egyik legfontosabb szférában, a katonai bizalom- és biztonságerősítő intézkedések jellegüknél fogva ingoványos területén. Eredménye növeli a reményt, hogy a novemberi, bécsi összegező konferencia (amelynek előkészítése elkezdődik az osztrák, fővárosban) ugyancsak eredményes lesz. A

z előzetes forgatókönyv szerint a stockholmi konferenciának 1986. szeptember 19-én, pénteken éjfélkor kellett volna befejeződnie. Mivel erre nem volt mód, de látszott, hogy a megegyezés azért közel van, az történt, ami korábban Madridban; hatvan perccel „nulla óra" előtt megállították a hivatalos konferenciaórákat, hogy a befejezés deklarált dátuma az eredeti elképzelésnek megfeleljen. A külpolitikában éppúgy igaz, mint az életben; néha meg kell állítani a mutatókat ahhoz, hogy azután az órák a korábbinál megnyugtatóbban ketyegjenek ... Harmat Endre Nemes János cikksorozata Megkezdődött az általános politikai vita Reagan elnök beszéde az ENSZ-közgyűlésen EJ Washington (1VITI) Hétfőn délelőtt állam- cs kormányfők részvéteievei kezdődött meg az általános politikai vita az ENSZ közgyűlésének 41. ülésszakán. A vitában a tagállamok kepviselői fejtik ki nézeteiket a nemzetközi problémákról, a világszervezet feladatairól. Kedden mond beszédet Eduárd Sevardnadze szovjet külügyminiszter. Az Egyesült Államok leszerelési politikáját, Mihail Gorbacsovhoz intézett levelében foglalt javaslatait fejtette ki Reagan amerikai elnök • az ENSZ-közgyúlés ülésszakán hétfőn elmondott beszédében. Az elnök igyekezett úgy feltüntetni javaslatait, mint amelyek lehetővé teszik a megállapodásokat a Szovjetunióval néhány fontos leszerelési kérdésben. Ugyanakkor megpróbálta a szovjet felet felelőssé tenni a megállapodások elmaradásáért, és ezt a fórumot is felhasználta arra, hogy az úgynevezett Daniloff-ügyet is felemlegesse. kijelentve, .hogy „a Szovjetuniót felelősség terheli az akcióért". Mihail Gorbacsov legutóbbi leveléről csupán annyit mondott, hogy azt „gondosan es alaposan tanulmányozzák". Bár az elnbk beszédének hangvetelét tanácsadói mérBefejeződött az SZVSZ XI. világkongresszusa Ismét Gáspár Sándor az SZVSZ elnöke 0 Berlin (MTI) / Berlinben a hétfő délelőtti ülésen, amelyen csak a Szakszervezeti Világszövetség tagszervezeteinek képviselői vettek reszt, megválasztották a főtanácsot, amely két kongresszus között a világszövetség vezető szerve. Ezt követően a főtanács döntött az SZVSZ tisztségviselőinek személyéről, a 40 tagú iroda és a 9 tagú titkárság összetételéről. Az SZVSZ elnökévé ismét Gáspár Sándort választották. és megerősítették tisztségében Ibrahim Zaka. ria főtitkárt. Megválasztották a 12 alelnököt is. — Sokszínű gazdag vita, lelkes felszólalások után elérkeztünk a kongresszus befejezéséhez. A tanácskozás" mondanivalója három fogalom köré csoportosítható: minőség, köyetkezetesseg és realizmus — kezdte záróbeszédét Gáspár Sándor a XI. szakszervezeti világkongresszuson. — Felmerül a kérdés — folytatta az SZVSZ elnöke —, hogy hoz-e fordulatot ez a kongresszus? Bátran és reménnyel telve mondhatjuk. hogy Berlin jó irányú folyamatok kialakulásának és kiindulásának a szinheI lye lehet. Erösebbek lettünk hitünkben, tudatosabbak feladataink, céljaink értékének fel ismerésében. A tanácskozás őszinte hangneméről a következőket mondotta Gáspár Sándor: — Az elmúlt napokban minden eddiginél nyíltabban beszéltünk gondjainkról, hibáinkról. Ebben senki ne lásson gyengeséget. Nagyobb erőt tükröz a hibák felismerése, beismerése, mini takargatása. A háború és béke, a társadalmi haladás ügye, a terrorizmus elleni harc, a szegénység és az éhezés leküzdése. a környezet óvása, a képzettség növelése országok, földrészek, világrendszerek határain túlmutató, mélységesén internacionalista tennivalókat jelöl meg — mutatott rá az SZVSZ elnöke. * Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke hétfőn Berlinben fogadást adott a XI. szakszervezeti világkongresszuson részt vett küldöttségek vezetőinek tiszteletére. A magyar szakszervezeti küldöttség, amely Gáspár .vándornak, a SZOT elnökének vezelesev»el reszt vett a XI. szakszervezeti viláckongresszuson, hétfőn délután hazautazott Berlinből sékeltnek minősítették, az magában foglalta a szokásos szovjetellenes Vádakat is. " Reagan méltatta a tavaly novemberben megtartott csúcstalálkozót, s azt mondotta, hogy a „világ most hozzájárulást vár el a békéhez, olyan hozzájárulást, amelyet csak az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetői tehetnek meg". Az amerikai javaslatokról szólva Reagan — a nyilvánosság előtt első izben — megerősítette, hogy az Egyesült Államok hajlandó „ideiglenes megoldásként" elfogadni a hadászati támadófegyverek számának eredetileg Genfben javasolt, ötven százaléknál kisebb arányú csökkentését, a közepes hatótávolságú eszközök számának szakaszos csökkentését. Aláhúzta azonban, hogy a csökkentésnék „egyenlőnek és ellenőrizhetönek" kell lennie. „Mindez reményt keltő fejlemény. A felek között a nyáron megtartott eszmecserék a leszerelésre vonatkozó komoly és termékeny tárgyalások kezdetét jelenthetik. Van lehetőség arra, hogy megtörjük a jeget, mégpedig akkor, ha mindkét fél megnöveli erőfeszítéseit a genfi leszerelési tárgyalások jelenlegi fordulójában, s ha megtartjuk azokat az ígéreteket, amelyeket a múlt év novemberében tettünk egymásnak" — mondotta A szocializmus megújulásának útja I. A júniusi fordulat A szocializmus megújulásának bonyolult folyamatát Magyarországon általában az 1956. november 4. utáni idjszakhoz kötik. Ahhoz a gyakorlathoz, amelyben a* MSZMP újra érvényre juttatta a lenini elveket. Mostanában ezt a harminc évet, vagy ennek egy részét a reformpolitika jelzőjével is szokták illetni, kifejezésre juttatva azt az egy időben elfeiedett vagy kevéssé emlegetett alapigazságot, hogy a szocialista társadalom, es annak vezető ereje, a párt tevékenységének szüntelen kritikus felülvizsgálatával, cs ennek alapján az alkotó megújulással töltheti be hivatását. Történelmi igazságot ismétlünk annak kimondásával, hogy az 1956 utáni megújulásnak megvan íz eszmei és gyakorlati előzménye. Ez pedig a Magyar Dolgozók Pártja Központi vezetőségének 1953 júniusi határozata, amely helyesen, jó irányba nyitott, s megvalósítása esetén politikai-tá:sadalmi megújulást kezdeményezve megerősítette volna a szocializmus pozícióit Magyarországon. Az 1953-os politikai fordulatot az tette szükségessé, hogy az MDP politikájában 1948 közepétől, a népi, a munkáshatalom győzelemre jutásától fokozatosan és egyre súlyosabb mértékben olyan torzulásom mentek végbe, amelyek lejáratták a szocializmus ügyét és eszméit, a lakosság nagy tömegeit elfordították a párttól és a kormánytól, sőt, olykor szembefordították velük. A párt önelégült, elbizakodott, a személyi kultusz vakságával megvert vezetősége — mindenekelőt', Rákosi Mátyás és szűk vezetői köre — a maguk erejéből képtelenek voltak felismerni az ország válságosba forduló helyzetét. Az SZKP vezetői — akik Sztálinnak 1953 márciusában bekövetkezett elhunyta után maguk is felülvizsgálták a személyi kultusz okozta torzulásokat a szovjet politikai gyakorlatban —, figyelmeztették, a magyar pártvezetőket a fenyegető veszélyre. A moszkvai konzultáció után, az ott tárgyaló delegáció jelentése alapján mélyreható és nyílt vita bontakozott ki a Központi Vezetőség ' 1953. június 27—28-i ülésén, és ott született meg „A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a párt politikai irányvonalában és gyakorlati munkájában elkövetett hibákról, s az ezek kijavításával kapcsolatos feladatokról" szóló dokumentum. A hibák — állapítja meg a határozat — súlyos nehézségeket okoztak a népgazdaságban. A szektaszellemú, a kalandorpolitika elemeit is magában hordozó szocialista iparosítás nem számolt, az ország tényleges erőforrásaival, különösen a beruházások feszitett terve okozott gondot. A mezőgazdaság elhanyagolása és a felfokozott gyors ütem a szocialista átszervezésben, a túlzott iparosítás miatt lecsökkentett fejlesztés, az adminisztratív intézkedések és zaklatások minden vonatkozásban — különösen a beszolgáltatásoknál — züllesztően hatottak a termelésre. Mirfdez az életszínvonal jelentős csökkenését, a lakosság ellátásának romlását, a lakáshelyzet súlyosbodását vonta maga után. Áz adminisztratív módszerek elharapózása, az önkényeskedés a lakossággal szemben, a törvénytelenségek, az alkotmány semmibevétele az állampolgári jogokat, a személyes szabadságot és biztonságot már-már elviselhetetlen módon veszélyeztette. Szólt a határozat — sajnos csak visszafogottan — a törvénytelenségeknek arról a sötét rendszeréről, amely a koncepciós perekhez vezetett: „Helytelen volt, hogy Rákosi elvtárs közvetlenül utasításokat adott az Államvédelmi Hatóságoknak arra, hogy hogyan nyomozzon, kit tartóztasson le, utasítást adott letartóztatottak fizikai bántalmazására, amit a törvény megtilt." Mindez megnehezítette az igazság felderítését. A határozat a hibák fő forrását a párt kollektív vezetésének hiányában, és a káros vezérkedésben jelölte meg, amelyért elsősorban Rákosi Mátyást, és a hozzá kapcsolódó vezetői klikket — Gerő Ernőt, Farkas Mihályt és Révai Józsefet — tette felelőssé. A határozat szerint a kollektív vezetés hiánya a pártnak a tömegektől való elszakadásához vezetett; nem reagáltak a lakosság jelzéseire, sőt azokat többnyire az ellenség hangjának minősítették. A párt gazdaságpolitikájának gyökeres változtatását tartották a legfontosabb feladatnak. „Az új gazdaságpolitikai irányvonalnak alapvető célkitűzése: a lakosság, s mindenekelőtt a munkásosztály életszínvonalának lényeges és állandó emelése, a dolgozók szociális és kulturális ellátottságának megjavítása, tovább folytatva, lassúbb ütemben a szocialista iparosítás politikáját, amely változatlanul a párt fő irányvonala." Ezt a célt aztán részletesen taglalta a határozat, egyes szektorokat, illetve létesítményeket is megemlítve. Különösen behatóan foglalkozott a mezőgazdasággal, és itt nemcsak a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztésének lassítását, az önkéntesség elvének érvényesítését, a szövetkezeti demokrácia növelését hangsúlyozta, hanem azt is, hogy jelentős termelési segítséget kell adni az egyénileg gazdálkodó parasztoknak, hogy az érdekeltségük fokozásával A szabadpiacra is árut vihessenek. Arról is szó volt, hogy meg kell szüntetni a kulákok zaklatását. felszámolva a sok középparasztot is sújtó kuláklistát. A beruházásokat úgy kell megvalósítani, hogy a mezőgazdaság javára alakuljanak az arányok. Részletes program foglalkozik az életszínvonal, az ellátás, a szociális juttatások, a lakásépítés, a szolgáltatások fejlesztésével. Ugyanígy a törvénytelenségek megszüntetésével és a megrendült törvényesség helyreállításával. A párt kollektív vezetésének létrehozásában a személyes vezetés és a személyi kultusz felszámolása az első döntő lépés, és ennek megfelelően Rákosi Mátyás kettős funkcióját (pártfőtitkár és miniszterelnök) megszüntették. Miniszterelnökké Nagy Imre megválasztását javasolta a testület az országgyűlésnek. Nagy Imre ugyan a PB tagja volt, sőt miniszterelnök-helyettes (és ebben a minőségben a beszolgáltatások ügyének főnöke), de az előző időkben az agrárpolitikában a Rákosi-féle vezetéssel ellenkező nézeteket is hangoztatott, amiért bírálták. szervezeti rendszabályokat is alkalmaztak ellene mindaddig, míg önkritikát gyakorolva nem csatlakozott hozzájuk. Látható tehát, hogy az 1953. júniusi KV határozat, bár a kialakult helyzetről és okairól mély elméleti elemzést nem adott és inkább a napi feladatokból és kényszerűségekből adódó operatív programnak fogható fel, de szellemében és hangjában is megfelel a „politikai megújulás" követelményeinek. Vagyis volt esélye annak, hogy az olyannyira megérett fordulat végbemegy a magyar párt politikájában. Sajnos, amint a továbbiakban látni fogjuk. a hibák gyökeres megszüntetéséhez akkor még nem volt elég ereje (és bátorsága) a pártnak. (Következik: Az új szakasz) líra RÁDIÓTELEX Szovjetunió Sikertelen géprablás o Moszkva (TASZSZ) A szovjet állambiztonsági szervek és a belügyminisztérium alakulatainak határozott fellépése géprablási kísérletet hiúsított meg az Aeroflot szovjet légitársaság egyik belföldi járatán — jelentette hétfőn a TASZSZ hírügynökség. A jelentés szerint szeptember 20-án éjjel Ufa városban két, a rendőrség elöl menekülő bűnöző egy taxisofőrt fegyverrel arra kényszeritett, hogy szállítsa őket a város repülőterére. A banditák menekülés közben halálosan megsebesítettek két rendőrt. A repülőtéren a bűnözőknek sikerült feljutniuk egy TU—134-es típusú repülőgép fedélzetére. A gép 76 utasával Kijevből szállt fel és úticélja Ufa érintésével Nyizsnyevartovszk volt. A gép elfoglalása közben a két fegyveres tüzet nyitott, és két utast agyonlőtt. Mint később megállapították, a bűnözők kábítószer hatása alatt álltak. Az utasok megmentésére bevetett alakulatok határozott fellépése meghiúsította a géprablást. A két géprablót agyonlőtték. BONCSO MITEV KITÜNTETÉSE Az Elnöki Tanács Boncso Mitevnek, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetének a magyar—bolgár kapcsolatok fejlesztésében kifejtett eredményes tevékenysége elismeréseként a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn adta át. ÜDVÖZLÖ TÁVIRAT Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Fahd királyt, a Szaúd-Arábiai Királyság uralkodóját az ország nemzeti ünnepe alkalmából. SZAKÉRTŐK TANACSKOZASA Hétfőn Genfben megkezdődött a KGST és az Európai Közösségek Bizottsága szakértőinek tanácskozása A szakértők a két szervezet közti hivatalos kapcsolatteremtéssel összefüggő kérdéseket vitatják meg. JARUZELSKI ULÁNBÁTORBAN Wojciech Jaruzelski. a LEMP KB PB első titkára, a lengyel Államtanács elnöke vezetésével párt- és állami küldöttség érkezett hétfőn hivatalos baráti látogatásra a mongol fővárosba, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának és •Nagy Népi Hurál (parlament) Elnökségének meghívására. A lengyel vendégeket az ulánbálori . repülőtéren Dzsambin Batmönh, az MNFP KB főtitkára, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke. valamint más mongol, vezetők fogadtak. A lengyel küldöttség, 3 napos látogatást tesz Mongóliában. —» • — v. *>.ív+Itr'fífX k