Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-22 / 223. szám

Hétffl, 3986. szeptember 22. 5 Heghalt „Szeged kalapácsos krónikása" Ide. hozzánk, a Sajtóház,- kusa, igazi fölfedezője Móra ba se lehet betérni — im- Ferenc lett. „Művészi progmár fájdalmasan a hiánya, ramom: önkifejezés helyett emléke nélkül. Lenin-port- formát adni valaminek, ami réja köszön a portáról, s Szeged apostolaiból és gyilmég mennyi minden őrzi e kosaiból, durvaságából és városban keze nyomát, a szépségéből szövődött hétMóra-szobortól az Evezősig, köznapokká — írta 1983a szegedi színház fülkéiben ban megjelent Életutam cielhelyezett Erkel- és Kato- mű könyvében. — Szeged a na-szobroktól olyan ková- Mórákon, Juhász Gyulákon, csolt fejekig, mint Miche- Szabó Pista bácsikon és Kolangelóé, vagy Dantéé. De tormányokon keresztül fejerézbe álmodta irodalmi és zödik ki. Mögéjük bújtam, zenei életünk nagyjait is. rajtuk keresztül vagyok Juhász Gyulát, József Atti- Szeged kalapácsos krónikálát, Ady Endrét, Kodály sa." •Mert első szerelme a Zoltánt: dolgozott a fával, kemény, mégis engedelmes a kövei, azt mondják, az 'fém volt, a kalapácspróba, utolsó mohikán volt, aki Tatabányán tolta a csillét a így tudott közvetlenül az munkanélküliség éveiben, anyaggal bánni, ennyire is- hogy még a húszas évek merte tulajdonságait. elején gyorsan visszatérve Igen, a múlt idő végleges: Szegedre, itt ismerkedjék szombaton meghalt Tápai Buday Györggyel, Berezeli Antal. Áprilisban múlt 84 Anzelm Károllyal, a haladó, esztendős. Most, hogy a be,- fiatal értelmiségiekkel. Megtegeskedéseiröl hozzánk is járta a főiskolát és a világeljutott hírek, meg tekinté- háborút, de bármerre vezetlyes életkora dacára torok- te sorsa, minduntalan viszszoritó tudomásul venni a sza-visszajött hűséggel. Ö megmásíthatatlant, s gyors vállalta a Tömörkény gimtollal igyekeznénk tisztünk názium melletti iparművészerint informálni az olva- szeti szakiskola grundolását, sót, se szeri, se száma az ér- továbbképző mintaműhelyt deklödöknek, a telefonok- szervezett a szakmunkásnak. Ha máshonnan nem, tanulók esztétikai neveléséinnen is nyilvánvaló: nép- re, s még '49-ben képzőmüszerú művész volt. Kistelek vészkört a magyar—szovjet környékéről indult, Kertész társaság égisze alatt. Itt telgazda tanyáján látta meg a tek hát munkás hétköznapnapvilágot, s hároméves ko- jai, elismerésekben sem szárában került be Szegedre, kos, ám az igazi nagy kimiután apját idehelyezték tüntetéssel máig váratott, vasúti pályamunkásnak. A imígyen hát kissé el is kéformaalakítás gyönyörúsé- sett ünnepnapjai. Gencrágét már apró gyermekfejjel ciók vallják mesterüknek, édesanyjától Ízlelte, aki ki- életútja soká példa marad, fogyhatatlan volt az ötle- Temetéséről később intekben. Azr első rajztanára tézkednek. Cs. Sebestyén Károly, kúti- N. I. A mesterség becsülete Nem könnyű manapság fejezetei. Ezeket a tárgyakat ber szájára illenek. Nemcsak tisztességes gölöncsérnek rendeltetésszerűen is hasz- a vásárhelyi motivumokJenni. Egyáltalán, mi a dol- nálhatjuk, de elmúlt korok pántlikák, pöttyök, csikók, ga egy mai fazekasmester- üzenetét is kiolvashatjuk be- madarak — mentődnek át e nek? A tejet már nem a lőlük. Torzulás nélküli üze- „műanyag lelkű" századba, szomszédból hordjuk, ritkán net van tányérjain, butellá- hanem a formák is, melyealtatjuk otthon. Vajat se kö- in. Mónus Ferenc nem iga- ket több generáció Ízlése tepülünk, lekvárt se igen fő- zodik a divathoz, minket se remtett. zünk már házilag, a lisztet igazít tárgyaihoz. Cserepei S még valami. E tárgyakcsomagolva vásároljuk, a ma az olyan embert szol- ra rápecsételődött egy szép borral üvegbetétet adnak, gálják, aki elég okos ahhoz, mesterség hajdani presztima már a kútra se a korsó hogy új életet adjon nekik, zse; a kézművesség tisztesjár. Vagyis hát: nincs szűk- Hisz a régi edénynek is sége is. Nyilván, nem véletségünk szilkére, köcsögre, többször változhatott a len, hogy Polner Zoltán, a vajaskantára, pereckulacs- funkciója, még a törött cse- népi hagyományok tisztelője, ra. ablak könnyét felfogó rép is kapott valamilyen nemrég a Sajtóház klubjába tálra. rendeltetést. Mónus Ferencet hívta meg Mónus mester tárgyai ör- kiállítani. A neves fazekasA gyors életre való berenzik a tapasztalatokat. Bögréi család leszármazottjának kidezkedés megváltoztatta vi- tenyérbe, kézbe illenek, bu- állítását még megtekinthetik szonyunkat a földből, tűzből tellái és rájuk karcolt rig- az érdeklődők. való tárgyakhoz. De hogyan maradhat hű anyaghoz, mesterséghez egy mai tálasmester? Készíthet ugyan ősi használati tárgyakat, de régi funkcióját már aligha tudja visszaadni nekik. Nem is lenne sok értelme. Készíthet dísztárgyakat is, de a souvenir nem menti át a szellemet. Pedig a legfontosabb dolga egy népi iparművésznek (micsoda elnevezés!), hogy átmentse az előző generációk tapasztalatát és szellemiségét. Mónus Ferenc, a népművészet mestere. ezt teszi már több évtizede, kitartóan. Nehéz dologra vállalkozik. Egy olyan tudatforma ábécéjét birtokolja. melyet egy egész etnikum talált ki magának, teljesen praktikus alapokról indulva. Beszédesek a mester cseréptárgyai. Valamiféle „edénykrónika" az ő munkássága. Egy kultúra koronggal, írókával feljegyzett musai jókedvű, alföldi emPacsika Emília Ifjúgárdisták versenye Szegedi ifjúgárdisták is részt vettek azon a makói megyei versenyen, amelyet szombaton rendeztek meg a Maros-parton, nyolc csapat részvételével. A versenyzőknek a felkészüléshez viszonylag rövid idő állt rendelkezésre, így aztán különösen az „újonc" ifjúgárdisták elég sok hibával oldották meg a különben sem könnyű feladatokat. Ennek következtében a verseny is elhúzódott, eredményhirdetésre a tervezettel szemben csupán délután kerülhetett sor. A verseny első helyét szentesi, második-harmadik helyét makói csapatok szerezték meg. Felfedezik Amerikát? Szegedi egyetemisták, biciklivel Bevallom, a hír — négy ja során megemlékezik Ha- 4 ezer 200 USA-dollár s több Szegeden tanuló egyetemista raszthy Ágoston, a kalifor- mint 250 ezer forint. Az út arra készül, hogy kerékpárral niai szőlő- és gyümolcster- sportértékére például a Csebarangolja be Amerikát, vál- mesztés megalapítója szüle- pel SC figyelt fel. Ajándélalva egy körülbelül 7 ezer tésének 175. évfordulójáról, s kuk: 4 darab speciálisan fel500 kilométeres pedálozási! a Magyar Földrajzi Gyűjte- készített, Csepel márkájú — igencsak meglepett. Mert meny nevében emléktáblát kerékpár! A gyár mérnökei tudom ugyan, hogy a nagy, helyeznek el a Haraszthy Ca- szerint ezek a gépek kibírják erőt próbáló vállalkozások lifornia Monument területén, a legnehezebb útszakaszokat idejét éljük (magyar vitorlás S miért minősítettem ezt a is, így a négy utazó bátran világkörüli úton, több ezer pontot érdekességnek? Mert nekivághat a Sziklás-hegység fekvőtámaszt teljesítő újvi- valljuk be őszintén, mifelénk szerpentinjeinek is. ígérik — déki legény, Moszkváig futó szinte senki sem tudja, ki is meg is teszik. S ha már az Schirilla György) csak épp volt Haraszthy Ágoston, útvonalnál tártunk, szóljunk városunkat kerülték el eddig Hogy Amerikában a termé- arról is, hogy Kanada, az ezek a próbálkozások. S még szet egyik legnevesebb átala- USA mellett ellátogatnak a nagyobb lett az álmélkodá- kilójaként tisztelik? Ugye, máris gazdagabbak lettünk. som, amikor azt is megtudtam, hogy a négy bátor fiatal a Guiness könyvbe kívánkozó sportteljesítmény mellett igencsak nemes feladatokat is vállalt, mint pél- tal, másodszor: honnan patdául.. . tant ki az ötlet, harmadszor: miből lesz rá pénzük, negyedszer: kibirják-e az utat, ötödször...? Ötlettől a bicikliig Ez mind nagyon szép. de először is: ki ez a négy fia Haraszthy Ágoston nyomában szegedi diákok Mexikóba, hogy a 7 ezer 500 kilométerből 6 ezret 3 hónap alatt kell letekerniük, hogy a Magyarok Világszövetsége már készül Washingtonban a fogadásukra. Tehát, lehet indulni? „Ha befejeztük a tanévet, ha zsebünkben az útlevél, ha összegyűlt a hiányzó összeg, már indulunk is" — kaptam ... a Magyar Földrajzi Társaság Szegedi Bizottsága és a József Attila Tudományegyetem Földrajzi Tanszéke megbízásából tudományos megfi Bátyi Zoltán a választ, amely a sok „ha" Gondolom, ezek a kérdé- ellenére is bizakodó volt. Bízsek nemcsak engem izgattak, zunk hát mj js sikerükben, s így haladjunk szép sorjaban. ne lepődjünk meg azon, ha 1987 júniusában (ez a terve- hét végeken né elszánt tezett rajt időpontja) Franczia vegenen negy eiszant te Gabriella, Schopper János. klntetű biciklis teker el melTasi Csilla és Varró László lettünk az utcán. Mert edzegvelések elvégzésé, a savas száll majd Budapesten repü- ni, ugyebár, kell. esők hatásainak, a magas- lőre, hogy Vancouvertói kehegységi es sivatagi forma- rékpáron folytassák az utat. kincsek tanulmányozása. Üt- Az ötlet pedig a kerékpárújuk során felkeresnek 42 szeretetéből és szakmai nemzeti parkot, s a látottak érdeklődésből fakadt, A diaalapján. a tapasztalatok itt- k°k ugyanis a földrajz szakon végeznek jövöre. s tanulmányaik ideje alatt mintegy kikapcsolódásként elkerekeztek már Párizsba, megjárták már az Alpok könnyűnek epp nem mondható terepét is. Most pedig a pénzről. Előzetes számítgatások alapján útjukra 4 ezer 500 dollárra és 400 ezer forintra lenne szűkhoni hasznosítása remenyeben összegzik az amerikai nemzeti parkok rendszerét, szervezettseget. Gondoltak a leendő tanulokra, hisz szerepel a tervek kozt egy szemléltető diaanyag összeállítása is. S a felsorolásnak még mindig nincs vége! A Magyarok Világszövetsége megbízásából és segítségével, Amerikában élő magyarok számára tartandó elö- ség. Miután mindannyian adásaikon bemutatják majd zsebük legmélyéig nyúltak, új szállodáinkat, gyógyfürdő- összeszedték a külföldön ék. inket — azzal a nem titkolt céllal, hogy igy segítsek iderokonok támogatását, s elfőgenforgalmunkat. Vegul egy gadtak több magyar vállalat erdekesseg: a negy fiatal út- támogatását, eddig összegyűlt Loptam. Tegnap, vasárnap. a déli gongütés után Ifi perccel. Ne kérdezze senki, hogy miért. Válaszom lenne: csak, játszásiból. Kínálta magát a szajré. Fogalmam sincs, mire kell nekem, nem is érdekes, viszont jó brahi volt. A hajdani finánciánál lófráltam, mikor szemet szúrt — most már tudom — a harminc centi átmérőjű vajszínű akármi. Lehet szellőzőbura, de diszkosz is. Mindegv. Van. Tettem töredelmesen bevallom: a társadalmi tulajdon védöreit próbáltam. Mostoha tér „Unalom szülte regény" Alsóvárosból „1898-ban születtém, akkor ve szeretné varázsolni. Na- tunk átugrani. Hisz játszóVIII. hó hatodikát írtak, gyon érdekes, hogy nem csu- tér ez, és Szabadság tér. Szeged-Alsóváros Szabad pán önéletrajzot foglal ma- Miért jöttek a mérnökök és sajtó utca 35. számú házban, gába az a néhány füzet, ha- a kubikosok? — ezt gyeKellemetlen időben, mert nem fiktív történetet is, rekfejjel így fogtam fel. ötödikén volt a haVi búcsú, melynek legvégén ez áll: Én már pénzkereső volés az anyám nem mert el- „saját írásom, minden má- tam, a bátyám már régen menni, félt, hogy ott fog solás nélkül. Ezt az unalom bevonult, és az orosz harcszülni. Ezt mindig a sze- szülte. Regény.". térre került» itt meg csak memre hányta, hogy miat- Naplóiból és szavaiból is építették a barakkokat, es tam mulasztotta el a bú- tudom, hogy Jani bácsi, jóttek a katonák. Akiket csút." Ezekkel a szavakkal amolyan utcára kicsapott nem 'vett be a barakk, azokezdí egyik önéletírás-pró- gyerekként, nem tanulta kat elszállásolták a házakbálkozását id. Vass János, még rendesen a betűvetést, hoz. Gödröt ástak a kondéhisz a nekem olvasásra át- Felnőtt fejjel sajátitott el rokhoz, a teret egészen kiengedett naplókban sokszor valamit az írás tudományá- sajátították, nekirugaszkodik élete törté- ból, s őszült már. mikor fo- Közben tizenhét éves letnetének. Jani bácsi ma a lyamatos szövegeket vetett tem, és még nem múlt el az Szabadság téren lakik, jó papírra. Tizenkét évesen a pár hét, így nem is lett időben kint ül a házuk előtt, már malomban dolgozott, az- vége a háborúnak. Velem vagy a játszótér-focipálya tán kertészkedett, volt bolti meghasonlott a munkaadóm, mellett, a fák alatt. Néha el- eladó, és igazi alsóvároi és kényszermunkára vittek, sétál a Mátyás térre, tagja gazda is, paprikás. A mun- Ezután nagyon keveset tudaz öreg katonaviseltek társa- ka mindig előbb volt min- tam az édes játszóterünkről, ságának, a maguk alakította dennél, de az életen át meg- 1918-ban az olasz harctérről lankadt derekúak klubjának, őrzött szorgalom és figyel- hazajöttem huszonegy nap Néhány hajlott korú férfi mes gondolkozás a nyugdí- szabadságra. Alig ismertem vénségére tudta meg egy- jas években tollat ragadta- meg a teret. Teltek a napok, másról, hogy az első nagy tott a csontosodó kézzel. El- es az a meglepetés ért, hogy háborúban közös fronton, mondhatja: „pontot, vesz- a visszautazást nem engedévállt vállnak vetve, harcol- szót nem ismerek." Ez aÍ lyezték. a terünkről meg tütak idegenben, idegen célo- olvasást bizony, nehézzé nedezlek el az épületek, kért. teszi. Nemsoká ki is ürült. Vala* Mondottam: Jani bácsi a kinek az jutott eszébe, hogy Néhány hónapja Jani bá- Szabadság téren lakik ma. ki kell osztani kiskerteknek, esi elözvegyült. Ez a szomo- Sőt: ő a tér legidősebb la- és ki is osztották. Mi, az rú alkalom teremtett módot kója. Illő tehát, hogy — ¡rá- itt lakók, nem kaptunk. Miarra, hogy váltsunk néhány sainak későbbi bemutatása vei az aprójószágaink azszót. s ekképp jött beszédbe előtt — az ő feldolgozásá- előtt kijártak, még azt is a naplóírás ügye is. Vala- ban közöljük a tér történe- megtiltották. Így csak a hahogy igy: tét. A história a mában kez- rag volt az arra lakók és a — Látod, Imriském, mi- dődik, egy nyári napon, ami- kiskerttulajdonosok között, lyen az ész! Itt állok, és kor a tér fái alatt egy is- míg akadt egy ember, aki várom, hogy mikor jön ha- merőssel beszélget. Fölvető- úgy oldotta meg, hogy nem za, onnét, a Bálint Sándor- dik: vajon, hány évesek osztották ki a területet több féle ház felől. Hogy tud igy ezek a fák? De innen már évre, hanem kiparkositották. elgyöngülni az ember? Jani bácsié a szó: 1927—28 körül körülültették Mondandó nem sok akad * két sor fával, a közét bokilyenkor. Eszembe jutott a Akkor jöttem rá, hogy ír- rokkal egészítették ki. Pasóhajtásokkal nehezülő ni kellene a tér múltjáról, dokkal és parkőrrel is ellátcsöndben, hogy Jani bácsit és gondolkodni kezdtem az ták, úgyhogy amiért valaha sokszor láttam fölolvasni őseimtől hallottakról. 1879- mi vágyódtunk, az utánunk padjához telepedő alsóváro- ben, az árvíz elsöpörte a vá- való nemzedék nem kapta siaknak. így szökött ki a rost. Itt, ahol most ez a tér meg. számon a gyásztól elterelő, van, lakóházak voltak, és az. És jött egy újabb dolog: gyenge vigasz: új térképezéskor hagyták ki megalakult Szeged-Alsóvá— Jani bácsi, írja ki ma- ezt a részt. Elnevezték Sza- ros futball-sportegyesülete, gából a szomorúságát! badság térnek. Én 1904-ben és ideiglenesen megkapta — Hogy bánom — emész- kerültem ide, hatéves ko- használatra a még mindig tette magát tovább —, hogy romban. Az apám itt vett játszótérnek nevezett Szaveszekedtem vele, bezártam, telket, és épített házat. Mint bádság teret. A futballisták mert mindig gyűjtött. Szé- gyerek, nagyon botdog vol- társadalmi munkában simogyelltem mások előtt. . . tam, örültem a tágas játszó- gatták, egyengették. Több Aztán, csak visszatekered- térnek. Körül meggyfák — évig használták, majd jött tünk a naplókhoz, a több úgv hívtuk, szúnyogfák —, a második világháború, éskötetnyi önéletíráshoz, karókkal, tüskös dróttal a ugyanúgy be lett építve, amely hónapokra rúgó mun- kerítés. A tér belső része mint az első háborúban. A kát adna annak, aki könyv- beültetve sorban, dúsan ter- háború után a barakkok elmn eperfával. Volt fehér, távolítását követően minden fekete, cirmos, annyi, hogy erejét megfeszítve a volt taaz otthoni gyér ebédet pó- gok, drukkerek összefogásátolbattuk -bőven. val, megkezdődött a pálya Ekkor írattak az első osz- játszásra alkalmassá tétele, tályba. hiányzott a játéktér, A Szabadság teret ma is nem is esett jól a tanulás, övező fák hatvanévesek. Minden év úgy telt el. hogy Nagyon megcsonkítva, mivel bukasra álltam, a szüleim a senki sem pótólja, igy kí teret okolták a rossz je- fog pusztulni. Ami el nem gyért, mert mindig kint pusztult, ma is kellemesen akartam játszani. Azért csak hűsít. Ennyit tudok Szeged minden évben tovább men- város legmostohább teréről, tem, így teltek éveink. • 1914-ben kitört a világhá- Néhány napja magához ború, itt lett megcsonkítva intett Jani bácsi. Mondta, a a békés Szabadság tér. Mi- tér történetéből kifeledte, kor csapataink elindultak a hogy harmadjára is megcsal amezőre, azt mondták, szállták a katonák a teret, pár hét, és jönnek haza. Ez Ez 1970-ben történt, a nagy tett volna a jó. De ha tud- árhullám idején, amikor hetük, hogy ilyen hamar haza- likopterrepterre lett a tér. jönnek, miért kellett kiszed- Ki kellene pótolni ezzel a ni az eperfákat? Sőt. a ka- történetet. Íme, itt a pótjá*. rókát is, amiken oly jól tud- D. I. Hagytam másoknak is Vajon őrök-e? Nem!!! Láthattak volna pedig — há dolgoznak. Láttak viszont — talán a troliról. A gyalogátkelőnél öten-hatan vártuk a zöldet. Ök nem láttak. Ha igen, miért nem kérdeztek rám? Közönyösek. Ez az izé, itt a bal kezemnél, nálam átvehető (Tanácsköztársaság útja 10.) a déli órákban (mert akkor loptam), természetesen igazolás ellenében. A tolvaj.szem. ig száma: DC—II. 195 483. Ami érték maradt, azért nem felelek. - A. S.