Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-18 / 220. szám

8 Csütörtök, 1986. szeptember 18. Á román nemzetiségiek művelődése Békésben A hazai román nemzetiségiek legnagyobb részének otthont adó hét békési településen a nemzetiségi lakosság művelődési lehetőségei hasonlóak az e falvakban lakó magyarságéval — állapították meg a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége elnökségének szerdán Eleken megtartott ülésén, amelyen részt vett Márk György, a szövetség főtitkára is. Széles körű az iskolai román nyelvoktatás. A többnyire kitűnően felszerelt, nemzetiségi tanítási nyelvű és nyelvoktató iskolák kis létszámú osztályai azonban mind nagyobb számban vonzzák a magyar gyermekeket is, ami a nyelvoktatásban sajátos helyzetet teremt. Egy-egy osztály egyik részének ugyanis anyanyelvként, másik részének pedig idegen nyelvként kell tökéletesítenie, illetve tanulnia a románt. A békési román közművelődést is alapvetően meghatározza az á tény, hogy e nemzetiségünk vegyes lakosságú településeken él, így a helyi művelődési életben sajátos színt képvisel a kisebbség kultúrája. A gyulai központi könyvtárban kilencezer, a falusi könyvesházakban pedig hétezer anyanyelvű kötetet kínálnak a román olvasóknak — öt év alatt majdnem kétszeresére nőtt a román nyelvű művek száma. Elhunyt Csanádi György Hosszan tartó, súlyos betegség után, 69 éves korában elhunyt Csanádi György, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára. 1950 óta volt az egyetem oktatója, negyedszázadon keresztül tanszékvezető. Utolsó kívánságának megfelelően a legszűkebb családi körben búcsúznak tőle. Gyermekkönyvkiadók Kedden a budapesti Hotel Ifjúságban megkezdődött az európai szocialista országok gyermek- és ifjúsági könyv-, illetve lapkiadóinak négynapos tanácskozása. Az eseményre érkezett bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, NDK-beli, román és szovjet, illetve a magyar szakembereket László József. a Művelődési Minisztérium kiadói főigazgatóhelyettese, valamint Emöd Péter, a KISZ Központi Bizottságának titkára köszöntötte. A tanácskozást Sziládi János, a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó igazgatója nyitotta meg. As eszmecserének — 1977 # »t * r r • es ifjúsági tanácskozása után — második alkalommal ad otthont a magyar főváros. A "nemzetközi konferencián azok a állami, vagy ifjúsági szövetségi irányítású kiadók vesznek részt, amelyek könyveket, lapokat és folyóiratokat jelentetnek meg fiataloknák, illetve gyermekeknek. A tanácskozásra érkezett küldöttek kedden plenáris ülésen vitatták meg a szocialista hazafiság időszerű kérdéseit az ifjúsági és a gyermekirodalomban, valamint az ifjúsági és gyermeksajtóban. A konferencián részt vevő kiadók tevékenységét kiállításon mutatják be a KISZ KB épületében. (MTI) A hivatalos új film Színes argentin film. Irta: Luis Puenzo és Aida Bortnik. Fényképezte: Félix Monti:" Zene: Atilio Stampone. Rendezte: Luis Puenzo. Főbb szereplök: Norma Aleandro, Hértor Alterio, Chunrhuna Villafane, Chela Ruiz, Hugo Arana. Patricio Contreras. A Stúdió '86 kedd esti adásában Dés Mihály, Latin-Amerika kultúrájának kiváló ismerője arról beszélt: az argentin filmművészet igazából sohasem volt „divatos" mifelénk, jóllehet, a dél-amerikai országok közül Argentínára éppenhogy különösen figyelni illenék. Lvis Puenzo nálunk most bemutatott filmje megkapta a legjobb külföldi filmnek járó idei Oscar-díjat, ezenkívül halom más elismerésben is részesült. A főszereplő Norma Aleandro — róla részletesebben később — Cannes-ban a legjobb női alakítás diját nyerte el. Tudjuk jól, a különféle fesztiváldíjak önmagukban még sohasem igazi, kizárólagos értékmérők, jó pár cannes-i nyertesen és Oscar-díjason lehetett már megütközve csodálkozni: ezért? A többség, vagy legalábbis egy jelentékeny hányad esetében, szerencsére, mégsincs szó ilyesmiről. Most meg végképp nem. Mert A hivatalos változatról nemjcsak azt lehet elmondani, hogy méltán kapott ennyi magas elismerést: azt is, hogy összhatásában, drámai erejében megrázó, eszközeiben magas szinten művészi, operatöri munkáját (Felix Monti szenzációs teljesítménye) és tobb színészi alakítást tekintve egészen parádés alkotás. Kiváló film, a szó mindenféle mögöttes és primer jelentésében egyaránt. Idő: 1983, helyszín: Argentína. Jó egy éve már, hogy az angolok tönkreverték a Falkland-szigeteken az argentin hadakat, a diktatúra végnapjait éli. A hősnő, Alicia, tipikus középosztálybéli polgárasszony, történelemtanár egy gimnáziumban, és. . . és még hosszan lehetne folytatni e konkrétumokra épülő, nem tartalmat rekonstruáló, de a miliőt legalábbis mindenképpen megidézni akaró mondatokat. Csakhogy: rögvest kiderül, a fentiek a legkevésbé lényegesek itt. Nem Argentínáról van szó igazán, nem is Alieiáról, még csak nem is csupán az argentin katonai junta uralma idején eltűnt ezrek tragédiájának művészi értékű, ugyan nem dokumentatív, de dokumentáris jellegű feldolgozásáról. Nem. Ez a film „a" mindenkori terrorrezsimben élő vak szemek lassú megnyílásának folyamatáról, ennek kínjairól és megrázkódtatásairól szól. A történelmet — „a hivatalos változatot" — oktatni kényszerült egyén szükségszerű, a görög sorstragédiák; fenségét idéző konfliktusáról; amint a hős salját hazája népével, igazi történelmével, önnón eredendő tisztességével, emberségével, érzelmeivel, női mivoltával, emberi kapcsolatrendszerével szembesül. S teszi a mű mindezt döbbenetes drámai erővel — amit több egyéb mellett a pompás vágástechnika, a rendkívül átgondolt, feszes, nagy műgonddal építkező szerkesztésmód. a dramaturgiai elvek pontos filmnyelvi alkalmazása, a tökéletes beállítások-felvételek sora jelent. No meg — mindezek koronájaként — egy zseniális színésznői produkció. Norma Aleandro játékáról külön tanulmányt lehetne írni: milyen elképesztő hatásokra képes ez a tipikusan spanyol donnaarc, ezerféle változatban, hol balladai öregasszonynak, hol időtlen-reprezentatív szépasszonynak, hol gondterhelttájékozatlan polgárhölgynek. hol sudár .termetű, büszke indián nőnek tudván látszani. Tökéletes, a történet dramaturgiai kívánalmainak a legapróbb részletekig megfelelő rezdülések sorozatát valósítja meg, főlényes szakmai biztonsággal. Modell értékű, „modellizáló" mű lenne A hivatalos változat? E kérdésre a válasz most majdnem annyira lényegtelen, mint — a mélyebb összefüggéseket tekintve — a film egyébként mélyen argentin valósága, patriotizmusa, aktualitása. Vagy a tény, hogy Puenzo a legvégén kicsit túlzottan a 'melodráma kisértése fele viszi el azt a nézői hatásmechanizmust, amivel egyébként mindvégig kitűnően, nagy biztonsággal ós igen jó ízléssel gazdálkodik. Sokkal fontosabbnak érzem például azt, hogy miközben A felejtés erdejében című dalt halljuk. amit Alicia és (kísértetiesen ismerős, hazai típust is képviselő) férjének a drámai összeütközés alapját megtestesítő, fogadott kislánya énekel — az is eszünkbe juthat: mintha valahonnan sok minden nagyon is ismerős lenne. Az eltűntek, akikről még csak suttogni is nagyon óvatosan szabad. A szüleiktől elszakított gyerekek. A rettegés, a besúgás, a zsarnokság légköre. A hivatalos változatoktól oly nehezen tényleg birtokba vehető legújabb kori történelem. Domonkos László Az iskolába lépés nagy dolog, akár örömmel yárja, akár ódzkodik tőle a jövendő kisdiák. Az újdonság reménye — ami varázzsal kecsegtet — kíváncsivá tesz, így hát egyformán vágyódik mind a hatodik életéven innen a még ismeretlen felé. Nagy lépes a játékos életből átkerülni a feladatok, a teljesítmények, a terhelések kemény világába. Ekkor még az egyetlen nevelési cél: a zökkenőmentes iskolakezdés. De valóban nagy változást jelent az óvodából az első osztályba lépni? A már nem is oly játékos kisdedóvók annyira mások, mint az oktatást szolgáló intézmény első lépcsőfoka? És újabb kérdés. Ki tegyen többet a zökkenés csökkentéséért. Az óvoda közelítsen az iskolához, avagy inkább fordítva lenne jobb. Most a kisebb igazodik a nagyobbhoz, az életben következőhöz, és edzi lelkileg-testileg a majdan jövő változáshoz. Hogy ez a tréning mennyire eredményes, eldöntetik az iskolakezdés előtt. Ha nem voltak jók a módszerek ... a szülőnek érkezik a levél, és az iskolatáska-vásárlás bizonytalan időre halasztódik, avagy csak jövőre aktuális, mert a gyerek iskolaéretlennek minősíttetik. A szülő ámul, dühöng, esetleg harcol ellene, vagy szégyenkezik, és kérdezi: miért nem figyelmeztették korábban a veszélyre. A/, óvoda védekezik: szólt ő elégszer, hogy a gyerek fizikailag gyenge, nem bírja a terhelést, nem kitartó, képtelen figyelni, fegyelmezetlen, lusta, és alkalmazkodni képtelen, és strigulázható tovább a kritériumokat sorakoztató lista. * Köztük az egyik tipikus hiba: a beszédzavar. Manapság ugyanis sokkal több a helytelenül beszélő, a hangokat rosszul képző kisgyerek, mint\évekkel ezelőtt. Kérdés persze, hogy azért-e, mert évtizedekkel korábban a pedagógiai, pszichológiai, logopédiai ismeretekkel — a maihoz hasonlóan — fel nem vértezett óvónők nem figyeltek ennyire a beszédhibákra. mint most, nem tulajdonítottak ennek túlzottan nagy jelentőséget. A gyerek beszéde mindig a környezet beszédének tükörképe, és sajnos, ma a minta kevés és/vagy rossz. Nem él már együtt a többgenerációs nagy család, amelynek tagjai „többféle hangon" szólnak. Ma ritkán beszélget a kis család. Inkább a távirati stílus dívik, a közhelyek, a panelközlések. Újratermelődik a színtelen, a kevés szókincset forgató, hibás beszéd — a raccsolással. selypítéssel, dadogással párosulva. Ha idejekorán — legalább az óvodás korban — nem javított a szépséghiba, elkísér egy életen át, számtalan kudarcot okozva. Hisz jön az iskolában az írás, az olvasás, a szavak hangokra bontása, a nyögve nyelős tanulás, és a lecke félelmektől gátolt elmondása. * Éppen úgy sikertelenül startolnak, mint a más okok miatt éretlenek, akik számára átvezető híd a korrekciós osztály, ahol a fős csoportokban mód nyílik — egy év alatt —, hogy a lemaradás behozható legyen. Már csak egy halk kérdés: az óvoda, család közös mulasztását helyrehozni próbáló osztály elvégzése utánVni lesz? Hitem szerint nem kis törést jelent egy kis létszámú csoportból — ahol mindenkire mindig jut idő és figyelem — átlépni a 30-40 fős osztályba — ahol más a tempó, a mérce, az egy gyerekre fordítható idő, a rá való figyelés, netán kíséri a múlt bélyege. Szükség van persze az éretlenek korrekciós osztályára. de tán nem kényszerülne ezekbe évente annyi gyerek, ha az óvodás kori labdaadogatás helyett — a ki nevelje-tanítsa gyermeket mérkőzésén — a kopro' dukció valósulna meg. Az óvoda és a szülői ház segítené és/vagy korrigálná egymást a gyermeknevelésben. Különösen a váltások korában. Kalocsai Katalin Szennyvízhasznosítás Bemutatóval egybekötött tanácskozóit rendeztek szerdán Kecskeméten a szennyvíz hasznosításáról. Mint elhangzott: városainkban már most naponta több szennyvíz keletkezik, mint a- Zagyva egész évi vízhozama. Ennek csupán egyharmada kerül vissza tisztán a vízháztartásba. a többinek szűrése, újrafelhasználása még megoldatlan. A folyamat gyorsítására kínálják elfogadható modellkent a kecskeméti szennvvizhasznosítási módszert, amely több mint tízévi tapasztalaton alapszik és öntözés formájában kitűnően szolgálja a mezőgazdasági termelést. A kecskeméti tapasztalatok és mérések szerint a kommunális víz megfelelő szűrés, ülepítés után nem károsítja a talajt, sőt a rossz víztároló homokon segíti a humuszképződést. Jelenleg naponta 15 ezer köbméter városi szennyvizet fogad a Kecskeméti Magyar —Szovjet Barátság Termelőszövetkezet, ahol az idén továbbfejlesztették a módszert. Korszerű, alagcsöves eljárással juttatják 760 hektár termőföldre a nedvességet. A mezőgazdasági holtszezonban 70 hektáros nyárfaerdő fogadja az öntözővizet. A modell továbbfejlesztése országosan is hasznos lenne. Nemzetközi konferencia a keleti szőnyegekről A Budapesti Iparművészeti Múzeumban nyitotta meg idei tanácskozását szerdán, tegnap a világ szőnyeggyújtőit és keleti szőnyegekkel foglalkozó szakembereit tömörítő nemzetközi szervezet, az International Congress on Orientál Carpets (1COC). Az 1976-ban alakult szervezet tagjai — művészettörténészek, muzeológusok és kereskedők — immár hagyományosan háromévenÁtfordult idő " I Versantológia „Antológia-termő időiiet élünk". Ezt 1979-ben irta a Gazdátlan hajók élőbeszédében llia Mihály, s azóta sem mondhatunk mást: az antológiák teremnek és mi sem vagyunk okosabbak. Igaz, Szegeden — amolya:i „Gazdátlan-formátumú" antológia — csak egy jött ki azóta (A hazatérés lehetőségei), de az egyetemi és főiskolai hallgatók folyóiratés füzetszerű antológiákkal rendszeresen jelentkeznek, és az ország más tájain '••> élnek az irodalomba való bevezetés eme begyakorlott formájával. S még egy mondat erejéig Szeged: a kecskeméti alkotókat fölvonultató legújabb versgyűjtemény, a Homokfúvás hat szerzője közül Dobozi Eszter és Józsa Fábián Szegeden lett versíróvá, Agócs Sándor városunkban érettségizett, és Turai Kamii is járt a József Attiláról elnevezett tudományegyetemre. Nem túlzás, ha Szegedet a legirodalmibb magyar város titulussal illetik: Dugonics Andrástól Zalán Tiborig számos értéket adott literatúránknak ez a fölnevelő hely Kezemben az Affordult idő című versantológia. Hét szerző, közülük ketten a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola — immgr végzett — hallgató;: Medgyesi Gabriella és Darvasi László. A könyv története: 1984-ben a KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsa irodalmi pályázatot hirdetett fiataloknak. A pályadíj egyik fele ez az antológia, szerkesztője Tamási Orosz János, gondozója az Ifjúsági Lap- es Könyvkiadó. Medgyesi Gabriella eleddig a debreceni és a szegedi egyetemi lapban publikált érzékenységről árulkodó, meleg hangú, érzelemgazdag verseket. Az antológiában huszönhárom művel szerepel, legtöbbje filmszerű, sez a mozgóképi alap segítséget nyújt a fiatal költők nagy veszélyének, a képzavarnak az elkerülésére. Pontos,szép lírájáról elég csak annyit mondani: Baka István ír ilyen magával ragadó képeket: „mi minden voltál / miféle nászágyakon / mire kiültél kifeszített tested mell.: hallgatni. / most tenyered a lucskos lepedőn / most öledből pereg a megalvadt vér végtelen lánca / ahogy a hold emléke hull a csillagokra világtalan éjszakákon / most fekszel / anyád kezét gondolod homlokodra / 'most ablakodra ismerős hangokat ver a szél / jönne< egy átmenekített Világból halálraázva." Darvasi László teoretikus gondolkodó. A Szegedi Egyetemben, ' a Kortársban és <? bölcsészkari Harmadkorban megjeleni versei bizonyítják: új Ígérete jelentkezett a magyar poétikának. Darvasi egyenes vonalon halad verseiben, kicsit csúsztat, néha oldalr^ pillant, helyesbit, de a határozott világkép diktálta útról nem tér le. Tolsztoj című költeménye így szól: ,,A megismerés útja az a folytatásos regény, / amelyet egy folytatásos életben / magunknak írunk, írhatunk meg, / vagy ami egyszerűen csak néhány / folytatásos ember munkájának, szeretetének, / tévedésének és útrakelésének / folytatásos örömhíre." Darvasi most egy vásárhelyi iskolában tanít. Itt maradt köztünk, vigyázzunk, hogy jelen is lehessen! D. I. ként rendezik meg tapasztalatcseréjüket, amelyen megvitatják a keleti szőnyegek tudományos értékelésével kapcsolatos kérdéseket, s az új művészettörténeti kutatási eredményeket. Az idei találkozónak külön érdekessége, hogy a budapesti hivatalos megnyitót, s az itteni múzeumokban tett szakmai látogatásokat követően a konferencia Bécsben folytatja munkáját. A megnyitás helyszíneként nem véletlenül esett a választás az Iparművészeti Múzeumra: itt őrzik Európa egyik leggazdagabb keleti szönyeggyüjtemenyét, s ebben az időpontban egyszerre három jelentős szőnyegbemutatónak ad otthont a magyar főváros. A nemzetközi konferenciát — amelyen mintegy félezer külföldi és magyar szakember vesz részt — Köpeczi Béla művelődési miniszter nyitotta meg. Beszédében szólt e szőnyegtípusnak a mindennapi kultúrában, s a művészet történetében betöltött több évszázados szerepéről, valamint arról a megnövekedett érdeklődésről, amely napjainkban nemcsak a kutatók és a gyűjtök, hanem a szélesebb közvélemény részéről is megnyilvánul a keleti szőnyegek iránt. A találkozó vendégei szerdán megismerkedtek az Iparművészeti Múzeum tevékenységével, s az itt látható oszmán-török szőnyegbemutatóval, valamint a Budapest Galéria magángyűjteményekből válogatott keleti szőnyeg tárlatával. Csütörtökön a nagytétényi Kastélymúzeum kaukázusi és túrkmén szőnyegeikből összeállított kiállítását tekinthetik meg. A konferencia péntektől Bécsben folytatja munkáját. A V