Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-17 / 219. szám

8 Csütörtök, 1986. szeptember 17. m Uj tanév — új feladatok Tegnap, kedden ülést tar­tott a Pedagógusok Szak­szervezetének Csongrád Me­gyei Bizottsága. A tanácsko­záson tájékoztatót tartott Rákos Istvánné, a Csongrád Megyei Tanács V. B. Mű­velődési Osztályának veze­tője is. ' A tanévkezdés tapasztala­tairól és az 1986 87-es tan­év új' feladatairól szólva elmondta, hogy a pedagó­gusok számára minden tan­évkezdés feszültségekkel ter­hes, hisz nincs két egyfor­ma iskolaév, így az idei sem, hisz ez az új oktatási törvény bevezetésének kez­detét is jelenti. Az országos képhez viszonyítva a me­gyei mutatók az iskolai he­lyek és a pedagógusellá'.ás szempontjából jobbak, de a statisztikai adatok csaló­kák. Jelentősebb változás Makó, Kistelek és Mórahalom tér­ségében jelentkeztek ugyan, de Szeged város lakótelepein már nem ilyen pozitív a kép. Aránytalanság jelent­kezik a szakképzett és szak­képzetlen pedagógusok' kö­zött is. így néhány szak­tantárgynál kevés a képzett tanar, s néhánynál elne­lyezkedési gondok mutat­koznak. Az új tanévben egyeoek között fontos feladat az ok­tatási törvény mélyebb is­merete, a megjelent jog­szabályok helyes alkalma­zása. valamint felkészülni a végrehajtás feltételeinek biz­tosítására. Az előadó hang­súlyozta a szákmai közös­ségek, nevelő testületek mű­helyjellegű munkájának fon­tosságát, az ezután megszü­letendő iskolai működési szabályzatok, az iskolai ta­nácsok jelentőségét, úgy, hogy ezek működése ne le­gyen formális. és szoros munkakapcsolatban állja­nak a szülői munkaközössé­gekkel, állami és társadalmi szervezetekkel. Cz. J. Computerworld Cömputerworld-Számítás­technika néven szerdán új lap jelenik meg, amely a 17 éves Számítástechnika utódjaként egyaránt tájé­koztatja a szakembereket és a laikusokat. A szakfolyóiratot a Com­puterworld Informatika Kft. magyar—amerikai vegyes vállalat adja ki. Az új lap nagy terjedelmű külföldi híranyaggal jelenik meg. A külföldi információkat 26 országban dolgozó, több mint 500 szakember szol­gáltatja. Az idén havonta, jövöre azonban mar kéthe­tente jelenik meg az új lap, a korábbinál kétszer na­gyobb terjedelemben. A fo­lyóirat a külföldi informa ciók mellett továbbra is foglalkozik a hazai számí­tástechnikai eredményekkel gondokkal. Az első szám­ban többek között a számí­tástechnikai eszközök árai­nak alakulásáról, a hazai számitógépgyártás jövőjéről közöl cikket, és minősiti azokat a külföldi adatbázis­kezelő rendszereket, ame­lyek Magyarországon mar megvásárolhatók. Tíz év, öt férfi, négyezer eset Hivatása? Pártfogó! Igények és gazdaságosság Interjú az Országos Filharmónia új igazgatójával A magyar zenei életben az elmúlt évtizedekben kiala­kult gyakorlat szerint komolyzenei hangversenyek rende­zesével — vidéken, s a fővárosban egyaránt — elsősorban az Országos Filharmónia foglalkozott. Az intézmény élére — Lakatos Eva csaknem három évtizednyi, elismert mű­ködése után — 1986. július 1-jétöl liálki Andrást nevez­ték ki igazgatónak. Az. új direktorral ezúttal főként a vidéki koncertéletről, illetve az ehhez is kapcsolódó gon­'okról, lehetőségekről beszélgettünk. — Az utóbbi időben az Országos Filharmónia ren­dezvényei mellett vidéken is egyrg több .^jiyan hang­versenyt fiaflhatuhk, ame­l/:t nerr/^íjjfeaprnónia„ha­n«m más ul a helyi zenekar vagy ze­neiskola rendez. Ennek ré­vén merült- fel az áz észre­vétel, amely szerint a fil­harmóniai hangversenyek a programkínálatban vagy a művészek szerepeltetésében nem mindig alkalmazkod­nak a helyi igényekhez, mi­vel a fővárosban, ahol mind­erről döntenek, nem eléggé ismerik azokat. Igazgató úr­nak korábban is alkalma volt figyelemmel kisérni a filharmónia tevékenységét. Erzékelt-e ilyesféle feszült­séget a vidéki hangverseny­életben? — Mivel egy ideig magam is vidéken éltem, tapasztal­hattam, milyen felszabadító élmény az Országos Filhar­mónia számára, hogy más intézmenyek is szerveznek hangversenyeket. Ez ugyan­is a felelősség egy részét leveszi a vállunkról. Egyéb­ként is felmerül bennem a kérdés, hogy vajon meddig tart a mi felelőssegünk egy­egy megye vagy város ze­nei ellátása tekintetében. A nevünkben ugyan benne van az „országos" jelző, ez még­sem jelentheti sem az ige­nyek pontos ismeretét, sem azok maradéktalan kielégí­tését. Ami például az utób­bi kérdést illeti: nemegy­szer kerülünk olyan hely­zetbe, hogy a nagyzenekari vagy oratorikus művet váró közönségnek azért nem tu­dunk ilyet nyújtani, mert a rendelkezésre álló terem er­re nem alkalmas. Az igéoyek mechanikus kielégítése ilyenkor a legjobb esetben is azt eredményezné, hogy többen lennének a színpa­don, mint a nézőterén. Netn vitatom, hogy a he­lyi intézmények jobban is­merik a helyi igényeket, és sokat tesznek azok kielégí­téséért. Az elszármazott művészek, az ott dolgozó művész-pedagógusok is ta­lálkozhatnak ezáltal közön­ségükkel. Az sem ritka, hogy egv-egv alkalommal előnyö­sebb feltetelekkel tudnak a szeretett művésszel vagy pedagógussal szerződést köt­ni, mint egy hivatasos ren­deiíizervezít. Ea-rt elő­nyös, ha az Országos Filhar­móniának van versenytársa, ami persze előnyös a kö­zönség számára is. Talán nem vagyok azonban elfo­gult, ha azt mondom, hogy műsorszerkesztöink, rende­zőink sok-sok éves gyakor­lata és tapasztalata meg­bízható alap, amelynek bir­tokában reális képünk, van á hangverseny-lálogato kö­zönség ízléséről és az aktuá­lis „divatról". Ismerjük a kínálatot, és azt is, hogy meddig er a takarónk. Reá­lis. nívós műsorajánlattal keressük fel minden év ta­vaszán a helyi kulturális igazgatási szerveket és mű­vészeti szervezeteket, hogy velük közösen véglegesítsük a következő szezon prog­ramját. Meggyőződésem, hogy szorító gazdasági ne­hézségeink ellenére sem tud­nak — ma még — az alkal­mi rendezőszervek olyan sokszínű, gazdag és szak­mailag megbízható progra­mot kínálni, mint amivel mi állunk a közönség elé. — Az Országos Filharmó­nia müsorpolitikájában lát­hatóan előnyt élveznek bi­zonyos műfajok; talán a ki­alakult hagyományok vagy. eppen a gazdaságosság dik­tálta feltételek miatt. Pél­dául a klasszikus gitármu­zsikának, főként a fiatalok körében, egyre növekszik a közönsége, koncertprogra­mokban viszont ritkán lá­tunk ilyen kínálatot. Nem volna-e helyes, ha a filhar­mónia megkísérelné a „nyi­tást" az eddig háttérbe szo­rult műfajok felé? t- Á, filharmónia — saj­nos. vagy szerencsére — bi­zonyos értelemben zárt ke­retek között élő, dolgozó és meghatározott költségveté­sen belül gazdálkodó intéz­mény.' A keretek spontán alakultak ki, de lényegében a hangverseny-látogató kö­zönség ízléséhez igazodnak. Mi felfedezhetünk olykor egy-egy műfajt vagy elő­adót, és szívesen is tesszük ezt, ha új színt hoznak a koncertéletbe. Meg kell azonban mondanom, hogy e tekintetben — gazdaságossá­gi okokból — a közönségiz­lés a döntő. Ha érzékeljük, hogy a klasszikus gitármu­zsika iránt megnőtt a ke­reslet, bizonyosan az eddi­ginel sűrűbben fog megje­lenni kínálatunkban. Másik példát is mondhatnék: a cimbalmot itthon és ¡teerle a világban a mi Rácz Aladá­runk fedezte fel a komoly­zene számára, mint a zenei kifejezés egyik fontos eszkö­zét, a hangszer mégis meg­maradt a nem túl gyakran igényelt szólóinstrumentu­mok egyikének. Áttörést, minőségi változást várni, produkálni itt egyelőre nem lehet. Ügy vélem, az Orszá­gos Filharmónia a jelenlegi gazdasági helyzetben első­sorban azzal szolgálja leg­hívebben a zenei kultúrpo­litikát, közművelődést, ha az igények és a gazdaságos­ság együttes figyelembevéte­lével létrehozott hangverse­nyek kifogástalanul magas színvonalát igyekszik bizto­sítani, s ezekhez a legkivá­lóbb hazai muzsikusgárda mellé jó nevű külföldi ven­dégművészeket is meghív. Szomory György Éppen tíz esztendeje, hogy létrehozták a hivatásos párt­fogó felügyeletet. 1976 előtt csak a fiatalkorú elkövető­ket kisérték megkülönbözte­tett figyelemmel. Mi indo­kolta, hogy a felnőtteknél is intézményesítsék ezt a mun­kát? Természetesen a társa­dalom fokozott védelme. — Az intézmény lényeg':, hogy a bűncselekményt el­követő személyek utógondo­zását, társadalomba való be­illeszkedését segítse, egyben egy következő bűncselek­mény megelőzését is jelenti — mondja Maráz Vilmosné, a Csongrád Megyei Bíróság elnökhelyettese. — Ki helyezhető pártfogó felügyelet alá? — A bíróság mérlegeli a bűnelkövető életmódját, kör­nyezetének esetleges nega­tív, visszahúzó hatásait, és ez alapján dönt... A pró­bára bocsátottak, a felfüg­gesztett szabadságvesztésre ítéltek, a börtönből feltéte­lesen szabadulók és a szi­gorított őrizetből elbocsátot­tak közül kerülnek ki a pártfogoltak. Hogy évente hányan „él­vezik" ezt a fajta segítsé­get? Jelenleg öt olyan mun­katárs dolgozik itt, aki hi­vatásként választotta a párt­fogó munkát. Nyolcvan­nyolcvanöt ügyfél jut éven­te egy-egy dolgozóra. Ez tíz — Volt, aki azt kérte, szerezzünk neki barátnőt. — Milyet? Molettet, soványát, szőkét vagy barnát? — Azért ilyenre nem vállalkozunk. év alatt körülbelül négyezer eset. * Négy jogász és egy peda­gógus alkotja azt a kis csa­patot. akik megyei ; hatás­körrel végzik a hivatásos pártfogó nem éppen könnyű, de minden bizonnyal színes és izgalmas munkáját. — Veszélyes foglalkozás ez? — Ha „hatóságot játsza­nánk", vagy hivatalnokosdit, akkor hamar bajba kerül­hetnénk. Az ide jövők nagy része igencsak agresszív hát­térrel jelentkezik nálunk — kezdi a beszélgetést Nemes Attila, a szakma doyenje, aki az intézmény alapítása óta végzi ezt a munkát, a fiatalkorúak felügyeletétől igazolt át tíz évvel ezelőtt. — Kerültek már veszély­be? — Hogyne. — Fegyverük? — A szép szó, a türelem és a megértés. Legtöbbször felér az igazival. — Olyan páciensünk is volt — veszi át a szót Sza­bó András —, aki először szinte ajtóstul rontott be ide. Kiabált, hogy mikor hagyjuk mar békén . . . Hosz­Hétfőtől: beiratkozás Indul a nyelviskola Jövő hétfőtől, 22-től lehet beiratkozni a szegedi TIT­szervezet nyelviskolájába. A tanfolyamok a JATE-köz­ponti idegen nyelvi lektorá­tusán (Petőfi sgt. 30—34), a Tömörkény (felnőtteknek!) és a Radnóti gimnáziumban (gyerekeknek!) lesznek. A nyelviskola nem szorul különösebb hírverésre: az elmúlt félévben is körülbe­lül két és fél ezren tanultak különféle nyelveket — sok­fele tanfolyamon. Az ör­vendetesen föllendült tanu­lási kedvnek — szerény vé­leményem szerint — legföl­jebb' kétféle gátja lehet, Cupák Figyelmeztettek, ne ír­jak az esetről. lerágott •csont. Én sajnos, nem így tapasztaltam. Időszámítá­som óta nem sikerült egy­egy témát olyannyira le­rágni, hogy ne maradjon rajta még csipegetnivaló. A k¡tisztítatlan kitisztí­tott szőnyeg esete ismerő­sömmel nemrég történt. Az események azok rendje­módja szerint csordogál­tak. Félnapos várakozás (természetesen munkaidő­ben) a szőnyeg elszállítá­sára. A szállítók nem jön­nek. Egy hét múlva újabb időpont, újabb fél nap, amikor is sec. kerül a nagy eseményre! Ismét hét nap, és előzetes jelzés nélkül meglepetés a lépcsőház­ban A tízezer forintos sző­nyeg gondosan összeteker­ve várja gazdáját, öröm a családban. Bútortologatás, pakolás, ünnepélyes sző­nyegleterítés. és ismét meglepetés, de a javából. A szőnyeget elfelejtették kitisztítani! Folytassam tovább? Azt hiszem, sejti az olvasó, civakodás, ve­szekedés, végül szőnyeg­tisztítás, számlakiegyenlí­tés. Pardon, elnézést ké­rünk, valóban tévedtünk, de hisz mi is emberek va­gyunk. A másik eset. Hatéves fiam a gyermeki rácsodál­kozás örömével kiáltott fel a szombat reggeli ke­nyérszegésnél. „Apa, kukac van a kenyérben!" A fel­nőtt ember nyugalmát ma­gamra erőltetve szemlél­tem a kenyér belének rab­ságából kiszabadult, bol­dogan. fürgén tekeredő jó­szágot. Gyermekeimnek élményt jelentett, nekem pedig szinte természetes volt. Eszembe juttatta a tavalyi lencsemérgezés csattanó maszlagjait. Szakemberek nyilatkoztak, arról vitáz­tak, magasabb volt-e a hi­vatalosan engedélyezett idegenanyag-százalék, vagy sem. Ha jól értettem, egyes élelmiszerek tartal­mazhatnak az ízlés vagy az ízléstelenség határáig idegen anyagokat? A ke­nyér kukacot, a konzerv derékszíjat, csattal, vagy anélkül, a tisztított sző­nyeg piszkot? A sor vég­telen. Ki nem'hallott, vagy tapasztalt ilyen, vagy ha­sonló eseteket. A felpúpo­sodott parketta, a beázó tető, a határidőre el nem készült szerelés, a szivárgó gázóra, a málló tapéta, a hulló vakolat. Ezúton tudatom feleba­rátaimmal: lesz még cu­pák, lesz még lágy kenyér! Czakó János dolgozó felnőttek körében: az egyik az idő-, a másik a pénzhiány. Nos, aki felnőtt fejjel nyelvtanulásra szánja magát, előbb meg kell ta­nulnia gazdálkodni az idő­vel, valamint el kell dönte­nie, a gyorsabb haladással kecsegtető, ám drága ma­gántanárt (géemkát, mi­egyéb szerveződést) választ­ja, vagv elmegy a TIT-be. Ahol egyébiránt emelni kel­lett a tarifát... Csakhogy, mint Munz Károly városi titkártól megtudtuk, a 40, maximum 50 százalékos díjemeléssel is — a TIT nyelviskola a legolcsóbb. A plusz pénzt egyébként az oktatók kapják, mert mél tatlanul alacsonyak voltak az óradijak. Az induló tanfolyamokról részletes ismertetökkel szol gálnak a fönt említett okta­tási intézményekben és a városi TIT Kárász utcai iro­dájában. Itt csak annyit: 13 idegen nyelvet lehet tanul­ni általános tanfolyamokon, a munkahelyek kérésére a helyszínen, vállalatnál, in­tézménynél, iskolában is szerveznek kurzusokat. Spe­ciális, nyelvvizsgákra előké­szítő intenzív tanfolyamok angol, német. francia és orosz nyelvből indulnak. Lesz ismét szakosított, vala­milyen szakmai cél elérésé­re fölkészítő, valamint „szintentartó", társalgási tanfolyam. A kijelölt óvo­dákban megkezdett nyelvta­nulást az általános iskolá­ban is folytathatják a gye­rekek ; a hétvégi nyelvórá­dat ismét megszervezik, moly utóbbiakra — tavaly először — óvónők járlak, hogy fölkészüljenek a maj­dani, szélesebb körű óvodai nyelvoktatásra. Végül mégegyszer a be­iratkozás: a jövő hétfőtől péntekig naponta 3-tól 6-lg szaktanárok várják a jelent­kezőket a fönt említett is­kolákban, hogy segítsenek eldönteni, kinek-kinek kez­dő, középfokú, vagy haladó szinten érdemes kezdeni­íolytatni a nyelvtanulást. S. E. szú évekkel ezelőtt lejárt az előirt felügyelet, de még ma is bejön tanácsot kérni, ha valami gondja akad. Ez az egyik legnagyobb siker, amit ezen a pályán el lehet érni. Kevésbé szivderitö egy má­sik pártfogoltunk esete, aki évekkel később a fiát hozta el... — Milyen érzés viszont­látni valakit? Nem elked­vetlenítő a kudarc? — Nem lehet máról hol­napra megváltoztatni senkit. Mi öten különben is vajmi keveset érnénk el, hí nem állnának mellettünk társa­dalmi aktivisták, vállalatok, intézmények. — Mi a legnehezebb eb­ben a munkaban? 4 — Amikor valaki kisza­badul, jelentkezik nálunk. Ritkán ugyan, de előfordul, hogy se pénze, se lakása, se munkahelye. Máról holnapra kell olyan helyzetet teremte­nünk, hogy ne érezze magát „kitaszítottnak". Ilyenkor versenyt futunk az idővel. Segítünk az iratok beszer­zésében, munkahelykeresés­ben, szállóra való felvétel­ben. — Csalódások? • Néhány „kemény fiút", visszaesőt leszámítva, a több­ség, ha elhelyezkedik, tisz­tességesen dolgozik ... sőt, olyan is akadt már, aki után ide üzentek, küldjünk már néhány hasonlót, olyan jól végzi a munkáját. — Mi hiányzik legjobban, hogy eredményesebben dol­gozhassanak? — Nagyon kellene egy át­meneti szállás a szabadulók­nak. Évtizedekkel ezelőtt volt már ilyen a városban, de megszűnt. Most előfor­dult. hogy szólnunk kell va­lakiért, ne vigyék be. ha az állomáson alszik néhány na­pig, mert hirtelen nem tud­juk hová tenni. — Milyen kéréssel jönnek még a pártfogoltak? — Egy évtől három évig kisérünk figyelemmel vala­kit. Ennyi idő alatt a csalá­di veszekedésektől az egész­ségügyi problémákig min­dennel akad dolgunk. Volt, akit először le kellett kisér­ni az ABC-be, mert nem ismerte az önkiszolgáló bol­tot, olyan hosszú időt töl­tött odabenn. Egy másik ré­gi ismerősünk háromkötetes tanulmányt irt a visszaeső bűnözőkről. Azzal fordult hozzánk, hogy segítsünk ki­adatni a ..művet"'.. de olyan is akadt már, aki ver­selt, vagy képeket festett. Ezért még a „műbírálathoz" sem árt, ha értünk egy ke­veset. — Mi mindent kell még ismerniük? — Jó, ha az ember tisztá­ban van a jog legalapvetőbb területeivel: a polgári, a rfiunka- és a családjog terü­letén naponta akad dolgunk. De a legfontosabb, hogy jó pedagógus legyen, aki erre a munkára adja a fejét. — Sokszor a tehetetlenség miatt érzi magát dühösnek az ember — rukkol elö a gondolattal Nemes Attila. — A megszállottság mellett hinni is kell az emberekben, hogy képesek megjavulni, felügyelet nélkül is teljes emberi életet élni. — Meddig lehet ezt a hi­vatást gyakorolni? — Mindnyájan hosszú évek óta vagyunk már itt. Nálunk nem divat a jövés­menés, könnyen itt ragad az ember. Hogy ki is lehet eb­ből „öregedni"? Arra még nem gondoltunk. Rafai Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents