Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-15 / 217. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 76. évfolyam, 217. szám 1986. szeptember 15., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Lépcsőfokok B

aráti kapcsolataim és lokálpatriotizmusom okán egyaránt járom Szegedet. Járom, lélekben és testben, gyűjtve tapasztalásokat, személyeseket, szavahihetőséggel hitelesítetteket s szóbeszéd értékűeket egyaránt, s nap mint nap találkozom elképesztő dolgokkal is. Ismerősöm Tarjánban lakik. Abban a 101-es épületben, amit a köznyelv valaha legalábbis olajosháznak nevezett. Mert tán annak épült — volna. Hogy miről nevezetes még? Arról is, hogy három lift is igyekszik kiszolgálni az ottlakókat. Igyekszik! — a szó legszorosabb értelmében, de többnyire hiába. Pedig a három közül kettőt éppen nemrégiben újítottak föl, mondván: többször álltak, mint működtek. Pedig tíz emelet több száz lakását kellene kiszolgálniuk, időseket, mozgássérülteket, gyermekes anyákat egyaránt. Nos, immár vége a fölújításnak, s a három fölvonó közül ma is sokszor egy sem. működik. Faggatom ott lakó ismerőseimet: mi lehet az ok? Oka annak, hogy a fölújított liftek sem működnek? Például az, mondják, hogy: — Tegnap is heten feszegették ki az ajtaját annak a négyszemélyes felvonónak, amelyik most éppen rossz, mert a hét személy súlya alatt a kabin jó húsz centivel szállt alább, mint lehetne — normál esetben. Jó, hát meditálhatnék, hogy mégiscsak abszurdum; hogy valakik ilyen felelőtlenül rongálják a köztulajdont, okoznak évente csak Szegeden több millió forintos kárt a társadalmi vagyonban.1 Sőt még a kérdést is bátorkodnám feltenni: hát még annyi eszük sincs, hogy rájöjjenek, magukkal tolnak ki? Hisz nyilván ott laknak, s egy felelőtlenül kényelmes liftezésért ők fizetnek öt-hat gyaloglépcsőzéssel! 'Nos, nyilván ennyi eszük sincs az érintett rongólóknak. Akkor pedig hiába is hivatkoznék esetükben a társadalmi vagyont ért kárra. Mivel hogy a maguké sem érdekli őket. És menjünk tovább. Más ismerőseim Rókuson vagy éppen az Északi városrészben laknak. Ki személyi tulajdonú (OTP-) lakásban, ki tanácsiban, ahogyan a sorsa hozta. És járjak bármelyiküknél, tulajdonformától függetlenül, vegyes kép fogad. Egyik lépcsőház olyan, mint a patyolat. Jó, mondaná az ember, rendes a házfelügyelő. Szépen takarít. A másik lépcsőház egy jobb disznóóllal sem hasonlítható öszsze, s borzadozásomhoz azt is hozzáteszik a háziak: a házfelügyelő mindent elkövet, hogy legalább a tisztaság látszatát keltse. Mert hiába takarít naponta, a lépcsőház fél órán belül szabályszerűen úszik a koszban! Nos, okos lenni nem tudok, mert egészen egyszerűen semmiféle modellálható, racionális megközelítés nem lehetséges annak felderítésére, hogy egyes lakóházaink miért képesek tiszták, ápoltak, emberiek maradni, ha panelből épültek is, mások pedig miért robbannak le koszos falú és lépcsőházú, emberi hajlékra alig hasonlító épületté lakónegyedeinkben. Ügy tűnik, hogy az épület állapotához vajmi kevés köze van a tulajdonformának. Ügy tűnik, hogy az épületek állapotához vajmi kevés köze van az észszerűségnek. ügy tűnik, hogy az épületek állapotához legföljebb általános kulturáltságunknak van némi köze. Csakhogy — tapasztalataim alapján — immár nem hiszek az általános kulturáltságban. Nem, még ha a felületes fölszín néha arról is igyekezne meggyózni. Rendben van, magam is eldobom néha itthon a cigarettacsikket az utcán. Pe'dig mar jártam Bécsben, ahol a cipőm sarkán elnyomott cigarettavéget addig cipeltem, míg végre egy szemétgyűjtőre akadtam. Mert egyszerűen nem volt képem eldobni a csikket a tiszta utcán. S sokszor immár Szegeden sem dobom el. Akkor sem, ha előttem tucatjával hevernek cigarettavégek, mert mégiscsak illik kivárni a legközelebbi szemétgyűjtőt. És nem is csak magam vagyok így ezzel, mások is, egyre többen, barátaim, ismerőseim közül. Mert tán láttunk más világot is, s mert tán azért is ügyelünk környezetünkre, mert magunk is úgy érezzük viselhetőnek, sőt szeretetre méltónak, ha tiszta és működőképes. Közben pedig mások mégiscsak rongálják a lifteket, szeméttel terítik utcáinkat, lépcsőinket. Vajon milyen fölhatalmazást ad mindez a számunkra? Talán azt, hogy engedjük meg magunknak mi is a nemtörődömséget, a kényelmességgel összefü/.ődö trehányságot, a rongálás és szemetelés magunkról elfeledke-. zett pillanatait? Alig hiszem! N

éha fáj a lelkem, amikor közös tulajdonaink pusztulását, rongálódását, értékcsökkenését látom magunk körül. Annál is inkább, mert sejtem, tudom, többről van szó, mint holmi semmiségről. Mert tudom, egyes városrészekből máris menekül, aki tud, s próbál — ha nem is igazán igényesebb és jobb, de — emberszabásúbb környezettel rendelkező hajlékot teremteni magának. Ha pedig ez a folyamat így megy tovább, hát eg^re lehetetlenebb helyzetbe hozzuk azokat, akik maradni kényszerülnek valamilyen — többnyire anyagi — okból; s egyre lehetetlenebb helyzetbe hozzuk magunkat, elkótyavetyélve, ebek harmincadjára hagyva a társadalmi vagyon ama részét, amire csak évekkel ezelőtt is büszkék voltunk. Hisz a „harlemesedést" így vagy úgy, mindannyiunknak fizetnünk kell. Szávay István A hivatal nemcsak munkaidőben fogad Ügyintézési, vásárlási szokásaink rcimif^f m run te "f g . mmmmi ...C'.WMÊ&SË'' JT tœmmimssm J? matmstmm* s^f M. S íísss ff? m S5KS3F JÊP Mm JÊL m m ^^p . • Látleletnek is felfoghatók e fotók. Igaz, pusztán az empirikus szférában érzékelhetők. Mert az egyik pénteken, déltájban, azaz javában munSzokásos hétköznap délelőtti csúcsforgalom a Kárász utcán. Ügy 11 óra körül „telt ház" a boltokban, s a hivatalokban is. A tanács ügyfélfogadási szerveinél is ekkor vannak a legtöbben. Nézem a tömeget, s gondolkodom: vajon hány százalékuk vásárol, intézi ügyeit munkaidőben. „Jelentős százalékuk" — válaszolja, immár hangos kérdésemre Szilágyi György, a városi tanács vb titkárságvezetője. — Egy időben, Jel mérés céljából, kérdőívet adtunk a munkaidőben érkezőknek — folytatja —, amin arról érdeklődtünk: munkaidőben van-e nálunk, s ha igen, tud-e arról, hogy hétfőn nyújtott az ügyfélfogadási időnk. A legjellemzőbb válasz az volt: „tudok, de elengednek • a munkahelyemről". Figyelembe véve, hogy nem is mindenki válaszolt őszintén, mert nem hitte el, hogy csak egyszerű érdeklődésről van szó, elmondható: legtöbben munkaidőben intézik nálunk az ügyeiket. — Mekkora a hétfő délutáni forgalmuk, négy óra és fél hét között? kaidőben készült a Nagyáruház előtt, amikor is tömegcsen vásárolnak ott is, s más boltokban is. A másik pedig szombaton, késő délelőtt, amikor;..Ti az már szabad szombat.. Somogyi Károlyra! fölvételei többnyire jóval kevesebben járják az üzleteket, mint hetköznaponta. Hiába, „A munkaidőalap védelme." Egyre többet halljuk ezt a kifejezést. De vajon tudjuk-e valójában, mi van mögötte, s miiyen intézkedéseket kíván? Megteszi-e mindenki saját területén a munkaidőalap védelmét szolgáló intézkedéseket? — Negyven-ötven ember jön ekkor, jelentős részük azonban idézve van, eleve erre az időszakra. Ha az ezen kivüli létszámot összehasonlítjuk egy átlagos délelőtt 100-120-as forgalmával ... Hasonlókat mondott Madarász Mihály, a rendőrség igazgatásrendészeti osztályának vezetője is. „Nem tudatosodott még az emberekben, hogy munkaidőn kívül is jöhetnek." — meséli. — „Hétfőn, amikor nálunk is fél 7-ig van ügyfélfogadás, 4 óra után átlagban negyven ember jön, s ez nem sok a napi 3-400-as forgalmunkhoz képest. Igaz, a közlekedésrendészetnél nehezíti a munkát, hogy az ügyfél a pénzbefizetést ekkor nem tudia elintézni, mert a környékbeli kisposták ilyenkor már zárva vannak. Különben tervezzük, hogy fölveszszük a kapcsolatot nagyobb üzemekkel, s műszakváltási időszakban kihelyezett félfogadást tartunk a jobb kiszolgálás érdekében." Visszatérő kérdés: tudnak-e az emberek a lehetőségeikről? Szilágyi Györgynél láttam egy kimutatást, amelyből kiderül: talán az utazási irodák kivételével mindenféle hivatalban, szolgáltató helyen, valamilyen befizetést intéző egységnél van nyújtott idejű félfogadás, általában hétfőn délután. Kivételt a• kereskedelmi egységek képviselnek, hisz tudjuk: csütörtök a bevásárlónap. A Kárász utcán estefelé is sétáló tömegét látva váratlan, amit néhány boltban hallottam. A Klauzál tér sarkán levő ajándékbolt vezetője. Lutor Györgyné elpanaszolta: csütörtökön hat után egyáltalán nincs forgalrr.uk; hét után pedig van, hogy be sem néznek hozzájuk, így a bolt üzemeltetését ebben az időszakban egyértelműen ráfizetésesnek tartja. Brigádjuk fölajánlotta: Inkább kinyitnak - vasárnap délelőtt idegenforgalmi szezonban, akkor jobban megérné dolgozni, mint csütörtök este az üres boltban ácsorogni. Miklós Károlyné, az Adám konfekcióbolt vezetőhelyettese úgy nyilátkozott: hétig még akad vevő, de utána teljesen fölösleges nyitva lenniük. Szombaton délelőtt négy óra alatt nagyobb forgalmuk van, mint csütörtökön egész nap, A Kölcsey utca sarkán levő iparcikkboltban Domonkos Sándor boltvezető arról beszélt: nyári időszakban ha vásárló nem is, nézelődő akad csütörtök este, télen viszont még az sem, pedig akkor csak hétig vannak nyitva. Körülnéztem a Centrum és a Szeged áruházban is, melyeknek az a külön sajátossága, hogy más hétköznapokon sem hatig, hanem hétig vannak nyitva. így náluk érdekes megnézni hat Ás hét óra között is a forgalmat. Nem tudom, kereskedelmi szempontból mekkora az a vásárlói szám. amikor megéri nyitva tartani, mindenesetre vásárolni kellemes az áruházakban ekkor: tömeg nincs, de pangás sem. — A csütörtök esti forgalmunk, hét és nyolc óra között elenyésző a nap többi részéhez képest — mesélte Marsi Zoltán, a Centrum igazgatója. — Szerintem tudomásul kell vennünk, nálunk az emberek nagyon szeretik a tévét, s a híradó kezdetére mindenki otthon van. Hogyan látják a nyitvatartás kérdését a vállalati központokban? Két helyen érdeklődtünk. A Komplett Ruházati Vállalat áruforgalmi osztályvezetője. Kincses Györgyné adatokat idézett: felméréseik alapján olyan boltban, ahol 280 a napi átlagos vevőszám, 1-2 vevő volt csütörtök este, de előfordult, hogy egy sem. Bán Sándor, a Delta kereskedelmi igazgatóhelyettese is teljesen indokolatlannak nevezte a csütörtökön 7 óra utáni nyitvatartási. S hogy nem a dolgozók nem tartják csak annak, arra példaként azt hozta föl: más időszakra, mikor forgalmat reméltek, kifejezetten kérték egyes boltvezetők, hogy kinyithassanak. Ezt a jelenséget egyébként Réti Csabáné osztályvezető is említette a városi tanács kereskedelmi osztályán, amikor elmondta: sok bolt van, amely újra kinyitott szombat délelőtt, mert rájöttek, érdemes. A csütörtöki nyitva tartással kapcsolatban azt mondta Réti Csabáné: a vállalatok kérésere télen már hét órára módosították a zárási időpontot, de a nyári nyolc órát még indokoltnak tartják. Ügy ítélik meg ugyanis, hogy sokan ugvan csak nézelődnek ekkor, s ha nem is vásárolnak, közvetve ez is megéri a boltnak. A kereskedelemben nehéz megállapítani, ki vásárol munkaidejében, s ki nem. Viszont rugalmasan változtatott nyitvatartási idővel a vásárlók szolgálatára lehel állni. Érdekes, sem a szolgáltató helyeken, sem a kereskedelemben nem élnek az ügyfelek a hosszabb nyitvatartás nyújtotta lehetőségekkel. Ha másért nem, a tömeg kikerülése miatt érdemes pedig ekkor menni. Szokásaink persze nehezen változnak. Azért viszont a munkahelyek sokat tehetnek, hogy a munkaidőn belüliügyintézésről. vásárlásról leszokjunk. Van persze egy „szuper"-megoldás. Ha a dolgozónak érdemes a munkahelyén lenni, a kereskedőnek érdemes a pult mögött állni. Akkor minden jó úton megy — magától. Balogh Tamás fl cukorbetegségről A cukorbetegséggel foglalkozó kétnapos országos konferencia szombaton befejeződött Győrött. A konferencia második napján egyebek között szó volt a cukorbetegség szemészeti szövődményeiről. Mint elmondták, ezek a szemfenéki károsodások a cukorbetegek élettartamának növekedésével egyre gyakoribbak, s ezért az ilyen szövődmények előbbre rukkoltak a vakságot okozó tényezők statisztikájában is. Magyar-osztrák külügyminiszteri találkozó Várkonyi Péter külügyminiszter vasárnap találkozott és megbeszélést folytatott Peter Jankowitsch osztrák külügyminiszterrel, aki az SOS gyermekfalu javára rendezett gálukoncert alkalmából tartózkodott Budapesten. A két külügyminiszter áttekintette az időszerű nemzetközi kérdéseket, Beható véleménycserét folytattak a kelet—nyugati kapcsolatok, s ezen belül" az európai biztonsági és együttműködési folyamat helyzetéről. Várkonyi Péter és Peter -'Jankowitsch egyaránt aláhúzták, hogy Magyarország és Ausztria jószomszédi viszonya, kétoldalú kapcsolataik töretlén fejlődése jól szolgálja a helsinki folyamat továbbvitelét. Az osztrák külügyminiszter vasárnap elutazott hazánkból. (MTI)