Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-02 / 206. szám

Hétfő, 1986. szeptember 2. 7 Nagy László felvétele Űj pavilon, nagyobb választék A Szegedi Domus Áruház eddig — belvárosi házában — nem mindig elegendő árukészlettel állhatott a fogyasztók rendelkezésére. Nem beszélve arról, hogy a kiválasztott bútordarabokra nem egyszer egy-két hónapig kellett várakozni, a gyárak hosszú szállítási ideje és a raktározási nehézségek okán. Most gondolt 'egyet a szegedi Domus és hat bútorgyár, s — ahelyett, hogy jó magyar szokás szerint, a hiánycikkek listáját egymásnak dobálná — szövetségre lépett. Nem másért, mint a fogyasztók kegyeinek megnyeréséért. A mohácsi, a Szatmár, a Tenkes, az angyalföldi, a debreceni, valamint a Tisza bútorgyár boldogan lelt új piacra, az áruház még boldogabban nyugtázta, hogy ezentúl azonnal megvásárolható bútorokat tud kínálni. A Marx téri B pavilon 1200 négyzetméteres helyiségben tegnap, hétfőn megnyílt új Domus-boltban, ami' látható és a kedves vásárlónak megtetszik, az akkor és ott — gyorsított OTP-ügyintézéssel — megvehető, és a helyszínen biztosított szállítással azonnal haza is vihető, fia a vevőnek netán más színben kell a bútor — s a kívánt szín a gyárban létezik — akkor egy-két héten belül a kívánság megvalósul. Az ülőgarnitúrák, hálószoba- és konyhabútorok, étkezők, elöszobafalak, székek és szekrénysorok sokféle formája és színe — igazán mondhatjuk —, nagy választéka, reméljük, enyhít a szegediek bútorgondján. fl lakosság és a szén Az elmúlt húsz évben arra biztattuk a lakosságot, hogy ne tegyen kísérletet az elhasználódott olajkályhák pótlására, hahem vásároljon helyettük vegyes, illetve széntüzelésű kályhákat és kazánokat. Most, hogy a nemzetközi olajárak csökkentek, nem mondhatjuk az ellenkezőjét... A lakosság pénztárcájával és érzelmeivel nem lehet játszadozni. Ezért félreérthetetlen egyértelműséggel ki kell jelenteni, hogy maradjon meg továbbra is a szénfűtés mellett, mert a kormányzat hosszú távon garantálja az ellátás biztonságát. Korántsem mellékesen megjegyzem, hogy ezt kívánja az ország jól felfogott gazdasági érdeke is ... Ipari miniszterünk, Kapolyi László mondotta a fenti szavakat, még az idén februárban. Úgy véljük, hasznos lesz erre emlékeztetni a fűtési idény közeledtével, hiszen most, a bányásznap táján, sok szó esik a szénről. Több, mint más évben ilyenkor, mindenekelőtt azért, mert kormányunk alig néhány hónapja döntött a szénbányászati iparág átalakításáról. Egymást követik az energiaellátás felelős szakembereinek nyilatkozatai, meggyőző érvelést hallunk arról, hogy — jóllehet, az ország 36 széntermelö aknája közül 1990-ig bezárnak 14-et — szó sincs a 60as évek szénkrízisének megismétlődéséről. Mindenekelőtt azért nincs, mert a széntermelés — a hetedik ötéves terv előirányzatához híven — évi 24 millió tonna volt, és marad a jövőben is, csak annyi az eltérés, hogy ezen belül egy kicsivel több lignitet termelünk, mint idáigA felelős vezetők részletesen kifejtik, hogy mar azért sem lehet szó a húsz évvel ezelőtti idők szellemének és gyakorlatának megismétlődéséről, mert — az akkori évektől eltérően — nemcsak bezárjuk a gazdaságtalanul termelő, már kimerülő félben levő bányákat, hanem azzal egy időben űj, bő hozamú és korszerűen gépesített aknákat nyitunk például a Borsod megyei .Dubicsányban, vagy a Veszprém megyei Ajkán. (Ügy két évtizede ez valóban nem volt jellemző!). Hozzáteszik: — a 60-as évek energiapolitikájával ugyancsak merőben ellentétesen — féltő gonddal örködnek azon, hogy a nehéz és férfias bányászszakma a jövőben is olyan töretlen anyagi és erkölcsi elismerésben részesüljön, ami méltán megilleti. Bár csak dióhéjban tudtuk ismertetni a nyilatkozatok tartalmát, e szűkszavú ismertetésből is megállapítható, hogy az elmondottak mindenekelőtt a bányásztársadalom bizalmának, jövőbe vetett hitének megerősítésére szolgálnak. Noha mindez egybecseng a lakosság érdekeivel (ha nincs elég bányász, szén sem lehet elegendő), a szénnel fűtő, átlag állampolgár megnyugtatására ennyi még kevés. Már csak azért is, mert napjainkban minden második magyar családban szénfűtéssel védekeznek a tél dermesztő hidege ellen, következésképp a szénellátás közhangulatot formáló politikai kérdés volt és marad a jövőben is, Az elmondottakhoz kívánkozik hát, hogy amikor a bányászati iparág átalakításáról határozott a kormány — nyomatékos hangsúlyt kaptak a lakossági érdekek. Vagyis az a tény, hogy a széntüzelésre berendezkedett 1,6—1,8 millió magyar család mintegy 6,5 millió tonna szénre és brikettre tart igényt évenként, s ebből mintegy 5 milliót — 1990-ig, sót, azután is — a hazai mélyművelésű bányaüzemeknek, brikettgyáraknak kell megadniuk. Elvben persze az is elképzelhető lett volna, hogy a lakosság szükségletének mind a százszázalékát hazai forrásból fedezzük, végtére is vagy száz évre elegendő szénkincsünk rejlik a mélyben. Am, amint Tarján Kóbert, az Országos Energiagazdálkodási Hatóság (OEGH) osztályvezetője" kifejtette, ez így nem volna kifizetődő. Az elmúlt száz év meteorológiai megfigyelései szerint ugyanis nálunk a téli középhömérséklet plusz 3,5 Celsius fok átlag körül alakul. Ha csak egy-két fokkal hidegebb vagy — ami ugyanilyen gyakori — melegebb van ennél, a lakosság szénigénye plusz-mínusz 0,6— 1,2 millió tonnával ingadozhat. Sokkal olcsóbb, gazdaságosabb, ha nem halmozunk fel itthon felesleges szénhegyeket, hanem — hidegebb tél esetén, amiként eddig tettük — külföldről hozzuk be a többletet. A lignitakció kibontakozása mindenekelőtt az erőműépítési programot szolgálja, a lakosságot csak anynyiban érinti, hogy — választék bővítésként — megjelenik, illetve több lesz a dúsított lignitből készült brikett. Napjaink nyugodt szénpiaci helyzete (csak a művi szén vásárlásánál fordulnak elő sorbanállások, s ott is azért, mert a művi szén olcsóbb, mint a Tüzépé) megerősíti az OEGH helyzetértékelését. Legfőképpen abban bízhat a lakosság, ' hogy — amennyire csak lehet — megkímélik őt a rotterdami olajtőzsde tőkéseinek haszonleső üzleti „játszadozásaitól", az „olajárlibikókától", vagyis 'az olaj árának szélsőséges, konjunkturális ingadozásaitól. Nemcsak a széntüzelésre berendezkedett lakosság, hanem egész társadalmunk érdeke is, hogy így történjék. A többi között erre utalt ipari miniszterünk is. Magyar László ...aki fölnevelt Nem tehet mást az ember, elkezdi motyogni magában a dalt: Egy asszonynak kilenc a leánya... Sári, Piri, Klár, Mariska, Rozáli, Ella, Bella, Juci, Karolina, gyertek vacsorázni. Ennyi nevet nemcsak adni, de fejben megtartani is nehéz, azért aztán ezerfélekeppen éneklik Mit szóljon, aki legalább százötven gyereket nevelt föl?! Még a tavasz elején szólított meg egyik barátom: — Ajánlhatnék egy témát? — Abból élek, meg is köszönném. — Anyósomék szomszédjában lakik egy aranyos néni. Ez volt tavasszal, és még el se múlt a nyár, máris alt. vagyok nála. Sok jó témám volt közben, azért halasztódott. Meg azért is, mert itt lakik a szomszéd utcában. Másik házhoz ragasztott fel tetejű lakásban. Elöl van a kert, és a legbelsejében a kicsike menedék. A kapun a postaláda, belső ajtaján szögheggyel kiverve: MAMANAK. — A.vejem csinálta. Nagyon kedves nekem. — A többi gyerek is igy szólítja? — Még a szüleik, meg a gyerekeik is. Aki ismer, annak mindnek vagy Mamám vagyok vagy Etelka néni. Aprócska a Tó utca, akármelyik falu szélén elmenne, pedig maholnap a város közepén lesz már. Amikor kidugja a fejét a kiskapun, mindjárt hárman is köszönnek rá: Csókolom, Etelka néni. Látszik Mészáros Andrásné arcán, jólesik neki. Mint a görögkeleti templom ikonjai, úgy sorakoznak a fényképek a kicsi konyha belső két falán. Minden gyerek mosolyog a keretben. Tudom, a mosoly a fényképész biztatására jött elő, így együtt mégis a.tökéletes boldogság szent sarka le6z belőlük. Mindig mutatja, most melyikről beszél. — Csináljunk listát! — Három saját gyerekünk volt, a háromból csak egy lépte át az ötven évet. Az egyik motorral karambolozott, a másik autóval men! neki a villanyoszlopnak, a harmadikat a megbokrosodott lovak vitték neki az autónak. Hatvanháromban hal! meg az uram, magamhoz vettem egy férfit a fiával, hogy majd ők gondoznak engem, de az a férfi is meghalt. Hogy hány unokám és dédunokám van, azt össze kéne számlálnom előbb. Van a Sanyi, a Misi, a Jancsi, a János, a Laci, a Zoli ... és öt dédunokám, eddig. — Állami gondozottak? — Abból csak három volt, hu jól emlékszem, A Györgyike, a Jánoska, és a másil: János, aki orvos lett Jugoszláviában. — Most? — Csak a Jánoska van már itt. Tudja maga, hogy az milyen szép gyerek? Nyolcvankét kiló, és erős Nemsokára tizennyolc éves lesz, de diszkóban még nem volt! Meccsekre eljár, meg moziba, de máshová nem Asztalos lesz a lelkem, és a jövő hónapban már rendes fizetése lesz. — Itt marad? — Azt még talán ö se tudja. hogyan tudhatnám én Van, amikor azt mondja, nem marad, és ez a rossz kis ház neki nem kell, ne is hagyjam rá, máskor meg leikendezik. Mamukám, tudja hogy én nemsokára adok pénzt a Mamukámnak? Nagyon jó lesz, édes fiam. Most vezetik a gázt, és úgy beszélnek az ezresekről, mint én a tízfilléresekröl. — Akárhogy számolom, messze járunk még a százötventől. — Nem úgy volt ám az! Akkor még nem volt óvoda mindenkinek, de bölcsőde se, később meg volt már, de napközi nem jutott mindenkinek. Mit csináltak volna a szülők, elhozták ide a gyereket. Volt, aki három évig volt nálunk, volt, aki hatig Mindet úgy tanitolta az anyja, hogy neked, édes csimotám, húrom nagyanyád van. Egy az anyád után, egy az apád után^és egy, aki fölnevelt. Legalább hetven lapot kapok minden évben tőlük Akkor is küldenek, ha a világ másik felére jutottak. Húsvétkor 270 forintéri küldtem én is .nekik képeslapot, mert aki nekem ír, annak muszáj válaszolnom. Olyan lenne képeslap nélkül, mintha várná a simogatást, én meg elfelejteném Mert az ember olyan fajta ha megnő is, a simogatást elvárja. — Ügy értsem, hogy simogatással lehet gyereket nevelni? — Ezen én még soha nem spekuláltam Jöttek a gyerekek, kint játszottak q homokban. Csak tapsoltam egyet, szó nélkül jött mindenki kezet masni, és meg is várta, amig jó étvágyat nem kívánok neki. Ha vendégek jöttek, még figyelmeztetnem se kellett őket. Pórölnöm, kiabálnom velük? Soha. Kötözködés egymással? Mint n testvérek, ügy éltek együtt. Volt közöttük egy kislány hosszabb volt a haja, min' a szoknyája. De gyönyörű szalagokat köthettem én abba! Decemberben van a nevem napja, amikor legdrágább a virág, annyit hozta* mégis, alig fértem be töle a házba. Hogy szerettek vagy nem szerettek? Soha nem kérdeztem tói ük, de csa* szerelhettek, ha ma is jönnek meglátogatni. Az egyik elhozta a vőlegényét is, megmutatni Mit szólok hozzá? Nem én élek vele, kislányom. te nézd meg jól. Magadnak szakajtod, neked ke.l szagolnod. De jólesett azért, hogy megkérdezte. — Ha mégis elmegy a Jánoska? — Hadd menjem, ha menni akar. A vakarcs is nagyobb volt, mint ö, amikor ide került, tizenhét évig neveltem, de minden gyerek menni akar. El-elkeserit, ha hallom, hogy utána mégse állják meg a helyüket, összekülönböknek a törvénnyel is, de a törvénnyel én nem szállhatok szembe. Maszekgyerekként jött ide ő is, de az anyja tájunkra se nézett. Amikor megtudtam, hogy pénzt is adnak érte, szóltam az elnöknek, nekem is adhatnátok. Azt mondja, miért nem szóltál előbb? Minek szóljak, ügy is tudjátok, hogy hogy itt van. És ha el .s megy? Ki tudja, mi lesz velünk holnap? Asztalos, megél. Én a nyugdíjamból kihúzom, mindig lesz, aki egy pohár vizet adjon, de h.i nem lenne is, bemehetek a szociális otthonba is. Az újabba is, ahol fizetni kell. Arcán ts látszik, és ahogy a kezét tördeli is, szíven ütne nagyon, ha nagykorúságára támaszkodva Jánoska mégis itthagynrá. A homokból elő lehetett tapsolni a gyerekeket, dz önállóság kergetéseből azortban nehéz. És nem a levélnek % fúj, ha leszakad a fájáról. — Az a jó, hogy nem felejtettek még el. Két ragasztott kép is van a fényképek között, azokat is kapta, jaj, de boldogok voltak, anpükor látták, hogy be vannak rdmázva! Ügy látom,- ő is boldog volt, amikor kapta. Horváth Dezső Tapasz, új üzemből Mintegy 280 millió forintos beruházással új tapaszüzemet hoztgk létre a debreceni Biogal Gyógyszergyárban. Az üzemben másfél évtizeddel ezelőtt a Chinoplast nevű termékkel kezdődött meg a tapaszgyártás, majd ezt a Leukoplast és a Hansaplast követte. Most évente mintegy félmillió méter tapaszt gyártanak a Biogalbun. A tervek szerint 1988 végére megépülő új üzem révén bővül a termék 1 skála' Közeledik az ősz Költöznek a gólyák A hazánkban fészkelő, de más, enyhébb éghajlatú földrészeken telelő madaraink készülődnek a nagy útra:-megkezdődtek a nyárvégi vonulások. Búcsúznak a gólyák, sorra üresednek meg a tanyaépületek kéményeire, a magasabb fákra, a villanyoszlopokra épített fészkek. A dél-alföldi mezőkön, a pusztaszeri, a mártélyi tájvédelmi területeken csapatokba verődtek a hosszú lábú madarak. Egyelőre repülőgyakorlatokat tartanak, hogy a fiatalokat hozzáedzzék a távhoz, hiszen sok ezer kilométert kell megtenniük — napi .150-200 kilométeres teljesítménnyel —, amig megérkeznek téli szálláshelyükre, Dél-Afrikába. Legszebb madárvendégeink, a gyurgyalagok, már meg is indultak a Tisza mentéről délebbi tájakra. A folyók agyagos, meredek partjaiba vájták fészkeiket, s a parti fecskék szomszédságában töltötték a nyarat. A kék, zöld és-citromsárga tollazatú, színpompás madarak ugyancsak Afrikában töltik a telet. Szeminárium az egészséges életmódra nevelésről A Heves megyei Noszvajon hétfőn megkezdődött az Egészségnevelési Unió európai irodája 1. sz. munkacsoportjának ' 5. szemináriuma. Ez a 2 évenként összeülő nemzetközi munkacsoport az ifjúság és a gyermekek egészséges életmódra nevelésével foglalkozik, különös tekintettel az oktatási intézmények és a család szerepére. A 3 napos konferencián, amelyen 10 európai ország, közöttük hazánk szakemberei vesznek részt, ezúttal a párválasztásra, a szerelemre, a házasságra és a családi életre való felkészítés témakörével foglalkoznak. Métneki János, a Magyar Egészségnevelési Szövetség elnöke bevezető előadásában a családi életre nevelés magyarországi helyzetéről és gondjairól beszélt. Szólt arról, hogy a korai szexuális kapcsolatok száma növekedett, és a fiatalok szemléletében a partnerkapcsolatok iránti felelősség igénye alig mutatkozik. Beszélt arról, hogy a családi életre nevelésben kulcsfontosságú szerepet 'betöltő egészségügyiek, pedagógusok, ifjúsági vezetők felkészültsége nem megfelelő. A tanácskozáson ezután előadás hangzott el az oktatási intézmények, továbbá a társadalmi és tömegszervezetek szerepéről, az ifjúság családi életre nevelésében, majd a külföldi résztvevők mondták el észrevételeiket az emiitett témakörökben. A nemzetközi szeminárium szerdán ajánlások elfogadásával zárul. (MTI)