Délmagyarország, 1986. szeptember (76. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 76. évfolyam, 205. szám 1986. szeptember 1., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VAROS! BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint gyülekeznek K özép- és kisiskolásoknak Magyarországon akkor kezdődik az új tanév, amikor a fecskék gyüle­kezni kezdenek a házak napsütötte párkánya­in, az ereszek alatt, odvas gerendavégeken, tetőgerin­ceken. hogy néhány hónapra eltávozzanak. Számukra is véget ért a nyár. Szeptember egyúttal a meteoro­lógiai ősz beköszöntét is jelenti. Érezhetően hosszab­bodnak az éjszakák, megnőnek az árnyak, már örö­met okoz a melengető napsugár. Szerencsére, ebből még marad ilyenkorra is. Az ősz a betakarítás, a termés beérésének ideje, az ősi földműves munka eredményei számbavételének az évszaka tehát. A kisdiákok viszont éppen ennek az egyszerre születőben és elmúlóban levő időszaknak a határ­mezsgyéjén kezdik a munkát; a legkisebbek életük­ben először, a nagyobbacskák pedig már tapasztala­tokra is szert téve. Persze, az emlékezés — túl a személyesség ér­zelmi vonatkozásain — praktikumot is hordoz ma­gában. Magán viseli azoknak a kontúroknak a nyo­mait, amelyekbe beleilleszthető a múlt és a jelen összehasonlítása, s esetünkben segít annak a képze­lődésnek a végig vitelében, amely már a jövő alma materének képét vetíti elénk. Mert ugyan jár-e ma valaki mezítláb iskolába? A számológép fogalma a köznyelvben megváltozott. (Nem is beszélve a szá­mítógépekről, amelyeknek egyszerűbb változatai szin­tén bevonultak az iskolába!) A kis ablakos, csúszós, olajozott padlójú tantermeket nagyobb részt világos, jól fűthető, parkettás megfelelőik váltották fel. Már csak elvétve vannak összevont osztályok, hódít a kis­csoportos oktatási forma, film- és írásvetítők, fakul­táció és orientáció, speciális tagozat és felzárkóztatás, lassan már nem is a legújabb fogalmak közé tar­toznak. Ügy érzem azonban, hogy sem egyetlen iskolát, sem pedig úgy általában az iskolákat, nem. szabad a technikai eszközök számával, a szaktantermek befo­gadóképességével, légköbméterekkel, s egyéb dologi mutatókkal jellemezni. Az iskola ugyanis mindenek­előtt diákok és tanárok közössége, ahol utóbbiak úgy adják át a világról eddig felhalmozódott legfontosabb ismereteket az ifjaknak, hogy azok közben e sajátos folyamatnak nem tárgyai, hanem alanyai. (Sokszor, sajnos, szenvedő alanyai...) Az iskolának nemcsak az írás-olvasásra, számo­lásra, majd bonyolultabb logikai műveletek elvégezni tudására kellett és kell megtanítani, hanem a közös­ségi életre, a másokért végzett munkára, a legele­mibb erkölcsi normák és szabályok betartására, az egymás közötti érintkezés formáinak a megismerésé­re, s az ebben való bizonyos fokú gyakorlati felké­szültség elérésére. Az iskolázott embertől nem első­sorban Arany János verseinek elemzését, bonyolult matematikai műveletek megoldását, a molekulák szerkezetének ismeretét várják el, hanem azt, hogy legyen önálló véleménye, értékítélete, új helyzetben legyen talpraesett, s legyen példaadó életformája. Az iskolának mindezeken túl meg kell tanítania a fia­talokat egymás munkájának a megbecsülésére. Köz­helyszámba menő történet manapság, hogyan rontja el egymás munkáját a festő, a víz- és gázszerelő, meg a hidegburkoló. Könnyű lenne a rejtély ma­gyarázatát adni, ha ez csak az állami építőipart jel­lemezné. De magam is tanúsíthatom, nincs másként a „magánerős" építkezéseken sem. így hát nem mond­ható, azért teszik tönkre egymás munkáját, mert nem fizetik meg őket. Meggyőződésem ugyanis, hogy ez nem pénzkér­dés. Ez műveltség kérdése, önmagunkkal és másokkal szemben támasztott igényesség, illetve igénytelenség kérdése. Az említett és a hozzá hasonló esetekben nemcsak a szakiparosoknak, hanem egy egész nép­nek a műveltségi igénye ölt testet. Goethe írta egy helyen, hogy egy nép kulturáltságát nem. elsősorban gigantikus építményei és egyedülálló technikai csodái határozzák meg, hanem például a lépcsőkorlát fájának gyalultsága-csiszoltsága vagy göcsörtös-szálkássága. Ily módon tehát a ma iskolájának nagy lehetősége abban van, hogy az említett anomáliákat a maga esz­közeivel felszámolja vagy felszámolni segítse. Ugyan­itt rakják le azokat az alapokat is, amelyek a jövő mérnökeinek, építészeinek, közgazdászainak szellemi várfalait tartják. De itt találkoznak először szakava­tott kezekkel, hozzáértéssel azok is, akik majd a franciakulcsot vagy a malteroskanalat forgatják. S itt szólnak először a nebulókhoz a haza védelmének szent kötelességéről is. Milyen szépen ír erről Né­meth László az Apáczai című drámájában! „...a skólákban fontosabb hadiszer készül, mint az ágyú­golyó ... a híres hadaknak, a rómaiakénál, angoloké­nál csak a vége folyt a csatamezőn, az eleje meg a közepe a műhelyekben, skólákban" — mondja a nagy magyar enciklopédista. P ersze, ennek a sok-sok feladatnak, elvárásnak a mai alma mater csak részben tud megfe­lelni. Nem áll kívül a társadalmi-gazdasági alakulaton, annak szerves része. így az utóbbi évti­zed nehézségei kikezdték oktatási rendszerünk „álla­gát" is. Nem különös tehát, hogy azt az igényt, mely­ben a mindenkori tanulók maguk is kreatív módon vesznek részt a tanulásban, sőt tevékenységüket min­denekelőtt a kreativitás hatja át, már a jövő, talán a jövő század iskolájának kell benyújtani. Csertői Károly Tanévnyitók Szegeden Kísérleti gimnázium o Radnóti Az elmúlt hét végén Szegeden több alma ma­terban megtartották a tan­évnyitókat. Az újszegedi Sportcsarnokban Bánfalvi József igazgató köszöntöt­te a radnótista diákokat és a tantestületet. Ezen a tanévnyitó ünnepségen je­lentette bc Keczer Tamás, a Művelődési Minisztéri­um főosztályvezetője, hogy szeptember l-jétől a Rad­nóti gimnázium kísérleti iskola lett. Tőle kérdez­tük, miért született ilyen döntés, és mit jelent ez a változás az alma mater életében. — A szegedi Radnóti gim­názium több évtizedes kísér­letező és magas színvonalú oktató munkájával országos elismerést vivott ki. Ezért választotta a Művelődési Minisztérium kísérleti isko­lájának. Szeptember 1-től közvetlenül a főhatóság és nem a tanács irányítása alá tartozik. A szervezeti válto­zás még nagyobb lehetőséget nyújt az oktatási kísérlete­zésekre. módszertani válto­zásokra. — Mi lesz a feladata a gimnáziumnak? — Folytatja az oktatás tartalmi korszerűsítéséhez kapcsolódó vizsgálatokat. Felmérik milyen korrekció­kat kell végrehajtani a tan­tervben, illetve hogyan szükséges megváltoztatni a tankönyveket. Ám az új tankönyveket a gyakorlatban is kipróbálják. A szegedi tapasztalatokat felhasználja a Művelődési Minisztérium a tananyag összeállításánál, a könyvek szerkesztésénél. A gimnázium tanári kara már végzett ilyen feladato­kat, ezentúl csak az új szempontokra kell jobban ügyelni. Egyébként elkez­dődhet a Szegeden kikísér­letezett előrehozott vizsgáz­tatásnak széles körű orszá­gos bevezetése, — Tanárok, szülök régóta elégedetlenek az érettségi­vel. Mindenütt bírálják! Lesz-e változás? Kikísérle­teznek a Radnótiban egy új érettségi szisztémát? — Szeretnénk ha az érett­ségi társadalmi presztízse növekedne. Célunk, hogy a középiskolai vizsgaered­ményt az egyetemi és főis­kolai felvételinél jobban vegyék figyelembe. E mo­dell bevezetéséhez nyújt se­gítséget a Radnóti. Előke­rülnek az érettségi tartalmi kérdései is, ezzel is kísérle­teznek. A jelenlegi vizsga­rendszer eléggé bonyolult, sok adminisztrációval jár, az érettségi megérett a kor­szerűsítésre. A ' radnótisok másik vállalkozása hosszabb magyarázatot igényel. Olyan helyzetet kell /teremteni, hogy a felsőoktatási, intéz­mények több diákból vá­laszthassanak, szélesebb le­gyen a merítési lehetőség. — Mi az akadálya ennek? — A hetvenes években megtorpant a gimnáziumok fejlesztése, éppen a szak­irányú képzés, a speciali­zálódás elterjedése miatt. Divatba jöttek - a szakkö­zépiskolák, a/ni nem lett Nagy László felvétele Radnótisták tanévnyitója a Sportcsarnokban volna baj, csak közben sor­vadtak a gimnáziumok. Az utóbbi nyújtja a széles és konvertálható műveltséget. Felnőtt egy olyan értelmiség, amely alig beszél idegen nyelveket. Negyven százalé­kuknak kellene minimálisan bírni a más nyelveket, ehelyett csak tíz százalék redelkezik e fontos képes­séggel. Nem tökéletes az értelmiségi utánpótlás, ezért is kell a gimnáziumi tanu­lók arányát növelni. A Rad­nótiban pedig feltérképezik, hogy ennek az iskolaformá­nak munkáját miképp le­het modernizálni. Ám azt is felmérik, akik nem tanul­nak tovább, mire mennek az érettségivel. Alkalmas-e a megszerzett tudás pálya­korrekcióra, ha valaki nem jut be az egyetemre vagy a főiskolára. Természetesen ezt megtudni csak az ötéves érettségi találkozókon lehet, de a szegediek figyelme erre is kiterjed. — Kimondhatjuk; az olyan kísérletező iskolákkal mint a Radnóti, az elitgim­názium létrehozása a cél. — Igen, de az elit szót nem a régi értelemben hasz­náljuk. Tehát amikor azt jelentette, a gazdagok gye­rekei jártak egy bizonyos alma materba. Most nem erről van szó, az eliten a szocializmus körülményei közt azt értjük, hogy egy iskola a magasabb minőségi követelmények megvalósí­tására törekszik. Egyébként a közvélemény is e fogalom alapján kategorizál. Vállal­juk az elit megnevezést, de csak az emiitett összefüg­gésben. A magasabbra állí­tott mérce önmagában nem ér semmit, ha hiányzik al­kotó, nagy tudású tanári közösség. Bánfalvi József igazgató iskolateremtő mun­kája eredményeként ez je­len van a Tisza partján, ezért is esett a Radnótira a választás. No meg azért, mert itt sok egyetem mű­ködik, így a továbbtanulás­sal kapcsolatos kérdéseket nyomon követve jól lehet vizsgálódni. — Más középiskolák is megkapták a kitüntető jo­gosítványt? — Kísérletező gimnáziu­mokat a jövőben az ország több pontján jelölünk majd ki. Ám hasonló szerepet kapott szeptember 1-től egy másik iskolatípus. A paksi szakközépiskola és szak­munkásképző is kiemelt alma mater lett, ahol a vál­lalat, az atomerőmű és az iskola kapcsolatát vizsgál­ják. Halász Miklós Találkozó, különvonattal Szolgálatban a szolgáltatók Tegnap, egy „hétköznapi" vasárnap reggel, furcsa volt a szegedi Nagyállomás hangosbemondójának kellemes hangja előtt, alatt és közben a Szikora Robi énekelte „Bal­lag a katona". Ekkor és így köszöntötték a szolgáltatás­ban dolgozó - fiatalok országos találkozójának közel 400 résztvevőjét. Az információ közölte azt is, hogy a menet­rend szerinti járatok 5-7-0 percet késnek, a különvonat érkezése miatt, amely a forgatókönyv szerint, percnyi pbntossággal, háromnegyed 8-kor megérkezett. A vendég­látó szegediek szeretetteljes üdvözlése után különbuszra szálltak. A nagy sürgés-forgás közben egy idős hölgy, fél­reértve a kapott információkat, tőlem kérdezte meg, hogy „Itt, az állomáson fognak tapasztalatot cserélni, szórakoz­ni, pihenni?" A jól tájékozottak biztonságával válaszol­tam, nem! Nem, mert közel egy tucat busz várta a fiatalokat, ér­deklődésüknek, szakmájuk­nak megfelelően, hogy a programok helyszíneire szál­lítsa őket. A vendéglátósok buszára kerülvén, hallgathat­tam Elekes Józsefet, az Élel­miszeripari és Kereskedelmi Szakiskola KISZ-bizottság titkárhelyettesét, aki a profi idegenvezetők tudását meg­közelítve, 20 perc alatt, út­közben ismertette Szeged múltját és jelenét. A két busznyi társaság a Hungária Szálloda és Étterem pihente­tő csöndjét törte meg, ahol megismerkedhettek a mun­kával Itt találkoztam a három nap alatt kissé megfáradt fiatalemberekkel, Szele Lászlóval (Mosonmagyaró­vár), az Otthon Áruház el­adójával, Németh Attilával (Csorna), a Korona Étterem és Hamberger Ádámmal (Pécs), a Pannónia Szálló és Étierem felszolgálóival. Be­szélgetésünkből kiderült, sű­rített, fárasztó a program, de mégis alkalmas arra, hogy a vendéglátó egységek közötti különbségeket, a kiszolgálás minőségét, a viselkedési és öltözési kultúrát összehason­líthassák. Felmerült a szak­iskolák elméleti oktatása és a gyakorlat közti különbség is, amely röviden arról szól: mást ír a tankönyv, és más a gyakorlat. A jó hangulatot a három nap alatti programok bizto­sították, de fontos volt a fiatalok találkozása az ága­zatok vezetőivel, és a több mint ezer kilométernyi uta­zás közbeni beszélgetések, az egymás adottságainak össze­hasonlítása, mely erősítette a találkozó szakmai jellegét. Az országos rendezvény­nyel párhuzamosan zajlott egy másik találkozó, a KISZ Tanácsi Szolgáltatói és Kom­munális Vállalatok Gladics József Bizottsága szervezésé­ben. Miskolc, Debrecen, Sze­ged és Hajdú-Bihar megye találkozott, és öt szakmában rendezték meg szakmai ve­télkedőjüket, virágkötészet­ben, az úszómé,sterségben, n textiltisztitásban, gyors- <« gépírásban, a villanyszerelő munkában. A hagyományú« vándorserleg Szegeden ma­radt, második helyezett Deb­recen, a harmadik Miskolc, negyedik pedig Hajdú-Bihar megye lett. Cz. J.

Next

/
Thumbnails
Contents