Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-14 / 191. szám

2 Csütörtök, 1986. augusztus 14. Megbízólevél­átadás t| New York (MTI) Esztergályos Ferenc, nagy­követ, Magyarország új ál­landó ENSZ-képviselője, szerdán átnyújtotta megbízó­levelét Javier 'Pérez de Cu­ellarnak, a világszervezet főtitkárának. Tárgyalások magasabb szinten (1 Bejrút (MTI) Timor Gokszel, a Dél-Li­banonban állomásozó ENSZ­erök (UNIFIL) szóvivője szerdán közölte, hogy még hajnalban is folyt a lövöldö­zés az Amal-mozgalom fegy­veresei és a francia kéksap­kások között. Újabb francia katona sebesült meg. A szó­vivő közölte, hogy az UNI­FIL e pillanatban nem tár­gyal az Amallal — érzékel­tette, hogy az UNIFIL nem óhajt „tűzszüneteket" kötni — és jelezte, hogy magasabb szifiten folynak a tárgyalá­sok az ENSZ-erők, valamint felelős libanoni személyisé­gek között. Dél-Libanonban a helyzet feszült. Rakétatalálat 0 Varsó (MTI) Rakétatalálat érte Len­gyelország afganisztáni nagy­követségét Kabulban — kö­zölte szerdán Jerzy Úrban, a lengyel kormány sajtószó­vivője. -» A rakétát afgán ellenforradalmárok lőtték ki, s a találat károkat okozott a nagykövetség épületében, egyebek között megsemmisí­tette a rád i (is berendezéseket. A személyzet tagjai közül senki sem sérült meg. Kabulból származó értesü­lések szerint a rakétatáma­dás múlt. pénteken történt. n szovjet-kínai kapcsolatokról • Peking (MTI) Kína üdvözli Mihail Gor­bacsovnak, az SZKP KB fő­titkárának, a kínai—szovjet kapcsolatok normalizálását célzó javaslatait. Ugyanak­kor úgy véli, hogy mindaz, amit Mihail Gorbacsov bizo­nyos kérdésekben mondott, messze nem meríti ki „a rendezés útjában álló három akadály" felszámolásának fogalmát. Ami a vietnami csapatok Kambodzsából tör­ténő kivonásának kérdését illeti, Kína úgy véli, hogy Mihail Gorbacsov megke­rülte a kérdést, s ez elége­detlenséget vált ki kínai részről — adta tudtul Vu Hszüe-csien külügyminisz­ter, aki szerdán fogadta a Szovjetunió pekingi ügyvi­vőjét. A külügyminiszter és az ügyvivő találkozójáról a kül­ügyminisztérium szóvivője számolt be szerdai tájékoz­tatóján. Mint a szóvivő el­mondta, a külügyminiszter felkérte a szovjet ügyvivőt, továbbítsa Moszkvába a vla­gyivosztoki Gorbacsov-be­szédről alkotott pekingi vé­leményt. •Kína a teljes normalizá­lást gátoló „akadályok" kö­zé sorolja a szovjet csapatok afganisztáni jelenlétét, a Kí­na északi határai mentén ál­lomásozó szovjet katonák — kínai megítélés szerint ma­gas — létszámát, valamint azt, hogy a Szovjetunió a kambodzsai kérdésben Viet­namot támogatja. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára nemré­giben Vlagyivosztokban bejelentette, hogy katonai egységek Mongóliából és Af­ganisztánból való kivonását tervezik, továbbá rendezni kívánják a Kínával fennálló vitát a határfolyók kérdésé­ben. A japán űrprogramban I lé Japánban szerdán hordozó­rakétával Föld körüli pályára állítottak két műholdat. Egy ilyen hír önmagában ma már nem is nagyon érdekes, hiszen annyi műhold kering bolygónk felett. Ám a fel­kelő nap országa a II. világ­háború után annyi technikai újdonsággal jelentkezett, hogy ma már odafigyel a világ mindarra, ami Japán­ban történik. A H—1 jelzésű kétlépcsős hordozórakéta teljesen ön­állóan kifejlesztett hajtómű­vel emelkedett a világűrbe. A folyékony oxigénnel és hidrogénnel működő LE—5 típusú „motor" tervezését 1980-ban határozták el, és eddig 286 millió dollárba ke­rült. A japán hordozóraké­ták harmadik nemzedékét Szudán beperelte az egyiptomi államot #K.iiró (MTI) Szudán beperelte az egyip­tomi államot Kairóban amiatt, hogy nem tesz eleget a volt elnök, Dzsaafar Ni­meri kiadatására vonatkozó kérelmének. A per az államigazgatási bíróság előtt folyik. Szudán bukott zsarnoká­nak kiadatási ügyében elő­ször csak az ország jogász­kamarája indított keresetet. A per újabb szakaszában azonban már a szudáni ál­lam is felperesként lepett fel, és ezt az államigazgatá­si bíróság kedden jóváhagy­ta. A háromfőnyi tanács a nap folyamán szakvéleményt kért saját szakértői bizottsá­gától, majd pedig a tárgya­lást — amelyre Kairóba ér­kezett Al-Hadzs Szaleh szu­dáni legfőbb ügyész —szep­tember 16-ig elnapolta. Az ügy alapvetően politi­kai jellegű, mivel több egyiptomi vezető, közóltük Hoszni Mubarak elnök, az ország szokásrendjére és al­kotmányának 53. cikkelyére hivatkozva Nimeri kiadatá­sától többször elzárkózott. Az egyiptomi bíróságok azon­ban már hoztak a politiku­sok akaratát keresztező íté­leteket. Az emiitett alkot­mányos előírás alkalmazha­tóságának ügye azonban vi­tatott, ugyanis ez az emberi jogok, a béke és az igazság védelme miatt üldözötteket védi, márpedig a tavaly áp­rilisban megbuktatott Nime­rit azért „üldözik", mert eze­ket az elveket megszegte. Egyiptom meg akarja szi­lárdítani a másik Nílus-völ­gyi országgal fennálló, ha­gyományosan szoros kapcso­latrendszerének megrendült alapjait. Ezt a törekvést fé­kezi az a kényelmetlen kö­rülmény, hogy amikor Nime­rit leváltották, a diktátor éppen Kairóban tartózkodott és itt is rekedt. képviselő H—l-est az ameri­kai Delta típusból fejlesz­tették ki, így csupán átme­netet jelent a komolyabb teljesítményű rakéták felé. Várhatólag 1994-ben meg­jelenik a H—2 rakéta, amely már teljes egészében japán tervezésű lesz. A H—2-es komoly vetélytársa lehet a nyugat-európai Ariene IV. hordozórakétának, amely 2,4 tonna hasznos terhet képes magával vinni. Valószínűleg ez is a célja a japánoknak, s ezért szánnak hatalmas összeget, 1,3 milliárd dollárt a H—2-es program megvaló­sítására. Nem véletlen, hogy a ja­pán űrhivatal (NASDA), egyik vezetője mosolyogva jegyezte meg a szerdai si­keres pályára állítás után: „eljön a nap. amikor telje­síthetjük a külföldről jövő megrendeléseket is". Erre pensze még várni kell né­hány évig, de nem kétséges, hogy a nagy összegű prog­ram —, párosulva a világ egyik legfejlettebb elektroni­kai iparával és a szakkép­zett munkaerőgárdával —, lehetővé teszi, hogy a japán H—2 komoly vetélytársa le­gyen az „űrpiacon" a szov­jet, amerikai, kínai és nyu­gat-európai hordozóraké­táknak. A szerdai siker min­denesetre az első állomást jelenti ezen az úton. Reagan derűlátó Az amerikai elnök sajtóértekezlete Chicagóban 0 Washington (MTI) Reagan amerikai elnök derűlátó az újabb szovjet— amerikai csúcstalálkozó esé­lyeit illetően. Az amerikai elnök Chicagóban tartott sajtóértekezletén egye­lőre nem adott értékelést a leszerelés kérdéséről a hét elején megtartott szovjet— amerikai szakértői tárgyalá­sokról, mivel — mondta — még nem kapott ezekről je­lentést. Reagan továbbá kijelentet­te, hogy Gorbacsovhoz in­tézett legutóbbi levelében nem ajánlotta fel az űrfegy­verek tervezett amerikai te­lepítésének elhalasztását, de megismételte, nem hajlandó közzétenni Gorbacsovhoz intézett levelének pontos tartalmát. Az amerikai külügymi­nisztérium kedden bejelen­tette, hogy a szovjet—ame­rikai szakértői tárgyalások folytatódnak. A szovjet kül­ügyminisztérium magas ran­gú képviselője Washington­ban a kétoldalú kapcsolatok kérdését tekinti át legköze­lebb amerikai partnerével, és más szakértői szintű esz­mecserére is sor kerül még a külügyminiszterek szeptem­beri találkozója előtt. A sajtóértekezleten az amerikai elnök ismét heve­sen támadta Nicaraguát, és felszólította a szenátust, sza­vazza meg a nicaraguai kontráknak szánt százmillió dolláros katonai segélyt. Reagan „szabadságharcosok­nak" nevezte az ellenforra­dalmárokat, akik szerinte „a demokráciát akarják kivív­ni", és azt mondta, az ame­rikai törvényhozásnak, „nem lehet ölbe tett kézzel ülnie, miközben a Szovjetunió híd­főállást létesít Nicaraguá­ban, az amerikai földrészen". Az elnök ismét elutasítot­ta azt, hogy gazdasági tilal­makat alkalmazzanak a dél­afrikai fajüldöző rendszer ellen. Ismét támadta az Af­rikai Nemzeti Kongresszus vezetőit, és védelmébe vette viszont Botha, dél-afrikai elnököt, aki szerinte „a fa­ji elkülönítés felszámolását akarja". Az amerikai elnök nem zárta ki azt a Botha által kedden felvetett el­gondolást, hogy tartsanak nyugati csúcstalálkozót a pretoriai kormányzat veze­tőjével a helyzet tisztázásá­Az elnök, kérdésre vála­szolva, ismét támadta a berlini fal felépítését. Kije­lentette: véleménye szerint az Egyesült Államoknak „még az építés kezdetekor határozottan fel kellett vol­na lépnie, le kellett volna rombolnia azt, mert a falért nem kockáztattak volna vi­lágháborút". Reagan, aki kedden egész napos korteskörutat tett Illinois államban a novem­berben esedékes parlamenti és kormányzóválasztások ko­rai nyitányaként, a gazda­övezet szavazóinak megnye­résére, kilátásba helyezte, hogy az amerikai kormány intézkedéseket tesz a gazdál­kodók segélyezésére. Támo­gatást nyújt azoknak, akiket a déli és keleti államokban pusztító szárazság sújtott, de azoknak is, akik a közép­nyugati, várható rekordter­més miatt kerülnek bajba, értékesítési nehézségek mi­att. Az elnök azonban azt is kijelentette, hogy kormá­nya végső soron csökkenteni akarja a gazdák támogatá­sát, amelyet ő az „állami beavatkozás" formájának te­kint. Jogos-e az optimizmus? 0 Moszkva (MTI) Megjátszott derűlátás su­gárzik az Egyesült Államok­ból a szovjet—amerikai le­szerelési megállapodásokat és a csúcstalálkozót illetően miután, hogy Reagan ameri­kai elnök júliusban meg­küldte válaszlevelét Gorba­csov főtitkárnak — muta­tott rá a Pravda szerdai számában Tornász Kolesz­nyicsenko.'Vv s'¿Vnteirt> meg­állapítása szerint a. Fe­hér Ház nem viszonozta a Szovjetunió kezdeménye­zését. nem módosította állás­pontját a leszerelés fő kér­déseiben. a fegyverkezési versenynek á világűrre tör­ténő átterjesztése tekinte­tében nem. Kolesznyicsenko utal arra. hogy Washingtonban nem apadnak a kiszivárogtatások patakjai Reagan válaszleve­lének tartalmával kapcso­latban, s az alaphangot ma­ga az elnök adja meg pél­dául a Biid című nyugatné­met lapnak. legutóbb adott nyilatkozatában. Ebben kije­lenti, hogy ő építő szellem­ben válaszolt, a válasz sora a szovjeteken van. s ha ők is építő szellemben vála­szolnak. lényeges haladást tudnának elérni. Ugyanezt erősítette meg a minap LarrySpeakes fehér házi szó­vivő is. A Pravda szemleírója a derőlátóan csengő kijelenté­sekkei azt a nyilatkozatot szegezi szembe, amelyet Pat Buchanan, az elnök egyik munkatársa adott az NBC amerikai tévétársasá­goknak. O ugyant? kijelenti, hogy' „napirenden csak a következő kérdések vannak: ki és mikor hozza létre, illetve, hogy ki fogja telepí­teni a hadászati védelmi rendszert". Buchanan érve­lése szerint a Hadászati Védelmi Kezdeményezés ..ragyogó ötlet" s az Egyesült Államok biztonságát erre kell építeni és nem egy, „papírfecnire" amelyen a Szovjetunió aláírása áll. Az elnöki munkatárs lelke rajta, amiért az atomka­tasztrófa elhárítását célzó egyezményt papirfecninek tartja. Ügy tűnik, ilyen az amerikai politikai gondol­kodás színvonala és így te­kntenek a /nemzetközi köte­lezettségvállalásokra. Fel­ötlik azonban a kérdés, hol van akkor az Egyesült Ál­lamok álláspontjában az ..építő szellem", a „lényeges haladás", a „kompromisz­szum". Ez már nem „fegy­verzetellenőrzés", hanem fel­hívás egy új és méreteiben példátlan fegyverkezési ver­senyre, annak a világűrre történő kiterjesztésével együtt. Úgy vélem, — írja Kolesz­nyicsenko — hogy az ilven glláspont aligha nyújt ked­vező távlatokat a genfi pár­beszéd folytatásához. A genfi csúcson, mint ismeretes, a felek deklarálták a szovjet —amerikai tárgyalások tár­gyát és célját: meg kell akadályozni a fegyverkezési versenyt a világűrben. s meg kell fékezni a Földon. Abból ítélve azonban, amit a_Reacan-levélről az Egye­sült Államokban írnak, e kérdések pozitív megközelí­téséről ott még csak nem is álmodnak. t A Pravda szemleírója vé­gül hangoztatja: a szovjet— amerikai párbeszéd fontos lépés lenne a nemzetközi helyzet egészségessé válása felé, de ehhez a párbeszéd­nek építő jellegűnek, tisztes­ségesnek és nyíltnak, nem pedig derülátóra színezett lepelnek kell lennie. Kerti dalok Kilencedik strófa: Ho de ebből élni ? Meg mindig harminc forint a borsó a pia­con! — mondja mindennapi fölháborodással a feleségem. Igaz, mi még egy főzetrevalót ha szüreteltünk! Még mindig harminc forint!, — pereg a dobhártyám, miközben még kézzel, monoton karmozdulatokkal pumpálom föl a vi­zet nyolcméteres mélységből, hogy megöntözzem a mi borsónkat. Le-föl, le-föl, tizennyolc hú­zás egy kanna, s egy sor borsóra legalább ha­tot kell kipermetezni. Le-föl, le-föl, megint ti­zennyolc húzás, és megkérdezem: Mondd, drá­gám, te mennyiért adnád? Ha lenne? Elvetjük a friss ásásba, letapodjuk, öntözzük, védjük a galamboktól, újra meg újra öntözzük, és szüre­telünk négy-öt kilót. Ezt még le kellene szed­ni. piacra vinni, kereskedővel, vevővel vitat­kozni. Tényleg: mennyi lehet egy kiló borsó reális ára? Szezon elejen, dömpingben, utósze­zonban? Szépen megegyezünk a borsó esetében: ol­csó borsó pedig már nem lesz a világon. És olcsó uborka, paprika, káposzta, krumpli se. Nem azért, mert sovány lesz a termés. Annyi már semmiből sem teremhet, hogy fillérekért kótyavetyéljék a piacon. Egy határon túl egy­szerűen közbelép az az ésszerűség, hogy inkább ott rohadjon el a tövén akármi, jó lesz zöldtrá­gyának. Messzire vezetne ez a logikai zsinór. Min­denesetre, aki maga is „termel", talán közelebb jut a megértéshez. Hogyan terem meg egy hü­vely borsó, egy szem paradicsom, egy zöldpap­rika, egy dinnye' Talaj-előkészítés, szaporító­anyag-kiválasztás és -vásárlás, trágyázás, ve­tés, palántázás, locsolás, szedés, szállítás, pia­cozás ... Akkor még semmi növényvédelem, fű­tés, lombtrágyázás, semmi beruházás. Hogy én drágán termelek meg egy kiló bor­sót, babot, paradicsomot, paprikát — azt tudom. Tényleg többe kerül, mintha a piacon venném meg. De aki piacra termel, legyen akár eszes és gazdaságos, ügyes és találékony — nem ha­sonló költséghatárok között egyensúlyozik-e? Jó, többet termel, szalagszerűen csinálja, nagy­ban szállít... igaziból sok és súlyos költség­gel, s nem csekély személyes fizikai erőfeszí­téssel dolgozik, amíg eljut a piacra. Kicsiben elbabrálni, szórakozásként elbíbe­lődni akármivel, a megélhetés egyéb biztos for­rása mellett, nos, az bizonyosan kedves ráfize­tés. De vannak, akiknek ebből kell megélni. Nem könnyezem értük, dehogy. Minden hiva­tásszerű munkának van egy nagy alaptörvénye: megéri vagy sem? Meg lehet belőle élni vagy sem? És bizonyos, hogy a szocializmusnak sin­csenek olyan önzetlen lovagjai, akik abból is el tudnák tartani önmagukat és családjukat, hogy, mondjuk, szombaton és vasárnap nem fizetnek rá! Itt van például a dinnye. Kétszer is végig­utaztam nemrégiben a hon nagy dinnyevidéken, Cecén és Simontornyán. Ez a kultúra majdcsak olyan híres, mint a hevesi. Az országúton egy­mást érő árusok közül senki sem adta tizenöt forintnál alább a dinnyét július végén. Nálunk már tízért lehelett vásárolni, ott, a Balaton kö­zelsége miatt, tartották az árat. S hiába a nagy termés, hiába a nagy kínálat. Augusztus elején sem adták nyolc forintnál alább a Marx téren. Ha pedig azt gondoljuk, hogy a nagy felhozatal miatt eszünk mi még az idén négyforintos dinnyét is — jaj, de nagyot csalatkozunk! .Kertből, földből élni tehát — kicsiben és nagyban — nem is olyan egyszerű. A termelő — legyen téesz, állami gazdaság, háztáji, bér­letes — haszon hiányában nem izzad, nem fá­rad. legyen öntudata a legmagasabb fokon. Ez a termelés alaptörvénye gyárban és földön, kü­lönösen, mióta az állam is szerényebben bánik a dotációkkal. Mondják, mondogatják, hogy a magyar me­zőgazdaság világszínvonalon termel. A statisz­tikák szerint is leveszünk egy hektárról majd csak annyit, mint Hollandiában, az USA-ban, Spanyolországban — de még mindig sokkal magasabb költségen! A piacon pedig az nyer, aki olcsóbb. Nem a hazai piacon, mert itt a viszonyok még mindig elég komplikáltak. A sokféle ösztönzési, szabályozási, piaci, elszámo­lási viszony még mindig tekervényes ahhoz, hogy tisztán lássuk:-mit érdemes és mit ni* í; s ami ma tisztes jövedelmet ígér, jövőre ugyan meghozza-e a költségeket? Kiskerttől ide bonyolódni... — szellemi tó­tágas, tudom én, de azért csak tessék végig­gondolni: földből, kertből élők sokasága dolgo­zik ebben a falat országban, akiknek nem a kiskerttel kell versenyképesnek lenniük (ennél egyszerűbb kunszt nincs is a világon), hanem a modern világ mezőgazdasági termelésével, a piaci viszonyokkal, s a piaci megkülönbözteté­sekkel is, legyen szó szocialista vagy magánter­melésről. Ha én a piacon harminc forintért megvehe­tem a borsót, miközben magam negyvenért ter­melem — nem „díjazom" a vállalkozásomat. Mentségem, hogy nem haszonért csinálom, ha­nem kedvtelésből, talán az egészségemért. Ah­hoz képest nem drága semmi. De megint meg­kérdezem: olyan egyszerű volna ebből élni? Ne­tán jól megélni? Sz. Simon István (A befejező rész következik.) itt -fNrr ' f-r >[ Jsk. V*1 .

Next

/
Thumbnails
Contents