Délmagyarország, 1986. augusztus (76. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-13 / 190. szám

Szerda, 1986. augusztus 13. 3 Utazhat a család — biztonságban a nagyszülők Csupa aggodalommal' tele kt-rdés, amely ott motoszkál az egész évben dolgozó, pihenésre, nyugalomra, kikapcsolódásra vágyó fölnőtt gyerekek fejében a szabadság hetei alatt, ha indulás előtt nem sikerül megnyugtatóan rendezni a nagyszülők sorsát. Emellett bármelyik család életében adódhat c-iyan rendkívüli esemény — külföldi utazás, hivatalos kiküldetés, szülés, betegség, lakásfelújítás —, amikor az olt élő. felügyeletet^ gondozást igénylő idős ember ellátása — átmenetileg — megoldhatatlan nehézséget okoz. Ilyen esetekre gondolva hozta létre a városi tanács egészségügyi osztálya — az országban elsőként — az időskorúak szociális otthonában működő gondozóházat, hogy segítséget nyújtson a családoknak, az idős embereknek. Az a nem titkolt, praktikus előrelátás is vezette a szociálpolitika szakemberéit, hogy az alkalmi gondozás lehetőségének megNyaralni készül a család. Mama, papa, meg a gyerekek. De nem csekély a gond: mi legyen ez idő alatt a nagymamával. Felelőtlenség lenne kitenni őt a hoszszú út fáradalmainak, s különben is a magas vérnyomás, az érelmeszesedés bármelyik pillanatban olyan helyzetet teremthet. hogy azonnali orvosi segítségre lenne szükség. No de megfelelő kórházi ellátás nincs is az isten háta mögötti üdülőhelyen ... Maradjon hát egyedül itthon, a négy fal között? Vagy fogadjunk valakit, aki rányitja ez idő alatt az ajtót, bevásárol, főz neki? De mi van akkor, ha rosszul lesz? — Amikor a családom bejelentette, elutaznak a tengerre, engem meg betesznek ide, egy hétig sírtam. El se tudtam képzelni, •teremtésével megelőzzék az mi vár itt rám — szólal idos emberek egyébként in- ¡T^ egy eddig csak csendrlokolatlan szociális, illetve i^-n figyelő asszony. — Azgyógyintézeti elhelyezését. Erdeke ez a hozzátartozókKai megáldott, koros embernek éppúgy, mint a népgazdaságnak. A maximum 30 napos teljes ellátásért napi 73 for.ntot fizet a család vagy az átmenetileg a gondozóházba költöző, idős lakó. — Vendégeink, mielőtt elfoglalják szobájukat, aláírnak egy kérvényt és egy nyilatkozatot, amelyben vállalják: a meghatározott idő elleitével búcsút vesznek a háztól — mondja Héger \Vaittrné, a házi szociális gondozószolgálat vezetője. Első hallásra megdöbben tán, amikor azt mondták a gyerekek, nem lesznek nyugodtak, csak ha itt hagynak, hát beleegyeztem. Most meg: nem is kívánkozom haza. Én nem is megyek el innen — mondja dacosan —. de ha mégis kitesznek, hát visszajövök karácsonykor. se gyerekem. Életem javát az egészségügynek szenteltem, most meg itt állok egyszál magam. Nem panaszkodom: mindenki szeret. de tudja, hogy van: csak ne legyek ott... Máris azon töröm a fejem, miként lehetne elintézni, hogy bennmaradhassak a szociális otthonban, végleg ... A szociális gondoskodásnak ez a formája annyira új, hogy működéséről országszerte érvényes jogszabály még nem is született: a szegedi tanács egészségügyi osztályának — érvényben levő rendeletekre épülő — szabályai szerint látja el feladatát. Egyesíti a házi szociális gondozás és a hetes szállást biztosító öregek napközi otthonának szolgáltatásait. A szállás és az élelmezés mellett ágyneműt, törülközőt ad az intézmény, a vendég egyébként saját ruháit használja. Akinek egészségügyi ellátásra van szüksége, azt a szociális otthon orvosa kezeli. Az ideiglenes bentlakásnak ugyanakkor föltétele, hogy az idős ember ne legyen teljesen elesett, képes legyen arra, hogy saját magát — segítséggel — ellássa. A szociális gondoskodásnak ez az új formája számta'an lelkiismeretes, idős hozzátartozója iránt felelősséget érző család életét segíti. Olyanokét, akik szeretettel vállalják, hogy családi környezetben gondoskodnak Ilonka aprótermetú, ked- e:orőtlenedő övéikről, ugyanves teremtés. Amikor belép akkor köszönettel veszik, ha a szobába, körbesimogat mindenkit, barátkozik és figyel. Néhány órája érkezet r. — Ez a . pár óra is igen megragadott. .. Pestről egy hónapja költöztem a testvéíemékhez Szegedre. Megélés Malomipari Vállalat rendezesében, vállalati önkéntes tűzoltók részvételével országos verseny lesz a labdarúgópályán. Az önkéntes túztő, hogy erre szükség van, trm 87 esztendőt, se férjem, de megtudom, nem ok nélküli ez az elővigyázatosság. A néhány hónapja működő intézményben ugyanis máris megtörtént — nem is egyszer —, hogy á vendég nem akart távozni, olyan jól érezte magát. A kettő-, három- és ötágyas, lakályosan berendezett szobában rádió, televízió. a társalgÓKént kialakított előtérben kényelmes fotelek. Éppen egy jókedvű trécselés kellős közepébe csöppentem, ahol a hölgykoszorúban az egyetlen férfi, a 86 éves, korát megharudtolóan élénk Gyula bácsi vitte a szót. — Az unokáim gyerekestől lementek a Balatonra, én meg itt nyaralok. Olyan jól érztm magam, komolyan mondom, hogy vissza fogok ide vágyni. Pedig odahaza sem vagyok egyedül, van egy kis játszótársam, aki reggel 7-kor már fölráz: „Papa kelj föl, rajzolj nekem virágot!" — Amikor a lányomék Szentendrére készültek, én magam mondtam: ne aggódjatok — van hova mennem. Akkor olvastam az újságban erról a gondozóházról. Olyan bámulatosan szép ez az épület, olyan gusztusos a berendezés. hogy cseppet sem bántam meg az elhatározásomat — veszi át a szót P. Gy -né. — No meg a nővérkék! Olyan kedvesen, szeretetlel bánnak vélünk! Idősekkel szemben ekkora tiszteletet én még sehol nem tapasztaltam! — Egyetértek! — szól közbe a jóságos mosolyú, 83 éves Rózsika. Én is ápolónő voltam, mondhatom, az itteni fiatal nővérek kiválóak. Kedves itt mindenki, szeretem a szobatársakat is. Szinte várjuk az étkezéseket. Képzelje, reggel odaülünk a terített asztalhoz — ahol még szalvéta is van —, és válogatunk. Megkérdezik, ki mit kér: teát vagy tejet. Paradicsomot, paprikát. kiflit meg mézet tesznek elénk. Bevallom, én megvoltam lepve. az év néhány hetében van, aki leveszi vállukról a nem kevés törődéssel, lemondással járó gondokat. Ez az új, igazán humánus intézmény — úgy tűnik az érdekeltek s/avaiból is — életképes, s méltó a követésre. Chikán Ágnes Vállalati tűzoltók Országos verseny és bemutató a Maros-parton Érdekes és a résztvevők tudásukat és fizikai erőnszámára hasznos tapasztala- létüket staféta keretében, szetokat nyújtó rendezvényre relékkel, akadályversenyen kerül sor Makón a Maros- mérik össze. Ezt követően a parton augusztus 16-án, Csongrád Megyei Tűzoltó szombaton delelőtt 9 órai Parancsnokság állományába kezdettel. A Gabonaforgalmi tartozó hivatásos tűzoltók látványos tűzoltási bemutatót tartanak a futballpálya mellett. A rendezőszervek mintegy 300 résztvevőt várnak a Maros-partra. A latoltok a nagy vetélkedő kere- ványos és tanulságos vertében „vizsgáznak" a 800 seny és bemutató minden liter/perc kismotor ismere- , , ... tűkből. fecskendőszerelési blzonnyal nagyszámú negyakorlatból, feltételezett zokozonseg előtt történik tűz lokalizálásából majd a meg szombaton délelőtt. Tizenhat szekcióban Szekcióülésekkel folytatta munkáját tegnap az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetségének VI. világkongresszusa. A Budapesti Műszaki Egyetem K épületében a több mint 60 országot képviselő kétezer russzista tizenhat szekcióban vitatta meg a hétfői főtitkári. referátumhoz kapcsolódóan a nyelvoktatás tudományos módszereinek, valamint az orosz nyelv- és irodalomkutatás új irányzatainak kérdéseit. A világ minden tájáról érkezett szakemberek első ízben foglalkoznak a kisiskolások és óvodások orosz nyelvi képzésével: a téma megvitatását a magyar tapasztalatok gyakorlati bemutatása követi majd. A szekciók munkájának eredményeit a szombati záró plenáris ülésen összegzik a vitavezetők. Rdáskész kazettákat készítenek A szinkron stúdió önállósulásáról, az új intézmény terveiről nyilatkozott Venczel István, a Pannónia Filmstúdió július elsejei kettéválasztásával létrejött Magyar Szinkron és Videó Vállalat igazgatója. Elmondta, hogy az 1950-es évek elején épült Pannónia a szinkronizálás műhelyeként létesült, később társult hozzá a rajzfilmgyártás. Az Az elmúlt évtizedekben mindkét tevékenység olyan ütemben fejlődött, hogy elkerülhetetlenné vált a szervezeti különválás. Ami a szinkronizálást illeti: 1949ben évente negyven film magyar nyelvű változatát készítették el, most hatszazét. A szinkronizálásnak otthont adó helyiségek mellett idővel videó- és rövidl'ilmmúterem is létesült. Fordulópontot jelentett, hogy a szinkronizálás technikáját az idén tavasszal úgynevezett videoszinkronizáló berendezéssel korszerűsítették a Magyar Televízió anyagi támogatásával. A videokazetták szinkronizálására korábban nem rendelkeztek megfelelő berendezéssel. Az elképzelések szerint most olyan technikai bázist alakítanak ki, amellyel a partnereknek adáskész kazettat képesek készíteni. Jelenleg évente 10 ezer percnyi videofilmet tudnak szinkronizálni. A tervek szerint még további stúdiókat látnak el erre alkalmas berendezéssel. Az első csengőszó előtt... Szálldogáljunk rendelkezésére Senki ne keressen kishajöjavítöt, ne próbálkozzon méretre cipót csináltatni, ne törje magát szitakészittetésért, és hagyjon fel minden reménnyel szifonjavittatási ügyben. Mindezek — az összefoglaló néven szolgáltatónak nevezett hálózatban — Szeged városában nem lelhetők. Ez persze a kisebbik baj, mondhatnám, piti ügy, mert hát sem a kishajó, sem a szőrszita nem éppen jellemző tulajdon manapság. A méretes cipó pedig, ott sorakozik a boltok polcain. A szifon? Hát, kérem, az pedig meghibásodás esetén eldobandó. Ezeknél sokkalta bosszantóbb fehér foltok éktelenkednek a szolgáltatóipar színesre teroezett palettáján. .,, de, örömükre, három hét még hátravan! Schmidt Andrea felvétele E forró terület égető problémáit vizsgálta a minap egyik forró délutánján a fogyasztók városi tanácsa, amikor is csokorba kötve a lakosságingerlö tényeket, tett javaslatokat a városi tanács végrehajtó bizottsága elé kerülő vaskos vitaanyaghoz. * Ha a számadatokat nézzük, miszerint pontosan 2; ezer 53 szolgáltató egység' (sz)áll rendelkezésünkre, panaszra nemigen lehet okunk. Csakhogy, ezek nem mindenhol, nem akkor, és nem úgy, ahogyan szeretnénk, szolgálnak bennünket. A belvárosi polgár még csak-csak karnyújtásnyira talál tévészerelöt, fodrászt, ruhajavitót, cipészt és tisztítót. A peremkerületben született, avagy oda elszármazott hátrányos helyzetű állampolgár bizony elmondhatja, hogy rosszabbul kiszolgált, mint egy-egy község. Az alapvető szolgáltatások — hellyel-közzel — a város peremén is megtalálhatók, de már a magasabb technikai felszereltséget igénylő szakmák hiányoznak. Nem törekszik a városhatár felé sem az állami, sem a magánszektor' embere, mondván: nem éri meg, nincs haszon, nincs üzlet. A megoldás? Csak áthidaló lehet. Mégpedig rendszeres szolgáltató kiszállások megszervezésével. Bizonyítandó azonban, hogy a belvárosi embernek is van ám oka panaszra, feltárcsáztam néhány, házhoz jövő szolgáltatót. Bizony, bajban volnék, ha mindaz valóban elromlott volna — amit jelen esetben csak kitaláltam —, mert akkor a hét még hátralevő munkanapjait szabadsággal töltenem, szerelőkre várva. Pontos, egy-két órára behatárolt várakozási időt sehol sem adlak, mindenütt egy egész munkanapra szóló várakozásra ítéltek. Nem csoda hát, ha a termelésből — munkaidő alatti távollétek miatt — kiesett munkanapok száma évente 10 millió. Ez népgazdasági szinten annyi, mint ha minden dolgozó két álló napig otthon lenne. Eg.v nemrégiben megjelent minisztertanácsi rendelet ezt a hatalmas arányú távolmaradást meggátolandó, így határoz: a közeli jövőben csak úgy kéredzkedhet el bárki is munkahelyéről magánügyei intézésére, hogy a kieső időre nem kap bért, avagy a hiányzást később ledolgozza. Ez persze a népgazdaság oldaláról érthető intézkedés. A magunk részéről bosszantó, A szolgáltató oldaláról viszont megoldást sürgető. Nem másképp, mint az úgynevezett nyújtott nyitva tartás megszervezésével, ami ugyan az idén tavasszal megtörtént, de úgy tűnik — mondják az illetékesek —, a gyakorlat ellenszegül a rendeletnek. A replika így szól: az egy-két személyes, nyújtott nyitva tartást alkalmazó szolgáltató üzletek vesztesége növekszik. Tetézi a dolgot az egyszemélyi felelősség, ami ugye, azt is jelenti, hogy a felelősséget vállalónak mindig szolgálatban kell (kellene) állnia. Arról pedig ne is álmodjunk, hogy egyszer órapercre randevúzhatunk a bennünket otthon kiszolgálókkal. Ez ugyan felárral már kiharcolható, amiben csupán az furcsállható, hogy a pontosság magas árért mégis megszervezhető, a normáldíjért — ki tudja miért — nem kivitelezhető. A kör bezárul. Gyanítom továbbra is maradunk az éléi kéredzkedök országa, sundán-bundán kijátszva a rendeletet. No, és az árak, dijak, tarifák. „A nem mertem szólni, csak fizettem, mint egy katonatiszt" — gyakorlata. Hát kérem, ez viszont a kiszolgált oldal hibája. Felrevezetni, anyagilag jól megvágni csak ^zt lehet, aki hagyja magát. No, meR azt, aki nem tudja „betéve" a szolgáltatási iránydíjtáblázatot. Igencsak megdorgálandó — és magára vessen —, akinek fogalma sincs, mit tesz egy félórás víz-, gáz- avagy egyéb szerelés. Ha gyanít valami turpisságot, fordulhat panasszal az ipari osztályhoz. A dolog szépséghibája csak annyi; eme illetékes osztály hamarosan megfosztatik a felelősségre vonás jogától. Mind a szolgáltatás minősége, mind az árak, mind a gyorsaság, pontosság és egyéb panaszos ügyek orvoslásának lehetőségétől. így aztán végképp gazdátlan marad az akadozva működő szolgáltató ipar, s egyre csak így hirdetheti magát: szálldogálunk rendelkezésére. Kalocsai Katalin Jók a kilátások Lenlermelök közgyűlése A Budakalászi Rostlentermelési Rendszer tegnap a Veszprém megyei Bánd község művelődési házában tartotta éves közgyűlését. Az idei eredményeket értékelve elmondták: a tavalyi rekordtermést nem sikerült elérni, de a betakarítás végéhez közeledve megállapítható, hogy az aszály ellenére jók a terméskilátások. A kedvezőtlen időjárást az évek óta tervszerűen fejlesztett technológiával ellensúlyozták a rendszer taggazdaságai, amelyek összesen már mintegy 4300 hektáron termelik ezt a fontos ipari növényt. Az idei betakarítást jól szervezték meg: a gazdaságok két héten belül képesek biztonságba helyezni a termést. A gépekhez egy központi telepen 3 millió forint értékű pótalkatrészt helyezteK el. Szó esett a gondokról és a tennivalókról is. Felhívták a figyelmet, hogy ősszel a kelleténél kevesebb műtrágyát kapnak a növények, főleg a foszfor, és káliumhatóanyagok arányát kellene növelni. Sok helyen nagyon elgyomosodnak a táblák, s az ipari feldolgozást nehezíti, hogy gyakran gyengén és rosszul kötözik össze a bálákat. (MTI)